BÜ BH 2007/179
BÜ BH 2007/179
2007.06.01.
Nem alapozza meg a feltételes szabadságra bocsátásból kizárást az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt esetében az a körülmény, hogy azt a bűncselekményt, amely miatt vele szemben életfogytig tartó szabadságvesztés kerül kiszabásra a korábbi határozott ideig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátása alatt követte el [Btk. 47. § (1), (2), (3), (4) bek., 47/A. §, 47/B. § és 47/C. §].
A megyei bíróság T. M. vádlottat több emberen elkövetett emberölés bűntettének a kísérletében mondta ki bűnösnek, ezért mint többszörös visszaesőt életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte. Megállapította, hogy a kiszabott szabadságvesztésből legkorábban 30 év múlva bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett a bűnjelekről és kötelezte a vádlottat a felmerült bűnügyi költség megfizetésére.
A megyei bíróság által megállapított tényállás szerint a vádlott 1979. és 2005. között több alkalommal volt büntetve, többnyire személy elleni erőszakos bűncselekmények miatt. Utolsó büntetéséből 2005. augusztus 25. napján feltételes kedvezménnyel szabadult. A vádlott a Btk. 137. § 16. pontja szerinti többszörös visszaeső.
T. M. vádlott és K. K. sértett 2000. évben létesítettek élettársi kapcsolatot. Az élettársi kapcsolat 2005 májusáig tartott, amikor is a vádlott megkezdte a vele szemben jogerősen kiszabott 5 hónap börtönbüntetés letöltését. Amíg a vádlott szabadságvesztés-büntetését töltötte, élettársa más személlyel létesített kapcsolatot.
A vádlott élettársa apjánál K. Gy. sértettnél lakott egy udvari szoba-konyhás lakásban. A vádlott 2005. augusztus 25. napján feltételes kedvezménnyel, szabadulását követően felkereste élettársát. Ekkor szembesült azzal, hogy élettársa mással létesített kapcsolatot. K. K. sértett bizonytalannak mutatkozott az élettársi kapcsolat folytatását illetően, bár nem zárkózott el attól, hogy T. M. vádlott odaköltözzön, így hármasban laktak a lakásban, de a sértett nem zárta le új kapcsolatát sem.
A vádlott és a sértett között ezen körülmények miatt folyamatos vita, veszekedés volt. Ezek a veszekedések gyakoribbá váltak, amikor a vádlott, vagy a sértett, vagy annak apja italoztak.
2005. augusztus 30. napján a vádlott, K. K. sértett és apja K. Gy. sértett a piacra mentek, ahol szeszes italt fogyasztottak, majd ezt egy másik vendéglátóhelyen folytatták. Amikor dél körül hazaértek, már az utcán vita alakult ki közöttük. K. Gy. sértett a lányát és a vádlottat végig kísérte. A lakásban még 2 liter bort fogyasztottak el. A vádlott és K. K. sértett között a vita ismét fellángolt, amelynek oka ezúttal is K. K.-nak tulajdonított hűtlenség volt.
Valamivel 18 óra előtti időben K. K. sértett az udvarra kitett ágyneműt beszedte, majd azzal a szándékkal tért vissza a lakásba, hogy néhány percre lefekszik pihenni. Ekkor a vádlott és közte ismét szóváltás kezdődött, amelynek során K. K. sértett egy sodrófát vett elő és azzal fenyegette meg a vádlottat. Tettlegességre ekkor nem került sor, mert K. Gy. sértett közbelépett és megakadályozta.
Ekkor valamennyiben lefeküdtek, K. K. sértett és T. M. vádlott egy ágyon, míg a helyiségben lévő másik ágyon K. Gy. sértett feküdt.
Mintegy fél óra múlva K. Gy. sértett az udvaron található WC-re ment, ahol 2-3 percet töltött. Az nem állapítható meg pontosan, hogy mi váltotta ki a vádlott indulatát és milyen események történtek, de amikor K. Gy. sértett a szobába lépett, K. K. sértett több szúrt sebből vérezve, hörögve az ágyon feküdt, a vádlott pedig késsel a kezében a sértett fölé hajolt.
K. Gy. azonnal az ágyhoz ment és lerángatta a vádlottat a sértettről. A vádlott talpra állva K. Gy.-t a kezében tartott 15 cm pengehosszúságú késsel has tájékon szúrta, ezt követően kiszaladt a házból, az udvaron a kezében lévő kést eldobva, elmenekült a helyszínről. A rendőrjárőr T. M. vádlottat rövidesen elfogta.
Az életveszélyes sérülést szenvedett K. Gy. sértett a szúrást követően a vádlott után az udvarra ment, és az ott lévő fotelba lerogyott. A lakók értesítették a mentőket és a rendőrséget, azonban a mentő kiérkezéséig K. K. sértett sérüléseibe belehalt, heveny vérvesztéses sokk következtében.
A cselekmény elkövetése idején T. M. vádlott vérében 2,38-2,61 ezrelék véralkohol volt, amely a vádlottnál közepes és a súlyos fok határán lévő alkoholos befolyásoltságot eredményezett. K. K. sértett vérében 1,79 ezrelék alkoholkoncentráció volt, amely nála közepes fokú alkoholos befolyásoltságot eredményezett, K. Gy. sértett nem volt ittas.
A megyei bíróság ítélete ellen a vádlott és védője a büntetés enyhítése végett jelentettek be fellebbezést. A másodfokú eljárás során a védő részben a vádlott felmentését, részben a minősítés megváltoztatását kérte, illetőleg indítványt tett az ítélet hatályon kívül helyezésére.
A fellebbviteli főügyészség indítványában a vádlottal szemben a korábbi elítélése után alkalmazott feltételes szabadság megszüntetésére, a bűnjelekre vonatkozó rendelkezések megváltoztatására, egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt.
A másodfokú bíróság a vádlott és a védő jogorvoslati kérelmét nem látta megalapozottnak.
A védelmi fellebbezések alapján eljárva az ítélőtábla a Be. 348. § (1) bekezdés alapján az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző eljárással együtt felülbírálta. Ennek eredményeként megállapította, hogy a megyei bíróság a perrendi szabályoknak megfelelően folytatta le a bizonyítási eljárást, a bizonyítékokat beszerezte és értékelte.
Megállapította azt is, hogy az elsőfokú ítélet lényeges hiányossága, hogy annak tényállása nem tartalmazza a vádlott által K. K. sértett sérelmére elkövetett cselekmény leírását és annak előzményeit. E körben az iratok tartalmára figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet az alábbiakkal egészítette ki.
Miután K. Gy. sértett a lakásból az udvari WC-re ment, a vádlott és a sértett között kisebb dulakodás kezdődött. Ennek során a sértett sodrófával a hátán megütötte T. M. vádlottat, aki a dulakodás során a térdén és a szemén megsérült.
A vádlott hátán keletkezett 10x5 cm-es zúzódás, szemének zúzódásos sérülése, és a térdén található sérülés külön-külön és együttesen is 8 napon belül gyógyultak.
A dulakodást követően a vádlott K. K. sértettet négy alkalommal megszúrta. A sértett hasát és combját ért szúrások után a vádlott két alkalommal hátulról is megszúrta K. K. sértettet a kést marokra fogva. A sértettet a combján közepes erővel, a has bal oldalán közepes erővel szúrta meg, míg a hátát ért szúrások közül az egyik nagy erejű, a másik igen nagy erejű volt, utóbbi esetben a kés markolatig hatolt a sértett testébe.
A kiegészített tényállás már mentes a Be. 351. § (2) bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az a bizonyítékok okszerű mérlegelésén alapul.
A megállapított tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére, az elkövetett cselekmény minősítése is megfelel a büntető anyagi jogszabályoknak.
Helyesen állapította meg a megyei bíróság, hogy a vádlott nem volt jogos védelmi helyzetben. A tényállás kiegészítése során a másodfokú bíróság megállapította, hogy T. M. vádlott és K. K. sértett között dulakodás volt, amelynek során a sértett sérüléseket is okozott a vádlottnak. Figyelemmel azonban a vádlott javára fennálló jelentős erőfölényre, valamint a vádlott és a sértett által használt eszközök közti különbségre, megállapítható, hogy a sértett támadó magatartásával szemben a vádlott elhárító cselekménye aránytalan volt. Ezen túlmenően okkal hivatkozott az elsőfokú bíróság arra is, hogy T. M. vádlott a neki már háttal álló sértettet szúrta meg késsel nagy, illetve igen nagy erővel, amikor a sértett támadásától tartania már nem kellett.
A K. Gy. sértett sérelmére elkövetett cselekmény esetében sem állapítható meg T. M. vádlott javára jogos védelmi helyzet. Az irányadó tényállás szerint, amikor K. Gy. sértett az udvari WC-ről visszatérve a lakásba lépett, lányát K. K. sértettet a vádlott már többször megszúrta. K. Gy. az erősen vérző, haldokló sértettet és a kést kezében tartó vádlottat találta a szobában. A lánya sérelmére elkövetett ölési cselekmény kapcsán K. Gy. sértett volt jogos védelmi helyzetben, míg T. M. vádlott a jogtalanság talaján állva jogos védelmi helyzetre nem hivatkozhat.
A büntetés kiszabását meghatározó tényezőket az elsőfokú bíróság helyesen ismerte fel és súlyúknak megfelelően értékelte. További súlyosító tényezőként értékelendő a vádlott terhére, hogy cselekményét feltételes szabadság hatálya alatt követte el. T. M. vádlott több, mint 16 évet töltött börtönben, számtalanszor volt büntetve, a feltételes szabadságra bocsátását követő öt nappal, többszörös visszaesőként, minősített emberölést követett el. Esetében kizárólag az életfogytig tartó szabadságvesztéssel érhető el a büntetés célja. Erre és a további súlyosító körülményekre is figyelemmel nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a vádlottal szemben a büntetőjogi szankciók közül kiszabható legsúlyosabb büntetés, az életfogytig tartó fegyházbüntetés alkalmazása szükséges.
Ezért a büntetés lényeges enyhítésére a másodfokú bíróság lehetőséget nem látott.
Tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor a vádlottat nem tiltotta el a közügyek gyakorlásától. T. M. vádlott cselekményével méltatlanná vált a közügyek gyakorlására. Miután a vádlott terhére súlyosításért nem jelentettek be fellebbezést, az egyébként indokolt mellékbüntetés kiszabására nincs lehetőség.
A megyei bíróság helyesen állapította meg, hogy a vádlott jelen eljárásban elbírált cselekményét feltételes szabadság hatálya alatt követte el. Tévedett azonban, amikor nem szüntette meg a feltételes szabadságot annak ellenére, hogy ezt a Btk. 47. § (4) bekezdése kötelezően előírja. Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét e körben megváltoztatta és a vádlott korábbi elítélése után alkalmazott feltételes szabadságot megszüntette.
A feltételes szabadság megszüntetése mellett a másodfokú bíróság nem zárta ki T. M. vádlottat a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményéből. A Btk. 47. § (1), (2) és (3) bekezdései a határozott ideig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátást, a (4) bekezdés pedig a határozott ideig tartó szabadságvesztés esetén a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének a kizárását szabályozza. Ehhez képest speciális szabályok érvényesülnek, az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén. Ezeket a szabályokat a Btk. 47/A. §, a 47/B. § és a 47/C. §-ok tartalmazzák. Az életfogytig tartó szabadságvesztés esetén a bíróság ítéletében meghatározza a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját, vagy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizárja. A feltételes szabadságra bocsátás kizárása tehát a büntetéskiszabás része, ezért a Btk. 47. § (4) bekezdésének rendelkezései ebben az esetben nem alkalmazhatók.
Az elsőfokú bíróság a vádlottal szemben életfogytig tartó szabadságvesztést szabott ki, de nem határozta meg a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát. A Btk. 42. § (1) bekezdésében írtak szerint az életfogytig tartó szabadságvesztést fegyházban kell végrehajtani, ezt a hiányosságot a másodfokú bíróság pótolta.
A fentiek szerint a megyei bíróság ítéletét a fellebbviteli bíróság a Be. 372. § (1) bekezdése alapján a feltételes szabadság megszüntetésére vonatkozó rendelkezés tekintetében megváltoztatta, míg a szabadságvesztés végrehajtási fokozatára vonatkozóan kiegészítette, egyéb törvényes rendelkezéseit pedig a Be. 371. § (1) bekezdés alapján helybenhagyta.
(Pécsi Ítélőtábla Bf. I. 163/2006.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás