PÜ BH 2007/156
PÜ BH 2007/156
2007.05.01.
Az előzetes bizonyítás iránti kérelem a követelés elévülését nem szakítja meg (Ptk. 327 §).
A felperes tulajdonában álló ingatlantól 170 méter távolságra az alperes jogelődje mobil átjátszótornyot létesített, amelynek műszaki átvétele 2000. április 20-án történt. A felperesnek a 2004. szeptember 16-án előterjesztett előzetes bizonyítás iránti kérelme folytán kirendelt igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő a szakvéleményében megállapította a torony létével összefüggő, forgalmi értéket csökkentő tényeket, és a 2000. évi forgalmiérték-csökkenés mértékét 1 600 000 forintban határozta meg.
A felperes a 2005. július 25-én előterjesztett keresetében ennek az összegnek, valamint a 2000. augusztus 1-jétől járó törvényes mértékű késedelmi kamatának a megfizetésére kérte az alperes kötelezését a Ptk. 100. §-a és 339. §-ának (1) bekezdése alapján.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. A követelés elévülésére hivatkozott és azt érdemben is vitatta.
Az elsőfokú ítéletben a bíróság a keresetet a követelés elévülése miatt a Ptk. 325. §-ának (1) bekezdésére tekintettel elutasította.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletében az elsőfokú ítéletet – lényegében helyes indokai alapján – helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolása szerint a követelés elévülése a torony felépülésekor, azaz 2000. április 20-án kezdődött, és ehhez képest a kereset benyújtásáig az ötéves elévülési idő eltelt. Az előzetes bizonyítás iránti kérelem pedig az elévülést nem szakította meg.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében az elévülés tekintetében jogszabálysértő jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó döntés meghozatalát kérte. Jogi álláspontja szerint az előzetes bizonyítás az elévülést megszakítja. Ez ugyanis a per előkészítését szolgáló olyan nemperes eljárás, amely, mint a perindítással azonos megítélés alá eső percselekmény, a követelés bírósági úton való érvényesítésének minősül. Ezt támasztja alá a 4/2003. számú Polgári jogegységi határozat VI. fejezetének 1-3. pontjaiban kifejtett indokolás is, hiszen a bírósági út (per, vagy nemperes eljárás) az igényérvényesítés önálló szakasza. A bíróság pedig a jogvitát kérelem esetén bírálja el és ez érvényesül a nemperes eljárásokban is, amelyekben a Pp. szabályait kell megfelelően alkalmazni. Az előzetes bizonyítási eljárás során az alperes értesül arról, hogy a felperes milyen igényt kíván érvényesíteni. A felperes hivatkozott arra is, hogy amíg a kár összegéről nem szerzett tudomást, igényét menthető okból nem tudta érvényesíteni, azaz az elévülés nyugodott. Érdemben hivatkozott arra, hogy minden károkozás jogellenes. A kár bekövetkezését és a torony létével való összefüggését bizonyította, az alperes pedig a felelősség alól magát nem mentette ki. Kifejtett álláspontjainak alátámasztására a felperes a felülvizsgálati kérelméhez több bírósági ítéletet is csatolt.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Pp. 270. §-ának (2) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okok miatt jogszabálysértő-e.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az alperes elévülési kifogása folytán a bíróságnak mindenekelőtt ebben a kérdésben kellett állást foglalnia. A felperes a keresetét az alperes által létesített átjátszótoronynak az ingatlan forgalmiérték-csökkenésében jelentkező károsító hatására alapította, amely az igazságügyi szakértői véleményből megállapíthatóan a torony felépültével bekövetkezett. A perben nem volt vitatott az a tény, hogy az átjátszótorony 2000. április 20. napjára elkészült, azaz a szakvéleményben felsorolt káros hatások (károsodás) ettől kezdve érvényesültek. Ezt figyelembe véve a Ptk. 326. §-ának (1) bekezdése és 360. §-ának (1) bekezdése alapján a kártérítési követelés 2000. április 20. napjától esedékessé vált, illetőleg az elévülés megkezdődött. Az előzetes bizonyítás iránti kérelemből és a keresetből egyaránt megállapítható, hogy a felperes a károkozás tényét észlelte, kárának pontos összegét azonban nem ismerte és ezért kezdeményezte az előzetes bizonyítást. Az előzetes bizonyítás azonban az elévülést nem szakította meg, és az elévülés nyugvása sem állapítható meg.
Az elévülés nyugvása a károsult érdekeit védi és az a lényege, hogy a követelés érvényesítésének azokat az akadályait, amelyek nem hozhatók összefüggésbe a károsult magatartásával, ne lehessen az ő terhére róni. Az adott esetben azonban a károsult tudta, hogy a kára bekövetkezett, és az a tény, hogy annak pontos összegét nem ismerte, az igény érvényesítésének nem akadálya. A felperes által felhozottak ezért nem alkalmasak az elévülés nyugvásának a megállapítására.
Az elévülést megszakító jogcselekményeket a Ptk. 327. §-ának (1) bekezdése tartalmazza és azok alapja az, hogy a kötelezett értesüljön a jogosult igényérvényesítéséről.
Az előzetes bizonyítás iránti kérelem azonban csak a kár mértékének megállapítására irányul, amelyből önmagában még az sem következik, hogy a felperes érvényesíti-e
majd igényét az alperessel szemben és ha igen, milyen mértékben. A bírósági úton történő igényérvényesítést nem lehet kiterjesztően értelmezni, az csak olyan kérelmen alapulhat, amelyben a jogosult a bíróságtól a követelés megtérítésére kéri a kötelezett kötelezését. Abból, hogy a nemperes eljárásokra a Polgári perrendtartás szabályait kell megfelelően alkalmazni, nem vezethető le az, hogy az előzetes bizonyítás iránti eljárást a bíróság előtti igényérvényesítésnek lehetne minősíteni. Ennek alátámasztására a 4/2003. számú Polgári jogegységi határozatból a felülvizsgálati kérelemben idézett megállapítások sem alkalmasak. Az előzetes bizonyítás iránti kérelem nem minősül a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólításnak, a Ptk. 327. §-ának (1) bekezdésében felsorolt egyéb cselekménynek sem. A kifejtettekre figyelemmel a bíróság a jogerős ítélet indokolásában a követelés elévülését helyesen állapította meg, e tekintetben a döntés a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okok miatt nem jogszabálysértő. Miután a Ptk. 325. §-ának (1) bekezdése szerint az elévült követelést bírósági úton érvényesíteni nem lehet, a kereset elutasításának volt helye és a kártérítés egyéb – a felülvizsgálati kérelemben részletezett – feltételeinek fennállásával a bíróság nem foglalkozhatott.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság – jogszabálysértés hiányában – a jogerős ítéletet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül hozott határozatával a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. III. 22.170/2006.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás