PÜ BH 2007/192
PÜ BH 2007/192
2007.06.01.
Az egyik fél által beszerzett magánszakértői vélemény olyan szakmai álláspont, amely a bizonyítékok körében értékelendő [Pp. 3. § (5) bek. és 206. §].
A felperes 1994. augusztus 1-jén munkaviszonyt létesített az M. S. E. I.-nél és a gondnoki állás megfelelő betöltése érdekében a munkaviszonyának fennállása idejére használatba kapta a B., V. u. M. szám alatti gondnoki lakást. A szerződésben rögzítették, hogy a lakás a korábbi gondnok által lakott, de mert a felperes biztosítja a gondnok elhelyezését, ezért a munkáltató vállalta, hogy ha a felperes gondnoki munkaviszonya bármely okból megszűnne, megfelelő cserelakást biztosít B. területén és ennek a lakásnak a tulajdonjoga a felperesé lesz. A felperes erre az esetre vállalta a lakásból való kiköltözést. A felek a megállapodásukat 1997. augusztus 5-én úgy módosították, hogy a felperes a gondnoki lakás bővítésére jogosult, és ezért kiköltözése esetén 78 m2-es lakásra tarthat igényt, amely a V. utcaihoz hasonló értékű. Időközben a felperes munkáltatója megszűnt, a sporttelep kezelését az alperes vette át, de tovább foglalkoztatta a felperest. A felperes a munkaviszonyát 2005. április 24-én felmondással megszüntette. A cserelakás iránti igényét az alperes elismerte, de annak biztosításához, illetőleg a pénzbeli megváltásához szükséges forrás hiányára hivatkozott. Annak megszerzéséig biztosította a gondnoki lakás további használatának a lehetőségét.
A felperes a 2005 szeptemberében indított keresetében a szerződés teljesítésére, legalább 78 m2 alapterületű budapesti cserelakás tulajdonába adására, vagy megváltásaként 24 000 000 forint megfizetésére kérte az alperes kötelezését.
Az alperes nem vitatta, hogy a cserelakás biztosítása iránti kötelezettsége fennáll, de anyagi forrás hiányára hivatkozott, a megváltási árat pedig túlzottnak tartotta. Bejelentette, hogy a lakás kiürítése iránt nem kíván viszontkeresetet előterjeszteni a felperessel szemben.
Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet. Megállapította, hogy a felperes bérleti szerződése a munkaviszonyának megszűnéséig terjedő időre szólt, és 2005. április 24-én megszűnt. Az ezt követően jogcím nélkül ott lakó felperesnek a lakást vissza kellett volna adnia, de erre az alperes nem tartott igényt, nem kérte a lakás kiürítését, ezért a felperes az elhelyezése iránt önállóan nem érvényesíthetett követelést.
A felperes fellebbezése folytán indult másodfokú eljárásban a felperes szakértői véleményt szerzett be a gondnoki lakás forgalmi értékére, és erre tekintettel a megváltási árat 19 400 000 forintban határozta meg. Az alperes az ingatlan forgalmi értékét 11 000 000 forintban fogadta el.
A másodfokú bíróság ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét és kötelezte az alperest legalább 78 m2 nagyságú budapesti lakásingatlannak a felperes tulajdonába adására, vagy 17 328 000 forint megfizetésére. Indokolása szerint az elsőfokú bíróság nem jelölte meg, hogy a felperes szerződésen alapuló igényének érvényesítését milyen jogszabály zárja ki és nem is tájékoztatta a felperest a bizonyítási kötelezettségéről. Emiatt a felperes a másodfokú eljárásban előterjeszthette az ingatlan forgalmi értékének bizonyítására a szakértői véleményt, amelyet a bíróság az alperes észrevételei alapján azzal a korrekcióval fogadott el, hogy a lakás 82,33 m2 nagyságú, és 210 470 forint/m2 átlagárral számítva 17 328 000 forint forgalmi értékű. A felperes a szerződés teljesítéseként tehát 78 m2-es lakásra, vagy 17 328 000 forint ellenértékre tarthat igényt.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítása iránt az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. A felülvizsgálati eljárásban fenntartott kérelmében a Pp. 177. §-ának (1) bekezdésében foglaltak megsértésére hivatkozott, amennyiben a lakástulajdon biztosítása helyett térítendő összegre a másodfokú bíróság szakértői bizonyítást nem rendelt el. Álláspontja szerint a felperes által csatolt magánszakértő véleménye csak a fél előadásaként értékelendő, de nem pótolja a bíróság által kirendelendő szakértő véleményét. A megváltási ár összegét egyébként 11 000 000 forintban fogadta el.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Arra hivatkozott, hogy a szakértői vélemény beszerzésének hiánya az ügy érdemi elbírálására nem hatott ki. A szakértő helyszíni eljárásán ugyanis az alperes műszaki vezetője részt vett, a szakvéleményt megkapta, arra észrevételeket tett, tehát mindazokról értesült, amelyekről a bíróság által kirendelendő szakértő esetén is értesülhetett volna.
Egyben bejelentette, hogy a jogerős ítélet végrehajtása megtörtént, mert a megváltásként megállapított pénzösszeget inkasszó útján behajtotta, a lakásból 2006. augusztus 1-jén kiköltözött, a kapott pénzből másik lakást vásárolt és a gondnoki lakás kulcsát az alperes gondokságán leadta.
Az alperes előkészítő iratában a felperessel egyezően bejelentette, hogy a felperes leemelte a bankszámlájáról a jogerős ítélet szerinti összeget, de a felülvizsgálati kérelmét a Pp. 177. §-ának (1) bekezdése szerinti jogszabálysértésre és a jogerős ítélet megalapozatlanságára hivatkozással a továbbiakban is fenntartja.
A felperes keresetének alapját az 1994-ben kötött és 1997-ben módosított szerződés adta, amennyiben a munkaviszonyához kötött lakáshasználata a munkaviszonyának megszűnésével egyidejűleg megszűnt, de erre az esetre a szerződés előírásai szerinti igénye lehetett. A felperes e perben a szerződés teljesítését [Ptk. 277. § (1) bek.] kérte, vagylagos kereset előterjesztésével. A bíróság jogerős ítéletével a felperes e keresetének lényegében helyt adva, vagylagos kötelezést tartalmaz, amelynek a lakás biztosítása helyett fizetendő pénzbeli marasztalásra vonatkozó része teljesedésbe ment. Az alperes végrehajtás útján való teljesítése a felülvizsgálati kérelme benyújtását nem zárta ki, de azt a jogerős ítélet meghozatala után kialakult változás miatt megengedetten módosította [Pp. 273. § (5) bek.], és kizárólag a jogerős ítélet megalapozatlanságára, a Pp. 177. §-ának a megsértésére való hivatkozással fenntarthatta. A Pp. 270. §-ának (2) bekezdése alapján ezért a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet ebből az okból jogszabálysértő-e.
A felek módosított szerződése szerint a felperes a munkaviszonyának megszűnése után a perbeli lakáshoz hasonló értékű másik lakás tulajdonba adására jogosult, ennek az értéknek a meghatározásához szükséges, a Pp. 177. §-ának (1) bekezdése szerinti szakértői bizonyításról azonban az elsőfokú bíróság – jogi álláspontjából következően – nem tájékoztatta a feleket, és elmaradt a bizonyítási kötelezettségre való kioktatása is. A másodfokú eljárásban ezért a Pp. 235. §-ának (1) bekezdéséből következően lehetőség volt a bizonyításra, amelyet a felperes magánszakértői vélemény beszerzésével ért el.
A szakértői bizonyításnak ezt a módját az alperes elfogadta, sőt abban tevékenyen közreműködött. A szakértői vélemény tartalmának kialakításában adatszolgáltatással, a helyszíni szemlén való jelenléttel, a szakvéleményre adott észrevétellel – amelyekre a másodfokú bíróság az alperest kifejezetten felhívta – szerepe lehetett. Ez a szakértői vélemény – bár a felperes felkérésére készült – a másodfokú eljárás részévé vált, nem a felperes előadásaként, hanem a másodfokú eljárásban mindkét fél által értékelhető, figyelembe vehető, olyan szakmai álláspontként értékelendő, amelyet a bíróság a szabad bizonyítás [Pp. 3. § (5) bek.] keretén belül a bizonyítékok körében értékelt, egyes megállapításait az alperes észrevételei alapján módosította, és annak következményeit levonta. Mindezekre figyelemmel a jogerős ítéletben a bizonyítékok Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerinti mérlegelésével megállapított tényállás helyes, az arra alapított érdemi döntés pedig nem jogszabálysértő.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. III. 22.000/2006.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás