21/2007. (III. 29.) AB határozat
21/2007. (III. 29.) AB határozat1
2007.03.29.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tárgyában meghozta az alábbi
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 134. § (3) bekezdés utolsó mondata alkotmányellenes, ezért e rendelkezést határozatának kihirdetése napjával megsemmisíti.
A megsemmisítés következtében a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 134. § (3) bekezdése az alábbi szöveggel marad hatályban:
„A feleket és képviselőiket, valamint a tanúkat és a szakértőket, úgyszintén a hallgatóság tagjait, ha a tárgyalás rendjét megzavarják, az elnök rendreutasítja. Ismételt vagy súlyosabb rendzavarás esetében a bíróság pénzbírságot (120. §) szab ki.”
2. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 134. § (6) bekezdés utolsó mondata alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
3. Az Alkotmánybíróság az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 36. § (4) bekezdésének „a fegyveres erők, a fegyveres testületek és a rendészeti szervek tagjával szemben pedig, ha a bírság kiszabását elégtelennek tartja, fegyelmi eljárást kezdeményez.” szövegrésze alkotmányellenességének vizsgálatára irányuló eljárást megszünteti.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
I.
1. Az indítványozó kérelmet nyújtott be az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 36. § (4) bekezdésének „a fegyveres erők, a fegyveres testületek és a rendészeti szervek tagjával szemben pedig, ha a bírság kiszabását elégtelennek tartja, fegyelmi eljárást kezdeményez.” szövegrésze, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 134. § (3) bekezdés utolsó mondata alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában. A Pp. 134. § (3) bekezdés vizsgálni kért szabálya értelmében: „A fegyveres erők és a rendvédelmi szervek tagjaival szemben pénzbírságot kiszabni nem lehet, hanem a fegyelmi eljárás lefolytatása végett az illetékes elöljáróhoz kell fordulni.” Az indítványozó szerint a fenti rendelkezések az Alkotmány 70/A. §-a által tiltott diszkriminációt valósítanak meg. Az indítványozó kifejtette, hogy a fegyveres erők, fegyveres testületek és rendészeti szervek tagjai ezen tárgyalásokon általában magánszemélyként vesznek részt, ezért nincs ésszerű indoka, hogy a tárgyalás rendjének fenntartása körében rájuk eltérő szabályok vonatkozzanak. Ez a megkülönböztetés önkényes, sérti az emberi méltóságot.
2. Másik indítványozó a Pp. 134. § (3) bekezdése utolsó mondatának vizsgálatát az Alkotmány 57. § (1) bekezdésébe foglalt bíróság előtti egyenlőség sérelme alapján kezdeményezte, illetve kérte vizsgálni a Pp. 134. § (6) bekezdésének utolsó mondatát is. E szabály kimondja, hogy „[a] fegyveres erők és a rendvédelmi szervek tagjának előzetes letartóztatását csak elöljárója útján lehet foganatosítani.” Az indítványozó kifejtette, hogy „ha egy egyszerű állampolgárral szemben, aki megjelenik a bíróság előtt és ott nem megfelelő magatartást tanúsít, ki lehet szabni pénzbírságot, őt előzetes letartóztatásba lehet helyezni, akkor nincs ésszerű indoka annak, hogy az eljáró bíró ezt ne tehesse meg a fegyveres erők és rendvédelmi szervek tagjaival szemben.” Az indítványozó kérte a jelölt rendelkezések megsemmisítését.
3. Az Alkotmánybíróság az indítványokat egyesítette és egy eljárásban bírálta el. Az Alkotmánybíróság álláspontjának megismerése végett megkereste az illetékes minisztert.
II.
1. Az Alkotmány vonatkozó rendelkezései szerint:
„57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
2. A Pp. érintett rendelkezései szerint:
„134. § (1) A tárgyalás rendjének fenntartásáról az elnök gondoskodik.
(2) Az elnök a hallgatóság köréből a tizennyolc éven aluli személyeket eltávolíthatja.
(3) A feleket és képviselőiket, valamint a tanúkat és a szakértőket, úgyszintén a hallgatóság tagjait, ha a tárgyalás rendjét megzavarják, az elnök rendreutasítja. Ismételt vagy súlyosabb rendzavarás esetében a bíróság pénzbírságot (120. §) szab ki. A fegyveres erők és a rendvédelmi szervek tagjaival szemben pénzbírságot kiszabni nem lehet, hanem a fegyelmi eljárás lefolytatása végett az illetékes elöljáróhoz kell fordulni.
(4) Ismételt vagy súlyosabb rendzavarás esetében – akár a pénzbírság kiszabására vonatkozó rendelkezéssel egyidejűleg, akár anélkül vagy azt követően – a bíróság a feleket és képviselőiket, a tanúkat és a szakértőket, valamint a hallgatókat a teremből kiutasíthatja, illetőleg kivezettetheti.
(5) A bíróság a felet – kiutasítása esetében – felhívja, hogy képviseletéről a kitűzött határidő alatt gondoskodjék; ha pedig a fél képviselőjét utasította ki, felhívja a felet, hogy a tárgyaláson személyesen jelenjék meg, vagy új képviselőről gondoskodjék. A felhívás eredménytelensége esetében a féllel szemben a mulasztás következményeit kell alkalmazni. Tanú vagy szakértő kiutasítása esetében a 185. § rendelkezései megfelelően irányadók.
(6) Büntető vagy fegyelmi eljárás alapjául szolgáló rendzavarásról a bíróság értesíti az illetékes hatóságot, ha pedig előzetes letartóztatásnak is helye van, az elkövetőt őrizetbe vétetheti, és ebben az esetben haladéktalanul intézkedik az ügyésznek való átadása iránt. A fegyveres erők és a rendvédelmi szervek tagjának előzetes letartóztatását csak elöljárója útján lehet foganatosítani.”
3. Az Áe. vizsgálni kért – már nem hatályos – szabálya szerint:
„36. § (4) Azt, aki a tárgyalás rendjét zavarja, a tárgyalás vezetője rendreutasítja, ismételt vagy súlyosabb rendzavarás esetén kiutasítja, továbbá ezer forintig terjedő bírsággal sújtja, a fegyveres erők, a fegyveres testületek és a rendészeti szervek tagjával szemben pedig, ha a bírság kiszabását elégtelennek tartja, fegyelmi eljárást kezdeményez.”
III.
Az indítványok az alábbiak szerint részben megalapozottak.
1. Az egyik indítványozó a vizsgálni kért Pp. 134. § (3) bekezdés utolsó mondatával kapcsolatban az Alkotmány 70/A. §-ába foglaltak sérelmére hivatkozott, míg a másik indítványozó a Pp. 134. § (6) bekezdés utolsó mondatával összefüggésben az ún. „ésszerű indok” hiányát vetette fel. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a Pp.-beli rendelkezéseket elsőként a diszkriminációtilalom szempontjából vizsgálta meg.
Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/A. §-ában foglaltakat több határozatában és több szempontból értelmezte. A 21/1990. (X. 4.) AB határozat szerint az a kérdés, hogy a megkülönböztetés az alkotmányos határok között maradt-e, csakis a mindenkori szabályozás tárgyi és alanyi összefüggésében vizsgálható ... Az egyenlőségnek az adott tényállás lényeges elemére nézve kell fennállnia. Ha azonban adott szabályozási koncepción belül eltérő szabályozás vonatkozik valamely csoportra, ez a megkülönböztetés tilalmába ütközik, kivéve, ha az eltérésnek kellő súlyú alkotmányos indoka van (ABH 1990, 73, 77–78.). Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az azonos helyzetben lévők között nem alapjogok tekintetében tett megkülönböztetés csak akkor tekinthető alkotmányellenesnek, ha nincs ésszerű indoka, tehát önkényes [16/1991. (V. 20.) AB határozat, ABH 1991, 62.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280–282.]. A bemutatottak alapján töretlen az Alkotmánybíróság gyakorlata abban, hogy amikor az Alkotmány 70/A. §-ának sérelme a kérdés – és a megkülönböztetés nem alapjogra vonatkozik –, egyrészt azt vizsgálja, hogy a jogalkotó összehasonlítható helyzetben lévő jogalanyok között tett-e megkülönböztetést, másrészt azt, hogy az összehasonlítható helyzetben lévő jogalanyok közötti különbségtételnek van-e tárgyilagos megítélés szerint ésszerű indoka.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Pp. hatálya alá tartozó eljárásokban a rendfenntartás körében – az Alkotmány 70/A. § alapján – nincs alkotmányosan indokolható jelentősége, hogy a feleknek, képviselőiknek, tanuknak, szakértőknek vagy a hallgatóság tagjainak (akikkel szemben a rendfenntartás során intézkedések foganatosíthatók) mi a foglalkozása. A tárgyalás rendjének fenntartása ugyanolyan érdek minden esetben, így annak fenntartására igénybe vehető eszközök se mutathatnak különbséget pusztán annak alapján, hogy az eljárásban részt vevő személyek civil állásúak-e vagy sem. A Pp. 134. § (3) bekezdése a tárgyalás rendjének megzavarása esetén rendreutasítást, ismételt vagy súlyosabb rendzavarás esetén pedig pénzbírság kiszabását teszi lehetővé. A vizsgálni kért szabály a pénzbírság kiszabása alól kiveszi a fegyveres erők és rendvédelmi szervek tagjait azzal, hogy velük szemben fegyelmi eljárás lefolytatása végett az illetékes elöljáróhoz kell fordulni. Megállapítható, hogy a fegyveres erők és rendvédelmi szervek tagjait, mint személyi kört a szabályozás eltérően kezeli. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint azonban a Pp.-nek a tárgyalás rendjének fenntartásra irányadó szabályai alkalmazásakor a fegyveres erők és rendvédelmi szervek tagjai nem képeznek külön csoportot, a rájuk vonatkozó – fentebb bemutatott – megkülönböztetésnek pedig nincs ésszerű indoka. A különböző eljárási kódexek szabályozástörténetét tekintve is látható, hogy a Pp. 134. § (3) bekezdés utolsó mondatában foglalt szabályhoz hasonló rendelkezések fokozatosan kikerültek a jogrendszerből. A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (a továbbiakban: régi Be.) eredeti 108. § (2) bekezdése ugyanezt a szabályt tartalmazta, kimondta, hogy „A fegyveres erők, fegyveres testületek és rendészeti szervek tagjával szemben rendbírság nem alkalmazható; ehelyett fegyelmi eljárás lefolytatása végett az illetékes elöljáróját kell megkeresni.” E rendelkezést – még a régi Be. hatálya alatt – hatályon kívül helyezte a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény módosításáról szóló 1998. évi LXXXVIII. törvény 17. §-a. A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (új Be.) ilyen szabályt nem tartalmaz. A közigazgatási eljárások tekintetében – a jelen ügyben vizsgálni kért – Áe. 36. § (4) bekezdése foglalt magába hasonló előírást, amelyet közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) helyezett hatályon kívül azzal, hogy az új törvény már nem tartalmazza e rendelkezést.
Az Alkotmánybíróság megítélése szerint nincs ésszerű indoka annak, hogy polgári eljárás során a fegyveres erők és rendvédelmi szervek tagjaival szemben a bíróság nem szabhat ki pénzbírságot, hanem fegyelmi eljárás lefolytatása végett az elöljárójukhoz kell fordulni.
Erre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Pp. 134. § (3) bekezdés utolsó mondata ellentétes az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével, ezért e rendelkezést megsemmisítette.
2. Az egyik indítványozó a Pp. 134. § (3) bekezdés utolsó mondatának vizsgálatát az Alkotmány 57. § (1) bekezdése sérelme szempontjából is kezdeményezte. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint, ha az adott rendelkezés alkotmányellenességét az Alkotmány valamely tétele alapján már megállapította az indítványokban felhívott további alkotmányi rendelkezésekkel fennálló ellentétet már nem vizsgálja [61/1997. (XI. 19.) AB határozat, ABH 1997, 361, 364.; 16/2000. (V. 24.) AB határozat, ABH 2000, 425, 429.; 56/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 478, 482.; 35/2002. (VII. 19.) AB határozat, ABH 2002, 199, 213.; 4/2004. (II. 20.) AB határozat, ABH 2004, 66, 72.; 9/2005. (III. 31.) AB határozat, ABH 2005, 627, 636.].
3. Indítvány érkezett a Pp. 134. § (6) bekezdése utolsó mondatának vizsgálatára és megsemmisítésére is. A Pp. 134. § (6) bekezdése – szintén a rendfenntartás körében – arról szól, amikor a rendzavarás súlya megalapozza a büntető vagy fegyelmi eljárást. A Pp. ebben az esetben lehetővé teszi, hogy a bíróság – az illetékes hatóság értesítése mellett – az elkövetőt őrizetbe vétethesse (ha az előzetes letartóztatásnak is helye van). A Pp. 134. § (6) bekezdése a fegyveres erők és rendvédelmi szervek tagjai tekintetében e rendelkezés alól is kivételt teremt: kimondja, hogy előzetes letartóztatásukat csak elöljárójuk útján lehet foganatosítani.
Az Alkotmánybíróság a Pp. 134. § (6) bekezdésének alkalmazását tekintve elsőként azt állapította meg, hogy a fegyveres erők és rendvédelmi szervek tagjai – csakúgy mint a pénzbírság fentebb elbírált szabályának alkalmazása kapcsán – azonos csoportba tartoznak a más foglalkozásúakkal. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság szerint ebben az esetben szolgálati érdek fűződik ahhoz, hogy a fegyveres erők és rendvédelmi szervek tagjainak őrizetbe vételéről az elöljáró értesüljön, illetve hogy ezen kényszerintézkedés meghozatalában az elöljáró részt vegyen. Tárgyilagos megítélés szerint ezért ésszerű az indoka annak, hogy a fegyveres erők és rendvédelmi szervek tagjainak előzetes letartóztatását a bíróság csak az elöljáró útján foganatosíthatja. Az eljárásban részt vevő más személyekkel szemben alkalmazható intézkedésekhez képest a Pp. 134. § (6) bekezdésének utolsó mondatába foglalt kivétel tehát alkotmányosan elfogadható indokokon nyugszik, ezért az Alkotmány 70/A. §-ának sérelme e tekintetben nem állapítható meg.
Az indítványozó – a Pp. 134. § (6) bekezdésének utolsó mondatával összefüggésben – az Alkotmány 57. § (1) bekezdésbe foglalt bíróság előtti egyenlőség sérelmét is felvetette. Az Alkotmány 57. § (1) bekezdése szerinti bíróság előtti egyenlőség elve jogot biztosít mindenkinek a „független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyalás[ához]”. A Pp. 134. § (6) bekezdésének utolsó mondata – az Alkotmánybíróság szerint – a pártatlan bírósághoz való jogot nem sérti, a bíróság előtti egyenlőség további követelménye pedig a diszkrimináció – az alkotmányellenes megkülönböztetés – tilalmához kapcsolódik, amely kérdést az Alkotmánybíróság fentebb már elbírálta.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Pp. 134. § (6) bekezdésének utolsó mondata alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
4. Az egyik indítványozó az Áe. 36. § (4) bekezdésének meghatározott szövegrésze alkotmányossági vizsgálatát és megsemmisítését is kérte. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány benyújtását követően az Áe.-t hatályon kívül helyezte a Ket. A Ket. az Áe. 36. § (4) bekezdése vizsgálni kért szabályával azonos vagy hasonló tartalmú rendelkezést nem foglal magában. Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (a továbbiakban: Ügyrend) 31. § a) pontja alapján az Alkotmánybíróság az eljárást megszünteti, ha az indítvány benyújtása után a vizsgálat alá vont jogszabály hatályát vesztette, és ezzel az indítvány tárgytalanná vált (ABH 2003, 2065, 2076.). Az Alkotmánybíróság az Ügyrend 31. § a) pontja alapján az Áe. 36. § (4) bekezdésének „a fegyveres erők, a fegyveres testületek és a rendészeti szervek tagjával szemben pedig, ha a bírság kiszabását elégtelennek tartja, fegyelmi eljárást kezdeményez” szövegrésze alkotmányellenességének vizsgálatára irányuló eljárást ezért megszüntette.
A határozat Magyar Közlönyben való közzététele az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 41. §-án alapul.
Alkotmánybírósági ügyszám: 194/B/2000.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás