164/D/2007. AB határozat
164/D/2007. AB határozat*
2009.01.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, valamint jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 47. § (1) és (2) bekezdései, a 84. § (1) bekezdése, valamint a 86. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 47. § (1) és (2) bekezdései, az 52. § d) pontja, az 54. § d) pontja, a 84. § (1) bekezdése, a 86. § (1) bekezdése és a 217. § (4) bekezdése, továbbá a bírósági végrehajtói díjszabásról szóló 14/1994. (IX. 8.) IM rendelet 21. § (1) bekezdéséből a „vagy ügyviteli” szövegrésze, valamint a bírósági végrehajtási ügyvitelről és pénzkezelésről szóló 1/2002. (I. 17.) IM rendelet 34. § b) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 52. § d) pontjának – az Alkotmány 13. §-ának, valamint az 50. § (1) bekezdésének sérelmére alapított –, valamint a bírósági végrehajtói díjszabásról szóló 14/1994. (IX. 8.) IM rendelet 22. § (1) bekezdésének második mondata, illetve a (2) és (3) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó elsődlegesen alkotmányjogi panasszal élt a Tiszafüredi Városi Bíróság 5.Vh. 147/2006/5. számú, valamint a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 1.Pkf. 21.047/2006/3. számú végzései ellen, másodlagosan a végzésekben alkalmazott és az alábbiakban részletesen megjelölt jogszabályi rendelkezések tekintetében – azok megsemmisítését és a konkrét ügyekben való alkalmazhatóságuk visszamenőleges kizárását kérve – utólagos normakontroll iránti kérelmet is előterjesztett. Az indítványozó szerint a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 47. § (1) és (2) bekezdései (adós személyes adatainak beszerzése), az 52. § d) pontja (adós vagyontalansága esetén a végrehajtás szünetelése), az 54. § d) pontja (szünetelő végrehajtás folytatása), továbbá a bírósági végrehajtói díjszabásról szóló 14/1994. (IX. 8.) IM rendelet (a továbbiakban: Dsz.) 21. § (1) bekezdéséből a „vagy ügyviteli” szövegrésze, valamint a bírósági végrehajtási ügyvitelről és pénzkezelésről szóló 1/2002. (I. 17.) IM rendelet (a továbbiakban: R.) 34. § b) pontja (a szünetelés ügyviteli befejezésnek minősül) az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütközik, mert álláspontja szerint a szabályozás „teljesen nem zárt”. Emellett az indítványozó a Vht. 52. § d) pontját az Alkotmány 13. §-ába, valamint az 50. § (1) bekezdésébe is ütközőnek vélte, erre vonatkozó indítványát azonban nem indokolta.
Az indítványozó a Vht. 84. § (1) bekezdését és a 86. § (1) bekezdését (mindkettő az ingófoglalás szabályait tartalmazza) azért tartja az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütközőnek, mert „a végrehajtónak a lefoglalás során kifejtett tevékenysége nem vizsgálható felül”, a rendelkezések szövegezése nem egyértelmű, a jogok és kötelezettségek pontosan nem tisztázottak.
Az indítványozó továbbá a Vht. 217. § (4) bekezdését (a bíróság a végrehajtási kifogásról soron kívül határoz) is a jogbiztonság követelményébe ütközőnek véli, mert véleménye szerint nem állapítható meg, hogy a bíróság milyen nemperes eljárási szabályokat alkalmazhat.
Végül az indítványozó szerint a Dsz. 22. § (1) bekezdésének második mondata, illetve a (2) és (3) bekezdése a Vht. 307. § (1) bekezdés h) pontjában kapott felhatalmazás kereteit túllépi, ezzel kapcsolatban azonban az Alkotmány konkrét rendelkezésének sérelmét nem jelölte meg.
II.
1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezése:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
2. A Vht.-nak az indítvánnyal támadott rendelkezései:
„47. § (1) A végrehajtási eljárás eredményes lefolytatása érdekében a végrehajtó szükség esetén beszerzi az adós személyének azonosítására szolgáló, továbbá az adós lakóhelyére (tartózkodási helyére), székhelyére, telephelyére, munkahelyére (egyéni vállalkozására), jövedelmére és a végrehajtás alá vonható vagyontárgyaira (ingó, ingatlan vagyon, bankszámla, betét, értékpapír, érdekeltség gazdasági társaságban stb.) vonatkozó adatokat.
(2) A végrehajtó az (1) bekezdésben megjelölt eljárása során megkeresheti az adósra és vagyonára vonatkozó adatokat kezelő hatóságokat, szervezeteket, így különösen a rendőrséget, a gépjárműveket nyilvántartó hatóságot, a személyiadat- és lakcímnyilvántartó szerveket, okmányirodát, nyugdíjbiztosítási igazgatási szervet, az egészségbiztosítási szervet, adóhatóságot, cégbíróságot, pénzügyi intézményeket, befektetési szolgáltatókat, ingatlanügyi hatóságot, a vízi és légi járművek lajstromát, illetve nyilvántartását vezető szerveket, a távközlési szervezeteket, az ingó jelzálogjogi nyilvántartást (a továbbiakban: zálogjogi nyilvántartás), a közjegyzőket, továbbá a kamarát az adós gazdálkodó szervezetekről vezetett nyilvántartásba történő betekintés céljából.”
„52. § A végrehajtás szünetel, ha
(...)
d) az adósnak nincs lefoglalható vagyontárgya, illetőleg a lefoglalt vagyontárgy értékesítése sikertelen volt (...)”
(...)
d) pontja esetén valószínűsítették, hogy az adósnak van olyan vagyontárgya, amely lefoglalható, illetőleg értékesíthető (...)”
„84. § (1) Ha az adós a végrehajtható okiratban feltüntetett kötelezettségét önként nem teljesítette, a végrehajtó az adós ingóságait foglalási jegyzőkönyvben összeírja, és ilyen módon lefoglalja.”
„86. § (1) Lefoglalni az adós birtokában, őrizetében levő vagy más olyan ingóságot lehet, amelyről valószínűsíthető, hogy az adós tulajdonában van.”
„217. § (4) A bíróság a végrehajtási kifogásról soron kívül – szükség esetén a felek meghallgatása után – határoz.”
3. A Dsz.-nek az indítvánnyal támadott rendelkezése:
„21. § (1) A végrehajtó a végrehajtási ügy érdemi vagy ügyviteli befejezésekor, meghatározott cselekmény végrehajtása esetén a cselekmény elvégzését vagy elvégeztetését követően az általa felszámított munkadíjról, költségtérítésről, behajtási jutalékról és az őt esetleg megillető egyéb összegről díjjegyzéket állít ki, amelyet a feleknek, végrehajtási kérelem elkészítése esetén a kérelmezőnek kézbesít. A díjjegyzéknek tartalmaznia kell azt a tájékoztatást, hogy a díjfelszámítás ellen végrehajtási kifogást lehet előterjeszteni.”
4. Az R.-nek az indítvánnyal támadott rendelkezése:
„34. § Befejezett a végrehajtási ügy akkor is (ügyviteli befejezés), ha
(...)
b) a végrehajtás szünetel (...)”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt megállapította, hogy az indítvány ugyanazon jogszabályok tekintetében egyrészt alkotmányjogi panaszt, másrészt utólagos absztrakt normakontroll iránti kérelmet tartalmaz.
1. Az Alkotmánybíróság először az alkotmányjogi panaszt vizsgálta meg abban a tekintetben, hogy az megfelel-e az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) és (2) bekezdéseiben meghatározott követelményeknek.
Az Abtv. 48. § (1) bekezdése kimondja: Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerint alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.
1.1. Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz keretében kizárólag azokat a jogszabályokat vizsgálhatja, amelyeknek a jogerős határozatban történő alkalmazása során az indítványozó vélt jogsérelme bekövetkezett. Az Alkotmánybíróság jelen ügyben – a szabályszerűen benyújtott indítvány alapján – kizárólag a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 1.Pkf. 21.047/2006/3. számú végzésében alkalmazott és az indítványozó által támadott jogszabályi rendelkezések – a Vht. 47. § (1) és (2) bekezdései, a 84. § (1) bekezdése, valamint a 86. § (1) bekezdése – alkotmányosságát vizsgálhatta meg.
1.2. Az indítványozó szerint e törvényi rendelkezések az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütköznek. A 26/1992. (IV. 30.) AB határozat megállapította, hogy a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság – amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme – megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon [ABH 1992, 135, 142.].
Emellett több határozatában kimondta azt is az Alkotmánybíróság, hogy a normavilágosság sérelme miatt az alkotmányellenesség akkor állapítható meg, ha a szabályozás a jogalkalmazó számára értelmezhetetlen, vagy eltérő értelmezésre ad módot és ennek következtében a norma hatását tekintve kiszámíthatatlan, előre nem látható helyzetet teremt a címzettek számára, illetőleg a normaszöveg túl általános megfogalmazása miatt teret enged a szubjektív, önkényes jogalkalmazásnak [1160/B/1992. AB határozat, ABH 1993, 607, 608.].
A 42/1997. (VII. 1.) AB határozatban az Alkotmánybíróság megállapította, hogy „[a]lkotmányellenessé nyilvánítható az a szabály, amely értelmezhetetlen voltánál fogva teremt jogbizonytalanságot, mert hatását tekintve nem kiszámítható és címzettjei számára előre nem látható” (ABH 1997, 299, 301.). Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom alkotmányos követelményének az indítványozó által megjelölt rendelkezések megfelelnek. A támadott jogszabályi rendelkezések megfelelően értelmezhetők, azok megfelelnek a normavilágossággal szemben támasztott fenti alkotmányossági követelményeknek, ezért nem megalapozottak az indítványozó azon hivatkozásai, hogy a támadott jogszabályi rendelkezések az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvéből levezetett jogbiztonság követelményét sértik. Emiatt az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt ebben a tekintetben elutasította.
2. Az utólagos normakontroll iránti kérelemmel összefüggésben az Alkotmánybíróság az alábbiakat állapította meg. Az indítványozó szerint a Vht. 47. § (1) és (2) bekezdései, az 52. § d) pontja, az 54. § d) pontja, a 84. § (1) bekezdése, a 86. § (1) bekezdése és a 217. § (4) bekezdése, továbbá a Dsz. 21. § (1) bekezdéséből a „vagy ügyviteli” szövegrésze, valamint az R. 34. § b) pontja azért ütközik az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe, mert a szabályozás „teljesen nem zárt”, illetve mert a rendelkezések szövegezése nem egyértelmű, a bíróság által alkalmazható jog nem állapítható meg egyértelműen. Az Alkotmánybíróság a jelen határozat 1.3. pontjában kifejtetteket a további támadott rendelkezések vonatkozásában is irányadónak tekintve megállapította, hogy azok megfelelnek a normavilágossággal szemben támasztott fenti alkotmányossági követelményeknek, így az utólagos normakontroll indítványt is elutasította.
3. Az indítványozó a Vht. 52. § d) pontját az Alkotmány 13. §-ába, valamint az 50. § (1) bekezdésébe is ütközőnek véli, erre vonatkozó indítványát azonban nem indokolta. A Dsz. 22. § (1) bekezdésének második mondatával, illetve a (2) és (3) bekezdésével kapcsolatban az Alkotmány konkrét rendelkezésének sérelmét pedig nem jelölte meg.
Az Abtv. 22. § (2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság határozott kérelem alapján jár el, mely kérelemben három feltételnek kell együttesen fennállnia: egyrészt a kérelemnek tartalmaznia kell a sérelmezett jogszabályi rendelkezést, továbbá az Alkotmány érintett szakaszát, valamint azt az indokot, amely alapján az indítványozó az alkotmánysértést fennállónak véli. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a kérelem alapjául szolgáló ok, valamint az Alkotmány megjelölt rendelkezése hiányában az indítvány – a tartalmi követelményeknek meg nem felelő volta miatt – érdemben nem bírálható el, ezért azt az Alkotmánybíróság visszautasítja [18/1993. (III. 19.) AB határozat, ABH 1993, 161, 171.]. Tekintettel arra, hogy az Abtv. 22. § (2) bekezdésében rögzített feltételeknek az Alkotmánybírósághoz benyújtott indítvány azon része, mely a Vht. 52. § d) pontjának, illetve a Dsz. 22. § (1) bekezdése második mondatának, valamint a (2) és (3) bekezdésének alkotmányellenességét állította, nem felelt meg, az Alkotmánybíróság azt – mint érdemi vizsgálatra alkalmatlant – visszautasította.
4. Mivel az Alkotmánybíróság a jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította, illetve visszautasította, az alkotmányjogi panaszt pedig elutasította, ezért a megsemmisíteni kért rendelkezések konkrét esetben történő alkalmazhatóságának kizárására irányuló indítvány vizsgálatát szintén mellőzte (727/D/2000. AB határozat, ABH 2005, 931, 935–936.).
Budapest, 2009. január 19.
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||||
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||
|
||||||||
|
||||||||
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
előadó alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Lévay Miklós s. k., |
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás