GÜ BH 2007/21
GÜ BH 2007/21
2007.01.01.
I. A szerződés értelmezéséből eredő, a kikötött szolgáltatás tárgyával kapcsolatos vita polgári jogi jogvita, amelynek választottbírósági eljárás keretében történő elbírálását törvény nem zárja ki [1994. évi LXXI. tv. (Vbt.) 4. §; Ptk. 198. §; 1996. évi I. tv. (Rttv.) 16. § (7) bek.].
II. Az a körülmény, hogy a felek közötti szerződés egyes pontjainak megszegéséhez egy közigazgatási eljárás kapcsolódik, nem teszi kizárttá, hogy a szerződés értelmezésével kapcsolatos polgári jogi jogvitát a Választottbíróság bírálja el [1996. évi I. tv. (Rttv.) 112. § (1) bek. d) pont].
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a felek 1997. június 9-én műsorszolgáltatási szerződést kötöttek, melynek alapján az alperes jogot szerzett arra, hogy földfelszíni rendszerű műsorszórás útján országos televíziós műsorszolgáltatást nyújtson. A szerződés 7.1. pontja akként rendelkezik, hogy az alperes a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (továbbiakban: Rttv.) II. fejezet A. rész 4. címében foglalt reklámkorlátozásokat és reklámtilalmakat köteles betartani a szerződés hatálya alatt.
A szerződés 7.2. pontja tartalmazza, hogy az alperes műsorszolgáltató minden üzleti évben a mindenkori hatályos számviteli törvény alapján reklámbevételként elszámolt (bruttó) bevételeinek legalább 6%-át új, magyarországi gyártású filmalkotás létrehozására köteles fordítani. Az így létrehozott magyarországi gyártású filmalkotások:
– legalább 50%-a játékfilm, dokumentumfilm, népszerű tudományos film, vagy animációs film (7.2.1.), továbbá
– legalább 30%-a nem saját gyártású alkotás (7.2.2.).
A szerződés 7.3. pontja értelmében a műsorszolgáltató alperes a 7.2. pontban foglalt kötelezettségét filmgyártást támogató közalapítvány, vagy állami alap részére befizetett pénzösszeggel is teljesítheti. A 7.2. pontban foglalt kötelezettség teljesítése szempontjából a 7.3. pont szerint befizetett összeget kétszeres szorzóval kell figyelembe venni. A műsorszolgáltatási szerződés feljogosítja a felperest arra, hogy ellenőrizze az alperes szerződéses kötelezettségeinek teljesítését. Szerződésszegés esetén a felperes – mint közigazgatási ügyben eljáró szerv – a közigazgatási eljárásokra irányadó szabályokat köteles alkalmazni. A műsorszolgáltatási szerződés 7.2. pontjában írt kötelezettség megszegése esetén a szerződés az alperes terhére minden nem teljesített százalékpont után a kötbér alapjának 5%-át kitevő kötbér megfizetését írja elő.
A szerződés 12.5. pontja szerint a felek bármely vita eldöntésére, amely a szerződésből, vagy azzal összefüggésben annak megszegésével, megszűnésével, érvényességével, vagy értelmezésével kapcsolatosan keletkezik – kivéve a szerződés 11. fejezetében foglaltak alapján az ORTT által hozott határozatokkal kapcsolatos jogvitákat – alávetik magukat a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Állandó Választottbíróság (továbbiakban: Választottbíróság) kizárólagos döntésének azzal, hogy a Választottbíróság a saját eljárási szabályzata szerint jár el.
A jelen per alperese a Választottbíróság előtt 2004. július 5-én megállapítási pert indított a jelen per felperesével szemben. Módosított keresetében azt kérte, hogy a Választottbíróság a közöttük 1997. július 9-én létrejött szerződés 7. fejezetének 7.2/7.2.1., 7.2.2. pontját értelmezze és mondja ki: a szerződés szövege akként és csak úgy értelmezhető, hogy az alperes eleget tesz a szerződésben vállalt kötelezettségeinek, ha minden üzleti évben a mindenkori hatályos számviteli törvény alapján reklámbevételként elszámolt (bruttó) bevételeinek legalább 6%-át új, magyarországi gyártású filmalkotás létrehozására fordítja és az így létrehozott magyarországi gyártású filmalkotások darabszám szerinti, legalább 50%-a játékfilm, dokumentumfilm, népszerű tudományos film, vagy animációs film, továbbá legalább 30%-a nem saját gyártású alkotás. Kérte annak megállapítását is, hogy a szerződés 7. fejezetének 7.2./7.2.1. pontja megfelel az Rttv. 16. § (7) bekezdésében foglaltaknak, azaz nem áll vele szemben, így nem semmis, nem érvénytelen. Arra hivatkozott, hogy a jelen per felperese az Rttv. 16. § (7) bekezdésében és a műsorszolgáltatási szerződés 7.2. pontjában meghatározott kötelezettségeinek teljesítését vizsgálja. Ennek során az addig éveken át követett gyakorlattól, a szerződés tartalmától és – álláspontja szerint – a törvény szövegétől is eltérően kívánja értelmezni a szerződésből eredő kötelezettségét, s szándékában áll súlyos és nagymértékű kötbért érvényesíteni.
A kereset Választottbírósághoz történő benyújtását követően két nappal hozott határozatában a jelen per felperese megállapította, hogy a jelen per alperese 2001-ben és 2002-ben megsértette az Rttv. 16. §-ának (7) bekezdésében, valamint a műsorszolgáltatási szerződés 7.2. pontjában foglaltakat, ezért az Rttv. 112. § (1) bekezdésének d) pontja, illetve a műsorszolgáltatási szerződés 11.6.7. pontja alapján az alperest 301 035 204 Ft kötbér megfizetésére kötelezte.
A jelen per felperese a választottbírósági eljárásban benyújtott írásbeli védekezésében elsődlegesen a Választottbíróság hatáskörével kapcsolatos kifogást terjesztett elő és a választottbírósági eljárás megszüntetését kérte arra hivatkozva, hogy a jogvita jellegére tekintettel a felek nem rendelkeznek szabadon annak tárgyáról. Másodlagos védekezése az volt, hogy az alperes kérelméről nem lehet érdemi döntést hozni, ezért a kereset elutasítását kérte.
A Választottbíróság a 2005. április 11-én kelt ítéletében megállapította: a peres felek között 1997. július 9-én létrejött műsorszolgáltatási szerződés 7. fejezet 7.2./7.2.1., 7.2.2. pontjának a szövege akként értelmezendő, hogy az alperes eleget tesz a műsorszolgáltatási szerződésben vállalt kötelezettségeinek, ha minden üzleti évben, a mindenkor hatályos számviteli törvény alapján reklámbevételként elszámolt (bruttó) bevételeinek legalább 6%-át új, magyarországi gyártású filmalkotás létrehozására fordítja, és az így létrehozott magyarországi gyártású: filmalkotások darabszám szerinti, legalább 50%-a játékfilm, dokumentumfilm, népszerű tudományos film, vagy animációs film, továbbá legalább 30%-a nem saját gyártású alkotás. Megállapította továbbá, hogy a műsorszolgáltatási szerződés 7. fejezetének 7.2./7.2.1. pontja megfelel az Rttv. 16. § (7) bekezdésében foglaltaknak, nem semmis, nem érvénytelen, a jogszabály rendelkezésével nem áll szemben. Ezt meghaladóan a Választottbíróság az alperes megállapítási keresetét elutasította. Megállapította a választottbírósági eljárás díját és költségét, s rendelkezett azok viseléséről. Határozatának indokolásában akként foglalt állást, hogy a választottbírósági szerződés alapján az ún. szerződés-értelmezési vitákban hatáskörrel rendelkezik, nincs azonban hatásköre a szerződés 11. fejezete alá eső közigazgatási jogvitákban. Miután a felek között a szerződés egy adott rendelkezésének értelmezésével összefüggő jogvita még a közigazgatási jogvita előtt alakult ki, a szerződés értelmezéséből eredő jogvita megelőzte a közigazgatási határozatot, így a felek értelmezési vitája nem a szerződés 11. fejezete alá eső közigazgatási jogvita. Úgy ítélte meg, hogy a Választottbíróság Eljárási Szabályzata 22. §-a értelmében megállapítási per a Választottbíróság előtt indítható és megindításának eljárásjogi feltételei, az alperes jogai megóvásának szükségessége is fennáll. A Választottbíróság ebben a konkrét, szerződés-értelmezési jogvitában döntött és nem absztrakt hipotetikus jogértelmezést adott. Az értelmezés során a Választottbíróság a felek szerződésének 7. pontját összevetette az Rttv. 16. §-ának (7) bekezdésével és arra a következtetésre jutott, hogy a törvényszakasz második mondatában írt ,,ez'' mutatószó filmalkotásra vonatkozik. A törvény szövegéhez képest a felek szerződése szigorítást tartalmaz azzal, hogy magyarországi gyártású filmalkotásokról szól. A felek éveken keresztül egyezően a fentiek szerint értelmezték a szerződés vitatott rendelkezését, attól a felperes akart utóbb egyoldalúan eltérni.
A megállapítási keresetet abban a részében utasította el, mely szerint csak úgy lenne értelmezhető a műsorszolgáltatási szerződés 7.2. pontja, ahogy azt az alperes kérte, mivel a Választottbíróság megállapítása szerint ezzel ellentétben áll, hogy a felek között is értelmezési vita alakult ki.
A felperes a részére 2005. április 17-én kézbesített választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránt 2005. június 17-én pert indított az alperessel szemben. Az érvénytelenítés okaként – a Választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (továbbiakban: Vbt.) 55. § (1) bekezdés d) pontjára, valamint a (2) bekezdés a) és b) pontjaira hivatkozva – azt jelölte meg, hogy a Választottbíróság olyan ügyre vonatkozóan hozott döntést, amely választottbírósági útra nem tartozik és ennek megfelelően az ügyre a választottbírósági kikötés sem vonatkozik. Egyebekben a Választottbíróság ítélete a közrendbe ütközik.
Álláspontja szerint a Választottbíróság közigazgatási peres eljárásra tartozó kérdésben döntött, melyre hatáskörrel nem rendelkezik. A jelen per alperese azzal a szándékkal indított keresetet a Választottbíróság előtt, hogy annak jogi véleménye majd köti a közigazgatási bíróságot, de ez a közigazgatási bíráskodás kiüresedését eredményezné. A közrendbe ütközést arra alapította, hogy a jogvita tényleges eldöntését az állam bíróságától elvonták. A reklámbevétel 6%-a meghatározott filmalkotásra fordításának kötelezettségét ugyanis törvény írja elő, arról a felek szabadon, szerződéssel nem rendelkezhettek.
Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Védekezésében kifejtette, hogy a felek a szerződés ún. értelmezési jogát adták át a Választottbíróságnak.
Az alperes a Választottbíróság előtti eljárás megindításával keresetében egy konkrét szerződés egy adott pontjának értelmezését kérte. A szerződéses jogát kívánta megóvni, amely a felperes által követelt további teljesítés megtagadásának jogos okát adja. A választottbírósági eljárás és a közigazgatási per tárgya különbözik, amely megállapítható a két eljárás különböző jellegéből is.
Az elsőfokú bíróság a Választottbíróság ítéletét érvénytelenítette és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 12 500 000 Ft perköltséget, míg az Államnak – külön felhívásra – 900 000 Ft eljárási illetéket. Határozatát azzal indokolta, hogy a Választottbíróság által elbírált jogvita a magyar jog szerint nem tartozik választottbírósági útra, ezért a Választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (továbbiakban: Vbt .) 56. § (2) bekezdésének megfelelően a választottbírósági ítélet érvénytelenítésének van helye. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a választottbírósági eljárásban is – miként a polgári perben a Pp. 123. §-ában foglaltakra alapítottan – megállapítási kereset akkor indítható, ha a keresetet megindító félnek van olyan polgári joga, amit a másik fél háborít, vagy veszélyeztet és ennek a jognak a megóvása – akár időlegesen is – kizárt marasztalási, vagy jogalakítási kereset indításával. A választottbírósági szerződésnek az a rendelkezése, mely szerint az értelmezéssel kapcsolatos viták feloldására jogosult a Választottbíróság, azt jelenti, hogy a Választottbíróság nem általában értelmezi a szerződéseket, hanem a szerződés tartalmát az érvényesíteni, vagy megóvni kívánt jog alapjául szolgáló tényként veszi figyelembe.
Az alperes a megállapítási kereset indításával attól akarta magát megóvni, hogy a felperes vele szemben szerződésszegésből eredő kötbérkövetelést érvényesítsen. A felperes azonban a kötbér iránti igényét közigazgatási határozattal, a közigazgatási eljárásra tartozó módon érvényesítheti. Az alperes pedig – a szerződésszegésből eredő jogkövetkezmények alkalmazásával szemben – olyan módon védekezhet, hogy a felperes által hozott, a szerződésszegésre alapított közigazgatási határozat ellen keresetet terjeszt elő közigazgatási pert indítva. Mindebből a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az alperes a Választottbíróság előtt olyan jogát kívánta megóvni, amely a magyar jog szabályai szerint közigazgatási perben érvényesíthető. A perbeli jogvita tárgya ezért a magyar jog szabályai szerint nem tartozik választottbírósági útra.
A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását, valamint a felperes perköltségben marasztalását kérte.
A jogerős ítélet jogszabálysértését az alábbiakban jelölte meg:
A bíróság figyelmen kívül hagyta a Vbt. 27-28. §-ához fűzött törvényi indokolásnak azt a megállapítását, amely szerint a Pp. nem ,,háttérjoga'' a választottbírósági eljárásnak. Ebből adódóan alapjaiban téves és elhibázott a jogerős ítélet, mert tartalmilag többször idézi a Pp. 123. §-át és úgy tűnik, hogy arra alapította döntését, holott a választottbírósági eljárásban minden további nélkül előterjeszthető megállapítás iránti kereset.
Megsértette a Vbt. 54-55. §-aiban foglalt rendelkezéseket azáltal, hogy – mintegy fellebbezési bíróságként eljárva – a választottbírósági ítéletet érdemben felülbírálta, s a megállapítási kereset indításának előfeltételeit és a Pp. 123. § alkalmazásának szükségességét vizsgálta.
Megsértette az ítélet indokolására vonatkozó, a Pp. 221. §-ában foglalt követelményeket. Az érvénytelenítés jogalapjaként a Vbt. 55. § (2) bekezdését jelölte meg, de azt nem, hogy a (2) bekezdés két alpontja közül melyik a döntésének jogalapja. Csak az ítélet szövegezéséből tűnik ki, hogy a jogalap a Vbt. 55. § (2) bekezdésének a) pontja lehetett.
A bíróság döntése azonban e jogalapon is téves. A választottbírósági felperes megállapítás iránti keresetének választottbírósági eljárás keretében történő elbírálását a Vbt. 4. §-ában foglalt rendelkezés, vagy más törvény sem zárja ki, ezért a bíróság kellő ok nélkül érvénytelenítette a Választottbíróság ítéletét.
A bíróság az alperes választottbírósági eljárásban tett és a jelen perbeli nyilatkozataival ellentétesen állapította meg, hogy mi volt az alperes célja a választottbírósági eljárás megindításával, nevezetesen, hogy eszközként, jogainak megóvása érdekében indította meg azt. A bíróság azonban e megállapításait érvekkel nem támasztotta alá.
A jelen perben abban a kérdésben kell állást foglalni, hogy amennyiben a felek által megkötött szerződés részben, vagy egészben közigazgatási szerződés lenne arra csupán a közigazgatási jog, vagy a polgári jog szabályai is vonatkoznak; a közigazgatási jog szerződésszegési jogkövetkezményeinek érvényesülése kizárja-e a polgári jog szerződésszegési jogkövetkezményeinek alkalmazhatóságát.
Az alperes álláspontja szerint a közigazgatási perben kell elbírálni azt a kérdést; hogy ítélt dolognak minősül-e a polgári jogi értelmezés a közigazgatási perben, vagy sem. A felülvizsgálati eljárás során benyújtott előkészítő iratához – érvelésének kiegészítéseként – csatolta dr. K. G. tudományos véleményét, kérve, hogy azt a felülvizsgálati bíróság a döntése kialakításánál vegye figyelembe. A tárgyaláson pontosított álláspontja szerint hatósági szerződés – jogi kategóriaként – csak a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) hatálybalépése óta létezik, de a perben vizsgált szerződést ezt megelőzően kötötték. A Ket. hatálybalépése előtt nem volt olyan törvényi rendelkezés, amely az adott jogvitát a közigazgatási bíróság hatáskörébe utalta.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását és az alperes kötelezését kérte a perköltség megfizetésére. Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság nem eljárási szabálysértés, a Pp. 123. §-ában foglaltak megsértése miatt, hanem azért érvénytelenítette a Választottbíróság ítéletét, mert arra a jogi következtetésre jutott, hogy a Választottbíróság által elbírált jogvita nem tartozik választottbírósági útra. Elméletileg vezette le a választottbírósági út kizártságát. A megállapítási kereset anyagi jogi tartalma körében kifejtett megállapításai függetlenek attól, hogy a kereset alaki jogi előterjesztése a rendes bíróság, vagy a Választottbíróság előtt történik. A kereset anyagi jogi tartalma, azaz a jogvita tárgya, megállapítási kereset esetén a megállapítással megóvni kívánt jogban van. A jogerős ítélet helytállóan állapította meg, hogy az alperes választottbírósági eljárásban megóvni kívánt joga – a műsorszolgáltatási szerződésben foglalt kötelezettség megszegéséből származó felperesi követelés teljesítésének megtagadása – csak közigazgatási perben érvényesíthető.
Ezt a döntést a jogerős ítélet a szükséges körben megindokolta. A bíróság a hatáskörét nem lépte túl, mert a műsorszolgáltatási szerződés mikénti értelmezésére vonatkozó megállapítást nem tett. Az alperes keresetéből megállapítható volt; hogy milyen jogának megóvása érdekében indított pert a Választottbíróság előtt, ezért a bíróságnak az e körben tett megállapítása további bizonyítást nem igényel.
A felülvizsgálati eljárásban csatolt jogi szakvéleményre – mint az alperes érvelésére – vonatkozóan kifejtette, hogy annak végső megállapítása – mely szerint a perbeli szerződésre vonatkoznak a polgári jog szabályai is, s a műsorszolgáltatási szerződés kapcsán lehetséges polgári peres eljárás is – teljesen nyilvánvaló és egyértelmű. Ellenkező esetben a választottbírósági kikötésnek sem lenne értelme. A Választottbíróság előtt előterjesztett perbeli kereset tárgyában azonban érdemi döntés kizárólag a párhuzamosan folyamatban lévő közigazgatási perben hozható meg, a két eljárásban érvényesített, illetőleg megóvni kívánt jog azonossága folytán.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatása alapján azt állapította meg, hogy a jogerős határozat jogszabályt sért, mert tévesen jutott arra a jogi következtetésre, hogy a perbeli műsorszolgáltatási szerződés tárgyára vonatkozó értelmezési jogvita közigazgatási peres eljárásban védekezésként érvényesíthető és ezért nem tartozik választottbírósági útra.
A felek között 1997. június 9-én létrejött műsorszolgáltatási szerződés nem tartozik a 2005. szeptember 1-jén hatályba lépett, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) hatálya alá. Ezért a jelen perben a Ket. által új jogintézményként szabályozott hatósági szerződés rendelkezéseinek a perbeli szerződésre történő alkalmazhatóságát nem kell vizsgálnia a bíróságnak.
A felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Legfelsőbb Bíróság abból indult ki, hogy a felek között 1997. június 9-én egy szerződés, nevezetesen egy műsorszolgáltatási szerződés jött létre. A Ptk. 198. § (1) bekezdése értelmében a szerződésből kötelezettség keletkezik a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás követelésére. A szerződés tárgya a szolgáltatás, az a magatartás, amelyet a jogosult a kötelezettől követelhet, illetőleg, amelyet a kötelezett a szerződés értelmében teljesíteni köteles.
A felek között e szerződés értelmezése körében arról alakult ki jogvita, hogy mi az a magatartás, amelyet a jogosult – jelen perbeli felperes – a kötelezettől – jelen perbeli alperestől – követelhet a műsorszolgáltatási szerződés 7.2., 7.2.1. és 7.2.2. pontjaiban foglaltak alapján. A szerződéssel a felek között a Ptk. 198. § (1) bekezdésében szabályozott polgári jogi jogviszony jött létre, az abból eredő, a szolgáltatás tárgyának meghatározására vonatkozó vita pedig polgári jogi jogvita.
Az elsőfokú bíróság ítélete is abból indul ki, hogy a szerződés-értelmezési jogvita polgári jogi jogvita. Álláspontja szerint azonban azért nem tartozhat mégsem választottbíróságra ennek az értelmezésnek az elvégzése, mert a szerződés kötelezettje az értelmezéssel a szerződéshez kapcsolódó közigazgatási jogkövetkezmények érvényesülését, a szerződésszegésből eredő kötbér követelést akarja elhárítani.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévedése abban áll, hogy a szerződés értelmezéséből eredő polgári jogi jogvitára a választottbíróság eljárásának kiköthetősége nem függ attól, hogy az értelmezést milyen célból, milyen jogának megóvása érdekében kéri a szerződést kötő fél. A szerződés értelmezése akkor is polgári jogi jogvita, ha a törvény a szerződés megszegéséhez meghatározott körben közigazgatási jogkövetkezményt is fűz. A közigazgatási hatóság ugyanis csak az érvényes, egyértelmű, vagy értelmezési vita esetén a polgári bíróság által értelmezett szerződés alapján döntheti el, hogy történt-e olyan szerződésszegés, amelyhez a törvény a közigazgatási jogkövetkezményt fűzi. Ebből a szempontból annak nincs jelentősége, hogy a közigazgatási jogkövetkezmény tárgyában történt-e már intézkedés, vagy sem.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott arra, hagy a Pp. 123. §-ában foglalt, a megállapítási keresetre vonatkozó elvek a választottbírósági eljárásban nem alkalmazhatók. A megállapítás iránti kereset benyújtását sem a Vbt., sem a felek jogvitájában eljárt Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Választottbíróságának Eljárási Szabályzata (lásd 22. §) nem köti feltételekhez.
Az a körülmény tehát, hogy a felek közötti szerződés 7.2. pontjának megszegéséhez kapcsolódik egy közigazgatási eljárás, nem teszi kizárttá, hogy a szerződés tárgyának értelmezésével kapcsolatos jogvitát, mint polgári jogi jogvitát, a választottbíróság bírálja el.
A Rttv. 112. § (1) bekezdés d) pontjának értelmében, ha a műsorszolgáltató (alperes) – többek között – a műsorszolgáltatási szerződésben foglalt előírásokat nem teljesíti, vagy megsérti, akkor érvényesítheti az ORTT (felperes) a szerződésben megállapított kötbért. Ebből az is következik, hogy a szerződő felek közötti, a szerződés tartalmának eltérő értelmezéséből eredő, nyilvánvalóan polgári jogi jogvitának eldöntése – adott esetben annak megállapítása: az alperesi kötelezettnek mit kell teljesítenie és hogyan – valójában előkérdése a közigazgatási eljárás keretében érvényesíthető kötbérigény mikénti elbírálásának.
A Választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (továbbiakban: Vbt.) 4. §-a értelmében nincs helye választottbírósági eljárásnak a Pp. XV-XXIII. fejezetében szabályozott eljárásokban, továbbá olyan ügyekben, amelyekben törvény a jogvita választottbírósági eljárás keretében történő rendezését kizárja.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott arra, hogy a perbeli szerződés tárgyának értelmezésére vonatkozó megállapítási kereset választottbírósági eljárás keretében történő elbírálását a Vbt. 4. §-ában foglalt rendelkezés és más törvény sem zárja ki.
A kifejtett indokok miatt tévedett az elsőfokú bíróság, amikor arra a jogi következtetésre jutott, hogy a jogvita tárgya a magyar jog szabályai szerint nem tartozik választottbírósági útra. Ekként a Választottbíróság ítéletének a Vbt. 55. § (2) bekezdésének a) pontja alapján történt érvénytelenítése jogszabálysértő.
A felperes a keresetében a Vbt. 55. § (2) bekezdésének b) pontja alapján is kérte a választottbírósági ítélet érvénytelenítését állítva, hogy az ítélet a magyar közrendbe ütközik. Az elsőfokú bíróság eltérő jogi álláspontja folytán – a más okból történt érvénytelenítés miatt – ennek az érvénytelenítési oknak a megvalósulását érdemben nem vizsgálta. A Legfelsőbb Bíróság ezért a jogszabálysértő jogerős határozatnak a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján történő hatályon kívül helyezése mellett a jogerős határozatot hozó bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az új eljárásban az elsőfokú bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy a választottbírósági ítélet közrendbe ütközése megállapítható-e, vagy sem, ettől függően kell döntenie a választottbírósági ítélet érvénytelenítéséről, vagy a kereset elutasításáról.
(Legf. Bír. Gfv. XI. 30.155/2006. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás