BÜ BH 2007/214
BÜ BH 2007/214
2007.07.01.
Az ítélőtábla kizárását nem alapozza meg az, hogy a terhelt részéről az elsőfokú bíróság elleni elfogultsági kifogásnak nem adott helyt, és a megismételt eljárásra ugyanazt a bíróságot jelölte ki – Nem indokolt a kizárás amiatt sem, hogy a tanács elnöke a hozzátartozóval történő kapcsolattartást nem engedélyezte [Be. 21. § (1) bek. e) pont].
Az előre kitervelten, nyereségvágyból és több emberen elkövetett emberölés bűntette és más bűncselekmény miatt M. Cs. és társai ellen a F.-i Ítélőtáblán fellebbezési szakban folyamatban lévő büntetőügyben a F.-i Bíróság megismételt eljárása során nem jogerősen elítélt M. Cs. I. r. vádlott 2006. május 29-én előterjesztett és 2006. június 6-án kiegészített beadványában a Be. 21. §-a (1) bekezdésének e) pontjában írt okból a F.-i Ítélőtáblának az eljárásból kizárását indítványozta, mivel álláspontja szerint az ítélőtáblán ügyének elfogulatlan elbírálása nem várható.
Az indítványban kifejtettek szerint a kizárást elsősorban az indokolja, hogy az alapeljárásban kizárási indítványt terjesztett elő a F.-i Bíróság ellen, amellyel az ítélőtábla nem foglalkozott, ugyanakkor hatályon kívül helyező végzésében a megismételt eljárásra is a F.-i Bíróságot jelölte ki.
Ezen túlmenően az eljáró tanácselnök egyes hozzátartozóival a kapcsolattartást nem engedélyezte. Aggódó édesanyja egy tisztelettudó, érdeklődő, udvarias hangú levélben szóvá tette, hogy a kapcsolattartást miért szüntették meg. Ehhez képest a tanács elnöke levelében azt közölte M. M.-néval, hogy a kérelmező levele durva hangvételű és a ,,nem engedélyezés'' azért történt, mert a kérdéses kapcsolattartás fennállhat, viszont az már az elsőfokú eljárásban szabályszerűen engedélyezést nyert, egyben visszautasította a levél durva hangvételét és tiszteletlen kitételeit. Az eljáró tanács elnöke azonban alaptalanul tekintette durva hangvételűnek, sértőnek a kérdéses beadványt, ami arra utal, hogy az ügyben elfogult. Egyébként kizárást indokol a kapcsolattartás indokolatlan megszakadását eredményező elutasítás is.
A F.-i Ítélőtábla Büntető Kollégiumának bírái az indítvány ismeretében akként nyilatkoztak, hogy nem érzik magukat elfogultnak.
A kizárási indítvány elbírálása végett felterjesztett ügyben a Legfőbb Ügyészség a kérelmet alaptalannak tartva, annak elutasítását indítványozta. Utalt arra, hogy a terheltnek a F.-i Bíróság kizárására irányuló – előző – indítványát a Legfelsőbb Bíróság törvényesen utasította el.
A Legfelsőbb Bíróság a kizárási indítványnak nem adott helyt.
Az, hogy a F.-i Ítélőtábla a megismételt eljárásból a F.-i Bíróságot miért nem zárta ki, az ezt követően előterjesztett újabb kizárási kérelemnek pedig a Legfelsőbb Bíróság nem adott helyt, nincs jelentősége.
Nem vetheti fel az elfogultság gyanúját – avagy annak esetleges látszatát – a F.-i Ítélőtábla eljáró tanácsának a vádlott kapcsolattartására vonatkozó döntése sem. Kétségtelen, hogy a vádlott szükségtelenül terjesztett elő a már engedélyezett kapcsolattartási körre ismételt kérelmet, az ítélőtábla pedig – miután a korábbi kapcsolattartást nem kívánta érinteni – szükségtelenül utasította el azt. A fentieket azonban a vádlott édesanyjának panasza alapján az ítélőtábla hivatalból orvosolta.
A folyamatban lévő ügyekben az ügy tárgyalásán és az érdemi döntésen kívül az eljáró bíróságoknak számos egyéb, az ügy lényegére kihatással nem bíró kérdéssel is foglalkozniuk kell. Ezek közé tartozik a fogva tartott vádlottak kapcsolattartása is. A töretlen bírói gyakorlat szerint azonban az, hogy az eljáró bíróság a törvényben írt jogaival él illetve kötelességét teljesíti, nem vetheti fel elfogultság kérdését. Az még akkor sem merülhet fel, ha valamely döntés téves jogértelmezésen alapul. (Pl. BH 1993/599. sz. eseti határozat.)
Az ítélőtábla bíráinak elfogulatlanságát tükröző nyilatkozatok mellett nem vetődhet fel a bíróság elfogultsága vagy elfogultságának látszata a M. M.-né által az ítélőtábla elnökéhez írt levél tartalma, illetve az ezen levél hangvételét a kapcsolattartásra vonatkozó tájékoztatás mellett visszautasító tanácselnöki átirat miatt sem.
M. M.-né ugyanis a kapcsolattartási kérelem elutasításával összefüggően beadványában olyan durva, az eljáró tanácsot a bűncselekmények elkövetését tagadó vádlott iránti elfogultsággal gyanúsító állításokat tartalmaz, miszerint ,,ez okoz örömöt, hogy bánatot okoznak neki'', illetve, hogy eddig mehettek látogatni a testvérei és ,,Mi az, amivel még előállnak, hogy sarokba szorítsák a gyermekem''.
Az alkotmányos magyar büntetőjog elveiből következően a hatóság, vagy a hivatalos személy megsértése ma már nem bűncselekmény. A hatóságoknak, így a bíróságoknak ugyanis sokkal szélesebb körű kritikát kell elviselniük, mint a magánszemélyeknek [36/1994. sz. (VI. 24.) AB határozat]. Így a jelenlegi jogi helyzetben a bíróságok maguk döntik el, hogy a rendszeresen megjelenő durva, gyanúsító hangvételű beadványok közül melyekre reagálnak, illetve melyeket hagynak minden válasz nélkül. Az adott esetben a levél ismertetett hangneme volt az, ami indokolta annak visszautasítását.
Ki kell emelni azt is, hogy az adott helyzet azért sem szolgálhat kizárás alapjául, mert az ügyek nagy számában hasonlóan előforduló kifogásolható hangvételű beadványok ellenkező álláspont mellett azt is eredményezhetnék, hogy az ,,emiatti bírói elfogultság lehetőségére hivatkozva'' az ügyfelek beadványaikkal elérhetnék az eljáró bíróságok kizárását. Ez alapvetően ellenkezne a kizárás céljával és törvényes alkalmazási gyakorlatával.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a F.-i Ítélőtábla másodfokú eljárásból való kizárását megtagadta.
(Legf. Bír. Bkk. I. 550/2006.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás