BÜ BH 2007/184
BÜ BH 2007/184
2007.06.01.
Az óvadék megállapítása iránt ismételt indítvány akkor terjeszthető elő, ha a korábbi indítványt elutasították és az ismételten előterjesztett indítványban új körülményre hivatkoznak [Be. 147. § (7) bek.].
A megyei bíróság a 2006. év december hó 12. napján kelt végzésével C. T. I. r., J. Cs. II. r., Sz. T. Z. III. r. és B. Sz. IV. r. gyanúsítottak előzetes letartóztatását az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozandó határozatáig, de legfeljebb a 2007. év február hó 14. napjáig meghosszabbította.
A bíróság elfogadta az I. r., a II. r. és a III. r. gyanúsítottaknak az előzetes letartóztatás óvadék elfogadása melletti megszüntetésére irányuló indítványát. Úgy rendelkezett, hogy az óvadék befizetését igazoló értesítés bírósághoz történt megérkezésével a legszigorúbb kényszerintézkedést megszünteti, ezzel egyidejűleg elrendeli a gyanúsítottak házi őrizetét, amely egy hónapig tart.
Az óvadék összegét a bíróság az I. r. gyanúsított esetében hatmillió, a II. r. gyanúsított vonatkozásában ötmillió, míg a III. r. gyanúsított tekintetében hárommillió forintban állapította meg.
A végzés ellen az ügyész az I. r., a II. r. és a III. r. gyanúsítottak vonatkozásában magasabb összegű óvadék megállapítása céljából jelentett be fellebbezést.
Az elsőfokú bíróság végzése B. Sz. IV. r. gyanúsított tekintetében a kihirdetésekor jogerőre emelkedett.
Az ügyészi fellebbezés az alábbi indokok szerint alapos.
Az I., II. és III. r. vádlottak ellen a Btk. 282/A. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő, kereskedéssel elkövetett, jelentős mennyiségű kábítószerrel visszaélés bűntette (amely a III. r. gyanúsított esetében részben kísérleti szakban maradt) miatt folyik eljárás. A III. r. gyanúsítottat ezen kívül a Btk. 282. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő jelentős mennyiségű kábítószerrel visszaélés bűntettével is gyanúsítja a nyomozó hatóság.
Az eljárás alapjául szolgáló cselekmények tárgyi súlya és büntetési fenyegetettsége jelentős, a gyanúsítottakkal szemben a megalapozott gyanú az eljárás során nem gyengült, és a kényszerintézkedést szükségessé tevő különös okban sem történt változás.
Az elsőfokú végzés indokolásában foglaltak e tekintetben helytállóak, azokkal az ítélőtábla egyetértett. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az iratok alapján a Be. 129. § (2) bekezdés b) pontjában írt ok az I. r., II. r. és III. r. gyanúsítottak vonatkozásában továbbra is fennáll, így indokolt az előzetes letartóztatás további fenntartása.
Az ügy minden adatát értékelve – figyelembe véve különösen az eljárás alapjául szolgáló cselekmények szervezett elkövetési módját, a személyi összefüggéseket, a jelentős mennyiség alsó határát többszörösen meghaladó mennyiségű kábítószerre történt elkövetést, a cselekmények mindebből fakadó kiemelkedő tárgyi súlyát, társadalomra veszélyességét, és azok igen magas büntetési tételét is – a gyanúsítottak szökésének, elrejtőzésének veszélye oly nagy mértékű, hogy jelenlétük az eljárás során egyelőre másként nem, csakis a legszigorúbb kényszerintézkedés útján biztosítható.
Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését az I. r., a II. r. és a III. r. gyanúsítottak tekintetében – az előzetes letartóztatást meghosszabbító részében – a Be. 347. § (1) bekezdése szerint eljárva, a Be. 371. § (1) bekezdés alapján helybenhagyta.
A végzés óvadékot megállapító részét érintő ügyészi fellebbezés ugyanakkor az alábbiak szerint alapos.
A Be. 147. § (1) és (2) bekezdéseiben foglaltak szerint az óvadék a bíróság által meghatározott összeg, amely a terheltnek az eljárási cselekményeken való jelenlétét biztosítja. A bíróság a 129. § (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott esetben a terhelt előzetes letartóztatását megszüntetheti, ha a bűncselekményre és a személyi körülményekre tekintettel az eljárási cselekményeknél a terhelt megjelenését az óvadék letétele valószínűvé teszi. Óvadék megállapítását – a Be. 147. § (3) bekezdése alapján – a terhelt vagy a védője indítványozhatja az előzetes letartóztatásról döntésre jogosult bíróságnál.
A jelen ügyben az I. r. és a II. r. gyanúsítottak az eljárás során korábban már indítványozták óvadék megállapítását. Ennek folytán a megyei bíróság a 2006. év október hó 10. napján kelt végzésével az I. r. és II. r. gyanúsítottak által előterjesztett, óvadék felajánlására vonatkozó indítványt elfogadta. Az óvadék összegét az elsőfokú bíróság az I. r. gyanúsított esetében akkor kilencmillió, míg a II. r. gyanúsított vonatkozásában ötmillió forintban állapította meg.
Az ítélőtábla a 2006. év október hó 27. napján kelt végzésével a megyei bíróság végzését megváltoztatta, és a megállapított óvadék összegét mindkét gyanúsított esetében tizenötmillió forintra felemelte.
Ezt követően az I. r. és a II. r. gyanúsítottak és védőik a 2006. év december hó 12. napján tartott ülésen ismételten indítványt terjesztettek elő óvadék megállapítása iránt, amelyről a megyei bíróság a jelen felülbírálat tárgyát képező végzésével szintén döntött.
Ez a döntése azonban az ítélőtábla álláspontja szerint szükségtelen volt.
A büntetőeljárási törvény ugyanis óvadék megállapítása iránti indítvány ismételt előterjesztésére csakis két konjunktív feltétel együttes teljesülése esetén ad módot. A Be. 147. § (7) bekezdésében írtak szerint erre akkor és csak akkor kerülhet sor, ha az óvadék megállapítására vonatkozó indítványt korábban elutasították, továbbá ha az ismételt indítványban új körülményre hivatkoznak (ennek hiánya önmagában érdemi indokolás nélküli elutasításhoz vezet).
A jelen esetben az I. r. és a II. r. gyanúsítottak korábbi, óvadék megállapítását célzó indítványát a bíróság nem utasította el, hanem annak helyt adott. A három hónappal ezelőtti helyzethez képest az eljárás alapjául szolgáló ügy tárgyi súlyát, társadalomra veszélyességét illetően nincs különbség, az iratok alapján a gyanúsítottak személyi körülményeiben sem történt változás. A gyanúsítottak az ismételt indítványban új körülményre nem hivatkoztak. Nyilvánvalóan nem tekinthető ilyennek az az érvelés, amely szerint a korábban megállapított összegű óvadék a gyanúsítottak számára megfizethetetlen. A bíróság az óvadék mértékét korábbi döntésében az ügy minden körülményét figyelembe véve, gondosan mérlegelve – e körben a gyanúsítottak vagyoni helyzetét is szem előtt tartva – állapította meg. E körülményekben azóta nem történt változás, így az óvadék jogerősen megállapított összegének felülmérlegelésére nem kerülhet sor.
Az I. r. és a II. r. gyanúsítottak vonatkozásában az óvadék megállapítására irányuló indítvány ismételt előterjesztésének egyik törvényi feltétele sem áll fenn. Így a F. Bíróság tévedett akkor, amikor az indítványokat e két gyanúsított vonatkozásában – törvényi lehetőség hiányában – érdemben elbírálta és azoknak helyt adott.
Ezért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését az I. r., a II. r. gyanúsítottak tekintetében – az óvadékot megállapító részében – a Be. 347. § (1) bekezdése szerint eljárva, a Be. 373. § (1) bekezdés I/d) pontja alapján – miután az óvadék megállapításáról már jogerős döntés született – hatályon kívül helyezte, és az óvadék ismételt megállapítására vonatkozó indítványt a Be. 147. § (7) bekezdésében írt rendelkezések értelemszerű alkalmazásával elutasította.
Sz. T. Z. III. r. gyanúsított esetében az ítélőtábla álláspontja szerint a megyei bíróság az óvadék megállapítása iránti indítványt gondosan megvizsgálta. A döntése meghozatalakor helyesen értékelte Sz. T. Z. családi körülményeit, valamint azt, hogy a III. r. gyanúsított állandó magyarországi lakóhellyel és – a becsatolt munkaszerződés szerint – szabadlábra helyezése esetén ellenőrizhető jövedelemmel is rendelkezne. Minderre figyelemmel alappal látta biztosítottnak a III. r. gyanúsított részvételét a további eljárási cselekményeknél a személyi szabadságát korlátozó legsúlyosabb kényszerintézkedés alkalmazása nélkül is – megfelelő óvadék befizetése ellenében.
Tévedett azonban az óvadék összegének meghatározása során. Az ítélőtábla álláspontja szerint annak felemelése mindenképpen indokolt, hogy a jogintézmény célja – vagyis a megjelenés kötelezettségének teljesítése a megfelelő anyagi fenyegetettség mellett – feltétlenül biztosított legyen. Az óvadék összege nem lehet teljesen független a gyanúsítás tárgyát képező cselekmények súlyától. A III. r. gyanúsított esetében megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság ehhez képest alacsony összegű óvadékot állapított meg.
Erre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a III. r. gyanúsított vonatkozásában a Be. 347. § (1) bekezdése szerint eljárva, a Be. 372. § (1) bekezdése alapján annyiban megváltoztatta, hogy az óvadék összegét a rendelkező részben foglaltak szerint – hatmillió forintra – felemelte.
A bíróságon kezelt letétekről szóló 27/2003. (VII. 2.) IM rendelet 45. §-a szerint az óvadék letétbe helyezése iránti ügyben az óvadék megállapítása tárgyában jogerős határozatot hozó bíróság jár el. Erre figyelemmel a Sz. T. Z. III. r. gyanúsított esetében megállapított óvadékot az ítélőtáblánál kell befizetni.
(Fővárosi Ítélőtábla 5. Bnyf. 10.978/2006.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás