GÜ BH 2007/19
GÜ BH 2007/19
2007.01.01.
I. Nem vezethet a tag kizárásához, ha egy másik társaságban folytatott vezető tisztségviselői tevékenysége során ennek érdekeit képviseli – A tag kizárását a taggyűlésről való távolmaradása sem alapozhatja meg [1997. évi CXLIV. tv. (Gt.)1 29. § (1) bek., 49. § (1) bek.].
II. Ha a szóban kihirdetett ítélet helyesen 8 napos, de az írásban közölt határozat tévesen 15 napos jogorvoslati határidőről ad tájékoztatást, a 8 napos határidőn túl benyújtott fellebbezést nem lehet elkésettnek tekinteni [Gt. 50. § (6) bek.; Pp. 220. § (3) bek.].
Az M. Építőipari Bt. beltagja az M. Befektetési és Építőipari Kft., míg kültagjai felperes és az E. B. GmbH. Az M. Építőipari Bt. üzletvezetője a beltag kft., melynek egyik ügyvezetője jelen per alperese, aki egyben tagja is jelen per felperesének.
A felperes 2004. április 28-ára taggyűlést hívott össze, melynek napirendjén többek között az alperessel szemben kizárási per megindítására vonatkozó határozati javaslat szerepelt. A felperes a taggyűlési meghívót 2004. április 7-én adta postára, amit az alperes 2004. április 28-án vett át. Ugyanakkor a felperes jogi képviselője 2004. április 16-án személyesen is átadta a meghívót az alperesnek. Az alperes a taggyűlésen nem jelent meg. Az ugyanaznap megtartott megismételt taggyűlésen 01/2004. számú határozat felhatalmazta az ügyvezetőt az alperes kizárására vonatkozó perindításra. Ennek indokaként került másik megjelölésre, hogy az alperes az M. Bt. legfőbb szervi ülésén a felperes kizárására szavazott, nem adott kellő tájékoztatást a bt.-ügyeivel kapcsolatban, illetve, hogy több alkalommal a felperes hitelét rontó nyilatkozatot tett harmadik személyek előtt. Az alperes nem tett eleget pénzbetét befizetési kötelezettségének, nem jelent meg a kizárásáról határozó taggyűlésen, melyen pótbefizetés elrendeléséről, esetleges tőkeemelésről kívántak dönteni, távolmaradásával a társaság céljának ellehetetlenítésére törekedett.
Felperes keresetében az alperes kizárását kezdeményezte. A perindítási határozatban megjelölt okokon kívül arra is hivatkozott, hogy 2004 áprilisában az alperes és az M. Bt. két másik tulajdonosa a felperes akkori felszámolóját megkeresték, hogy a felperesnek a bt.-ben levő vagyoni érdekeltségét megszerezhessék.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A 2004. november 8-ai tárgyaláson a felperes 7/F/1. alatt kereseti kérelmet terjesztett elő, melyben a 2004. november 2-ai taggyűlési határozat alapján is kérte az alperes kizárását. A tárgyalási jegyzőkönyv szerint az eljáró bíró a felperes ,,kereset kiegészítését'' a jegyzőkönyvhöz F/1. szám alatt csatolja. 2005. május 16-án kelt beadványában a felperes megismételte, hogy 2004. november 8-án ismételt keresetet nyújtott be.
Az elsőfokú bíróság 2005. április 21-én kelt ítéletében az alperest a felperesi társaságból kizárta, rendelkezett az elsőfokú perköltség viseléséről. Bár az ítélet kihirdetésekor az hangzott el, hogy az ítélet ellen 8 napon belül lehet fellebbezni, a leírt ítéletben 15 napos fellebbezési határidő került megjelölésre. Ítélete indokolásában többek között kifejtette, az alperesnek azon magatartása, hogy a bt. legfőbb szervi ülésén a felperes társaság kizárására szavazott, a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 49. §-a (1) bekezdését valósítja meg, vagyis az alperes magatartása a felperes társaság céljainak elérését nagymértékben veszélyeztette. Az alperes semmivel sem bizonyította, hogy a felperes társaság elleni felszámolás az M. Bt. gazdasági életben betöltött szerepét negatívan befolyásolta volna. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint, bár a 2004. április 28-ai taggyűlésre az alperes szabályszerűen meghívásra nem került, az alperesnek együtt kellett volna működnie a felperessel, hogy a felperes elleni felszámolási eljárás elkerülhető legyen. Az alperes szándéka az elsőfokú bíróság álláspontja szerint arra irányult, hogy a felperes kizárásra kerüljön az M. Bt.-ből. Az elsőfokú bíróság ítéletét a személyesen eljáró alperes 2005. május 12-én vette át.
A még mindig személyesen eljáró alperes fellebbezését 2005. május 23-án adta postára, majd 2005. július 17-én érkezett meg a jogi képviselő által elkészített ellenjegyzett fellebbezés az elsőfokú bírósághoz.
A másodfokú bíróság 2005. szeptember 26-án kelt ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 150 000 Ft első- és másodfokú perköltséget. Ítélete indokolásában többek között kifejtette, az alperes a fellebbezés benyújtásával nem késett el, ugyanis a jogorvoslati tájékoztatás hiánya, vagy pontatlansága miatt a kialakult bírói gyakorlat szerint a feleket joghátrány nem érheti, igazolási kérelmet előterjeszteni ilyen esetben nem szükséges. Álláspontja szerint a felperes az alperest a 2004. április 28-ai taggyűlésre szabályszerűen meghívta, figyelemmel a Gt. 153. § (2) bekezdésében, illetve 7. § (2) bekezdésében foglaltakra, egyébként is az alperes a meghívót bizonyítottan a taggyűlés előtt 10 nappal kézhez kapta. A 2004. november 8-án benyújtott, a 2004. november 2-ai taggyűléssel összefüggő beadvány a másodfokú bíróság álláspontja szerint eljárásjogi szempontból nem minősül önálló keresetlevélnek, mert azt a Pp. 93. §-a és a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. IM rendelet 23. §-ának (1) bekezdéséből következően a bírósági irodán kellett volna benyújtani, vagy a bírósági gyűjtőszekrénybe kellett volna bedobni. Az elsőfokú bíróság pedig e kereset egyesítéséről nem határozott. A felperes 2004. november 8-ai beadványa eljárásjogi értelemben a kereset kiterjesztésének minősül [Pp. 146. § (1) bekezdés]. A Gt. 50. § (2) bekezdésében írtakra tekintettel a felperes kereset kiterjesztése nem volt elbírálható. A hivatkozott jogszabályi rendelkezésekből az is következik, hogy a perindítási határozatban nem szereplő, de a keresetlevélben előadott ok nem vizsgálható a kizárás iránti perben. A másodfokú bíróság ezt követően kifejtette, hogy az alperes nem valósított meg olyan magatartást, mely a felperes társaságból történő kizárását jogszerűvé tenné. Hangsúlyozta, a felperes az M. Bt. 2003. július 18-ai legfőbb szervi ülésén a jogi személy beltag szervezeti képviselőjeként szavazott a felperes kizárásáról. Figyelemmel a Gt. 9. §-ának (2) bekezdése folytán alkalmazandó Ptk. 219. § (2) bekezdésére a képviselő cselekményei által a képviselt személy válik jogosítottá, illetve kötelezetté. Az alperesnek, mint a bt. beltagja ügyvezetőjének a Gt. 29. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a kft. érdekének elsődlegességét kellett figyelembe vennie. E követelményeknek megfelelő eljárása nem minősülhet olyan magatartásnak, mely miatt kizárása jogszerű lenne. Az M. Bt.-vel kapcsolatos tájékoztatás elmulasztása sem az alperest terheli közvetlenül, hanem a bt. jogi személy beltagját. A tájékoztatás elmulasztása esetén a felperes a Gt. 27. §-a szerint járhatott volna el. A kft. tagjának joga, hogy a kft. taggyűlésén részt vegyen, ugyanakkor nem kötelezettsége, ebből kifolyólag nem lehet a tag kizárása annak következménye, hogy a tag nem vett részt olyan taggyűlésen, melyen a társaság érdekeit alapvetően érintő kérdések kerültek megtárgyalásra. Az egyéb kizárási okok, így a felperesre sérelmes kifejezések használata, illetve a pénzbetét befizetésének elmulasztása a peres eljárás során bizonyítást nem nyert, így ennek jogkövetkezményeit a felperes tartozik viselni.
Felperes felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint az alperes az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezését késve nyújtotta be. A szóban kihirdetett ítélet a Gt. rendelkezéseinek megfelelően tartalmazta, hogy 8 napon belül van helye fellebbezésnek, ezzel szemben a leírt ítélet tévesen 15 napos jogorvoslati határidőt tartalmazott. Az alperes igazolási kérelmet nem terjesztett elő, holott azt legkésőbb akkor, amikor az alperest már jogi képviselő képviselte, meg kellett volna tennie. A törvényi határidők semmiképpen nem módosíthatók, nem hosszabbíthatók meg. Az ítélőtábla által hivatkozott bírói gyakorlat arra vonatkozik, ha egyértelműen téves a tájékoztatás. Jelen esetben azonban ellentétes tájékoztatásra került sor a fellebbezési határidőt illetően. Felperes felülvizsgálati kérelmében elvi éllel kérte kimondani, hogy a taggyűlési meghívónak a taggyűlés napja előtt legalább 15 nappal történt megküldésével a taggyűlés összehívása szabályszerű volt, függetlenül attól, hogy mikor veszi, vette át az érintett tag a meghívót. A Gt. 7. §-ának (2) bekezdése nem irányadó és nem alkalmazandó e körben. A felperes kifogásolta, hogy a 2004. november 8-án benyújtott keresetét nem önálló keresetként kezelték, és e kereseti kérelemről nem döntöttek. Az ítélőtábla akkor járt volna el a felperesi álláspont szerint helyesen, ha felhívja az elsőfokú bíróságot a kereset elbírálására. Álláspontja szerint téves az ítélőtáblának az az álláspontja, mely szerint önmagában az, hogy a tag nem vesz részt a taggyűlés működésében, nem alapozhatja meg kizárását. Előadta, a felperes jelölte az alperest az M. Bt. ügyvezetőjének, ezért az alperesnek a felperesi érdekeket kellett volna képviselnie az M. Bt.-ben. Ezzel szemben ő a külföldi tagok érdekeit képviselte. Amennyiben úgy ítélte meg, hogy nem tudja a felperesi érdekeket képviselni, lehetősége lett volna tagsági viszonyát a felperesi társaságban megszüntetni. Távol maradhatott volna, vagy tartózkodhatott volna a határozatmeghozatal során, melynek kapcsán a felperes társaságot a bt.-ből kizárták. Az alperes végig a felperesi társaság érdekei ellen tevékenykedett.
Az alperes a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra nem tett észrevételt.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint csak részben alapos.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint az alperes fellebbezése az adott tényállás mellett nem volt jogszerűen elutasítható. Nem vitásan az alperes az elsőfokú bíróság ítéletét 2005. május 2-án vette át, fellebbezését 2005. május 23-án adta postára, vagyis a Gt. 50. § (6) bekezdésében meghatározott 8 napos fellebbezési határidőn túl, de az írásba foglalt ítéletben szereplő 15 napos fellebbezési határidőn belül. Az ítélőtábla ítéletében is hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság kialakult joggyakorlatára, mely szerint a jogorvoslati tájékoztatás pontatlansága, helytelen volta, vagy elmaradása miatt nem érheti a feleket hátrány. E joggyakorlatnak megfelelően foglalt állást – a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint helyesen – a másodfokú bíróság, amikor egymásnak ellentmondó kioktatás esetén is úgy ítélte meg, hogy ennek a félre nézve hátránya nem lehet. Általánosan követett jogalkalmazási alapelv, hogy a bíróság ilyen jellegű ,,tévedése'' a fél hátrányára nem szolgálhat. A tájékoztatás hiánya, vagy téves tájékoztatás a kialakult bírói gyakorlat szerint igazolási kérelem hiányában sem tekinthető elmulasztottnak, így az adott tényállás mellett sem kellett az alperesnek igazolási kérelmet előterjeszteni. Nem vitásan a jogirodalomban olvasható olyan álláspont, mely szerint amennyiben az írásba foglalt határozat a kihirdetett határozattól a rendelkező rész tekintetében eltér, akkor a kihirdetett ítélet az irányadó. Ez az elv azonban a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a jogorvoslati tájékoztatásra nem vonatkozik, hanem az érdemi, a felek kérelmei tárgyában született döntésre.
A felperes felülvizsgálati kérelmében elvi éllel kérte kimondani azt, hogy amennyiben a taggyűlési meghívó a taggyűlés előtt 15 nappal elküldésre kerül, e tény önmagában jogszerűvé teszi a taggyűlés összehívását. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a taggyűlés összehívása akkor szabályszerű, ha a meghívót a taggyűlés előtt legalább 15 nappal elküldték [Gt. 153. § (2) bekezdés] és a tag a meghívót vagy bizonyíthatóan ténylegesen legkésőbb a taggyűlés megtartása előtti napon megkapta, vagy pedig a Gt. 7. § (2) bekezdése szerinti vélelem fennáll. Az adott ügyben az alperes a taggyűlésről a taggyűlést megelőzően 10 nappal értesült, így a taggyűlés megtartására szabályszerűen került sor, ahogy azt a másodfokú bíróság helyesen megállapította. A Legfelsőbb Bíróság nem fogadta el a felperesnek azt a felülvizsgálati kérelemben kifejtett érvelését, mely szerint nincs jelentősége, hogy a felperes a taggyűlés előtt a taggyűlésről értesült-e, hiszen a taggyűlésen a kizárás kérdésében nem szavazhatott. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ez az érvelés nem helytálló, hiszen a kizárandó tag is részt vehet a kizárásról döntő taggyűlésen, ott felszólalhat, elmondhatja érveit, ily módon akár a többi tag döntésére is kihatással lehet részvétele. A Legfelsőbb Bíróság gyakorlata egyértelmű abban a kérdésben, hogy azt a tagot is meg kell hívni szabályszerűen a taggyűlésre, aki esetleg a napirenden szereplő kérdésben nem szavazhat.
A Legfelsőbb Bíróság elfogadta az ítélőtábla azon álláspontját is, hogy a taggyűlésről történő távolmaradás a tag kizárását nem alapozhatja meg, akármilyen fontos kérdés is kerül az adott taggyűlés napirendjére. A Legfelsőbb Bíróság egyezően a másodfokú bírósággal nem értett egyet azzal a felperesi véleménnyel, mely szerint az alperesnek az M. Bt. legfőbb szervi ülésén a felperes érdekeit kellett volna képviselnie, s mivel nem így járt el, jogszerű volt a kizárása. Az alperes a bt. legfőbb szervi ülésén a jogi személy beltag képviselőjeként járt el [Gt. 86. § (3) bekezdés]. Az alperes az M. Bt. üzletvezetőjeként kifejtett tevékenysége miatt a felperes társaságból jogszerűen nem zárható ki, hiszen az üzletvezetőnek, mint vezető tisztségviselőnek, figyelemmel a Gt. 29. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra az adott társaság, vagyis a bt. érdekeit kell képviselnie. Az üzletvezető az M. Bt.-t képviseli, így a másik társaságban folytatott üzletvezetői tevékenység miatt az alperes kizárása nem jogszerű. Ezt támasztja alá egyébként a felperes által hivatkozott választottbírósági ítélet, amikor kimondja, ,,a társaság ügyvezetőjének tevékenységét az illető társaságnak kell betudni.'' Ez vonatkozik a tájékoztatással kapcsolatos alperesi eljárásra is. A felperes arra hivatkozott, hogy a felperes jelölése folytán vált az alperes bt. üzletvezetőjévé. Ez az előadása azonban ellentétes a Gt. 102. §-ában foglaltakkal és állítását semmivel sem támasztotta alá, de ezen állítás bizonyítása sem változtatná meg az üzletvezetővel szembeni hivatkozott törvényi elvárást.
A fent kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a fenti kérdésekben nem fogadta el a felperes felülvizsgálati kérelmében kifejtetteket, és így a per főtárgya tekintetében a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság elfogadta a felperesnek azt a jogi álláspontját, hogy nem jogszerűen jártak el a bíróságok, amikor a felperes által 2004. november 8-án benyújtott, a 2004. november 2-ai taggyűléssel kapcsolatos keresetet nem bírálták el. A felperes e benyújtott keresete a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint – tartalma alapján – önálló keresetnek minősül, függetlenül attól, hogy e kereset jogi jellege hogyan került a tárgyalási jegyzőkönyvben rögzítésre. A kereset szerint önálló taggyűlési határozat meghozatalára került sor 2004. november 2-án, melynek tárgya ugyan azonos a jelen perben elbírálandó jogkérdéssel, vagyis, hogy a bíróság az alperest a felperes társaságból zárja ki. E kereset a jelen perben első ízben előterjesztett keresettől függetlenül döntendő el. Ezért a perben eljáró bíróságok feladata lett volna e beadvány keresetként történő elbírálása még akkor is, ha az nem önállóan iktatott keresetként érkezett a bíróságra. A 2004. november 2-án benyújtott kereset tárgyában a perben eljáró bíróságok nem jártak el, a tényállást nem tisztázták, a keresetet érdemben nem vizsgálták, ezért a Legfelsőbb Bíróság e tekintetben a jogerős ítéletet – az elsőfokú bíróság ítéletére kiterjedően – hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a kereset tárgyalására utasította.
Az új eljárásban a keresetet érdemben vizsgálva kell arról a lefolytatandó bizonyítási eljárást követően érdemben dönteni.
(Legf. Bír. Gfv. X. 30.047/2006. sz.)
1
Hatályon kívül helyezte a 2006. évi IV. törvény, de a társasági szerződés módosításáig, legkésőbb 2007. szeptember 1-jéig a jelen törvény az irányadó.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás