BÜ BH 2007/178
BÜ BH 2007/178
2007.06.01.
Könnygáz permetezése gázspray-vel – a terhelt feje irányában – a testi épség elleni jogtalan támadásnak minősül – A terhelt az arányosság követelményét megsértette, amikor – az elhárítás szükséges mértékének felismerésében korlátozva – a támadást a sértett életének kioltását eredményező módon hárította el [Btk. 29. § (3) bek., 166. §].
A S. Megyei Bíróság a 2005. szeptember 1. napján meghozott ítéletével H. Gy. terheltet emberölés bűntette miatt 7 év börtönre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte.
A P.-i Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság 2005. december 5-én kelt ítéletével a fő- és mellékbüntetést egyaránt 8 évre súlyosította; egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A tényállást csupán a személyi körülményekre, a vérvételi adatokra és a mentő kiérkezésének időpontjára nézve egészítette ki, illetve pontosította.
A jogerős ítéleti tényállás a következőket tartalmazza:
A nős, két kiskorú gyermekes családos állapotú terhelt alkalmi munkákat végzett, amiből kb. havi 40 000 forintos jövedelemhez jutott. Több esetben volt büntetve egyedi azonosítójel meghamisítása, vagyon elleni bűncselekmények és főként ittas járművezetés miatt. E cselekményeiért megrovásban részesült, illetve pénzbüntetéseket, felfüggesztett szabadságvesztéseket, két esetben pedig rövidebb tartamú végrehajtható szabadságvesztéseket szabtak ki vele szemben.
2005. február 20-án a terhelt H. L. sértettnek 1 m3 fát adott el; 5000 forintot a sértett kifizetett és abban egyeztek meg, hogy 1000 forintot majd később fizet. Másnap, február 21-én délután 17 óra körüli időben a terhelt elment a sértett házához, és kérte a fennmaradó összeg kifizetését. A sértett az 1000 forintot nem akarta kifizetni arra hivatkozva, az csak akkor jár, ha a terhelt a már leszállított fát össze is fűrészeli. A kerítésen belül a járdán álltak és egymással hangosan vitatkoztak. A vita során a sértett elővett a zsebéből egy gázspray-t és azzal a terhelt feje felé fújt; a permet azonban teljes egészében nem érte el a terhelt arcát. A terhelt ekkor olyannyira feldühödött, hogy kihúzott a földből egy 1050 g súlyú, 125 cm hosszúságú fakarót és azzal legalább két alkalommal, nagy erővel a sértett feje irányába ütött. Az egyik nagy erejű ütés a sértett koponyaboltozatának bal oldalát, míg a másik a sértett védekezésül felemelt jobb kezét találta el. Még további egy-két ütést is irányzott a sértett feje irányába, amelyek azonban nem találták el. A sértett földre esett; hozzálépett a mindeddig tőle kb. 3 méter távolságra tartózkodó élettársa, F. I.-né, akit a terhelt a bal karján ütött meg, de az ütés külsérelmi nyomot nem hagyott. F. I.-né az ütésektől eszméletét vesztő sértettet magához térítette, őt a házba bevezette, és az ekkor már erősen vérző arcát lemosta.
A terhelt a közelben tartózkodó fiát kérte meg, hogy értesítse a mentőket, aki ezt egy szomszéd közreműködésével megtette.
A kiérkező mentőautót a terhelt egy kis traktorral a község központjában várta, majd azzal előttük haladva a mentősöket a sértett házához vezette.
H. L. sértett a jobb kéz V. kézközépcsontjának elmozdulással járó törését, bal oldali homlok-halánték tájékon koponyacsont-törést, agyroncsolódást szenvedett. A kórházban elvégzett koponyaműtét ellenére a fejsérülése nyomán keletkezett agyduzzanat, agyi beékelődés következményeként 2005. március 15-én meghalt.
Az eljárt bíróságok a terhelt cselekményét eshetőleges szándékkal véghezvitt emberölésnek minősítették.
A megyei bíróság a jogos védelem kérdését vizsgálva kifejtette: megállapítható, hogy a permet a terhelt arcát, szemét nem érte el teljes egészében, ily módon annak hatása a látásában, cselekvőképességében nem korlátozta. ,,Ugyanekkor nyilvánvaló, hogy jogos védelmi helyzetet megállapítani olyankor nem lehet, amikor egy kölcsönös szóváltás, vita folytán az egyik fél a másikkal szemben eredménytelenül gázspray-t kísérel meg használni, főként akkor nem, ha erre válaszul egy akáckaróval több ízben is nagy erővel üt a gázspray-t használó személy feje irányába''.
A jogerős határozatok ellen benyújtott felülvizsgálati indítványában a terhelt azt hangsúlyozta, hogy a cselekményét olyan, a sértetti magatartás által kiváltott erős indulat hatására követte el, ami a szándékát is befolyásolta. Az nem irányult még eshetőleges formában sem a sértett életének kioltására. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok az erős felindultságát figyelmen kívül hagyták, s emiatt eltúlzottan súlyos büntetést szabtak ki.
A Legfőbb Ügyészség írásbeli nyilatkozatában, majd utóbb a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője, a privilegizált emberölés ismérveit megállapíthatónak nem látta; a megtámadott határozatok hatályukban történő fenntartását indítványozta.
A védő felszólalásában a felülvizsgálati indítvánnyal célzott kedvezőbb minősítés mellett a terhelt büntetésének enyhítését kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt részben és eltérő okokból találta alaposnak.
Az alapügyben eljárt bíróságok a használt eszköz élet kioltására alkalmas voltából, a fej irányába leadott ütésekből, azok erejéből és ismétlődő voltából, az okozott sérülésekből helyesen vontak következtetést a terheltnek az elkövetéskor fennálló ölési szándékára.
A felülvizsgálati eljárásban a Be. 420. § (1) bekezdésében irányadó tényállás kétségkívül azt tartalmazza, hogy a sértetti magatartás miatt kialakult erős indulat hatására és rögtönösen került sor a cselekmény végrehajtására, az azonban a Btk. 167. §-a szerint mégsem volt minősíthető.
A sértettnek az a kijelentése ugyanis, hogy a még hátralévő vételár kifizetését további feltételhez kötötte, majd a spray-vel a terheltre ráfújt, nem tekinthető olyan súlyú sérelemnek, amely a terhelt túlméretezett indulat-kitörését erkölcsileg menthetővé és egyben a törvényi tényálláshoz tartozó ,,méltányolható ok"-ot is megállapíthatóvá tenné.
Észlelte viszont a Legfelsőbb Bíróság, hogy az alapügyben eljárt bíróságok tévesen zárták ki a jogos védelem valamely esetének fennállását. Bár a megyei bíróság érintette ennek kérdését, ám ítéletének – fentebb idézett -indokolása ellentmondásos és téves.
Az ugyanis egyfelől azt rögzíti, hogy a gázspray a terhelt arcát csak részben érte; másfelől, hogy ,,eredménytelenül'' kísérelte meg azt a sértett használni.
Az irányadó tényállás ez utóbbi megállapítással szemben azt tartalmazza, hogy a könnygáz, ha nem is teljes egészében, de a terhelt arcát elérte. Ugyanekkor – az indokolásából megállapíthatóan – a megyei bíróság a támadás veszélyét nem tekintette olyannak, mint ami jogos védelmi helyzetet megalapozhat. Ebből következően az elhárítás ,,szükségességét'' nem vizsgálta, csupán az ,,aránytalanságnak'' tulajdonított jelentőséget.
Az irányadó tényállás szerint a sértett a terhelt feje felé irányozva olyan önvédelmi gázspray-t használt, ami – az ítéletek egyéb részeiből megállapíthatóan – testi épség sértésére, így: látászavar, könnyezés, a száj nyálkahártyája elváltozásának előidézésére alkalmas volt.
Erre figyelemmel pedig a terhelt az őt ért támadást jogosan elháríthatta és annak kockázatát sem kellett vállalnia, hogy a sértett a könnygázt még tovább és még eredményesebben használhassa. Védekezése, elhárítása ezért a személye ellen intézett, illetve azt továbbra is közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges volt. Az arányosság követelményét azonban messze túllépte, amikor a testi épsége elleni kisebb támadást a sértett életének kioltását eredményező módon hárította el.
Az elhárítás szükséges mértékének felismerésében korlátozta őt az a menthető felindulása, amit benne a sértettnek a teljesen váratlan, és jogtalan támadása keltett. Azon túl, hogy a permet az arcát elérte, a sértett eljárása a megalázottságának érzését is alappal kiválthatta.
Anyagi jogi szabályt sértettek tehát az eljárt bíróságok, amikor a Btk. 166. § (1) bekezdése szerint minősülő emberölés bűntettének megállapítása mellett a Btk. 29. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezéseket figyelmen kívül hagyták. Az anyagi jogi szabálysértés törvénysértően súlyos büntetéskiszabást eredményezett.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a megtámadott határozatokat a büntetést kiszabó részükben hatályon kívül helyezte, és a Be. 426. § (1) bekezdése a) pontjának alkalmazásával maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot.
Ennek során a cselekmény jelentős tárgyi súlyát, a terhelt előéletét, ugyanekkor családos állapotát, és az elkövetés utáni magatartását is értékelve a büntetést hatévi börtönre és ötévi közügyektől eltiltásra mérsékelte.
Az ítélőtábla iránymutató feladata miatt tartja szükségesnek a Legfelsőbb Bíróság annak megjegyzését, hogy az elbíráláskor – de a jelenleg is – hatályos Be. 371. § (2) bekezdésének rendelkezése nem engedi meg a törvényi büntetési tételkeret között kiszabott büntetés kisebb megváltoztatását, ha – mint a jelen ügyben is – a tényállás érdeminek tekinthető kiegészítésére, illetve helyesbítésére nem kerül sor.
Az ítélőtábla e törvényi előírást figyelmen kívül hagyta, amikor az első fokon kiszabott 7 évi börtönbüntetést 8 évre súlyosította, s a közügyektől eltiltás tartamát is egy évvel megemelte.
(Legf. Bír. Bfv. I. 296/2006.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás