PÜ BH 2007/191
PÜ BH 2007/191
2007.06.01.
A bíróság a szerződés semmisségét olyan okból is megállapíthatja, melyre a felek nem hivatkoztak, ha a perben rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a semmisségi ok fennállása megállapítható (Pp. 3. és 215. §; Ptk. 234. §).
A felperesek a B., F. u. I. félemelet Z. szám alatt található lakásingatlanukat önkormányzati kölcsön igénybevételével vásárolták, melyet jelzálogjog biztosított. A felperesek a kölcsönt visszafizetni nem tudták, ezért az önkormányzat velük szemben végrehajtási eljárást indított. Az I. r. felperes az általa vezetett betéti társaság alkalmazottainak munkabérrel tartozott. A felpereseknek a lakás fenntartásával kapcsolatban is volt tartozásuk.
A lakásra elrendelt végrehajtás elkerülése és adósságaik rendezése érdekében a felperesek kölcsönt akartak felvenni. Pénzintézetnél és különböző magánszemélyeknél azonban próbálkozásaik nem jártak sikerrel.
2003. október 1-jén az I. r. felperes egyik alkalmazottjának ismerőse megkereste az alperes élettársát a felperesek részére kölcsön folyósítása érdekében.
A felperesek állításuk szerint 2 000 000 forintot kaptak kölcsön három hónapra havi 22%-os kamattal az alperes élettársától, melyből 100 000 forint ügyvédi díjat kifizettek. A kölcsön biztosítására a tulajdonukban álló ingatlanra adásvételi szerződést kötöttek azzal, hogy 2003. december 31-éig azt az okiratban szereplő 8 000 000 forint vételárért visszavásárolhatják.
Álláspontjuk szerint az adásvételi szerződés színlelt volt, a felek szerződési akarata hiányzott. A szerződés valójában kölcsönszerződés volt, ezért – még a visszavásárlásra nyitva álló határidő leteltét megelőzően előterjesztett – keresetükkel a szerződés érvénytelenségének a megállapítását kérték annak színlelt voltára hivatkozva, és ennek megfelelően kérték az eredeti állapot helyreállítását, az ingatlan tulajdonjogának nevükre történő bejegyzését.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Állította, hogy az adásvételi szerződés megkötésekor a felpereseknek 8 000 000 forint kölcsönt adott és ennek biztosítékaként kötötték meg az adásvételi szerződést. Akaratuk arra irányult, hogy amennyiben a felperesek a kölcsönt nem fizetik vissza, a lakás tulajdonjogát megszerezze.
Viszontkeresetében a felperesek kötelezését kérte a perbeli lakás kiürítésére és birtokbaadására, valamint 2004. január 1-jétől a birtokbaadás napjáig havi 40 000 forint használati díj és a középarányos időtől járó késedelmi kamat megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a felek között 2003. október 1. napján létrejött szerződés érvénytelen. A felperesek ezt meghaladó keresetét és az alperes viszontkeresetét elutasította.
A perben felmerült bizonyítékok alapján azt látta megállapíthatónak, hogy a felek között kölcsönszerződés jött létre, melynek alapján Sz. J. az I. r. felperesnek 1 900 000 forintot adott át. A kölcsönadó a felperesek súlyos anyagi helyzetét kihasználta, ezért a kölcsönszerződés a Ptk. 202. § és a 200. § (2) bekezdése alapján, mint uzsorás és jóerkölcsbe ütköző szerződés semmis. A felperesek tulajdonjoga bejegyzésének a tűrésére azért nem kötelezte az alperest, mert tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba még nem került bejegyzésre, azt csak széljegyként tartják nyilván.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett rendelkezését nem érintve, a fellebbezett rendelkezését megváltoztatta és a keresetet elutasította. A felpereseket kötelezte, hogy az ingatlant harminc napon belül adják az alperes birtokába és 2004. január 1-jétől 2006. december 31-éig 1 440 000 forint és ennek 2005. június 15-étől járó kamatát, valamint 2007. január 1-jétől a kiürítésig havi 40 000 forint használati díjat fizessenek meg.
Indokolása szerint a felperesek keresetükben kizárólag az adásvételi szerződés színleltségére hivatkoztak. Ezért a bíróság csak ezen a jogcímen vizsgálhatta a szerződés érvénytelenségét.
Megállapította, hogy a szerződés a felek valós ügyleti szándékát tükrözi, a felperesek a kölcsönszerződés fedezetének biztosítására kötöttek ingatlanukra adásvételi szerződést. Azt a jogkövetkezmények ismeretében írták alá és az a körülmény, hogy a kölcsön visszafizetésében alaptalannak bizonyuló módon bizakodtak, a szerződés érvényességét nem érinti.
Kifejtette továbbá, hogy a felperesek a kölcsönszerződés érvénytelenségére nem hivatkoztak, ezért az nem volt megállapítható. A kölcsönszerződés a felperesek és az alperes között jött létre és az összeggel kapcsolatban a teljes bizonyító erejű magánokirat bizonyítékul szolgál arra, hogy a kölcsönadott összeg 8 000 000 forint volt. Ezzel szemben a bizonyítás a felpereseket terhelte és ennek sikerrel nem tettek eleget.
A jogerős ítélet ellen – annak megváltoztatása és az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyása érdekében – a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet. Ebben kifejtették, hogy a bíróság – a peres felek esetleges ügyetlen kereseti kérelmeitől függetlenül – kereseti kérelem nélkül is semmisnek nyilváníthatja a perben vizsgált szerződést, ha az uzsorás, a jóerkölcsbe, vagy a jogszabályba ütközik. Az első fokon eljárt bíró jogszerűen megállapíthatta a szerződés semmisségét, ha a tényállás feltárása során annak okát állapította meg.
Álláspontja szerint az uzsorás szerződés fogalmi elemei maradéktalanul megvalósultak, mert az alperes ismerte a felperesek szorult anyagi helyzetét, kifejezetten törekedett ennek kihasználására. A feltűnő aránytalanság fennáll akkor is, ha a felperesek 8 000 000 forintot vettek át pénzkölcsön, illetve vételár jogcímén, mert az ingatlan 14 000 000 forint értékű volt. Az aránytalanság még ennél is nagyobb, mert az elsőfokú bíróság csak 2 000 000 forint átadását állapította meg, de teljesen nyilvánvaló, hogy a felperesek nem vettek át 8 000 000 forintot az alperestől.
Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos, mert a jogerős ítélet nem jogszabálysértő.
A másodfokú bíróság ítéletében helytelenül hivatkozott arra, hogy a bíróság a szerződés semmisségét csak a kereseti, illetve viszontkereseti kérelem korlátai között vizsgálhatja. A Legfelsőbb Bíróság a Ptk. 234. § (1) bekezdésének alkalmazásával kapcsolatos kollégiumi véleményben kifejtette (BH 2005/9.): a Pp. 3. §-ának (2) bekezdése nem zárja ki, hogy a bíróság a tényállás megállapítása körében olyan körülményeket és a fél kérelmére elrendelt bizonyítás alapján olyan tényeket is figyelembe vegyen, amelyre a felek nem hivatkoztak. Abban az esetben, ha a bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján semmisségi ok fennállását észleli, ezt a tényállás részévé teheti akkor is, ha erre a felek külön nem hivatkoztak. Nincs tehát akadálya annak, hogy a bíróság hivatalból állapítsa meg a szerződés semmisségét akkor, ha a perben rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a semmisségi ok fennállása megállapítható. Ilyen esetben a bíróság túlterjeszkedhet a kereseti kérelmen, olyan okból is megállapíthatja a szerződés semmisségét, amelyre a fél keresetében, vagy viszontkeresetében nem hivatkozott. Arra azonban nincs mód, hogy a bíróság hivatalból bizonyítást folytasson le a szerződés semmisségének a megállapítása érdekében [Pp. 164. § (2) bekezdés].
A fentiek értelmében a Pp. 215. §-ának rendelkezése a bíróságot nem akadályozta volna abban, hogy a felek között létrejött szerződés semmisségét annak jóerkölcsbe, vagy jogszabályba ütközése, illetve uzsorás jellege miatt megállapítsa. Az elsőfokú bíróság azonban ezt a következtetést a felek kérelmére elrendelt bizonyítás alapján megállapítható tényállásból tévesen vonta le.
A Ptk. 202. §-ában foglaltak szerint a szerződés uzsorás jellege akkor lett volna megállapítható, ha az alperes feltűnően aránytalan előnyt kötött volna ki a szerződésben. A másodfokú bíróság ítéletében helyesen állapította meg, hogy az okiratban foglaltakkal szemben a felperesek nem bizonyították a 8 000 000 forint helyett csak 2 000 000 forint átvételét. A felperesek nem bizonyították azt sem, hogy a szerződéskötés idején mennyi volt az ingatlan forgalmi értéke. Erre vonatkozó bizonyítást pedig a bíróság a Pp. 164. § (2) bekezdésében foglaltak alapján hivatalból nem folytathatott le.
A másodfokú bíróság ítéletében helyesen állapította meg, hogy a felek között kölcsönszerződés jött létre, melynek biztosítékául adásvételi szerződést kötöttek. A Legfelsőbb Bíróság több – a másodfokú bíróság ítéletében is hivatkozott – döntésében kifejtette: nincs akadálya annak, hogy a felek a kölcsönszerződést adásvételi szerződés megkötésével biztosítsák. Ilyen esetben a felek között két szerződés jön létre és ügyleti akaratuk arra irányul, hogy amennyiben az adós a kölcsönvett összeget nem tudja visszafizetni, a hitelező megszerezze az ingatlan tulajdonjogát. Az adásvételi szerződés tehát színleltség okából sem érvénytelen [Ptk. 207. § (5) bekezdés].
A másodfokú bíróság ítéletében helyesen foglalt állást a kölcsönszerződés érvényességével kapcsolatban. Az elsőfokú bíróság ítéletében nem adta kellő indokát annak, hogy a kölcsönszerződést miért tartja érvénytelennek. A súlyos anyagi helyzet ismerete és kihasználása az uzsorás szerződés szükséges, de nem elégséges feltétele. A felpereseknek azt is bizonyítaniuk kellett volna, hogy az alperes a kölcsönszerződés megkötésekor feltűnően aránytalan előnyt kötött ki. A felperesek állításának elfogadása esetén a kamatkikötés érvénytelensége lett volna megállapítható, az egész szerződés uzsorás jellege azonban nem.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdésében foglaltak alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. VI. 20.251/2007.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás