208/E/2007. AB határozat
208/E/2007. AB határozat*
2009.12.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
Az Alkotmánybíróság a zaj- és rezgésvédelemről szóló 284/2007. (X. 29.) Korm. rendelet 14. § (2) bekezdésével kapcsolatban mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
I n d o k o l á s
I.
Az indítványozó beadványában a zaj- és rezgésvédelemről szóló 12/1983. (V.12.) MT rendelet (a továbbiakban: MTr.) 14. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását, és a hivatkozott jogszabályi rendelkezés megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Beadványában előadta, hogy véleménye szerint a jogalkotó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet idézett elő az MTr. 14. § (1) bekezdése megalkotásával, mivel az illetékes hatóság – értve ez alatt a környezetvédelmi, természetvédelmi és a vízügyi hatóságot – hatáskörét csak a határértéket jelentősen túllépő zaj-, illetve rezgés elleni fellépésre korlátozza.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése:
„18. § A Magyar Köztársaság elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez.”
2. A zaj- és rezgésvédelemről szóló 284/2007. (X. 29.) Korm. rendelet érintett rendelkezése:
(…)
(2) Ha az üzemelő közlekedési zaj- és rezgésforrás által okozott zaj jelentős mértékben meghaladja a külön jogszabály szerinti közlekedési zajtól származó határértékeket, és a létesítményre nem készült külön jogszabály szerinti zajvédelmi intézkedési terv vagy zajvédelmi program, akkor a környezetvédelmi hatóság
a) a közlekedési vonalas létesítmény mindenkori üzemeltetőjét zajvédelmi szempontú részleges környezetvédelmi felülvizsgálatra kötelezi,
b) a közlekedési hatóságnál kezdeményezheti a közlekedési vonalas létesítmény mindenkori üzemeltetőjének kötelezését zaj- és rezgéscsökkentő intézkedések megtételére.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt a következőket állapította meg.
Az indítvány benyújtása és elbírálása között eltelt időben a kifogásolt jogi szabályozás megváltozott. Az Mtr.-t az egyes jogszabályok és jogszabályi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről szóló 2007. évi LXXXII. törvény 1. § (2) bekezdése hatályon kívül helyezte. 2008. január 1. napjától helyébe a zaj- és rezgésvédelemről szóló 284/2007. (X. 29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kr.) lépett.
Az Alkotmánybíróság rendszerint csak hatályban lévő jogszabály, illetve állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányosságát vizsgálja. Ez alól kivétel lehet, ha az eljárás az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 38. §-a alapján bírói kezdeményezés, vagy a 48. §-a alapján alkotmányjogi panasz tárgyában folyik. A jelen eljárásban előterjesztett indítvány nem tartozik ezek körébe, hanem utólagos normakontrollra irányul. Az Alkotmánybíróság utólagos normakontrollra irányuló vizsgálatát a régi helyébe lépő új szabályozás tekintetében akkor folytatja le, ha az tartalmilag, valamint a szabályozás szintje tekintetében is a korábbival azonos (1066/B/1995. AB végzés, ABH 1999, 867, 868.; 1314/B/1997. AB végzés, ABH 2001, 1605, 1606.). Mivel a jogi szabályozás változása ellenére az indítványozó alkotmányellenességet állító érvelése részben az új jogszabály alapján is felhozható, ezért az Alkotmánybíróság vizsgálatát a Kr. 14. § (2) bekezdése tekintetében folytatta le.
2. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. § e) pontjában foglalt hatáskörében kérte az Alkotmánybíróság eljárását.
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására vonatkozó hatáskörét az Abtv. 49. §-a szabályozza. E rendelkezés értelmében mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására akkor kerülhet sor, ha a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból eredő jogalkotói feladatát elmulasztotta, és ezzel alkotmányellenességet idézett elő.
Az említett törvényi rendelkezés alkalmazása során a két feltételnek: (1) a mulasztásnak (a jogszabály hiányosságának) és (2) az ennek következtében előállt alkotmányellenes helyzetnek együttesen kell fennállnia [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.; 37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 232.; 1395/E/1996. AB határozat, ABH 1998, 667, 669.;]. „A jogalkotói feladat elmulasztása önmagában nem feltétlenül jelent alkotmányellenességet [14/1996. (IV. 24.) AB határozat, ABH 1996, 56, 58–59.; 479/E/1997. AB határozat, ABH 1998, 967, 968–969.; 1080/D/1997. AB határozat, ABH 1998, 1045, 1046.; 10/2001. (IV. 12.) AB határozat, ABH 2001, 123, 131.], a mulasztásból eredő alkotmányellenes helyzetet minden esetben csak konkrét vizsgálat eredményeként lehet megállapítani” [35/2004. (X. 6.) AB határozat ABH 2004, 504, 508.].
3. Az Alkotmánybíróság ezt követően azt vizsgálta, hogy a Kr. 14. § (2) bekezdése ellentétes-e az Alkotmány 18. §-ában foglalt egészséges környezethez való joggal, s így a szabályozás az indítványozó szerinti hiányossága folytán alkotmányellenesnek tekinthető-e.
3.1. Az egészséges környezethez való jog az Alkotmány általános (nem alapjogi) rendelkezései között szerepel (Alkotmány 18. §).
Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog, mint alkotmányi követelmény az államnak azt az alkotmányos kötelezettségét jelenti, hogy a nemzetgazdaság teherbíró képességéhez, az állam és a társadalom lehetőségeihez igazodva olyan gazdasági és jogi környezetet teremtsen, amely a legkedvezőbb feltételeket biztosítja a polgárok egészséges életmódjához és életviteléhez. A lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog alkotmányos alanyi jogként értelmezhetetlen, tartalma az állam kötelezettsége arra, hogy intézményeket tartson fenn, és szabályokat alkosson, valamint a testi és lelki egészség bizonyos területein alanyi jogokat határozzon meg. [lsd. pl.: 56/1995. (IX. 15.) AB határozat, ABH 1995, 260, 270.; 54/1996. (XI. 30.) AB határozat, ABH 1996, 173, 186, 198.; 261/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 689, 692.]
Az Alkotmánybíróság 996/G/1990. AB határozatában azt is megállapította, hogy ezen alkotmányi rendelkezés alapján az állam köteles az egészséges környezethez való jog megvalósítását szolgáló intézmények kialakítására és működtetésére (ABH 1993. 533, 535.). Kétségtelen, hogy a jogalkotó a zajvédelmi szabályok megalkotásával az egészséges környezethez való jog megvalósulását kívánta szolgálni.
3.2. A zajvédelmi jogszabályok az emberi környezet és egészség megóvása érdekében állapítanak meg zaj- és rezgésvédelmi szabályokat. A zaj- és rezgésvédelemről szóló Kr. a környezeti zajt, illetve rezgést okozó tevékenységekre, létesítményekre terjed ki.
A környezeti zaj- és rezgésterhelési határértékek megállapításáról szóló 27/2008. (XII. 3.) KvVM–EüM együttes rendelet (a továbbiakban: R.) a zajtól védendő területekre, meghatározott zajforrások tekintetében [üzemi és szabadidős létesítmények, építési kivitelezési tevékenység, közlekedés] napszakra figyelemmel állapít meg határértékeket, amelyek megsértése zajbírsággal szankcionálandó. E határértékek meghatározásának elsődleges indoka, alapvető célja az emberre már káros rezgések és zajok korlátozása, az egészség védelme.
A Kr. indítványozó által kifogásolt 14. § (2) bekezdése a közlekedési zaj- és rezgésforrás által okozott, az R. 4. §-a és 3. számú melléklete által megállapított határértékeket jelentősen meghaladó zaj esetére, feltéve, hogy a létesítményre a környezeti zaj értékeléséről és kezeléséről szóló 280/2004. (X. 20.) Korm. rendelet, vagy a repülőterek környezetében létesítendő zajgátló védőövezetek kijelölésének, hasznosításának és megszüntetésének szabályairól szóló 176/1997. (X. 11.) Korm. rendelet értelmében nem készült zajvédelmi intézkedési terv vagy zajvédelmi program, biztosít lehetőséget a hatóságnak különböző intézkedések megtételére. E rendelkezés valóban egyedül a közlekedési zaj- és rezgésforrás által okozott zajra megállapított határérték jelentős túllépése esetén ad lehetőséget a hatóságnak a beavatkozásra, de ez nem azt jelenti, hogy csak a jelentős mértékű határérték túllépés esetén kell beavatkozni, hanem azt, hogy egyéb esetekben más eszközök igénybevételére van lehetőség. Ilyenkor ugyanis a környezeti zaj értékeléséről és kezeléséről szóló 280/2004. (X. 20.) Korm. rendelet szerint a zajvédelmi intézkedéseket intézkedési terv alapján, programszerűen kell végrehajtani. A jogszabály értelmében a bizonyos forgalom-nagyságot meghaladó közlekedési létesítményekre és a 100.000 főnél népesebb nagyvárosi agglomerációkra stratégiai zajtérképet kell készíteni.
Amennyiben az elkészült stratégiai zajtérkép alapján megállapítható, hogy az érintett területen a zaj meghaladja a rendeletben meghatározott stratégiai küszöbértéket [9. § (4) és (5) bekezdése], intézkedési tervet kell kidolgozni. Ezen intézkedési tervben meg kell határozni azokat a zajcsökkentési vagy más, a zaj elleni védelmet célzó műszaki, szervezési, településrendezési megoldásokat és egyéb intézkedéseket (például hatósági eljárás kezdeményezését), amelyekkel megakadályozható a zaj növekedése azokon az önkormányzat által kijelölt csendes területeken, a zajtól védendő vagy védelemre szánt területeken, ahol a zajjellemzők megfelelnek az előírt stratégiai küszöbértékeknek. Azokon a területeken, ahol a zaj mértéke a jogszabályban meghatározott küszöbértéket túllépi, a határérték túllépéséhez igazodva az intézkedési tervnek 5 illetve 10 évet meg nem haladó határidőt tartalmazó zajcsökkentési vagy más, a zaj elleni védelmet célzó műszaki, szervezési, településrendezési megoldásokat és egyéb intézkedéseket kell rangsorolva meghatároznia.
Ezek alapján megállapítható, hogy a közlekedési zajra vonatkozó határértékek túllépése esetén – az esetek nagy részében – megfelelő intézkedési terv készítésével és végrehajtásával történik meg a zaj elleni védekezés. A felügyelőség eljárását – amit az indítványozó által felhívott jogszabályi rendelkezés, a Kr. 14. § (2) bekezdése tartalmaz – csak kirívó esetekre rendeli alkalmazni a jogalkotó. A Kr. hivatkozott rendelkezése a stratégiai zajtérképekre vonatkozó szabályozást kiegészítendő, azokban az esetekben kerül alkalmazásra, amikor a vizsgált közlekedési létesítményekre nem készült zajcsökkentési intézkedési terv. Ezen esetekben a felügyelőség eljárásának megindításához valóban kritérium, hogy a túllépésnek jelentős mértékűnek kell lennie, aminek indoka, hogy a zajcsökkentő beruházásokra fordítható forrásokat elsősorban a zajártalomnak leginkább kitett területeken élők egészséges – vagy legalábbis más területeken élőkéhez hasonló minőségű – életkörnyezetének kialakítására lehessen fordítani.
Az Alkotmánybíróság a fent kifejtettek alapján megállapította, hogy a vizsgált zajvédelmi szabályozás egyes létesítményeknél stratégiai zajtérkép készítési kötelezettség előírásával, egyéb esetekben a hatóság bizonyos intézkedések megtételére kötelezésével próbál meg valamennyi zajártalomra megfelelő módon reagálni, nem sérti az Alkotmány 18. §-ában foglaltakat.
Összefoglalóan megállapítható, hogy a zajvédelemről szóló jogi szabályozás eleget tesz az Alkotmány 18. §-ában foglalt kívánalmaknak. A jogszabályok alapján tett intézkedések hatékonyságának vizsgálata pedig nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe.
A fent leírtakra tekintettel az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 2009. december 15.
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||
|
alkotmánybíró |
előadó alkotmánybíró |
||
|
||||
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||
alkotmánybíró |
||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás