• Tartalom

157/B/2007. AB határozat

157/B/2007. AB határozat*

2009.09.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 133. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 26. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti.


Indokolás

I.

1. Az indítványozó a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: Kt.) 26. § (3) bekezdése és 133. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
Kifejtette, hogy e rendelkezések sértik a helyi önkormányzatoknak az Alkotmány 42. §-ában biztosított helyi önkormányzáshoz való jogát, illetőleg a 44/A. § h) pontja szerinti szabad társuláshoz való jogát azáltal, hogy a nyolc évfolyamnál kevesebb évfolyammal működő általános iskolát, illetőleg az olyan iskolát, amelyben a hetedik és nyolcadik évfolyam tanulóinak létszáma nem éri el a Kt. mellékletében meghatározott maximális létszám ötven százalékát – 15 főt –, tagintézménnyé kell átalakítani, vagy más fenntartónak átengedni. Véleménye szerint az önkormányzatok alapfeladatai ellátásához kapcsolódó ügyek közügyek, így helyi szinten kell arról dönteni, kíván-e az önkormányzat önállóan fenntartani iskolát, vagy e feladatot más önkormányzatokkal társultan ellátni. Nem kizárt, hogy a közös intézmény létrehozását az akadályozza, hogy a szóba jöhető önkormányzatok egyike sem rendelkezik befogadó intézménnyel, vagy nem képes további tanulók elhelyezését megoldani.

2. A Kt. 133. § (3) bekezdését a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló 2007. évi LXXXVII. törvény (a továbbiakban: Ktmód.) 28. § (5) bekezdése módosította, egyben kiegészítette a (4)–(5) bekezdéssel. A 26 § (3) bekezdését az esélyegyenlőség érvényesülésének közoktatásban történő előmozdítását szolgáló egyes törvények módosításáról szóló 2008. évi XXXI. törvény 17. § (2) bekezdés a) pontja hatályon kívül helyezte.
Erre figyelemmel az indítványozó úgy nyilatkozott, hogy indítványát csak a Kt. 133. § (3) bekezdésével szemben tartja fenn. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az utólagos normakontrollra irányuló vizsgálatot a régi helyébe lépő új szabályozás tekintetében akkor folytatja le, ha az tartalmilag a korábbival azonos és ezáltal azonos a vizsgálandó alkotmányossági probléma. [137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.; 138/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 579, 581.; 1425/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 844, 845.] Tekintettel arra, hogy az indítványozó által felvetett alkotmányossági probléma a vitatott szabályozás hatályos szövegével kapcsolatosan változatlanul fennáll, az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálatot a hatályos szabályozás tekintetében végezte el.


II.

Az Alkotmánybíróság az indítvány elbírálásánál a következő jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe:

1. Az Alkotmány vonatkozó rendelkezései:
42. § A község, a város, a főváros és kerületei, valamint a megye választópolgárainak közösségét megilleti a helyi önkormányzás joga. A helyi önkormányzás a választópolgárok közösségét érintő helyi közügyek önálló, demokratikus intézése, a helyi közhatalomnak a lakosság érdekében való gyakorlása.”
44/A. § (1) A helyi képviselőtestület:
h) szabadon társulhat más helyi képviselőtestülettel, érdekeinek képviseletére önkormányzati érdekszövetséget hozhat létre, feladatkörében együttműködhet más országok helyi önkormányzatával, és tagja lehet nemzetközi önkormányzati szervezetnek.”

2. A Kt. vizsgált rendelkezése:
133. § (3) A 2006. évi LXXI. törvény 5. §-ával megállapított Kt. 26. §-ának (3) bekezdése alapján a fenntartónak 2008. augusztus 31-ig gondoskodnia kell a nyolc évfolyamnál kevesebb évfolyammal működő általános iskolájának tagintézménnyé történő átalakításáról vagy az általános iskolai feladatok – e törvényben meghatározottak szerinti – iskolafenntartás nélkül történő megoldásáról. A 2006/2007. tanévtől kezdődően kell vizsgálni azt a kérdést, hogy indult-e hetedik és nyolcadik évfolyam az általános iskolában. A hetedik és a nyolcadik évfolyamon indított osztályokat akkor lehet figyelembe venni, ha az egyes osztályok tanulói létszáma eléri a maximális osztálylétszám ötven százalékát. Ennél a számításnál – kivéve az e törvény 3. számú melléklet II/2–3. pontjában meghatározott eseteket – a tényleges tanulói létszámot kell figyelembe venni. A tagintézménnyé történő átalakítás a költségvetési évhez igazodva is végrehajtható. A nyolc évfolyamnál kevesebb évfolyammal működő általános iskola megszüntetése esetén nincs szükség az aránytalan teher vizsgálatára, abban az esetben, ha a helyi önkormányzat az általános iskolai feladatellátásról kistérségi társulás által fenntartott iskola igénybevételével gondoskodik és a tanulók szállítása iskolabusszal megoldott. Amennyiben a helyi önkormányzat az e bekezdésben meghatározottak szerint nem tud gondoskodni a nyolc évfolyamnál kevesebb évfolyammal működő általános iskola tagintézménnyé történő átalakításáról, vagy az általános iskolai feladatok ellátásáról, a közoktatási feladatkörében eljáró oktatási hivatal engedélyével tovább működtetheti az iskolát. A közoktatási feladatkörében eljáró oktatási hivatal az általános iskola székhelye szerint illetékes többcélú kistérségi társulás és a közigazgatási hivatal bevonásával dönt. A tovább működési engedély iránti kérelmet 2007. január 31-ig lehet benyújtani.”


III.

A Kt. 133. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány nem megalapozott.

1. Az Alkotmány 42. §-ában szabályozott, a község, a város, a főváros és kerületei, valamint a megye közigazgatási területén élő választópolgárok közösségét megillető helyi önkormányzáshoz való jog az Alkotmánybíróság következetes álláspontja szerint – bár az Alkotmány nem az alapvető jogok között szabályozza – tartalmát tekintve az alapvető jogokkal azonos alkotmányos védelemben részesül. [18/1993. (III. 19.) AB határozat, ABH 1993, 161, 167.; 1044/B/1997. AB határozat, ABH 2004, 1160, 1169–1170.] E jogot a választópolgárok az Alkotmány 44. § (1) bekezdése szerint közvetlenül helyi népszavazás, illetőleg az általuk választott képviselő-testület útján gyakorolják.
Az Alkotmánybíróság az 56/1996. (XII. 12.) AB határozatában rögzítette, hogy az Alkotmány a helyi önkormányzatokra vonatkozóan azokat, a minden önkormányzatra irányadó, alapvető garanciális szabályokat tartalmazza, amelyek a helyi önkormányzatok autonómiájának alkotmányos védelmét hivatottak biztosítani. Az indokolás szerint: „Az Alkotmánybíróság több határozatában vizsgálta az Alkotmányban szabályozott önkormányzati alapjogok természetét [például: 1/1993. (I. 13.) AB határozat, ABH 1993, 27.; 4/1993. (II. 12.) AB határozat, ABH 1993, 68–73.; 57/1994. (IX. 17.) AB határozat, ABH 1994, 316, 331.; 77/1995. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1995, 396.]. E határozataiban megállapította, hogy az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdésében szabályozott alapjogok a helyi képviselő-testületek számára biztosított olyan hatáskörcsoportok, amelyek a helyi önkormányzás körében az önkormányzatok számára biztosított autonómia alkotmányos garanciáit képezik. Az önkormányzatokat az egyes alapjogok körében megillető autonómia azonban nem feltétlen és korlátozhatatlan. Az alapjogok szabályozása elsősorban a kormánnyal és az államigazgatással szemben nyújt alkotmányos garanciát az önkormányzatok számára. A törvényhozót az Alkotmányban szabályozott önkormányzati alapjogok annyiban korlátozzák, hogy azokat nem vonhatja el, nem állapíthat meg olyan mértékű korlátozásokat, amelyek valamely önkormányzati alapjog tartalmának kiüresedéséhez, tényleges elvonásához vezetnek.” [56/1996. (XII. 12.) AB határozat, ABH 1996, 204, 205, 207.]
Ezért annak megítélésénél, hogy a kifogásolt szabályozás korlátozza-e a helyi önkormányzáshoz való jogot, az Alkotmánybíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy jár-e olyan következménnyel, hogy a képviselő-testület az oktatást, mint közfeladatot nem tudja ellátni.
A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 1. § (3) bekezdése rendelkezik arról, hogy a helyi önkormányzat – a törvény keretei között – önállóan szabályozhatja a feladat- és hatáskörébe tartozó ügyeket, közéjük tartozik az általános iskolai oktatásról és nevelésről való gondoskodás, amelyet az Ötv. 8. § (4) bekezdése a kötelező feladatok között sorol fel. Miután az Alkotmány 70/F. § (2) bekezdése rögzíti az oktatáshoz való alapjogot, az állam kötelezettsége, hogy ennek érvényesülését garantálja. A Kt. 2. § (3) bekezdése ezért rögzíti, hogy a közoktatás rendszerének működtetése az állam feladata, az ingyenes és kötelező általános iskoláról az állami szervek és a helyi önkormányzatok intézményfenntartói tevékenysége, illetve az állami, a helyi önkormányzati feladatellátás keretében gondoskodik [3. § (3) bekezdés]. A működéséhez szükséges fedezetet a 118. § (1) és (3) bekezdése értelmében az állam – normatív költségvetési hozzájárulásként –, illetőleg a fenntartó hozzájárulása biztosítja. A Kt. 85. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a helyi önkormányzatok az e törvényben meghatározottak szerint látják el a közoktatással kapcsolatos feladataikat.
A Kt. 133. §-a főszabályként a nyolc évfolyamnál kevesebb évfolyammal működő iskola tagintézménnyé történő átalakítását írja elő, de alternatívát is kínál a fenntartónak (önkormányzatnak): ha ezt nem tudja megoldani, úgy engedéllyel tovább működtetheti az iskolát. Ezen túlmenően a 133. § Ktmód.-dal beiktatott (4) bekezdése lehetőséget ad arra, hogy ha az előbbi általános iskola tagintézménnyé történő átalakítása nem történt meg, az engedély – négyévente – meghosszabbítható, amennyiben az iskola rendelkezik a kötelező felvételt biztosító iskolával kötött együttműködési megállapodással. Ebből következően az önkormányzatok elég széles hatáskörrel rendelkeznek ahhoz, hogy önálló felelősséggel döntsenek az Alkotmány és a törvény keretei között elvégzendő oktatási feladataik megvalósításában.
A fentiekre figyelemmel a rendelkezés nem sérti a választópolgároknak a helyi önkormányzáshoz való jogát, ezért az Alkotmánybíróság az Alkotmány 42. § (1) bekezdésére alapított indítványt elutasította.

2. A Kt. 85. § (1) bekezdése szerint a helyi önkormányzatok az e törvényben meghatározottak szerint látják el a közoktatással kapcsolatos feladataikat. A 88. § (4) bekezdés úgy rendelkezik, hogy e feladataikat intézmény létesítésével, fenntartásával, társulásban való részvétellel vagy más önkormányzattal, illetve fenntartóval kötött megállapodás útján valósíthatják meg. Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés h) pontja alapján, illetőleg az Ötv. III. fejezete szerint különböző társulásokat alakíthatnak.
A tagintézmény – a Kt. 121. § (1) bekezdés 36. pontjának a definíciója szerint a székhelyen kívül működő intézményegység, ha a székhelytől való távolság, a feladatok jellege miatt az irányítási, képviseleti feladatok a székhelyről nem, vagy csak részben láthatók el – az Ötv. 43. § (1) bekezdésében szabályozott intézményi társulás alá vonható, amikor az érdekelt képviselő-testületek két vagy több községet, illetőleg várost és községet ellátó intézmény közös alapításában, fenntartásában és fejlesztésében állapodnak meg. [Ha nyolc osztálynál kevesebb osztállyal működteti tovább az iskolát, úgy a Kt. 25. § (7) bekezdése szerint a kötelező felvételt biztosító iskolával együttműködési megállapodást kell kötni, amelyre a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvénynek a megbízásra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.]
A 4/1993. (II. 12.) AB határozat tartalmazza, hogy az Alkotmánybíróság az egyes ügyek sajátosságai szerint dönti el, hogy az Alkotmány 44/A. §-ában meghatározott valamely önkormányzati alapjog szenved-e koncepcionális sérelmet a különféle törvények tényleges korlátozó hatása miatt. (ABH 1993, 48, 71.)
A támadott rendelkezés alapján a társulások létrehozására azért van szükség, mert az önkormányzat az általános iskolai nevelésről – a fenti megállapodás hiányában – sem az iskola további önálló működtetésével, sem pedig más intézményfenntartó útján nem tud gondoskodni. A rendelkezés e rendkívüli esetben, és más, az oktatáshoz való, Alkotmányban biztosított alapjog érvényesülése érdekében korlátozza a képviselő-testület szabad társuláshoz való jogát, általánosságban azonban nem lehetetleníti el a társulásalapítási hatáskörét.
Az Alkotmánybíróság erre figyelemmel az indítványt ebben a részében is elutasította.


IV.

Az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 20. §-a alapján az arra jogosult indítványa alapján jár el. Tekintettel az indítvány visszavonására, az Alkotmánybíróság a Kt. 26. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése tárgyában kezdeményezett eljárást – az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.) 31. § d) pontja alapján – megszüntette.

Budapest, 2009. szeptember 22.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

 

 

Dr. Balogh Elemér s. k.,

Dr. Bragyova András s. k.,

 

előadó alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

 

Dr. Holló András s. k.,

Dr. Kiss László s. k.,

 

alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

 

Dr. Kovács Péter s. k.,

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

 

alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

 

Dr. Lévay Miklós s. k.,

Dr. Trócsányi László s. k.,

 

alkotmánybíró

alkotmánybíró

*

A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.

  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére