203/D/2007. AB határozat
203/D/2007. AB határozat*
2010.08.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány, valamint alkotmányjogi panaszok tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
1. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 271. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló – az Alkotmány 13. § (1) bekezdésén és a 47. § (2) bekezdésén alapuló – indítványt és alkotmányjogi panaszokat elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 271. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló – az Alkotmány 45. §-án és az 50. § (1) bekezdésén alapuló – alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Pfv. VIII. 21.876/2006. számú végzésében alkalmazott, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 24. § (2) bekezdés c) pontjával összefüggésben támadott 271. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
4. Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Pfv.VII.21.644/2009/2. számú végzésében nem alkalmazott, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 81. § (1) bekezdése, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. § (1) és (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
5. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 271. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló – az Alkotmány 2. § (1) bekezdésén, a 8. § (2) bekezdésén, az 57. § (1) és (5) bekezdésén, valamint 70/A. § (1) bekezdésén alapuló – indítvány és alkotmányjogi panaszok tárgyában az eljárást megszünteti.
I n d o k o l á s
I.
1. Az Alkotmánybírósághoz hét indítvány érkezett, melyek a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 271. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányultak.
1.1. Az egyik indítványozó alkotmányjogi panaszában azért kérte az egymillió forintot meg nem haladó pertárgyértékű ügyekben a felülvizsgálat kizártságát kimondó rendelkezés megsemmisítését, mert az – véleménye szerint – az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében foglalt bíróság előtti egyenlőség elvét sérti. Panaszát azzal indokolta, hogy „a jogegyenlőség ellen hat, ha a felülvizsgálat az állampolgár vagyoni helyzetétől függ”. Előadta, hogy öröklési és tartási szerződésből eredő tulajdonjog megállapítása iránti perében a felperesek a pertárgy értékét tudatosan alacsonyan jelölték meg. A bíróság pedig – a felperesek által megjelölt pertárgyértéket elfogadva – a Pp. 271. § (2) bekezdésének alkalmazásával közvetetten az indítványozó „megszerzett tulajdonjogát vonta el”, mely álláspontja szerint az Alkotmány 13. § (1) bekezdésébe ütközött. Kiegészítő indítványában arra hivatkozott, hogy az Alkotmány 47. § (2) bekezdésébe – a joggyakorlat egységesítése a Legfelsőbb Bíróságok feladata – ütközik az, hogy egymillió forint alatti pertárgyértékű ügyekben a jogalkalmazás egysége nem biztosítható, mivel a felülvizsgálat kizárt. Az alkotmányjogi panaszát a Legfelsőbb Bíróság Pfv. II. 21.694/2007/2. számú végzésével szemben terjesztette elő.
1.2. Egy másik indítványozó alkotmányjogi panaszában a Pp. 271. § (2) bekezdésének megsemmisítése mellett annak megállapítását is kérte, hogy az a Legfelsőbb Bíróság előtt folyamatban volt Pfv. III. 21.959/2006. számú ügyben nem alkalmazható. Az indítványozó szerint a támadott rendelkezés azért ütközik az Alkotmány 57. § (1) és (5) bekezdésébe, valamint azért sérti a 70/A. § (1) bekezdését, mert a „szegény emberek vagyoni perei, vagyoni és szociális helyzetük folytán nem érik el az egymillió forintos értékhatárt”, tehát ők el vannak zárva a felülvizsgálat lehetőségétől. Kiegészítő indítványában előadta, hogy a jelenlegi szabályozás „a gazdagoknak általában megengedi, a szegényeknek meg gyakorlatilag megtiltja, hogy rendkívüli perorvoslattal élhessenek”.
1.3. A harmadik indítványozó utólagos normakontroll iránti kérelmében – előadva, hogy ismeri az Alkotmánybíróság korábbi, e tárgyban született határozatait – kérte, hogy az Alkotmánybíróság ismételten vizsgálja meg azt, hogy a Pp. 271. § (2) bekezdése nem ütközik-e az Alkotmány 8. § (2) bekezdésébe, valamint az 57. § (5) bekezdésébe.
1.4. A negyedik indítványozó szintén alkotmányjogi panaszt terjesztett elő, melyben a Pp. 24. § (2) bekezdés c) pontjával összefüggésben állította a 271. § (2) bekezdésének alkotmányellenességét, önállóan azonban a Pp. 24. § (2) bekezdésének c) pontja alkotmányellenességére nem hivatkozott. Kérte, hogy az Alkotmánybíróság a támadott rendelkezés megsemmisítésén túl állapítsa meg azt is, hogy az a Legfelsőbb Bíróság előtt folyamatban volt Pfv. VIII. 21.876/2006. számú ügyben nem alkalmazható. Előadta, hogy a bérleti jogviszony folytatásának megállapítása iránti perében a pertárgy értékét a bíróság a Pp. 24. § (2) bekezdésének c) pontja alapján egy évi bér összegében állapította meg, és mivel ezen összeg az egymillió forintot nem érte el, az indítványozó felülvizsgálati kérelmét a Legfelsőbb Bíróság elutasította. A Pp. 271. § (2) bekezdése a pertárgy értékének számításánál irányadó szabályok tekintetében a Pp. 24. §-ára [ebből kifolyólag természetesen a 24. § (2) bekezdés c) pontjára is] utal. Az indítványozó kifejti, hogy ezért az önkormányzati bérlakásra vonatkozó bérleti jogviszonnyal kapcsolatos perekben – mivel azok pertárgyának értéke az egymillió forintot „sehol sem éri el” – a felülvizsgálat lehetősége mindig kizárt. Álláspontja szerint a Pp. 271. § (2) bekezdése az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogbiztonságot sérti, valamint az Alkotmány 57. § (1) és (5) bekezdésébe ütközik. Az indítványozó az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe ütközőnek vélte továbbá azt, hogy a támadott rendelkezés utolsó mondata felsorolja az értékhatártól függő kizárás alóli kivételeket, ezen csoportba azonban a konkrét ügye nem tartozik bele.
1.5. Az ötödik indítványozó alkotmányjogi panaszában a Pp. 271. § (2) bekezdésének megsemmisítését és annak a Legfelsőbb Bíróság előtt folyamatban volt Gfv.XI.30.449/2007. számú ügyében való alkalmazási tilalmának kimondását kérte. Álláspontja szerint a támadott rendelkezés az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe, valamint a 70/A. § (1) bekezdésébe ütközik. Ennek indokaként előadta, hogy indokolatlanul kerülnek hátrányosabb helyzetben azok a peres felek, akiknek az ügye nem kerül más ügyekkel egyesítésre és így az 1 millió forintos pertárgy értéket nem érik el, azokkal szemben, akiknek az ügye más ügyekhez kerül egyesítésre és ezzel a pertárgy értéke az 1 millió forintot meghaladja.
1.6. A hatodik indítványozó a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága mint felülvizsgálati bíróság Gfv.X.30.326/2009/2. számú, a felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasító végzés és az abban alkalmazott Pp. 271. § (2) bekezdésének megsemmisítését kérte alkotmányjogi panasz keretében. Álláspontja szerint a támadott rendelkezés az Alkotmány 45. §-át, valamint az 50. § (1) bekezdését sérti, ugyanis az állampolgárok jogainak és törvényes érdekeinek a védelme nem függhet a törvény által meghatározott értékhatártól.
1.7. A hetedik indítványozó a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága mint felülvizsgálati bíróság Pfv.VII.21.644/2009/2. számú, a felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasító végzése ellen terjesztett elő alkotmányjogi panaszt. A Pp. ebben a végzésben alkalmazott 271. § (2) bekezdésének, valamint a végzésben nem alkalmazott Pp. 81. § (1) bekezdésének, és a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (a továbbiakban: R.) 2. § (1) és (2) bekezdésének a megsemmisítését kérte. Az indítványozó szerint a vitatott érték meghatározása, egészen pontosan az „illetve annak” kitétel sérti a normavilágosságot, így a jogbiztonságot. Az indítványozó kifejtette a vitatott érték és a pertárgy érték közötti különbséget, és nyelvtani értelmezés során mutatott rá a vitatott érték kifejezés tartalmára. Hivatkozott arra, hogy a Pp. 271. § (2) bekezdése kizárja a felülvizsgálat lehetőségét akkor, ha a vitatott költség, kamat vagy munkadíj összege már önmagában is meghaladja az egymilliós értékhatárt, illetve lehetőséget biztosít a bíróságok számára, hogy a tényállás átértékelésével módosítsák a vitatott értéket, ezzel pedig elvonják a lehetőséget a felülvizsgálat elől. Ez utóbbi okból az indítványozó szerint a Pp. fenti rendelkezése sérti a jogorvoslathoz való jogot [Alkotmány 57. § (5) bekezdés] is. Továbbá az indítványozó úgy vélte, hogy az ún. kis perértékű ügyekben a felülvizsgálat kizártsága miatt a megyei bíróságok „saját eljárásrendeket” alakítanak ki, így a Legfelsőbb Bíróság nem tudja beteljesíteni jogegységesítő szerepét. Az indítványozó az R. azon rendelkezését, amely szerint a bíróság indokolt esetben mérsékelheti a fél és a képviselője között létrejött ügyvédi megbízási szerződésben kikötött megbízási díj összegét, ha az nem áll arányban a pertárgy értékével vagy a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel, a jogbiztonság követelményébe ütközőnek vélte. Ugyanígy a normavilágosságot sértőnek vélte a Pp. 81. § (1) bekezdését, amely részleges pernyertesség esetére rendezi a perköltségviselés mikéntjét.
2. Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü határozat (a továbbiakban: Ügyrend, ABK 2009. január, 3.) 28. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság a folyamatban levő ügyeket – tárgyi összefüggésükre tekintettel – egyesítette, és egy eljárásban bírálta el.
II.
1. Az Alkotmánynak az indítványokkal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.”
„45. § (1) A Magyar Köztársaságban az igazságszolgáltatást a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, az ítélőtáblák, a Fővárosi Bíróság és a megyei bíróságok, valamint a helyi és a munkaügyi bíróságok gyakorolják.”
„47. § (2) A Legfelsőbb Bíróság biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, jogegységi határozatai a bíróságokra kötelezőek.”
„50. § (1) A Magyar Köztársaság bíróságai védik és biztosítják az alkotmányos rendet, a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogait és törvényes érdekeit, büntetik a bűncselekmények elkövetőit.”
„57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el. (…)
(5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan – a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
2. A Pp.-nek az indítványokkal érintett és támadott rendelkezései:
„24. § (2) A keresettel érvényesített követelés vagy más jog értékeként – a tényleg megállapítható összegtől függetlenül – az alábbi értéket kell számításba venni: (…)
c) bérleti vagy haszonbérleti jogviszonyra vonatkozó perben az egy évi bér, illetőleg haszonbér összegét.”
„271. § (2) Nincs helye felülvizsgálatnak olyan vagyonjogi ügyben, amelyben a felülvizsgálati kérelemben vitatott érték, illetve annak a 24. §, valamint a 25. § (3) és (4) bekezdése alapján, továbbá a 25. § (3) bekezdésének az egyesített perekre történő megfelelő alkalmazásával megállapított értéke az egymillió forintot nem haladja meg. Ez az értékhatártól függő kizárás nem vonatkozik a 23. § (1) bekezdésének b) és h) pontjában, valamint a 24. § (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott ügyekre, továbbá a munkaügyi perekben előterjesztett pénzkövetelésre.”
III.
Az indítványok nem megalapozottak.
1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt megvizsgálta, hogy az alkotmányjogi panaszok megfelelnek-e az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) és (2) bekezdéseiben meghatározott követelményeknek.
1.1. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése kimondja: Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
Az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerint alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakat együttesen kell értelmezni és figyelembe venni [23/1991. (V. 18.) AB határozat, ABH 1991, 361–362.].
Az Alkotmánybíróság az 1173/D/2007. AB határozatban azzal összefüggésben, hogy a felülvizsgálati kérelmeket elutasító bírósági végzés általánosságban lehet-e alkotmányjogi panasz tárgya, a következőket állapította meg.
„Az Alkotmánybíróság arra vonatkozó álláspontját, hogy milyen jogerős határozatok támadhatók alkotmányjogi panasszal, a 99/D/2006. AB végzésben a következőképpen foglalta össze: »Az alkotmányjogi panasz – fő szabályként – a jogerős ügydöntő határozatokkal szemben terjeszthető elő [lásd: 1492/B/2007. AB határozat, ABK 2008. június, 24.]. Az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata értelmében esetről esetre, az alapjául fekvő jogerős határozat tartalma alapján ítéli meg azt, hogy a vizsgált ügyben a panasszal támadott határozat olyan érdemi határozatnak tekinthető-e, mellyel szemben helye van az alkotmányos jogorvoslatnak. Ugyanez a határozat – utalva az 57/1991. (XI. 8.) AB határozatra, melyben először mondta ki az Alkotmánybíróság, hogy az alkotmányjogi panasz jogorvoslat – megerősítette az Alkotmánybíróság 22/1995. (III. 31.) AB határozatában (ABH 1995, 108, 109.) foglaltakat: az ’alkotmánybírósági eljárásban a jogorvoslathoz való alapvető jog szempontjából valamely döntés érdemi, ügydöntő volta a tételes jogok által ilyennek tartott döntésekhez képest viszonylagos: a vizsgált döntés tárgya és személyekre gyakorolt hatása által meghatározott (ABH 1992, 515, 516.; ABH 1993, 48, 74–75.).’ A 22/1995. (III. 31.) AB határozat kifejtette továbbá, hogy a jogorvoslat másik fogalmi eleme, hogy a döntés jogot vagy jogos érdeket sértsen, ugyanakkor a jogorvoslat igénybevételének nem előfeltétele a tényleges sérelem igazolása, elég arra hivatkozni. Ahhoz van joga a személynek, hogy állítsa a döntés jogos érdeket vagy jogot sértő voltát. (ABH 1995, 108, 110.)« (ABK 2009. június, 825, 826.)
Az Alkotmánybíróság a 943/D/2006. AB határozatában arra is rámutatott, hogy a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság a felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasító jogerős döntése általában nem minősül érdemi, ügydöntő határozatnak. »Ugyanakkor több ügyben az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panaszként bírált el olyan indítványokat, amelyek szintén a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság – a törvényi feltételek hiányán alapuló – elutasító végzései ellen irányultak. A büntetőeljárásbeli felülvizsgálat kizártságának alkotmányossági következményeit meghatározó 23/1995. (IV. 5.) AB határozatban az Alkotmánybíróság megállapította: ’Az Alkotmánybíróság a 23/1991. (V. 18.) AB végzésben (ABH 1991, 311.) úgy foglalt állást, hogy az alkotmányjogi panaszra megállapított határidő számítása szempontjából a rendkívüli jogorvoslatokat figyelmen kívül kell hagyni. A határidő számítása szempontjából azóta is következetesen érvényesített álláspont azonban nem jelenti azt, hogy a rendkívüli jogorvoslatoknak, így a felülvizsgálat intézményének jogi szabályozását ne lehetne alkotmányjogi panasz keretében sérelmezni. Az alkotmányjogi panasz benyújtására megszabott törvényi határidő ilyen esetben a felülvizsgálat tárgyában hozott határozat kézbesítésétől számított hatvan nap.’ (ABH 1995, 115, 118–119.; ugyanez: 1320/B/1993. AB határozat, ABH 1995, 683, 684.) A polgári perbeli felülvizsgálatot elutasító végzések elleni alkotmányjogi panaszokat bírált el érdemben az Alkotmánybíróság a 787/D/1999. AB határozatban (ABH 2001, 1090.), a 42/2004. (XI. 9.) AB határozatban (ABH 2004, 551.), a 44/2005. (XII. 7.) AB határozatban (ABH 2005, 565.), legutóbb pedig a 702/D/2004. AB határozatban (ABK 2007. november, 1139., 1146–1147.). (...) Így sem az Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdésében foglalt törvényi rendelkezések (feltételek) együttes értelmezése és figyelembevétele (...) alapján, sem pedig az Alkotmánybíróság gyakorlatából nem lehet olyan következtetést levonni, hogy a rendkívüli jogorvoslatok szabályai csak utólagos normakontroll keretében lehetnek az alkotmányossági vizsgálat tárgyai, és alkalmazásuk miatt nem lehet alkotmányjogi panaszt benyújtani. (ABH 2008, 2504, 2507.) « (ABK 2010. március, 332, 333–334.)”
Mivel az indítványozó a felülvizsgálat egyik kizáró feltételét kifogásolta, a fentiek szerint az e tárgyban hozott végzés ellen – amennyiben annak további törvényi feltételei fennállnak – helye van alkotmányjogi panasznak. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróságnak azt kellett megvizsgálnia, hogy az indítványozók egyrészt a törvényes határidőn belül nyújtották-e be az alkotmányjogi panaszaikat, másrészt, hogy azokban a bíróság a sérelmesnek tekintett jogszabályi rendelkezéseket ténylegesen alkalmazta-e.
1.2. A Legfelsőbb Bíróság Pfv. II. 21.694/2007/2. számú végzése 2007. december 5. napján érkezett a kézbesítésre kötelezett Miskolci Városi Bíróságra. Az indítványozó a panaszát 2008. január 12. napján, azaz a hatvan napos határidőn belül adta postára.
A Legfelsőbb Bíróság Pfv. III. 21.959/2006/2. számú végzése 2006. december 20. napján érkezett a kézbesítésre kötelezett Tatabányai Városi Bíróságra. Az indítványozó a panaszát 2007. február 12. napján, azaz a hatvan napos határidőn belül adta postára.
A Legfelsőbb Bíróság Pfv. VIII. 21.876/2006/4. számú végzése 2007. május 2. napján érkezett a kézbesítésre kötelezett Budai Központi Kerületi Bíróságra. Az indítványozó a panaszát 2007. június 22. napján, azaz a hatvan napos határidőn belül adta postára.
A Legfelsőbb Bíróság Gfv.XI.30.449/2007/2. számú végzése 2007. december 22. napján került kézbesítésre. Az indítványozó a panaszát 2007. február 14. napján, azaz a hatvan napos határidőn belül adta postára.
A Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.326/2009/2. számú végzése 2009. december 7. napján érkezett a kézbesítésre kötelezett Pest Megyei Bíróságra. Az indítványozó a panaszát 2010. január 21. napján, azaz a hatvan napos határidőn belül adta postára.
A Legfelsőbb Bíróság Pfv.VII.21.644/2009/2. számú végzése 2010. január 5. napján került kézbesítésre. Az indítványozó a panaszát 2010. március 5. napján, azaz az ötvenkilencedik napon adta postára.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy valamennyi alkotmányjogi panasz a törvényes határidőn belül érkezett.
1.3. Ezután az Alkotmánybíróságnak az alkotmányjogi panaszok elbírálhatóságához azt kellett megvizsgálnia, hogy valamennyi jogerős végzés tartalmazza-e a támadott rendelkezéseket.
Az alkotmányjogi panaszok alapjául szolgáló Legfelsőbb Bírósági ítéletek mindegyike tartalmazza a Pp. 271. § (2) bekezdését, azaz a felülvizsgálat kizártságát előíró rendelkezéseket, amennyiben a pertárgy értéke az egymillió forintot nem haladja meg.
Ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság Pfv.VII.21.644/2009/2. számú, a felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasító végzése nem alkalmazta sem a Pp. 81. § (1) bekezdését, sem pedig az R. 2. § (1) és (2) bekezdését. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Legfelsőbb Bíróság Pfv.VII.21.644/2009/2. számú végzése ellen előterjesztett alkotmányjogi panasz – a Pp. 81. § (1) bekezdése, illetve az R. 2. § (1) és (2) bekezdése – tekintetében nem felel meg az Abtv. 48. § (1) bekezdésének, ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt ebben a részében az Ügyrend 29. § e) pontja alapján visszautasította.
Az Ügyrendnek megfelelő alkotmányjogi panaszokat pedig az alábbiak szerint bírálta el.
2. Az Alkotmánybíróság több határozatában [286/B/1998. AB határozat (a továbbiakban: Abh1., ABH 1999, 671, 673.), 663/D/2000. AB határozat (a továbbiakban: Abh2., ABH 2003, 1223, 1230–32.)] már vizsgálta a Pp.-nek a felülvizsgálati kérelem pertárgyértéktől függő kizártságát szabályozó rendelkezését. A korábbi alkotmányossági vizsgálat idején felülvizsgálatnak nem volt helye olyan vagyonjogi ügyben, amelyben a felülvizsgálati kérelemben vitatott érték (illetve annak a 24. § alapján megállapított értéke) a kettőszázezer, később az ötszázezer forintot nem haladta meg. A jogalkotó a Pp. módosításáról szóló 2005. évi CXXX. törvény 14. §-ával a felülvizsgálat intézményét újraszabályozta. A támadott rendelkezést a korábbihoz képest ugyan módosított értékhatárral, de érdemben ugyanolyan – a felülvizsgálati kérelem pertárgyértéktől függő kizártságát fenntartó – tartalommal jelenleg a Pp. 271. § (2) bekezdése tartalmazza.
Az Alkotmánybíróság a Pp. 271. § (2) bekezdésének alkotmányossági vizsgálatát az 1173/D/2007. AB határozatban (a továbbiakban: Abh3.) az Alkotmány 2. § (1) bekezdése, a 8. § (2) bekezdése, az 57. § (1) és (5) bekezdése, valamint 70/A. § (1) bekezdése tekintetében lefolytatta és az indítványt valamennyi megjelölt rendelkezés tekintetében elutasította.
Korábbi alkotmányossági vizsgálatára tekintettel az Alkotmánybíróságnak elsősorban azt kellett eldöntenie, hogy az indítványok nem minősülnek-e „ítélt dolognak”. Az Ügyrend 31. § c) pontja szerint ugyanis, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) – ezen belül azonos alkotmányos összefüggésre – hivatkozva kéri az alkotmánysértést megállapítani, az Alkotmánybíróság az eljárást megszünteti, mivel az ítélt dolognak minősül.
Mivel a Pp. 271. § (2) bekezdésének a fenti Abh3.-ban vizsgált szövege teljesen azonos a jelen ügyben támadott rendelkezés szövegével, res iudicata megállapításának van helye, ezért az indítványok tárgyában az eljárást – az Alkotmány 2. § (1) bekezdése, a 8. § (2) bekezdése, az 57. § (1) és (5) bekezdése, valamint 70/A. § (1) bekezdése vonatkozásában – az Alkotmánybíróság megszüntette.
3. 1. Ezt követően az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszok azon részét vizsgálta meg, melyek a felülvizsgálati kérelem pertárgyértéktől függő kizártságával kapcsolatban a tulajdonhoz való jog [Alkotmány 13. § (1) bekezdés] sérelmét állította. A tulajdonjog az Alkotmánybíróság gyakorlatában az egyéni cselekvési autonómia anyagi alapja. Az Alkotmány a már megszerzett tulajdont részesíti alapjogi védelemben, a tulajdonszerzés joga nem alapjog. [743/B/1993. AB határozat, ABH 1996, 417, 418.] Az Alkotmánybíróság fenti értelmezése szerint a tulajdonhoz való jog és a felülvizsgálati kérelem pertárgyértéktől függő kizártsága között közvetlen alkotmányos összefüggés nem állapítható meg.
3.2. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 47. § (2) bekezdésének az indítványozók által vélt sérelmével összefüggésben az alábbiakat állapította meg. A jogalkalmazás egységesítése a Legfelsőbb Bíróság feladta, mely tevékenységét jogegységi határozatok útján gyakorolja. A jogegységi határozat és a felülvizsgálat egymástól különböző jogintézmények. A felülvizsgálat értékhatártól függő kizártsága semmilyen hatással nincs a Legfelsőbb Bíróság jogegységesítő tevékenységére és a jogegységi határozatok meghozatalára. Ennek megfelelően az Alkotmány 47. § (2) bekezdése és a Pp. 271. § (2) bekezdése között közvetlen alkotmányos összefüggés nem állapítható meg.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi [először: 698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716–717.]. Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszokat ebben a részében is elutasította.
3.3. Az Alkotmány 45. §-a, valamint az Alkotmány 50. § (1) bekezdése nem tartalmaz alapjogokat, hanem magára a bírói szervezetre nézve határoz meg feladatokat, illetve rendezi a bíróságok szervezetére vonatkozó kérdéseket. Ennek megfelelően e rendelkezésekkel összefüggésben az indítványozó alapjogi sérelemre eredményesen nem hivatkozhat, így az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt – az Ügyrend 29. § e) pontja alapján – ebben a vonatkozásban visszautasította.
4. A Legfelsőbb Bíróság Pfv. VIII. 21.876/2006. számú végzése elleni azon alkotmányjogi panasz vonatkozásában, mely a Pp. 271. § (2) bekezdésének – a Pp. 24. § (2) bekezdés c) pontjával összefüggésben – az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe, valamint az 57. § (1) és (5) bekezdésébe ütközését állította, az Alkotmánybíróság az alábbiakat állapította meg.
Az Abtv. 22. § (2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság határozott kérelem alapján jár el, mely kérelemben három feltételnek kell együttesen fennállnia: egyrészt a kérelemnek tartalmaznia kell a sérelmezett jogszabályi rendelkezést, továbbá az Alkotmány érintett szakaszát, valamint azt az indokot, amely alapján az indítványozó az alkotmánysértést fennállónak véli. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a kérelem alapjául szolgáló ok hiányában az indítvány – a tartalmi követelményeknek meg nem felelő volta miatt – érdemben nem bírálható el, ezért azt az Alkotmánybíróság visszautasítja [18/1993. (III. 19.) AB határozat, ABH 1993, 161, 171.]. Az Alkotmánybíróság jelen eljárásában megállapította, hogy az indítványozónak a kérelme – az alapjául szolgáló indokok megjelölése hiányában – érdemben nem bírálható el. Tekintettel arra, hogy a fentiekben ismertetett, az Abtv. 22. § (2) bekezdésében rögzített feltételeknek az Alkotmánybírósághoz benyújtott jelen kérelem nem felelt meg, az Alkotmánybíróság azt – mint érdemi vizsgálatra alkalmatlant – visszautasította.
5. Az alkotmányjogi panasz elbírálhatóságának egyik feltétele, hogy a jogsérelem alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következzen be.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága mint felülvizsgálati bíróság a Pfv.VII.21.644/2009/2. számú végzésében a Pp. 81. § (1) bekezdését, valamint az R. 2. § (1) és (2) bekezdését nem alkalmazta. Ennek megfelelően az alkotmányjogi panasz ebben a részében érdemben nem bírálható el, így az Alkotmánybíróság azt – az Ügyrend 29. § e) pontja alapján – visszautasította.
6. Mivel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszokat részben elutasította, illetve visszautasította, részben pedig az eljárást megszüntette, ezért a megsemmisíteni kért rendelkezés konkrét esetekben történő alkalmazhatóságának kizárására irányuló indítványokról nem rendelkezett (727/D/2000. AB határozat, ABH 2005, 931, 935–936.).
Budapest, 2010. augusztus 31.
Dr. Paczolay Péter s. k., |
|||||||
az Alkotmánybíróság elnöke |
|||||||
|
|||||||
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bihari Mihály s. k., |
|||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|||||
|
|||||||
|
Dr. Bragyova András s. k., |
Dr. Holló András s. k., |
|||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|||||
|
|||||||
|
Dr. Kiss László s. k., |
Dr. Kovács Péter s. k., |
|||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|||||
|
|||||||
|
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
Dr. Lévay Miklós s. k., |
|||||
|
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|||||
|
|||||||
Dr. Stumpf István s. k., |
|||||||
alkotmánybíró |
|||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás