BÜ BH 2007/212
BÜ BH 2007/212
2007.07.01.
A cserbenhagyás vétsége törvényi tényállásában szereplő helyszín fogalma a baleset hatókörében lévő, – annak térbeli pontjához legközelebbi – olyan helyet is jelent, amelyet a balesettel érintett járművek az ütközés következményeinek a felmérése érdekében – az adott forgalmi és útviszonyok mellett közel egyenlő eséllyel – elérhetnek (Btk. 190. §).
I. Az elsőfokú bíróság a 2005. március 31-én kelt ítéletében a terhelt bűnösségét cserbenhagyás vétségében állapította meg, ezért őt 180 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, egy napi tétel összegét 400 forintban állapította meg. Mellékbüntetésül a közúti járművezetéstől egy évre eltiltotta.
A másodfokú bíróság a 2005. július 1-jén jogerős végzésével az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az ítéleti tényállás szerint a terhelt 2005. október 16-án Z. városban vezette tehergépkocsiját a G. úti belső forgalmi sávban. Mivel kanyarodni kívánt, sávot akart váltani, eközben a mellette jobb oldalon lévő forgalmi sávban egyenesen közlekedő és H. R. által vezetett személygépkocsival ütközött úgy, hogy tehergépkocsijának jobb eleje H. R. Honda típusú gépkocsijának bal oldalát az első ajtótól a hátsó lökhárítóig végigsértette. A terhelt tehergépkocsijában 3 személy, H. R. személygépkocsijában a jobb oldalon egy személy utazott. A sértett autóján mintegy 200 000 forint nagyságú kár keletkezett.
A terhelt észlelte a nagy csattanással járó ütközést, visszakapta a kormányt, eredeti forgalmi sávjába visszatért és megállás nélkül folytatva útját, a közeli K. útra hajtott, ahol a buszmegállóban megállt. Megnézte járműve sérüléseit, és – minthogy hibásnak nem érezte magát – úgy döntött, hogy a baleset helyszínére nem tér vissza, útját folytatja. Egyebekben az ítéletnek a bizonyítékok mérlegelésével kapcsolatos részéből megállapítható, hogy látta a vele ütköző személygépkocsi továbbhaladását is, így tudta, hogy H. R. a sérült autójával a Z. útra kanyarodott be, ahol a sértett is megállt és mintegy negyedórát várakozott, feltételezve, hogy a kocsijával ütköző terhelt a helyszínre visszamegy, és őt a közelben felleli.
Az ítélet bizonyítékokat ismertető részéből megállapítható, hogy a terhelt védekezése szerint abban a tudatban volt, hogy a vele ütköző másik autó a helyszínt elhagyta, és részben ezért, részben, mert nem érezte magát hibásnak a balesetben, nem tért vissza a helyszínre. Az ítélet ugyanezen részéből kitűnik, hogy a sértett gépkocsijában elöl helyet foglaló utas az ütközéskor erősen megingott, de biztonsági öve őt megfogta, sérülése nem keletkezett.
Az ítélet jogi indokolása szerint a körülményekből megállapítható volt, hogy a forgalmi viszonyok miatt az ütközés közvetlen helyszínén azonnal nem lehetett megállni, azonban a terhelt részben látta, részben utastársától tudta, hogy a sértett merre fordult el, kötelessége lett volna a helyszínre visszamenni, és a közelben tartózkodó sértettet felkeresni, az esetleges személyi sérülést elszenvedettnek pedig segítségét felajánlani. A baleset nem volt olyan csekély erejű, hogy ilyen sérülésre következtetni ne lehetett volna.
A jogerős határozat ellen a terhelt javára védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, aki vitatta a terhelt bűnösségének megállapíthatóságát és a Be. 405. § (1) bekezdésében foglaltak alapján anyagi jogszabálysértésre hivatkozott. Utalt arra, hogy a cserbenhagyás vétségét az követi el, aki a baleset helyszínén nem áll meg, a balesettel érintett járművek vezetői azonban a helyszínt forgalmi okokból elhagyták, s amikor a terheltnek módja lett volna a következményekről meggyőződni, esetleg segítséget nyújtani, a sértett kocsija már nem volt látható.
Másrészt hivatkozott a felülvizsgálati indítvány a BH 2004. évi 308. számú eseti döntésére, mely szerint a felületes dologrongálódással járó balesetben a testi sérülés keletkezésének lehetősége nem állt fenn. Mindezek alapján az indítvány a terhelt felmentésére irányult.
A Legfőbb Ügyészség az átiratában a felülvizsgálati érveket alaptalannak, a jogerős ítéletet törvényesnek találta. Rámutatott arra, hogy a terheltnek az ütközés jelentős ereje, nagy hanghatása folytán számolnia kellett volna azzal, hogy a sértett gépkocsijában ülők személyi sérülést is elszenvedhettek. Az a körülmény, hogy a helyszínen azonnal megállni nem lehetett, nem zárta ki annak a lehetőséget, hogy a forgalmi viszonyoknak megfelelően a lehető legrövidebb időn belül megálljon, és a másik gépkocsit ugyancsak a helyszín közelében felkutassa, megtalálja. A terhelt azonban ezt nem tette meg, megállási, meggyőződési és segítségnyújtási kötelezettségét megszegte.
A Legfőbb Ügyészség a jogerős határozat helybenhagyását indítványozta.
II. A Legfelsőbb Bíróság a védő által előterjesztett felülvizsgálati indítvány érveit alaptalannak találta.
A cserbenhagyás vétségének elkövetője a baleset helyszínén való megállási, meggyőződési kötelezettségét akkor szegi meg, ha a közlekedési baleset jellegéből adódóan alappal feltételezhető, hogy annak következményeként az érintettek személyi sérülést is elszenvedhettek. A járművek nagyobb erejű ütközése, megingása, a durvább külső sérülésekben megmutatkozó erőbehatás mindig felveti annak lehetőségét, hogy a járművet vezető, vagy az utasok – akár felületesen is – megsérülhettek. A cserbenhagyás vétsége törvényi tényállásában megfogalmazott parancs a baleset lehetséges sérültjeinek védelmét, ellátását hivatott biztosítani.
Az alapügyben elbírált vétség történeti tényállásából kitűnik, hogy a terhelt nagyobb tömegű teherautója úgy ütközött a sértett személygépkocsijának, hogy azt viszonylag jelentős erővel meglökte, az abban helyet foglaló utast a bekapcsolt biztonsági öv tartotta meg. A teherautó végighorzsolta a sértett gépkocsiját, nagy felületen érintkezett vele, ekként a rá gyakorolt erőbehatás sem lehetett jelentéktelen. Mindennek ismeretében a terheltnek reális alappal feltételeznie kellett a személyautóban ülők sérülésének lehetőségét, ám az ebből rá háruló kötelezettségét nem teljesítette.
A gépkocsik ütközése egy forgalmas közúti szakaszon történt, ahol az érintett járművek azonnali megállása jelentős fennakadással, esetleg balesetveszéllyel járt volna. Nem kifogásolható, sőt életszerű a járművek vezetőinek az a magatartása, hogy ilyenkor az ütközés helyét elhagyva a lehető legközelebbi biztonságos megállásra alkalmas helyre hajtva győződjenek meg az ütközés következményeiről és tegyenek eleget ezzel kapcsolatos jogi kötelezettségeiknek is. A Btk. 190. §-ában szereplő törvényi tényállás ,,helyszín'' fogalma – amennyiben az érintett járművek mozgásképesek maradtak – nem szorosan a gépjárművek ütközésének térbeli pontját, hanem a forgalmi és útviszonyoknak megfelelően az ahhoz lehetséges legközelebbi, a baleset hatókörében lévő olyan helyet is magában foglalja, ahol a baleset következményei felmérhetők, és amely az ütközésben részt vevők számára nagyjából egyenlő eséllyel elérhető. A helyszín fogalmának ettől eltérő, indokolatlanul szűkítő értelmezése olyan kötelezettséget róna a balesettel érintett járművezetőkre, hogy a tényleges forgalmi helyzetet figyelmen kívül hagyva – nem kizártan újabb veszélyhelyzetet okozva – az ütközés helyén azonnal megálljanak. Ez pedig a csekélyebb következményekkel járó ütközéseknél a közúti forgalom szükségtelen és jelentős hátráltatását is jelentené.
A vitatott jogerős ítélet tényállása szerint a sértett a baleset után eredeti útirányától eltérve azonnal a legközelebbi mellékutcába hajtott, s ezt a terhelt, illetve utasai is látták. Maga a terhelt távolabb állt meg, ám annak ellenére, hogy a sértett gépkocsijának durva sérüléséről tudott, ezért a bennülők sérülésének lehetősége általa is tudottan fennállt, meg sem kísérelte a visszatérést, s az ütközés közvetlen közelében a sértett felkutatását. Abból a tényből, hogy a sértett a baleset után eredeti útirányát láthatóan azonnal megváltoztatta, a terheltnek tudnia kellett, hogy ennek oka kizárólag az ütközés következményeinek felmérése, körülményeinek tisztázása lehetett, ekként nyilvánvaló volt, hogy a sértett a közelben megállt. Az a tény tehát, hogy a sértett gépkocsijához nem tért vissza, közlekedésjogi kötelezettségeinek tudatos elhárítása volt.
Minderre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a sérelmezett jogerős határozatokat hatályukban fenntartotta (Be. 427. §).
(Legf. Bír. Bfv. II. 1061/2005.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás