204/2007. (VIII. 2.) Korm. rendelet

a Cotonouban, 2000. június 23-án, egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok, másrészről az Európai Közösség és tagállamai között aláírt Partnerségi Megállapodás, annak módosítása, valamint az ehhez kapcsolódó Belső Megállapodások kihirdetéséről

2023.12.23.

(A Cotonouban, 2000. június 23-án, egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok, másrészről az Európai Közösség és tagállamai között aláírt Partnerségi Megállapodás, valamint a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői között az AKCS–EK Partnerségi Megállapodás végrehajtása során hozandó intézkedésekről és követendő eljárásokról szóló Belső Megállapodás a Magyar Köztársaságra nézve 2004. május 1-jén hatályba lépett.)

1. § (1) A Kormány a Cotonouban, 2000. június 23-án, egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok, másrészről az Európai Közösség és tagállamai között aláírt Partnerségi Megállapodást e rendelettel kihirdeti.

(2) Az (1) bekezdés szerinti Megállapodás hivatalos magyar fordítása a következő:

„A COTONOUBAN, 2000. JÚNIUS 23-ÁN ALÁÍRT
PARTNERSÉGI MEGÁLLAPODÁS
EGYRÉSZRŐL AZ AFRIKAI, KARIBI ÉS CSENDES-ÓCEÁNI ÁLLAMOK.
MÁSRÉSZRŐL AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉG ÉS TAGÁLLAMAI KÖZÖTT

PREAMBULUM

TEKINTETTEL egyrészről az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és másrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni (AKCS) államok csoportját létrehozó georgetowni megállapodásra;

MEGERŐSÍTVE arra vonatkozó kötelezettségvállalásukat, hogy együttműködjenek a szegénység megszüntetésére, a fenntartható fejlődésre és az AKCS-országoknak a világ gazdaságába való fokozatos integrációjára irányuló célkitűzések elérésében;

KIJELENTVE elhatározásukat, hogy együttműködésük révén jelentős mértékben hozzájáruljanak az AKCS-államok gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődéséhez és lakosságuk magasabb életszínvonalához azáltal, hogy segítenek nekik szembenézni a globalizáció kihívásaival, és megerősítik az AKCS–EU partnerséget a globalizációs folyamat szociális dimenziójának előmozdí-tására irányuló erőfeszítésben;

ÚJÓLAG MEGERŐSÍTVE azon szándékukat, hogy felelevenítik sajátos kapcsolatukat, és átfogó, integrált szemléletet valósítanak meg a politikai párbeszéden, a fejlesztési együttműködésen, valamint a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokon alapuló megerősített partnerség érdekében;

ELISMERVE, hogy a békét, biztonságot és stabilitást, az emberi jogokat és a demokratikus alapelveket és a jogállamiság elvének tiszteletben tartását, valamint a felelősségteljes kormányzást garantáló politikai környezet a hosszú távú fejlődés alkotórésze; elismerve, hogy az ilyen környezet létrehozásának felelőssége elsősorban az érintett országokat terheli;

ELISMERVE, hogy a rendezett és fenntartható gazdaságpolitika a fejlődés előfeltétele;

HIVATKOZVA az Egyesült Nemzetek Alapokmányának alapelveire, és felidézve az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, az 1993. évi bécsi emberi jogi konferencia következtetéseit, a polgári és politikai, valamint a gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmányait, a gyermek jogairól szóló egyezményt, a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló egyezményt, a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezményt, az 1949. évi genfi egyezményt és a nemzetközi humanitárius jog más okmányait, a hontalanok jogállásáról szóló, 1954. évi egyezményt, a menekültek jogállásáról szóló, 1951. évi genfi egyezményt és a menekültek jogállásáról szóló, 1967. évi New York-i jegyzőkönyvet;

FIGYELEMBE VÉVE, hogy az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok védelméről szóló európa tanácsi egyezmény, az Emberek és Népek Jogainak Afrikai Alapokmánya és az emberi jogok amerikai egyezménye pozitív regionális hozzájárulást jelent az emberi jogok tiszteletben tartásához az Európai Unióban és az AKCS-államokban;

EMLÉKEZTETVE az AKCS-országok államfői és kormányai által az 1997. és 1999. évi csúcstalálkozókon tett libreville-i és Santo Domingo-i nyilatkozatokra;

FIGYELEMBE VÉVE, hogy a legnagyobb szegénységben élők arányának 2015-ig a felére való csökkentésére az Egyesült Nemzetek konferenciáin elfogadott és az OECD Fejlesztési Segítségnyújtási Bizottsága által meghatározott fejlesztési célkitűzések és alapelvek egyértelmű irányt mutatnak, és az e megállapodás keretein belüli AKCS–EU együttműködés alapját kell képezniük;

KÜLÖNÖS FIGYELMET FORDÍTVA a riói, bécsi, kairói, koppenhágai, pekingi, isztambuli és római ENSZ-konferenciákon tett felajánlásokra, és elismerve további intézkedések megtételének szükségességét a célok eléréséhez és az említett fórumokon megfogalmazott cselekvési programok végrehajtásához;

TÖREKEDVE a munkavállalók alapjogainak tiszteletben tartására, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet vonatkozó egyezményeiben megállapított alapelvek figyelembevételével;

EMLÉKEZTETVE a Kereskedelmi Világszervezet keretében tett kötelezettségvállalásokra,

ELHATÁROZTÁK, HOGY MEGKÖTIK EZT A MEGÁLLAPODÁST:

1. RÉSZ

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

I. Cím

CÉLKITŰZÉSEK, ALAPELVEK ÉS SZEREPLŐK

1. Fejezet

CÉLKITŰZÉSEK ÉS ALAPELVEK

1. cikk

A partnerség célkitűzései

A Közösség és annak tagállamai egyrészről és az AKCS-államok másrészről, a továbbiakban „a felek”, ezennel megkötik ezt a megállapodást, hogy előmozdítsák és felgyorsítsák az AKCS-államok gazdasági, kulturális és szociális fejlődését a békéhez és a biztonsághoz való hozzájárulás és a stabil és demokratikus politikai környezet elősegítése céljával.

A partnerség központi eleme a szegénység csökkentésére és felszámolására irányuló célkitűzés, összhangban az AKCS-országok fenntartható fejlődésére és a világgazdaságba történő fokozatos integrációjára irányuló erőfeszítésekkel.

E célkitűzések és a felek nemzetközi kötelezettségvállalásai áthatják az összes fejlesztési stratégiát, és integrált megközelítés révén valósítják meg azokat, egyidejűleg figyelembe véve a fejlesztés politikai, gazdasági, szociális, kulturális és környezetvédelmi szempontjait is. A partnerség összefüggő támogatási keretet biztosít az AKCS-államok által elfogadott fejlesztési stratégiák számára.

E keret részét képezi a tartós gazdasági növekedés, a magánszektor fejlesztése, a foglalkoztatás növelése és a termelési erőforrásokhoz való hozzáférés javítása. Támogatni kell az egyének jogainak tiszteletben tartását és alapvető szükségleteik kielégítését, a társadalmi fejlődés előmozdítását és a növekedés hasznának egyenlő elosztási feltételeit. Bátorítani és ösztönözni kell a regionális és körzeti integrációs folyamatokat, amelyek a kereskedelem és a magánbefektetések terén előmozdítják az AKCS-országok világgazdaságba történő integrációját. A megközelítés szerves részét kell képeznie a szereplők olyan intézményi keretek fejlesztésével és javításával kapcsolatos kapacitásai kiépítésének, amelyek szükségesek a demokratikus társadalom és a piacgazdaság működéséhez, valamint az aktív és szervezett civil társadalom kialakulásához. Minden – politikai, gazdasági és szociális – területen módszeresen figyelembe kell venni a nők helyzetét, valamint a nemekhez kötődő kérdéseket A partnerség minden szintjén alkalmazni és integrálni kell a természeti erőforrásokkal és a környezettel való fenntartható gazdálkodás elveit.

2. cikk

Alapvető elvek

A jogilag kötelező erejű rendszeren és a közös intézmények meglétén nyugvó AKCS–EK együttműködés az alábbi alapvető elveket követve valósul meg:

– a partnerek egyenlősége és a fejlesztési stratégiák tulajdonlása: a partnerség célkitűzéseinek megvalósítása céljából az AKCS-államok teljes szuverenitással és a 9. cikkben meghatározott alapvető fontosságú elemekre való kellő figyelemmel határozzák meg gazdaságaik és társadalmaik fejlesztési stratégiáit; a partnerségnek ösztönöznie kell, hogy a fejlesztési stratégiák az érintett országok és a lakosság tulajdonát képezzék;

– részvétel: a központi kormányzat mint fő partner mellett a partnerségnek nyitva kell állnia különféle más szereplők számára is annak érdekében, hogy ösztönözze a társadalom minden részének integrációját a politikai, gazdasági és társadalmi élet fő áramába, beleértve a magánszektort és a civil társadalmi szervezeteket is;

– a párbeszéd és a kölcsönös kötelezettségek teljesítésének kulcsfontosságú szerepe: a felek által a párbeszéd keretében vállalt kötelezettségek központi szerepet töltenek be a partnerségi és együttműködési kapcsolataikban;

– differenciálás és regionalizáció: az együttműködési szabályok és prioritások a partnerek fejlettségi szintjei, igényei, teljesítményei és hosszú távú fejlesztési stratégiái szerint változnak. Különös hangsúlyt kell fektetni a regionális dimenzióra. A legkevésbé fejlett országokat különleges elbánásban kell részesíteni. Figyelembe kell venni a tengerparttal nem rendelkező országok és a szigetországok sérülékeny helyzetét.

3. cikk

A megállapodás célkitűzéseinek megvalósítása

A felek saját részükről e megállapodás keretében meghozzák a megfelelő általános vagy különös intézkedéseket az e megállapodásból eredő kötelezettségeik teljesítésének biztosítására és az abban foglalt célkitűzések elérésének lehetővé tételére. Tartózkodnak minden olyan intézkedéstől, amely veszélyezteti e célkitűzéseket.

2. Fejezet

A PARTNERSÉG SZEREPLŐI

4. cikk

Általános megközelítés

Az AKCS-államok teljes szuverenitással határozzák meg gazdaságuk és társadalmuk fejlesztési elveit, stratégiáit és mintáit. A Közösséggel együtt létrehozzák az e megállapodásban biztosított együttműködési programokat. A felek azonban felismerik a nem állami szereplők kiegészítő szerepét és hozzájárulási képességét a fejlesztési folyamathoz. E célból az e megállapodásban előírt feltételek mellett a nem állami szereplőket adott esetben:

– tájékoztatni kell az együttműködési politikákról és stratégiákról, az együttműködés prioritásairól és a politikai párbeszédről, különösen az őket érintő vagy rájuk közvetlen hatással bíró területeken, és be kell vonni őket az ezekről folytatott konzultációkba;

– pénzügyi erőforrásokkal kell ellátni az e megállapodásban megállapított feltételek mellett a helyi fejlesztési folyamatok támogatása érdekében;

– be kell vonni az együttműködési projektek és programok végrehajtásába az őket érintő vagy azon területeken, ahol e szereplők komparatív előnnyel rendelkeznek;

– kapacitásnövelési támogatással látják el a kulcsfontosságú területeken, hogy fejlesszék e szereplőknek különösen a szervezet és képviselet terén fennálló lehetőségeit, és a konzultációs mechanizmusok létrehozását, beleértve a kommunikáció és párbeszéd csatornáit is, valamint a stratégiai szövetségek ösztönzésére.

5. cikk

Információ

Az együttműködés támogatja az információszolgáltatás bővítésével és az AKCS–EU partnerség alapvető jellemzőinek tudatosításával kapcsolatos műveletet. Az együttműködés ezen felül:

– ösztönzi az AKCS és EU szereplői közötti partnerséget és a kapcsolatok kialakítását;

– elősegíti a szereplők közötti kapcsolatépítést, valamint a szaktudás és a tapasztalatok cseréjét.

6. cikk

Meghatározások

(1) Az együttműködés szereplői közé tartoznak:

a) az állam (helyi, nemzeti és regionális szinten);

b) nem állami szinten:

– a magánszektor;

– a gazdasági és szociális partnerek, beleértve a szakszervezeteket;

– a civil társadalom a nemzeti sajátosságokkal összhangban minden formában.

(2) A nem kormányzati szereplők felek általi elismerése függ annak mértékétől, hogy mennyire foglalkoznak a lakosság igényeivel, sajátos hatáskörüktől, valamint attól, hogy szervezetük és irányításuk demokratikus és átlátható-e.

7. cikk

Kapacitásnövelés

A civil társadalom hozzájárulása a fejlődéshez fokozható a helyi közösségek szervezetei és a nem kormányzati, nem nyereségorientált szervezetek megerősítésével az együttműködés minden területén. Ehhez szükséges:

– az ilyen szervezetek létrehozásának és fejlesztésének ösztönzése és támogatása;

– az ilyen szervezeteknek a fejlesztési stratégiák és programok tervezésébe, végrehajtásába és értékelésébe való bevonásával kapcsolatos szabályok létrehozása.

II. Cím

A POLITIKAI DIMENZIÓ

8. cikk

Politikai párbeszéd

(1) A felek rendszeresen átfogó, kiegyensúlyozott és mélyreható politikai párbeszédet folytatnak, amely mindkét oldalon kötelezettségvállalásokhoz vezet.

(2) E párbeszéd célja az információcsere, a kölcsönös megértés előmozdítása és az elfogadott prioritások és közös napirendek létrehozásának lehetővé tétele, különösen a felek közötti kapcsolatok különféle vonatkozásai és az e megállapodás szerint megvalósuló együttműködés különféle területei között meglévő kapcsolódások felismerése révén. A párbeszéd megkönnyíti a felek nemzetközi fórumokon történő konzultációit. A párbeszéd célkitűzései kiterjednek még az olyan helyzetek felmerülésének megelőzésére, amelyekben az egyik fél szükségesnek ítélheti a nem teljesítési záradék alkalmazását.

(3) A párbeszéd kiterjed az e megállapodásban megállapított minden célra és célkitűzésre, valamint minden közös, általános, regionális és körzeti érdekű kérdésre. A párbeszéd révén a felek hozzájárulnak a békéhez, biztonsághoz és stabilitáshoz, valamint előmozdítják a stabil és demokratikus politikai környezet kialakulását. Felöleli az együttműködési stratégiákat, valamint a globális és ágazati politikákat, beleértve a környezetvédelmet, a nemek szerinti megkülönböztetést, a bevándorlást és a kulturális örökséggel kapcsolatos kérdéseket.

(4) A párbeszéd többek között a kölcsönös érdeklődésre számot tartó olyan meghatározott politikai kérdésekre vagy az e megállapodás célkitűzéseinek elérése szempontjából olyan általános jelentőséggel bíró politikai kérdésekre összpontosít, mint a fegyverkereskedelem, a túlzott katonai kiadások, a kábítószer és a szervezett bűnözés, illetve az etnikai, vallási vagy faji megkülönböztetés. A párbeszéd felöleli még az emberi jogok tiszteletben tartása, a demokratikus elvek, a jogállamiság és a felelősségteljes kormányzás terén tett előrehaladás rendszeres értékelését.

(5) A béke előmozdítását és az erőszakos konfliktusok megelőzését, kezelését és megoldását célzó, széles alapokon nyugvó politikák kiemelkedő szerepet játszanak e párbeszédben, csakúgy, mint annak szükségessége, hogy az együttműködés kiemelt területeinek meghatározásakor teljes mértékben figyelembe vegyék a béke és a demokratikus stabilitás célkitűzéseit.

(6) A párbeszédet rugalmas módon folytatják. A párbeszéd az igények szerint hivatalos vagy nem hivatalos, és intézményes keretek között vagy azokon kívül zajlik a megfelelő formában és a megfelelő regionális, körzeti vagy nemzeti szinten.

(7) A regionális és körzeti szervezetek, valamint a civil társadalmi szervezetek képviselői csatlakoznak e párbeszédhez.

9. cikk

Lényeges elemek és az alapvető elem

(1) Az együttműködés e fejlődés főszereplőjére és fő haszonélvezőjére – az emberekre – összpontosító fenntartható fejlődésére irányul; ez maga után vonja az emberi jogok tiszteletben tartását és előmozdítását.

Az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartása, beleértve az alapvető szociális jogokat, a jogállamiságon alapuló demokráciát, valamint az átlátható és felelősségteljes kormányzást, a fenntartható fejlődés szerves részét képezi.

(2) A felek utalnak az emberi jogok tiszteletben tartására vonatkozó nemzetközi kötelezettségeikre és kötelezettségvállalásaikra. Megismétlik határozott elkötelezettségüket az emberi méltóság és az emberi jogok iránt, amelyek az egyének és népek jogos törekvései. Az emberi jogok egyetemesek, oszthatatlanok és egymással összefüggőek. A felek vállalják, hogy előmozdítják és védelmezik az – akár civil vagy politikai, akár gazdasági, társadalmi vagy kulturális – alapvető szabadságokat és emberi jogokat. Ebben az összefüggésben a felek újólag megerősítik a férfiak és nők egyenlőségét.

A felek újólag megerősítik, hogy a demokratizálódás, az alapvető szabadságok és emberi jogok fejlesztése és védelme egymással összefüggenek, és egymást erősítik. A demokratikus elvek az államszervezés mögött álló egyetemesen elismert alapelvek, amelyek biztosítják a hatalom legitimitását, az intézkedések alkotmányi, jogszabályi és szabályozási rendszerekben tükröződő törvényességét, valamint a részvételi mechanizmusok meglétét. Az egyetemesen elismert elvek alapján valamennyi ország maga hozza létre demokratikus kultúráját.

A kormányzati struktúra és a különböző hatáskörök előjogai a jogállamiságon alapulnak, amely maga után vonja különösen a hatékony és elérhető jogorvoslatot, a törvény előtti egyenlőséget garantáló független jogrendszert és a törvénynek teljesen alárendelt végrehajtó hatalmat.

Az emberi jogok, a demokratikus elvek és a jogállamiság tiszteletben tartása az AKCS–EU partnerség alapjául szolgál, áthatja a felek bel- és külpolitikáját és e megállapodás lényegi elemét képezi.

(3) Az emberi jogokat, a demokratikus elveket és a jogállamiságot támogató politikai és intézményi környezetben a felelősségteljes kormányzás az emberi, természeti, gazdasági és pénzügyi erőforrásokkal való átlátható és felelős gazdálkodást jelenti a méltányos és fenntartható fejlődés céljai szempontjából. Maga után vonja az állami hatóságok szintjén a világos döntéshozatali eljárásokat, az átlátható és felelős intézményeket, a jog elsőbbségét az erőforrásokkal való gazdálkodásban és azok elosztásában, és a különösen a korrupció megelőzését és a korrupció elleni küzdelmet célzó végrehajtási intézkedések kidolgozásával kapcsolatos kapacitásnövelést.

A felelősségteljes kormányzás, amely az AKCS–EU partnerség alapjául is szolgál, áthatja a felek bel- és külpolitikáját, és e megállapodás alapvető elemét képezi. A felek egyetértenek abban, hogy ezen elem megsértését csak a korrupció 97. cikkben meghatározott súlyos esetei képezik, beleértve az ilyen korrupcióhoz vezető vesztegetést is.

(4) A partnerség aktívan támogatja az emberi jogok előmozdítását, a demokratizálódási folyamatot, a jogállamiság megszilárdítását és a felelősségteljes kormányzást.

E területek a politikai párbeszéd fontos tárgyát képezik. E párbeszéd keretében a felek különös fontosságot tulajdonítanak a folyamatban lévő változásoknak és az elért előrehaladás folyamatosságának. E rendszeres értékelés figyelembe veszi az egyes országok gazdasági, társadalmi, kulturális és történelmi hátterét.

A fejlesztési stratégiák is e területek támogatására irányulnak. A Közösség támogatást nyújt a politikai, intézményi és jogi reformokhoz és az állami és magánszektor szereplőinek, valamint a civil társadalom kapacitásának növeléséhez az érintett állam és a Közösség által együttesen elfogadott stratégiák keretein belül.

10. cikk

A politikai környezet egyéb elemei

(1) A felek az alábbi elemeket a stabil és demokratikus politikai környezet fenntartásához és megszilárdításához hozzájáruló elemeknek tekintik:

– fenntartható és méltányos fejlesztés, amely többek között kiterjed a termelő erőforrásokhoz, az alapvető szolgáltatásokhoz és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésre;

– az aktív és szervezett civil társadalom és a magánszektor nagyobb mértékű bevonása.

(2) A felek felismerik, hogy az átlátható versenyszabályokkal és a stabil gazdasági és szociális politikákkal támogatott piacgazdaság elvei hozzájárulnak a partnerség célkitűzéseinek eléréséhez.

11. cikk

Béketeremtő politikák, a konfliktusok megelőzése és megoldása

(1) A felek e partnerség keretein belül aktív, átfogó és integrált politikát folytatnak a béketeremtés, valamint a konfliktusok megelőzése és megoldása terén. Ennek politikai alapja a tulajdonlás elve. Különösen a regionális, körzeti és nemzeti kapacitások növelésére, valamint az erőszakos konfliktusok korai megelőzésére összpontosít, azáltal, hogy célzott módon és az összes rendelkezésre álló eszköz megfelelő kombinálásával kezeli a kiváltó okokat.

(2) A béketeremtés, valamint a konfliktusok megelőzése és megoldása terén megvalósuló tevékenységek kiterjednek különösen a politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális lehetőségeknek a társadalom szegmensei közötti kiegyensúlyozására, a demokratikus legitimitás és a kormányzati hatékonyság megerősítésére, a csoportérdekek békés egyeztetését célzó hatékony mechanizmusok kialakítására, a társadalom különböző szegmensei közötti választóvonalak áthidalására, valamint az aktív és szervezett civil társadalom támogatására.

(3) A vonatkozó tevékenységek kiterjednek többek között a közvetítést, a tárgyalást és a közvetítést célzó erőfeszítéseket, a megosztott vagy ritka természeti erőforrásokkal való hatékony regionális gazdálkodást, a volt harcosok leszerelését és társadalomba való újbóli integrálását, a gyermekkatonák problémájának kezelését, valamint a katonai kiadások és a fegyverkereskedelem felelősségteljes korlátainak megállapítását célzó megfelelő intézkedések támogatására, az elfogadott előírások és magatartási kódexek alkalmazásának előmozdítását célzó támogatás révén is. Ebben az összefüggésben különös hangsúlyt kap a gyalogsági taposóaknák elleni küzdelem, valamint a kiskaliberű és könnyűfegyverek túlzott és ellenőrizetlen terjedésének, illegális kereskedelmének és felhalmozásának kezelése.

(4) Erőszakos konfliktusok esetén a felek megtesznek minden megfelelő intézkedést az erőszak erősödésének megelőzésére, területi terjedésének korlátozására és a létező viták békés rendezésének lehetővé tételére. Különös figyelmet fordítanak annak biztosítására, hogy az együttműködés pénzügyi erőforrásait a partnerség elveivel és célkitűzéseivel összhangban használják fel, és megelőzzék a pénzeszközök háborús célokra való elterelését.

(5) Konfliktust követő helyzetekben a felek megtesznek minden megfelelő intézkedést az erőszakmentes, stabil és önfenntartó helyzet visszaállásának lehetővé tételére. A felek gondoskodnak a sürgősségi intézkedések, a rehabilitáció és a fejlesztési együttműködés között szükséges kapcsolatok létrehozásáról.

12. cikk

A közösségi politikák közötti összefüggés és hatásuk e megállapodás végrehajtására

A 96. cikk sérelme nélkül, amennyiben a Közösség a hatáskörének gyakorlása során e megállapodás célkitűzéseinek vonatkozásában az AKCS-államok érdekeit érintő intézkedést szándékozik tenni, kellő időben tájékoztatja az említett államokat e szándékáról. E célból a Közösség egyidejűleg tájékoztatja az AKCS-államok Titkárságát az ilyen intézkedésekre vonatkozó javaslatáról. Szükség esetén az AKCS-államok is kezdeményezhetnek információkérést.

Kérésükre haladéktalanul konzultációt kell tartani, hogy minden végleges döntés meghozatala előtt figyelembe lehessen venni az ilyen intézkedések hatásával kapcsolatos aggodalmaikat.

Az ilyen konzultációk megtörténtét követően az AKCS-államok ezen felül a lehető leghamarabb írásban is eljuttathatják aggodalmaikat a Közösségnek, és módosítási javaslatokat nyújthatnak be, jelezve, hogy milyen módon kellene eloszlatni az aggályaikat.

Ha a Közösség nem ért egyet az AKCS-államok beadványaival, a lehető leghamarabb értesíti őket, megindokolva egyet nem értését.

Az AKCS-államokat lehetőség szerint előzetesen kellő tájékoztatással is el kell látni az ilyen döntések hatálybalépéséről.

13. cikk

Migráció

(1) A migráció problémája mélyreható párbeszéd tárgya az AKCS–EU partnerség keretében.

A felek újólag megerősítik a nemzetközi jogszabályok szerint az emberi jogok tiszteletben tartására és a hátrányos megkülönböztetés minden formája megszüntetésének biztosítására vonatkozó létező kötelezettségeiket és kötelezettségvállalásaikat, különös tekintettel a származáson, nemen, fajon, anyanyelven és valláson alapuló megkülönböztetésre.

(2) A felek megállapodnak annak figyelembevételében, hogy a partnerség a migrációval kapcsolatban maga után vonja a területükön jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok méltányos kezelését, hogy az integrációs politika célja a saját állampolgárok jogaival összehasonlítható jogok és kötelezettségek számukra történő biztosítása, valamint a megkülönböztetésmentesség előmozdítása a gazdasági, társadalmi és kulturális életben és intézkedések kidolgozása a fajgyűlölet és az idegengyűlölet ellen.

(3) A tagállamok által a területükön legálisan alkalmazott AKCS-országbeli munkavállalók számára a saját állampolgáraikhoz viszonyítva biztosított elbánásnak mentesnek kell lennie mindenféle, az állampolgárság alapján történő megkülönböztetéstől a munkakörülmények, a bérezés és az elbocsátás tekintetében. Továbbá e tekintetben valamennyi AKCS-állam hasonlóan megkülönböztetéstől mentes elbánást biztosít azon munkavállalók számára, akik valamely tagállam állampolgárai.

(4) A felek figyelembe veszik, hogy a szegénység csökkentésére, az élet- és munkakörülmények javítására, a munkahelyteremtésre és a képzés fejlesztésére irányuló stratégiák hosszú távon hozzájárulnak a migrációs áramlások normalizálásához.

A fejlesztési stratégiák és a nemzeti és regionális programok kidolgozásakor a felek figyelembe veszik a migrációs áramlásokkal kapcsolatos strukturális korlátozásokat azzal a céllal, hogy támogassák azon térségek gazdasági és szociális fejlődését, ahonnan a migránsok származnak, valamint hogy csökkentsék a szegénységet.

A Közösség nemzeti és regionális együttműködési programok révén támogatja az AKCS-országok állampolgárainak származási országukban, másik AKCS-országban vagy az Európai Unió valamely tagállamában történő képzését. A valamely tagállamban történő képzést illetően a felek gondoskodnak róla, hogy az ilyen tevékenység járuljon hozzá az AKCS-állampolgárok saját származási országukban megvalósuló szakmai integrációjához.

A felek együttműködési programokat dolgoznak ki az AKCS-államokból származó tanulók oktatáshoz való hozzáférésének megkönnyítésére, különösen az új kommunikációs technológiák használata révén.

(5) a) A politikai párbeszéd keretében a Miniszterek Tanácsa megvizsgálja az illegális bevándorlásból fakadó kérdéseket azzal a céllal, hogy adott esetben hozza létre a megelőzési politika eszközeit.

b) Ezzel összefüggésben a felek különösen annak biztosításában állapodnak meg, hogy az illegális bevándorlók származási országukba történő visszatoloncolásakor tiszteletben tartják az egyének jogait és méltóságát. Ezzel kapcsolatban az érintett hatóságok kiterjesztik rájuk a hazatérésükhöz szükséges közigazgatási lehetőségeket.

c) A felek megállapodnak továbbá, hogy:

i. az Európai Unió valamennyi tagállama az érintett állam kérésére minden további formaság nélkül elfogadja bármely, az AKCS-államok területén illegálisan tartózkodó állampolgárának hazatérését és visszafogadását;

valamennyi AKCS-állam az érintett tagállam kérésére minden további formaság nélkül elfogadja bármely, az Európai Unió valamely tagállama területén illegálisan tartózkodó állampolgárának hazatérését és visszafogadását.

A tagállamok és az AKCS-államok ilyen célokra megfelelő személyazonossági okmányokat bocsátanak állampolgáraik rendelkezésére.

Az Európai Unió tagállamai vonatkozásában az e bekezdésben előírt kötelezettség csak azon személyekre vonatkozik, akiket a Közösség alkalmazásában állampolgárainak tekint az Európai Közösséget létrehozó szerződés 2. nyilatkozatával összhangban. Az AKCS-államok vonatkozásában az e bekezdésben előírt kötelezettségek csak olyan személyek esetében áll fenn, akiket a saját jogrendjükkel összhangban állampolgáraiknak tekintenek;

ii. bármely fél kérésére tárgyalásokat kell kezdeni az AKCS-államokkal abból a célból, hogy jóhiszeműen és a nemzetközi jog vonatkozó szabályait kellő mértékben figyelembe véve kétoldalú megállapodásokat kössenek az állampolgáraik visszafogadására és hazatérésére vonatkozó meghatározott kötelezettségek szabályozásáról. Amennyiben a felek bármelye szükségesnek ítéli, e megállapodások kiterjednek a harmadik országbeli állampolgárok és a hontalanok visszafogadására vonatkozó szabályokra is. E megállapodások meghatározzák az ilyen szabályok hatálya alá tartozó személyek csoportjaira vonatkozó részleteket, valamint visszafogadásuk és hazatérésük körülményeit.

Az AKCS-államoknak megfelelő támogatást kell nyújtani e megállapodások végrehajtásához;

iii. e c) pont alkalmazásában a „felek” kifejezés a Közösségre, annak valamennyi tagállamára, valamint valamennyi AKCS-államra utal.

2. RÉSZ

INTÉZMÉNYI RENDELKEZÉSEK

14. cikk

Közös intézmények

E megállapodás intézményei a Miniszterek Tanácsa, a Nagykövetek Bizottsága és a Közös Parlamenti Közgyűlés.

15. cikk

Miniszterek Tanácsa

(1) A Miniszterek Tanácsa egyrészről az Európai Unió Tanácsának és az Európai Közösségek Bizottságának tagjaiból, másrészről pedig minden egyes AKCS-állam kormányának egy-egy tagjából áll.

A Miniszterek Tanácsának elnöki tisztét felváltva tölti be az Európai Unió Tanácsának és az AKCS-államok kormányainak egy tagja.

A tanács rendes üléseit évente egyszer, az elnöke kezdeményezésére tartja, illetve szükség szerint a tárgyalt témának megfelelő földrajzi összetételben és formában.

(2) A Miniszterek Tanácsának feladatai:

a) a politikai párbeszéd folytatása;

b) az e megállapodás rendelkezéseinek végrehajtásához szükséges politikai irányvonalak elfogadása és határozatok meghozatala, különösen az e megállapodásban előírt meghatározott területek vagy bármely más releváns terület fejlesztési stratégiái, illetve az eljárások tekintetében;

c) minden olyan ügy megvizsgálása és megoldása, amely hátráltathatja e megállapodás eredményes és hatékony végrehajtását, vagy akadályt jelenthet célkitűzéseinek elérésében;

d) a konzultációs mechanizmusok zökkenőmentes működésének biztosítása.

(3) A Miniszterek Tanácsa a felek egyetértésével hozza határozatait. A Miniszterek Tanácsának eljárásai csak akkor érvényesek, ha az Európai Unió Tanácsa tagjainak fele, a Bizottság egy tagja, valamint az AKCS-államok kormányait képviselő tagok kétharmada jelen van. Akadályoztatás esetén a Miniszterek Tanácsának bármely tagja képviseltetheti magát. A képviselő a helyettesített tag minden jogát gyakorolja.

A Tanács a felekre kötelező határozatokat, valamint kerethatározatokat hozhat, és ajánlásokat és véleményeket terjeszthet elő. Megvizsgálja és figyelembe veszi a Közös Parlamenti Közgyűlés által elfogadott állásfoglalásokat és ajánlásokat.

A Miniszterek Tanácsa folyamatos párbeszédet folytat a társadalmi és gazdasági partnerek képviselőivel, valamint az AKCS-beli és EU-beli civil társadalom más szereplőivel. E célból a konzultációkat az ülésekkel párhuzamosan is lehet tartani.

(4) A Miniszterek Tanácsa hatásköreit átruházhatja a Nagykövetek Tanácsára.

(5) A Miniszterek Tanácsa e megállapodás hatálybalépésétől számított hat hónapon belül elfogadja eljárási szabályzatát.

16. cikk

A Nagykövetek Bizottsága

(1) A Nagykövetek Bizottsága egyrészről az Európai Unió minden egyes tagállamának állandó képviselőjéből, valamint a Bizottság egy képviselőjéből, és másrészről minden egyes AKCS-állam európai unióbeli képviseletének vezetőjéből áll.

A Nagykövetek Bizottsága elnöki tisztét felváltva tölti be a Közösség által kijelölt tagállam állandó képviselője és az AKCS-államok által kijelölt AKCS-államot képviselő misszió vezetője.

(2) A bizottság segíti a Miniszterek Tanácsát feladatai ellátásában, és végrehajtja a tanács által ráruházott megbízatásokat. Ebben az összefüggésben figyelemmel kíséri e megállapodás végrehajtását és a benne foglalt célkitűzések elérése felé való előrehaladást.

A Nagykövetek Bizottsága rendszeresen ülésezik, különösen a tanács üléseinek előkészítése érdekében, valamint amennyiben az szükségesnek bizonyul.

(3) A bizottság e megállapodás hatálybalépésétől számított hat hónapon belül elfogadja eljárási szabályzatát.

17. cikk

Közös Parlamenti Közgyűlés

(1) A Közös Parlamenti Közgyűlés egyenlő számú EU és AKCS képviselőből áll. A Közös Parlamenti Közgyűlés tagjai egyrészről az Európai Parlament képviselői, és másrészről minden egyes AKCS-állam parlamentjének képviselői vagy ennek hiányában az egyes AKCS-államok parlamentje által kijelölt képviselők. Parlament hiányában az érintett AKCS-állam képviselőjének jelenléte a Közös Parlamenti Közgyűlés előzetes jóváhagyásától függ.

(2) A Közös Parlamenti Közgyűlés szerepe konzultációs szervként:

– a demokratikus folyamatok előmozdítása a párbeszéd és a konzultáció révén;

– az Európai Unió és az AKCS-államok népei közötti nagyobb megértés lehetővé tétele és a közvélemény figyelmének felkeltése a fejlesztési ügyek iránt;

– a fejlesztéssel és az AKCS–EU partnerséggel kapcsolatos ügyek megtárgyalása;

– határozatok elfogadása és javaslatok beterjesztése a Miniszterek Tanácsához e megállapodás célkitűzéseinek elérése céljából.

(3) A Közös Parlamenti Közgyűlés évente kétszer tart plenáris ülést felváltva az Európai Unióban és valamely AKCS-államban. A regionális integráció erősítése és a nemzeti parlamentek közötti együttműködés ösztönzése céljából regionális és körzeti szintű találkozókat szervezhetnek az EU és az AKCS parlamenti képviselői között.

A Közös Parlamenti Közgyűlés rendszeresen kapcsolatot tart az AKCS–EU gazdasági és társadalmi partnerek képviselőivel és a civil társadalom más szereplőivel, hogy megismerje véleményüket e megállapodás célkitűzéseinek eléréséről.

(4) A Közös Parlamenti Közgyűlés e megállapodás hatálybalépésétől számított hat hónapon belül elfogadja eljárási szabályzatát.

3. RÉSZ

EGYÜTTMŰKÖDÉSI STRATÉGIÁK

18. cikk

Az együttműködési stratégiák alapját a fejlesztési stratégiák, valamint a gazdasági és kereskedelmi együttműködés képezi, amelyek összekapcsolódnak és kiegészítik egymást. A felek biztosítják, hogy a fent említett két területen vállalt erőfeszítéseik kölcsönösen erősítsék egymást.

I. Cím

FEJLESZTÉSI STRATÉGIÁK

1. Fejezet

ÁLTALÁNOS KERET

19. cikk

Elvek és célkitűzések

(1) Az AKCS–EK együttműködés központi célkitűzése a szegénység csökkentése és végső soron felszámolása; a fenntartható fejlődés; valamint az AKCS-országok fokozatos integrálása a világgazdaságba. Ebben az összefüggésben az együttműködés kereteit és irányait az egyes AKCS-országok körülményeihez igazítják, előmozdítják a gazdasági és társadalmi reformok helyi tulajdonlását, valamint a magánszektor és a civil társadalom szereplőinek integrálását a fejlesztési folyamatba.

(2) Az együttműködés a fejlesztési elvek alapjaként az Egyesült Nemzetek konferenciáin hozott döntésekre, a nemzetközi szinten elfogadott célkitűzésekre, célokra és cselekvési programokra, valamint azok nyomon követésére hivatkozik. Az együttműködés utal még a nemzetközi fejlesztési együttműködési célokra és különös figyelmet fordít az előrehaladás minőségi és mennyiségi mutatóinak meghatározására.

(3) Minden egyes AKCS-országban a kormányzati és a nem állami szereplők konzultációkat kezdeményeznek az ország fejlesztési stratégiáiról és azok lakossági támogatásáról.

20. cikk

Megközelítés

(1) Az AKCS–EK együttműködés célkitűzéseit olyan gazdasági, társadalmi, kulturális, környezetvédelmi és intézményi elemeket összefogó, integrált stratégiák révén kell megvalósítani, amelyek helyi tulajdonban állnak. Az együttműködés így összefüggő keretrendszert biztosít az AKCS saját fejlesztési stratégiáinak támogatásához, biztosítva, hogy a különböző elemek kiegészítsék egymást és lépjenek kölcsönhatásba. Ebben az összefüggésben, valamint az AKCS-államok által követett fejlesztési politikák és reformok keretrendszerében az AKCS–EK együttműködési stratégiák a következőkre irányulnak:

a) gyors, stabil és folyamatos, munkahelyteremtő növekedés elérése, a magánszektor fejlesztése, a foglalkoztatottság növelése, a termelő gazdasági tevékenységekhez és erőforrásokhoz való hozzáférés javítása, valamint a regionális együttműködés és integráció előmozdítása;

b) az emberi és társadalmi fejlődés elősegítése, amely hozzájárul annak biztosításához, hogy a növekedés előnyei széles körben és méltányosan kerüljenek felosztásra, és amely előmozdítja a nemek egyenlőségét;

c) a közösségek kulturális értékeinek és a gazdasági, politikai és szociális elemek közötti, meghatározott interakciók ösztönzése;

d) intézményi reformok és a fejlődés előmozdítása, valamint a demokrácia, a felelősségteljes kormányzás, a hatékony és versenyképes piacgazdaság megszilárdításához szükséges intézmények, illetve a fejlesztési és partnerségi kapacitás bővítésének előmozdítása; és

e) a fenntartható környezet, regeneráció és a legjobb gyakorlatok, valamint a természeti erőforrás alapok megőrzésének elősegítése.

(2) Az együttműködés minden területén az alábbi tematikus és több területet érintő kérdések érvényesítését módszeresen figyelembe kell venni: a nemekkel kapcsolatos kérdések, környezeti kérdések, intézményi fejlesztés és kapacitásbővítés. E területek közösségi támogatásra is jogosultak.

(3) A fejlesztési együttműködés célkitűzéseivel és stratégiáival kapcsolatos részletes szövegeket, különösen az ágazati politikákat és stratégiákat az együttműködés egyes területei vagy ágazatai tekintetében operatív iránymutatásokat tartalmazó rövidített kivonatba kell foglalni. A Miniszterek Tanácsa felülvizsgálhatja, áttekintheti és/vagy módosíthatja e szövegeket az AKCS–EK Fejlesztésfinanszírozási Együttműködési Bizottság ajánlásai alapján.

2. Fejezet

A TÁMOGATÁS TERÜLETEI

1. szakasz

GAZDASÁGI FEJLESZTÉS

21. cikk

A beruházások és a magánszektor fejlesztése

(1) Az együttműködés támogatja azon szükséges nemzeti és/vagy regionális szintű gazdasági és intézményi reformokat, valamint politikákat, amelyek célja a magánbefektetések számára kedvező környezet megteremtése és egy dinamikus, élet- és versenyképes magánszektor kialakítása. Az együttműködés támogatja továbbá:

a) az állami és magánszektor közötti párbeszéd és együttműködés előmozdítását;

b) a vállalkozói képességek és az üzleti kultúra fejlesztését;

c) a privatizációt és a vállalkozási reformot; és

d) a közvetítési és választottbírósági rendszerek kialakítását és modernizálását.

(2) Az együttműködés formálisan és informálisan is támogatja a magánvállalkozások számára nyújtott pénzügyi és nem pénzügyi szolgáltatások minőségének, rendelkezésre állásának és elérhetőségének fejlesztését az alábbiak révén:

a) a magánvállalkozások finanszírozásában mind a hazai, mind a külföldi lakossági megtakarítások elősegítése és növelése olyan támogatási politikák révén, amelyek célja modern pénzügyi szektor kialakítása, beleértve a tőkepiacot, a pénzügyi intézményeket és a fenntartható mikrofinanszírozási műveleteket is;

b) olyan vállalkozási intézmények és közvetítő szervezetek, társaságok, kereskedelmi kamarák és a magánszektorba tartozó helyi szolgáltatók fejlesztése és megerősítése, amelyek nem pénzügyi szolgáltatások nyújtásával támogatják a vállalkozásokat, beleértve a szakmai, műszaki, vezetési, képzési és kereskedelmi támogatási szolgáltatásokat; és

c) támogató intézmények, programok, tevékenységek és kezdeményezések, amelyek a vállalkozásvezetés minden területén hozzájárulnak a technológia, a know-how és a legjobb gyakorlatok kidolgozásához és átadásához.

(3) Az együttműködésnek elő kell mozdítania a vállalkozásfejlesztést pénzügyi és garanciális eszközök, illetve technikai segítségnyújtás révén, amelyek célja, hogy ösztönözze és támogassa a dinamikus, életképes és versenyképes vállalkozások létrehozását, megalapítását, terjeszkedését, diverzifikációját, rehabilitációját, átszervezését, modernizálását vagy privatizálását valamennyi gazdasági ágazatban, valamint az olyan pénzügyi közvetítőkét is, mint a fejlesztésfinanszírozási és kockázati tőke intézmények és lízingtársaságok az alábbiak révén:

a) pénzügyi instrumentumok létrehozása és/vagy megerősítése beruházási tőke formájában;

b) jobb hozzáférés az alapvető forrásokhoz, mint például üzleti információs és tanácsadó, konzultációs vagy technikai segítségnyújtási szolgáltatások;

c) az exporttevékenység bővítése, különösen a kereskedelemmel kapcsolatos minden területen kapacitásbővítés révén; és

d) a cégek közötti kapcsolatok, hálózatok és együttműködés támogatása, beleértve azokat is, amelyek tartalmazzák a technológia és a know-how nemzeti, regionális és AKCS–EU szinteken megvalósuló átadását és a külföldi magánbefektetőkkel kialakított, az AKCS–EK fejlesztési együttműködés célkitűzéseivel és iránymutatásaival összhangban lévő partnerkapcsolatokat.

(4) Az együttműködés támogatja a mikrovállalkozások fejlesztését a pénzügyi és nem pénzügyi szolgáltatásokhoz való jobb hozzáférés és a fejlesztésüknek legjobban megfelelő politika és szabályozási keretrendszer révén; és képzést illetve információs szolgáltatásokat biztosít a legjobb mikrofinanszírozási gyakorlatokról.

(5) A beruházások és a magánszektor fejlesztése támogatásának makro-, mezo- és mikrogazdasági szinten kell az intézkedéseket és kezdeményezéseket integrálnia.

22. cikk

Makrogazdasági és strukturális reformok és politikák

(1) Az együttműködés támogatja az AKCS erőfeszítéseit az alábbiak végrehajtására:

a) makrogazdasági növekedés és stabilizáció megvalósítása olyan fegyelmezett fiskális és monetáris politikák révén, amelyek eredményeként csökken az infláció, valamint javul a külső és belső pénzügyi egyensúly, az adózási fegyelem megerősítése, a költségvetési átláthatóság és hatékonyság fokozása, illetve az adópolitika minőségének, méltányosságának és összetételének javítása által; és

b) a különböző szereplők szerepének megerősítését célzó strukturális politikák, különösen a magánszektorban, és az üzleti vállalkozások, beruházások és foglalkoztatottság növekedését elősegítő környezet javítása, valamint:

i. a kereskedelmi és devizagazdálkodási rendszer és a devizaszámlák konvertibilitásának liberalizálása, tekintettel az egyes országok sajátos körülményeire;

ii. a munkaerő- és termékpiaci reformok megerősítése;

iii. a pénzügyi rendszerek reformjának ösztönzése, amely segít az életképes banki és nem banki rendszerek, tőkepiacok és pénzügyi szolgáltatások kifejlesztésében, beleértve a mikrofinanszírozást;

iv. a magán és állami szolgáltatások minőségének javítása; és

v. a regionális együttműködés ösztönzése, valamint a makrogazdasági és pénzügyi politikák fokozatos integrálása.

(2) A makrogazdasági politikák és strukturális alkalmazkodási programok felépítésének tükröznie kell az érintett országok társadalmi és politikai hátterét és intézményi kapacitását, és pozitív hatást kell biztosítania a szegénység csökkentésére, valamint a szociális szolgáltatások elérhetőségére és az alábbi elveken kell alapulnia:

a) elsősorban az AKCS-államok viselik a felelősséget a megoldandó kérdések elemzéséért, valamint a reformok kidolgozásáért és végrehajtásáért;

b) a támogatási programokat az egyes AKCS-államok eltérő helyzetéhez kell igazítani és figyelembe kell venni ezen államok szociális feltételeit, kultúráját és környezetét;

c) el kell ismerni és tiszteletben kell tartani az AKCS-államok jogát arra, hogy önállóan határozzák meg a fejlesztési stratégiáik és prioritásaik irányát és sorrendjét;

d) a reformok ütemének reálisnak és az egyes AKCS-államok kapacitásaival és erőforrásaival összeegyeztethetőnek kell lennie; és

e) a gazdasági és társadalmi reformokról és politikákról a kommunikáció és a lakosság tájékoztatásának fejlesztése.

23. cikk

Gazdasági ágazatfejlesztés

Az együttműködés támogatja a fenntartható politikai és intézményi reformokat, valamint a gazdasági tevékenységek és termelő erőforrások méltányos eléréséhez szükséges beruházásokat, különösen az alábbiak terén:

a) olyan képzési rendszerek fejlesztése, amelyek segítik a termelékenységet mind a formális, mind az informális ágazatokban;

b) a tőke, a hitel és a föld, különös tekintettel a tulajdonjogokra és a használatra;

c) olyan vidékfejlesztési stratégiák kifejlesztése, amelyek célja a részvételen alapuló decentralizált tervezés keretének létrehozása, az erőforrások felosztása és kezelése;

d) a mezőgazdasági termelési stratégiák, a nemzeti és regionális élelmiszerbiztonsági politikák, a vízi erőforrások, a halászati és a tengeri erőforrások fenntartható fejlődése az AKCS-államok kizárólagos gazdasági övezetein belül. Minden, a Közösség és az AKCS-államok között tárgyalható halászati megállapodásban kellő figyelmet kell fordítani az adott terület fejlesztési stratégiáival való összhangra;

e) a gazdasági és technológiai infrastruktúra és szolgáltatások, beleértve a szállítást, a távközlési rendszereket, kommunikációi szolgáltatásokat, valamint az információs társadalom fejlesztését;

f) versenyképes ipari, bányászati és energiaágazat kialakítása a magánszektor bevonásának és fejlesztésének ösztönzésével egyidejűleg;

g) kereskedelemfejlesztés, beleértve a tisztességes kereskedelem fejlesztését;

h) az üzleti vállalkozások, a pénzügyek és a bankrendszer fejlesztése; egyéb szolgáltatási ágazatok;

i) az idegenforgalom fejlesztése; és

j) a tudományos, technológiai és kutatási infrastruktúra és szolgáltatások fejlesztése; beleértve az új technológiák fejlesztését, átadását és átvételét;

k) a termelő területek kapacitásainak növelése, különösen az állami és a magánszektorban.

24. cikk

Idegenforgalom

Az együttműködés célja az AKCS-országok és körzetek idegenforgalmi iparának fenntartható fejlődése, elismerve annak egyre fokozódó fontosságát az AKCS-országok szolgáltatási ágazatának növekedésében és globális kereskedelmük kiterjesztésében, annak képességét a gazdasági tevékenység egyéb ágazatainak ösztönzésére, valamint szerepét a szegénység felszámolásában.

Az együttműködési programok és projektek támogatják az AKCS-országok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy létrehozzák és javítsák az országok jogi és intézményi kereteit és a fenntartható idegenforgalmi politikák és programok kidolgozásához és végrehajtásához rendelkezésre álló erőforrásokat, valamint többek között az ágazat, különösen a kis- és középvállalkozások (KKV-k) versenyhelyzetének javítását, a beruházások támogatását és előmozdítását, a termékfejlesztést, beleértve az AKCS-országok hazai kultúráinak fejlesztését, valamint az idegenforgalom és a gazdasági tevékenység egyéb ágazatai közötti kapcsolat megerősítését.

2. szakasz

SZOCIÁLIS ÉS HUMÁN FEJLESZTÉS

25. cikk

A szociális szféra fejlesztése

(1) Az együttműködés támogatja az AKCS-államok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy olyan általános és ágazati politikákat és reformokat hajtsanak végre, amelyek javítják az alapvető szociális infrastruktúra kiterjedését, minőségét és hozzáférhetőségét, valamint figyelembe veszik a helyi igényeket és a legveszélyeztetettebbek és a leghátrányosabb helyzetűek egyedi szükségleteit, és így csökkentik az e szolgáltatások elérésével kapcsolatos egyenlőtlenségeket. Különös figyelmet fordítanak arra, hogy biztosítsák a közpénzek szociális szférában való elköltésének megfelelő szintjét. Ebben az összefüggésben az együttműködés célja:

a) az oktatás és szakképzés javítása és a technikai képességek és készségek kialakítása;

b) az egészségügyi rendszerek és az élelmezés javítása, az éhezés és az alultápláltság felszámolása, valamint a megfelelő élelmiszerellátás és biztonság biztosítása;

c) a népesedési kérdések integrálása a fejlesztési stratégiákba annak érdekében, hogy javuljon a reprodukciós egészség, az egészségügyi alapellátás és a családtervezés, valamint a nők nemi szervének megcsonkítása megelőzésére;

d) a HIV/AIDS elleni küzdelem serkentése;

e) a háztartási víz biztonságosságának növelése, valamint a biztonságos vízhez való hozzájutás és az ehhez kapcsolódó higiénia javítása;

f) a megfizethető és megfelelő lakás elérhetőségének javítása mindenki számára, az alacsony bevétellel rendelkezők számára alacsony költségű lakhatási programok támogatásával és a városfejlesztés javításával;

g) a társadalmi párbeszédben való részvétel módszereinek népszerűsítésének ösztönzése, az alapvető szociális jogok tiszteletben tartásával együtt.

(2) Az együttműködés támogatja továbbá a kapacitásbővítést olyan szociális területeken, mint a szociálpolitikai tervezéssel kapcsolatos képzési programok és a szociális projektek és programok korszerű módszerei; a technológiai újításhoz és kutatáshoz vezető politikák; a helyi szakértelem bővítése és a partnerség előmozdítása; valamint nemzeti és/vagy regionális szintű kerekasztal-megbeszélések.

(3) Az együttműködés előmozdítja és támogatja a szociális védelmi és biztonsági politikák és rendszerek kidolgozását és végrehajtását a szociális kohézió bővítése, valamint az önálló boldogulás és a helyi közösség szolidaritásának serkentése érdekében. A támogatás középpontjában többek között a gazdasági szolidaritáson alapuló fejlesztési kezdeményezéseknek kell állniuk, különösen a helyi igényekhez és szereplőkhöz igazított szociális fejlesztési alapok létrehozása révén.

26. cikk

A fiatalokkal kapcsolatos ügyek

Az együttműködés támogatja a fiatalok képességeinek kihasználására vonatkozó egységes és átfogó politikák létrehozását is, hogy jobban megvalósuljon társadalmi integrációjuk a képességeik kiteljesítése érdekében. Ebben az összefüggésben az együttműködés támogatja az alábbiakat célzó politikákat, intézkedéseket és műveleteket:

a) a gyermekek és a fiatalok jogainak védelme, különös tekintettel a leánygyermekekre;

b) a fiatalok készségeinek, energiájának, újításainak és képességeinek előmozdítása a gazdasági, társadalmi és kulturális lehetőségeik bővítése, valamint a termelő ágazatokban való foglalkoztatásuk kiszélesítése érdekében;

c) a közösségen alapuló intézmények segítése, hogy a gyermekeknek lehetőséget adjanak fizikai, pszichológiai, társadalmi és gazdasági képességeik fejlesztésére; és

d) a gyermekek társadalomba való újbóli integrációja a konfliktusok utáni helyzetekben, rehabilitációs programok segítségével.

27. cikk

Kulturális fejlesztés

A kultúra területén az együttműködés célja:

a) a kulturális dimenzió integrálása a fejlesztési együttműködés minden szintjén;

b) a kulturális értékek és identitások felismerése, megőrzése és előmozdítása a kultúrák közötti párbeszéd lehetővé tétele érdekében;

c) a kulturális örökség értékének felismerése, megőrzése és elősegítése; a kapacitásfejlesztés támogatása ebben az ágazatban; és

d) a kulturális iparágak fejlesztése, valamint a kulturális javak és szolgáltatások piacra jutási lehetőségeinek bővítése.

3. szakasz

REGIONÁLIS EGYÜTTMŰKÖDÉS ÉS INTEGRÁCIÓ

28. cikk

Általános megközelítés

Az együttműködés hatékonyan segíti az AKCS-államok által a regionális és körzeti együttműködés és integráció terén saját maguk számára kitűzött célok és prioritások elérését, beleértve a régiók közötti és az AKCS-n belüli együttműködést. A regionális együttműködés kiterjedhet a tengerentúli országokra és területekre (TOT-okra) és a legkülső régiókra. Ebben az összefüggésben az együttműködési támogatás célja:

a) az AKCS-államok világgazdaságba történő fokozatos integrációjának előmozdítása;

b) a gazdasági együttműködés és fejlesztés felgyorsítása az AKCS-államok régióin belül és azok között;

c) a személyek, az áruk, a szolgáltatások, a tőke, a munkaerő és a technológia AKCS-országok közötti szabad mozgásának előmozdítása;

d) az AKCS-államok gazdasági diverzifikációjának felgyorsítása, valamint a regionális és körzeti együttműködési politikák összehangolása és harmonizálása; és

e) az AKCS-n belüli és a harmadik országokkal folytatott kereskedelem előmozdítása.

29. cikk

Regionális gazdasági integráció

A regionális gazdasági integráció területén az együttműködés az alábbiakat támogatja:

a) az alábbiak kapacitásainak fejlesztése és erősítése:

i. az AKCS-államok által a regionális együttműködés és integráció támogatására létrehozott regionális integrációs intézmények és szervezetek; és

ii. a nemzeti kormányok és parlamentek a regionális integráció ügyeiben;

b) az AKCS-államok legkevésbé fejlett országainak a térségi piacok létrehozásában való részvétele és az annak hasznaiból való részesedése előmozdítása;

c) a regionális szintű ágazati reformpolitikák végrehajtása;

d) a kereskedelem és a fizetési forgalom liberalizálása;

e) a határokon átnyúló külföldi és hazai beruházások, valamint a regionális és körzeti gazdasági integrációs kezdeményezések előmozdítása; és

f) a regionális integráció átmeneti nettó költségeinek a költségvetési bevételekre és a fizetési mérlegre gyakorolt hatásai figyelembevétele.

30. cikk

Regionális együttműködés

(1) A regionális együttműködés terén az együttműködés támogatja az olyan funkcionális és tematikus területek széles skáláját, amelyek különösen a közös problémákkal foglalkoznak, és kihasználják a méretgazdaságosságot; ide tartozik:

a) az infrastruktúra, különösen a szállítás és kommunikáció, ezek biztonsága, valamint a szolgáltatások, beleértve a regionális lehetőségek fejlesztését az informatikai és kommunikációs technológiák (IKT) terén;

b) a környezet; a vízkészlet-gazdálkodás és energia;

c) az egészségügy, valamint az oktatás és a szakképzés;

d) a kutatás és a technológiai fejlesztés;

e) a katasztrófákra való felkészülésre és azok hatása enyhítésére vonatkozó regionális kezdeményezések; és

f) Egyéb területek, beleértve a fegyverzetellenőrzést, valamint a kábítószer, a szervezett bűnözés, a pénzmosás, a vesztegetés és a korrupció elleni fellépést.

(2) Az együttműködés támogatja az AKCS-országok közötti és azokon belüli együttműködési rendszereket és kezdeményezéseket.

(3) Az együttműködés segít előmozdítani és létrehozni egy regionális politikai párbeszédet a konfliktusok megelőzése és rendezése, az emberi jogok és a demokratizálódás; valamint a fejlesztés különböző résztvevői közötti, különösen a civil társadalmon belüli cserék, kapcsolatépítés és a mobilitás előmozdítása terén.

4. szakasz

TEMATIKUS ÉS TÖBB TERÜLETET ÉRINTŐ ÜGYEK

31. cikk

A nemekkel kapcsolatos kérdések

Az együttműködésnek segítenie kell az olyan politikák és programok megerősítésében, amelyek javítják, biztosítják és kiszélesítik a férfiak és nők egyenlő részvételét a politikai, gazdasági, szociális és kulturális élet minden területén. Az együttműködés segít a nők hozzáférésének javítását az alapvető jogaik teljes mértékű gyakorlásához szükséges minden erőforráshoz. Részleteiben az együttműködés megfelelő keretrendszert teremt az alábbiak számára:

a) a nemekkel kapcsolatos kérdések integrálása és nemek szerinti megkülönböztetésre érzékeny szemlélet elfogadása a fejlesztési együttműködés minden szintjén, beleértve a makrogazdasági politikákat, stratégiákat és műveleteket; és

b) a nők érdekében olyan meghatározott pozitív intézkedések elfogadásának ösztönzése, mint például:

i. részvétel a nemzeti és helyi politikában;

ii. nőszervezetek támogatása;

iii. hozzáférés az alapvető szociális szolgáltatásokhoz, különösen az oktatáshoz és szakképzéshez, az egészségügyi ellátáshoz és családtervezéshez;

iv. hozzáférés a termelő erőforrásokhoz, különösen a földhöz, a hitelhez és a munkaerőpiachoz; és

v. a nők kiemelt figyelembevétele a sürgősségi segélyprogramokban és rehabilitációs műveletekben.

32. cikk

Környezet és természeti erőforrások

(1) A környezetvédelemmel és a természeti erőforrások fenntartható használatával és kezelésével kapcsolatos együttműködés célja:

a) a fenntartható környezetgazdálkodás elvének kiemelt beépítése a fejlesztési együttműködés minden vonatkozásába, illetve a különböző szereplők által megvalósított támogatási programok és projektek támogatása;

b) a tudományos és műszaki, emberi és intézményi kapacitások kiépítése és/vagy megerősítése valamennyi, a környezetvédelemben érdekelt csoport esetében;

c) a fenntartható gazdálkodással kapcsolatos kritikus fontosságú kérdések kezelését célzó, valamint az ásványkincsekkel és a természeti erőforrásokkal kapcsolatos jelenlegi és jövőbeni regionális és nemzetközi kötelezettségvállalásokat célzó meghatározott intézkedések és rendszerek támogatása, mint például:

i. trópusi erdők, vízkészletek, tengerparti, tengeri és halászati erőforrások, vadon élő állatok és növények, talaj, biológiai sokféleség;

ii. a sérülékeny ökoszisztémák (pl. korallzátonyok) védelme;

iii. megújuló energiaforrások, különösen a napenergia és az energiahatékonyság;

iv. fenntartható vidék- és városfejlesztés;

v. elsivatagosodás, aszály és erdőirtás;

vi. újító megoldások kifejlesztése a városi környezetvédelmi kérdésekre; és

vii. a fenntartható idegenforgalom előmozdítása;

d) a veszélyes hulladék szállításával és kezelésével kapcsolatos kérdések figyelembevétele.

(2) Az együttműködés az alábbiakat is figyelembe veszi:

a) a kis területű szigeti AKCS-országok sérülékenysége, különös tekintettel az éghajlatváltozás okozta fenyegetésre;

b) a súlyosbodó aszállyal és elsivatagosodással kapcsolatos kérdések, különösen a legkevésbé fejlett és tengerparttal nem rendelkező országok esetében; és

c) intézményfejlesztés és kapacitásbővítés.

33. cikk

Intézményfejlesztés és kapacitásbővítés

(1) Az együttműködés módszeres figyelmet fordít az intézményi szempontokra, és ebben az összefüggésben támogatja az AKCS-államok azon erőfeszítéseit, amelyek az alábbiakat elősegítő struktúrák, intézmények és eljárások kifejlesztésére irányulnak:

a) a demokrácia, az emberi méltóság, a társadalmi igazságosság és pluralizmus előmozdítása és fenntartása, a társadalmakon belüli és azok közötti különbözőségek teljes mértékű tiszteletben tartásával;

b) minden emberi jog és alapvető szabadság egyetemes fenntartásának és teljes mértékű tiszteletben tartásának, illetve betartásának ösztönzése;

c) a jogállamiság kialakítása és megerősítése; az igazságszolgáltatás elérhetőségének javítása az ítélkező rendszerek szakmai jellegének és függetlenségének egyidejű garantálásával; és

d) az átlátható és kiszámítható felelősségteljes kormányzás és ügyintézés biztosítása valamennyi közintézményben.

(2) A felek minden társadalomban együttműködnek a vesztegetés és a korrupció elleni küzdelemben.

(3) Az együttműködés támogatja az AKCS-államok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy közintézményeiket a növekedésre és a fejlődésre ható pozitív erőkké alakítsák, és jelentős fejlődést érjenek el a kormányzati szolgáltatások mindennapi emberek életét érintő hatékonysága terén. Ebben az összefüggésben az együttműködés támogatást nyújt az állami szektor reformjához, ésszerűsítéséhez és modernizálásához. Az együttműködési támogatás különösen az alábbiakra összpontosít:

a) a közszolgálatok reformja és modernizálása;

b) jogi és igazságügyi reformok és az igazságszolgáltatási rendszer modernizációja;

c) az államháztartás irányításának javítása és megerősítése;

d) a banki és pénzügyi ágazat reformjainak felgyorsítása;

e) a közvagyon kezelésének javítása és a közbeszerzési eljárások reformja; és

f) politikai, közigazgatási, gazdasági és pénzügyi decentralizálás.

(4) Az együttműködés támogatást nyújt az állami szektor kritikus kapacitásának helyreállításában és bővítésében és a piacgazdaság alapját képező intézmények támogatásában, különösen az alábbiak támogatásával:

a) a piacgazdaság működtetéséhez szükséges jogi és szabályozási adottságok kifejlesztése, beleértve a versenypolitikát és a fogyasztóvédelmi politikát;

b) a politikák elemzéséhez, tervezéséhez, megfogalmazásához és végrehajtásához szükséges kapacitás javítása, különösen a gazdasági, szociális, környezetvédelmi, kutatási, tudományos, technológiai és innovációs területen;

c) a pénzügyi és monetáris szervezetek modernizálása, megszilárdítása és reformja, valamint eljárások fejlesztése;

d) a decentralizációs politika végrehajtásához és a lakosság fejlesztési folyamatokban való részvételéhez szükséges kapacitás kiépítése helyi és önkormányzati szinten; és

e) a kapacitás fejlesztése más kritikus területeken, például:

i. nemzetközi tárgyalások; és

ii. a külső támogatás kezelése és koordinálása.

(5) Az együttműködés átfogja az együttműködés minden területét és ágazatát a nem állami szereplők felemelkedésének és kapacitásuk fejlesztésének előmozdítására, valamint megerősítse a közöttük és a nemzeti hatóságok között megvalósuló tájékoztatás, párbeszéd és konzultáció struktúráit, a regionális szintet is beleértve.

II. Cím

GAZDASÁGI ÉS KERESKEDELMI EGYÜTTMŰKÖDÉS

1. Fejezet

CÉLKITŰZÉSEK ÉS ALAPELVEK

34. cikk

Célkitűzések

(1) A gazdasági és kereskedelmi együttműködés célja az AKCS-államok zökkenőmentes és fokozatos integrálása a világgazdaságba, kellő tekintettel politikai választásukra és fejlesztési prioritásaikra, előmozdítva ezáltal a fenntartható fejlődést, és hozzájárulva a szegénység felszámolásához az AKCS-országokban.

(2) A gazdasági és kereskedelmi együttműködés végső célja, hogy lehetővé tegye az AKCS-államok számára a teljes értékű részvételt a nemzetközi kereskedelemben. Ebben az összefüggésben különös figyelmet kell fordítani az AKCS-államok többoldalú kereskedelmi tárgyalásokban történő aktív részvételének szükségességére. Az AKCS-államok jelenlegi fejlettségi szintjét tekintve a gazdasági és kereskedelmi együttműködést olyan irányba kell terelni, hogy lehetővé tegye az AKCS-államok számára a globalizáció kihívásainak történő megfelelést és a nemzetközi kereskedelem új feltételeinek fokozatos átvételét, és ezáltal megkönnyítsék átmenetüket a liberalizált globális gazdaságba.

(3) E célból a gazdasági és kereskedelmi együttműködésnek az AKCS-országok termelési, ellátási és kereskedelmi, valamint a beruházások vonzásával kapcsolatos lehetőségeinek biztosítását kell céloznia. További célja a felek közötti új kereskedelmi lendületet megteremtése, az AKCS-országok kereskedelmi és befektetési politikái megerősítésével és az AKCS-országok kereskedelemmel kapcsolatos valamennyi probléma kezelése terén nyújtott teljesítményének javításával.

(4) A gazdasági és kereskedelmi együttműködést a WTO rendelkezéseinek való teljes mértékű megfeleléssel valósítják meg, beleértve a különleges és differenciált elbánást, figyelembe véve a felek kölcsönös érdekeit, valamint eltérő fejlettségi szintjüket.

35. cikk

Alapelvek

(1) A gazdasági és kereskedelmi együttműködésnek a valódi, megerősített és stratégiai partnerségen kell alapulnia. Alapja továbbá egy olyan átfogó megközelítés, amely a korábbi AKCS–EK egyezmények erősségeire és vívmányaira épít, felhasználva minden rendelkezésre álló eszközt a fent megállapított célkitűzések elérése érdekében a kínálati és a keresleti oldal korlátait célozva. Ebben az összefüggésben különös figyelmet kell fordítani a kereskedelem-fejlesztési intézkedésekre, mint az AKCS-államok versenyképességét növelő eszközre. Ezért megfelelő súlyt kell helyezni a kereskedelem fejlesztésére az AKCS-államok Közösség által támogatott fejlesztési stratégiáin belül.

(2) A gazdasági és kereskedelmi együttműködésnek az AKCS-államok regionális integrációs kezdeményezéseire kell épülnie, szem előtt tartva, hogy a regionális integráció kulcsfontosságú szerepet játszik az AKCS-államok világgazdaságba való integrálódásában.

(3) A gazdasági és kereskedelmi együttműködésnek figyelembe kell vennie az AKCS-országok és térségek eltérő igényeit és fejlettségi szintjét. Ebben az összefüggésben a felek újólag megerősítik arra irányuló elkötelezettségüket, hogy különleges és differenciált elbánást biztosítanak az AKCS-országok számára, fenntartják a legkevésbé fejlett AKCS-országok számára a különleges elbánását, valamint hogy kellő figyelmet fordítanak a kis területű, tengerparttal nem rendelkező és szigeti országok sérülékenységére.

2. Fejezet

ÚJ KERESKEDELMI SZABÁLYOK

36. cikk

Módozatok

(1) A fent megállapított célkitűzésekre és elvekre tekintettel a felek megállapodnak, hogy új, a Kereskedelmi Világszervezettel (WTO) összeegyeztethető kereskedelmi megállapodásokat kötnek, fokozatosan megszüntetik a közöttük fennálló kereskedelmi akadályokat és bővítik az együttműködést minden, a kereskedelem szempontjából jelentős területen.

(2) A felek megállapodnak, hogy az új kereskedelmi szabályokat fokozatosan kell bevezetni, és ezért elismerik egy előkészítő időszak szükségességét.

(3) Az új kereskedelmi szabályokra való áttérés megkönnyítése érdekében az előkészítő időszak során minden AKCS-ország esetében fenntartják a negyedik AKCS–EK egyezmény szerint alkalmazott, nem kölcsönös kereskedelmi kedvezményeket az e megállapodás V. mellékletében meghatározott feltételek mellett.

(4) Ebben az összefüggésben a felek megerősítik az árucikkekre vonatkozó, e megállapodás V. mellékletéhez csatolt jegyzőkönyvek fontosságát. Egyetértenek abban, hogy azokat szükséges felülvizsgálni az új kereskedelmi szabályok összefüggésében, különösen azoknak a WTO-szabályokkal való összeegyeztethetősége tekintetében, az azokból származó előnyök megőrzése céljából, szem előtt tartva a cukorról szóló jegyzőkönyv különleges jogállását.

37. cikk

Eljárások

(1) A gazdasági partnerségi megállapodásokat az előkészítő időszakban kell letárgyalni, amely legkésőbb 2007. december 31-én ér véget. Az új kereskedelmi szabályokra vonatkozó hivatalos tárgyalásokat 2002 szeptemberében kell megkezdeni, és az új kereskedelmi szabályoknak 2008. január 1-jén hatályba kell lépniük, amennyiben a felek ennél korábbi időpontokban nem állapodnak meg.

(2) Minden szükséges intézkedést meg kell tenni a tárgyalások sikeres lezárásának biztosítására az előkészítő időszakon belül. E célból az új kereskedelmi szabályokra vonatkozó hivatalos tárgyalások megkezdéséig tartó időszakot aktívan fel kell arra használni, hogy megtegyék e tárgyalások kezdeti előkészületeit.

(3) Az előkészítő időszakot fel kell használni az AKCS-országok állami és magánszektorainak kapacitásbővítésére is, beleértve a versenyképesség növelésére, a regionális szervezetek megerősítésére, valamint a regionális kereskedelmi kezdeményezések támogatására irányuló intézkedéseket, adott esetben a költségvetési kiigazítás és a pénzügyi reform segítésével, valamint az infrastruktúra modernizálásával és fejlesztésével, valamint a beruházások ösztönzésével.

(4) A felek rendszeresen áttekintik a tárgyalások előkészületeinek előrehaladását, és 2006-ban hivatalosan, átfogóan és az összes országra kiterjedően felülvizsgálják a szabályokat annak biztosítására, hogy ne legyen szükség további időre az előkészületek és a tárgyalások számára.

(5) A gazdasági partnerségi megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalások olyan AKCS-országokkal fognak megindulni, amelyek erre alkalmasnak tekintik magukat az általuk megfelelőnek tartott szinten és az AKCS-csoporton belül megállapodás szerinti eljárásoknak megfelelően, figyelembe véve az AKCS-n belüli regionális integrációs folyamatot.

(6) 2004-ben a Közösség értékeli azon legkevésbé fejlett országok közé nem tartozó országok helyzetét, amelyek a Közösséggel való konzultációt követően úgy határoznak, hogy nincsenek olyan helyzetben, hogy gazdasági partnerségi megállapodásokat kössenek, és megvizsgálja az összes alternatív lehetőséget annak érdekében, hogy olyan új kereskedelmi keretet biztosítsanak ezen országok számára, amely egyenértékű meglévő helyzetükkel, és összeegyeztethető a WTO-szabályokkal.

(7) A gazdasági partnerségi megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalások célja nevezetesen a felek közötti kereskedelmi korlátok fokozatos megszüntetésére vonatkozó ütemterv kialakítása, a vonatkozó WTO-szabályokkal összhangban. A Közösség oldaláról a kereskedelem liberalizálásának alapja az acquis, célja pedig az AKCS-országok jelenlegi piaci hozzáférésének fejlesztése, többek között a származási szabályok felülvizsgálata által. A tárgyalásoknak figyelembe kell venniük a fejlettségi szintet és a kereskedelmi intézkedések társadalmi-gazdasági hatását az AKCS-országokra, valamint ezek lehetőségét a liberalizációs folyamat átalakítására és gazdaságaik hozzáigazítására. A tárgyalások során ezért a lehető legrugalmasabban kell a megfelelő átmeneti időszakot, a végleges termékkört megállapítani, figyelembe véve az érzékeny ágazatokat, valamint a vámok leépítésének ütemezésében fellelhető aszimmetria mértékét, összhangban maradva az akkor hatályos WTO-szabályokkal.

(8) A felek szorosan együttműködnek és együttműködnek a WTO-n belül az elért megállapodások védelme céljából, különös tekintettel az elérhető rugalmasság mértékére.

(9) A Közösség 2000-ig elindít egy folyamatot, amely a többoldalú kereskedelmi tárgyalások végéig, de legkésőbb 2005-ben lehetővé teszi az összes legkevésbé fejlett országból származó alapvetően valamennyi termék vámmentességét a negyedik AKCS–EK egyezmény jelenlegi kereskedelmi rendelkezéseinek szintjére építve, amely egyszerűsíti és áttekinti a kiviteleikre vonatkozó származási szabályokat, a kumulációs rendelkezéseket is beleértve.

38. cikk

A miniszteri szintű kereskedelmi vegyes bizottság

(1) Megalakul az AKCS–EK miniszteri szintű kereskedelmi vegyes bizottság.

(2) A miniszteri szintű kereskedelmi bizottság különleges figyelmet fordít a jelenlegi többoldalú kereskedelmi tárgyalásokra, és megvizsgálja a szélesebb liberalizálási kezdeményezések hatását az AKCS–EK kereskedelemre és az AKCS-országok gazdaságainak fejlesztésére. Megtesz minden szükséges ajánlást azzal a céllal, hogy megőrizze az AKCS–EK kereskedelmi megállapodások előnyeit.

(3) A miniszteri szintű kereskedelmi bizottság évente legalább egyszer ülésezik. Eljárási szabályzatát a Miniszterek Tanácsa állapítja meg. Tagjai az AKCS-államok és a Közösség képviselői.

3. Fejezet

EGYÜTTMŰKÖDÉS A NEMZETKÖZI FÓRUMOKON

39. cikk

Általános rendelkezések

(1) A felek hangsúlyozzák a WTO-ban, valamint az egyéb fontos nemzetközi szervezetekben való aktív részvételük fontosságát azáltal, hogy e szervezetek tagjaivá válnak, és szorosan követik azok napirendjét és tevékenységét.

(2) Megállapodnak, hogy szorosan együttműködnek közös érdekeik felismerésében és előmozdításában a nemzetközi kereskedelemben és együttműködésben, különösen a WTO-n belül, beleértve a részvételt a jövőbeni többoldalú kereskedelmi tárgyalások napirendjének meghatározásában és végrehajtásában. Ebben az összefüggésben különös figyelmet kell fordítani a közösségi és egyéb piacokhoz való hozzáférés javítására az AKCS-országokból származó termékek és szolgáltatások esetében.

(3) Egyetértenek a WTO-szabályok rugalmassága fontosságában az AKCS fejlettségi szintjének, valamint a kötelezettségeik teljesítése során tapasztalt nehézségek figyelembevételében. Egyetértenek továbbá a technikai segítségnyújtás szükségességében, hogy képessé tegyék az AKCS-országokat kötelezettségvállalásaik teljesítésére.

(4) A Közösség az e megállapodásban megállapított rendelkezésekkel összhangban egyetért az AKCS-országok azon erőfeszítéseinek támogatásával, hogy aktív tagjai legyenek e szervezeteknek az e megállapodások tárgyalásához, az azokban való eredményes részvételhez, valamint azok felügyeletéhez és végrehajtásához szükséges kapacitás fejlesztése révén.

40. cikk

Árucikkek

(1) A felek felismerik annak szükségességét, hogy biztosítsák a nemzetközi árupiacok jobb működését és növeljék a piac átláthatóságát.

(2) Megerősítik hajlandóságukat a közöttük megvalósuló konzultációk továbbfejlesztésére az árukkal foglalkozó nemzetközi fórumokon és szervezetekben.

(3) E célból bármely fél kérésére eszmecserét kell tartani:

– a meglévő nemzetközi megállapodások vagy a szakosodott kormányközi munkacsoportok működése vonatkozásában azok fejlesztése és eredményesebbé tétele céljából a piaci tendenciákkal összhangban;

– amennyiben nemzetközi megállapodás megkötését vagy megújítását javasolják, vagy szakosodott kormányközi munkacsoportot hoznak létre.

Az ilyen eszmecserék célja valamennyi fél érdekeinek figyelembevétele. Azok szükség esetén a miniszteri szintű kereskedelmi bizottság keretében kerülnek megrendezésre.

4. Fejezet

A SZOLGÁLTATÁSOK KERESKEDELME

41. cikk

Általános rendelkezések

(1) A felek hangsúlyozzák a szolgáltatások fokozódó fontosságát a nemzetközi kereskedelemben, valamint azok jelentős hozzájárulását a gazdasági és társadalmi fejlődéshez.

(2) Újólag megerősítik a szolgáltatások kereskedelméről szóló általános egyezmény (GATS) belül tett kötelezettségvállalásaikat, és hangsúlyozzák az AKCS szolgáltatásokat nyújtóival szembeni különleges és differenciált elbánás szükségességét.

(3) A szolgáltatások kereskedelmének a GATS XIX. cikkében előírt fokozatos liberalizálását célzó tárgyalások keretében a Közösség vállalja, hogy megértő figyelmet szentel az AKCS-országok EK ütemterv szerinti fejlesztési prioritásainak azzal a céllal, hogy azok megfeleljenek sajátos érdekeiknek.

(4) A felek megállapodnak továbbá a gazdasági partnerségi megállapodás szerinti bővítési célkitűzésről, hogy miután némi tapasztalatot szereztek a GATS szerinti legnagyobb kedvezményes elbánás (LKV) alkalmazásában, partnerségük terjedjen ki a szolgáltatások liberalizálására a GATS rendelkezéseinek megfelelően, különösen a fejlődő országok liberalizációs megállapodásokban való részvételére vonatkozó rendelkezéseinek.

(5) A Közösség támogatja az AKCS-államok erőfeszítéseit a szolgáltatásnyújtási kapacitásuk megerősítése érdekében. Különös figyelmet kell fordítani a munkaerővel, üzleti vállalkozással, elosztással, pénzüggyel, idegenforgalommal, kultúrával, építőiparral és a kapcsolódó mérnöki szolgáltatásokkal kapcsolatos szolgáltatásokra azzal a céllal, hogy növeljék ezek versenyképességét, és ezáltal növeljék az áruk és szolgáltatások kereskedelmének értékét és nagyságrendjét.

42. cikk

Tengeri szállítás

(1) A felek elismerik a biztonságos és tiszta tengeri környezetben megvalósuló, költséghatékony és eredményes, és ezáltal a gazdasági és a kereskedelmi fejlesztések egyik fő hajtóerejét képező tengeri szállítási szolgáltatások, mint a nemzetközi kereskedelmet megkönnyítő fő szállítási mód fontosságát.

(2) Vállalják, hogy elősegítik a tengeri szállítás liberalizálását, és e célból hatékonyan alkalmazzák a nemzetközi tengeri szállítási piac korlátozások nélküli, megkülönböztetésmentes és kereskedelmi alapú elérésének elvét.

(3) Többek között mindegyik fél a saját hajói számára biztosítottnál nem kevésbé kedvezményes elbánásban részesíti a másik fél állampolgárai vagy gazdasági társaságai által üzemeltetett, illetve bármely fél területén lajstromozott hajókat a kikötők elérése, az ilyen kikötők infrastruktúrája és kiegészítő tengerészeti szolgáltatásai, valamint az azokkal kapcsolatos díjak és terhek, a vámügyi létesítmények és a be- és kirakodásra szolgáló horgonyzóhelyek tekintetében.

(4) A Közösség támogatja az AKCS-államok erőfeszítéseit a költséghatékony és eredményes tengeri szállítási szolgáltatások fejlesztésére és előmozdítására azzal a céllal, hogy fokozzák az AKCS-szereplők részvételét a nemzetközi hajózási szolgáltatásokban.

43. cikk

Informatikai és kommunikációs technológiák és az információs társadalom

(1) A felek felismerik az informatikai és kommunikációs technológiák, valamint az információs társadalomban való aktív részvétel fontos szerepét, mint az AKCS-országok sikeres világgazdasági integrációjának előfeltételét.

(2) Újólag megerősítik ezért a meglévő többoldalú megállapodások, különösen a GATS-hoz csatolt, az alapvető távközlésről szóló jegyzőkönyv alapján fennálló kötelezettségeiket, és meghívják az e megállapodásokban még nem részes AKCS-országokat, hogy csatlakozzanak azokhoz.

(3) Megállapodnak továbbá, hogy teljes mértékben és aktívan részt vesznek minden, e területen esetlegesen folytatott jövőbeni nemzetközi tárgyalásban.

(4) A felek ezért intézkedéseket tesznek, amelyek az AKCS-országok lakosai számára könnyű hozzáférést tesznek lehetővé az informatikai és telekommunikációs technológiákhoz, többek között az alábbi intézkedések révén:

– a megfizethető megújuló energiaforrások használatának fejlesztése és ösztönzése;

– a kiterjedtebb, alacsony költségű vezeték nélküli technológiák fejlesztése és telepítése.

(5) A felek megállapodnak abban is, hogy fokozzák a közöttük megvalósuló együttműködést az informatikai és kommunikációi technológiák, valamint az információs társadalom terén. Ezen együttműködésnek különösen a kommunikációs rendszerek fokozottabb nemzeti, regionális és nemzetközi szintű kiegészítő jellegére és összehangolására, valamint az új technológiák átvételére kell irányulnia.

5. Fejezet

A KERESKEDELEMMEL KAPCSOLATOS TERÜLETEK

44. cikk

Általános rendelkezések

(1) A felek elismerik a kereskedelemmel kapcsolatos új területek növekvő fontosságát az AKCS-államok fokozatos világgazdasági integrációjának lehetővé tételében. Ezért megállapodnak abban, hogy megerősítik együttműködésüket e területeken azáltal, hogy teljes és összehangolt részvételt valósítanak meg a vonatkozó nemzetközi fórumokon és megállapodásokban.

(2) A Közösség az e megállapodásban megállapított rendelkezésekkel összhangban támogatja az AKCS-államok erőfeszítéseit és a felek között megállapodás szerinti fejlesztési stratégiákat, amelyek célja, hogy megerősítse a kereskedelem valamennyi területének kezelésével kapcsolatos kapacitásukat, beleértve szükség szerint az intézményi keretek javítását és támogatását.

45. cikk

Versenypolitika

(1) A felek egyetértenek abban, hogy a hatékony és stabil versenypolitikák és szabályok bevezetése és végrehajtása kulcsfontosságú a befektetésbarát környezet, a fenntartható iparosodási folyamat és a piaci hozzáférés átláthatóságának javítása és biztosítása érdekében.

(2) A stabil verseny torzulásának kiküszöbölése érdekében és kellő figyelmet fordítva az egyes AKCS-országok különböző fejlettségi szintjeire és gazdasági szükségleteire, vállalják nemzeti és regionális szabályok és politikák végrehajtását, beleértve a vállalkozások közötti megállapodások, a vállalkozások társulásai által hozott döntések és a vállalkozások által megvalósított összehangolt magatartások felügyeletét és meghatározott feltételek melletti megtiltását, amennyiben azok célja vagy hatása a verseny kizárása, korlátozása vagy torzítása. A felek megállapodnak továbbá, hogy megtiltják, hogy egy vagy több vállalkozás a Közösség vagy az AKCS-államok területén lévő közös piacon meglévő erőfölényével visszaéljen.

(3) A felek megállapodnak abban is, hogy megerősítik az együttműködést e területen azzal a céllal, hogy hatékony versenypolitikákat fogalmazzanak meg és támogassanak a megfelelő nemzeti versenyhivatalokkal együtt, amelyek fokozatosan biztosítják a versenyszabályok hatékony betartatását mind a magánvállalkozásokkal, mind az állami vállalatokkal. Az együttműködésnek e területen ki kell terjednie a támogatásra különösen a megfelelő jogi keret megfogalmazásában és annak közigazgatási végrehajtásában, különös tekintettel a legkevésbé fejlett országok különleges helyzetére.

46. cikk

A szellemi tulajdonjog oltalma

(1) A felek többoldalú tárgyalásokban elfoglalt álláspontjainak sérelme nélkül a felek elismerik a szellemi, ipari és kereskedelmi tulajdonjogok biztosításának, valamint a TRIPS hatálya alá tartozó egyéb jogok megfelelő és hatékony szintű oltalmának szükségességét, beleértve a földrajzi árujelzők oltalmát is, a nemzetközi előírásokkal összhangban és azzal a céllal, hogy csökkentsék a kétoldalú kereskedelem torzulásait és akadályait.

(2) Ebben az összefüggésben hangsúlyozzák a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodás (TRIPS), a WTO-megállapodás és a Biológiai Sokféleség Egyezmény (CBD) betartásának fontosságát.

(3) Egyetértenek továbbá annak szükségességében, hogy csatlakozzanak a TRIPS-megállapodás I. részében említett, szellemi, ipari és kereskedelmi tulajdonról szóló valamennyi vonatkozó nemzetközi egyezményhez, saját fejlettségi szintjüknek megfelelően.

(4) A Közösség, annak tagállamai és az AKCS-országok mérlegelhetik olyan megállapodások megkötését, amelyek célja a felek különös érdeklődésére számot tartó termékek védjegyeinek és a földrajzi árujelzőinek oltalma.

(5) E megállapodás alkalmazásában a szellemi tulajdonjog különösen kiterjed a szerzői jogra, beleértve a számítógépes programok szerzői jogát, a szomszédos jogokra, beleértve a formatervezési mintákat, valamint az olyan ipari tulajdonra, amely tartalmazza a használati mintákat, a szabadalmakat, beleértve a biotechnológiai találmányok és növényváltozatok, illetve más hatékony sui generis rendszer, ipari minta, földrajzi árujelző, az eredetmegjelölések, áru- és szolgáltatásvédjegy, integrált áramkörök topográfiájának oltalmát is, valamint az adatbázisok jogi védelmét az ipari tulajdon oltalmáról szóló Párizsi Konvenció 10a. cikkében említett tisztességtelen verseny ellen és a know-howra vonatkozó, nyilvánosságra nem hozott bizalmas információ védelmét.

(6) A felek megállapodnak továbbá, hogy megerősítik együttműködésüket e területen. Kérésre és a kölcsönösen megállapodás szerinti feltételek mellett az együttműködés kiterjed többek között az alábbi területekre: a szellemi tulajdonjogok oltalmát és érvényesítését célzó törvények és rendeletek előkészítése, a jogosultak által az ilyen jogokkal való visszaélés és a versenytársak részéről az ilyen jogok megsértésének megelőzése, belföldi és regionális hivatalok és egyéb ügynökségek létrehozása és megerősítése, a betartatásban és oltalomban résztvevő regionális szellemi tulajdonjogi szervezetek támogatását, a személyzet képzésével együtt.

47. cikk

Szabványosítás és tanúsítás

(1) A felek megállapodnak, hogy szorosabban együttműködnek a szabványosítás, tanúsítás és minőségbiztosítás terén, hogy megszüntessék a szükségtelen technikai korlátokat, és csökkentsék a közöttük e területen fennálló különbséget a kereskedelem lehetővé tétele érdekében.

Ebben az összefüggésben újból megerősítik a kereskedelem technikai akadályairól szóló, a WTO-megállapodáshoz mellékelt megállapodás (TBT-megállapodás) alapján tett kötelezettségvállalásukat.

(2) A szabványosításban és a tanúsításban megvalósuló együttműködés célja, hogy előmozdítsa a felek között a kompatibilis rendszereket, és különösen az alábbiakat foglalja magában:

– a TBT-megállapodással összhangban lévő intézkedések a nemzetközi műszaki szabályzatok, szabványok és megfelelőség-értékelési eljárások fokozottabb használatának előmozdítására, beleértve az ágazatspecifikus intézkedéseket, összhangban az AKCS-országok gazdasági fejlettségének szintjével,

– együttműködés a minőségirányítás és -biztosítás terén az AKCS-államok számára fontossággal bíró, kiválasztott ágazatokban,

– a kapacitásbővítési kezdeményezések támogatása az AKCS-országokban a megfelelőségértékelés, a metrológia és a szabványosítás területein,

– működő összeköttetések kialakítása az AKCS és az európai szabványosítási, megfelelőség-értékelési és tanúsítási intézmények között.

(3) A felek vállalják, hogy megfelelő időben fontolóra veszik a kölcsönös elismerési megállapodások tárgyalását a közös gazdasági érdeklődésre számot tartó ágazatokban.

48. cikk

Egészségügyi és növény-egészségügyi intézkedések

(1) A felek elismerik, hogy minden egyes félnek joga van egészségügyi és növény-egészségügyi intézkedések elfogadására és érvényesítésére az emberek, állatok és növények életének és egészségének megóvásához, figyelemmel arra a követelményre, hogy ezek az intézkedések általánosságban nem képezik a kereskedelem önkényes megkülönböztetésének eszközét vagy rejtett kereskedelmi korlátozását. E célból a felek újólag megerősítik az egészségügyi és növény-egészségügyi intézkedések alkalmazásáról szóló, a WTO-megállapodáshoz mellékelt megállapodás (SPS-megállapodás) alapján vállalt elkötelezettségüket, figyelembe véve eltérő fejlettségi szintjeiket.

(2) Vállalják továbbá, hogy megerősítik az összehangolást, a konzultációt és a tájékoztatást a javasolt egészségügyi és növény-egészségügyi intézkedések közlése és alkalmazása tekintetében az SPS-megállapodással összhangban, ha ezen intézkedések valamely fél érdekeit érinthetik. Megállapodnak abban is, hogy előzetesen konzultálnak és egyeztetnek az Élelmiszerkönyvön, a Nemzetközi Állatjárványügyi Hivatalon és a nemzetközi növényvédelmi egyezményen belül azzal a céllal, hogy támogassák közös érdekeiket.

(3) A felek megállapodnak, hogy megerősítik együttműködésüket azzal a céllal, hogy e téren megerősítsék az AKCS-országokban az állami és magánszektor kapacitását.

49. cikk

Kereskedelem és környezetvédelem

(1) A felek újból megerősítik kötelezettségvállalásukat, hogy oly módon mozdítják elő a nemzetközi kereskedelem fejlesztését, hogy biztosítsák a környezettel való fenntartható és stabil gazdálkodást az e területen létrejött nemzetközi egyezményekkel és kötelezettségvállalásokkal összhangban, valamint kellő figyelemmel az országok eltérő fejlettségi szintjére. Egyetértenek abban, hogy a környezetvédelmi intézkedések tervezésében és végrehajtásában figyelembe kell venni az AKCS-államok különleges szükségleteit és követelményeit.

(2) Szem előtt tartva a riói elveket és a kereskedelem és a környezetvédelem egymást kölcsönösen támogató jellegének erősítése céljából a felek megállapodnak, hogy fokozzák az együttműködést e területen. Az együttműködés célja különösen az összefüggő nemzeti, regionális és nemzetközi politikák támogatása, az áruk és szolgáltatások környezetvédelemmel kapcsolatos minőségellenőrzésének fokozása, a környezetbarát termelési módszerek javítása a vonatkozó ágazatokban.

50. cikk

Kereskedelmi és munkaügyi előírások

(1) A felek újólag megerősítik elkötelezettségüket a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) vonatkozó egyezményei által meghatározott és nemzetközileg elismert alapvető munkaügyi előírások iránt, különös tekintettel az egyesülés szabadságára és a kollektív tárgyaláshoz való jogra, valamint a kényszermunka, a gyermekmunka legrosszabb formáinak megszüntetésére és a foglalkoztatás tekintetében a megkülönböztetésmentességre.

(2) Megállapodnak, hogy e téren fokozzák az együttműködést, különösen a következő területeken:

– információcsere a vonatkozó jogszabályokról és munkaügyi szabályozásról;

– nemzeti munkaügyi jogszabályok megfogalmazása és a meglévő jogszabályok végrehajtása;

– oktatási és tájékoztató-ismeretterjesztő programok;

– a nemzeti jogszabályok és munkaügyi szabályozások betartásának kikényszerítése.

(3) A felek egyetértenek, hogy a munkaügyi előírásokat nem szabad protekcionista kereskedelmi célokra felhasználni.

51. cikk

Fogyasztóvédelmi politika és a fogyasztók egészségvédelme

(1) A felek megállapodnak, hogy fokozzák együttműködésüket a fogyasztóvédelmi politika és a fogyasztók egészségvédelme terén, kellő tekintettel a kereskedelem korlátozásának elkerülését célzó belföldi jogszabályokra.

(2) Az együttműködés célja különösen az intézményi és műszaki kapacitás javítása e területen, a veszélyes termékekkel kapcsolatos kölcsönös tájékoztatás sürgősségi riasztási rendszereinek létrehozása, a termékekkel és a termékbiztonsággal kapcsolatos utólagos piaci felügyelet létrehozásával és működtetésével kapcsolatos információ- és tapasztalatcsere, a kínált termékek és szolgáltatások áraival és jellemzőivel kapcsolatos fogyasztói tájékoztatás javítása, a független fogyasztói szervezetek, illetve a fogyasztói érdekvédelmi képviselők közötti kapcsolatok fejlesztésének ösztönzése, a fogyasztóvédelmi politikák és rendszerek összeegyeztethetőségének javítása, a káros és tisztességtelen üzleti magatartás kivizsgálásával kapcsolatos jogszabályok kikényszerítésével és együttműködés betartásával és előmozdításával kapcsolatos értesítés, valamint kiviteli tilalmak végrehajtása a felek közötti kereskedelemben olyan áruk és szolgáltatások esetében, amelyek forgalomba hozását megtiltották a termelő országban.

52. cikk

Adókra vonatkozó külön szabályok

(1) A IV. melléklet 31. cikkében foglalt rendelkezések sérelme nélkül az e megállapodás rendelkezéseivel vagy az e megállapodás szerint elfogadott bármely szabályokkal összhangban megadott legnagyobb kedvezményes elbánás nem vonatkozik azon adókedvezményekre, amelyeket a felek biztosítanak vagy a jövőben biztosítani fognak a kettős adóztatás elkerüléséről szóló vagy egyéb adózási megállapodások, illetve hazai fiskális szabályozás alapján.

(2) E megállapodásban vagy az e megállapodás alapján elfogadott bármely szabályozásban semmi sem értelmezhető úgy, hogy megakadályozná az adók elkerülését és az adócsalást célzó intézkedések elfogadását vagy érvényesítését a kettős adóztatás elkerüléséről szóló vagy más adózási szabályozások, illetve belföldi fiskális szabályozás alapján.

(3) E megállapodásban vagy az e megállapodás alapján elfogadott bármely szabályozásban semmi sem értelmezhető úgy, hogy megakadályozná a feleket abban, hogy a fiskális jogszabályaik megfelelő rendelkezéseinek alkalmazása során megkülönböztessék a különösen a lakóhelyük vagy a tőkebefektetésük helye szerint eltérő helyzetben lévő adófizetőket.

6. Fejezet

EGYÜTTMŰKÖDÉS MÁS TERÜLETEKEN

53. cikk

Halászati megállapodások

(1) A felek kinyilvánítják készségüket, hogy arra irányuló halászati megállapodásokról tárgyaljanak az AKCS-államokban folyó halászati tevékenységek kölcsönösen kielégítő feltételeinek garantálására.

(2) Az ilyen megállapodások megkötésekor vagy végrehajtásakor az AKCS-államok nem alkalmaznak hátrányos megkülönböztetést a Közösséggel szemben vagy a tagállamok között, az azonos földrajzi területen belüli fejlődő országokra vonatkozó különleges szabályok sérelme nélkül, a kölcsönös halászati megállapodásokat is beleértve, és a Közösség sem különbözteti meg hátrányosan az AKCS-államokat.

54. cikk

Élelmiszerbiztonság

(1) Tekintettel az elérhető mezőgazdasági termékekre, a Közösség vállalja annak biztosítását, hogy az export-visszatérítések előzetesen a továbbiakban rögzíthetők legyenek minden AKCS-állam esetében az említett államok által kifejezett élelmiszerigényre figyelemmel meghatározott termékkör vonatkozásában.

(2) Az előzetes rögzítés egy évre szól, és minden évben alkalmazni kell e megállapodás élettartama során, annak tudomásul vételével, hogy a visszatérítés szintjének meghatározására a Bizottság által szokásosan használt módszerekkel összhangban kerül sor.

(3) Különmegállapodásokat lehet kötni azon AKCS-államokkal, amelyek ezt kérik a saját élelmiszerbiztonsági politikáik összefüggésében.

(4) A (3) bekezdésben említett különmegállapodások nem veszélyeztethetik az AKCS térségein belüli termelést és kereskedelmi forgalmat.

4. RÉSZ

FEJLESZTÉSFINANSZÍROZÁSI EGYÜTTMŰKÖDÉS

I. Cím

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. Fejezet

CÉLKITŰZÉSEK, ALAPELVEK, IRÁNYMUTATÁSOK ÉS JOGOSULTSÁG

55. cikk

Célkitűzések

A fejlesztésfinanszírozási együttműködés célkitűzése, hogy a megfelelő pénzügyi források és technikai segítségnyújtás biztosítása révén támogassa és elősegítse az AKCS-államok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy elérjék az e megállapodásban megfogalmazott célkitűzéseiket a kölcsönös érdek alapján és az egymásrautaltság szellemében.

56. cikk

Alapelvek

(1) A fejlesztésfinanszírozási együttműködést az AKCS-államok által mind nemzeti, mind regionális szinten megállapított fejlesztési célok, stratégiák és prioritások alapján és azokkal összhangban kell megvalósítani. Figyelembe kell venni azok eltérő földrajzi, társadalmi és kulturális jellemzőit, valamint egyedi lehetőségeiket. Az együttműködés ezen felül

a) előmozdítja a helyi tulajdonosságot a fejlesztési folyamat minden szintjén;

b) tükrözi a kölcsönös jogokon és kötelezettségeken alapuló partnerséget;

c) hangsúlyozza a kiemelkedően koncessziós feltételek mellett és folyamatos alapon biztosított erőforrások áramlásával kapcsolatos kiszámíthatóság és biztonság fontosságát;

d) rugalmas és az egyes AKCS-államok helyzetének megfelelő, valamint alkalmazkodik az érintett projekt vagy program egyedi jellegéhez; és

e) biztosítja a hatékonyságot, az összehangoltságot és a következetességet.

(2) Az együttműködés különleges elbánást biztosít a legkevésbé fejlett AKCS-országok számára, és megfelelően figyelembe veszi a tengerparttal nem rendelkező és szigeti AKCS-országok sérülékenységét. Emellett foglalkozik a konfliktust követő helyzetben lévő országok sajátos szükségleteivel is.

57. cikk

Iránymutatások

(1) Az e megállapodás keretében finanszírozott tevékenységeket az AKCS-államok és a Közösség szoros együttműködésével kell megvalósítani, felismerve a partnerek közötti egyenlőség koncepcióját.

(2) Az AKCS-államok felelőssége az alábbiakra terjed ki:

a) az indikatív programok alapját képező célkitűzések és prioritások meghatározása;

b) a projektek és programok kiválasztása;

c) a projektek és programok dokumentációinak elkészítése és bemutatása;

d) szerződések előkészítése, tárgyalása és megkötése;

e) projektek és programok végrehajtása és irányítása; és

f) projektek és programok fenntartása.

(3) A fenti rendelkezések sérelme nélkül a támogatható nem állami szereplők felelősek az őket érintő programok és projektek tervezéséért és végrehajtásáért.

(4) Az AKCS-államok és a Közösség együttesen felelősek az alábbiakért:

a) a fejlesztésfinanszírozási együttműködés iránymutatásainak kialakítása a közös intézményeken belül;

b) indikatív programok elfogadása;

c) projektek és programok felülvizsgálata;

d) a pályázati felhívásokban és szerződésekben való részvétel egyenlő feltételeinek biztosítása;

e) a projektek és programok hatásainak és eredményeinek figyelemmel kísérése és felülvizsgálata; és

f) a projektek és programok megfelelő, azonnali és hatékony végrehajtásának biztosítása.

(5) A Közösség felelős a projektekkel és programokkal kapcsolatos finanszírozási döntések meghozataláért.

(6) Ha ez a megállapodás másként nem rendelkezik, minden, a felek bármelyikének jóváhagyását igénylő határozatot jóvá kell hagyni vagy jóváhagyottnak kell nyilvánítani a másik fél értesítésétől számított 60 napon belül.

58. cikk

Jogosultság a finanszírozásra

(1) A következő szervezetek vagy szervek jogosultak az e megállapodás alapján biztosított pénzügyi támogatásra:

a) az AKCS-államok;

b) a regionális vagy államközi szervek, amelyekhez egy vagy több AKCS-állam tartozik, és amelyeket ilyen államok felhatalmaztak; és

c) az AKCS-államok és a Közösség által meghatározott különös célkitűzések elérésére létrehozott közös szervek.

(2) Az érintett AKCS-állam vagy AKCS-államok egyetértésétől függően az alábbiak is jogosultak pénzügyi támogatásra:

a) az AKCS-államok nemzeti és/vagy regionális állami vagy félállami ügynökségei, szervezeti egységei vagy helyi hatóságai, és különösen azok pénzügyi intézményei és fejlesztési bankjai;

b) az AKCS-államokon belüli gazdasági társaságok, cégek és egyéb magánszektorbeli szervezetek és szereplők;

c) a Közösség valamely tagállamának vállalkozásai, hogy a saját hozzájárulásuk mellett képesek legyenek termelő projekteket felvállalni valamely AKCS-állam területén;

d) az AKCS-államok vagy a Közösség pénzügyi közvetítő szervezetei, amelyek biztosítják, támogatják és finanszírozzák a magánbefektetéseket az AKCS-államokban; és

e) a decentralizált együttműködés szereplői, valamint az AKCS-államok és a Közösség egyéb nem állami szereplői.

2. Fejezet

A FINANSZÍROZÁS ALKALMAZÁSI KÖRE ÉS JELLEGE

59. cikk

Az érintett AKCS-állam vagy államok által mind nemzeti, mind regionális szinten létrehozott prioritások keretében támogatás adható az e megállapodásban kifejtett célkitűzésekhez hozzájáruló projektek, programok és más tevékenységi formák számára.

60. cikk

A finanszírozás alkalmazási köre

A finanszírozás alkalmazási köre a figyelembe vett tevékenységek fajtáitól és szükségleteitől függően kiterjedhet többek között az alábbiak támogatására:

a) az AKCS-államok adósságterhének és fizetésimérleg-problémáinak enyhítéséhez hozzájáruló intézkedések;

b) makrogazdasági és strukturális reformok és politikák;

c) az exportjövedelmek instabilitásából fakadó kedvezőtlen hatások enyhítése;

d) ágazati politikák és reformok;

e) intézményi fejlesztés és kapacitásbővítés;

f) technikai együttműködési programok; és

g) humanitárius és gyorssegély, beleértve a menekültek és hontalanok számára nyújtott segélyt, a rövid távú rehabilitációs intézkedéseket, valamint a katasztrófákra való felkészülést.

61. cikk

A finanszírozás jellege

(1) A finanszírozás jellege többek között az alábbiakra terjed ki:

a) projektek és programok;

b) hitelkeretek, garanciarendszerek és részvétel a saját tőkében;

c) költségvetési támogatás, akár közvetlenül olyan AKCS-államok számára, amelyek pénznemei konvertibilisek és szabadon átutalhatók, akár közvetetten a partnerek részéről a különféle közösségi eszközök által létrehozott pénzeszközökből;

d) a projektek és programok hatékony kezeléséhez és felügyeletéhez szükséges emberi és dologi erőforrások;

e) ágazati és általános importtámogatási programok, amelyek az alábbi formákat ölthetik:

i. közvetlen beszerzéssel megvalósuló ágazati behozatali programok, a termelőrendszer bemenetei és a szociális szolgáltatások fejlesztését biztosító ellátás finanszírozását is beleértve;

ii. az ágazati behozatal finanszírozására részletekben felszabadított deviza formájában megvalósuló ágazati behozatali programok; és

iii. a termékek széles skáláját átfogó általános behozatal finanszírozására részletekben felszabadított deviza formájában megvalósuló ágazati behozatali programok.

(2) A makrogazdasági és ágazati reformok támogatása érdekében közvetlen költségvetési támogatást kell biztosítani, amennyiben:

a) a közkiadások kezelése kielégítően átlátható, felelős és hatékony;

b) az ország által önállóan létrehozott, jól körülírt és a fő adományozók által jóváhagyott makrogazdasági és ágazati politikák vannak érvényben; és

c) a közbeszerzés nyitott és átlátható.

(3) Hasonló közvetlen költségvetési támogatást kell nyújtani fokozatosan az egyéni projekteket felváltó ágazati politikák részére.

(4) A fent meghatározott behozatali programok vagy költségvetési támogatás instrumentumai felhasználhatók a régión belüli gazdasági liberalizálás támogatására irányuló, nettó átmeneti költségeket eredményező reformokat végrehajtó, támogatható AKCS-országok támogatására is.

(5) A megállapodás keretében az Európai Fejlesztési Alap (a továbbiakban „az alap”), beleértve a partneralapokat, az előző alapok fel nem használt egyenlegét, az Európai Beruházási Bank (a továbbiakban „a bank”) saját forrásait, és adott esetben az Európai Közösség költségvetéséből lehívott megfelelő erőforrásokat az e megállapodás célkitűzéseinek eléréséhez hozzájáruló projektek, programok és egyéb tevékenységi formák támogatására kell felhasználni.

(6) Az e megállapodásban biztosított pénzeszközöket fel lehet használni a projektek és programok helyi és külföldi költségeinek fedezésére, az ismétlődő költségek finanszírozását is beleértve.

II. Cím

PÉNZÜGYI EGYÜTTMŰKÖDÉS

1. Fejezet

PÉNZÜGYI ERŐFORRÁSOK

62. cikk

Teljes összeg

(1) Az e megállapodásban meghatározott célokra a Közösség pénzügyi támogatásának teljes összegére, valamint a finanszírozás részletes feltételrendszerére vonatkozó rendelkezéseket a megállapodás melléklete írja elő.

(2) Amennyiben egy AKCS-állam nem erősíti meg vagy felmondja a megállapodást, a felek kiigazítják az I. mellékletben foglalt pénzügyi jegyzőkönyvben előírt források összegeit. A pénzügyi erőforrások kiigazítását kell alkalmazni akkor is, ha

a) olyan új AKCS-államok csatlakoznak a megállapodáshoz, amelyek nem vettek részt a tárgyalásokban; és

b) a Közösséget kibővítik.

63. cikk

A finanszírozás módszerei

Az egyes projektek és programok finanszírozásának módját az érintett AKCS-állam vagy államok és a Közösség együttesen határozzák meg az alábbiakra hivatkozással:

a) a fejlettségi szint, a földrajzi helyzet, valamint ezen államok gazdasági és pénzügyi körülményei;

b) a projekt vagy program jellege, annak gazdasági vagy pénzügyi megtérülése, illetve társadalmi és kulturális hatása; és

c) kölcsönök esetében az azok visszafizetését garantáló tényezők.

64. cikk

Továbbkölcsönzési tevékenységek

(1) A pénzügyi támogatás hozzáférhetővé tehető az érintett AKCS-államok számára vagy azokon keresztül, vagy – e megállapodás rendelkezéseire is figyelemmel – a támogatható pénzügyi intézményeken keresztül, illetve közvetlenül bármely más, támogatható kedvezményezett számára. Amennyiben a végső kedvezményezettnek közvetítő szervezet útján vagy közvetlenül a magánszektorbeli végső kedvezményezett részére nyújtanak pénzügyi támogatást:

a) a végső kedvezményezettnek közvetítő szervezet útján vagy közvetlenül a magánszektorbeli végső kedvezményezett részére nyújtott támogatás rendelkezésre bocsátásának feltételeit a finanszírozási megállapodásban vagy kölcsönszerződésben kell megállapítani; és

b) a közvetítő szervezet számára a továbbkölcsönzési műveletből vagy a magánszektorbeli végső kedvezményezett számára történő közvetlen kölcsönnyújtási tevékenységből származó minden pénzügyi hasznot fejlesztési célokra kell felhasználni a finanszírozási megállapodásban vagy kölcsönszerződésben megállapított feltételek mellett, miután figyelembe vették az adminisztratív költségeket, az átváltási és pénzügyi kockázatokat és a végső kedvezményezettnek történő technikai segítségnyújtás költségeit.

(2) Amennyiben a finanszírozást az AKCS-államokban bejegyzett és/vagy ott működő továbbkölcsönzési szerven keresztül vállalják, az ilyen szerv felelőssége, hogy kiválassza és értékelje az egyes projekteket és kezelje a rendelkezésére bocsátott pénzeszközöket az e megállapodásban előírt feltételek mellett és a felek kölcsönös megállapodása szerint.

65. cikk

Társfinanszírozás

(1) Az e megállapodásban előírt pénzügyi források az AKCS-államok kérésére alkalmazhatók a különösen fejlesztési ügynökségekkel és intézményekkel, a Közösség tagállamaival, az AKCS-államokkal, harmadik országokkal, illetve nemzetközi vagy magán pénzügyi intézményekkel, cégekkel vagy exporthitel-ügynökségekkel közösen vállalt társfinanszírozásra.

(2) Különleges figyelmet kell fordítani a társfinanszírozás lehetőségére olyan esetekben, amikor a Közösség részvétele ösztönzi egyéb finanszírozási források részvételét is, és amennyiben az ilyen finanszírozás az érintett AKCS-állam számára kedvező pénzügyi csomagot eredményezhet.

(3) A társfinanszírozás együttes vagy párhuzamos finanszírozás formájában is történhet. Minden esetben előnyben kell részesíteni a költséghatékonyság szempontjából megfelelőbb megoldásokat. Emellett intézkedéseket kell tenni a Közösség és az egyéb társfinanszírozó szervek tevékenységeinek összehangolása érdekében, hogy a minimumra csökkentsék az AKCS-államok által elvégzendő eljárások számát, és hatékonyabbá tegyék az ilyen eljárásokat.

(4) Az egyéb adományozókkal és társfinanszírozókkal való konzultáció és összehangolás folyamatát – ahol lehetséges, társfinanszírozási keret-megállapodásokkal – erősíteni és fejleszteni kell, és felül kell vizsgálni a társfinanszírozási politikákat és eljárásokat a hatékonyság és a lehető legjobb feltételek biztosítása érdekében.

2. Fejezet

ADÓSSÁGKEZELÉSI ÉS STRUKTURÁLIS ALKALMAZKODÁSI TÁMOGATÁS

66. cikk

Adósságenyhítési támogatás

(1) Az AKCS-államok adósságterhének és fizetésimérleg-problémáinak enyhítése érdekében a felek megállapodnak, hogy felhasználják az e megállapodásban előírt forrásokat, hogy hozzájáruljanak az AKCS-államok javára az adósságterhek enyhítését célzó, nemzetközi szinten jóváhagyott kezdeményezésekhez. Ezen felül az e megállapodásban előírt gyors folyósítási instrumentumok révén eseti alapon fel kell gyorsítani a korábbi indikatív programok keretében ki nem osztott források felhasználását. A Közösség továbbá vállalja, hogy megvizsgálja, hogy hosszabb távon hogyan mozgósíthatók az EFA-n kívüli egyéb források a nemzetközi megállapodások szerinti adósságenyhítési kezdeményezések támogatásában.

(2) Az AKCS-államok kérésére a Közösség az alábbiakat nyújthatja:

a) támogatás az eladósodottság tanulmányozása és gyakorlati megoldások keresése terén, beleértve a belső adósságot, az adósságtörlesztési nehézségeket és a fizetésimérleg-problémákat;

b) képzés az adósságkezelés és a nemzetközi pénzügyi tárgyalások terén, valamint a képzési műhelyek, tanfolyamok és szemináriumok támogatása e területeken; és

c) támogatás rugalmas adósságkezelési technikák és instrumentumok kidolgozásában.

(3) Annak érdekében, hogy hozzájáruljanak a bank saját forrásaiból, különleges kölcsönökből és kockázati tőkéből nyújtott kölcsönökből származó adósság törlesztéséhez, az AKCS-államok az eseti alapon a Bizottsággal kötendő megállapodásokkal összhangban a kötelezően belföldi fizetőeszközben teljesítendő kifizetések összegéig felhasználhatják az e megállapodásban említett, rendelkezésre álló külföldi fizetőeszközt az ilyen törlesztésre, amennyiben a visszafizetés esedékessé válik.

(4) Tekintettel a nemzetközi adósság problémájának súlyosságára és annak a gazdasági növekedésre gyakorolt hatására, a felek kinyilvánítják készségüket az adósság általános problémájáról szóló, és a megfelelő fórumokon folytatott különös megbeszélések sérelme nélkül folyó eszmecserére a nemzetközi tárgyalások összefüggésében.

67. cikk

A strukturális alkalmazkodás támogatása

(1) A megállapodás támogatja az AKCS-államok által megvalósított makrogazdasági és ágazati reformokat. Ennek keretrendszerében a felek biztosítják, hogy az alkalmazkodás gazdaságilag életképes, továbbá társadalmilag és politikailag vállalható. A támogatást a felvállalt vagy tervezett makrogazdasági vagy ágazati szintű reformintézkedéseknek a Közösség és az érintett AKCS-államok általi együttes értékelésével kapcsolatban kell nyújtani, és lehetővé kell tennie a reformerőfeszítések átfogó értékelését. A gyors folyósítás a támogatási programok fontos jellemzője.

(2) Az AKCS-államok és a Közösség felismerik a regionális szintű reformprogramok ösztönzésének szükségességét, biztosítva, hogy a nemzeti programok előkészítése és végrehajtása során kellő figyelmet fordítanak a nemzeti fejlesztésre kiható regionális tevékenységekre. E célból a strukturális alkalmazkodás támogatása az alábbiakra törekszik:

a) az állapotfelvétel kezdetétől olyan intézkedések beépítése, amelyek támogatják a regionális integrációt, és figyelembe veszik a határon átnyúló alkalmazkodás következményeit;

b) makrogazdasági és ágazati politikák összehangolásának támogatása, beleértve a fiskális és vámügyi területeket nemzeti szinten a regionális integráció és ágazati reform kettős céljának elérése érdekében; és

c) a regionális integráció átmeneti nettó költségei által a költségvetési bevételekre és a fizetési mérlegre gyakorolt hatások figyelembevétele, vagy általános behozatali programok, vagy költségvetési támogatás révén.

(3) A makrogazdasági és ágazati szinten reformokat vállaló vagy fontolgató AKCS-államok strukturális alkalmazkodási támogatásokra jogosultak, figyelembe véve a regionális összefüggéseket, hatékonyságukat és a fejlesztés gazdasági, társadalmi és politikai dimenzióira, valamint a tapasztalt gazdasági és szociális nehézségekre gyakorolt valószínű hatását.

(4) A legalább a fő multilaterális adományozók által elismert és támogatott, vagy elfogadott, de pénzügyileg nem szükségszerűen támogatott reformprogramokat vállaló AKCS-államokat úgy kell tekinteni, hogy automatikusan eleget tesznek az alkalmazkodási támogatás követelményeinek.

(5) A strukturális alkalmazkodási támogatást rugalmasan, ágazati és általános behozatali programok vagy költségvetési támogatás formájában kell mozgósítani.

(6) A strukturális alkalmazkodási programok előkészítéséről, felülvizsgálatáról és finanszírozásáról szóló határozatokat az e megállapodás végrehajtási eljárásaira vonatkozó rendelkezésekkel összhangban kell meghozni, kellő figyelemmel a strukturális alkalmazkodási programok gyors folyósítási jellemzőjére. Eseti alapon megengedhető az AKCS–EK származású behozatal egy korlátozott részének visszamenőleges hatályú finanszírozása.

(7) Az egyes támogatási programok végrehajtásának biztosítania kell, hogy az AKCS gazdasági szereplőknek a program forrásaihoz való hozzáférési jogosultsága a lehető legszélesebb körű és legátláthatóbb legyen, továbbá hogy a beszerzési eljárások összhangban legyenek az érintett államok közigazgatási és kereskedelmi gyakorlataival, biztosítva ugyanakkor az importált áruk lehető legjobb ár/minőség arányát, valamint a strukturális alkalmazkodást támogató eljárások összehangolásában nemzetközi szinten elért előrehaladással való szükséges összhangot.

3. Fejezet

TÁMOGATÁS AZ EXPORTJÖVEDELMEK RÖVID TÁVÚ INGADOZÁSA ESETÉN

68. cikk

(1) A felek felismerik, hogy az exportjövedelmek instabilitása, különösen a mezőgazdasági és bányászati ágazatokban, hátrányosan érintheti az AKCS-államok fejlődését, és veszélyeztetheti azok fejlesztési követelményeinek megvalósítását. Ezért kiegészítő támogatási rendszert vezetnek be az exportjövedelmek – a mezőgazdaság és a bányászat ágazatait is beleértve – mindenfajta instabilitásából eredő káros hatások csökkentésére a hosszú távú fejlesztési támogatás pénzügyi keretein belül.

(2) Az exportjövedelmek rövid távú ingadozása eseteire vonatkozó támogatás célja, hogy védje azon makrogazdasági és ágazati reformokat és politikákat, amelyek a bevételcsökkenés miatt veszélybe kerülhetnek, és orvosolja az exportjövedelmek instabilitásának kedvezőtlen hatásait, különösen a mezőgazdasági és bányászati termékek tekintetében.

(3) Az AKCS-államok gazdaságainak – különös tekintettel a mezőgazdasági és bányászati ágazatokra – a kiviteltől való fokozott függését figyelembe kell venni a kérelem évében az erőforrások elosztásakor. Ebben az összefüggésben a legkevésbé fejlett, tengerparttal nem rendelkező és szigeti AKCS-államokat kedvezményesebb elbánásban kell részesíteni.

(4) A kiegészítő forrásokat a támogatási mechanizmusnak a finanszírozás feltételeiről szóló II. mellékletben megállapított különös módozataival összhangban kell biztosítani.

(5) A Közösség támogatást biztosít továbbá az olyan, piaci alapú biztosítási rendszerekhez, amelyeket a magukat az exportjövedelmek ingadozásából eredő kockázatoktól megvédeni kívánó AKCS-államok számára terveztek.

4. Fejezet

AZ ÁGAZATI POLITIKÁK TÁMOGATÁSA

69. cikk

(1) Az együttműködés a megállapodásban előírt különféle instrumentumok és módozatok révén támogatja:

a) a szociális és gazdasági ágazati politikákat és reformokat;

b) a termelő szektor tevékenységét és kiviteli versenyképességét növelő intézkedéseket;

c) a szociális szféra szolgáltatásait bővítő intézkedéseket;

d) a tematikus és több területet érintő kérdéseket.

(2) A támogatást értelemszerűen az alábbiakon keresztül biztosítják:

a) ágazati programok;

b) költségvetési támogatás;

c) beruházások;

d) rehabilitáció;

e) képzés;

f) technikai segítségnyújtás; és

g) intézményi támogatás.

5. Fejezet

MIKROPROJEKTEK ÉS DECENTRALIZÁLT EGYÜTTMŰKÖDÉS

70. cikk

Annak érdekében, hogy a helyi közösségek fejlesztéssel kapcsolatos szükségleteire reagáljanak, és ösztönözzék a decentralizált együttműködés azon résztvevőit, akik abban a helyzetben vannak, hogy hozzájárulhatnak az AKCS-államok kezdeményezések létrehozására és megvalósítására irányuló autonóm fejlődéséhez, az együttműködés támogatja az ilyen fejlesztési műveleteket a szabályokban és az érintett AKCS-államok nemzeti jogszabályaiban, valamint az indikatív programok rendelkezéseiben megállapított kereteken belül. Ebben az összefüggésben az együttműködés az alábbiakat támogatja:

a) azon helyi szintű mikroprojekteket, amelyek gazdasági és társadalmi hatást gyakorolnak az emberek életére, megfelelnek a jelentkező és észlelt, elsőbbséget élvező szükségleteknek, és végrehajtásuk a kedvezményezett helyi közösség kezdeményezésére és tevékeny részvételével történik; és

b) a decentralizált együttműködést, különösen, ha az ilyen tevékenységek egyesítik az AKCS-államok decentralizált szereplőinek és azok közösségi partnereinek erőfeszítéseit és erőforrásait. Az ilyen együttműködés lehetővé teszi a decentralizált szereplők képességeinek, innovatív üzemeltetési módszereinek és erőforrásainak mozgósítását az AKCS-államok fejlesztése érdekében.

71. cikk

(1) A mikroprojektek és a decentralizált együttműködési tevékenységek támogathatók a megállapodás pénzügyi erőforrásaiból. Az ilyen együttműködésben megvalósuló projektek vagy programok nem feltétlenül kapcsolódnak össze az indikatív programok koncentrációjának ágazataival, de módot jelenthetnek az indikatív programok egyedi céljainak, illetve a helyi közösségek vagy decentralizált szereplők kezdeményezései eredményeinek elérésére.

(2) A mikroprojektek és a decentralizált együttműködés finanszírozásához való hozzájárulásokat az alap végzi, és ez esetben a hozzájárulás általában nem haladhatja meg az egyes projektek összköltségének háromnegyedét, és az indikatív programban rögzített határértéket. A fennmaradó részt a következőknek kell biztosítaniuk:

a) mikroprojektek esetében az érintett helyi közösség (természetben vagy szolgáltatások, illetve készpénz formájában a hozzájárulási képességhez igazítottan);

b) a decentralizált együttműködés szereplői, feltéve, hogy az ilyen szereplők által hozzáadott pénzügyi, műszaki, dologi és egyéb erőforrásoknak általában el kell érniük a projekt és/vagy program becsült költségének legalább 25%-át; és

c) kivételes esetben az érintett AKCS-állam pénzügyi hozzájárulás formájában vagy az állami berendezések használata, illetve szolgáltatásnyújtás révén.

(3) A mikroprojektek vagy a decentralizált együttműködés keretein belül finanszírozott projektekre és programokra vonatkozó eljárásokat a megállapodás rögzíti, különös tekintettel a többéves programokban említettekre.

6. Fejezet

HUMANITÁRIUS ÉS GYORSSEGÉLY

72. cikk

(1) A humanitárius és gyorssegélyt azon AKCS-államok lakosságának kell nyújtani, amelyekben természeti katasztrófák vagy olyan, emberek által okozott válságokból, mint a háborúkból és egyéb konfliktusokból vagy hasonló hatással járó különleges körülményekből fakadó, rendkívülien súlyos gazdasági és társadalmi nehézségek jelentkeznek. A humanitárius és gyorssegélyt addig kell fenntartani, amíg az szükséges az ilyen helyzetekből adódó vészhelyzeti igények kezeléséhez.

(2) A humanitárius és gyorssegélyt kizárólag a katasztrófák áldozatai szükségleteinek és érdekeinek megfelelően és a nemzetközi humanitárius jog elveivel összhangban kell nyújtani. Különös tekintettel arra, hogy nem lehet megkülönböztetést tenni az áldozatok között faj, etnikai származás, vallás, nem, életkor, nemzetiség vagy politikai elkötelezettség alapján, és garantálni kell az áldozatokhoz való szabad hozzáférést és az áldozatok védelmét, valamint a humanitárius alkalmazottak és felszerelések biztonságát.

(3) A humanitárius és gyorssegély céljai:

a) védi az emberek életét a természeti katasztrófák, konfliktusok vagy háborúk által előidézett válságok során és az ilyen válságokat közvetlenül követő helyzetekben;

b) minden rendelkezésre álló logisztikai eszközzel hozzájárul a humanitárius segély finanszírozásához és szállításához, valamint ahhoz, hogy ahhoz annak tervezett kedvezményezettjei közvetlenül hozzáférhessenek;

c) a rövid távú rehabilitáció és újjáépítés végrehajtása, hogy az érintett lakosság minden csoportja újra részesülhessen a minimális társadalmi és gazdasági integrációból, és a lehető leghamarabb megteremtse a feltételeket a fejlődés folytatásához az érintett AKCS-állam által kitűzött hosszú távú célok alapján;

d) a természetes vagy ember által előidézett katasztrófákat követően elmozdított emberek (menekültek, kitelepítettek és visszatérők) igényeinek kezelése, hogy a szükséges ideig kielégítse a menekültek és kitelepítettek minden igényét (tartózkodási helytől függetlenül), és megkönnyítse önkéntes hazatérésüket, illetve újbóli integrálódásukat származási országukban; és

e) támogatás az AKCS-államok számára a katasztrófa-megelőzési és készültségi mechanizmusok létrehozásában, beleértve az előrejelző és korai figyelmeztető rendszereket a katasztrófák következményeinek csökkentése céljából.

(4) A fentiekben előírthoz hasonló támogatás adható a menekülteket vagy hazatérőket fogadó AKCS-államok számára, hogy kielégítsék a gyorssegély által le nem fedett sürgős igényeket.

(5) Hangsúlyozva az e cikkel összhangban nyújtott segítség fejlesztő jellegét, az érintett állam kérésére rendkívüli esetben a támogatást az indikatív programmal együtt is fel lehet használni.

(6) A humanitárius és gyorssegélynyújtási tevékenységeket a válsághelyzet által érintett AKCS-ország, a Bizottság, a nemzetközi szervezetek vagy a helyi és nemzetközi nem állami szervezetek kérésére végzik el. Az ilyen támogatást olyan eljárások alapján kell irányítani és végrehajtani, amelyek lehetővé teszik a gyors, rugalmas és hatékony tevékenységet. A Közösség megteszi a szükséges megfelelő lépéseket a gyors cselekvés megkönnyítése érdekében, hogy megfeleljen a gyorssegélynyújtásra szorulók szükségleteinek.

73. cikk

(1) E megállapodás alapján a Közösség támogatásával olyan vészhelyzetet követő tevékenységeket lehet felvállalni, amelyek célja a természeti katasztrófák vagy hasonló hatású rendkívüli körülmények utáni fizikai és társadalmi rehabilitáció. Az ilyen hatásos és rugalmas mechanizmusok révén megvalósuló tevékenységnek meg kell könnyítenie a vészhelyzeti szakaszból a fejlődési szakaszba való átmenetet, elő kell segítenie a lakosság érintett csoportjainak újbóli társadalmi és gazdasági integrációját, a lehető legnagyobb mértékben meg kell szüntetnie a válság okait, és meg kell erősítenie az intézményeket, valamint a helyi és nemzeti szereplők részvételét az érintett AKCS-állam fenntartható fejlődési politikájának megfogalmazásában.

(2) Az alapból csak rendkívüli körülmények között lehet rövid távú vészhelyzeti intézkedéseket finanszírozni, amennyiben az ilyen segítségnyújtást nem lehet finanszírozni a Közösség költségvetéséből.

7. Fejezet

BERUHÁZÁSOK ÉS A MAGÁNSZEKTOR FEJLESZTÉSÉNEK TÁMOGATÁSA

74. cikk

Az együttműködés pénzügyi és technikai segítségnyújtás révén támogatja a beruházást és a magánszektor fejlesztését célzó politikákat és stratégiákat az e megállapodásban előírt módon.

75. cikk

A beruházások támogatása

Az AKCS-államok, a Közösség és annak tagállamai a saját hatáskörükön belül, felismerve a magánberuházások fontosságát a fejlesztési együttműködésük elősegítésében, és elismerve annak szükségességét, hogy lépéseket tegyenek az ilyen beruházások előmozdítása érdekében

a) intézkedéseket hajtanak végre, hogy fejlesztési erőfeszítéseikben olyan magánbefektetők részvételét ösztönözzék, akik megfelelnek az AKCS–EK fejlesztési együttműködés célkitűzéseinek és prioritásainak, valamint államuk vonatkozó törvényeinek és rendeleteinek;

b) a kiszámítható és biztonságos befektetési környezet létrehozását és fenntartását elősegítő intézkedéseket és tevékenységeket hajtanak végre, valamint az ilyen befektetési környezet javításáról szóló megállapodásokról tárgyalásokat kezdenek;

c) ösztönzik az EU magánszektorát, hogy kölcsönös üzleti együttműködés és partnerség alapján fektessen be az AKCS-országokban lévő partnereibe, és nyújtson azoknak konkrét támogatást;

d) a társfinanszírozás ösztönzésével lehetővé teszik partnerségek és vegyesvállalatok létrehozását;

e) ágazati befektetési fórumokat szponzorálnak a partnerség és a külföldi befektetések elősegítése érdekében;

f) támogatják az AKCS-államok azon erőfeszítéseit, hogy vonzzák a magánszektor számára kulcsfontosságú infrastrukturális beruházások és a bevételtermelő infrastruktúra finanszírozását, különös tekintettel a magánfinanszírozásra;

g) támogatják a külföldi befektetések elősegítésében és lehetővé tételében részt vevő hazai beruházás-fejlesztési ügynökségek és intézmények kapacitásának bővítését;

h) terjesztik az AKCS-államokbeli befektetési lehetőségekről és a vállalkozások működési feltételeiről szóló információkat; és

i) elősegítik a gazdasági párbeszédet, együttműködést és partnerséget a nemzeti, regionális és AKCS–EU magánvállalkozások között, különösen egy AKCS–EK magánvállalkozási fórumon keresztül. Az AKCS–EU magánvállalkozási fórum működésének támogatását az alábbi célkitűzések elérésére való törekvéssel szolgálják:

i. a párbeszéd lehetővé tétele az AKCS–EK magánszektorain belül, valamint az AKCS–EK magánszektorai és a megállapodás alapján létrehozott szervek között;

ii. az AKCS és az EU magánszektorai között a megállapodás keretében létrejött kapcsolatokat vagy általánosságban a Közösség és az AKCS közötti gazdasági kapcsolatokat érintő kérdések teljes körének elemzése és az ezekkel kapcsolatos információ rendszeres továbbítása a megfelelő szervek számára; és

iii. a többek között a regionális vagy körzeti szintű termelési ágakat vagy terméktípusokat érintő, ágazati jellegű konkrét kérdések elemzése és az azokkal kapcsolatos információ rendszeres továbbítása a megfelelő szervek számára.

76. cikk

Beruházások finanszírozása és támogatása

(1) Az együttműködés hosszú távú pénzügyi forrásokat biztosít, a kockázati tőkét is beleértve, hogy támogatást nyújtson a magánszektorban a növekedés előmozdításában, és segítsen hazai és külföldi tőkét mozgósítani e cél elérése érdekében. E célból az együttműködés különösen az alábbiakat nyújtja:

a) pénzügyi és technikai segítségnyújtás a politikák reformja, az emberi erőforrások fejlesztése, az intézményi kapacitásbővítés vagy a konkrét beruházásokkal kapcsolatos intézményi támogatás egyéb formái, a vállalkozások versenyképességét fokozó és a magánszektorbeli pénzügyi és nem pénzügyi közvetítő szervezetek kapacitásait megerősítő intézkedések, valamint a befektetést lehetővé tevő és elősegítő, versenyképesség-fokozó tevékenységek támogatása érdekében;

b) tanácsadói és konzultációs szolgáltatások az alkalmas befektetési környezet, illetve a tőkeáramlást irányító és ösztönző adatbázis létrehozásában nyújtott támogatás érdekében;

c) kockázati tőke a tőkebefektetésekhez vagy kvázi tőkebefektetésekhez, garanciák a hazai és külföldi magánberuházások támogatására, valamint kölcsönök vagy hitelkeretek az e megállapodás Finanszírozási feltételekről szóló II. mellékletében megállapított feltételek alapján; és

d) a bank saját erőforrásaiból folyósított kölcsönök.

(2) A bank saját forrásaiból folyósított kölcsönöket a bank alapszabályával és az e megállapodás II. mellékletében megállapított feltételekkel összhangban kell nyújtani.

77. cikk

Befektetési garanciák

(1) A befektetési garanciák a fejlesztésfinanszírozás egyre fontosabb eszközét jelentik, mivel hozzájárulnak a projektek kockázatainak csökkentéséhez, és ösztönzik a magántőke áramlását. Az együttműködés ezért biztosítja a kockázati biztosítás kockázatenyhítő mechanizmusként való egyre növekvő elérhetőségét és használatát annak érdekében, hogy fokozza az AKCS-államok iránti befektetői bizalmat.

(2) Az együttműködés garanciákat kínál, és garancianyújtással segíti a minősített befektetések kockázatait fedező pénzeszközöket. Az együttműködés különösen az alábbiakat támogatja:

a) a támogatható befektetők külföldi működőtőke befektetéseit fedező viszontbiztosítási rendszerek; a jogbizonytalanság, valamint a kisajátítás, a deviza-átutalási korlátozások, a háború és zavargások, illetve a szerződésszegés jelentősebb kockázatai ellen. A befektetők a négy biztosítási típus bármely kombinációjára biztosíthatják a projekteket;

b) garanciaprogramok a kockázatok fedezésére az adósságfinanszírozás részleges garanciáinak formájában. Mind a részleges kockázati, mind a részleges hitelgaranciának elérhetőnek kell lennie; és

c) nemzeti és regionális garanciaalapok, amelyek a pénzügyi szektor fejlesztésének ösztönzése érdekében különösen a hazai pénzügyi intézményekre vagy befektetőkre terjednek ki.

(3) Az együttműködés támogatja még a kapacitásbővítést, az intézményi támogatást, valamint a befektetők kereskedelmi kockázatainak csökkentését célzó nemzeti és/vagy regionális kezdeményezések (többek között az exporthitel-rendszereket fejlesztő beruházások védelmének fokozására szolgáló garanciaalapok, szabályozó szervek, választottbírósági mechanizmusok és igazságszolgáltatási rendszerek) alapfinanszírozásában való részvételt.

(4) Az együttműködés az ilyen támogatást a kiegészítő és hozzáadott érték alapján nyújtja a magán- és/vagy állami kezdeményezések tekintetében, és minden lehetséges esetben partnerségben a magán- és más állami szervezetekkel. Az AKCS és az EK az AKCS–EK Fejlesztésfinanszírozási Együttműködési Bizottság keretein belül közös tanulmányt kell készíteni egy AKCS–EK Garanciaügynökség létrehozási javaslatáról a befektetési garanciaprogramok biztosítása és kezelése érdekében.

78. cikk

A befektetések védelme

(1) Az AKCS-államok, valamint a Közösség és tagállamai saját hatáskörükön belül megerősítik annak szükségességét, hogy előmozdítsák és védelmezzék bármely fél befektetéseit területükön, és ezzel összefüggésben megerősítsék annak fontosságát, hogy kölcsönös érdekeik alapján olyan, a befektetés támogatásáról és védelméről szóló megállapodásokat kössenek, amelyek a biztosítási és garanciarendszerek alapját is képezhetik.

(2) Az AKCS-államok számára különösen jelentős és általuk támogatott fejlesztési programokba történő európai befektetések ösztönzése érdekében egyrészről a Közösség és tagállamai, másrészről az AKCS-államok megállapodásokat köthetnek a kölcsönös érdekeken alapuló egyedi projektekkel kapcsolatban, amennyiben a Közösség és az európai vállalkozások hozzájárulnak azok finanszírozásához.

(3) A felek megállapodnak abban is, hogy a gazdasági partnerségi megállapodásaikon belül a Közösség és a tagállamok hatásköreinek tiszteletben tartásával a beruházásokat védő és támogató általános elveket vezetnek be, amelyek hozzájárulnak az illetékes nemzetközi fórumokon és kétoldalúan elfogadott legjobb eredményekhez.

III. Cím

TECHNIKAI EGYÜTTMŰKÖDÉS

79. cikk

(1) A technikai együttműködés támogatást nyújt az AKCS-államoknak a nemzeti és regionális emberi erőforrások fejlesztése, a fejlesztés sikere szempontjából kulcsfontosságú intézmények fenntartható fejlesztése, beleértve többek között az AKCS konzultációs cégek és szervezetek megerősítése, valamint az AKCS és EU cégek tanácsadóira kiterjedő csereprogramok terén.

(2) A technikai együttműködés továbbá költséghatékonynak és a szükségletek kielégítésére alkalmasnak kell lennie, valamint kedveznie kell a know-how átadásának, és növelnie a nemzeti és regionális kapacitásokat. A technikai együttműködésnek hozzá kell járulnia a projektek és programok céljainak eléréséhez, beleértve a nemzeti és regionális engedélyezésre jogosult tisztviselők irányítási hatáskörének erősítésére irányuló erőfeszítéseket. A technikai segítségnyújtás:

a) igényvezérelt, és így csak az érintett AKCS-állam vagy -államok kérésére válik elérhetővé a kedvezményezett fél igényeihez igazított formában;

b) kiegészíti és támogatja az AKCS erőfeszítéseit a saját követelmények meghatározására;

c) figyelemmel kísérhető és ellenőrizhető a hatékonyság biztosítása érdekében;

d) ösztönzi az AKCS-szakértők, tanácsadó cégek, illetve oktatási és kutatási intézmények részvételét az alapból finanszírozott szerződésekben, és azonosítja a képzett nemzeti és regionális személyzet alkalmazásának módjait az alap projektjeiben;

e) ösztönzi az AKCS nemzeti tisztviselők tanácsadóként történő kiküldését a saját országukban vagy szomszédos országban lévő intézményekhez, illetve valamely regionális szervezethez;

f) a nemzeti és regionális munkaerő korlátaival és lehetőségeivel kapcsolatos ismeretek fejlesztését célozza, és létrehozza az alapból finanszírozott projekteken és programokon való részvételre alkalmas AKCS-szakértők, -tanácsadók és tanácsadó cégek jegyzékét;

g) támogatja az AKCS-n belüli technikai segítségnyújtást, hogy elősegítse a technikai segítség, az irányítás és a szakmai tapasztalat AKCS-államok közötti cseréjét;

h) cselekvési programokat dolgoz ki a projektek és programok tervezésének szerves részét képező hosszú távú intézményi és személyzeti fejlesztés érdekében, figyelembe véve a szükséges pénzügyi követelményeket;

i) támogatja az AKCS-államok azon képességének fejlesztéséről szóló intézkedéseket, hogy felépíthessék saját szaktudásukat; és

j) különös figyelmet fordít az AKCS-államok projekttervezési, -kivitelezési és -felülvizsgálati, valamint költségvetés gazdálkodási képességeinek fejlesztésére.

(3) Technikai segítségnyújtás az együttműködés minden területén nyújtható az e megállapodásban megállapított felhatalmazáson belül. Az idetartozó tevékenységek eltérő hatókörűek és jellegűek lehetnek, és az AKCS-államok szükségleteihez igazítottak.

(4) A technikai együttműködés lehet egyedi vagy általános jellegű. Az AKCS–EK Fejlesztésfinanszírozási Együttműködési Bizottság állapítja meg a technikai együttműködés végrehajtásának iránymutatásait.

80. cikk

Az értelmiségiek AKCS-államokból való kivándorlásának visszafordítása céljából a Közösség támogatást nyújt az azt kérő AKCS-államoknak a fejlett országokban tartózkodó szakképzett AKCS-állampolgárok hazatérésének megkönnyítésére alkalmas visszatelepülésre való ösztönzések révén.

IV. Cím

ELJÁRÁSOK ÉS IGAZGATÁSI RENDSZEREK

81. cikk

Eljárások

Az irányítóbizottsági eljárások átláthatók, könnyen alkalmazhatók, és lehetővé teszik a feladatok és felelősségek decentralizálását a területen. Az AKCS–EK fejlesztési együttműködés végrehajtásának nyitva kell állnia a nem állami szereplők előtt is az őket érintő területeken. A pénzügyi és technikai együttműködés programozásával, előkészítésével, végrehajtásával és igazgatásával kapcsolatos részletes eljárási rendelkezéseket a végrehajtási és irányítóbizottsági eljárásokról szóló IV. melléklet állapítja meg. A Miniszterek Tanácsa áttekintheti, felülvizsgálhatja és módosíthatja e rendelkezéseket az AKCS–EK Fejlesztésfinanszírozási Együttműködési Bizottság ajánlása alapján.

82. cikk

Kivitelezők

Az e megállapodás szerinti pénzügyi és technikai együttműködés végrehajtása érdekében kivitelezőket jelölnek ki. A kivitelezők felelősségével kapcsolatos részletes rendelkezéseket a végrehajtási és irányítóbizottsági eljárásokról szóló IV. melléklet állapítja meg.

83. cikk

AKCS–EK Fejlesztésfinanszírozási Együttműködési Bizottság

(1) A Miniszterek Tanácsa évente legalább egyszer megvizsgálja, hogy a fejlesztésfinanszírozási együttműködés célkitűzései valóra váltak-e, és megvizsgálja az együttműködés végrehajtásából eredő általános és egyedi kérdéseket. E célból a Miniszterek Tanácsán belül felállítják az AKCS–EK Fejlesztésfinanszírozási Együttműködési Bizottságot (a továbbiakban „az AKCS–EK bizottság”).

(2) Az AKCS–EK bizottság többek között:

a) biztosítja a fejlesztésfinanszírozási együttműködés célkitűzéseinek és elveinek átfogó elérését, és általános iránymutatásokat állapít meg azok hatékony és időszerű végrehajtására;

b) megvizsgálja a fejlesztési együttműködési tevékenységek végrehajtásából fakadó kérdéseket, és megfelelő intézkedéseket javasol;

c) felülvizsgálja a megállapodás mellékleteit, hogy biztosítsa azok folyamatos érvényességét, és javaslatot tesz a megfelelő módosítások Miniszterek Tanácsa általi jóváhagyására; és

d) megvizsgálja a megállapodás keretében a magánszektor fejlesztésének, a befektetések és a Beruházási Konstrukció tevékenységei elősegítése céljából megvalósított tevékenységeket.

(3) A negyedévente összeülő AKCS–EK bizottság paritásos alapon az AKCS-államok és a Közösség képviselőiből, vagy azok meghatalmazott képviselőiből áll. Üléseit a felek bármelyikének kérésére, de legalább évente egyszer miniszteri szinten tartja.

(4) Az AKCS–EK bizottság eljárási szabályzatát a Miniszterek Tanácsa állapítja meg, különös tekintettel a képviselet feltételeire és a bizottság tagjainak számára, tanácskozásuk részletes szabályaira és az elnöki tiszt betöltésének feltételeire.

(5) Az AKCS–EK bizottság szakértői üléseket hívhat össze a fejlesztési együttműködés hatékony végrehajtását akadályozó esetleges nehézségek és szűk keresztmetszetek okának tanulmányozására. E szakértők ajánlásokat tesznek a bizottságnak az ilyen nehézségek és szűk keresztmetszetek megszüntetési módjaival kapcsolatban.

5. RÉSZ

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK A LEGKEVÉSBÉ FEJLETT,
TENGERPARTTAL NEM RENDELKEZŐ ÉS SZIGETI AKCS-ÁLLAMOKRÓL

1. Fejezet

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

84. cikk

(1) Annak érdekében, hogy a legkevésbé fejlett, tengerparttal nem rendelkező és szigeti AKCS-államok fejlődési ütemének fokozása érdekében teljes mértékben ki lehessen használni a megállapodás által kínált lehetőségeket, a megállapodás különös elbánást biztosít a legkevésbé fejlett AKCS-országok számára, és kellően figyelembe veszi a tengerparttal nem rendelkező és szigeti AKCS-országok sérülékenységét. Ezen kívül figyelembe veszi a konfliktus utáni helyzetben lévő országok szükségleteit is.

(2) A legkevésbé fejlett, tengerparttal nem rendelkező és szigeti országokra vonatkozóan a megállapodás más fejezeteiben foglalt egyedi intézkedésektől és rendelkezésektől függetlenül különös figyelmet fordítanak az ilyen csoportokra és a konfliktus utáni helyzetben lévő országokra az alábbiak érdekében:

a) a regionális együttműködés erősítése;

b) szállítási és kommunikációs infrastruktúra;

c) a tengeri erőforrások hatékony kiaknázása és az így előállított termékek forgalomba hozatala, illetve a tengerparttal nem rendelkező országok esetében a belvízi halászat;

d) strukturális kiigazítás, amelynek során ezen országok fejlettségi szintjét, valamint a végrehajtási szakaszban a kiigazítás társadalmi dimenzióit kell figyelembe venni; és

e) az élelmezési stratégiák és az integrált fejlesztési programok végrehajtása.

2. Fejezet

A LEGKEVÉSBÉ FEJLETT AKCS-ÁLLAMOK

85. cikk

(1) A legkevésbé fejlett AKCS-államokat különleges elbánásban kell részesíteni, hogy képesek legyenek a fejlődésüket akadályozó súlyos gazdasági és társadalmi nehézségek leküzdésére és így fejlődésük ütemének fokozására.

(2) A legkevésbé fejlett országok felsorolása a VI. mellékletben található. Ez a jegyzék a Miniszterek Tanácsának határozatával módosítható, amennyiben:

a) egy hasonló helyzetben lévő harmadik állam csatlakozik a megállapodáshoz; és

b) valamely AKCS-állam gazdasági helyzete jelentősen és tartósan megváltozik olyan mértékben, hogy fel kell venni a legkevésbé fejlett kategóriába, illetve már nem indokolt az ilyen kategóriába való sorolása.

86. cikk

A legkevésbé fejlett AKCS-államokkal kapcsolatban elfogadott rendelkezéseket az alábbi cikkek tartalmazzák: 2., 29., 32., 35., 37., 56., 68., 84., 85.

3. Fejezet

TENGERPARTTAL NEM RENDELKEZŐ AKCS-ÁLLAMOK

87. cikk

(1) Meghatározott rendelkezéseket és intézkedéseket állapítanak meg a tengerparttal nem rendelkező AKCS-államok arra irányuló erőfeszítéseinek támogatására, hogy leküzdjék a fejlődésüket akadályozó földrajzi nehézségeket és egyéb akadályokat, és így fokozhassák fejlődésük ütemét.

(2) A tengerparttal nem rendelkező AKCS-államok jegyzéke a VI. mellékletben található. Ez a Miniszterek Tanácsának határozatával módosítható, amennyiben egy hasonló helyzetben lévő harmadik állam csatlakozik ehhez a megállapodáshoz.

88. cikk

A tengerparttal nem rendelkező AKCS-államokkal kapcsolatban elfogadott rendelkezéseket az alábbi cikkek tartalmazzák: 2., 32., 35., 56., 68., 84., 87.

4. Fejezet

SZIGETI AKCS-ÁLLAMOK

89. cikk

(1) Meghatározott rendelkezéseket és intézkedéseket állapítanak meg a szigeti AKCS-államok arra irányuló erőfeszítéseinek támogatására, hogy leküzdjék a fejlődésüket akadályozó természeti és földrajzi nehézségeket és egyéb akadályokat, és így fokozhassák fejlődésük ütemét.

(2) A szigeti AKCS-államok felsorolása a VI. mellékletben található. Ez a Miniszterek Tanácsának határozatával módosítható, amennyiben egy hasonló helyzetben lévő harmadik állam csatlakozik ehhez a megállapodáshoz.

90. cikk

A szigeti AKCS-államokkal kapcsolatban elfogadott rendelkezéseket az alábbi cikkek tartalmazzák: 2., 32., 35., 56., 68., 84., 89.

6. RÉSZ

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

91. cikk

Az e megállapodás és más szerződések közötti ellentmondás

A Közösség egy vagy több tagállama és egy vagy több AKCS-állam között létrejött szerződések, egyezmények vagy megállapodások nem gátolhatják e megállapodás végrehajtását.

92. cikk

A területi alkalmazás hatálya

E megállapodás irányadó egyrészről az AKCS-államok és a francia tengerentúli megyék közötti kapcsolatokra vonatkozóan az e megállapodásban előírt különös rendelkezések alapján azon területekre, amelyeken az Európai Közösséget létrehozó szerződés irányadó, az abban megállapított feltételek mellett, és másrészről az AKCS-államok területeire.

93. cikk

Megerősítés és hatálybalépés

(1) Ezt a megállapodást az aláíró felek saját alkotmányos szabályaikkal és eljárásaikkal összhangban erősítik meg vagy hagyják jóvá.

(2) Az ezt a megállapodást megerősítő vagy jóváhagyó okmányokat az AKCS-államok esetében az Európai Unió Tanácsának Főtitkárságán, a Közösség és annak tagállamai esetében pedig az AKCS-államok Főtitkárságán kell letétbe helyezni. A főtitkárságok haladéktalanul értesítik az aláíró államokat és a Közösséget.

(3) Ez a megállapodás azt a napot követő második hónap első napján lép hatályba, amikor a tagállamok és az AKCS-államok legalább kétharmada letétbe helyezi a megerősítő okmányt, valamint a Közösség letétbe helyezi az e megállapodást jóváhagyó okmányt.

(4) Az az aláíró AKCS-állam, amely e megállapodás (3) bekezdésben megadott hatálybalépésének napjáig nem fejezte be az (1) és (2) bekezdésben megállapított eljárásokat, a (6) bekezdés rendelkezéseinek sérelme nélkül kizárólag az attól a naptól számított 12 hónapon belül teheti ezt meg.

Ilyen államok vonatkozásában a megállapodás az eljárás befejezését követő második hónap első napján lép hatályba. Ezen államok elismerik a megállapodás végrehajtására a hatálybalépés napját követően tett minden intézkedés érvényességét.

(5) Az e megállapodással létrehozott közös intézmények eljárási szabályzata állapítja meg azon feltételeket, amelyek mellett a (4) bekezdésben említett aláíró államok képviselői megfigyelőként jelen lehetnek az ilyen intézményekben.

(6) A Miniszterek Tanácsa úgy határozhat, hogy külön támogatást biztosít azon AKCS-államok számára, amelyek korábbi AKCS–EK egyezmények aláíró felei voltak, és amelyek szabályszerűen létrehozott kormányzati intézmények hiányában nem voltak képesek aláírni vagy megerősíteni ezt a megállapodást. Ez a támogatás vonatkozhat az intézmények kiépítésére, illetve a gazdasági és szociális fejlesztésre irányuló erőfeszítésekre, különös figyelemmel a lakosság legsérülékenyebb rétegeinek szükségleteire. Ebben az összefüggésben az ilyen országok igénybe vehetik az e megállapodás
4. részében nyújtott pénzeszközöket pénzügyi és technikai együttműködés céljára.

A (4) bekezdéstől eltéréssel a megállapodást aláíró országok a kormányzati intézmények helyreállításától számított 12 hónapon belül fejezhetik be a megerősítési eljárást.

Azok az érintett országok, amelyek nem írták alá, és nem is erősítették meg ezt a megállapodást, ahhoz a 94. cikkben előírt csatlakozási eljárással csatlakozhatnak.

94. cikk

Csatlakozás

(1) A megállapodáshoz való csatlakozásra irányuló minden olyan kérelmet, amelyet az AKCS-államokéval összehasonlítható strukturális jellemzőkkel és gazdasági, illetve társadalmi helyzettel rendelkező független állam nyújt be, a Miniszterek Tanácsa elé kell terjeszteni.

Ha a Miniszterek Tanácsa jóváhagyja a kérelmet, az érintett állam e megállapodáshoz azáltal csatlakozik, hogy letétbe helyez egy csatlakozási okmányt az Európai Unió Tanácsának Főtitkárságán, amely megküldi annak hitelesített másolatát az AKCS Titkárságnak, és értesíti a tagállamokat. A Miniszterek Tanácsa megállapíthat bármely, esetleg szükséges módosító intézkedést.

Az érintett államra ugyanazon jogok és kötelezettségek vonatkoznak, mint az AKCS-államokra. Csatlakozása nem sértheti az e megállapodást aláíró AKCS-államok által a fejlesztési együttműködés finanszírozásáról szóló rendelkezések alapján élvezett jogokat. A Miniszterek Tanácsa egy, e megállapodás szerves részét képező külön jegyzőkönyvben állapíthatja meg egy adott állam csatlakozására vonatkozó feltételeket és egyedi szabályokat.

(2) A Miniszterek Tanácsát tájékoztatni kell harmadik államok által az AKCS-államok gazdasági csoportjának tagjai közé történő felvételre benyújtott kérelmekről.

(3) A Miniszterek Tanácsát tájékoztatni kell harmadik államok arra irányuló kérelméről, hogy az Európai Unió tagjává válhassanak. Az Unió és a kérelmező állam közötti tárgyalások során a Közösség biztosítja az AKCS-államok számára az összes megfelelő információt, azok pedig eljuttatják a Közösségnek észrevételeiket, hogy az teljes mértékben figyelembe vehesse azokat. A Közösség értesíti az AKCS Titkárságát az Európai Unióhoz történt csatlakozásokról.

Az Európai Unió minden új tagállama a csatlakozás napjától kezdődően e megállapodás résztvevő felévé válik a csatlakozási okmányban foglalt ilyen értelmű záradék értelmében. Amennyiben az unióhoz való csatlakozási okmány nem rendelkezik arról, hogy a tagállam automatikusan csatlakozik ehhez a megállapodáshoz, az érintett tagállam csatlakozása úgy valósul meg, hogy letétbe helyez egy csatlakozási okmányt az Európai Unió Tanácsának Főtitkárságán, amely megküldi annak hitelesített másolatát az AKCS Titkárságnak, és értesíti erről a tagállamokat.

A felek megvizsgálják az új tagállamok csatlakozásának e megállapodásra gyakorolt hatását. A Miniszterek Tanácsa határozhat az esetleg szükséges átmeneti vagy módosító intézkedésekről.

95. cikk

A megállapodás időtartama és a felülvizsgálati záradék

(1) Ezt a megállapodást húszéves időtartamra kötik, amely 2000. március 1-jén veszi kezdetét.

(2) A pénzügyi jegyzőkönyvek meghatározása ötéves időszakokra történik.

(3) Egyrészről a Közösség és a tagállamok, és másrészről az AKCS-államok minden egyes ötéves időszak lejárta előtt legkésőbb 12 hónappal értesítik a másik felet a rendelkezések bárminemű felülvizsgálatáról, amelyet e megállapodás lehetséges módosításának céljával kívánnak elvégezni. Ez azonban nem vonatkozik a gazdasági és kereskedelmi együttműködés rendelkezéseire, amelyekre vonatkozóan különleges felülvizsgálati eljárás létezik. E határidő ellenére, ha az egyik fél a megállapodás bármely rendelkezésének felülvizsgálatát kéri, a másik félnek két hónap áll rendelkezésére, hogy a felülvizsgálat kiterjesztését kérje más olyan rendelkezésekre is, amelyek kapcsolatban vannak az eredeti kérelem tárgyát képező rendelkezéssel.

Ezen ötéves időszak lejárta előtt tíz hónappal a felek tárgyalásokat kezdenek azzal a céllal, hogy megvizsgálják az értesítés tárgyát képező rendelkezések minden lehetséges módosítását.

A 93. cikk a módosításokra is irányadó.

A Miniszterek Tanácsa elfogadja azon átmeneti intézkedéseket, amelyekre szükség lehet a módosított rendelkezésekkel kapcsolatban azok hatálybalépéséig.

(4) Tizennyolc hónappal a megállapodás teljes időtartamának lejárta előtt a felek tárgyalásokat kezdenek annak érdekében, hogy megvizsgálják, azt követően milyen rendelkezések szabályozzák kapcsolataikat.

A Miniszterek Tanácsa elfogad minden átmeneti intézkedést, amelyre szükség lehet az új megállapodás hatálybalépéséig.

96. cikk

Alapvető elemek: konzultációs eljárás és megfelelő intézkedések az emberi jogokkal,
a demokratikus elvekkel és a jogállamisággal kapcsolatban

(1) E cikk értelmében a „felek” kifejezés vonatkozik egyrészről a Közösségre és az Európai Unió tagállamaira, másrészről valamennyi AKCS-államra.

(2) a) Ha a felek között rendszeresen folytatott politikai párbeszéd ellenére valamely fél úgy ítéli meg, hogy a másik fél nem teljesíti a 9. cikk (2) bekezdésében említett, az emberi jogok, a demokratikus elvek és a jogállamiság tiszteletben tartásából eredő kötelezettségeit, a különösen sürgős esetek kivételével átad a másik félnek és a Miniszterek Tanácsának a helyzet alapos kivizsgálásához szükséges minden információt annak érdekében, hogy a felek által elfogadható megoldást találjanak. E célból felkéri a másik felet az érintett fél által a helyzet orvoslására megtett vagy megteendő intézkedésekről szóló konzultációra.

– A konzultációkat a megoldás keresése szempontjából legmegfelelőbb szinten és formában kell tartani.

– A konzultációkat a felkérést követően legkésőbb 15 nappal meg kell kezdeni, és azok kölcsönös megállapodással a jogsértés jellegétől és súlyosságától függően megállapított időtartamon át tartanak. A konzultációk azonban egyetlen esetben nem tarthatnak 60 napnál tovább.

– Amennyiben a konzultációk nem vezetnek mindkét fél által elfogadható eredményre, vagy a konzultációt elutasítják és különösen sürgős esetben meg lehet tenni a megfelelő intézkedéseket. Ezen intézkedéseket vissza kell vonni, amint elrendelésük oka megszűnt.

b) A „különösen sürgős esetek” kifejezés a 9. cikk (2) bekezdésében említett alapvető elemek egyikének olyan különösen súlyos és nyilvánvaló megsértésének kivételes eseteire vonatkozik, amelyek azonnali fellépést igényelnek.

– A különösen sürgős eljáráshoz folyamodó fél külön-külön tájékoztatja a másik felet és a Miniszterek Tanácsát e tényről, kivéve, ha erre nincs idő.

c) Az e cikkben említett „megfelelő intézkedések” a nemzetközi joggal összhangban megtett és a jogsértéssel arányban álló intézkedések. Az intézkedések kiválasztásakor elsőbbséget kell adni azoknak, amelyek a legkevésbé zavarják e megállapodás alkalmazását. Elfogadott, hogy a felfüggesztés alkalmazására csak legvégső esetben kerülhet sor.

– Amennyiben különösen súlyos esetben intézkedéseket tesznek, azokról haladéktalanul tájékoztatni kell a másik felet és a Miniszterek Tanácsát. Az érintett fél kérésére ekkor konzultációkat lehet tartani a helyzet alapos kivizsgálása céljából és annak érdekében, hogy lehetőség szerint megoldást találjanak. Ezeket a konzultációkat az a) bekezdés második és harmadik albekezdésében megállapított szabályoknak megfelelően kell megtartani.

97. cikk

Konzultációs eljárás és megfelelő intézkedések a korrupcióval kapcsolatban

(1) A felek fontolóra veszik, hogy amikor a Közösség jelentős partner a gazdasági és ágazati politikák és programok pénzügyi támogatásában, a korrupció súlyos eseteinek a felek közötti konzultációkhoz kell vezetniük.

(2) Ilyen esetekben az egyik fél konzultációra kérheti fel a másik felet. Az ilyen konzultációkat legkésőbb a felkérést követő 21. napon kell elkezdeni, és legfeljebb 60 napig tarthatnak.

(3) Amennyiben a konzultációk nem vezetnek a két fél által elfogadható megoldáshoz, vagy ha a konzultációt elutasítják, a felek megteszik a megfelelő intézkedéseket. A helyzet azonnali orvoslásához szükséges intézkedések megtétele minden esetben elsősorban annak a félnek a feladata, amelynél a súlyos korrupció esetei előfordultak. A felek bármelyike által tett intézkedéseknek arányban kell lenniük a helyzet súlyosságával. Az intézkedések kiválasztásakor elsőbbséget kell adni azoknak, amelyek a legkevésbé zavarják e megállapodás alkalmazását. Elfogadott, hogy a felfüggesztés alkalmazására csak a legvégső esetben kerülhet sor.

(4) E cikk értelmében a „felek” kifejezés egyrészről a Közösségre és az Európai Unió tagállamaira, másrészről valamennyi AKCS-államra vonatkozik.

98. cikk

Vitarendezés

(1) A Miniszterek Tanácsa elé kell terjeszteni minden vitát, amely egyrészről a Közösség egy vagy több tagállama és másrészről az AKCS-államok között e megállapodás értelmezéséből vagy alkalmazásából ered.

A Miniszterek Tanácsának ülései közötti időben a vitákat a Nagykövetek Bizottsága elé kell terjeszteni.

(2) a) Amennyiben a Miniszterek Tanácsának nem sikerül a vitát rendeznie, bármely fél kérheti, hogy a vitát választottbíróság útján rendezzék. E célból mindkét fél kijelöl egy választottbírót, a választottbíráskodásra vonatkozó kérelemtől számított harminc napon belül. Ennek hiányában bármely fél felkérheti az Állandó Választottbíróság főtitkárát, hogy jelölje ki a második választottbírót.

b) A két választottbíró harminc napon belül jelöli ki a harmadik választottbírót. Ennek hiányában bármely fél felkérheti az Állandó Választottbíróság főtitkárát, hogy jelölje ki a harmadik választottbírót.

c) A választottbírák eltérő értelmű határozatának hiányában a Nemzetközi Szervezetek és Államok Állandó Választottbíróságának nem kötelező erejű választottbírósági szabályzatában előírt eljárást kell alkalmazni. A választottbíráknak határozatukat három hónapon belül kell többségi szavazással meghozniuk.

d) A vitában részt vevő mindkét fél köteles megtenni a választottbírák határozatának végrehajtásához szükséges intézkedéseket.

e) Ezen eljárás alkalmazásában a Közösséget és a tagállamokat a vitában egyetlen félnek kell tekinteni.

99. cikk

Felmondási záradék

A Közösség és annak tagállamai valamennyi AKCS-állammal szemben, illetve valamennyi AKCS-állam a Közösséggel és annak tagállamaival szemben hathónapos felmondási idővel mondhatja fel a megállapodást.

100. cikk

A szövegek státusa

Az e megállapodáshoz csatolt jegyzőkönyvek és mellékletek annak szerves részét képezik. A Miniszterek Tanácsa átdolgozhatja, felülvizsgálhatja és/vagy módosíthatja a II., III., IV. és VI. mellékletet, az AKCS–EK Fejlesztésfinanszírozási Együttműködési Bizottság ajánlásai alapján.

Ezt a megállapodást, amely két-két példányban készült angol, dán, finn, francia, görög, holland, német, olasz, portugál, spanyol és svéd nyelven, és amely szövegek mindegyike egyaránt hiteles, letétbe kell helyezni az Európai Unió Tanácsa Főtitkárságának és az AKCS-államok Titkárságának levéltárában, amely eljuttat egy-egy hitelesített másolatot valamennyi aláíró állam kormánya részére.

A MEGÁLLAPODÁS MELLÉKLETEI

I. MELLÉKLET

PÉNZÜGYI JEGYZŐKÖNYV

(1) Az e megállapodásban megállapított célokra és egy 2000. március 1-jével kezdődő ötéves időszakra a Közösség által az AKCS-államoknak nyújtott pénzügyi támogatás teljes össze 15 200 millió euró.

(2) A Közösség pénzügyi támogatása legfeljebb 13 500 millió euró összeget tartalmaz a 9. Európai Fejlesztési Alapra (EFA).

(3) A 9. EFÁ-t a következőképpen kell felosztani az együttműködési instrumentumok között:

a) 10 000 millió eurót kell juttatás formájában egy hosszú távú fejlesztési támogatási keretre elkülöníteni. E keretet a nemzeti indikatív programok finanszírozására használják fel e megállapodás végrehajtási és irányítóbizottsági eljárásokról szóló IV. mellékletének 1–5. cikkével összhangban. A hosszú távú fejlesztési támogatási keretből:

i. 90 millió eurót kell elkülöníteni a Vállalkozásfejlesztési Központ (CDE) költségvetésének finanszírozására;

ii. 70 millió eurót kell elkülöníteni a Mezőgazdasági Fejlesztési Központ (CTA) költségvetésének finanszírozására; és

iii. legfeljebb 4 millió eurót kell elkülöníteni az e megállapodás 17. cikkében említett célokra (Közös Parlamenti Közgyűlés).

b) 1300 millió eurót kell elkülöníteni juttatás formájában a regionális együttműködés támogatásának és az AKCS-államok integrációjának finanszírozására a megállapodás Végrehajtási és irányítóbizottsági eljárásokról szóló IV. mellékletének 6–14. cikkével összhangban.

c) 2200 millió eurót kell elkülöníteni a Beruházási Konstrukció finanszírozására a megállapodás finanszírozás feltételeiről szóló II. mellékletében megállapított feltételek mellett e megállapodás II. melléklete 2. és 4. cikkében előírt és e melléklet (3) bekezdésének a) pontjában említett forrásokból finanszírozott kamattámogatás finanszírozásának sérelme nélkül.

(4) Legfeljebb 1700 millió euró összeget az Európai Beruházási Bank biztosít a saját forrásaiból folyósított kölcsönök formájában. E forrásokat a megállapodás finanszírozás feltételeiről szóló II. mellékletében megállapított feltételek mellett juttatják a Bank alapokmányában meghatározott feltételekkel és a fent említett mellékletben a beruházásfinanszírozási feltételekre vonatkozóan megállapított rendelkezésekkel összhangban. A Bank a gazdálkodása alá tartozó forrásokból hozzájárul a regionális projektek és programok finanszírozásához.

(5) A korábbi EFÁ-kból e pénzügyi jegyzőkönyv hatálybalépésének napján fennmaradó egyenlegeket, valamint azon összegeket, amelyeket egy későbbi időpontban leválasztanak az ilyen alapok szerint működő projektekről, átviszik a 9. EFÁ-ba, és az e megállapodásban megállapított feltételekkel összhangban használják fel. A 9. EFÁ-ba így átvitt források, amelyeket korábban már elkülönítettek egy AKCS-állam vagy egy régió indikatív programja számára, továbbra is az adott állam vagy régió számára elkülönítve maradnak. E pénzügyi jegyzőkönyv teljes összege, kiegészítve az előző EFÁ-k áthozott egyenlegeivel, a 2000-től 2007-ig terjedő időszakra vonatkozik.

(6) A Bank kezeli a saját forrásaiból biztosított kölcsönöket, valamint a Beruházási Konstrukcióból finanszírozott tevékenységeket. Minden egyéb, e megállapodás szerinti pénzügyi forrást a Bizottság kezel.

(7) E pénzügyi jegyzőkönyv lejárta előtt a felek értékelik a kötelezettségvállalások és a kifizetések realizálásának mértékét. A felülvizsgálat alapján újra kell értékelni a források teljes összegét, valamint az új források bevonásának szükségességét az e megállapodás szerinti pénzügyi együttműködés támogatására.

(8) Amennyiben a megállapodás bármely instrumentuma által biztosított pénzeszközök e pénzügyi jegyzőkönyv lejárta előtt kimerülnek, a közös AKCS–EK Miniszterek Tanácsa megteszi a megfelelő intézkedéseket.

II. MELLÉKLET

A FINANSZÍROZÁS FELTÉTELEI

1. Fejezet

BERUHÁZÁSFINANSZÍROZÁS

1. cikk

E fejezet tartalmazza a Beruházási Konstrukció (továbbiakban: a Konstrukció) műveleteivel kapcsolatos finanszírozásra, az Európai Beruházási Bank (a Bank) saját forrásaiból folyósított kölcsönökre és a különleges műveletekre vonatkozó feltételeket. E forrásokat közvetve vagy közvetlenül a támogatható vállalkozásokhoz kell irányítani a megfelelő beruházási pénzeszközök és/vagy pénzügyi közvetítők révén.

2. cikk

A Beruházási Konstrukció forrásai

(1) A Konstrukció forrásai felhasználhatók többek között:

a) kockázati tőke biztosítására a következő formákban

i. részvétel az AKCS-vállalkozások saját tőkéjében, a pénzügyi intézményeket is ideértve;

ii. saját tőke jellegű támogatás az AKCS-vállalkozásoknak, a pénzügyi intézményeket is ideértve; és

iii. garanciák és egyéb hitelminőség javítások, amelyek felhasználhatók a politikai és a befektetéssel kapcsolatos egyéb kockázatok fedezésére mind a külföldi, mind a helyi befektetők vagy kölcsönadók esetében;

b) rendes kölcsönök nyújtására.

(2) A saját tőkében való részvétel rendszerint a nem ellenőrző kisebbségi részesedés számára adott, és ellenszolgáltatása az érintett projekt teljesítése alapján történik.

(3) A saját tőke jellegű támogatás állhat részvényesi előlegekből, részvényre átváltható kötvényekből, feltételes, alárendelt és osztalékra jogosító kölcsönökből, és a támogatás más hasonló formáiból. Az ilyen támogatás különösen a következőkből áll:

a) feltételes kölcsönök, amelyek törlesztése és/vagy időtartama a projekt teljesítésével kapcsolatos meghatározott feltételek teljesítéséhez kapcsolódik; a beruházás előtti tanulmányokra vagy a projekttel kapcsolatos egyéb technikai támogatásra biztosított feltételes kölcsönök meghatározott eseteiben a törlesztéstől el lehet tekinteni, ha a beruházás nem történt meg;

b) osztalékra jogosító kölcsönök, amelyek törlesztése és/vagy időtartama a projekt pénzügyi hozamához kapcsolódik; és

c) alárendelt kölcsönök, amelyeket csak a követelések rendezése után kell visszafizetni vissza.

(4) Az egyes műveletek díját a kölcsön nyújtásakor határozzák meg. Azonban

a) a feltételes vagy osztalékra jogosító kölcsönök esetében a díjazás rendszerint egy legfeljebb 3%-os rögzített kamatlábból és egy változó, a projekt teljesítéséhez kapcsolódó összetevőből áll; és

b) az alárendelt kölcsönök esetében a kamatlábnak a piaci kamatokhoz kell kötődnie.

(5) A garanciák árát úgy kell megállapítani, hogy az tükrözze a biztosított kockázatokat és a művelet egyedi jellemzőit.

(6) A rendes kölcsönök kamatlába tartalmazza a Bank által a türelmi idő és a törlesztési időszak tekintetében azonos feltételekkel rendelkező, hasonló kölcsönökre alkalmazott referencia-kamatlábat, és a Bank által meghatározott haszonkulcsot.

(7) A rendes kölcsönök időbeli hatálya a koncessziós feltételek alapján a következő esetekben hosszabbítható meg:

a) a legkevésbé fejlett vagy konfliktus utáni helyzetben lévő országok olyan infrastrukturális projektjei, amelyek a magánszektor fejlődésének előfeltételei. Ilyen esetekben a kölcsön kamatlába 3%-kal csökken; és

b) a privatizáció keretei között megvalósuló szerkezetátalakítással járó vagy jelentős és egyértelműen kimutatható társadalmi és környezetvédelmi előnyökkel járó projektek. Ilyen esetekben a kölcsönök kamattámogatással egészíthetők ki, amelynek mennyiségét és formáját a projekt egyedi jellemzőinek figyelembevételével határozzák meg. A kamattámogatás azonban nem lehet magasabb 3%-nál.

A végleges kamatláb mindenesetre sohasem lehet alacsonyabb, mint a referencia-kamatláb 50%-a.

(8) Az ilyen koncessziós célokra nyújtandó pénzeszközöket a Beruházási Konstrukcióból teszik elérhetővé, és nem haladják meg a Beruházási Konstrukcióból és a Bank saját forrásaiból történő beruházásfinanszírozás céljára elkülönített teljes összeg 5%-át.

(9) A kamattámogatások azonban tőkésíthetők vagy a projekttel kapcsolatos technikai segítségnyújtás támogatását célzó juttatások formájában felhasználhatók, különösen az AKCS-országok pénzügyi intézményei esetében.

3. cikk

A Beruházási Konstrukció műveletei

(1) A Beruházási Konstrukció az összes gazdasági ágazatban működik, és támogatja a magán- és kereskedelmi alapokon vezetett állami szektorbeli cégeket, ideértve a magánszektor számára kritikus fontosságú, jövedelemtermelő gazdasági és technológiai infrastruktúrát is. A Konstrukció

a) kezelése feltöltődő alapként történik, és célja, hogy pénzügyileg fenntartható legyen. Műveletei a piaccal kapcsolatos feltételeken alapulnak, és elkerülik, hogy a helyi piac torzulását, illetve a magánfinanszírozás forrásainak helyettesítését idézzék elő; és

b) arra törekszik, hogy katalizátorként szolgáljon azáltal, hogy mozgósítja a hosszú távú helyi forrásokat, és az AKCS-államok projektjeihez vonzza a külföldi magánbefektetőket és kölcsönadókat.

(2) A pénzügyi jegyzőkönyv lejártakor és a Miniszterek Tanácsa egyedi határozatának hiányban a Beruházási Konstrukcióhoz visszakerülő összesített nettó pénzeszközöket átcsoportosítják a következő pénzügyi instrumentumokhoz.

4. cikk

A Bank saját forrásából nyújtott kölcsönök

(1) A Bank

a) az általa kezelt források révén nemzeti és regionális alapon hozzájárul az AKCS-államok gazdasági és ipari fejlődéséhez, és e célból prioritásként finanszíroz termelő projekteket és programokat vagy egyéb beruházásokat, amelyek célja a magánszektor támogatása valamennyi gazdasági ágazatban;

b) szoros együttműködési kapcsolatokat létesít a nemzeti és regionális fejlesztési bankokkal, valamint az AKCS-államok és az EU banki és pénzügyi intézményeivel; és

c) az érintett AKCS-állammal konzultálva kiigazítja a fejlesztésfinanszírozási együttműködés e megállapodásban megállapítottak szerinti végrehajtására vonatkozó szabályokat és eljárásokat, ha ez szükséges ahhoz, hogy figyelembe vehesse a projektek és programok jellegét, és hogy e megállapodás célkitűzéseivel összhangban járjon el az alapokmányában megállapított eljárások keretrendszerén belül.

(2) A Bank saját forrásaiból finanszírozott kölcsönöket a következő feltételek mellett kell folyósítani:

a) a referencia-kamatláb a Bank által a pénznem, és a szerződés aláírásakor vagy a folyósítás napján kezdődő törlesztési időszak tekintetében azonos egyéb feltételek mellett folyósított kölcsön esetében alkalmazott kamatláb;

b) azonban

i. 3%-os kamattámogatásra jogosultak általában az állami szektorbeli projektek;

ii. a 2. cikk (7) bekezdésének b) pontjában meghatározott magánszektorbeli projektek a 2. cikk (7) bekezdésének b) pontjában meghatározott feltételek mellett jogosultak kamattámogatásra;

A végleges kamatláb egyetlen esetben sem lehet alacsonyabb a referencia-kamatláb 50%-ánál.

c) a kamattámogatás értéke szerint számított összegét a kölcsön folyósításakor Beruházási Konstrukció 2. cikk (8) és (9) bekezdésében meghatározott kamattámogatási juttatására kell terhelni, és közvetlenül a Banknak kell megfizetni; és

d) a Bank saját forrásaiból folyósított kölcsönök törlesztési időszakát a projekt gazdasági és pénzügyi jellemzői alapján határozzák meg, de nem haladhatja meg a 25 évet. E kölcsönök rendszerint tartalmaznak egy türelmi időt, amelyet a projekt kivitelezési idejére utalással kell rögzíteni.

(3) Állami vállalatoknak a Bank saját forrásaiból finanszírozott beruházásai esetén különleges, a projekttel kapcsolatos garanciákat és kötelezettségvállalásokat lehet kérni az érintett AKCS-államoktól.

5. cikk

Az árfolyamkockázatra vonatkozó feltételek

Az árfolyamingadozás hatásainak minimalizálása érdekében az árfolyamkockázat kérdését a következőképpen kell kezelni:

a) valamely vállalkozás saját pénzeszközeinek erősítésére szolgáló saját tőke részvétel esetében az árfolyamkockázatot általános szabályként a Beruházási Konstrukció viseli;

b) a kis- és középvállalkozások kockázatitőke-finanszírozása esetében az árfolyamkockázat általános szabályként megoszlik egyrészről a Közösség, másrészről az érintett felek között. Átlagban véve az árfolyamkockázatot egyenlően kell megosztani; és

c) ahol megvalósítható és indokolt, különösen a makroökonómiai és pénzügyi stabilitással jellemezhető országok esetében, a Konstrukció arra törekszik, hogy kiterjessze a kölcsönöket az AKCS-államok helyi pénznemeire, ezzel ténylegesen átvállalva az árfolyamkockázatot.

6. cikk

A devizaátutalás feltételei

Az e megállapodás alapján folyó és az e megállapodás keretein belül már írásbeli hozzájárulást elnyert műveletek vonatkozásában, az érintett AKCS-államok:

a) mentességet biztosítanak a kölcsönök és részleteik esetében az érintett AKCS-állam vagy – államok törvényei szerinti összes nemzeti vagy helyi illeték, kamatadó és jutalék alól;

b) a kedvezményezettek rendelkezésére bocsátják a szükséges devizát a kölcsönök azon kamatai, jutalékai és törlesztőrészletei kifizetéséhez, amelyek területükön a projektek és programok végrehajtására odaítélt finanszírozási szerződések feltételei szerint esedékesek; és

c) a Bank rendelkezésére bocsátják az általuk nemzeti pénznemben kapott összegek átutalásához szükséges külföldi valutát az euró vagy az átutalt egyéb valuta és a nemzeti valuta átutalás napján érvényes átváltási árfolyamán. Ez magában foglalja az ellenszolgáltatás minden formáját, többek között például a kölcsönök kamatait, osztalékokat, jutalékokat és díjakat, valamint a projektek és programok területükön történő végrehajtására odaítélt finanszírozási szerződések szerint esedékes törlesztőrészleteket és a részesedés eladásából származó bevételeket.

2. Fejezet

KÜLÖNLEGES MŰVELETEK

7. cikk

(1) Az együttműködés a kölcsönök felosztásából támogatja:

a) az alacsony jövedelműek lakáshoz jutását a lakáságazat hosszú távú fejlesztésének elősegítése érdekében, ideértve a másodlagos jelzálog lehetőséget;

b) a mikrofinanszírozást a KKV-k és a mikrovállalkozások elősegítése érdekében; és

c) a kapacitásbővítést, hogy megerősítse és megkönnyítse a magánszektor hatékony részvételét a szociális és gazdasági fejlesztésben.

(2) Az AKCS–EK Miniszterek Tanácsa e megállapodás aláírását követően és az AKCS–EK Fejlesztésfinanszírozási Együttműködési Bizottság javaslata alapján határoz a hosszú távú fejlesztési keretből e célok elérésére elkülönített források módozatairól és összegéről.

3. Fejezet

AZ EXPORTJÖVEDELMEK RÖVID TÁVÚ INGADOZÁSAINAK FINANSZÍROZÁSA

8. cikk

(1) A felek elismerik, hogy az exportjövedelmek rövid távú ingadozásai miatti veszteség veszélyeztetheti a fejlesztésfinanszírozási követelményeket, valamint a makroökonómiai és ágazati politikák végrehajtását. A hosszú távú fejlesztés felosztását meghatározó szempont tehát az, hogy az AKCS-államok gazdaságai milyen mértékben függnek az áruk és különösen a mezőgazdasági és bányászati termékek kivitelétől.

(2) Az exportjövedelmek bizonytalanságából eredő káros hatások enyhítése és a bevételek csökkenése által veszélyeztetett fejlesztési programok védelme érdekében a 9. és 10. cikk alapján további pénzügyi támogatást lehet mozgósítani a programozható forrásokból az ország hosszú távú fejlesztésére.

9. cikk

Jogosultsági feltételek

(1) A kiegészítő forrásokra való jogosultságot a következők szerint kell megállapítani:

a) – az áruk exportjából származó jövedelmek 10%-os (a legkevésbé fejlett országok esetében 2%-os) csökkenése a kérelmezés évét megelőző négy év első három évének számtani átlagához képest;

vagy

– az összes mezőgazdasági vagy bányászati termék exportjából származó jövedelem 10%-os (a legkevésbé fejlett országok esetében 2%-os) csökkenése a kérelmezés évét megelőző négy év első három évének számtani átlagához képest olyan országok esetében, ahol a mezőgazdasági vagy bányászati kivitel az áruk exportjából származó jövedelem több mint 40%-át képviseli; és

b) az adott évre vonatkozóan programozott vagy a következő évre előre jelzett államháztartási hiány 10%-os növekedése.

(2) A kiegészítő támogatásra való jogosultság négy egymást követő évre korlátozódik.

(3) A kiegészítő forrásokat fel kell tüntetni az érintett ország költségvetésében. Ezeket az alkalmazás évét követő évben a Közösség és az érintett AKCS-államok között előzetesen létrejött megállapodások alapján a programozási szabályokkal és módszerekkel összhangban kell felhasználni, ideértve a végrehajtási és irányítóbizottsági eljárásokról szóló IV. melléklet ide vonatkozó rendelkezéseit. A két fél megállapodása alapján a forrásokat fel lehet használni a nemzeti költségvetésben szereplő programokra is. A kiegészítő források egy részét azonban el lehet különíteni meghatározott ágazatok számára is.

10. cikk

Előlegek

A kiegészítő források elosztási rendszere előlegekről rendelkezik az összesített kereskedelmi statisztikák beszerzése bármely késedelmének fedezésére és annak biztosítására, hogy a szóban forgó forrásokat szerepeltetni lehessen a kérelmezés évét követő év költségvetésében. Az előlegeket a kormányok által összeállított és a Bizottsághoz a végleges és összesített hivatalos statisztikákat megelőzően benyújtott ideiglenes kiviteli statisztikák alapján kell mozgósítani. Az előleg legmagasabb összege a kérelmezés évére vonatkozó kiegészítő források becsült összegének 80%-a. Az így mozgósított forrásokat a Bizottság és a kormányok közötti közös megállapodással módosítják a végleges és összesített kiviteli statisztikák és az állami költségvetési hiány végleges számadataira figyelemmel.

11. cikk

E fejezet rendelkezéseit legkésőbb a működés második éve után, azt követően pedig bármely fél kérelmére felül kell vizsgálni.

4. Fejezet

EGYÉB RENDELKEZÉSEK

12. cikk

Folyó fizetések és tőkemozgások

(1) Az alábbi (3) bekezdés sérelme nélkül a felek vállalják, hogy nem rendelnek el korlátozásokat a fizetésekre, szabadon átváltható valutában, a Közösség és az AKCS-államok lakosai közötti folyó fizetési mérlegre.

(2) A fizetési mérleg tőkeszámlájával kapcsolatos tranzakciók tekintetében a felek vállalják, hogy nem rendelnek el korlátozásokat a tőke szabad mozgására a fogadó ország törvényeivel összhangban alapított társaságokba történő közvetlen és az e megállapodással összhangban végrehajtott befektetések, valamint az ilyen befektetések és az azokból származó nyereség elidegenítése és hazatelepítése vonatkozásában.

(3) Amennyiben egy vagy több AKCS-állam vagy a Közösség egy vagy több tagállama komoly fizetési mérleg nehézségekkel küzd, vagy ilyen nehézségek bekövetkezése fenyegeti, az AKCS-állam, a tagállam vagy a Közösség a GATT, a GATS és a Nemzetközi Valutaalapról szóló megállapodás VIII. és XIV. cikke alapján megállapított feltételekkel összhangban a folyó műveletek vonatkozásában korlátozásokat fogadhat el, amelyeknek azonban korlátozott időtartamúnak kell lenniük és nem léphetik túl a fizetési mérleggel kapcsolatos helyzet orvoslásához szükséges mértéket. Az intézkedéseket tevő fél haladéktalanul tájékoztatja a többi felet, és a lehető leghamarabb eljuttatja hozzájuk az érintett intézkedések megszüntetésére vonatkozó ütemtervet.

13. cikk

Az üzleti vállalkozások minősítése és kezelése

A letelepedés és a szolgáltatásnyújtás vonatkozásában alkalmazható szabályok tekintetében egyrészről az AKCS-államok, másrészről a tagállamok megkülönböztetéstől mentes elbánást biztosítanak az AKCS-államok, illetve a tagállamok állampolgárai és társaságai számára. Ha azonban egy adott tevékenység esetében egy AKCS-állam vagy tagállam nem képes ilyen elbánást biztosítani, az adott tevékenység vonatkozásában az AKCS-állam, illetve a tagállam nem köteles ilyen elbánást biztosítani az érintett állam állampolgárai vagy társaságai számára.

14. cikk

A „társaság” meghatározása

(1) E megállapodás alkalmazásában „valamely tagállam vagy AKCS-állam társasága”: a polgári vagy kereskedelmi jog alapján létrehozott társaságok, ideértve a nyilvánosan működő vagy egyéb vállalkozásokat, szövetkezeteket és a polgári vagy kereskedelmi jog hatálya alá tartozó minden egyéb jogi személyt vagy társulást a non-profit szervezetek kivételével, amelyeket valamely tagállam vagy AKCS-állam törvényei alapján hoztak létre, és amelynek létesítő okirat szerinti székhelye, központi ügyvezetése vagy gazdasági tevékenységének székhelye valamely tagállamban vagy AKCS-államban van.

(2) A valamely tagállamban vagy AKCS-államban csak létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező társaságoknak azonban olyan tevékenységgel kell foglalkoznia, amely tényleges és folyamatos kapcsolatban áll a tagállam vagy AKCS-állam gazdaságával.

5. Fejezet

BERUHÁZÁSVÉDELMI MEGÁLLAPODÁSOK

15. cikk

(1) E megállapodás 78. cikkének végrehajtásakor a felek figyelembe veszik a következő elveket:

a) egy szerződő állam adott esetben kérheti egy másik szerződő állammal kötendő beruházásfejlesztési és -védelmi megállapodás tárgyalását;

b) az ilyen megállapodások részes államai nem alkalmaznak hátrányos megkülönböztetést az e megállapodás szerződő államai között vagy harmadik országokkal való kapcsolatokban egymással szemben, amikor tárgyalásokat kezdenek két- vagy többoldalú beruházásfejlesztési és -védelmi megállapodások megkötése, alkalmazása és értelmezése céljából;

c) a szerződő államok kérhetik a fent említett megkülönböztetésmentes elbánás módosítását vagy kiigazítását, amennyiben nemzetközi kötelezettségek vagy megváltozott körülmények azt szükségessé teszik;

d) a fent említett elvek alkalmazása nem irányul a megállapodás bármely szerződő fele szuverenitása ellen, és a gyakorlatban sem sértheti azt; és

e) bármely tárgyalt megállapodás és a viták rendezésével kapcsolatos rendelkezések hatálybalépésének napja és az érintett beruházások napja közötti kapcsolatot az említett megállapodás szabályozza, figyelembe véve a fentiekben kifejtett rendelkezéseket. A szerződő felek megerősítik, hogy – amennyiben másként nem rendelkeznek – nem lehet a visszamenőleges hatályt nem lehet általános elvként alkalmazni.

(2) A kétoldalú beruházásfejlesztési és -védelmi megállapodások tárgyalásának lehetővé tétele céljából a szerződő felek megállapodnak a védelmi megállapodás mintája fő rendelkezéseinek tanulmányozásában. A szerződő államok közötti kétoldalú megállapodások rendelkezései alapján készülő tanulmány különös figyelmet fordít a következő kérdésekre:

a) jogi garanciák a külföldi befektetőkre vonatkozó méltányos és egyenlő elbánás és védelem biztosítása érdekében;

b) a „legnagyobb kedvezményes elbánásban részesülő befektető” záradék;

c) védelem kisajátítás és államosítás esetén;

d) a tőke és nyereség átutalása; és

e) nemzetközi választottbíráskodás a befektető és a fogadó állam közötti viták esetén.

(3) A felek megállapodnak abban, hogy tanulmányozzák a garanciális rendszerek arra vonatkozó kapacitását, hogy pozitívan reagáljanak a kis- és középvállalkozások különleges szükségleteire az AKCS-államokban lévő befektetéseik biztosítása tekintetében. A fent említett tanulmányok elkészítését a megállapodás aláírását követően a lehető leghamarabb meg kell kezdeni. E tanulmányok elkészítését követően az eredményt az AKCS–EK Fejlesztésfinanszírozási Együttműködési Bizottság elé kell terjeszteni megvitatás és megfelelő intézkedés céljából.

III. MELLÉKLET

INTÉZMÉNYI TÁMOGATÁS – CDE ÉS CTA

1. cikk

Az együttműködés támogatja azon intézményi mechanizmusokat, amelyek támogatást nyújtanak az üzleti vállalkozások és a vállalkozások számára, és elősegítik a mezőgazdaság és a vidék fejlesztését. Ebben az összefüggésben az együttműködés a következőket segíti:

a) a Vállalkozásfejlesztési Központ (CDE) szerepének megerősítése és bővítése, hogy a megfelelő támogatással lássa el az AKCS-magánszektort a fejlesztési tevékenységek előmozdításában; és

b) a Mezőgazdasági Fejlesztési Központ (CTA) szerepének megerősítése és bővítése az AKCS intézményi kapacitásának fejlesztésében, különös tekintettel az információkezelésre, a technológiákhoz való hozzáférés javítása érdekében a fokozott mezőgazdasági termelékenység, a kereskedelmi alapokra helyezés, az élelmiszerbiztonság és a vidékfejlesztés céljából.

2. cikk

CDE

(1) A CDE támogatja a magánszektorbeli fejlesztési stratégiák végrehajtását az AKCS-országokban azáltal, hogy nem pénzügyi szolgáltatásokat nyújt az AKCS-társaságoknak, és támogatja a Közösség és az AKCS-államok gazdasági szereplői által létrehozott közös kezdeményezéseket.

(2) A CDE célja, hogy segítse az AKCS magánvállalkozásait, hogy versenyképesebbek legyenek a gazdaság minden területén. Különösen:

a) segíti és előmozdítja az üzleti együttműködést és partnerkapcsolatot az AKCS- és az EU-vállalkozások között;

b) üzleti támogatási szolgáltatások nyújtásával segíti a fejlesztést a magántulajdonban lévő szervezetek kapacitásbővítésének támogatása, illetve a műszaki, szakmai, üzletviteli, kereskedelmi és képzési támogatási szolgáltatók támogatása révén;

c) támogatást nyújt a beruházásfejlesztési tevékenységek, például a beruházásfejlesztési szervezetek, beruházási konferenciák szervezése, képzési programok, stratégiai műhelyek és utólagos beruházásfejlesztési missziók számára; és

d) támogatja azon kezdeményezéseket, amelyek az üzletvitel minden területén hozzájárulnak a technológia, a know-how és a legjobb gyakorlatok kidolgozásához és átadásához.

(3) Ezenkívül a CDE:

a) tájékoztatja az AKCS-magánszektort e megállapodás rendelkezéseiről;

b) az AKCS helyi magánszektorán belül terjeszti a külső piacok által megkövetelt termékminőséggel és szabványokkal kapcsolatos információkat; és

c) információt szolgáltat az európai vállalkozások és magánszektorbeli szervezetek számára az AKCS-országokban lévő üzleti lehetőségekről és módozatokról.

(4) A CDE képzett és illetékes nemzeti és/vagy regionális szolgáltatási közvetítő szervezetek támogatásával kiterjeszti a vállalkozások támogatását.

(5) Az állami vagy magántársaságok magánszektorbeli fejlesztési kezdeményezései tekintetében a CDE tevékenységének alapja az összehangolás, a kiegészítő jelleg és a hozzáadott érték. A CDE szelektíven vállalja fel a feladatait.

(6) A Központ felügyeleti hatósága a Nagykövetek Bizottsága. E megállapodás aláírását követően:

a) megállapítja a Központ alapszabályát és eljárási szabályzatát, ideértve annak felügyelő szerveit is;

b) megállapítja a személyzettel kapcsolatos alapszabályt, illetve a pénzügyi és személyzeti szabályzatot;

c) felügyeli a Központ szerveinek munkáját; és

d) megállapítja a működési szabályokat, valamint a Központ költségvetésének elfogadásával kapcsolatos eljárásokat.

(7) A Nagykövetek Bizottsága az általa meghatározott eljárásoknak és szempontoknak megfelelően kinevezi a Központ szerveinek tagjait.

(8) A Központ költségvetését az e megállapodásban a fejlesztésfinanszírozási együttműködés tekintetében megállapított szabályoknak megfelelően finanszírozzák.

3. cikk

CTA

(1) A CTA küldetése, hogy megerősítse az AKCS mezőgazdasági és vidékfejlesztési szervezeteinek politikai és intézményi kapacitásfejlesztését, valamint információ- és kommunikációkezelési kapacitását. Segít az ilyen szervezeteknek, hogy kialakítsák és végrehajtsák a szegénység csökkentésére, a fenntartható élelmiszerbiztonság előmozdítására, a természeti erőforrások megőrzésére irányuló politikákat és programokat, és így hozzájárul az AKCS mezőgazdasági és vidékfejlesztési önállóságának kialakításához.

(2) A CTA:

a) információs szolgáltatásokat dolgoz ki és nyújt, és biztosítja a könnyebb hozzáférést a kutatáshoz, képzéshez és újításokhoz a mezőgazdasági és vidékfejlesztés és bővítés területén, hogy előmozdítsa a mezőgazdasági és vidékfejlesztést; és

b) fejleszti és megerősíti az AKCS kapacitását, hogy

i. javítsa a mezőgazdasági és vidékfejlesztési politikák és stratégiák megfogalmazását nemzeti és regionális szinten, ideértve az adatgyűjtéssel, valamint a politikák kutatásával, elemzésével és megfogalmazásával kapcsolatos kapacitás bővítését;

ii. javítsa az információ és kommunikáció kezelését, különösen a Nemzeti Mezőgazdasági Stratégián belül;

iii. előmozdítsa az intézményen belüli hatékony információ- és kommunikációkezelést (ICM) a teljesítmény figyelemmel kísérése érdekében, valamint a regionális és nemzetközi partnerekkel létrehozott konzorciumokat;

iv. előmozdítsa a decentralizált információ- és kommunikációkezelést helyi és nemzeti szinten;

v. megerősítse a kezdeményezéseket a regionális együttműködés révén; és

vi. megközelítéseket dolgoz ki a politika mezőgazdaságra és vidékfejlesztésre gyakorolt hatásának felülvizsgálatához.

(3) A Központ támogatja a regionális kezdeményezéseket és hálózatokat, és fokozatosan megosztja a kapacitásfejlesztési programokat a megfelelő AKCS-szervezetekkel. E célból a Központ támogatja a decentralizált regionális információs hálózatokat. Az ilyen hálózatokat fokozatosan és hatékonyan kell kiépíteni.

(4) A Központ felügyeleti hatósága a Nagykövetek Bizottsága. A bizottság a megállapodás aláírását követően:

a) megállapítja a Központ alapszabályát és eljárási szabályzatát, ideértve annak felügyelő szerveit is;

b) megállapítja a személyzettel kapcsolatos alapszabályt, illetve a pénzügyi és személyzeti szabályzatot;

c) felügyeli a Központ szerveinek munkáját; és

d) megállapítja a működési szabályokat, valamint a Központ költségvetésének elfogadásával kapcsolatos eljárásokat.

(5) A Nagykövetek Bizottsága az általa meghatározott eljárásoknak és szempontoknak megfelelően kinevezi a Központ szerveinek tagjait.

(6) A Központ költségvetését az e megállapodásban a fejlesztésfinanszírozási együttműködés tekintetében megállapított szabályoknak megfelelően finanszírozzák.

IV. MELLÉKLET

VÉGREHAJTÁSI ÉS IRÁNYÍTÓBIZOTTSÁGI ELJÁRÁSOK

1. Fejezet

PROGRAMOZÁS (NEMZETI)

1. cikk

Az e megállapodás keretén belül biztosított juttatásokkal finanszírozott műveleteket a pénzügyi jegyzőkönyv által lefedett időszak elején programozzák. Ebben az értelemben a programozás jelentése:

a) országtámogatási stratégia (CSS) Előkészítése és kidolgozása az ország középtávú célkitűzései és stratégiái alapján;

b) azon indikatív programozható keretösszeg egyértelmű jelzése a Közösség részéről, amelyben az ország az ötéves időszak során részesülhet, valamint minden más vonatkozó információé;

c) indikatív program előkészítése és elfogadása a CSS végrehajtásához; és

d) a CSS-re, illetve a hozzá kapcsolódó indikatív programra és erőforrás-mennyiségre vonatkozó felülvizsgálati eljárás.

2. cikk

Országtámogatási stratégia

A CSS-t az érintett AKCS-állam és az EU dolgozza ki a fejlesztési folyamatban részt vevő szereplők széles körével folytatott konzultációkat követően, valamint a tanulságokra és a legjobb gyakorlatokra támaszkodva. Valamennyi CSS-t az egyes AKCS-államok szükségleteihez és sajátos körülményeihez kell igazítani. A CSS a tevékenységek prioritásának megállapítására és a helyi együttműködési programok kiépítésére szolgál. Figyelembe kell venni az ország saját elemzése és a Közösség elemzése közötti eltéréseket. A CSS a következő standard elemeket tartalmazza:

a) az ország politikai, gazdasági és társadalmi kontextusának, korlátainak, képességeinek és kilátásainak elemzése, ideértve az alapvető igények, például az egy főre jutó jövedelem, a népesség száma és szociális mutatói, valamint a sebezhetőség értékelését.

b) az ország középtávú fejlesztési stratégiájának, egyértelműen meghatározott prioritásainak és várható pénzügyi követelményeinek részletes ismertetése;

c) az országban jelen lévő egyéb adományozók – különösen ideértve az EU-tagállamok adományozóit bilaterális adományozói minőségben – vonatkozó terveinek és tevékenységeinek körvonalazása;

d) válaszadási stratégiák, amelyek részletezik az EU által nyújtható konkrét hozzájárulást. Ezek a lehetséges mértékig biztosítják a kiegészítő jelleget az adott AKCS-állam által önállóan és az országban jelen lévő más adományozók által finanszírozott műveletekkel kapcsolatban; és

e) a fenti stratégiák végrehajtásában alkalmazott legmegfelelőbb támogatási mechanizmusok jellegének és hatókörének meghatározása.

3. cikk

A források felosztása

(1) A források felosztásának az e megállapodásban meghatározott a szükségleteken és teljesítményen kell alapulnia. Ebben az összefüggésben:

a) a szükségletek értékelésének alapját képező szempontok az egy főre jutó jövedelem, a népesség száma, a társadalmi mutatók, az eladósodottság, az exportjövedelmek kiesése és az exportjövedelmektől való függés, különös tekintettel a mezőgazdaság és a bányászat ágazataira. Különleges elbánásban részesítik a legkevésbé fejlett AKCS-államokat, és kellően figyelembe veszik a tengerparttal nem rendelkező és szigeti államok sebezhetőségét. Emellett figyelembe kell venni a konfliktus utáni helyzetben lévő országok különleges nehézségeit is; és

b) a teljesítményt tárgyilagos és átlátható módon kell értékelni a következő paraméterek alapján: az intézményi reformok végrehajtásában tett előrehaladás, az ország teljesítménye az erőforrások felhasználása, a jelenlegi műveletek hatékony végrehajtása, a szegénység enyhítése vagy csökkentése, a fenntartható fejlődésre irányuló intézkedések, valamint a makroökonómiai és ágazati politika teljesítménye terén.

(2) A felosztott források két elemből állnak:

a) egy elkülönített keret a makroökonómiai támogatás, az ágazati politikák és projektek számára a közösségi támogatás központi és nem központi területeinek támogatásában; és

b) egy elkülönített keret az előre nem látható szükségletekre, például vészhelyzeti támogatás, amennyiben az ilyen támogatás nem finanszírozható az EU költségvetéséből; hozzájárulások a nemzetközi megállapodás szerinti adósságenyhítési kezdeményezésekhez, valamint az exportjövedelmek instabilitásából adódó káros hatások enyhítése érdekében nyújtott támogatás.

(3) Ez az indikatív összeg lehetővé teszi az érintett országnak szánt közösségi támogatás hosszú távú programozását. Az ország számára az előző EFA alapján elkülönített források fel nem használt egyenlegével, valamint amennyiben lehetséges a közösség költségvetési forrásaival együtt ezek az elkülönítések képezik az érintett országot érintő indikatív program előkészítésének alapját.

(4) Rendelkezést kell hozni olyan országokra is, amelyek rendkívüli körülmények miatt nem képesek hozzáférni a normál programozható forrásokhoz.

4. cikk

Az indikatív program előkészítése és elfogadása

(1) A fent említett információ kézhezvételekor valamennyi AKCS-állam összeállít és benyújt a Közösséghez egy indikatív programtervezetet a CSS-ben kifejtett fejlesztési célkitűzései és prioritásai alapján és azokkal összhangban. Az indikatív programtervezet a következőket tartalmazza:

a) az a központi ágazat, azok az ágazatok vagy területek, amelyekre összpontosítani kell a támogatást;

b) a célkitűzések és célok elérésével kapcsolatos legmegfelelőbb intézkedések és műveletek a központi ágazatban, ágazatokban vagy területeken;

c) a projektek és programok számára fenntartott források a központi ágazat(ok)on kívül és/vagy az ilyen tevékenységek vázlatos összefoglalása, valamint az ilyen elemek esetében felhasználandó erőforrások jelzése;

d) a támogatható nem állami szereplők és a számukra elkülönített erőforrások azonosítása;

e) javaslatok regionális projektekre és programokra; és

f) tartalék az esetleges követelésekkel szembeni biztosításra, valamint a költségek növekedésének és az előre nem látható veszteségek fedezésére.

(2) Az indikatív programtervezet adott esetben tartalmazza azon forrásokat, amelyeket az AKCS humán, dologi és intézményi kapacitásának megerősítésére tartanak fenn a nemzeti és regionális indikatív programok előkészítése és végrehajtása, valamint az AKCS-államok állami beruházási projektciklusának javítása és igazgatása vonatkozásában.

(3) Az indikatív programtervezet az érintett AKCS-állam és a Közösség közötti eszmecsere tárgyát képezi. Az indikatív programot a Közösség és az érintett AKCS-állam közös megegyezése alapján kell elfogadni. Elfogadásakor kötelező érvényű mind a Közösségre, mind az adott államra nézve. Ezt az indikatív programot mellékelni kell a CSS-hez, és tartalmazza még a következőket:

a) konkrét és egyértelműen azonosított műveletek, különösen azok, amelyek a következő felülvizsgálat előtt végrehajthatók;

b) ütemterv az indikatív program végrehajtására és felülvizsgálatára, ideértve a kötelezettségvállalásokat és a források kifizetését; és

c) a felülvizsgálatok paraméterei és szempontjai.

(4) A Közösség és az érintett AKCS-állam megteszik az összes szükséges intézkedést annak biztosítása érdekében, hogy a programozási folyamat a lehető legrövidebb idő alatt, de a rendkívüli körülmények kivételével a pénzügyi jegyzőkönyv aláírásától számított tizenkét hónapon belül mindenképpen befejeződjön. Ebben az összefüggésben a CSS és az indikatív program előkészítésének egy egységes dokumentum elfogadásához vezető megszakítás nélküli folyamat részének kell lennie.

5. cikk

Felülvizsgálati eljárás

(1) Az AKCS-államok és a Közösség közötti pénzügyi együttműködésnek kellően rugalmasnak kell lennie annak biztosítására, hogy a tevékenységek állandóan összhangban legyenek e megállapodás célkitűzéseivel, és figyelembe vegyék az érintett AKCS-államok gazdasági helyzetében, prioritásaiban és célkitűzéseiben bekövetkezett változásokat. Ebben az összefüggésben a nemzeti programengedélyező és a küldöttségvezető:

a) vállalja az indikatív program éves működési felülvizsgálatét; és

b) vállalja a CSS és az indikatív program félidős és záró felülvizsgálatét az aktuális igények és teljesítmény fényében.

(2) A humanitárius és gyorssegélynyújtásról szóló rendelkezésekben említett rendkívüli körülmények esetén a felülvizsgálat bármely fél kérésére elvégezhető.

(3) A nemzeti programengedélyező és a küldöttségvezető:

a) megtesz minden szükséges intézkedést annak biztosítása érdekében, hogy betartsák az indikatív program rendelkezéseit, ideértve a programozás idején megállapodás szerinti kötelezettségvállalási és kifizetési ütemterv betartását; és

b) meghatározza a késedelmes végrehajtás okait, és megfelelő intézkedéseket javasol a helyzet orvoslására.

(4) Az indikatív program éves működési felülvizsgálata magában foglalja a program végrehajtásának közös felülvizsgálatét, és figyelembe veszi a vonatkozó figyelemmel kísérési és felülvizsgálati tevékenységeket. A felülvizsgálatot helyben végzi el, és 60 napon belül fejezi be a nemzeti programengedélyező és a küldöttségvezető. Különösen a következők felülvizsgálatára terjed ki:

a) a központi ágazat(ok)ban elért eredmények az azonosított célokhoz, hatásjelzőkhöz és az ágazati politikák kötelezettségvállalásaihoz képest;

b) a központi ágazat(ok)on kívüli és/vagy a többéves programok keretein belüli projektek és programok;

c) a nem állami szereplők számára elkülönített források felhasználása;

d) az aktuális tevékenységek végrehajtásának hatékonysága, valamint a kötelezettségvállalásokra és kifizetésekre vonatkozó ütemezés betartásának mértéke; és

e) a programozási perspektíva kiterjesztése a következő évekre.

(5) A nemzeti programengedélyező és a küldöttségvezető a működési felülvizsgálat lezárásától számított 30 napon belül benyújtja az éves felülvizsgálat következtetéseiről szóló jelentést a Fejlesztésfinanszírozási Együttműködési Bizottsághoz. A bizottság a megállapodás alapján őt megillető felelősségi körével és hatáskörével összhangban megvizsgálja a jelentést.

(6) Az éves működési felülvizsgálat fényében a nemzeti programengedélyező és a küldöttségvezető a félidős és záró felülvizsgálatkor és a fenti időkereteken belül felülvizsgálja és kiigazítja a CSS-t:

a) amennyiben a működési felülvizsgálat egyedi problémákat jelez, és/vagy

b) valamely AKCS-állam megváltozott körülményeinek figyelembevételével.

Az ilyen felülvizsgálatokat a félidős és záró felülvizsgálat befejezésétől számított további 30 napos időszakon belül kell befejezni. A pénzügyi jegyzőkönyv felülvizsgálatának vége tartalmazza az új pénzügyi jegyzőkönyvre vonatkozó kiigazítást mind a források felosztása, mind a következő programra való felkészülés tekintetében.

(7) A félidős és záró felülvizsgálat befejezését követően a Közösség felülvizsgálhatja a források felosztását az érintett AKCS-államok aktuális igényeinek és teljesítményének fényében.

2. Fejezet

PROGRAMOZÁS ÉS ELŐKÉSZÍTÉS (REGIONÁLIS)

6. cikk

Részvétel

(1) A regionális együttműködés a következők hasznára és részvételével megvalósuló tevékenységekre vonatkozik:

a) két vagy több, vagy az összes AKCS-állam és/vagy

b) az a regionális szerv, amelynek legalább két AKCS-állam tagja.

(2) A regionális együttműködés kiterjedhet a tengerentúli országokra és területekre, valamint a legkülső régiókra. Az e területek részvételét lehetővé tevő finanszírozás kiegészíti az AKCS-államok számára e megállapodás szerint elkülönített pénzeszközöket.

7. cikk

Regionális programok

Az érintett AKCS-államok határoznak a földrajzi régiók meghatározásáról. A regionális integrációs programoknak a lehető legnagyobb mértékig összhangban kell lenniük a gazdasági integrációval megbízott meglévő regionális szervezetek programjaival. Amennyiben több illetékes regionális szervezet tagsága átfedi egymást, a regionális integrációs programnak elvben összhangban kell lennie e szervezetek egyesített tagságával. Ebben az összefüggésben a Közösség a regionális programokból meghatározott támogatást nyújt az AKCS-államok azon csoportjának, amely elkötelezte magát, hogy gazdasági partnerségi megállapodásokat köt az EU-val.

8. cikk

Regionális programozás

(1) A programozás az egyes régiók szintjén történik. A programozás a Közösség és a kellő megbízatással rendelkező regionális szervezet(ek), valamint ilyen megbízatás hiányában a régió országainak nemzeti programengedélyezői közötti eszmecsere eredménye. A programozás adott esetben magában foglalhatja a támogatható nem állami szereplőkkel folytatott konzultációt.

(2) Ebben az értelemben a programozás jelentése:

a) régiótámogatási stratégia (RSS) előkészítése és kidolgozása a régió középtávú célkitűzései és stratégiái alapján;

b) annak az indikatív erőforrás-felosztásnak az egyértelmű jelzése a Közösség részéről, amelyből a régió az ötéves időszak során részesülhet, valamint minden más vonatkozó információ;

c) az RSS végrehajtását szolgáló regionális indikatív program (RIP) előkészítése és elfogadása; és

d) az RSS-re, a RIP-re és az egyes régiók számára elkülönített források mennyiségre vonatkozó felülvizsgálati eljárás.

(3) Az RSS-t a Bizottság és a kellő megbízatással rendelkező regionális szervezet(ek) készíti(k) el az érintett régióbeli AKCS-államokkal együttműködve. Az RSS a tevékenységek prioritásának megállapítására és a támogatott programok helyi kiépítésére szolgál. Az RSS a következő standard elemeket tartalmazza:

a) a régió politikai, gazdasági és társadalmi kontextusának elemzése;

b) a regionális gazdasági integráció, valamint a világgazdasági integráció folyamatának és kilátásainak elemzése;

c) a követett regionális stratégiák és prioritások, valamint a várt finanszírozási követelmények körvonalazása;

d) a regionális együttműködés egyéb külső partnerei vonatkozó tevékenységeinek körvonalazása; és

e) meghatározott, a regionális együttműködés és integráció céljainak eléréséhez történő EU-hozzájárulás körvonalazása, amely a lehető legnagyobb mértékben kiegészíti az AKCS-államok által önállóan, illetve egyéb külső partnerek, különösen az EU-tagállamok által finanszírozott tevékenységeket.

9. cikk

A források felosztása

A pénzügyi jegyzőkönyv hatálya alá tartozó időszak kezdetén a Közösség valamennyi régió számára jelzi azon források mennyiségét, amelyből az ötéves időszak során részesülhet. Az indikatív források felosztása az igények felmérésén, valamint a regionális együttműködési és integrációs folyamat előrehaladásán és távlati lehetőségein alapul. A megfelelő mérték elérése és a hatékonyság fokozása érdekében a regionális és nemzeti pénzeszközöket egyesíteni lehet a megkülönböztetett nemzeti elemeket tartalmazó regionális tevékenységek finanszírozása érdekében.

10. cikk

Regionális indikatív program

(1) A források fent jelzett felosztása alapján a megfelelő megbízatással rendelkező regionális szervezet(ek) és ilyen megbízatás hiányában a régióbeli országok nemzeti programengedélyezői regionális indikatív programtervezetet állítanak össze. A programtervezet különösen a következőket határozza meg:

a) a közösségi támogatás központi ágazatai és témái;

b) az említett ágazatok és témák célkitűzéseinek elérése érdekében legmegfelelőbb intézkedések és tevékenységek; és

c) az e célkitűzések elérését lehetővé tevő projektek és programok, amennyiben azokat egyértelműen azonosították, valamint az ilyen elemek mindegyike esetében felhasználandó források és a végrehajtás ütemezésének jelzése.

(2) A regionális indikatív programot a Közösség és az érintett AKCS-államok közös megegyezésével kell elfogadni.

11. cikk

Felülvizsgálati eljárás

Az egyes AKCS-régiók és a Közösség közötti pénzügyi együttműködés kellően rugalmasnak kell lennie annak biztosítására, hogy a tevékenységek állandóan összhangban legyenek e megállapodás célkitűzéseivel, és figyelembe vegyék az érintett régió gazdasági helyzetében, prioritásaiban és célkitűzéseiben bekövetkezett változásokat. Kötelezettséget kell vállalni a regionális indikatív programok félidős és záró felülvizsgálatára, hogy az indikatív programot a körülmények alakulásához igazítsák, és biztosítsák azok helyes végrehajtását. A félidős és záró felülvizsgálat befejezését követően a Közösség felülvizsgálhatja a források felosztását az aktuális igények és a teljesítmény fényében.

12. cikk

Az AKCS-n belüli együttműködés

A pénzügyi jegyzőkönyv hatálya alá tartozó időszak kezdetén a Közösség jelzi az AKCS Miniszterek Tanácsa számára, hogy a regionális együttműködés céljára előirányzott pénzeszközökből milyen összeget különítenek el olyan tevékenységekre, amelyek több vagy valamennyi AKCS-állam hasznára szolgálnak. Az ilyen tevékenységek túlléphetnek a földrajzi határokon.

13. cikk

Finanszírozásra vonatkozó kérelmek

(1) A regionális programok finanszírozására vonatkozó kérelmeket a következők nyújthatják be:

a) kellően felhatalmazott regionális szerv vagy szervezet; vagy

b) kellően felhatalmazott résztérségi szerv, szervezet, vagy a programozási szakaszban az érintett régió valamely AKCS-állama, feltéve, hogy a RIP azonosítja a tevékenységet.

(2) Az AKCS-n belüli programok finanszírozására vonatkozó kérelmeket a következők nyújthatják be:

a) legalább 3 megbízatással rendelkező, különböző régiókhoz tartozó regionális szerv vagy szervezet, vagy az ilyen régiók nemzeti programengedélyezői; vagy

b) az AKCS Miniszterek Tanácsa, vagy egy adott küldöttség, az AKCS Nagykövetek Bizottsága; vagy

c) az AKCS Nagykövetek Bizottságának előzetes jóváhagyása alapján az olyan tevékenységeket folytató nemzetközi szervezetek, amelyek hozzájárulnak a regionális együttműködés és integráció célkitűzéseihez.

14. cikk

Végrehajtási eljárások

(1) A regionális programokat a kérelmező szerv vagy bármely kellően felhatalmazott intézmény vagy szerv hajtja végre.

(2) Az AKCS-n belüli programokat a kérelmező szervek vagy azok kellően felhatalmazott képviselői hatják végre. Kellően felhatalmazott végrehajtó szerv hiányában és az AKCS Titkárság kezelésében lévő eseti projektek és programok sérelme nélkül a Bizottság felelős az AKCS-n belüli műveletek végrehajtásáért.

(3) Mivel figyelembe kell venni a regionális együttműködés célkitűzéseit és hozzá tartozó jellemzőit, az e területen vállalt tevékenységeket adott esetben a fejlesztésfinanszírozási együttműködés eljárásai szabályozzák.

3. Fejezet

A PROJEKTEK VÉGREHAJTÁSA

15. cikk

A projektek azonosítása, előkészítése és értékelés

(1) Az AKCS-államok által benyújtott projektek és programok együttes értékelés tárgyát képezik. Az AKCS–EK Fejlesztésfinanszírozási Együttműködési Bizottság kialakítja a projektek és programok értékelésének általános iránymutatásait és szempontjait.

(2) Az elkészített és finanszírozásra benyújtott projekt- és programdokumentációknak tartalmazniuk kell a projektek és programok értékeléséhez szükséges összes információt vagy – amennyiben az ilyen projekteket és programokat még nem határozták meg teljesen – az értékelésükhöz szükséges vázlatos összefoglalást. Az ilyen dokumentációkat az AKCS-államok hivatalosan eljuttatják a Közösséghez vagy az e megállapodás szerinti támogatható kedvezményezettekhez.

(3) A projektek és programok értékelése során kellően figyelembe kell venni a nemzeti humán erőforrás korlátozottságát, és olyan stratégiát kell biztosítani, amely kedvez az ilyen erőforrások támogatásához. Figyelembe kell venni az egyes AKCS-államok egyedi jellemzőit és korlátait is.

16. cikk

Finanszírozási javaslat és határozat

(1) Az értékelés következtetéseit egy finanszírozási javaslatban kell összefoglalni, amelyet a Közösség állít össze szoros együttműködésben az érintett AKCS-államokkal. A finanszírozási javaslatot jóváhagyásra be kell nyújtani a Bizottság döntéshozó szervéhez.

(2) A finanszírozási javaslat tartalmaz egy előzetes ütemezést a projekt vagy program technikai és pénzügyi végrehajtásához, ideértve a többéves programokat és a kevés költséggel járó tevékenységekre vonatkozó globális felosztást, és foglalkozik a végrehajtás különböző szakaszainak időtartamával. A finanszírozási javaslatnak:

a) figyelembe kell vennie az érintett AKCS-állam vagy -államok észrevételeit; és

b) Egyidejűleg kell eljutnia az érintett AKCS-államhoz vagy -államokhoz és a Közösséghez.

(3) A Bizottság véglegesíti a finanszírozási javaslatot, és módosítással vagy anélkül eljuttatja a Közösség döntéshozó szervéhez. Az érintett AKCS-állam vagy -államok lehetőséget kapnak, hogy észrevételt fűzzenek bármely olyan jelentős módosításhoz, amelyet a Bizottság megtenni szándékozik a dokumentumon. A módosított finanszírozási javaslatnak tükröznie kell ezen észrevételeket.

(4) A Közösség döntéshozó szerve a fent említett finanszírozási javaslat közlésétől számított 120 napon belül közli a határozatát.

(5) Amennyiben a Közösség nem fogadja el a finanszírozási javaslatot, az érintett AKCS-államot vagy -államokat haladéktalanul tájékoztatni kell a határozat okáról. Ilyen esetben az érintett AKCS-állam vagy -államok képviselői 60 napon belül kérhetik:

a) hogy az ügyet terjesszék az e megállapodással létrejött AKCS–EK Fejlesztésfinanszírozási Együttműködési Bizottság elé, vagy

b) hogy a Közösség döntéshozó szerve hallgassa meg őket.

(6) Az ilyen meghallgatást követően a megfelelő közösségi szerv meghozza a végleges határozatot a finanszírozási javaslat elfogadásáról vagy elutasításáról; az érintett AKCS-állam vagy -államok a határozat meghozatala előtt benyújthatnak minden olyan tényt, amely szükségesnek látszik az adott szerv rendelkezésére álló információ kiegészítéséhez.

(7) A többéves programok finanszírozzák többek között a képzést, a decentralizált tevékenységeket, a mikroprojekteket, a kereskedelem elősegítését és fejlesztését, egy adott ágazat korlátozott szintű tevékenységeit, a projektek és programok igazgatásának támogatását és a technikai együttműködést.

(8) A fent említett esetekben az érintett AKCS-állam benyújthat a küldöttségvezetőnek egy többéves programot, amely vázlatos összefoglalót tartalmaz, megállapítja a tervezett tevékenységek fajtáit és a javasolt pénzügyi kötelezettségvállalásokat:

a) az egyes többéves programokkal kapcsolatos finanszírozási határozatot fő programengedélyező hozza meg. A fő programengedélyező által a nemzeti programengedélyezőnek küldött, az ilyen határozatról szóló értesítést tartalmazó levél alkotja a finanszírozási megállapodást; és

b) az így elfogadott többéves programok keretén belül a nemzeti programengedélyezőnek vagy adott esetben az e célból delegált decentralizált együttműködési megbízottnak, vagy megfelelő esetben más támogatható kedvezményezetteknek minden egyes tevékenységet e megállapodás megfelelő rendelkezéseivel és a fent említett finanszírozási megállapodás feltételeivel összhangban kell végrehajtaniuk. Amennyiben a végrehajtás a decentralizált együttműködési megbízott vagy más támogatható kedvezményezettek által valósul meg, a nemzeti programengedélyező és a küldöttségvezető fenntartja pénzügyi felelősségét, és rendszeresen figyelemmel kíséri a tevékenységeket többek között azzal a céllal, hogy képessé tegye őket kötelezettségeik végrehajtására.

(9) Minden év végén a nemzeti programengedélyező a küldöttségvezetővel konzultálva jelentést juttat el a Bizottságnak a többéves programok végrehajtásáról.

17. cikk

A finanszírozási megállapodás

(1) Amennyiben e megállapodás másképp nem írja elő, a konstrukcióból történő juttatással finanszírozott projektek vagy programok esetében finanszírozási megállapodás jön létre a Bizottság és az érintett AKCS-állam vagy -államok között. Amennyiben nem AKCS-állam a közvetlen kedvezményezett, a Bizottság az érintett kedvezményezettel történő levélváltás révén alakítja ki a finanszírozási határozatot.

(2) A Közösség döntéshozó szervének határozatától számított 60 napon belül meg kell kötni a finanszírozási megállapodás a Bizottság és az érintett AKCS-állam vagy -államok között. A megállapodás:

a) meghatározza különösen a konstrukció pénzügyi kötelezettségvállalásának, illetve az érintett projektre vagy programra vonatkozó általános és egyedi rendelkezések részleteit, a finanszírozási szabályokat és feltételeket, és tartalmazza a pénzügyi javaslatban foglalt projekt vagy program technikai végrehajtásával kapcsolatos előzetes ütemezést; és

b) megfelelő rendelkezik a költségek növekedését és a vészhelyzeteket fedező előirányzatokról.

(3) Amint aláírták a finanszírozási megállapodást, a kifizetéseket a benne megállapított finanszírozási terv szerint kell teljesíteni. A projektek és programok elszámolásának lezárásakor fennmaradó fel nem használt egyenlegek az érintett AKCS-állam számára halmozódnak fel, és így kell feltüntetni a konstrukció könyveiben is. Azokat az e megállapodásban megállapított módon lehet felhasználni projektek és programok finanszírozására.

18. cikk

Költségtúllépés

(1) Amint úgy tűnik, hogy költségtúllépés fordul elő a finanszírozási megállapodásban megállapított értékhatárhoz képest, a nemzeti programengedélyező a küldöttségvezetőn keresztül értesíti az fő programengedélyezőt erről, valamint azon intézkedésekről, amelyeket a nemzeti programengedélyező tenni szándékozik, hogy az elkülönített előirányzatokból fedezze az ilyen költségtúllépést vagy a projekt vagy program méretének csökkentésével, vagy nemzeti és egyéb nem közösségi források felhasználásával.

(2) Ha a Közösséggel megállapodva úgy határoznak, hogy nem csökkentik a projekt vagy program méretét, vagy ha nem lehetséges azokat más forrásból fedezni, az ilyen költségtúllépést az érintett projektre vagy programra vonatkozó pénzügyi kötelezettségvállalás legfeljebb 20%-áig az indikatív programból finanszírozzák.

19. cikk

Visszamenőleges finanszírozás

(1) A projekt időben történő indításának biztosítása, az egymást követő projektek közötti kihasználatlan idő elkerülése és a késedelmek megakadályozása érdekében az AKCS-államok a Bizottsággal egyetértésben a projekt értékelésének befejezésekor és a pénzügyi határozat meghozatala előtt:

a) pályázati felhívásokat tesznek közzé mindenfajta szerződésre, felfüggesztési záradékkal együtt; és

b) előfinanszírozzák a programok indításával kapcsolatos tevékenységeket, az előzetes és idénymunkákat, a berendezések hosszú teljesítési átfutási idejű megrendeléseit, valamint egyes folyó műveleteket. Az ilyen kiadásoknak teljesíteniük kell a megállapodásban előírt eljárásokat.

(2) E rendelkezések nem határozzák meg előre a Közösség döntéshozó szerveinek hatáskörét.

(3) Az AKCS-államok e rendelkezés szerinti kiadásait visszamenőlegesen meg kell téríteni a projekt vagy program keretében a pénzügyi megállapodás aláírását követően.

4. Fejezet

VERSENY ÉS PREFERENCIÁK

20. cikk

Jogosultság

Az általános szerződési szabályzatnak vagy a 22. cikknek megfelelően biztosított eltérés kivételével:

a) a pályázati felhívásokon való részvétel és a konstrukció által finanszírozott szerződések odaítélése egyenlő feltételek mellett biztosított a következők számára:

i. az AKCS-államokban és a tagállamokban lévő természetes személyek, gazdasági társaságok, illetve állami vagy részben állami szervek;

ii. az AKCS-államokban és/vagy a tagállamokban lévő szövetkezetek, valamint a közjog vagy a magánjog hatálya alá tartozó egyéb jogi személyek; és

iii. az AKCS-államokban és/vagy a tagállamokban lévő vegyes vállalatok vagy cégcsoportok;

b) a készleteknek a Közösségből és/vagy az AKCS-államokból kell származnia. Ebben az összefüggésben a „származó termék” fogalmát a vonatkozó nemzetközi megállapodásokra hivatkozva kell értékelni, és a Közösségből származó készletek magukban foglalják a tengerentúli országokból és területekről származó készleteket is.

21. cikk

Részvétel egyenlő feltételek mellett

Az AKCS-államok és a Bizottság megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy biztosítsák az egyenlő feltételek melletti lehető legszélesebb részvételt a beruházásra, az áruszállításra és a szolgáltatási szerződésekre vonatkozó pályázatokon, ideértve adott esetben a következőkre vonatkozó intézkedéseket is:

a) a pályázati felhívásoknak az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában, az Interneten, az AKCS-államok hivatalos lapjaiban és minden egyéb tájékoztató médiában történő kihirdetésének biztosítása;

b) az olyan hátrányosan megkülönböztető gyakorlatok vagy műszaki előírások megszüntetése, amelyek az egyenlő feltételek melletti részvétel útjában állhatnak;

c) a tagállamok és az AKCS-államok gazdasági társaságai közötti együttműködés ösztönzése;

d) annak biztosítása, hogy a pályázati anyag meghatározza az összes odaítélési szempontot; és

e) annak biztosítása, hogy a kiválasztott pályázat megfeleljen a pályázati anyag követelményeinek, valamint az abban meghatározott odaítélési szempontoknak.

22. cikk

Eltérés

(1) A rendszer optimális költséghatékonyságának biztosítása érdekében a nem AKCS fejlődő országok természetes és jogi személyei az érintett AKCS-államok kérelmére engedélyt kaphatnak a Közösség által finanszírozott szerződésekben való részvételre. Az érintett AKCS-államok minden egyes esetben átadják a küldöttségvezetőnek azon információkat, amelyekre a Közösségnek szüksége van ahhoz, hogy határozzon az ilyen eltérésekről, különös figyelmet fordítva a következőkre:

a) az érintett AKCS-állam földrajzi helye;

b) a tagállamok és az AKCS-államok vállalkozóinak, szállítóinak és tanácsadóinak versenyképessége;

c) a szerződés teljesítési költségei túlzott növekedése elkerülésének szükségessége;

d) szállítási nehézségek vagy késedelmek a szállítási idők vagy egyéb hasonló problémák miatt; és

e) a helyi körülményeknek legmegfelelőbb és legjobb technológia.

(2) Harmadik országok részvétele a Közösség által finanszírozott szerződésekben a következő esetekben is engedélyezhető:

a) amennyiben a Közösség részt vesz az ilyen országokat is érintő regionális és régióközi programok finanszírozásában;

b) a projektek és programok társfinanszírozása; és

c) vészhelyzeti segítségnyújtás.

(3) Kivételes esetekben és a Bizottsággal egyeztetve olyan tanácsadó cégek is részt vehetnek a szolgáltatási szerződésekben, amelyek szakértői harmadik országok állampolgárai.

23. cikk

Verseny

(1) Az EFA által finanszírozott pénzügyi műveletek versenyre és kedvezményekre vonatkozó általános szabályainak és előírásainak egyszerűsítése és racionalizálása érdekében a szerződéseket nyílt és meghívásos eljárás, valamint keretszerződés, közvetlen megállapodási szerződések és közvetlen munka révén kell odaítélni a következők szerint:

a) nyílt nemzetközi pályázati felhívás a beszerzési értesítés közzététele révén vagy azt követően e megállapodás rendelkezéseivel összhangban;

b) nyílt helyi pályázati felhívás, amennyiben a beszerzési értesítést kizárólag a kedvezményezett AKCS-államban teszik közzé;

c) meghívásos nemzetközi pályázati felhívás, amennyiben az ajánlatkérő korlátozott számú jelöltet hív meg, hogy vegyen részt a pályázatban az előzetes tájékoztató hirdetmény közzétételét követően;

d) egyszerűsített eljárást tartalmazó közvetlen megállapodási szerződések, amennyiben a beszerzési értesítés közzétételétől eltekintettek, és az ajánlatkérő korlátozott számú szolgáltatót hívott meg ajánlatai bemutatására; és

e) közvetlen munkavégzési megállapodások, amennyiben a szerződéseket a kedvezményezett államok állami vagy részben állami szervei vagy szervezeti egységei végzik el.

(2) A konstrukcióból finanszírozott szerződéseket a következő rendelkezésekkel összhangban kell megkötni:

a) a beruházásra irányuló azon szerződéseket, amelyek értéke:

i. meghaladja az 5 000 000 eurót, nyílt nemzetközi pályázati felhívás útján kell odaítélni;

ii. 300 000 és 5 000 000 euró között van, nyílt helyi pályázati felhívás útján kell odaítélni; és

iii. nem éri el a 300 000 eurót, közvetlen megállapodási szerződéssel kell odaítélni, amely beszerzési értesítés közzététele nélküli egyszerűsített eljárást von maga után;

b) az áruszállításra irányuló azon szerződéseket, amelyek értéke:

i. meghaladja a 150 000 eurót, nyílt nemzetközi pályázati felhívás útján kell oda ítélni;

ii. 30 000 és 150 000 euró között van, nyílt helyi pályázati felhívás útján kell odaítélni; és

iii. nem éri el a 30 000 eurót, közvetlen megállapodási szerződéssel kell odaítélni, amely beszerzési értesítés közzététele nélküli egyszerűsített eljárást von maga után;

c) azon szolgáltatási szerződések, amelyek értéke:

i. meghaladja a 200 000 eurót, meghívásos nemzetközi pályázat útján kell odaítélni, a beszerzési értesítés közzétételét követően; és

ii. nem éri el a 200 000 eurót, közvetlen megállapodási szerződéssel kell odaítélni, amely egyszerűsített eljárást vagy keretszerződést von maga után.

(3) A legfeljebb 5000 euró értékű, építési beruházásra, áruszállításra és szolgáltatás megrendelésére irányuló szerződéseket közvetlenül, verseny nélkül is oda lehet ítélni.

(4) A meghívásos pályázati felhívás esetében az érintett AKCS-állam vagy -államok a küldöttségvezetővel egyetértésben összeállítják a potenciális ajánlattevők jegyzékét, adott esetben egy pályázati előminősítési meghívást követően, amelynek alapja a beszerzési értesítés közzététele.

(5) Közvetlen megállapodási szerződések esetében az AKCS-állam az általa megfelelőnek ítélt módon szabadon tárgyalásokat kezdhet a potenciális ajánlattevőkkel, akiknek jegyzékét a 20. és 22. cikkel összhangban leszűkítette, és odaítélheti a szerződéseket az általa kiválasztott ajánlattevőknek.

(6) Az AKCS-államok kérhetik a Bizottságot, hogy a nevükben közvetlenül vagy valamely illetékes ügynökségén keresztül szolgáltatási szerződésekről tárgyaljon, megfogalmazza, megkösse és végrehajtsa azokat.

24. cikk

Közvetlen munkavégzés

(1) A közvetlen munkaügyi műveletek esetében a projekteket és programokat az érintett állam vagy államok állami vagy részben állami ügynökségei vagy szervezeti egységei, illetve a tevékenység elvégzéséért felelős személy hajtja végre.

(2) A Közösség hozzájárul az érintett szervezeti egység költségeihez azáltal, hogy biztosítja azon berendezéseket és/vagy anyagokat, amelyekkel nem rendelkezik, és/vagy azon forrásokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a továbbiakban szükséges személyzetet az érintett vagy egyéb AKCS-államokból származó szakértők közül biztosíthassa. A Közösség részvétele csak a kiegészítő intézkedések során felmerült költségeket és a végrehajtással kapcsolatos átmeneti kiadásokat fedezi, szigorúan az adott projekt követelményeire korlátozottan.

25. cikk

Vészhelyzeti segítségnyújtási szerződések

A vészhelyzeti segítségnyújtás alapján létrejövő szerződéseket oly módon vállalják, hogy tükrözze a helyzet sürgősségét. E célból a vészhelyzeti segítségnyújtással kapcsolatos valamennyi tevékenység esetében az AKCS-állam a küldöttségvezetővel egyeztetve engedélyezheti:

a) közvetlen megállapodással létrejövő szerződések megkötését;

b) a szerződések közvetlen munkavégzéssel történő végrehajtását;

c) a szakügynökségek által történő végrehajtást; és

d) a Bizottság által történő közvetlen végrehajtást.

26. cikk

Preferenciák

Intézkedéseket kell tenni annak ösztönzése érdekében, hogy az AKCS-államok természetes és jogi személyei a legszélesebb körben vegyenek részt a konstrukcióból finanszírozott szerződések végrehajtásában, hogy optimalizálni lehessen az említett államok fizikai és emberi erőforrásait. E célból:

a) a beruházásra irányuló szerződések esetében, amelyek értéke nem éri el az 5 000 000 eurót, az AKCS-államok ajánlattevői, amennyiben alaptőkéjük és vezetőik legalább egynegyede egy vagy több AKCS-államból származik, 10% árelőnyt kapnak az egyenértékű gazdasági, műszaki és igazgatási minőséggel rendelkező ajánlatokhoz viszonyítva;

b) az áruszállításra irányuló szerződések esetében, függetlenül az áruszállítás értékétől, az AKCS-államok azon ajánlattevői, akik felajánlják, hogy a szerződés alapján megvalósuló áruszállítás legalább 50%-ban az AKCS-ből származik, 15% árelőnyt kapnak az egyenértékű gazdasági, műszaki és igazgatási minőséggel rendelkező ajánlatokhoz viszonyítva.

c) a szolgáltatási szerződések vonatkozásában, tekintetbe véve a szükséges kompetenciát, a következőket részesülnek előnyben:

i. az AKCS-államok szakértői, intézményei vagy tanácsadó társaságai az egyenértékű gazdasági és műszaki minőséggel rendelkező ajánlatokhoz viszonyítva,

ii. valamely AKCS-cég és európai partnereinek konzorciuma által benyújtott ajánlatok; és

iii. európai ajánlattevők által AKCS-alvállalkozókkal vagy -szakértőkkel együtt benyújtott ajánlatok;

d) amennyiben alvállalkozást terveznek, a sikeres ajánlattevőnek előnyben kell részesítenie az AKCS-államok olyan természetes személyeit és társaságait, akik hasonló feltételek mellett képesek teljesíteni az előírt szerződést; és

e) az AKCS-állam a pályázati felhívásban javasolhatja a potenciális ajánlattevőknek, hogy vegyék igénybe más AKCS-államok közös megegyezés alapján kiválasztott társaságainak, nemzeti szakértőinek és tanácsadóinak segítségét. Az ilyen együttműködés megvalósulhat vegyes vállalkozás, alvállalkozás vagy gyakornokok munkahelyen történő képzése révén.

27. cikk

A szerződések odaítélése

(1) A 24. cikk sérelme nélkül az AKCS-állam azon ajánlattevőnek ítéli oda a szerződést:

a) akinek ajánlatát a dokumentációnak legjobban megfelelőnek találta;

b) aki a beruházásra vagy az áruszállításra irányuló szerződés esetében a legelőnyösebb ajánlatot nyújtotta be többek között a következők alapján:

i. ár, valamint üzemeltetési és karbantartási költségek;

ii. az ajánlattevők alkalmassága és felajánlott garanciái, valamint technikai képessége, ideértve az értékesítést követő szolgáltatások nyújtását az AKCS-államokban; és

iii. a szerződések végrehajtásának jellege, feltételei és határidői, valamint a helyi feltételekhez történő adaptálás;

c) aki a szolgáltatás megrendelésére irányuló szerződés esetében a legelőnyösebb ajánlatot nyújtja be, figyelembe véve többek között az árat, a pályázat műszaki értékét, a szolgáltatásnyújtáshoz javasolt szervezetet és módszereket, valamint a javasolt személyzet kompetenciáját, függetlenségét és elérhetőségét.

(2) Amennyiben két pályázatot egyenértékűnek ismernek el a fent megállapított szempontok alapján, előnyben kell részesíteni:

a) valamely AKCS-állam ajánlattevőjét; vagy

b) ha nem érkezik be ilyen ajánlat, azt az ajánlattevőt, aki:

i. lehetővé teszi az AKCS-államok fizikai és humán erőforrásainak legjobb felhasználását;

ii. a legnagyobb alvállalkozási lehetőséget biztosítja az AKCS társaságainak vagy természetes személyeinek; vagy

iii. AKCS-állambeli és közösségi természetes személyek vagy társaságok konzorciuma.

28. cikk

A szerződések általános szabályai

(1) A konstrukció forrásaiból finanszírozott szerződések odaítélését e melléklet és a Miniszterek Tanácsa által az e megállapodás aláírását követő első találkozón az AKCS–EK Fejlesztésfinanszírozási Együttműködési Bizottság ajánlása alapján hozott határozattal elfogadott eljárások szabályozzák. Ezek az eljárások tiszteletben tartják e melléklet rendelkezéseit és a Közösség beszerzési szabályait a harmadik országokkal folytatott együttműködés esetében.

(2) Ezen eljárások elfogadásáig a szerződések általános szabályaiban és feltételeiben foglalt jelenlegi EFA-szabályok az irányadók.

29. cikk

A szerződések általános feltételei

A konstrukció forrásaiból finanszírozott, beruházásra, áruszállításra és szolgáltatás megrendelésére irányuló szerződések teljesítését a következők szabályozzák:

a) a konstrukció forrásaiból finanszírozott szerződések általános feltételei, amelyeket a Miniszterek Tanácsa fogad el az e megállapodás aláírását követő első találkozón az AKCS–EK Fejlesztésfinanszírozási Együttműködési Bizottság ajánlása alapján hozott határozattal, vagy

b) társfinanszírozású projektek és programok esetében, vagy amennyiben harmadik feleknek eltérést biztosítottak, vagy gyorsított eljárások során, vagy más megfelelő esetben, az érintett AKCS-állam és a Közösség közötti esetleges megállapodás szerinti egyéb ilyen általános feltételek, azaz:

i. az érintett AKCS-állam nemzeti jogszabályaiban előírt általános szerződési feltételek, vagy az adott állam nemzetközi szerződésekre vonatkozó bevett gyakorlata, vagy

ii. bármely más nemzetközi általános szerződési feltétel.

30. cikk

A viták rendezése

Az AKCS-államok hatóságai és valamely kivitelező, szállító vagy szolgáltató között az alapból finanszírozott szerződés teljesítése közben felmerülő vitákat:

a) nemzeti szerződés esetén az érintett AKCS-állam nemzeti jogszabályaival összhangban; és

b) nemzetközi szerződés esetén a következőképpen kell rendezni:

i. ha a szerződő felek úgy állapodnak meg, akkor az érintett AKCS-állam nemzeti jogszabályaival vagy az adott állam nemzetközi szerződésekre vonatkozó bevett gyakorlatával összhangban; vagy

ii. választottbírósági eljárással az eljárási szabályok szerint, amelyeket a Miniszterek Tanácsa fogad el az e megállapodás aláírását követő első találkozón az AKCS–EK Fejlesztésfinanszírozási Együttműködési Bizottság ajánlása alapján hozott határozattal.

31. cikk

Adó- és vámügyi rendelkezések

(1) Az AKCS-államok a Közösség által finanszírozott szerződések esetében nem alkalmaznak kedvezőtlenebb elbánást az adó- és vámügyi rendelkezések tekintetében a velük kapcsolatban álló legnagyobb kedvezményes elbánásban részesülő államok vagy nemzetközi fejlesztési szervezetek esetében alkalmazottnál. A legnagyobb kedvezményes vámtétel meghatározásának céljából nem lehet figyelembe venni az érintett AKCS-állam által a többi AKCS-állam vagy más fejlődő országok esetében alkalmazott rendelkezéseket.

(2) A fenti rendelkezésekre is figyelemmel a következőket kell alkalmazni a Közösség által finanszírozott szerződésekre:

a) a szerződésre a kedvezményezett AKCS-államban nem vonatkozhat bélyeges vagy nyilvántartási illeték vagy azzal azonos hatású fiskális díj, akár léteznek már ilyenek, akár a jövőben vezetik be azokat; az ilyen szerződéseket azonban az AKCS-államban hatályos törvényekkel összhangban nyilvántartásba kell venni, és ezért a szolgáltatásnyújtásnak megfelelő díj kiszabható;

b) a szerződések teljesítéséből származó haszon és/vagy árbevétel adóköteles az érintett AKCS-állam belső fiskális szabályai szerint, feltéve, hogy az ilyen hasznot és/vagy árbevételt realizáló természetes vagy jogi személyek állandó üzletviteli helye az adott AKCS-államban van, vagy a szerződés teljesítése hat hónapnál tovább tart;

c) a beruházásra irányuló szerződések teljesítése érdekében professzionális berendezéseket importáló vállalkozások kérésükre az említett berendezés tekintetében a kedvezményezett AKCS-állam nemzeti jogszabályai által megállapítottak szerint részesülhetnek az ideiglenes behozatalra vonatkozó rendszer előnyeiből;

d) a szolgáltatási szerződésben meghatározott feladatok elvégzéséhez szükséges professzionális berendezéseket a kedvezményezett AKCS-államba annak jogszabályai szerint fiskális és behozatali vámoktól és illetékektől, illetve azokkal azonos hatású egyéb fiskális díjaktól mentesen ideiglenesen hozzák be, amennyiben az ilyen illetékek és díjak nem képezik valamely szolgáltatásnyújtás ellenértékét;

e) az áruszállításra irányuló szerződések szerinti behozatalt vámoktól, behozatali vámoktól, adóktól, illetve azokkal azonos hatású fiskális díjaktól mentesen kell a kedvezményezett AKCS-államba beléptetni. Az érintett AKCS-államból származó áruszállításra vonatkozó szerződést a szállított termékek gyártelepi ára alapján kell megkötik meg, amelyhez hozzáadhatók az AKCS-államban az adott termékekre vonatkozó belső fiskális díjak;

f) a fűtőanyagokat, kenőanyagokat és bitumenes kötőanyagokat, valamint általában véve a beruházásra irányuló szerződések teljesítésében felhasznált valamennyi anyagot úgy tekintik, mint amelyeket a helyi piacon szereztek be, és vonatkoznak rájuk a kedvezményezett AKCS-állam hatályos nemzeti jogszabályai szerint vonatkozó fiskális szabályok; és

g) a nem helyben felvett és a szolgáltatási szerződésben meghatározott feladatokat ellátó természetes személyek és családtagjaik használatára szolgáló személyes és háztartási használati tárgyak a kedvezményezett AKCS-állam hatályos nemzeti jogszabályainak határain belül mentesek a vámok vagy behozatali vámok, adók és azokkal azonos hatású egyéb fiskális díjak alól.

(3) A fenti adó- és vámügyi rendelkezésekben nem szabályozott minden kérdésre az érintett AKCS-állam nemzeti jogszabályai vonatkoznak.

5. Fejezet

FIGYELEMMEL KÍSÉRÉS ÉS ÉRTÉKELÉS

32. cikk

Célkitűzések

A figyelemmel kísérés és értékelés tartalmazza a fejlesztési tevékenységek (előkészítés, végrehajtás és utólagos működtetés) rendszeres értékelését azzal a céllal, hogy javítsák a folyamatban lévő és jövőbeni tevékenységek hatékonyságát.

33. cikk

Módozatok

(1) Az AKCS-államok vagy a Bizottság által elvégzett értékelések sérelme nélkül ezt a munkát az AKCS-állam(ok) és a Közösség közösen végzik el. Az AKCS–EK Fejlesztésfinanszírozási Együttműködési Bizottság biztosítja az együttes figyelemmel kísérési és értékelési tevékenységek közös jellegét. Annak érdekében, hogy támogatást nyújtsanak az AKCS–EK Fejlesztésfinanszírozási Együttműködési Bizottságnak, a Bizottság és az AKCS Főtitkársága előkészíti és végrehajtja az együttes figyelemmel kísérést és értékelést, és jelentést készít a Bizottságnak. A bizottság a megállapodás aláírását követő első találkozóján rögzíti a működtetési módozatokat, amelyek célja, hogy biztosítsa a működtetés közös jellegét, és évenként jóváhagyja a munkaprogramot.

(2) A figyelemmel kísérési és értékelési tevékenységek különösen:

a) biztosítják az alap működésének és tevékenységének rendszeres és független értékelését az eredmények és a célkitűzések összehasonlítása révén, és ezáltal

b) lehetővé teszik az AKCS-államok, a Bizottság és a közös intézmények számára, hogy a tapasztalatok tanulságait felhasználják a jövőbeni politikák és tevékenységek tervezésében és végrehajtásában.

6. Fejezet

IGAZGATÁSI MEGBÍZOTTAK ÉS KIVITELEZŐK

34. cikk

A fő programengedélyező

(1) A Bizottság kinevezi az alap engedélyezésre jogosult főtisztviselőjét, aki felelős az alap forrásainak kezeléséért. A fő programengedélyező felelős az alapból történő kiadásokkal kapcsolatos kötelezettségvállalásért, jóváhagyásért, engedélyezésért és könyvelésért.

(2) A fő programengedélyező:

a) vállalja, jóváhagyja és engedélyezi a kiadásokat, és könyvelést vezet a kötelezettségválla-lásokról és engedélyezésekről;

b) biztosítja a finanszírozási határozatok végrehajtását;

c) a nemzeti programengedélyezővel szorosan együttműködve olyan kötelezettségvállaló döntéseket hoz és olyan pénzügyi megállapodásokat köt, amelyek gazdasági és műszaki szempontból biztosítják a jóváhagyott tevékenységek megfelelő végrehajtását;

d) a pályázati felhívások kibocsátása előtt előkészíti a dokumentációt a következők esetében:

i. nyílt nemzetközi pályázat és

ii. meghívásos nemzetközi pályázati felhívás előminősítéssel;

e) jóváhagyja a szerződések kihelyezésének feltételeit a küldöttségvezető 36. cikk alapján gyakorolt hatáskörére is figyelemmel;

f) biztosítja a nemzetközi pályázati felhívások megfelelő időben történő közzétételét.

(3) A fő programengedélyező minden év végén rendelkezésre bocsátja az alap részletes mérlegét, amely feltünteti az alapba a tagállamok által befizetett hozzájárulások és az egyes finanszírozási tételekkel kapcsolatos globális kifizetések egyenlegét.

35. cikk

A nemzeti programengedélyező

(1) Valamennyi AKCS-állam kormánya kinevez egy nemzeti programengedélyezőt, hogy képviselje a Bizottság és a Bank kezelése alatt álló alap forrásaiból finanszírozott tevékenységekben. A nemzeti programengedélyező átruházhatja e funkciók némelyikét, és tájékoztatja a fő programengedélyezőt az ilyen átruházásról. A nemzeti programengedélyező:

a) a küldöttségvezetővel való szoros együttműködésben felelős a projektek és programok előkészítéséért, benyújtásáért és értékeléséért;

b) a küldöttségvezetővel való szoros együttműködésben kibocsátja a helyi nyílt pályázati felhívásokat, átveszi a helyi és a nemzetközi (nyílt vagy meghívásos) pályázatokat, elnököl az ajánlatok vizsgálatakor, megállapítja a vizsgálatok eredményeit, aláírja a szerződéseket és azok kiegészítő záradékait, és jóváhagyja a kiadásokat;

c) a helyi pályázati felhívások kibocsátása előtt benyújtja a pályázati felhívás dokumentációját a küldöttségvezetőnek, aki 30 napon belül megadja jóváhagyását;

d) az ajánlatok érvényességi idején belül elkészíti az ajánlatok értékelését, figyelembe véve a szerződések jóváhagyásához szükséges időszakot;

e) eljuttatja a küldöttségvezetőnek a szerződés kihelyezésével kapcsolatos vizsgálat eredményeit és az erre vonatkozó javaslatot a 36. cikkben megállapított határidőn belüli jóváhagyás végett;

f) jóváhagyja és engedélyezi a kiadásokat a rábízott pénzeszközök keretein belül; és

g) a végrehajtási műveletek során megteszi a szükséges kiigazításokat, hogy biztosítsa a jóváhagyott projektek gazdasági és műszaki szempontból megfelelő végrehajtását.

(2) A nemzeti programengedélyező a tevékenységek végrehajtása közben és a küldöttségvezető tájékoztatására vonatkozó követelményre is figyelemmel dönt a következőkről:

a) a részletekre vonatkozó technikai kiigazítások és módosítások, amennyiben azok nem érintik az elfogadott műszaki megoldásokat, és a módosítások számára fenntartott keretek között maradnak;

b) a becslések végrehajtás közbeni megváltoztatása;

c) tételek közötti átcsoportosítások a becslésen belül;

d) a többegységes projektek és programok helyének megváltoztatása, amennyiben azt műszaki, gazdasági vagy szociális indokok igazolják;

e) a késedelmi kötbérek kiszabása és elengedése;

f) a jótállásra kötelezettek felmentése;

g) áruk beszerzése a helyi piacon, függetlenül azok származásától;

h) nem a tagállamokból vagy az AKCS-államokból származó építőipari berendezések és gépek használata, feltéve, ha a tagállamokban vagy az AKCS-államokban nem állítanak elő hasonló berendezést vagy gépet;

i) alvállalkozásba adás;

j) végleges átvétel, feltéve, hogy a küldöttségvezető jelen van az ideiglenes átvételkor, hitelesíti a vonatkozó jegyzőkönyvet, és adott esetben jelen van a végleges átvételkor, különösen, amikor az ideiglenes átvételkor rögzített fenntartások mértéke jelentős kiegészítő munkát tesz szükségessé; és

k) tanácsadók és egyéb technikai segítségnyújtási szakértők alkalmazása.

36. cikk

A küldöttségvezető

(1) Minden egyes AKCS-államban vagy minden egyes regionális tömörülésben, amely ezt kifejezetten kéri, a Bizottságot egy küldöttség képviseli a küldöttségvezető felügyelete alatt, az érintett AKCS-állam vagy -államok jóváhagyásával. Amennyiben a küldöttségvezetőt az AKCS-államok valamely csoportjához nevezik ki, megfelelő lépéseket kell tenni annak biztosítása érdekében, hogy a küldöttségvezetőt egy helyettes rezidens képviselje minden olyan államban, ahol a küldöttségvezető nincs jelen. A küldöttségvezető képviseli a Bizottságot annak minden hatáskörében és tevékenységében.

(2) E célból és a nemzeti programengedélyezővel való szoros együttműködésben a küldöttségvezető:

a) az érintett AKCS-állam kérelmére részt vesz és támogatást nyújt a projektek és programok előkészítésében és a technikai segítségnyújtási szerződések tárgyalásában;

b) részt vesz a projektek és programok értékelésében, a dokumentációk elkészítésében, valamint a projektek és programok értékelési és végrehajtási eljárásainak egyszerűsítését célzó módok keresésében;

c) előkészíti a finanszírozási javaslatokat;

d) a nemzeti programengedélyező általi kibocsátás előtt jóváhagyja a helyi nyílt pályázati felhívásokat és a vészhelyzeti segítségnyújtási szerződések dokumentációit 30 napon belül azt követően, hogy a nemzeti programengedélyező előterjesztette azokat;

e) jelen van az ajánlatok felbontásánál és másolatot kap azokból, valamint azok vizsgálatának eredményeiből;

f) 30 napon belül jóváhagyja a nemzeti programengedélyezőnek a helyi nyílt pályázatokra, közvetlen megállapodási szerződésekre, vészhelyzeti segítségnyújtási szerződésekre, valamint az 5 millió eurónál alacsonyabb értékű, építési beruházásra és az 1 millió eurónál alacsonyabb értékű, áruszállítási szerződésekre vonatkozó javaslatát;

g) a fentiekben nem érintett minden más szerződés esetében 30 napon belül jóváhagyja a nemzeti programengedélyezőnek a szerződés kihelyezésére vonatkozó javaslatát, amennyiben teljesülnek a következő feltételek:

i. a kiválasztott ajánlat a legalacsonyabb összegű a dokumentáció követelményeinek megfelelők között;

ii. a kiválasztott ajánlat megfelel a dokumentációban megállapított valamennyi kiválasztási feltételnek; és

iii. a kiválasztott ajánlat nem haladja meg a szerződésre elkülönített összeget;

h) amennyiben nem teljesülnek a g) pontban megfogalmazott feltételek, a javaslatot a fő programengedélyező elé terjeszti, aki a küldöttségvezetőtől való kézhezvételtől számított 60 napon belül határozatot hoz. Amennyiben a kiválasztott ajánlat ára meghaladja a szerződésre elkülönített összeget, a fő programengedélyező az odaítélés jóváhagyásakor megteszi a szükséges pénzügyi kötelezettségvállalásokat;

i) hitelesíti a szerződéseket és közvetlen munkavégzés esetén a becsléseket, azok kiegészítő záradékait, valamint a nemzeti programengedélyező által kibocsátott kifizetési engedélyeket;

j) biztosítja, hogy a Bizottság által kezelt alapból finanszírozott projekteket és programokat pénzügyi és technikai szempontból megfelelően hajtsák végre;

k) a tevékenységek rendszeres értékelésében együttműködik annak az AKCS-államnak a nemzeti hatóságaival, ahol a Bizottságot képviseli;

l) közli az AKCS-állammal a fejlesztésfinanszírozási együttműködés végrehajtási eljárásával kapcsolatos valamennyi információt és vonatkozó dokumentumot, különösen az értékelési szempontok és az ajánlatok elbírálási szempontjai tekintetében; és

m) rendszeresen tájékoztatja a nemzeti hatóságokat a Közösség olyan tevékenységeiről, amelyek közvetlenül érinthetik a Közösség és az AKCS-államok közötti együttműködést.

(3) A küldöttségvezető rendelkezik a szükséges utasítási és delegálási jogkörrel, hogy megkönnyítse és meggyorsítsa a megállapodás szerinti tevékenységeket. Amennyiben az e cikkben leírtakon kívül bármilyen igazgatási és/vagy pénzügyi hatáskörrel ruházzák fel a küldöttségvezetőt, arról értesíteni kell a nemzeti programengedélyezőt és a Miniszterek Tanácsát.

37. cikk

Kifizetések és kifizetési megbízottak

(1) A kifizetéseknek az AKCS-államok nemzeti pénznemeiben történő teljesítése esetében a tagállamok pénznemeiben vagy euróban vezetett számlát kell nyitni valamennyi AKCS-államban a Bizottság nevében az AKCS-állam és a Bizottság közötti megállapodással kiválasztott nemzeti állami vagy részben állami pénzügyi intézménynél. Ez az intézmény gyakorolja a nemzeti kifizetési megbízott funkcióit.

(2) A nemzeti kifizetési megbízott nem kap díjazást a szolgálataiért, és a letétbe helyezett pénzeszközök nem kamatoznak. A helyi számlákat a Bizottság tölti fel a tagállamok egyikének pénznemében vagy euróban a jövőbeni készpénzkövetelmények becslése alapján, és ezt kellő időben kell megtenni ahhoz, hogy elkerüljék az AKCS-államok általi előfinanszírozás szükségességét, és megelőzzék a késedelmes kifizetéseket.

(3) A kifizetések euróban történő teljesítése céljából euróban vezetett számlát kell nyitni a Bizottság nevében a tagállamok pénzügyi intézményeinél. Ezek az intézmények gyakorolják az európai kifizetési megbízottak funkcióit.

(4) Az európai számlákról történő kifizetéseket, amelyeket a Bizottság vagy az annak nevében eljáró küldöttségvezető utasítására lehet végrehajtani, a nemzeti programengedélyező vagy előzetes jóváhagyásával a fő programengedélyező által engedélyezett kiadások tekintetében lehet teljesíteni.

(5) A számlákon rendelkezésre álló pénzeszközök erejéig a kifizetési megbízottak teljesítik a nemzeti programengedélyező vagy értelemszerűen a fő programengedélyező által engedélyezett kifizetéseket, miután megerősítették, hogy a benyújtott alátámasztó dokumentumok alapvetően megfelelők és rendben levőek, és hogy a kifizetési engedély érvényes.

(6) A kiadások jóváhagyásával, engedélyezésével és kifizetésével kapcsolatos eljárást a kifizetés esedékessé válásától számított 90 napon belül be kell fejezni. A nemzeti programengedélyező az esedékesség napja előtt legkésőbb 45 nappal feldolgozza és kézbesíti a kifizetési engedélyt a küldöttségvezető részére.

(7) A késedelmes kifizetések miatti követeléseket az érintett AKCS-állam vagy -államok viselik, illetve amennyiben mindkét fél felelős a késedelemért, a Bizottság a saját forrásaiból, a fenti eljárással összhangban.

(8) A kifizetési megbízott, a nemzeti programengedélyező, a küldöttségvezető és a Bizottság felelős szervezeti egysége pénzügyileg felelős marad addig, amíg véglegesen nem hagyják jóvá azon tevékenységeket, amelyek végrehajtásáért felelősek.

V. MELLÉKLET

KERESKEDELMI RENDSZER, AMELYET A 37. CIKK (1) BEKEZDÉSÉBEN EMLÍTETT
ELŐKÉSZÍTŐ IDŐSZAK SORÁN KELL ALKALMAZNI

1. Fejezet

ÁLTALÁNOS KERESKEDELMI SZABÁLYOK

1. cikk

Az AKCS-államokból származó termékeket vámtól és azzal azonos hatású díjaktól mentesen kell a Közösségbe behozni.

a) Az AKCS-államokból származó olyan termékek esetében,

– amelyek szerepelnek a Szerződés I. mellékletének felsorolásában, amennyiben azok a Szerződés 34. cikke szerinti közös piacszervezés alá tartoznak, vagy

– amelyekre a Közösségbe történő behozatalkor közös agrárpolitika végrehajtásának eredményeként bevezetett egyedi szabályok vonatkoznak,

a Közösség megteszi a szükséges intézkedéseket, hogy kedvezőbb elbánást biztosítson, mint amilyet a legnagyobb kedvezményes vámtételre vonatkozó záradék alá tartozó harmadik országok számára biztosít.

b) Ha e melléklet alkalmazása során valamely AKCS-állam kéri, hogy új mezőgazdasági termékcsalád vagy az e melléklet hatálybalépésekor a kedvezményes elbánás alá nem tartozó mezőgazdasági termékek is részesüljenek az ilyen kedvezményekből, a Közösség az AKCS-államokkal konzultálva megvizsgálja e kérelmet.

c) A fentiek ellenére a Közösség az AKCS–EK együttműködés különleges jellegével és az annak alapján megvalósuló különleges kapcsolattal összefüggésben eseti alapon megvizsgálja az AKCS-államok arra vonatkozó kérelmeit, hogy mezőgazdasági termékeik kedvezményesen jussanak be a Közösség piacára, és amennyiben lehetséges a benyújtástól számított négy, de legfeljebb hat hónapon belül értesítést küld az ilyen megindokolt kérelmekkel kapcsolatos határozatáról.

Az a) pont összefüggésében a Közösség a határozatainak meghozatalakor különösen figyelembe veszi a fejlődő harmadik országok számára nyújtott engedményeket. Figyelembe kell venni az idényen kívüli piac által felkínált lehetőségeket.

d) Az a) pontban említett szabályok e megállapodással egyidejűleg lépnek hatályba, és a megállapodás 37. cikkének (1) bekezdésében meghatározott előkészítő időszak tartamáig maradnak érvényben.

Ha azonban ezen időszak során a Közösség:

– egy vagy több terméket közös piacszervezés vagy a közös agrárpolitika végrehajtásának eredményeként bevezetett egyedi szabályok hatálya alá sorol, fenntartja magának a jogot, hogy módosítsa az AKCS-államokból származó ilyen termékekre vonatkozó behozatali elbánást a Miniszterek Tanácsában folytatott konzultációkat követően. Ilyen esetekben az a) pont rendelkezéseit kell alkalmazni;

– egy vagy több termék esetében módosítja a közös piacszervezés vagy a közös agrárpolitika végrehajtásának eredményeként bevezetett egyedi szabályokat, fenntartja magának a jogot, hogy módosítsa az AKCS-államokból származó termékekre vonatkozóan megállapított szabályokat a Miniszterek Tanácsában folytatott konzultációkat követően. Ilyen esetekben a Közösség vállalja annak biztosítását, hogy az AKCS-államokból származó termékek továbbra is olyan előnyökben részesüljenek, amelyek hasonlóak azokhoz, amelyekben korábban részesültek a legnagyobb kedvezményes vámtételre vonatkozó záradék alá tartozó harmadik országok termékeihez képest.

e) Amennyiben a Közösség kedvezményes megállapodást szándékozik kötni harmadik államokkal, erről tájékoztatja az AKCS-államokat. Az AKCS-államok kérésére konzultációkat kell tartani érdekeik védelme érdekében.

2. cikk

(1) A Közösség az AKCS-államokból származó behozatal esetében nem alkalmaz mennyiségi korlátozást vagy azzal azonos hatású intézkedést.

(2) Az (1) bekezdés nem zárja ki a behozatalra, kivitelre vagy tranzitárukra vonatkozó olyan tilalmakat és korlátozásokat, amelyeket a közerkölcs, a közrend vagy a közbiztonság, az emberek, az állatok és növények egészségének és életének védelme, a művészi, történelmi vagy régészeti értéket képviselő nemzeti kincsek védelme, a kimerülő természeti erőforrások megőrzése – amennyiben az ilyen intézkedéseket a hazai termelés vagy fogyasztás korlátozásával kapcsolatban léptetik hatályba –, valamint az ipari és kereskedelmi tulajdon védelme indokol.

(3) Az ilyen tilalmak vagy korlátozások azonban semmi esetre sem lehetnek önkényes vagy indokolatlan megkülönböztetés, vagy általában véve a kereskedelem rejtett korlátozásának eszközei.

Olyan esetekben, ha a (2) bekezdésben említett intézkedések egy vagy több AKCS-állam érdekeit érintik, ez utóbbiak kérelmére az e megállapodás 12. cikkében foglalt rendelkezésekkel összhangban konzultációkat kell tartani a megfelelő megoldás elérése céljából.

3. cikk

(1) Amennyiben az új intézkedések vagy a Közösség által az áruk mozgásának megkönnyítésére vonatkozó törvények és rendeletek közelítése érdekében elfogadott programok által előírt intézkedések valószínűleg érintik egy vagy több AKCS-állam érdekeit, a Közösség az ilyen intézkedések elfogadása előtt a Miniszterek Tanácsán keresztül tájékoztatja az AKCS-államokat.

(2) Annak érdekében, hogy a Közösség figyelembe vehesse az érintett AKCS-állam érdekeit, ez utóbbiak kérelmére az e megállapodás 12. cikkében foglalt rendelkezésekkel összhangban konzultációkat kell tartani azzal a céllal, hogy megfelelő megoldást érjenek el.

4. cikk

(1) Amennyiben a meglévő, az áruk mozgásának megkönnyítése érdekében elfogadott közösségi szabályok és előírások, illetve azok értelmezése, alkalmazása vagy igazgatása érinti egy vagy több AKCS-állam érdekeit, az AKCS-államok kérelmére konzultációkat kell tartani azzal a céllal, hogy megfelelő megoldást érjenek el.

(2) A megfelelő megoldás elérésének céljából az AKCS-államok a Miniszterek Tanácsában felvethetnek bármilyen, az áruk mozgásával kapcsolatos problémát, amely a tagállamok által megtett vagy tervezett intézkedésből származhat.

(3) A Közösség illetékes intézményei a lehető legnagyobb mértékig tájékoztatják a Miniszterek Tanácsát az ilyen intézkedésekről a hatékony konzultációk biztosítása érdekében.

5. cikk

(1) Az AKCS-államok a Közösségből származó termékek behozatala tekintetében nem kötelesek azokhoz hasonló kötelezettségeket vállalni, mint amilyeneket a Közösség az AKCS-államokból származó termékek behozatala tekintetében e melléklet szerint vállal.

a) a Közösséggel folytatott kereskedelmük során az AKCS-államok nem tesznek különbséget a tagállamok között, és nem biztosítanak a legnagyobb kedvezményes vámtételnél kedvezőbb elbánást a Közösségnek.

b) Az a) pontban említett legnagyobb kedvezményes vámtétel nem vonatkozik az AKCS-államok közötti, illetve egy vagy több AKCS-állam és más fejlődő országok közötti kereskedelmi vagy gazdasági kapcsolatokra.

6. cikk

A felek e melléklet hatálybalépésétől számított három hónapon belül közlik vámtarifáikat a Miniszterek Tanácsával. A felek a vámtarifák módosításait is közlik azok hatálybalépésekor.

7. cikk

(1) E melléklet végrehajtása céljából a „származó termék” fogalmát és az azzal kapcsolatos közigazgatási együttműködést a mellékelt jegyzőkönyv határozza meg.

(2) Az 1. jegyzőkönyv módosítását a Miniszterek Tanácsa fogadhatja el.

(3) Amennyiben az (1) és (2) bekezdés alapján egy adott termékre vonatkozóan még nem határozták meg a „származó termék” fogalmát, a szerződő felek továbbra is a saját szabályaikat alkalmazzák.

8. cikk

(1) Amennyiben bármilyen terméket olyan megnövelt mennyiségben és olyan feltételek mellett hoznak be a Közösségbe, hogy az súlyos sérelmet okoz a hasonló vagy közvetlenül konkurens termékek hazai termelőinek, valamint egy adott régió gazdasági helyzetének súlyos romlását előidéző komoly zavarokat vagy nehézségeket okoz a gazdaság bármely ágazatában, vagy ilyen veszélyek okozásával fenyeget, a Közösség megfelelő lépéseket tehet a 9. cikkben megállapított feltételek mellett és eljárásoknak megfelelően.

(2) A Közösség vállalja, hogy nem használ fel egyéb eszközöket protekcionizmus céljára vagy a strukturális fejlesztés korlátozására. A Közösség tartózkodik attól, hogy azonos hatású védintézkedéseket hozzon.

(3) A védintézkedéseket olyan intézkedésekre kell korlátozni, amelyek a legkevésbé zavarják a szerződő felek közötti kereskedelmet e megállapodás célkitűzéseinek végrehajtásában, és nem haladhatják meg a felmerült nehézségek orvoslásához feltétlenül szükséges mértéket.

(4) A védintézkedések alkalmazásakor figyelembe kell venni a Közösségbe irányuló érintett AKCS-kivitel jelenlegi szintjét és annak fejlődési lehetőségeit. Különös figyelmet kell fordítani a legkevésbé fejlett, tengerparttal nem rendelkező és szigeti AKCS-államok érdekeire.

9. cikk

(1) Előzetes konzultációkat kell tartani a védzáradék alkalmazásáról mind az ilyen intézkedések első elfogadásakor, mind azok kiterjesztésekor. A Közösség átadja az AKCS-államoknak az ilyen konzultációkhoz szükséges valamennyi információt, valamint azon adatokat, amelyekből meghatározható, hogy egy adott termék AKCS-államokból származó behozatala milyen mértékben idézte elő a 8. cikk (1) bekezdésében említett hatásokat.

(2) Amennyiben konzultációkra került sor, a védintézkedések vagy az érintett AKCS-államok és a Közösség által közösen megállapított szabályok a konzultációt követően lépnek hatályba.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben előírt előzetes konzultációk azonban nem akadályozzák meg azon azonnali határozatokat, amelyeket a Közösség a 8. cikk (1) bekezdésével összhangban hozhat, amennyiben azokat különleges tényezők tették szükségessé.

(4) Azon tényezők vizsgálatának megkönnyítése érdekében, amelyek piaci zavarokat okozhatnak, mechanizmust kell intézményesíteni a Közösségbe irányuló egyes AKCS-kivitelek statisztikai felügyelete céljából.

(5) A felek vállalják, hogy rendszeres konzultációkat tartanak azzal a céllal, hogy megfelelő megoldást találjanak azon problémákra, amelyek felmerülhetnek a védzáradék alkalmazása miatt.

(6) Az (1)–(5) bekezdésben említett előzetes és rendszeres konzultációkat, valamint a felügyeleti mechanizmust a mellékelt 2. jegyzőkönyvvel összhangban kell végrehajtani.

10. cikk

A Miniszterek Tanácsa az érintett fél kérelmére mérlegeli a védzáradék alkalmazásának gazdasági és társadalmi hatásait.

11. cikk

Amennyiben védintézkedések hozatalára, módosítására vagy megszüntetésére kerül sor, különös figyelmet kell fordítani a legkevésbé fejlett, tengerparttal nem rendelkező és szigeti AKCS-államok érdekeire.

12. cikk

E megállapodás hatékony végrehajtásának biztosítása érdekében a felek megállapodnak, hogy tájékoztatják egymást és konzultálnak egymással.

Az olyan eseteken túlmenően, amelyekre vonatkozóan e melléklet 2–9. cikke kifejezetten konzultációt ír elő, a Közösség vagy az AKCS-államok kérelmére is konzultációkat kell tartani az e megállapodás 12. cikkében található eljárási szabályokban előírt feltételekkel összhangban, különösen a következő esetekben:

1. amennyiben a felek e melléklet értelmében egy másik fél vagy a többi fél érdekeit érintő kereskedelmi intézkedést szándékoznak hozni, arról tájékoztatják a Miniszterek Tanácsát. Az érintett felek kérelmére konzultációkat kell tartani érdekeik figyelembevétele céljából;

2. ha e melléklet alkalmazása során az AKCS-államok úgy ítélik meg, hogy az 1. cikk (2) bekezdésének a) pontja alá tartozó, különleges elbánásban nem részesülő mezőgazdasági termékeknek is részesülniük kellene ilyen elbánásban, a Miniszterek Tanácsában konzultációkra kerülhet sor;

3. amennyiben valamelyik fél úgy ítéli meg, hogy egy másik fél jelenlegi szabályai, illetve azok értelmezése vagy alkalmazása akadályozza az áruk mozgását;

4. amennyiben a Közösség védintézkedéseket hoz a 8. cikk rendelkezéseivel összhangban, az ilyen intézkedésekkel kapcsolatban konzultációk tarthatók a Miniszterek Tanácsában, amennyiben az érintett felek azt kérik, különösen azzal a céllal, hogy biztosítsák a 8. cikk (3) bekezdésének betartását.

Az ilyen konzultációkat három hónapon belül be kell fejezni.

2. Fejezet

A CUKORRAL, VALAMINT A MARHA- ÉS BORJÚHÚSSAL KAPCSOLATBAN VÁLLALT
KÜLÖNLEGES KÖTELEZETTSÉGEK

13. cikk

(1) Az 1975. február 28-án aláírt AKCS–EGK loméi egyezmény 25. cikkével és az ahhoz mellékelt 3. jegyzőkönyvvel összhangban a Közösség határozatlan időre vállalta, hogy e megállapodás egyéb rendelkezései ellenére garantált árakon vásárol és importál meghatározott mennyiségű nyers és fehér nádcukrot azon AKCS-államokból, amelyek nádcukrot termelnek és exportálnak, és vállalták annak Közösségbe történő szállítását.

(2) A fent említett 25. cikk végrehajtásának feltételeit az (1) bekezdésben említett 3. jegyzőkönyv állapította meg. A jegyzőkönyv szövegét 3. jegyzőkönyvként csatolták e melléklethez.

(3) E melléklet 8. cikke nem alkalmazható az említett jegyzőkönyv keretében.

(4) Az említett jegyzőkönyv 8. cikkének alkalmazása szempontjából az e megállapodással létrehozott intézmények e megállapodás alkalmazási ideje alatt használhatók.

(5) Amennyiben e megállapodás hatályát veszti, az említett jegyzőkönyv 8. cikkének (2) bekezdését kell alkalmazni.

(6) A felek újólag megerősítik az 1975. február 28-án aláírt AKCS–EGK loméi egyezmény záróokmányának XIII., XXI., és XXII. mellékletében szereplő nyilatkozatokat, és ezek rendelkezéseit továbbra is alkalmazni kell. E nyilatkozatokat ilyenként csatolták a 3. jegyzőkönyvhöz.

(7) E melléklet és a 3. jegyzőkönyv nem vonatkozik az AKCS-államok és Franciaország tengerentúli megyéi közötti kapcsolatokra.

14. cikk

A marha- és borjúhúsra a mellékelt 4. jegyzőkönyvben meghatározott különleges kötelezettségvállalás vonatkozik.

3. Fejezet

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

15. cikk

Az e melléklethez csatolt jegyzőkönyvek annak szerves részét képezik.

1. JEGYZŐKÖNYV

A „SZÁRMAZÓ TERMÉK” FOGALMÁNAK MEGHATÁROZÁSÁRÓL
ÉS A KÖZIGAZGATÁSI EGYÜTTMŰKÖDÉS MÓDSZEREIRŐL

I. Cím

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Meghatározások

E jegyzőkönyv alkalmazásában:

a) „előállítás”: bármilyen megmunkálás vagy feldolgozás, beleértve az összeszerelést vagy a specifikus műveleteket is;

b) „anyag”: a termék előállítása során felhasznált bármely összetevő, nyersanyag, alkatrész vagy alkotórész stb.;

c) „termék”: az előállított termék, még abban az esetben is, ha azt egy másik előállítási műveletben történő későbbi felhasználásra szánják;

d) „áruk”: anyagok és termékek egyaránt;

e) „vámérték”: az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény VII. cikkének végrehajtásáról szóló 1994. évi megállapodással (WTO vámérték-megállapítási egyezmény) összhangban megállapított érték;

f) „gyártelepi ár”: az ár, amelyet a termékért a gyártelepen fizetnek annak a gyártónak, akinek vállalkozásában az utolsó megmunkálást vagy feldolgozást elvégezték, feltéve, hogy az ár magában foglalja valamennyi felhasznált anyag értékét, levonva ebből bármely olyan belső adót, amely az előállított termék kivitele esetén visszatérítendő vagy visszatéríthető;

g) „anyagok értéke”: a felhasznált nem származó anyagok vámértéke behozatalkor, vagy ha ez nem ismert és nem is állapítható meg, akkor az ezekért az anyagokért az érintett területen fizetett első megállapítható ár;

h) „származó anyagok értéke”: a g) pontban meghatározott ilyen anyagok vámértéke, értelemszerűen alkalmazva;

i) „hozzáadott érték”: a gyártelepi ár és a harmadik országból származó és a Közösségbe, az AKCS-államokba vagy a tengerentúli országokba és területekre importált anyag vámértékének különbsége;

j) „árucsoportok” és „vámtarifaszámok”: a Harmonizált Áruleíró és Kódrendszert – e jegyzőkönyvben a továbbiakban: „Harmonizált Rendszer” vagy „HR” – alkotó nómenklatúrában használt árucsoportok és vámtarifaszámok (négy számjegyű kódok);

k) „besorolt”: az adott terméknek vagy anyagnak egy meghatározott vámtarifaszám alá történő besorolása;

l) „szállítmány”: olyan termékek, amelyeket vagy egyidejűleg küldenek el egy exportőrtől egy címzettnek, vagy az exportőrtől a címzettig egységes fuvarokmány, vagy ilyen okmány hiányában – egységes számla fedezete mellett szállítanak;

m) a „terület” magában foglalja a felségvizeket is.

II. Cím

A „SZÁRMAZÓ TERMÉK” FOGALMÁNAK MEGHATÁROZÁSA

2. cikk

Általános követelmények

(1) Az V. melléklet kereskedelmi együttműködésre vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtása céljából a következő termékeket kell az AKCS-államokból származónak tekinteni:

a) e jegyzőkönyv 3. cikke értelmében teljes egészében az AKCS-államokban előállított vagy létrejött termékek;

b) az AKCS-államokban előállított termékek, amelyek nem teljes egészében ott előállított anyagokat tartalmaznak, feltéve, hogy az ilyen anyagok e jegyzőkönyv 4. cikke értelmében kielégítő megmunkáláson vagy feldolgozáson mentek keresztül az AKCS-államokban.

(2) Az (1) bekezdés végrehajtása céljából az AKCS-államok területét egyetlen területnek kell tekinteni.

Teljes egészében két vagy több AKCS-államban előállított vagy kielégítően megmunkált anyagokból készült származó termékeket abból az AKCS-államból származónak kell tekinteni, ahol az utolsó megmunkálás vagy feldolgozás történt, feltéve, hogy az ott végzett megmunkálás vagy feldolgozás meghaladja az e jegyzőkönyv 5. cikkében említett mértéket.

3. cikk

Teljes egészében előállított termékek

(1) A következőket kell teljes egészében az AKCS-államokban, a Közösségben vagy a III. mellékletben meghatározott tengerentúli országokban vagy területeken (a továbbiakban: TOT) előállított termékeknek tekinteni:

a) az említettek talajából vagy a hozzájuk tartozó tengerfenékről kinyert ásványi termékek;

b) az ott betakarított növényi termékek;

c) az ott született és nevelt élő állatok;

d) az ott nevelt élő állatokból származó termékek;

e) az ott folytatott vadászatból vagy halászatból származó termékek;

f) a felségvizeiken kívüli tengerből hajóik által nyert tengeri halászati és más, tengerből származó termékek;

g) a kizárólag az f) pontban említett termékekből feldolgozó hajóik fedélzetén előállított termékek;

h) kizárólag nyersanyagok visszanyerésére szolgáló, ott összegyűjtött használt cikkek, beleértve a kizárólag újrafutózásra vagy hulladékként történő felhasználásra alkalmas gumiabroncsokat is;

i) az ott végzett előállítási műveletekből visszamaradt hulladék és törmelék;

j) a parti tengereiken kívüli tengerfenék talajából vagy altalajból kinyert termékek, feltéve, hogy kizárólagos joguk van e tengerfenék vagy altalaj megmunkálására;

k) a kizárólag az a)–j) pontban meghatározott termékekből ott előállított áruk.

(2) Az (1) bekezdés f) és g) pontjában használt „hajóik” és „feldolgozó hajóik” kifejezés csak azon hajókra vonatkozik,

a) amelyeket valamely EK-tagállamban, AKCS-államban vagy TOT-ban lajstromoztak vagy vettek nyilvántartásba;

b) amelyek valamely EK-tagállam, AKCS-állam vagy TOT lobogója alatt hajóznak;

c) amelyek legalább 50%-ban a megállapodás részes államai vagy valamely TOT állampolgárainak tulajdonában vannak, vagy olyan társaság tulajdonát képezik, amelynek székhelye ezen államok vagy TOT-ok valamelyikében van, s amely igazgatótanácsának vagy felügyelőbizottságának elnöke és az ilyen szervek tagjainak többsége a megállapodás részes államainak vagy valamely TOT-nak az állampolgára, továbbá személyegyesítő vagy korlátozott felelősségű társaságok esetében tőkéjüknek legalább fele a megállapodás részes államainak, illetve az említett államok vagy valamely TOT közjogi testületeinek vagy állampolgárainak tulajdonában van;

d) amelynek a legénysége – a hajóparancsnokot és a tiszteket is beleértve – legalább 50%-ban a megállapodás részes államainak vagy valamely TOT-nak az állampolgára.

(3) A (2) bekezdés rendelkezései ellenére a Közösség valamely AKCS-állam kérelmére elismeri, hogy az AKCS-állam által bérelt hajókat a kizárólagos gazdasági övezetükben folytatott halászati tevékenység elvégzése szempontjából saját „hajónak” kell tekinteni a következő feltételek mellett:

– az AKCS-állam felajánlotta a Közösségnek halászati megállapodások tárgyalásának lehetőségét, és a Közösség nem fogadta el ezt az ajánlatot;

– a legénysége – a hajóparancsnokot és a tiszteket is beleértve – legalább 50%-ban a megállapodás részes államainak vagy valamely TOT-nak az állampolgára;

– az AKCS–EK Vámegyüttműködési Bizottság a bérleti szerződést olyanként fogadta el, amely megfelelő lehetőséget biztosít az érintett AKCS-állam arra vonatkozó kapacitásának fejlesztésére, hogy önállóan folytasson halászati tevékenységet, és különösen amely jelentős időtartamra az érintett AKCS-államra ruházza át a rendelkezésére bocsátott hajó navigációs és kereskedelmi irányításának felelősségét.

4. cikk

Kielégítően megmunkált vagy feldolgozott termékek

(1) E jegyzőkönyv alkalmazásában a nem teljes egészében előállított termékeket az AKCS-államokban, a Közösségben vagy a TOT-ban kielégítően megmunkáltnak vagy feldolgozottnak kell tekinteni, ha teljesülnek a II. mellékletben szereplő jegyzékben megállapított feltételek.

A fent említett feltételek az e megállapodás hatálya alá tartozó valamennyi termék esetében jelzik azt a megmunkálást vagy feldolgozást, amelyet az előállítás során a felhasznált nem származó anyagokon el kell végezni, és amely csak az ilyen anyagokra vonatkozik. Következésképpen, ha egy terméket, amely a származó helyzetet a jegyzékben szereplő feltételek teljesítésével nyerte el, valamely más termék előállítása során használnak fel, arra nem vonatkoznak azok a feltételek, amelyek arra a termékre vonatkoznak, amelybe beépítették, és nem kell figyelembe venni az előállítása során felhasználható nem származó anyagokat.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak ellenére azon nem származó anyagok, amelyeket a jegyzékben szereplő feltételek mellett nem szabad egy adott termék előállítása során felhasználni, mégis felhasználhatók, amennyiben:

a) együttes értékük nem haladja meg a termék gyártelepi árának 15%-át;

b) e bekezdés alkalmazásával sem lépik túl a nem származó anyagok legmagasabb értékére a jegyzékben megadott százalékarányokat.

(3) Az (1) és (2) bekezdést az 5. cikkben előírt kivétellel alkalmazni kell.

5. cikk

Nem kielégítő megmunkálási vagy feldolgozási műveletek

(1) A (2) bekezdés sérelme nélkül a származó termék helyzet megszerzéséhez nem kielégítő megmunkálási vagy feldolgozási műveleteknek kell tekinteni a következő műveleteket, függetlenül attól, hogy teljesülnek-e a 4. cikk követelményei:

a) fuvarozás és tárolás során az áru jó állapotban való megőrzését biztosító műveletek (szellőztetés, szétterítés, szárítás, hűtés, sóban, kéndioxidban vagy egyéb vizes oldatokban való elhelyezés, a sérült részek eltávolítása és más hasonló műveletek);

b) por eltávolításából, szitálásból vagy rostálásból, válogatásból, osztályozásból, összeállításból (beleértve a készletek összeállítását), mosásból, festésből, darabolásból álló egyszerű műveletek;

c) i. a csomagolás és felosztás megváltoztatása és küldemények összeállítása;

ii. egyszerű palackozás, üvegbe, zsákba, ládába, dobozba helyezés, kartonon vagy raklapon való rögzítés stb., valamint minden más egyszerű csomagolási művelet;

d) jelzések, címkék és más hasonló megkülönböztető jelek elhelyezése a termékeken vagy somagolásukon;

e) a termékek egyszerű vegyítése, fajtájukra való tekintet nélkül, ahol a keverék egy vagy több összetevője nem felel meg az e jegyzőkönyvben megállapított azon feltételeknek, amelyek alapján azokat valamely AKCS-államból, a Közösségből vagy a TOT-ból származónak kell tekinteni;

f) termékek alkotórészeinek egyszerű összeszerelése, hogy azok teljes terméket képezzenek;

g) az a)–f) pontban meghatározott két vagy több művelet kombinációja;

h) állatok levágása.

(2) Minden műveletet, amelyet egy adott terméken az AKCS-államokban, a Közösségben vagy a TOT-ban végeztek el, együttesen kell figyelembe venni annak megállapításakor, hogy a terméken elvégzett megmunkálás vagy feldolgozás az (1) bekezdés értelmében nem kielégítőnek tekintendő-e.

6. cikk

Származási kumuláció

Kumuláció a TOT-tal és a Közösséggel

(1) A Közösségből vagy a TOT-ból származó anyagokat az AKCS-államokból származónak kell tekinteni, amennyiben ott előállított termékekbe építették be azokat. Nem szükséges, hogy az ilyen anyagok kielégítő megmunkáláson vagy feldolgozáson menjenek keresztül, amennyiben az 5. cikkben említetteken túlmenő megmunkáláson vagy feldolgozáson mentek keresztül.

(2) A Közösségben vagy a TOT-ban történő megmunkálást és feldolgozást az AKCS-államokban elvégzettnek kell tekinteni, amennyiben az anyagok az AKCS-államokban jelentős megmunkáláson vagy feldolgozáson mennek keresztül.

Kumuláció Dél-Afrikával

(3) A (4), (5), (6), (7) és (8) bekezdés rendelkezéseire is figyelemmel a Dél-Afrikából származó anyagokat az AKCS-államokból származónak kell tekinteni, amennyiben ott előállított termékekbe építik be azokat. Nem szükséges, hogy az ilyen anyagok kielégítő megmunkáláson vagy feldolgozáson menjenek keresztül.

(4) A (3) bekezdés értelmében származó helyzetet elnyert termékeket csak abban az esetben lehet az AKCS-államokból származó terméknek tekinteni, ha az ott hozzáadott érték meghaladja a Dél-Afrikából származó anyagok értékét. Ellenkező esetben az érintett termékeket Dél-Afrikából származónak kell tekinteni. A származás megállapításakor nem kell figyelembe venni a Dél-Afrikából származó azon anyagokat, amelyek kielégítő megmunkáláson vagy feldolgozásos mentek keresztül az AKCS-államokban.

(5) A (3) bekezdésben előírt kumuláció csak az Európai Közösség és a Dél-afrikai Köztársaság közötti kereskedelmi, fejlesztési és együttműködési megállapodás átmeneti alkalmazását követő 3 és 6 év elteltével alkalmazható a XI., illetve a XII. mellékletben felsorolt termékek esetében. A (3) bekezdésben előírt kumuláció nem vonatkozik a XIII. mellékletben felsorolt termékekre.

(6) Az (5) bekezdés ellenére a (3) bekezdés rendelkezésben előírt kumulációt az AKCS-államok kérelmére a XI. és XII. mellékletben felsorolt termékekre is lehet alkalmazni. Az AKCS–EK Nagykövetek Bizottsága termékenként határoz az AKCS kérelmeiről az AKCS–EK Vámegyüttműködési Bizottság által a 37. cikkel összhangban összeállított jelentés alapján. A kérelmek vizsgálatakor figyelembe kell venni az Európai Közösség és a Dél-afrikai Köztársaság közötti kereskedelmi, fejlesztési és együttműködési megállapodás kereskedelmi rendelkezései kijátszásának veszélyét.

(7) A (3) bekezdésben előírt kumuláció csak akkor lehet a XIV. mellékletben felsorolt termékekre alkalmazni, ha az Európai Közösség és a Dél-afrikai Köztársaság közötti kereskedelmi, fejlesztési és együttműködési megállapodás keretében eltörölték az e termékekre vonatkozó vámokat. Az Európai Bizottság az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában (C sorozat) kihirdeti azt a napot, amikor teljesültek e bekezdés feltételei.

(8) A (3) bekezdésben előírt kumulációt csak akkor lehet alkalmazni, ha a felhasznált dél-afrikai anyagok az e jegyzőkönyvben megállapítottakkal megegyező szabályok alkalmazásával nyerték el a származó termék helyzetet. Az AKCS-államok megküldik a Közösség számára a Dél-Afrikával kötött megállapodások részleteit és az azokban foglalt származási szabályokat. Az Európai Bizottság az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában (C sorozat) kihirdeti azt a napot, amikor az AKCS-államok teljesítették az e bekezdésben megállapított kötelezettségeiket.

(9) Az (5) és (7) bekezdés sérelme nélkül a Dél-Afrikában elvégzett megmunkálást és feldolgozást a Dél-afrikai Vámunió (SACU) valamely másik tagállamában elvégzettnek kell tekinteni ha az anyagok további megmunkáláson vagy feldolgozáson mennek keresztül a SACU e másik tagállamában.

(10) Az (5) és (7) bekezdés sérelme nélkül és az AKCS-államok kérelmére a Dél-Afrikában elvégzett megmunkálást és feldolgozást az AKCS-államokban elvégzettnek kell tekinteni, ha az anyagok további megmunkáláson vagy feldolgozáson mennek keresztül valamely AKCS-államban, valamely regionális gazdasági integrációs megállapodás keretében.

Ha valamely fél nem kéri kifejezetten az AKCS–EK Miniszterek Tanácsa által hozott határozat beterjesztését, az AKCS–EK Vámegyüttműködési Bizottság a 37. cikkel összhangban határoz az AKCS-kérelemről.

Kumuláció a szomszédos fejlődő országokkal

(11) Az AKCS-államok kérelmére valamely, az AKCS-államokon kívüli és összefüggő földrajzi egységhez tartozó szomszédos fejlődő országból származó anyagokat az AKCS-államokból származónak kell tekinteni, ha az ott előállított termékekbe építik be azokat. Nem szükséges, hogy az ilyen anyagok kielégítő megmunkáláson vagy feldolgozáson menjenek keresztül, feltéve, hogy:

– az AKCS-államban elvégzett megmunkálás vagy feldolgozás meghaladja az 5. cikkben felsorolt műveleteket. A Harmonizált Rendszer 50–63. árucsoportjába tartozó termékeknek azonban az AKCS-államban ezen kívül olyan megmunkáláson vagy feldolgozáson is keresztül kell menniük, amelynek eredményeként az előállított terméket ugyanolyan vámtarifaszám alá kell besorolni, mint az előállítás során felhasznált, nem AKCS fejlődő országból származó anyagokat. Az e jegyzőkönyv IX. mellékletében felsorolt termékekre csak a 3. oszlopban említett specifikus feldolgozás vonatkozik, függetlenül attól, hogy az a vámtarifaszám megváltozásával jár-e,

– az AKCS-államok, a Közösség és a többi érintett ország megállapodást kötött olyan megfelelő közigazgatási eljárásokról, amelyek biztosítják e bekezdés helyes végrehajtását.

E bekezdés nem vonatkozik a Harmonizált Rendszer 3–16. árucsoportja alá sorolt, tonhalból készült termékekre, az 1006 HR-kód alá tartozó rizstermékekre vagy az e jegyzőkönyv X. mellékletében felsorolt textiltermékekre.

Annak megállapítására, hogy a termékek nem AKCS fejlődő országból származnak, e jegyzőkönyv rendelkezéseit kell alkalmazni.

Ha valamelyik fél nem kéri kifejezetten az AKCS–EK Miniszterek Tanácsa által hozott határozat beterjesztését, az AKCS–EK Vámegyüttműködési Bizottság a 37. cikkel összhangban határoz az AKCS-kérelemről.

7. cikk

Minősítési egység

(1) E jegyzőkönyv rendelkezéseinek alkalmazásában a minősítési egység az az adott termék, amelyet a Harmonizált Rendszer nómenklatúrája szerinti besorolás meghatározásakor alapegységnek kell tekinteni.

Ebből következik, hogy:

– ha egy cikkcsoportból vagy cikkösszeállításából álló terméket a Harmonizált Rendszer feltételei értelmében egyetlen vámtarifaszám alá kell besorolni, akkor az egész képezi a minősítési egységet;

– ha egy szállítmány a Harmonizált Rendszer ugyanazon vámtarifaszáma alá sorolt több azonos termékből áll, minden egyes terméket külön kell figyelembe venni e jegyzőkönyv rendelkezéseinek alkalmazásakor.

(2) Amennyiben a Harmonizált Rendszer 5. általános szabálya értelmében a csomagolást a termékkel együtt kell besorolni, akkor azt a származás megállapításánál is figyelembe kell venni.

8. cikk

Tartozékok, pótalkatrészek és szerszámok

Azokat a berendezéssel, a géppel, a készülékkel vagy a járművel együtt szállított tartozékokat, pótalkatrészeket és szerszámokat, amelyek a berendezés szokásos tartozékai és az árban benne foglaltatnak, vagy amelyeket külön nem számláznak le, a szóban forgó berendezéshez, géphez, készülékhez vagy járműhöz tartozónak kell tekinteni.

9. cikk

Készletek

A Harmonizált Rendszer 3. általános szabályában meghatározott készleteket származónak kell tekinteni, ha az azokat alkotó valamennyi termék származó. Ha azonban egy készlet származó és nem származó cikkekből tevődik össze, a készletet teljes egészében származónak kell tekinteni, feltéve, hogy a nem származó cikkek értéke nem haladja meg a készlet gyártelepi árának 15%-át.

10. cikk

Semleges elemek

Annak megállapítása céljából, hogy származó termékről van-e szó, nem szükséges meghatározni, hogy származó-e az előállítása során felhasznált:

a) energia és fűtőanyag;

b) berendezés és felszerelés;

c) gépek és szerszámok;

d) azok az áruk, amelyek a termék végső összetételébe nem épülnek be vagy amelyeket nem erre szántak.

III. Cím

TERÜLETI KÖVETELMÉNYEK

11. cikk

Területi elv

(1) A II. címben a származó helyzet megszerzésével kapcsolatban megállapított feltételeknek – a 6. cikkben előírtak kivételével – az AKCS-államokban megszakítás nélkül kell eleget tenni.

(2) Ha az AKCS-államokból, a Közösségből vagy a TOT-ból más országba kivitt származó árukat visszaszállítják, azokat – a 6. cikkben előírtak kivételével – nem származónak kell tekinteni, kivéve, ha a vámhatóságok számára kielégítően bizonyítható, hogy

a) a visszaszállított áruk azonosak a kivitt árukkal; és

b) nem mentek keresztül az adott országban vagy kivitelük során a jó állapotban való megőrzéshez szükségest meghaladó műveleteken.

12. cikk

Közvetlen szállítás

(1) Az V. melléklet kereskedelmi együttműködési rendelkezései alapján biztosított kedvezményes elbánás csak az e jegyzőkönyv követelményeinek megfelelő olyan termékekre vonatkozik, amelyeket a 6. cikk alkalmazásában közvetlenül az AKCS-államok, a Közösség, a TOT vagy Dél-Afrika területei között szállítanak bármely más terület érintése nélkül. Az egységes szállítmányt képező termékeket azonban át lehet szállítani más területeken, szükség esetén az ilyen területeken történő átrakodással vagy ideiglenes raktározással, feltéve, hogy az áruk a tranzit vagy a raktározás országának vámhatósági felügyelete alatt maradnak, és nem mennek keresztül más műveleteken, mint kirakodás, újraberakodás vagy a jó állapotban való megőrzésüket célzó bármely más művelet.

A származó termékek csővezetéken az AKCS-államok, a Közösség vagy valamely TOT területén kívüli más területen is szállíthatók.

(2) Az (1) bekezdésben megállapított feltételek teljesítését a következő, az importáló ország vámhatóságaihoz benyújtott okmányokkal kell bizonyítani:

a) egységes fuvarokmány, amelyet az exportáló országban bocsátottak ki, és amely a tranzitországon való áthaladásra is kiterjed; vagy

b) a tranzitország vámhatóságai által kiadott igazolás, amely tartalmazza az alábbiakat:

i. a termékek pontos megnevezése;

ii. a termékek ki- és újraberakodásának időpontja és, adott esetben, az igénybe vett hajók neve; és

iii. annak igazolása, hogy az áruk milyen feltételekkel maradtak a tranzitországban; vagy

c) ezek hiányában bármely bizonyító erejű okmány.

13. cikk

Kiállítások

(1) Azok a származó termékek, amelyeket valamely AKCS-államból valamely más, a 6. cikkben nem említett országban tartott kiállításra küldenek, és amelyeket a kiállítást követően a Közösségbe történő behozatal céljából értékesítenek, a behozatalkor abban az esetben részesülhetnek az V. melléklet rendelkezései által biztosított előnyökből, ha a vámhatóságok számára kielégítően bizonyítható, hogy

a) az exportőr e termékeket az AKCS-államból olyan országba szállította, ahol a kiállítást tartották, és azokat ott ki is állították;

b) a termékeket ezen exportőr egy közösségbeli személynek eladta, vagy más módon rendelkezésére bocsátotta;

c) a termékeket a kiállítás alatt vagy közvetlenül azután szállították el ugyanolyan állapotban, mint ahogy azokat a kiállításra elküldték; és

d) a termékeket a kiállításra történő kiszállításuk óta nem használták semmilyen más célra, mint a kiállításon való bemutatásra.

(2) A IV. cím rendelkezéseivel összhangban a származási igazolást ki kell adni vagy ki kell állítani, és a szokásos módon be kell nyújtani az importáló ország vámhatóságaihoz. Az igazoláson fel kell tüntetni a kiállítás nevét és címét. Ha szükséges, további okmányszerű igazolást lehet megkövetelni a kiállítás körülményeiről.

(3) Az (1) bekezdést kell alkalmazni minden kereskedelmi, ipari, mezőgazdasági vagy kézműipari kiállításra, vásárra vagy hasonló nyilvános rendezvényre vagy bemutatóra, amelyet nem magáncélra szerveznek üzletekben vagy üzlethelyiségekben külföldi termékek eladása céljából, s amelynek során a termékek vámfelügyelet alatt maradnak.

IV. Cím

A SZÁRMAZÁSI IGAZOLÁS

14. cikk

Általános követelmények

(1) Az AKCS-államokból származó termékek a Közösségbe történő behozatalkor élvezik az V. melléklet rendelkezései által biztosított előnyöket, amennyiben bemutatják:

a) vagy az EUR.1 szállítási bizonyítványt, amelynek mintáját a IV. melléklet tartalmazza; vagy

b) a 19. cikk (1) bekezdésében meghatározott esetekben az exportőr által a számlán, a szállítólevélen vagy bármely más kereskedelmi okmányon adott nyilatkozatot – amelynek szövegét e jegyzőkönyv V. melléklete tartalmazza –, amely a szóban forgó termékeket, azonosítás céljából, kellő részletességgel ismerteti (a továbbiakban: „számlanyilatkozat”).

(2) Az (1) bekezdés ellenére a származó termékek e jegyzőkönyv értelmében a 25. cikkben meghatározott esetekben a fentiekben említett okmányok bármelyikének benyújtása nélkül élvezik az V. melléklet által biztosított előnyöket.

15. cikk

Az EUR.1 szállítási bizonyítvány kiállítására vonatkozó eljárás

(1) Az EUR.1 szállítási bizonyítványt az exportáló ország vámhatóságai állítják ki az exportőr vagy – az exportőr felelősségére – meghatalmazott képviselője által, írásban benyújtott kérelemre.

(2) E célból az exportőr vagy meghatalmazott képviselője kitölti mind az EUR.1 szállítási bizonyítványt, mind a kérelmet, amelyek mintáit a IV. melléklet tartalmazza. Ezeket a formanyomtatványokat e jegyzőkönyv rendelkezéseivel összhangban kell kitölteni. Kézírással történő kitöltés esetén a formanyomtatványokat tintával és nyomtatott betűvel kell kitölteni. A termék megnevezését az erre a célra fenntartott rovatban úgy kell megadni, hogy üres sorok ne maradjanak. Ha a rovat nincs teljesen kitöltve, a megnevezés utolsó sora alatt vízszintes vonalat kell húzni, az üresen hagyott helyet pedig átlós vonallal kell áthúzni.

(3) Az EUR.1 szállítási bizonyítvány kiállítását kérő exportőrnek az EUR.1 szállítási bizonyítványt kiállító exportáló AKCS-állam vámhatóságainak kérésére bármikor be kell nyújtania minden olyan megfelelő okmányt, amely igazolja a szóban forgó termék származó helyzetét, valamint az e jegyzőkönyv egyéb követelményeinek teljesítését.

(4) Az EUR.1 szállítási bizonyítványt az exportáló AKCS-állam vámhatóságai állítja ki, ha az érintett termékek az AKCS-államokból vagy a 6. cikkben említett egyéb országok valamelyikéből származó terméknek tekinthetők, és megfelelnek e jegyzőkönyv egyéb követelményeinek.

(5) A bizonyítványt kiállító vámhatóságok megtesznek minden szükséges intézkedést a termékek származó helyzetének ellenőrzéséhez és a jegyzőkönyv egyéb követelményeinek teljesítéséhez. Ennek érdekében jogukban áll bekérni bármely bizonyítékot és megvizsgálni az exportőr könyvelését, vagy bármilyen más, általuk megfelelőnek tartott egyéb ellenőrzést elvégezni. A kiállító vámhatóságok azt is biztosítják, hogy a (2) bekezdésben említett formanyomtatványokat helyesen töltsék ki. Különösen ellenőrizniük kell, hogy az árumegnevezésre szolgáló rész oly módon való kitöltését, hogy az kizárja a csalárd kiegészítés minden lehetőségét.

(6) Az EUR.1 szállítási bizonyítvány kiállításának dátumát a bizonyítvány 11. rovatában kell feltüntetni.

(7) Az EUR.1 szállítási bizonyítványt a vámhatóságok akkor állítják ki és akkor bocsátják az exportőr rendelkezésére, amint a tényleges kivitel megtörtént vagy azt biztosították.

16. cikk

Utólag kiállított EUR.1 szállítási bizonyítvány

(1) A 15. cikk (7) bekezdése ellenére kivételesen kiállítható EUR.1 szállítási bizonyítvány azon termékek kivitelét követően is, amelyekre vonatkozik, ha

a) a kivitel időpontjában tévedés, vétlen mulasztás vagy különleges körülmények miatt nem állították ki; vagy

b) a vámhatóságok számára kielégítően bizonyítható, hogy az EUR.1 szállítási bizonyítványt kiállították, de azt technikai okok miatt nem fogadták el a behozatalkor.

(2) Az (1) bekezdés végrehajtásához az exportőrnek jeleznie kell kérelmében azon termékek kivitelének helyét és időpontját, amelyekre az EUR.1 szállítási bizonyítvány vonatkozik, és meg kell jelölnie kérelmének okait.

(3) A vámhatóságok az EUR.1 szállítási bizonyítványt utólag csak annak ellenőrzése után állíthatják ki, hogy az exportőr által a kérelemben megadott adatok megegyeznek a megfelelő dokumentumokkal.

(4) Az utólag kiállított EUR.1 szállítási bizonyítványt az alábbi megjegyzések egyikével kell ellátni:

„NACHTRÄGLICH AUSGESTELLT”, „DÉLIVRÉ A POSTERIORI”, „RILASCIATO A POSTERIORI”, „AFGEGEVEN A POSTERIORI”, „ISSUED RETROSPECTIVELY”, „UDSTEDT EFTERFØLGENDE”, „ΕΚΔΟΘΕΝ ΕΚ ΤΩΝ ΥΣΤΕΡΩΝ”, „EXPEDIDO A POSTERIORI”, „EMITIDO A POSTERIORI”, „ANNETTU JÄLKIKÄTEEN”, „UTFÄRDAT I EFTERHAND”.

(5) A (4) bekezdésben említett megjegyzést az EUR.1 szállítási bizonyítvány „Megjegyzések” rovatába kell bejegyezni.

17. cikk

Az EUR.1 szállítási bizonyítvány másodlatának kiállítása

(1) Az EUR.1 szállítási bizonyítvány ellopása, elvesztése vagy megsemmisülése esetén az exportőr az azt kiállító vámhatóságtól kérelmezheti a hatóság birtokában lévő kiviteli okmányok alapján másodlat kiállítását.

(2) Az így kiállított másodpéldányt az alábbi megjegyzések egyikével kell ellátni:

„DUPLIKAT”, „DUPLICATA”, „DUPLICATO”, „DUPLICAAT”, „DUPLICATE”, „ΑΝΤΙΓΡΑΦΟ”, „DUPLICADO”, „SEGUNDA VIA”, „KAKSOISKAPPALE”.

(3) A (2) bekezdésben említett megjegyzést és az eredeti bizonyítvány kiállításának időpontját és sorszámát az EUR.1 szállítási bizonyítvány másodlatának „Megjegyzések” rovatába kell bejegyezni.

(4) A másodlat, amelyen szerepelnie kell az eredeti EUR.1 szállítási bizonyítvány kiállítása időpontjának is, attól a naptól kezdve érvényes.

18. cikk

EUR.1 szállítási bizonyítvány kiállítása korábban kiadott vagy kiállított
származási igazolás alapján

Ha a származó termékeket valamely AKCS-államban vagy a Közösségben vámhivatali ellenőrzés alá vonják, lehetőség van arra, hogy valamennyi vagy néhány ilyen termék AKCS-államokon vagy a Közösségen belül máshová történő továbbítása céljából az eredeti származási igazolást egy vagy több EUR.1 szállítási bizonyítvánnyal helyettesítsék. A helyettesítő EUR.1 szállítási bizonyítvány(oka)t az a vámhivatal állítja ki, amelynek ellenőrzése alá helyezték a termékeket.

19. cikk

A számlanyilatkozat kiállításának feltételei

(1) A 14. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett számlanyilatkozatot kiállíthatja:

a) a 20. cikk értelmében elfogadott exportőr, vagy

b) bármely exportőr, bármilyen egy vagy több csomagból álló, származó termékeket tartalmazó szállítmányra vonatkozóan, amennyiben annak összértéke nem haladja meg a 6000 eurót.

(2) Számlanyilatkozatot akkor lehet kiállítani, ha a szóban forgó termékek az AKCS-államokból vagy a 6. cikkben említett egyéb országok valamelyikéből származó termékeknek tekinthetők, és megfelelnek e jegyzőkönyv egyéb követelményeinek.

(3) A számlanyilatkozatot kiállító exportőrnek az exportáló ország vámhatóságainak kérésére bármikor be kell mutatnia a szóban forgó termékek származó helyzetét, valamint e jegyzőkönyv egyéb követelményeinek teljesítését igazoló megfelelő okmányokat.

(4) Az exportőr a számlanyilatkozatot – amelynek szövegét e jegyzőkönyv V. melléklete tartalmazza – a számlára, a szállítólevélre vagy más kereskedelmi okmányra rágépelve, rábélyegezve vagy rányomtatva, az említett mellékletben meghatározott nyelvi változatok valamelyikének felhasználásával és az exportáló ország hazai jogszabályainak megfelelően állítja ki. Ha a nyilatkozatot kézírással töltik ki, tintát és nyomtatott betűket kell használni.

(5) A számlanyilatkozaton szerepelnie kell az exportőr eredeti, kézírásos aláírásának. A 20. cikk szerinti elfogadott exportőrnek azonban nem kell aláírnia az ilyen nyilatkozatokat, feltéve, ha az exportáló ország vámhatóságai felé írásban teljes felelősséget vállal minden olyan számlanyilatkozatért, amelyen személye ugyanúgy azonosítható, mintha a nyilatkozatot kézzel aláírta volna.

(6) A számlanyilatkozatot az exportőr az érintett termékek kivitelekor vagy azt követően állíthatja ki azzal a feltétellel, hogy azt a termékek behozatalát követően legkésőbb két éven belül be kell mutatni az importáló országban.

20. cikk

Elfogadott exportőr

(1) Az exportáló ország vámhatóságai engedélyezhetik bármely exportőrnek, aki gyakran szállít az V. melléklet kereskedelmi együttműködési rendelkezéseinek hatálya alá tartozó termékeket, hogy a szóban forgó termékek értékétől függetlenül számlanyilatkozatot állítson ki. Az ilyen engedélyt kérő exportőrnek a vámhatóságok megelégedésére meg kell adnia minden olyan garanciát, amely szükséges a termékek származó helyzetének, valamint e jegyzőkönyv egyéb követelményei teljesítésének igazolásához.

(2) A vámhatóságok az általuk megfelelőnek ítélt feltételekkel adhatják meg az elfogadott exportőr státust.

(3) A vámhatóság az elfogadott exportőrnek vámengedélyszámot ad, amelyet fel kell tüntetni a számlanyilatkozaton.

(4) A vámhatóság ellenőrzi, hogy az elfogadott exportőr hogyan használja fel az engedélyt.

(5) A vámhatóság bármikor visszavonhatja a felhatalmazást. Ezt megteszi, ha az elfogadott exportőr már nem nyújtja az (1) bekezdésben említett garanciát, ha nem teljesíti a (2) bekezdésben említett feltételeket, vagy ha bármi más módon szabálytalanul használja fel az engedélyt.

21. cikk

A származási igazolás érvényessége

(1) A származási igazolás az exportáló országban történt kiállítása napjától számított tíz hónapig érvényes, és ezen időtartamon belül be kell mutatni az importáló ország vámhatóságainak.

(2) A vámhatóságoknak az (1) bekezdésben megállapított benyújtási határidő után a bemutatott származási igazolást akkor lehet elfogadni a kedvezményes elbánás alkalmazásának céljából, ha az okmányoknak a megállapított végső határidőre történő benyújtását rendkívüli körülmények tették lehetetlenné.

(3) A késedelmes benyújtás más eseteiben az importáló ország vámhatóságai akkor fogadhatják el a származási igazolást, ha a termékeket az említett végső határidő előtt bemutatták.

22. cikk

Árutovábbítási eljárás

Amikor beléptetik a termékeket valamely, a származási országuktól eltérő AKCS-államba vagy TOT-ba, további négy hónapos érvényességi időszak kezdődik azon a napon, amikor az tranzitország vámhatóságai a következő bejegyzést írják az EUR.1 bizonyítvány 7. rovatába:

– az „árutovábbítás” szó,

– a tranzitország neve,

– azon hivatalos bélyegző, amelynek mintáját már a Bizottság rendelkezésére bocsátották a 31. cikkel összhangban,

– a bejegyzések dátuma.

23. cikk

A származási igazolás benyújtása

A származási igazolásokat az importáló ország vámhatóságaihoz kell benyújtani az ezen országban alkalmazandó eljárásnak megfelelően. Az említett hatóság megkövetelheti a származási igazolás fordítását, és azt is, hogy a behozatali nyilatkozathoz az importőr mellékeljen egy nyilatkozatot, amelyben kijelenti, hogy a termékek megfelelnek az V. melléklet végrehajtásához szükséges feltételeknek.

24. cikk

Behozatal részletekben

Amennyiben az importőr kérésére és az importáló ország vámhatóságai által meghatározott feltételek mellett a Harmonizált Rendszer 2(a) általános szabálya értelmében a XVI. és XVII. áruosztályba vagy a 7308 és a 9406 vámtarifaszám alá tartozó, szétszerelt vagy össze nem állított termékeket részletekben hoznak be, az első részlet behozatalakor e termékekre egyetlen származási igazolást kell benyújtani a vámhatóságoknak.

25. cikk

Kivételek a származási igazolása alól

(1) Magánszemélytől magánszemélynek kiscsomagként küldött, vagy az utasok személyes poggyászának részét képező termékeket származás hivatalos igazolása benyújtásának megkövetelése nélkül származó terméknek kell tekinteni, feltéve, hogy az ilyen termékeket nem kereskedelmi forgalomban hozzák be, és e jegyzőkönyv feltételeinek megfelelő termékként jelentik be azokat, és nyilatkoznak, miszerint e jegyzőkönyv feltételei teljesülnek, továbbá nem fér kétség ahhoz, hogy e nyilatkozat a valóságnak megfelel. Postán küldött termékek esetében e nyilatkozat a CN22/CN23 vámáru-nyilatkozaton vagy az ezen okmányhoz mellékelt papírlapon tehető meg.

(2) Az esetenkénti és kizárólag a címzett vagy az utas, vagy családjuk személyes használatára szolgáló termék behozatalát nem kell kereskedelmi behozatalnak tekinteni, ha a termékek jellegéből és mennyiségéből nyilvánvaló, hogy nem szolgálnak kereskedelmi célokat.

(3) A fentieken túlmenően e termékek összértéke kiscsomagok esetében nem haladhatja meg az 500 eurót, az utasok személyes poggyászának részét képező termékek esetében pedig az 1200 eurót.

26. cikk

Kumulációs célú tájékoztatási eljárás

(1) Amennyiben a 2. cikk (2) bekezdését és a 6. cikk (1) bekezdését alkalmazzák, a többi AKCS-államból, a Közösségből vagy a TOT-ból származó anyagok e jegyzőkönyv meghatározása szerinti származó helyzetének bizonyítékát EUR.1 szállítási bizonyítványon vagy szállítói nyilatkozaton kell megadni, amelynek mintája az e jegyzőkönyv VI.A. mellékletében található, és amelyet az exportőr ad ki az anyag származása szerinti államban vagy TOT-n.

(2) Amennyiben a 2. cikk (2) bekezdését, illetve a 6. cikk (2) és (9) bekezdését alkalmazzák, a többi AKCS-államban, a Közösségben, a TOT-ban vagy Dél-Afrikában elvégzett megmunkálást és feldolgozást a szállítói nyilatkozatban kell megadni, amelynek mintája e jegyzőkönyv VI.B. mellékletében található, és amelyet az exportőr ad ki az anyag származása szerinti államban vagy TOT-ban.

(3) Külön szállítói nyilatkozatot kell adni az anyag minden egyes szállítmányára vonatkozóan az adott szállításra vonatkozó kereskedelmi számlán vagy a számla mellékletében, vagy a szállítási jegyzékben, illetve a szállítmánnyal kapcsolatos egyéb olyan kereskedelmi okmányon, amely kellő részletességgel írja le az érintett anyagokat ahhoz, hogy azonosíthatók legyenek.

(4) A szállítói nyilatkozat előre nyomtatott formanyomtatványon is kiállítható.

(5) A szállítói nyilatkozatokat kézírással kell aláírni. Ha azonban a számlát és a szállítói nyilatkozatot elektronikus adatfeldolgozási módszerek segítségével készítik el, a szállítói nyilatkozatot nem szükséges kézírással aláírni, feltéve, hogy a szállító cég felelős tisztségviselője azonosítható a szállítói nyilatkozat kiállításának helye szerinti állam vámhatóságainak megelégedésére. Az említett hatóságok feltételeket állapíthatnak meg e bekezdés végrehajtására.

(6) A szállítói nyilatkozatokat az exportáló AKCS-államban az EUR.1 szállítási bizonyítvány kiállítására felkért illetékes vámhivatalhoz kell benyújtani.

(7) Az e jegyzőkönyv hatálybalépése előtt a negyedik AKCS–EK egyezmény 1. jegyzőkönyvének 23. cikkével összhangban kibocsátott szállítói nyilatkozatok és adatlapok érvényben maradnak.

27. cikk

Alátámasztó okmányok

A 15. cikk (3) bekezdésében és a 19. cikk (3) bekezdésében említett, annak bizonyítására szolgáló okmányok, hogy az EUR.1 szállítási bizonyítvánnyal vagy számlanyilatkozattal kísért termékek valamely AKCS-államból vagy a 6. cikkben említett egyéb országok valamelyikéből származó termékeknek tekinthetők, és megfelelnek e jegyzőkönyv egyéb követelményeinek, többek között a következőkből állhatnak:

a) közvetlen bizonyíték az exportőr vagy a szállító által a szóban forgó áruk előállítása érdekében végrehajtott eljárásokról, amely például számláiban vagy belső könyvelésében található;

b) a felhasznált anyagok származó helyzetét bizonyító okmányok, amelyeket valamely AKCS-államban vagy a 6. cikkben említett egyéb országok valamelyikében adtak ki vagy állítottak ki, ahol ezen okmányokat a hazai jogszabályoknak megfelelően használják fel;

c) az anyagoknak az AKCS-államokban, a Közösségben vagy a TOT-ban történő megmunkálását vagy feldolgozását bizonyító okmányok, amelyeket valamely olyan AKCS-államban, a Közösségben vagy TOT-ban adtak vagy állítottak ki, ahol ezen okmányokat a hazai jogszabályoknak megfelelően használják fel;

d) EUR.1 szállítási bizonyítványok vagy számlanyilatkozatok, amelyek a felhasznált anyagok származó helyzetét bizonyítják, és amelyeket az AKCS-államokban vagy a 6. cikkben említett egyéb országok valamelyikében e jegyzőkönyvvel összhangban adtak vagy állítottak ki.

28. cikk

A származási igazolás és az alátámasztó okmányok megőrzése

(1) Az EUR.1 szállítási bizonyítvány kiállítását kérő exportőr legalább három évig megőrzi a 15. cikk (3) bekezdésében említett okmányokat.

(2) A számlanyilatkozatot kiállító exportőr legalább három évig megőrzi a számlanyilatkozat egy példányát, valamint a 19. cikk (3) bekezdésében említett okmányokat.

(3) Az exportáló ország vámhatóságai, amely az EUR.1 szállítási bizonyítványt kiállítják, legalább három évig megőrzik a 15. cikk (2) bekezdésében említett kérelmet.

(4) Az importáló ország vámhatóságai legalább három évig megőrzik a hozzájuk benyújtott EUR.1 szállítási bizonyítványokat és számlanyilatkozatokat.

29. cikk

Eltérések és alaki hibák

(1) A származási igazoláson szereplő nyilatkozat és a termékek behozatalához szükséges vámalakiságok elvégzése céljából a vámhivatalhoz benyújtott okmányokon tett nyilatkozat közötti kisebb eltérések felfedezése nem teszi a származási igazolást eleve semmissé, ha hitelt érdemlően megállapítást nyer, hogy ezen okmány megfelel a bemutatott termékeknek.

(2) A nyilvánvaló alaki hibák, mint a származási igazoláson előforduló gépelési hibák, nem eredményezhetik ezen okmányok visszautasítását, amennyiben ezek a hibák nem olyan jellegűek, hogy kétségessé tennék az okmányban megadott adatok helyességét.

30. cikk

Euróban kifejezett összegek

(1) A valamely tagállam nemzeti valutájában kifejezett felhasználandó összegek megegyeznek az 1999 októberének első munkanapján érvényes árfolyamon euróban kifejezett összegek nemzeti valutában számított értékével.

(2) A Közösség szükség esetén felülvizsgálja az euróban kifejezett összegeket és azon tagállamok nemzeti valutáiban számított egyenértékeit, és azokról legkésőbb egy hónappal a hatálybalépésük előtt értesíti a Vámegyüttműködési Bizottságot. E felülvizsgálat során a Közösség biztosítja, hogy ne csökkenjenek a nemzeti valutában számított összegek, és figyelembe veszi, hogy célszerű a szóban forgó értékhatárok hatásának reálértéken történő fenntartása. E célból úgy határozhat, hogy módosítja az euróban kifejezett összegeket.

(3) Ha a termékeket egy másik EK-tagállam valutájában számlázták, az importáló ország az érintett tagállam által közölt összeget fogadja el.

V. Cím

A KÖZIGAZGATÁSI EGYÜTTMŰKÖDÉS MÓDSZEREI

31. cikk

Kölcsönös segítségnyújtás

(1) Az AKCS-államok megküldik a Bizottságnak az általuk használt bélyegzők mintáit az EUR.1 szállítási bizonyítványok kiállítása és az EUR.1 szállítási bizonyítványok és számlanyilatkozatok utólagos ellenőrzésének elvégzése tekintetében illetékes vámhatóságaik címével együtt.

Az EUR.1 szállítási bizonyítványokat és a számlanyilatkozatokat attól a naptól fogadják el a kedvezményes elbánás alkalmazása céljából, amikor a Bizottság kézhez kapta a fenti információkat.

A Bizottság megküldi ezeket az információkat a tagállamok vámhatóságainak.

(2) E jegyzőkönyv megfelelő alkalmazásának biztosítása céljából a Közösség, a TOT, és az AKCS-államok az illetékes vámigazgatási szerveken keresztül segítik egymást az EUR.1 szállítási bizonyítványok, számlanyilatkozatok vagy szállítói nyilatkozatok hitelességének és az ezen okmányokban megadott információk helyességének ellenőrzésében.

A megkeresett hatóságok átadják az azon feltételekkel kapcsolatos lényeges információkat, amelyek alapján a terméket előállították, feltüntetve különösen azon feltételeket, amelyek mellett betartották a származási szabályokat a különböző érintett AKCS-államokban, tagállamokban vagy TOT-ban.

32. cikk

A származási igazolás ellenőrzése

(1) A származási igazolás utólagos ellenőrzését szúrópróbaszerűen vagy akkor kell elvégezni, ha az importáló ország vámhatóságainak alapos oka van kételkedni az okmányok hitelességében vagy a szóban forgó termékek származó helyzetében, vagy a jegyzőkönyv egyéb követelményeinek teljesítésében.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseinek végrehajtása céljából az importáló ország vámhatóságai visszaküldi az EUR.1 szállítási bizonyítványt és – ha benyújtották – a számlát, a számlanyilatkozatot vagy ezen okmányok másolatát az exportáló ország vámhatóságainak, szükség szerint megadva azon okokat, amelyek a vizsgálatot szükségessé teszik. Minden olyan okmányt és információt, amely arra utal, hogy a származási igazoláson megadott adatok helytelenek, továbbítani kell az ellenőrzés iránti kérelem alátámasztására.

(3) Az ellenőrzést az exportáló ország vámhatóságai hajtják végre. E célból jogukban áll, hogy bármilyen bizonyítékot bekérjenek, és az exportőr könyvelését megvizsgálják, vagy bármilyen szükségesnek tartott egyéb ellenőrzést elvégezzenek.

(4) Ha az importáló ország vámhatóságai úgy határoznak, hogy a vizsgálat eredményének beérkezéséig felfüggesztik a szóban forgó termékekre vonatkozóan a kedvezményes elbánás megadását, az importőrnek felajánlják a termékek kiadását a szükségesnek ítélt óvintézkedések mellett.

(5) Az ellenőrzést kérő vámhatóságot haladéktalanul tájékoztatni kell a vizsgálat eredményéről. Ezen eredményeknek egyértelműen jelezniük kell, hogy az okmányok valódiak-e, és hogy a szóban forgó termékek az AKCS-államokból vagy a 6. cikkben említett egyéb országok valamelyikéből származó termékeknek tekinthetők-e, és teljesítik-e e jegyzőkönyv egyéb követelményeit.

(6) Ha megalapozott kétség esetén nem érkezik válasz az ellenőrzésre vonatkozó megkereséstől számított tíz hónapon belül, vagy ha a válasz nem tartalmaz kielégítő információt a szóban forgó okmány valódiságának vagy a termékek tényleges származásának megállapításához, a megkereső vámhatóságok, rendkívüli körülmények esetétől eltekintve, a kedvezményes elbánás igénybevételének jogosultságát megtagadják.

(7) Amennyiben úgy tűnik, hogy az ellenőrzési eljárás vagy bármely más rendelkezésre álló információ e jegyzőkönyv megsértését jelzi, az AKCS-állam saját kezdeményezésére vagy a Közösség kérésére kellő sürgősséggel megfelelő vizsgálatot folytat, vagy gondoskodik egy ilyen vizsgálat lefolytatásáról az ilyen jogsértés azonosítása és megakadályozása érdekében, és e célból az érintett AKCS-állam felkérheti a Közösséget, hogy vegyen részt az ilyen vizsgálatokban.

33. cikk

A szállítói nyilatkozatok ellenőrzése

(1) A szállítói nyilatkozatok ellenőrzése szúrópróbaszerűen vagy akkor végezhető el, amikor az importáló állam vámhatóságainak alapos okuk van kétségbe vonni az okmány valódiságát vagy az adott anyagok valódi származásával kapcsolatos információ pontosságát vagy teljességét.

(2) Azok a vámhatóságok, amelyekhez a szállítói nyilatkozatot benyújtják, kérhetik a nyilatkozat kiállításának helye szerinti állam vámhatóságait, hogy bocsássák ki az adatlapot, amelynek mintája e jegyzőkönyv VII. mellékletében található. Azok a vámhatóságok, amelyekhez a szállítói nyilatkozatot benyújtják, az exportőrt is felkérhetik, hogy mutassa be a nyilatkozat kiállításának helye szerinti állam vámhatóságai által kiállított adatlapot.

Az adatlap másolatát a kiállító hivatal legalább három évig megőrzi.

(3) A kérelmező vámhatóságot a lehető leghamarabb tájékoztatni kell az ellenőrzés eredményéről. Az eredményeknek kifejezetten jelezniük kell, hogy az anyagok helyzetével kapcsolatos nyilatkozat helytálló-e.

(4) Az ellenőrzés céljából a szállítóknak legalább három évig meg kell őrizniük a nyilatkozatot tartalmazó okmány másolatát az anyagok valódi helyzetével kapcsolatos minden szükséges bizonyítékkal együtt.

(5) A szállítói nyilatkozat kiállításának helye szerinti állam vámhatóságai jogosultak bekérni minden bizonyítékot, illetve elvégezni minden ellenőrzést, amelyet indokoltnak tartanak a szállítói nyilatkozat helyességének ellenőrzése érdekében.

(6) Valamely helytelen szállítói nyilatkozat alapján kibocsátott vagy kiállított EUR.1 szállítási bizonyítvány vagy számlanyilatkozatot semmisnek kell tekinteni.

34. cikk

A viták rendezése

Amennyiben a 32. és 33. cikk szerinti ellenőrzési eljárásokkal kapcsolatban olyan viták merülnek fel, amelyeket nem lehet rendezni az ellenőrzést kérő vámhatóság és az ezen ellenőrzés elvégzéséért felelős vámhatóság között, vagy ha a viták e jegyzőkönyv értelmezésével kapcsolatos kérdést vetnek fel, ezeket a Vámegyüttműködési Bizottság elé kell terjeszteni.

Az importőr és az importáló ország vámhatóságai közötti vitákat minden esetben az adott ország jogszabályai szerint kell rendezni.

35. cikk

Szankciók

Szankcióval kell sújtani minden olyan személyt, aki a termékekre vonatkozó kedvezményes elbánás igénybevétele céljából helytelen adatokat tartalmazó okmányt állít vagy állíttat ki.

36. cikk

Vámszabad területek

(1) Az AKCS-államok minden szükséges lépést megtesznek annak biztosítására, hogy a származási igazolás vagy szállítói nyilatkozat fedezete mellett szállított, a szállítás során a területükön levő vámszabad területet igénybe vevő termékeket ne helyettesítsék más termékekkel, és azok ne menjenek keresztül más kezeléseken, mint az állapotuk romlásának megelőzését célzó szokásos műveleteken.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések alóli kivételként, ha a származó termékeket származási igazolás fedezete mellett vámszabad területre hoznak be és azok kezelésen vagy feldolgozáson mennek keresztül, az illetékes hatóságok az exportőr kérelmére új EUR.1 szállítási bizonyítványt állítanak ki, amennyiben a kezelés vagy feldolgozás e jegyzőkönyv rendelkezéseivel összhangban történik.

37. cikk

A Vámegyüttműködési Bizottság

(1) Vámegyüttműködési Bizottságot kell felállítani (a továbbiakban „a bizottság”), amelynek feladata az e jegyzőkönyv helyes és egységes alkalmazásának céljából történő közigazgatási együttműködés végrehajtása és minden egyéb ráruházott vámügyi feladat ellátása.

(2) A bizottság rendszeresen megvizsgálja, hogy a származási szabályok milyen hatással vannak az AKCS-államokra, különös tekintettel a legkevésbé fejlettekre, és megfelelő intézkedéseket javasol a Miniszterek Tanácsa számára.

(3) A bizottság a 6. cikkben megállapított feltételek mellett határoz a kumulációról.

(4) A bizottság a 38. cikkben megállapított feltételek mellett határoz az e jegyzőkönyvtől való eltérésről.

(5) A bizottság rendszeresen ülésezik, különösen azért, hogy előkészítse a Miniszterek Tanácsának 40. cikk szerinti határozatait.

(6) A bizottság tagjai egyrészről a tagállamok szakértői és a Bizottság vámügyi kérdésekért felelős tisztviselői, másrészről az AKCS-államokat képviselő szakértők és az AKCS-államok regionális csoportosulásainak vámügyi kérdésekért felelős tisztviselői. A Bizottság szükség esetén megfelelő szakértőkhöz is fordulhat.

38. cikk

Eltérések

(1) A bizottság eltéréseket fogadhat el e jegyzőkönyvtől, amennyiben azokat a meglévő iparágak fejlődése vagy új iparágak létrehozása indokolja.

Az érintett AKCS-állam vagy -államok azelőtt vagy azzal egyidejűleg, hogy az AKCS-államok az ügyet a bizottság elé terjesztik, értesítik a Közösséget az eltérésre irányuló kérelmükről a kérelem indokaival együtt, a (2) bekezdéssel összhangban.

A Közösségnek pozitívan kell válaszolnia az AKCS minden olyan kérelmére, amelyet e cikkel összhangban kellően megindokoltak, és amely nem okozhat súlyos kárt valamely letelepedett közösségi iparágban.

(2) Az eltérésre irányuló kérelmek bizottság általi vizsgálatának elősegítése érdekében a kérelmező AKCS-állam a lehető legteljesebb információval támasztja alá a kérelmét az e jegyzőkönyv VIII. mellékletében megadott formanyomtatványon, amely különösen az alább felsorolt pontokra terjed ki:

– a késztermék megnevezése,

– a harmadik országból származó anyagok jellege és mennyisége,

– az AKCS-államokból, a Közösségből vagy a TOT-ból származó vagy ott feldolgozott anyagok jellege és mennyisége,

– a gyártási folyamatok,

– a hozzáadott érték,

– az érintett vállalkozás alkalmazottainak száma,

– a Közösségbe irányuló kivitel várható mennyisége,

– egyéb esetleges nyersanyagforrás,

– a kért időtartam indokolása az új ellátási források keresése érdekében tett erőfeszítések fényében,

– egyéb észrevételek.

Ugyanezen szabályok vonatkoznak az időbeli hatály kiterjesztésére vonatkozó minden kérelemre.

A bizottság módosíthatja a formanyomtatványt.

(3) A kérelmek vizsgálata során különösen a következőket kell figyelembe venni:

a) az érintett AKCS-állam vagy államok fejlettségi szintje vagy földrajzi helyzete;

b) azok az esetek, amikor a meglévő származási szabályok alkalmazása jelentősen érintheti valamely AKCS-állam valamely meglévő iparágának arra vonatkozó képességét, hogy folytassa a Közösségbe irányuló kivitelét, különös hivatkozással azokra az esetekre, amikor ez tevékenységének megszüntetéséhez vezethet;

c) olyan egyedi esetek, amikor egyértelműen kimutatható, hogy a származási szabályok valamely iparágban jelentős beruházásokat akadályozhatnak meg, és amikor a beruházási program megvalósulásának kedvező eltérés lehetővé teheti e szabályok szakaszokban történő teljesítését.

(4) Minden esetben vizsgálatot kell lefolytatni, hogy meggyőződjenek arról, hogy a származási kumulációra vonatkozó szabályok megoldást biztosítanak-e a problémára.

(5) Emellett amennyiben az eltérés iránti kérelem valamely legkevésbé fejlett vagy szigeti AKCS-államra vonatkozik, a vizsgálatot pozitív hozzáállással kell elvégezni, különös tekintettel a következőkre:

a) a meghozandó döntés gazdasági és társadalmi hatása, különös tekintettel a foglalkoztatásra;

b) az eltérés adott időtartamig való alkalmazásának szükségessége, figyelembe véve az érintett AKCS-állam egyedi helyzetét és nehézségeit.

(6) A kérelmek elbírálásakor minden egyes esetben különös figyelmet kell fordítani arra a lehetőségre, hogy származó helyzetet nyerjenek azok a termékek, amelyek esetében az azokat alkotó anyagok szomszédos fejlődő, legkevésbé fejlett vagy olyan fejlődő országból származnak, amellyel egy vagy több AKCS-állam különleges kapcsolatokat ápol, feltéve, hogy megfelelő közigazgatási együttműködés alakítható ki.

(7) Az (1)–(6) bekezdés sérelme nélkül az eltérést meg kell adni, amennyiben az érintett AKCS-államban vagy -államokban felhasznált nem származó termékekhez hozzáadott érték eléri a késztermék értékének 45%-át, amennyiben az eltérés nem olyan, amely súlyos károkat okoz a Közösség, illetve egy vagy több tagállam valamely gazdasági ágazatában.

(8) Az (1)–(7) bekezdés ellenére a konzerv tonhallal és a tonhalfilével kapcsolatos eltérést csak évi 8000 és 2000 tonna kontingensen belül kell megadni a konzerv tonhalra, illetve a tonhalfilére vonatkozóan.

Az ilyen eltérések iránti kérelmeket az AKCS-államok a fent említett kontingenseknek megfelelően nyújtják be a bizottsághoz, amely automatikusan megadja, és határozat útján hatályba lépteti azokat.

(9) A bizottság megteszi azokat lépéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a lehető leggyorsabban, de minden esetben a kérelemnek a bizottság EK-társelnöke által történő kézhezvételétől számított legfeljebb hetvenöt munkanapon belül határozat szülessen. Ha a Közösség ezen időtartamon belül nem tájékoztatja az AKCS-államokat a kérelemmel kapcsolatos álláspontjáról, a kérelmet elfogadottnak kell tekinteni. Amennyiben a bizottság nem hoz határozatot, fel kell kérni a Nagykövetek Bizottságát, hogy hozzon határozatot egy hónapon belül attól számítva, hogy az ügyet elé terjesztették.

(10) a) Az eltérés a bizottság által meghatározandó időtartamra, általában öt évre szól.

b) Az eltérésre vonatkozó határozat rendelkezhet megújításról anélkül, hogy ahhoz szükség lenne a bizottság új határozatára, feltéve, hogy az érintett AKCS-állam vagy -államok minden egyes időszak vége előtt három hónappal bizonyítékot nyújtanak be arra vonatkozóan, hogy még mindig nem képesek megfelelni e jegyzőkönyv azon feltételeinek, amelyekre vonatkozóan eltérést kértek.

Ha bármilyen kifogást tesznek az időbeli hatály meghosszabbítása ellen, a bizottság a lehető leghamarabb megvizsgálja azt, és határozatot hoz arról, hogy meghosszabbítja-e az eltérést. A bizottság a (9) bekezdésben előírtak szerint jár el. Megtesznek minden szükséges intézkedést, hogy elkerüljék az eltérés alkalmazásának megszakítását.

c) Az a) és b) pontban említett időszakokban a bizottság felülvizsgálhatja az eltérés alkalmazásának feltételeit, amennyiben úgy találják, hogy jelentős változás történt az eltérés megadására vonatkozó határozatot befolyásoló alapvető tényezőkben. A felülvizsgálat lezárásakor a bizottság határozhat arról, hogy módosítja-e a határozat feltételeit az eltérés vagy a korábban megállapított bármely más feltétel hatályát illetően.

VI. Cím

CEUTA ÉS MELILLA

39. cikk

Különleges feltételek

(1) Az e jegyzőkönyvben használt „Közösség” kifejezés nem terjed ki Ceutára és Melillára. A „Közösségből származó termékek” kifejezés nem terjed ki a Ceutáról és Melilláról származó termékekre.

(2) E jegyzőkönyv rendelkezéseit értelemszerűen kell alkalmazni annak meghatározására, hogy a termékek AKCS-államokból származónak tekinthetők-e a Ceutára és Melillára történő behozatalkor.

(3) Amennyiben a Ceután, Melillán, a TOT-ban vagy a Közösségben teljes egészében előállított termékek megmunkáláson vagy feldolgozáson mennek keresztül az AKCS-államokban, teljes egészében az AKCS-államokban előállítottnak számítanak.

(4) A Ceután, Melillán, a TOT-ban vagy a Közösségben történő megmunkálás és feldolgozás az AKCS-államokban elvégzettnek számít, amennyiben az anyagok az AKCS-államokban jelentős megmunkáláson vagy feldolgozáson mennek keresztül.

(5) A (3) és (4) bekezdés végrehajtása céljából az 5. cikkben felsorolt nem kielégítő műveletek nem tekinthetők megmunkálásnak vagy feldolgozásnak.

(6) Ceutát és Melillát egyetlen területnek kell tekinteni.

VII. Cím

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

40. cikk

A származási szabályok felülvizsgálata

Az V. melléklet 7. cikkével összhangban a Miniszterek Tanácsa évente vagy az AKCS-államok vagy a Közösség kérelmére bármikor megvizsgálja e jegyzőkönyv rendelkezéseinek alkalmazását és azok gazdasági hatását azzal a céllal, hogy megtegye a szükséges módosításokat és kiigazításokat.

A Miniszterek Tanácsa egyéb elemek mellett figyelembe veszi a technológiai fejlődés által a származási szabályokra gyakorolt hatást.

A meghozott határozatokat a lehető leghamarabb végre kell hajtani.

41. cikk

Mellékletek

E jegyzőkönyv mellékletei annak szerves részét képezik.

42. cikk

A jegyzőkönyv végrehajtása

A Közösség és az AKCS-államok egyaránt megtesznek minden olyan lépést, amely szükséges e jegyzőkönyv végrehajtásához.

Az 1. jegyzőkönyv I. melléklete

BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK A II. MELLÉKLETBEN FOGLALT JEGYZÉKHEZ

1. megjegyzés:

A jegyzék minden termék vonatkozásában felsorolja azon szükséges feltételeket, amelyek alapján a termékek a jegyzőkönyv 4. cikke értelmében kielégítően megmunkáltnak vagy feldolgozottnak tekinthetők.

2. megjegyzés:

1. A jegyzék első két oszlopa az előállított terméket írja le. Az első oszlop tartalmazza a Harmonizált Rendszerben használt vámtarifaszámot vagy árucsoportszámot, a második oszlop pedig leírja a rendszerben az adott vámtarifaszámhoz vagy árucsoporthoz tartozó árukat. Az első két oszlopban szereplő minden egyes tételre egy, a 3. vagy a 4. oszlopban megállapított szabály vonatkozik. Amennyiben néhány esetben az első oszlop tételét egy „ex” előzi meg, ez azt jelenti, hogy a 3. vagy 4. oszlopban szereplő szabály csak a vámtarifaszámnak a 2. oszlopban leírt részére vonatkozik.

2. Amennyiben az 1. oszlopban több vámtarifaszám összevontan vagy egy árucsoport száma szerepel, és ezért a 2. oszlopban a termékek leírására általános kifejezéseket adtak meg, a 3. vagy 4. oszlop azonos sorában szereplő szabály mindazon termékekre vonatkozik, amelyek a Harmonizált Rendszer szerint az adott árucsoport vámtarifaszámai vagy az 1. oszlopban összevont vámtarifaszámok valamelyike alá tartoznak.

3. Ha a jegyzékben egy vámtarifaszámon belüli különböző termékekre különböző szabályok vonatkoznak, minden egyes bekezdés tartalmazza a vámtarifaszám azon részének leírását, amelyre a 3. vagy a 4. oszlop azonos sorában szereplő szabály vonatkozik.

4. Amennyiben az első két oszlopban szereplő tételre mind a 3., mind a 4. oszlop meghatároz egy szabályt, az exportőr választhat, hogy a 3. vagy a 4. oszlopban ismertetett szabályt alkalmazza. Ha a 4. oszlopban nem szerepel származási szabály, a 3. oszlopban ismertetett szabályt kell alkalmazni.

3. megjegyzés:

1. A jegyzőkönyv 4. cikkének a származó helyzetet elnyert, más termékek előállításához felhasznált termékekre vonatkozó rendelkezései attól függetlenül érvényesek, hogy a származó helyzetet abban a gyárban nyerték el, ahol e termékeket felhasználták vagy a Közösségben vagy az AKCS-államokban lévő más gyárban.

Példa:

Egy, a 8407 vámtarifaszám alá tartozó motort, amelyre a szabály kimondja, hogy a beépíthető nem származó anyagok értéke nem haladhatja meg az gyártelepi ár 40 százalékát, az ex 7224 vámtarifaszám alá tartozó „kovácsolással durván alakított egyéb acélötvözet”-ből készítettek.

Ha ezt a kovácsolást a Közösségben végezték el nem származó öntvényből, akkor a kovácsolt termék már megszerezte a származó helyzetet a jegyzék ex 7224 vámtarifaszámára vonatkozó szabály értelmében. A kovácsolás ekkor származónak számít a motor értékkalkulációjában függetlenül attól, hogy ugyanabban a gyárban vagy a Közösségben egy másik gyárban állították-e elő. A nem származó öntvény értékét így nem veszik figyelembe, amikor összeadják a felhasznált nem származó anyagok értékét.

2. A jegyzékben szereplő szabály a megkövetelt minimális mennyiségű megmunkálást vagy feldolgozást jelenti, több megmunkálás vagy feldolgozás elvégzése szintén a származó helyzet megszerzését eredményezheti; viszont kevesebb megmunkálás vagy feldolgozás elvégzése nem eredményezhet származó helyzetet. Így, ha a szabály meghatározza, hogy az előállítás adott szintjén nem származó anyag felhasználható, az előállítás korábbi szakaszában az ilyen anyag felhasználása megengedett, de a későbbi szakaszban már nem.

3. A 3.2. megjegyzés sérelme nélkül, ha egy szabály kimondja, hogy „bármely vámtarifaszám alá tartozó anyag”-ot fel lehet használni, a termékkel azonos vámtarifaszám alá tartozó anyagot is fel lehet használni, figyelemmel azonban azon különleges korlátozásokra is, amelyeket szintén tartalmazhat a szabály. Az „előállítás bármely vámtarifaszám alá tartozó anyagból, a … vámtarifaszám alá tartozó egyéb anyagokat is beleértve” kifejezés azonban azt jelenti, hogy csak olyan – a termékkel azonos vámtarifaszám alá tartozó – anyagokat lehet felhasználni, amelyek eltérnek a jegyzék 2. oszlopában megadott termék leírásától.

4. Ha a jegyzék valamely szabálya meghatározza, hogy egy terméket egynél több anyagból is elő lehet állítani, ez azt jelenti, hogy az anyagok bármelyike vagy több ilyen anyag is felhasználható. Ez nem jelenti azt, hogy mindegyiket fel kell használni.

Példa:

Az 5208–5212 vámtarifaszáma alá tartozó szövetre vonatkozó szabály meghatározza, hogy természetes szálak használhatók, és hogy egyéb anyagok között vegyi anyagok is felhasználhatók. Ez nem jelenti azt, hogy mindkettőt fel is kell használni; lehet az egyiket vagy a másikat vagy mindkettőt.

5. Ha a jegyzék valamely szabálya meghatározza, hogy egy terméket egy adott anyagból kell előállítani, a feltétel nyilvánvalóan nem tiltja más olyan anyagok felhasználását, amelyek jellegüknél fogva nem felelhetnek meg a szabálynak. (Lásd még az alábbi 6.2. megjegyzést a textíliákkal kapcsolatban.)

Példa:

A 1904 vámtarifaszám alá tartozó elkészített élelmiszerre vonatkozó szabály, amely kifejezetten kizárja a gabonafélék és származékaik felhasználását, nem tiltja ásványi sók, vegyi anyagok és egyéb olyan adalékanyagok használatát, amelyeket nem gabonafélékből állítanak elő.

Ez azonban nem vonatkozik olyan termékekre, amelyek – bár nem állíthatók elő a jegyzékben szereplő adott anyagból – az előállítás korábbi szakaszában ugyanolyan jellegű anyagból gyárthatók.

Példa:

Az ex 62. árucsoportba tartozó, nemszőtt anyagokból készült ruházati cikkek esetében, ha e cikkekre vonatkozóan csupán nem származó fonal felhasználása megengedett, nem lehet nemszőtt szövetből kiindulni, még akkor sem, ha a nemszőtt szövetet általában nem is lehet fonalból készíteni. Ilyen esetekben a kiinduló anyag általában a fonal előtti fázis – azaz a szál fázis lesz.

6. Ha a jegyzék valamely szabályában két vagy több százalékértéket is megadnak a felhasználható nem származó anyagok legmagasabb értékére, akkor ezen százalékértékeket nem lehet összeadni. Más szóval, a felhasznált nem származó anyagok legmagasabb értéke sohasem haladhatja meg a megadott legmagasabb százalékértéket. Nem lehet továbbá túllépni az egyes adott anyagokra vonatkozó százalékos arányokat sem.

4. megjegyzés:

1. A jegyzékben használt „természetes szálak” kifejezés a mesterséges és szintetikus szálakon kívüli egyéb szálakra vonatkozik. A fonást megelőző fázisokra korlátozódik, beleértve a hulladékot is, és amennyiben másként nem határozzák meg, tartalmazza a kártolt, fésült, vagy másként feldolgozott, de nem fonott szálakat.

2. A „természetes szálak” kifejezés magában foglalja a 0503 vámtarifaszám alá tartozó lószőrt, az 5002 és az 5003 vámtarifaszám alá tartozó selymet, valamint az 5101–5105 vámtarifaszám alá tartozó gyapjúszálakat, a finom vagy durva állati szőröket, az 5201–5203 vámtarifaszám alá tartozó pamutszálakat és az 5301–5305 vámtarifaszámok alá tartozó más növényi szálakat is.

3. A jegyzékben használt „textilpép”, „vegyi anyagok” és „papíripari rostanyagok” kifejezések a mesterséges, szintetikus vagy papír szálak vagy fonalak előállítására felhasználható, az 50–63. árucsoportba nem sorolható anyagok leírására szolgálnak.

4. A jegyzékben használt „műszál” kifejezés az 5501–5507 vámtarifaszám alá tartozó szintetikus vagy mesterséges fonókábel, vágott szál vagy hulladék megjelölésére szolgál.

5. megjegyzés:

1. Ha a jegyzék egy adott termékével kapcsolatban e megjegyzésre történik hivatkozás, a 3. oszlopban meghatározott feltételek nem vonatkoznak e termék előállítása során felhasznált textil alapanyagokra, amelyek együttesen a felhasznált textil alapanyag teljes tömegének legfeljebb 10 százalékát teszik ki. (Lásd még az alábbi 5.3. és 5.4. megjegyzést is.)

2. Az 5.1. megjegyzésben említett tűréshatárt azonban csak a kevert összetételű, két vagy több textil alapanyagból készült termékekre lehet alkalmazni.

A textil alapanyagok a következők:

– selyem,

– gyapjú,

– durva állati szőr,

– finom állati szőr,

– lószőr,

– pamut,

– papíripari rostanyagok és papír,

– len,

– kender,

– juta és egyéb textilipari rost szálak,

– szizál és az Agave nembe tartozó egyéb textilipari szálak,

– kókusz, manilakender, rami és egyéb növényi textil szálak,

– szintetikus végtelen szál,

– mesterséges végtelen szál,

– áramvezető végtelen szál,

– szintetikus polipropilén vágott szál,

– szintetikus poliészter vágott szál,

– szintetikus poliamid vágott szál,

– szintetikus poliakrilnitril vágott szál,

– szintetikus poliimid vágott szál,

– szintetikus politetrafluoretilén vágott szál,

– szintetikus polifenilén-szulfid vágott szál,

– szintetikus polivinil-klorid vágott szál,

– egyéb szintetikus vágott szál,

– mesterséges viszkóza vágott szál,

– egyéb mesterséges vágott szál,

– rugalmas poliéter szegmensekkel szegmentált poliuretán fonal, paszományozott is,

– rugalmas poliészter szegmensekkel szegmentált poliuretán fonál, paszományozott is,

– az 5605 vámtarifaszám alá tartozó termékek (fémezett fonal), amelyek legfeljebb 5 mm széles, alumíniumfólia-magból vagy műanyagfilm-magból – alumíniumporral bevonva is – álló, két műanyag filmréteg között átlátszó vagy színezett ragasztóval összeillesztett szalagot tartalmaznak,

– az 5605 vámtarifaszám alá tartozó egyéb termékek.

Példa:

Egy, az 5205 vámtarifaszám alá tartozó fonal, amelyet az 5203 vámtarifaszám alá tartozó pamutszálból és az 5506 vámtarifaszám alá tartozó szintetikus vágott szálból készítenek, kevert fonal. Ezért a nem származó szintetikus vágott szálak, amelyek nem felelnek meg a származási szabályoknak (amelyek a vegyi anyagból vagy textilpépből történő előállítást írják elő), felhasználhatók a fonal tömegének 10 százalékáig.

Példa:

Egy, az 5112 vámtarifaszám alá tartozó gyapjúszövet, amelyet az 5107 vámtarifaszám alá tartozó fésült gyapjú fonalból és az 5509 vámtarifaszám alá tartozó szintetikus vágott szálból készítenek, kevert szövet. Következésképpen a szintetikus vágott szál, amely nem felel meg a származási szabályoknak (amelyek előírják a vegyi anyagokból vagy textilpépből történő előállítást), vagy a fésült gyapjú fonal, amely nem felel meg a származási szabályoknak (amelyek előírják a nem kártolt vagy nem fésült vagy fonásra más módon elő nem készített természetes szálakból történő előállítást), vagy a két anyag keverékéből készült fonal azzal a feltétellel használható fel, hogy ezen fonalak teljes tömege nem haladja meg a szövet tömegének 10 százalékát.

Példa:

Az 5802 vámtarifaszám alá tartozó frottírszövet, amelyet az 5205 vámtarifaszám alá tartozó pamutfonalból és az 5210 vámtarifaszám alá tartozó pamutszövetből készítenek, csak akkor kevert termék, ha maga a pamutszövet olyan, amelyet két különböző vámtarifaszám alá tartozó fonalból készítenek, vagy ha a felhasznált pamutfonalak önmagukban keverékek.

Példa:

Ha a szóban forgó frottírszövetet az 5205 vámtarifaszám alá tartozó pamutfonalból és az 5407 vámtarifaszám alá tartozó, szintetikus végtelen szálú fonalból készített szövetből készítik, a pamutszövet nyilvánvalóan kevert termék, mivel a felhasznált két fonal két különböző textil alapanyag.

3. „Paszományozott vagy anélküli rugalmas poliéter szegmensekkel szegmentált poliuretán fonalat” tartalmazó termék esetében ez a tűréshatár e fonal tekintetében 20 százalék.

4. A „legfeljebb 5 mm széles, alumíniumfólia-magból vagy műanyagfilm-magból – alumíniumporral bevonva is – álló, két műanyag filmréteg között átlátszó vagy színezett ragasztóval összeillesztett szalagot tartalmazó szalag vonatkozásában ez a tűréshatár 30 százalék.

6. megjegyzés:

1. Olyan textiltermékek esetében, amelyeket a jegyzékben erre a bevezető megjegyzésre utaló lábjegyzettel láttak el, a jegyzék 3. oszlopában az érintett termékek előállításával kapcsolatban megállapított szabályoknak meg nem felelő textil díszítők és kellékek felhasználhatók, ha a tömegük nem haladja meg az összes felhasznált textilanyag teljes tömegének 10%-át.

A textil díszítőket és kellékeket az 50–63. árucsoportba sorolják. A béléseket és a közbéléseket nem tekintik díszítőknek vagy kiegészítőknek.

2. A nem textilből, illetve textilt tartalmazó más anyagokból készült díszítőknek és kellékeknek még akkor sem kell megfelelni a 3. oszlopban megállapított feltételeknek, ha nem vonatkozik rájuk a 3.5. megjegyzés.

3. A 3.5. megjegyzéssel összhangban bármilyen nem származó, nem textil díszítő vagy kellék, illetve textilt egyáltalán nem tartalmazó termék ennek ellenére szabadon felhasználható, amennyiben nem állítható elő a 3. oszlopban felsorolt anyagokból.

– Például¹, ha a jegyzék valamely szabálya kimondja, hogy egy adott textilipari cikk, például blúz esetében fonalat kell használni, ez nem akadályozza meg fémből készült cikkek, például gombok használatát, mert azokat nem lehet textilanyagból előállítani.

4. Amennyiben százalékos szabályt kell alkalmazni, a díszítők és kellékek értékét figyelembe kell venni a beépített nem származó anyagok értékének kiszámításakor.

7. megjegyzés:

1. Az ex 2707, 2713–2715, ex 2901, ex 2902 és ex 3403 vámtarifaszám alkalmazásában a „specifikus eljárások” a következők:

a) vákuumdesztilláció;

b) átdesztillálás nagyon alapos frakcionált desztillációval²;

c) krakkolás;

d) reformálás;

e) extrakció szelektív oldószerrel;

f) a következő műveleteket magukba foglaló eljárások: kezelés tömény kénsavval, óleummal vagy kénsav anhidriddel; semlegesítés alkáli reagenssel; színtelenítés és tisztítás természetes aktív földdel, aktivált földdel, aktivált faszénnel vagy bauxittal;

g) polimerizáció;

h) alkilezés;

i) izomerizálás.

2. A 2710, 2711 és 2712 vámtarifaszám alkalmazásában a „specifikus eljárások” a következők:

a) vákuumdesztilláció;

b) átdesztillálás nagyon alapos frakcionált desztillációval³;

c) krakkolás;

d) reformálás;

e) extrakció szelektív oldószerrel;

g) polimerizáció;

h) alkilezés;

i) izomerizálás;

j) csak az ex 2710 vámtarifaszám alá tartozó nehézolajok tekintetében olyan hidrogénnel történő kéntelenítés, amelynek eredményeképpen a kezelt termék kéntartalmának legalább 85 térfogatszázaléka redukálódik (ASTM D 1266-59 T módszer);

k) csak a 2710 vámtarifaszám alá tartozó termékek esetében paraffinmentesítés a szűrés kivételével;

l) csak az ex 2710 vámtarifaszám alá tartozó nehézolajok esetén hidrogénnel legalább 20 bar nyomáson és legalább 250 °C hőmérsékleten végzett katalitikus kezelés, a kéntelenítési eljáráson kívül, ha a hidrogén a vegyi folyamat aktív szereplője. Az ex 2710 vámtarifaszám alá tartozó kenőolajok további, különösen a szín vagy stabilitás javítása céljából végzett hidrogénezése (pl. hidrofiniselés vagy színtelenítés) azonban nem tekinthető specifikus eljárásnak;

m) csak az ex 2710 vámtarifaszám alá tartozó fűtőolajok esetében atmoszférikus desztilláció, azzal a feltétellel, hogy ezeknek a termékeknek ASTM D 86 módszerrel, a veszteségeket is beleértve legalább 30 térfogatszázaléka desztillál át 300 °C-on;

n) csak az ex 2710 vámtarifaszám alá tartozó egyéb nehézolajok – a gázolaj és fűtőolaj kivételével – esetében kezelés nagyfrekvenciás elektromos koronakisülésekkel.

3. Az ex 2707, 2713–2715, ex 2901, ex 2902 és az ex 3403 vámtarifaszám alkalmazásában az olyan egyszerű műveletek, mint a tisztítás, ülepítés, sótalanítás, víztelenítés, szűrés, színezés, jelölés, kéntartalom-beállítás különböző kéntartalmú termékek keverése révén, e műveletek bármilyen kombinációja vagy hasonló műveletek nem szerzik meg a származást.

Az 1. jegyzőkönyv II. melléklete

AZ ELŐÁLLÍTOTT TERMÉK SZÁRMAZÓ HELYZETÉNEK ELÉRÉSE ÉRDEKÉBEN
A NEM SZÁRMAZÓ ANYAGOKON VÉGZENDŐ MEGMUNKALASOK VAGY FELDOLGOZÁSOK
FELSOROLÁSA

Előfordulhat, hogy a megállapodás nem terjed ki a felsorolásban szereplő valamennyi termékre
Ezért a megállapodás más részeit is figyelembe kell venni.

A példa csak magyarázatul szolgál. Jogilag nem kötelező érvényű.

Lásd a Kombinált Nómenklatúra 27. árucsoportjához tartozó 4b) megjegyzést.

^19.

Az AKCS–EGK egyezmény záróokmányának XIII. melléklete.

^21.

Az AKCS–EGK egyezmény záróokmányának XXII. melléklete.

⁴

E rendelet 2. §-a szerinti Megállapodás egyetlen cikkében meghatározott időpontban lép hatályba és – figyelemmel az AKCS–EU Nagykövetek Bizottságában az AKCS–EU Nagykövetek Bizottsága 3/2019 határozatának az AKCS–EU partnerségi megállapodás 95. cikkének (4) bekezdése szerinti átmeneti intézkedések elfogadása céljából történő módosításával kapcsolatban az Európai Unió által képviselendő álláspontról szóló, 2023. október 23-i (EU) 2023/2428 európai tanácsi határozatban, valamint az AKCS–EU Nagykövetek Bizottságának 2/2023 (2023. október 25.) számú döntésében foglaltakra – 2023. december 31-én, illetve az Unió és az AKCS-államok közötti új megállapodás hatálybalépésének vagy ideiglenes alkalmazásának időpontjában, attól függően, hogy melyik a legkorábbi időpont, hatályát veszti.

⁵

A 4. § e rendelet 7. § (3) bekezdése alapján a 4. § szerinti Megállapodás 2. cikkében meghatározott időpontban lép hatályba; a 7. § (7) bekezdése alapján hatályát veszti, ha a 4. § szerinti Megállapodásban valamelyik szerződő fél arról értesíti a Magyar Köztársaságot, hogy nem kíván a Megállapodásban részes féllé válni.

⁶

Az 5. § e rendelet 7. § (4) bekezdése alapján az 5. § szerinti Megállapodás 13. cikk (2) bekezdésében meghatározott időpontban lép hatályba; a 7. § (8) bekezdése alapján hatályát veszti, ha az 5. § szerinti Megállapodásban valamelyik szerződő fél arról értesíti a Magyar Köztársaságot, hogy nem kíván a Megállapodásban részes féllé válni. Az 5. § a 17/2008. (IV. 24.) KüM határozat alapján 2008. május 1-jén lépett hatályba.

⁷

A 6. § (1) bekezdése e rendelet 7. § (5) bekezdése alapján a 4. § szerinti Megállapodás 2. cikkében meghatározott időpontban hatályát veszti; a 7. § (7) bekezdése alapján hatályát veszti továbbá abban az esetben, ha a 4. § szerinti Megállapodásban valamelyik szerződő fél arról értesíti a Magyar Köztársaságot, hogy nem kíván a Megállapodásban részes féllé válni.

⁸

A 6. § (2) bekezdése e rendelet 7. § (6) bekezdése alapján az 5. § szerinti Megállapodás 13. cikkében meghatározott időpontban hatályát veszti; a 7. § (8) bekezdése alapján hatályát veszti továbbá abban az esetben, ha az 5. § szerinti Megállapodásban valamelyik szerződő fél arról értesíti a Magyar Köztársaságot, hogy nem kíván a Megállapodásban részes féllé válni.

⁹

A 7. § (2) bekezdése a 615/2023. (XII. 22.) Korm. rendelet 1. §-ával megállapított szöveg.

¹⁰

A 7. § (3) bekezdése e rendelet 7. § (7) bekezdése alapján hatályát veszti, ha a 4. § szerinti Megállapodásban valamelyik szerződő fél arról értesíti a Magyar Köztársaságot, hogy nem kíván a Megállapodásban részes féllé válni.

¹¹

A 7. § (4) bekezdése e rendelet 7. § (8) bekezdése alapján hatályát veszti, ha az 5. § szerinti Megállapodásban valamelyik szerződő fél arról értesíti a Magyar Köztársaságot, hogy nem kíván a Megállapodásban részes féllé válni.

¹²

A 7. § (5) bekezdése e rendelet 7. § (7) bekezdése alapján hatályát veszti, ha a 4. § szerinti Megállapodásban valamelyik szerződő fél arról értesíti a Magyar Köztársaságot, hogy nem kíván a Megállapodásban részes féllé válni.

¹³

A 7. § (6) bekezdése e rendelet 7. § (8) bekezdése alapján hatályát veszti, ha az 5. § szerinti Megállapodásban valamelyik szerződő fél arról értesíti a Magyar Köztársaságot, hogy nem kíván a Megállapodásban részes féllé válni.

¹⁴

Lásd a 17/2008. (IV. 24.) KüM határozatot.

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Hatályos
Már nem hatályos
Még nem hatályos
Módosulni fog
Időállapotok
Adott napon hatályos
Közlönyállapot
Indokolás

Jelmagyarázat Lap tetejére

Műveletek