210/B/2007. AB határozat
210/B/2007. AB határozat*
2009.09.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló 1995. évi XCIII. törvény 1. § (1) bekezdés b) pontjának és 5. § (2) bekezdésének az Alkotmány 12. § (1) bekezdését, valamint 13. § (1) bekezdését sértő alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény 12/C. § (5) bekezdésének az Alkotmány 13. § (1) bekezdésébe ütköző alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti.
3. Az Alkotmánybíróság a védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló 1995. évi XCIII. törvény 1. § (1) bekezdés b) pontjának az Alkotmány 13. § (1) bekezdésének sérelmét eredményező alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt visszautasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény (a továbbiakban: Fbt.) 12/C. § (5) bekezdése, valamint a védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló 1995. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Vttv.) 1. § (1) bekezdés b) pontja és 5. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását kéri az Alkotmánybíróságtól. Álláspontja szerint a Vttv. 1. § (1) bekezdés b) pontjának hatálya alá tartozó védett természeti területekre vonatkozóan a mezőgazdasági szövetkezeteket – a korábbi jogszabályok alapján az ingatlan-nyilvántartásba is bejegyzett – földhasználati jog illeti meg. Érvelése szerint az Fbt. támadott rendelkezése a korábban megszerzett jogot gyakorlatilag megsemmisíti, és annak ellenértékét nem a szövetkezet, hanem a szövetkezet vagyonnevesítéssel érintett tagjai részére biztosítja.
Alkotmányellenesnek tartja az indítványozó a Vttv. 5. § (2) bekezdésének rendelkezését is, amely szerint a védett természeti területek kisajátítását legkésőbb 2010. december 31-ig kell végrehajtani. Nézete szerint a kisajátítási eljárások elodázása tartalmilag elidegenítési tilalmat jelent, ami a rendelkezési jog korlátozása folytán sérti a tulajdonhoz való jogot.
A támadott rendelkezések alkotmányellenességét illetően az indítvány az alapvető jogok lényeges tartalmára vonatkozó korlátozás tilalmára [8. § (2) bekezdés], a szövetkezetek támogatását kimondó [12. § (1) bekezdés], illetve a tulajdonhoz való jogot biztosító [13. § (1) bekezdés] alkotmányi rendelkezések sérelmére hivatkozik.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”
„12. § (1) Az állam támogatja az önkéntes társuláson alapuló szövetkezeteket, elismeri a szövetkezetek önállóságát.”
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.”
2. Az alkotmányossági vizsgálat során figyelembe vett jogszabályi rendelkezések:
Az Fbt. támadott rendelkezése:
„12/C. § (5) A védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló 1995. évi XCIII. törvény 1. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti kijelöléssel nem érintett azon védett vagy védelemre tervezett természeti területek tekintetében, amelyeket – természetvédelmi oltalom hiányában – a szövetkezetnek az Ámt. [a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról rendelkező 1992. évi II. törvény] 25. §-a alapján a vagyonnevesítés szabályai szerint ki kellene adnia – ha az magántulajdonban nem áll vagy magántulajdonba nem került –, a kisajátítási eljárást a szövetkezettel szemben kell lefolytatni. A kisajátítási kártalanítás összegét a szövetkezet haladéktalanul köteles a szövetkezet vagyonnevesítéssel érintett tagjai között a vagyonnevesítés szabályai szerint felosztani.”
A Vttv. vizsgált szabályai:
„1. § (1) E törvény hatálya – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – azokra a védett és fokozottan védett, valamint a védelemre tervezett természeti területekre (a továbbiakban együtt: védett természeti terület) terjed ki, amelyeket a mezőgazdasági szövetkezet közös használatában álló földterületek részeként törvény alapján
a) a részarány-földtulajdonosok földjének kiadása, valamint a tagok és alkalmazottak földhöz juttatása, továbbá a kárpótlási árverés céljából földalapokba elkülönítettek, vagy
b) az a) pontban meghatározott földalapokba – a védettségre tekintettel – nem jelöltek ki.”
„5. § (2) A kisajátítást a 4. § (1) bekezdésében foglaltak teljesítését megelőzően, legkésőbb azonban 2010. december 31-ig kell végrehajtani.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság korábbi határozataiban már megvizsgálta az Fbt. indítvány által támadott rendelkezése, és a szövetkezet tulajdonhoz való jogának összefüggését. Az Alkotmánybíróság megállapította: „[a]z Fbt. 12/C. §-át az egyes törvények környezetvédelmi célú jogharmonizációs módosításáról szóló 2001. évi LV. törvény 21. §-a iktatta 2001. július 13-i hatállyal az Fbt. rendelkezései közé. A rendelkezés hatálya a Vttv. 1. § (1) bekezdés b) pontjára való utalás folytán azokra a védett és fokozottan védett, valamint a védelemre tervezett természeti területekre terjed ki, amelyeket a mezőgazdasági szövetkezet közös használatában álló földterületek részeként törvény alapján a különböző földalapokba – a védettségre tekintettel – nem jelöltek ki. A szövetkezettel szemben lefolytatható kisajátítási eljárás egy sajátos tulajdoni helyzetű földterületre vonatkozhat; olyan földterületre, amelyet a szövetkezet vagyonnevesítéssel érintett tagjai között fel kellene osztani, de éppen a védettség miatt az ilyen célra szolgáló földalapba nem jelöltek ki, következésképp magántulajdonba sem kerülhetett. A vagyonnevesítéssel érintett részarány-tulajdonosokat természetbeni kijelölés nélkül a földtulajdonra vonatkozó eszmei hányadrész illeti meg úgy, hogy az adott földterület használója a szövetkezet. (1210/D/2004. AB határozat, ABH 2007, 1822, 1827.).
Az Fbt. 12/C. § (5) bekezdésének hatálya alá tartozó földterületek tehát nem a szövetkezet tulajdonában állanak, és a sajátos tulajdoni helyzet folytán a szövetkezet használati jogára sem vonatkoztathatók az alkotmányos tulajdonvédelem szabályai. Következésképp az érintett földterületek kisajátítását előíró jogszabályi rendelkezés a szövetkezet tulajdonhoz való alkotmányos jogát nem sértheti. Az alkotmányos tulajdonvédelem hiánya folytán nem változtat ezen az a körülmény sem, hogy a kisajátítási eljárást a szövetkezettel szemben kell lefolytatni.” (1100/D/2007. AB határozat, ABH 2008, 2786, 2792.)
Tekintettel arra, hogy az indítvány az Alkotmánybíróság által a fenti határozatokkal érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály [az Fbt. 12/C. § (5) bekezdése] felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a rendelkezésére [13. § (1) bekezdés] hivatkozva kéri az alkotmányellenesség megállapítását, az Alkotmánybíróság az eljárást az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.; a továbbiakban: Ügyrend) 31. § c) pontja alapján megszüntette.
2. A Vttv. 1. § (1) bekezdés b) pontjának alkotmányellenességére vonatkozóan az indítvány érdemi érvelést nem tartalmaz. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 22. § (2) bekezdése értelmében az indítványban meg kell jelölni a kérelem alapjául szolgáló okot. Nem elegendő tehát az Alkotmány egyes rendelkezéseire hivatkozni, az indítványban meg kell indokolni, hogy az Alkotmány egyes felhívott rendelkezéseit a megsemmisíteni kért jogszabály miért és mennyiben sérti. (654/H/1999. AB határozat, ABH 2001, 1645.; 472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.) Mivel az indítványnak a Vttv. 1. § (1) bekezdés b) pontjának alkotmányellenességére vonatkozó része a fenti feltételeknek nem tett eleget, ezért azt az Alkotmánybíróság, gyakorlatának megfelelően (298/B/2001. AB végzés, ABH 2004, 2079.; 630/B/2003. AB végzés, ABH 2004, 2113.) az Ügyrend 29. § d) pontja alapján – mint érdemi vizsgálatra alkalmatlant – visszautasította.
3. A Vttv. – 2007. január 1-jén hatályba lépett – 5. § (2) bekezdése szerint a törvény hatálya alá tartozó védett természeti területek kisajátítását 2010. december 31. napjáig kell végrehajtani, amely időtartam miatt az indítványozó a támadott rendelkezést – a tulajdonból fakadó rendelkezési jog korlátozása folytán – ellentétesnek tartja az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében foglalt szabállyal. A jelen határozat indokolásának III. 1. pontjában írottak szerint a Vttv. 12/C. §-ának hatálya alá tartozó földterületek vonatkozásában a szövetkezetet tulajdoni védelem nem illeti meg, így a törvény hivatkozott 5. § (2) bekezdése és az Alkotmány 13. § (1) bekezdése közötti összefüggés sem állapítható meg. A támadott jogszabályhely és a hivatkozott alkotmányi rendelkezés között az érdemi összefüggés hiánya az Alkotmánybíróság állandó gyakorlatának megfelelően az indítvány elutasítását eredményezi [többek között: 54/1992. (X. 29.) AB határozat, ABH 1992, 266.; 36/2007. (VI. 6.) AB határozat, ABH 2007, 432.], ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében elutasította.
4. Az alapvető jogok lényeges tartalmának korlátozására vonatkozó tilalmat kimondó alkotmányi rendelkezés [8. § (2) bekezdés] sérelmére az indítványozó a tulajdonhoz való joggal összefüggésben hivatkozik. A korábban már elmondottak szerint a Vttv. 12/C. §-ának hatálya alá tartozó földterületek tekintetében a szövetkezetet tulajdoni védelem nem illeti meg. Tekintettel arra, hogy a szövetkezetek tulajdonjogát, és ebből következően a tulajdonhoz való joguk sérelmét az Alkotmánybíróság nem találta megállapíthatónak, az Alkotmány 8. § (2) bekezdésére való indítványozói hivatkozás értelmezhetetlen, ezért azzal az Alkotmánybíróság érdemben nem foglalkozott.
5. Az Alkotmány 12. § (1) bekezdésében írott szövetkezeti önállósággal, és a szövetkezetek támogatásának elvével ellentétesnek, és emiatt alkotmányellenesnek állítja az indítvány az Fbt. és a Vttv. támadott rendelkezéseit.
Az Alkotmány 12. § (1) bekezdésével összefüggésben az Alkotmánybíróság korábbi határozatában már megállapította: „Az Alkotmány Általános rendelkezései között elhelyezkedő, a szövetkezetek önállóságát elismerő alkotmányos szabály (…) nem külön alapvető jogot fogalmaz meg. A szövetkezetek (…) [önállóságának] sérelmére [alapítottan] jogszabály alkotmányellenessége nem dönthető el, hanem (…) csak más alapjogok sérelmén keresztül állapítható meg esetlegesen alkotmányellenesség.” (595/B/1992. AB határozat, ABH 1996, 383, 387–388.)
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt az Alkotmány 12. § (1) bekezdésében foglaltak sérelmére utaló részében is elutasította.
Budapest, 2009. szeptember 22.
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||||
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||
|
||||||||
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
előadó alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Lévay Miklós s. k., |
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás