PÜ BH 2007/155
PÜ BH 2007/155
2007.05.01.
A jótállási idő lejárta után észlelt és bejelentett hiba esetén a jogosult szavatossági igényt érvényesíthet, az erre irányadó határidők figyelembevételével (Ptk. 306. és 308. §).
A felperes 2001. július 3-án az alperesnél megrendelte, majd a M. C. Rt.-vel kötött egyedi lízingszerződés alapján 2001. július 12-én birtokba vette a K. frsz.-ú Peugeot személygépkocsit, melynek vételára összesen 3 830 000 forint volt. 2001 szeptemberében az alperes kisebb javítást végzett a sebességváltónál olajfolyás miatt. Két évvel később, 2003. szeptember 9-én a felperes újból a sebességváltó hibája miatt kérte a gépkocsi kijavítását, ezt az alperes garanciális munkaként kezelte. A későbbiekben egymás után több alkalommal kellett az alperesnek olajfolyás miatt javítást végeznie, utoljára 2003. december 10-én vette át a gépjárművet garanciális javítás céljából, a felperes részére pedig cseregépkocsit biztosított.
2004. január 12-én a felperes levelet intézett az alpereshez a felvetett probléma írásban történő megválaszolása céljából. Közölte, hogy a Peugeot gépkocsi amortizált értéken történő visszavásárlását, vagy hasonló teljesítményű és típusú gépkocsi felajánlását kéri. Leírta, hogy az autó már hat alkalommal volt javításon 2003. szeptember 9-étől kezdődően olajfolyás miatt, a további javítást nem tudja elfogadni, mert az autót sem használni, sem értékesíteni nem tudja. A felperes január 28-án kelt levelére az alperes február elején azt a választ adta, hogy egy kis időre van szüksége a felvetett kérdés megválaszolására.
A felperes 2004. március 2-án beszerezte a M. C. Rt. lízingbeadótól az engedményezési nyilatkozatot, majd 2004. március 4-én kelt levélben bejelentette, hogy az adásvételi szerződéstől a Ptk. 306. § (3) bekezdése alapján érdekmúlásra tekintettel eláll, kéri a gépkocsi teljes vételárának, 3 770 000 forintnak a visszatérítését. Közölte, hogy levelének megérkezésével egyidejűleg a cseregépkocsit visszaadja, mert másik gépkocsit vásárol. Az alperes elzárkózott a vételár visszafizetésétől, és 2004. április 22-én megírta a felperesnek, hogy a javítás elkészült, a Peugeot gépkocsi átvehető. Ezt megelőzően, már 2004. március 8-án írásban közölte a felperessel, hogy az elállást nem fogadja el, a felperes maximálisan a sebességváltó-ház cseréjére tarthatna igényt; egyebekben az eddigi javításokat méltányossági alapon végezte.
A felperes a 2004. május 27-én előterjesztett kereseti kérelmében a Ptk. 306. § (3) bekezdésére hivatkozással kérte annak megállapítását, hogy az adásvételi szerződéstől jogszerűen állt el, és a Ptk. 320. §, valamint 319. § (3) bekezdése szerint kérte kötelezni az alperest 3 770 000 forint és késedelmi kamata megfizetésére. Közölte, hogy a gépjármű visszaadására nincs szükség, mivel az jelenleg is az alperes birtokában van. A keresetlevélben az érdekmúlásának alátámasztásául többek között hivatkozott arra, hogy az alperes az egyes tartós használatra rendelt termékek jótállási kötelezettségéről szóló 117/1991. (IX. 10.) Korm. rend. (a továbbiakban: Korm. rend.) 3. § (2) bekezdése szerinti 30 napos javítási határidőt túllépte. A 2004. szeptember 14-én megtartott tárgyaláson bejelentette, hogy elsődlegesen jótállási igényt kíván érvényesíteni, elállási jogát jótállási alapon kívánja gyakorolni, másodlagosan pedig a követelt összeget kártérítésként érvényesíti.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Előadta, hogy a jótállási idő 2001. július 12-étől 2002. július 12-éig tartott, tehát a 2003. évi javítások során az egyéves határidő már letelt. Fenntartotta azt a korábbi álláspontját, hogy 2003. szeptember 9-étől kezdődően nem garanciális javításokat végzett, hanem szívességi, illetve ,,kereskedelem-politikai indokokból'' javította díjmentesen a gépjárművet. Álláspontja szerint a felperes szavatossági igénye elévült a Ptk. 308. §, illetve 326. § (2) bekezdése értelmében. A felperes már 2004. január 12-én kelt levelében bejelentette szavatossági igényét, így e határidőtől, vagyis az akadály megszűnésétől számított három hónapon belül igényét bíróság előtt kellett volna érvényesítenie. Álláspontjának alátámasztásául hivatkozott több BH-ban megjelent eseti döntésre, az I. számú PED-GED állásfoglalásra, és az EBH 2003/853. számon közzétett döntésre.
A megismételt eljárásban a jármű kizárólagos importőre, a P. H. Kft. az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében a perbe beavatkozott. Álláspontja szerint a gépjármű a teljesítéskor nem volt hibás, a 2001. szeptemberi olajszivárgás a kötőcsavarok meghúzásával kijavításra került. Kizártnak tartotta azt, hogy két év hibamentes működés után gyártási hibából vagy a 2001. szeptemberi javítás nem megfelelő elvégzéséből lépjen fel ugyanolyan hiba; hangsúlyozta a felperes az erre vonatkozó bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének helyt adott, és kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 3 770 000 forint tőkét és ennek 2001. július 12-étől járó késedelmi kamatát. A rendelkezésre álló okiratok, elsősorban az alperesi garanciális javítási lapok adatait mérlegelve azt állapította meg, hogy az alperes nem vitatta garanciális kötelezettségét, illetve a felperest hosszú időn keresztül ebben a tudatban tartotta. Ezzel az alperes megszegte a Ptk. 277. § (2) és 4. § (1) bekezdésében szabályozott együttműködési kötelezettségét. A bíróság nem tartotta alaposnak az alperes elévülési kifogását. A szavatossági idő fennállása vonatkozásában többek között azt fejtette ki, hogy e körben a szükséges bizonyítékok hiányában kétség merült fel. Az ítélet indokolásában a BH 1988/105. számú eseti döntésre hivatkozással kiemelte, hogy a jótálláson alapuló igény elévülésének nyugvása mindaddig nem ér véget, amíg a kötelezett önként jótállási jellegű javítást végez.
A másodfokú bíróság az alperes fellebbezése folytán meghozott részítéletében az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a felperes jótálláson és szavatosságon alapuló keresetét elutasította. Egyben utasította az elsőfokú bíróságot a felperes kártérítésre irányuló keresetének elbírálására. A felperest összesen 526 200 forint első- és másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte az alperes javára, 100 000 forint megfizetésére a beavatkozó javára. Az ítéletben kifejtettek értelmében a Korm. rendelet 1. § (1) és (4) bekezdése alapján az alperest az adásvételi szerződésből eredően egy évig jótállási kötelezettség terhelte. Az egy év alatt nem volt olyan időszak, amely alatt a felperes az autót ne tudta volna rendeltetésszerűen használni, és amely miatt a jótállási idő meghosszabbodott volna. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság azt is, hogy az alperes 2003. szeptember 9-étől ráutaló magatartással a javításokat jótállás keretében végezte. Hibás azonban azon jogi következtetése, hogy ez a jótállás egy újabb egy évre szóló jótállási kötelezettséget eredményezett volna.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes adásvételi szerződéstől való, jótállásból eredő elállási joga 2002. július 12-én megszűnt, újabb jótállási kötelezettség csak a hiba elhárítása érdekében végzett munkákra és az annak keretében kicserélt új alkatrészekre kezdődött. Mivel a jótállási idő elállási nyilatkozat nélkül lejárt, a felperes a jótállási kötelezettségből eredően állási igényt az alperessel szemben jogszerűen nem gyakorolhatott.
A másodfokú bíróság részítéletében az alperes elévülési kifogásának helyt adott a Ptk. 308. § (2), és 326. § (2) bekezdésére hivatkozással. Megállapította, hogy a hiba felismerése legkésőbb 2003. december 10-én megtörtént, az alperes a javítást a Korm. rend. szerinti 30 napon belül nem végezte el, a felperesnek 2004. január 10-étől számított három hónapos igényérvényesítési határidő alatt kellett volna bírósághoz fordulnia. A kereset benyújtását nem pótolta az alpereshez intézett felszólító levél. A perlési határidő 2004. április 10-én lejárt, tehát a felperes szavatossági igénye előterjesztésével elkésett. Az elsőfokú bíróság a kártérítési igényről nem döntött, ezért a másodfokú bíróság a Pp. 213. § (1) bekezdése alapján részítéletet hozott, és a kártérítés körében meghozandó döntés érdekében az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A felperes a jogerős részítélet elleni felülvizsgálati kérelmében a részítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Egy későbbi bejelentésében közölte, hogy 2006. október 13-án megfizette alperes részére az 526 200 forint összegű perköltséget, ezért úgymond ,,keresetét felemelte'' a perköltség körében a fenti összegre. A jogszabályon alapuló jótállási jogosultság kérdései között rámutatott arra, hogy a felperes nem is hivatkozott a jótállás meghosszabbodására. Állította, hogy jótállási alapon előterjesztett szavatossági igényt akkor is lehet érvényesíteni, ha a hiba bejelentése a jótállási időn belül megtörtént, de annak javítására nem került sor. Ilyen esetben természetesen a jogosultnak kell bizonyítania, hogy az ismétlődően jelentkező hiba azonos a jótállási idő alatt már bejelentett hibával.
A felperes felülvizsgálati kérelmében kifejtette, hogy keresetlevelében a Korm. rendelet 3. § (2) bekezdésében írt harminc napos javítási határidő túllépésére, azaz jogszabályi jótállási rendelkezésre és nem szerződéses jótállásra hivatkozott, így a másodfokú bíróság téves álláspontból kiindulva döntött. A felperesi álláspont lényegeként megfogalmazta azt, hogy az alperes a Ptk. 277. § szerinti együttműködési kötelezettséget sértő eljárása a felperest megfosztotta a bizonyítás lehetőségétől abban az időben, amikor erre a felperesnek a fizikai lehetősége meg lett volna. Az alperes garanciális javításra vette át a gépjárművet, és nem juttatta kifejezésre azt sem, hogy a díjmentes javítás üzletpolitikai célú. A felperes e körben utalt a bizonyítási kötelezettség megfordulására, és az elsőfokú ítéletben foglaltak helytállóságára. ,,Képtelenségnek'' tartotta a másodfokú bíróság álláspontját a ,,szerződéses'' jótállással kapcsolatban. A BDT 2006/1/6. szám alatt közzétett eseti döntésre utalva a felperes kifejtette, hogy a másodfokú határozatban hivatkozott elévülési kérdés a jótállási időn belül bejelentett, ezért jótállási természetű hibákra nem értelmezhető. Az eseti döntés szerint a jótállási idő alatt észlelt és bejelentett hibák miatt a jogosult jogait peres úton az általános elévülési időn belül érvényesítheti.
A továbbiakban felperes részletesen kifejtette, hogy az igény érvényesítésével nem késett el a szavatossági jogok gyakorlására megállapított határidők szerint sem. A felperesnél előbb be kellett következnie az érdekmúlásnak ahhoz, hogy a Ptk. 306. § (3) bekezdésében foglalt törvényi előfeltételeknek megfelelően elállási jogát gyakorolhassa. Szerinte akkor nyílt meg az igénye az elállásra, amikor ezt az alperes tudomására hozta, azaz 2004. március 4-én. Az elállás jogszerűsége tárgyában a felperes többek között arra is rámutatott, hogy az alperes nem tudta reális időben a gépkocsi hibáját kijavítani, a hibák ismétlődően jelentkeztek, a legutolsó javításba adástól az elállásig közel három hónap telt el.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős részítélet hatályban tartására irányult.
A beavatkozó a felülvizsgálati tárgyaláson kifejtett ellenkérelmében csatlakozott az alperes jogi álláspontjához azt hangsúlyozva, hogy a 2003-ban jelentkező hiba oka nem lehetett azonos a 2001 szeptemberében kijavított hibáéval.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati eljárás eredményeként azt lehetett megállapítani, hogy a jogerős részítélet nem jogszabálysértő a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból; a másodfokú bíróság a perben releváns kérdésekben helyes döntést hozott. A felülvizsgálati kérelemben megjelölt jelentőséggel bíró kérdés az volt, hogy a felperes jogszerűen érvényesítette-e jótálláson alapuló elállási jogát; betartotta-e az igényérvényesítésre nyitva álló határidőt; vagyis a jogerős ítélet sérti-e a szerződéskötéskor hatályos Ptk. 248. §-ában, az egyes tartós használatra rendelt termékek jótállási kötelezettségéről szóló 117/1991. (IX. 10.) Korm. rendeletben, a Ptk. 306. § (3), 308. § (2), 326. § (1), (2) és 327. § (1) bekezdésében foglaltakat.
Alaptalanul hivatkozott a felperes felülvizsgálati kérelmében az alperes jogszabályon alapuló jótállási kötelezettségének fennállására, mert ez a kötelezettsége 2002. július 12-én megszűnt. A 2003 szeptembertől kezdődően jelentkező újabb hibák kijavítása során kiállított garanciális munkalapok nem jelentették egyben a gépkocsi egészére fennálló jótállási kötelezettség elismerését, még kevésbé azt, hogy az olajfolyás oka azonos lenne a 2001. évben bejelentett – és akkor ki is javított – hibáéval. Az a tény, hogy az alperes jótállási alapon 2003. szeptember 9-e után javításokat végzett, maximum arra vonatkozhat, hogy javítási kötelezettséget vállalt a sebességváltó-házra, a konkrét hiba kijavítására. Ezért a felperesnek a szerződéstől való elállás iránti igényét helytállóan bírálta el a másodfokú bíróság – a törvényes szavatosságnál szigorúbb – jótállás helyett szavatossági igényként.
A felülvizsgálati kérelemben felhívott BDT 2006/1/6. számú jogeset kifejezetten a jótállási idő alatt észlelt, bejelentett és ki nem javított hibákra vonatkozott, a perbeli esetben azonban a jótállási időn túl, a gépkocsi több mint két éves használata után észlelt, bejelentett hiba esete áll fenn. A felperes felülvizsgálati kérelmében maga fejtette ki, hogy az elállási igénynek a jótállás feltételei szerinti érvényesítéséhez neki kellett volna bizonyítania, hogy a hiba bejelentése a jótállási idő alatt történt, másrészt, hogy a jótállási idő alatt bejelentett hiba kijavítására a jótállási idő alatt nem került sor. A Legfelsőbb Bíróság egyetért a másodfokú bíróság azon álláspontjával, hogy a felperes nem mentesülhetett a fenti bizonyítási kötelezettsége alól. A gépjármű 2001. évben észlelt hibáját ugyanis az alperes úgy javította ki, hogy az két évig folyamatos használat mellett nem jelentkezett. Az alperes 2003. évben elkezdett újabb díjmentes javítása éppen az együttműködési kötelezettségének teljesítéseként, és nem annak megszegéseként értékelhető.
A felperesi elállási jog szavatossági igényként történő elbírálása mindenben megfelel az alkalmazott anyagi jogi jogszabályoknak, és a kialakult bírósági gyakorlat elveinek. A felperesi érdekmúlás bekövetkezését egyértelműen igazolja a felperes 2004. január 12-én kelt levele; ebben ugyanis kifejezésre juttatta, hogy nem kívánja a gépkocsi kijavítását, a perbeli járműre tovább nem tart igényt. Már ebben az időben is fennálltak az elállásnak a Ptk. 306. § (3) bekezdésében foglalt feltételei, amelyeket a felperes pontosan idézett mind a keresetlevelében, mind a felülvizsgálati kérelmében. 2004. január 12-étől kezdődően megnyílt a felperes perlési jogosultsága, és ez csupán három hónapig tartott. Így legkésőbb 2004. április 12-éig be kellett volna nyújtania kereseti kérelmét a bírósághoz a Ptk. 308. § (2) és 326. § (2) bekezdése alapján.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a jogerős részítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. VII. 22.216/2006.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás