GÜ BH 2007/22
GÜ BH 2007/22
2007.01.01.
Készfizető kezességen alapuló fizetési kötelezettség biztosítására is kiállítható váltó. Ilyen esetben az alapügyletből eredő – a Ptk. 276. §-ának (1) bekezdésére alapított – kifogások a váltó rendelvényesével szemben, amennyiben egyben az alapjogviszony jogosultja is, a váltóperben is felhozhatók [1/1965. (I. 24.) IM r. (Vár.) 17. §, 28. § (2) bek., 78. § (1) bek.].
Az alperes 1999. szeptember 10-étől egyetlen tagja és egyben ügyvezetője is volt az O. C. Kft.-nek. A felperes és az alperes által képviselt O. C. Kft., valamint az alperes mint készfizető kezes 1999. október 4-én kölcsönszerződést kötöttek egymással, melyben rögzítették, hogy a felperes az O. C. Kft.-nek 2000. szeptember 30-ai lejárattal 6 600 000 Ft kölcsönt nyújtott. 1999. október 4-én a kölcsöntartozás megfizetésének biztosítására sor került a felperes mint jogosult és az O. C. Kft. mint zálogkötelezett között jelzálogjog szerződés megkötésére is, az alperes pedig – ugyancsak 1999. október 4-én – ,,az O. C. Kft. tartozásának biztosítására, mint készfizető kezes'' váltót is kiállított, melyben 6 600 000 Ft és ennek 1999. szeptember 30-ától járó 20%-os kamatai megfizetésére vállalt 2000. szeptember 30-a ,,elteltével'' fizetési kötelezettséget jelen per felperese felé.
Az O. C. Kft. 1999. október 14-e és 2000. június 21-e között felszámolás alatt állt. A felperes a felszámolási eljárás során hitelezői igénybejelentéssel nem élt, nem vett részt a hitelezők és az adós által 2000. június 21-én megkötött – a bíróság által jóváhagyott – egyezség megkötésében sem.
A felperes a B. Városi Bíróság előtt pert indított az O. C. Kft., valamint jelen per alperese ellen a kölcsön megfizetése iránt. A per során a felperes – annak rögzítése mellett, hogy az 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 41. § (1) bekezdésében írtakra tekintettel nem érvényesíthet követelést az O. C. Kft.-vel szemben – elállt a főadóssal szemben előterjesztett keresetétől és a bíróság az O. C. Kft. vonatkozásában a pert megszüntette. Ugyanakkor a városi bíróság ítéletében 3 300 000 Ft és kamatai tekintetében marasztalta jelen per alperesét, mert az volt az álláspontja, hogy fizetési kötelezettsége az általa vállalt ,,váltókezesség'' alapján fennáll. Ezt az elsőfokú ítéletet a megyei bíróság megváltoztatta és A. P.-val – aki a jelen per alperese is – szembeni keresetet – arra hivatkozással, hogy a perben nem váltójogi jogviszonyon alapuló igényt érvényesített a felperes, hanem készfizető kezesi felelősségre alapítottan kérte A. P. marasztalását, az ilyen jogcímen való igényérvényesítésnek azonban a Ptk. 273. § (1) bekezdés első fordulata alapján jogi akadálya van – elutasította.
2004. február 14-e óta az O. C. Kft. ismét felszámolás alatt áll.
Ezt követően indított a felperes váltótartozás megfizetése iránt pert az alperes ellen. Módosított keresetében 3 340 000 Ft és kamatai tekintetében kérte az alperes marasztalását.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság ezt az ítéletet végzésével hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította.
Az újabb eljárásban a felperes a kereset jogszabályi alapjaként az 1/1965. (I. 24.) IM rendelet 75. §-át, 33. § (1) és 34. § (2) bekezdését jelölte meg.
Az elsőfokú bíróság az újabb eljárás során meghozott ítéletében a keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság – bár az volt az álláspontja, hogy az alperes tévesen hivatkozik a res iudicata fennállására –, abból indult ki, hogy – mivel a felperes a lejárt hitelezői igényét nem érvényesítette az O. C. Kft. ellen indult felszámolási eljárásban – a Cstv. 41. § (1) bekezdésében írtakból következően megszűnt az az alapjogviszony, melynek biztosítására az alperes fedezeti váltónak minősülő saját váltót állított ki. Az ,,alapjogviszonyhoz'' szorosan kapcsolódó váltó ,,fedezeti jellege miatt'' viszont bekövetkezett az alapjogviszonyhoz kapcsolódó biztosíték megszűnése is. Ezért a felperes követelése – mely egyébként nem évült el – alaptalan.
A felperes fellebbezése alapján eljáró másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és kötelezte az alperest, hogy 3 napon belül fizessen meg a felperesnek 3 340 000 Ft tőkét és ennek 2000. október 1-jétől a kifizetés napjáig járó évi 6%-os kamatát. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. A jogerős ítéletben kifejtettek szerint a perbeli váltó a Vár. 75. §-ában írtaknak megfelelő saját váltó volt, mely a lejárat dátum szerinti meghatározása folytán nem minősül megtekintésre szóló váltónak. Az ügyleti kamatra vonatkozó kikötést ezért a Vár. 5. § (1) bekezdése alapján érvénytelennek tekintette a másodfokú bíróság. Rámutatott arra, hogy a készfizető kezességre való utalás nem minősíti az alperest váltókezessé, a Vár. 30. § (1) bekezdése szerinti váltókezesség biztosítására nem került sor. Tévesen minősítette az elsőfokú bíróság fedezeti váltónak a perbeli saját váltót, melyet az alperes mint magánszemély úgy állított ki, hogy az O. C. Kft. és a felperes által megkötött kölcsönszerződés még csak nem is utal a váltó kiállítására.
A felperes a váltójogviszony alapján történő igényérvényesítést választotta a perben, a kölcsönszerződéstől független váltó alapján pedig az alperes marasztalásának helye van. A jogerős ítélet a Vár. 78. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó 28. § (1) bekezdésén és 48. § (1) bekezdés 2. pontján alapult.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben – tartalmát tekintve – a másodfokú ítélet megváltoztatását és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. A Cstv. 35. § (1) és 41. §-ára hivatkozással rámutatott arra, hogy a felszámolás kezdő időpontjában az O. C. Kft. valamennyi tartozása lejárttá vált, a felszámolási eljárásban hitelezőként nem szereplő felperes pedig nem érvényesíthette az egyezségkötés után az O. C. Kft.-vel szembeni követelését, mert a kölcsönjogviszony megszűnt.
A jogerős ítélet a Vár. helytelen értelmezésével minősítette a perbeli fedezeti váltót egyszerű saját váltónak. A fedezeti váltó mellett vélelem szól. Amennyiben a váltójogosult nem bizonyítja, hogy a váltót fizetésül adták, az fedezeti váltónak minősül. Jelen esetben pedig egyértelmű, hogy az fedezetül, a kölcsön biztosítékaként és nem fizetésül szolgált. Ebből következően viszont az alapkövetelés megszűnése a váltókövetelés megszűnését is maga után vonja.
A felülvizsgálati kérelem szerint a kereset alapjául szolgáló okirat egyébként nem is minősül váltónak, amennyiben az lenne, abban az esetben is kizárná az igényérvényesítést az elévülés ténye. Vitatta továbbá a ,,kamatkikötés jogi megalapozottságát elismerő másodfokú döntés jogszerűségét'' is.
A felperes – utalva a felülvizsgálati kérelem elkésettségére is – a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet érdemben bírálta el, mert az alperes nem mulasztotta el a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére előírt határidőt. A jogerős ítéletet 2006. május 2-án vette át és ettől az időponttól számított 60 napon belül – 2006. június 21-én – benyújtotta a felülvizsgálati kérelmet az elsőfokú bíróságnál. Eljárása tehát megfelelt a Pp. 272. § (1) bekezdésében írtaknak.
A jogerős ítélet nem jogszabálysértő.
A perbeli kölcsönszerződés aláírásával a Pp. 274. § (2) bekezdése szerinti készfizető kezességi jogviszony jött létre a felperes mint jogosult és az alperes mint készfizető kezes között és a továbbiakban a felperes választásától függött, hogy a kölcsönszerződésből eredő lejárt követelését az O. C. Kft.-vel, vagy az alperessel mint készfizető kezessel szemben érvényesíti. Az alperes sortartási kifogással nem élhetett, a lejárt tartozás megfizetéséért a főadóssal együtt egyetemlegesen felelt. Jelen esetben, bár a felperes felé fennálló kölcsöntartozás megfizetésének határideje 2000. szeptember 30-a volt, a Cstv. 35. § (1) bekezdése értelmében a felperes már 1999. október 14-étől követelhette a kölcsöntartozás megfizetését, a felszámolás alá került O. C. Kft.-től, figyelemmel arra, hogy a jogszabály szerint a felszámolás kezdő időpontjában fennálló, de még le nem járt tartozások is a felszámolás kezdő időpontjától lejárt tartozásnak minősültek. Ugyanettől az időponttól megnyílt a készfizető kezes alperes fizetési kötelezettsége is. Tény, hogy az O. C. Kft. ellen 1999. október 14-én indult felszámolási eljárásban a felperes hitelezőként nem jelentkezett be, és mivel így nem vett részt a felszámolási eljárás befejeződését eredményező egyezségkötésben sem, a Cstv. 41. § (1) bekezdésének rendelkezése folytán a továbbiakban már nem volt jogosult érvényesíteni az O. C. Kft.-vel szemben a kölcsönszerződésből eredő követelését.
Jelen perben a felperes nem a Ptk. 272. §-a alapján lépett fel a készfizető kezességet vállalt alperes ellen, hanem a Vár. rendelkezései alapján kérte kötelezni a saját váltót kiállító alperest váltótartozásának megfizetésére. Helyesen fejtette ki a másodfokú bíróság, hogy a kereset a felperes, mint váltóhitelező és az alperes, mint váltókötelezett között létrejött váltójogviszonyon alapul.
A váltó az alperes részéről absztrakt kötelezettségvállalást tartalmaz. A hitelező felperes jogainak érvényesítéséhez tehát elegendő maga a váltó. A váltójogi kötelemnek is van azonban kauzája ez pedig az az alapjogviszony, amelyből eredő tartozás fedezetéül a fizetési ígéretet absztrakt kötelembe foglalják. Ebből az absztrakt jellegből adódik, hogy a váltóbirtokossal szemben fennálló személyes viszonyon alapuló kifogásokat a Vár. 17. §-a korlátozza. Eszerint: A váltón alapuló keresettel megtámadott személy a váltóbirtokossal szemben nem hivatkozhat olyan kifogásra, amely a kibocsátóval vagy valamelyik előbbi váltóbirtokossal szemben személyes viszonyon alapul, kivéve, ha a váltóbirtokos a váltó megszerzésével tudatosan az adós hátrányára cselekedett. Ez a kifogás- korlátozás tehát a forgatmány átruházó hatásához kapcsolódik; az adós az alapügyletből eredő kifogásait a váltó későbbi jóhiszemű megszerzőivel (forgatmányosaival) szemben veszíti el. Amennyiben azonban az a hitelező érvényesíti a váltókövetelést, aki az alapügyletet is kötötte, úgy vele szemben a váltóadóst megilletik a ,,személyes viszonyukon'' alapuló kifogások. Ezért jelentősége van annak, hogy a váltó kiállítása milyen alapügyletből eredő követelés fedezeteként történt. Ennek megítélésénél tévedett a másodfokú bíróság. A váltó ugyanis maga utalt a kiállítás kauzájára, arra, hogy azt az alperes mint készfizető kezes állította ki. A kölcsönszerződést is készfizető kezesként írta alá. Az alperes fizetési kötelezettsége a készfizető kezességi szerződésen alapult, ez volt az az alapjogviszony, amely mellé – annak fedezetéül – a váltókötelem lépett. A perbeli váltó rendeltetését tekintve tehát fedezeti váltó volt, és arra szolgált, hogy amennyiben az alperes mint készfizető kezes nem teljesít a felperes felé, a készfizetői kezesi szerződés alapján fennálló tartozás megfizetése a fedezeti váltón alapuló követelés érvényesítése útján biztosítottá váljék. A fentiekből az következik, hogy bár az elsőfokú bíróság – a jogerős ítéletben írtakkal szemben – nem tévesen minősítette a perbeli váltót fedezeti váltónak, abban viszont tévedett, hogy a fedezeti váltó vonatkozásában a kölcsönszerződést kellene alapügyletnek tekinteni. A kölcsönszerződés fedezetéül az adós kft. állíthatott volna ki fedezeti váltót, illetve az alperes akkor, ha adóstársként vállalta volna a kölcsön visszafizetését. Az alapügylet a felperes mint jogosult és az alperes mint kezes közötti kezességi jogviszony volt, ebből eredő kifogások a felperessel szemben felhozhatók. Tévesen indult ki a felülvizsgálati kérelem abból, hogy jelen esetben a kölcsöntartozás megszűnése a váltókövetelés megszűnését is maga után vonta. A kölcsöntartozás nem szűnt meg, csupán – a Cstv. 41. § (1) bekezdésének rendelkezése folytán – jogszabály akadályozta annak érvényesítését az O. C. Kft.-vel szemben, a váltó kiállításának alapjául szolgáló készfizető kezességi jogviszony fennállását azonban ez nem érintette.
A kezesség járulékos jellege folytán a kezes helyzete nem válhat terhesebbé, mint amilyen annak elvállalásakor volt, ezért rendelkezik úgy a Ptk. 276. § (2) bekezdése, hogy a kezes felszabadul, amennyiben a jogosult lemond a követelést biztosító olyan jogról, amelynek alapján a kezes a reá átszálló követelésre kielégítést kaphatott volna, vagy amennyiben a követelés a jogosult hibájából egyébként behajthatatlanná válik. Az alperes a Cstv. 41. §-ára hivatkozással egyben a kezes felszabadulására, mentesülésére hivatkozott, ezért vizsgálni kellett, hogy a kezes a megtérítési igényének érvényesítésétől a felperes hibája, mulasztása miatt esett-e el. Az igényérvényesítés lehetősége az O. C. Kft.-vel szemben valóban meghiúsult amiatt, hogy a felperes nem vett részt hitelezőként az O. C. Kft. ellen indult felszámolási eljárásban, és ez egyben azt is jelenti, hogy ha az alperes készfizető kezesként teljesítene a felperes felé, a Ptk. 276. § (1) bekezdés alapján ennek folytán reá átszállt követelést ő sem érvényesíthetné a főadóssal szemben. Nem hagyható azonban figyelmen kívül az a tény, hogy amikor a követelés a főadóssal szemben behajthatatlanná vált, már az alperes is késedelemben volt. A Cstv. 35. § (1) bekezdése értelmében a felszámolás kezdő időpontjában a főadós kft. valamennyi tartozása – így a perbeli kölcsöntartozás is – lejárttá vált. A kezesség járulékos jellege folytán az alperes 1999. október 14-én késedelembe esett, hiszen a főadós ekkor nem teljesített. Az alperes a teljesítéssel a törvényi engedményre (Ptk. 276. §) tekintettel a követelést magához váltva annak behajtásáról, a felszámolási eljárásban történő érvényesítéséről maga gondoskodhatott volna. Az alperes a főadós ügyvezetője volt, így annak tartozásáról, az ellen indult felszámolási eljárásról pontos ismeretei voltak. Jelen volt a felszámolási bíróság előtt történt 2000. június 21-ei egyezségkötéskor is, belenyugodott abba, hogy az egyezségkötéssel végérvényesen meghiúsul a kölcsöntartozásnak az adóssal szembeni behajthatósága. A fenti körülményekre tekintettel nem hivatkozhat a szerződést szegő, késedelemben lévő alperes arra, hogy megtérítési igényét a felperes hibájából nem tudná érvényesíteni.
A felülvizsgálati kérelem csupán utalt a kereset alapjául szolgáló okirat váltókénti minősítésének téves voltára, és a követelés elévülésére, de nem fejtette ki, hogy miben áll a jogszabálysértés. Az elévülés kérdésében – fellebbezés, illetve fellebbezési kérelem hiányában – a másodfokú bíróság nem is foglalt állást. Az alperes indokolás nélküli hivatkozásai a felülvizsgálat alapjául – a Pp. 272. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel – nem szolgálhatnak. Ugyanez vonatkozik a ,,kamatkikötés"-sel kapcsolatos utaló megjegyzésére is, mely – figyelemmel arra, hogy a kamatkikötés jogi megalapozottságát nem ismerte el a másodfokú bíróság – még csak értelmezhető sem volt.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdés alkalmazásával az alperest marasztaló jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Gfv. IX. 30.282/2006. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás