PÜ BH 2007/226
PÜ BH 2007/226
2007.07.01.
A közérdekű célokat kielégítő mobil-átjátszó- torony létesítésével okozott kárt meg kell téríteni, ha a szomszédos ingatlan szükségtelen zavarását eredményezi – A közérdek a jogellenességet nem zárja ki (Ptk. 100. §, 339. §).
A Z.-ben lévő perbeli ingatlan a felperesek közös tulajdonában áll. Ingatlanuktól mintegy 220 méterre az alperes rádiótelefon-átjátszótornyot létesített, amely a sugárzását 2004 tavaszától kezdte meg.
A felperesek a keresetükben az átjátszótorony léte és működése miatt az ingatlanuk forgalmi értékcsökkenésében jelentkező káruk megtérítését igényelték az alperestől.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, annak jogalapját és összegszerűségét is vitatta.
Az elsőfokú ítéletben a bíróság a felpereseknek a Ptk. 100. §-ára és 339. §-ának (1) bekezdésére alapított keresetét alaposnak tartva, az alperest kötelezte arra, hogy a felpereseknek személyenként 584 000 forintot és annak a 2004. május 1. napjától járó törvényes mértékű késedelmi kamatát fizesse meg.
Az alperesnek a kereset elutasítására irányuló fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét, érdemben helyes indokai alapján helybenhagyta.
A jogerős ítélet indokolása szerint az alperes alappal nem hivatkozhatott sem a jogellenesség, sem a szükségtelen zavarás körében arra, hogy koncessziós szerződés alapján átvállalt, állami feladatot lát el, illetőleg közérdekű tevékenységet végez. A torony elhelyezésével kapcsolatos műszaki szükségszerűség pedig nem menti az alperest a kártérítő felelősség alól. A közvetlen környezeti viszonyok, a már meglévő átvitel-technikai eszközökkel való kapcsolat kiépítése, az energiaellátás és egyéb feltételek biztosítása miatt megállapítható optimális hely kiválasztása nem jelenti egyben azt is, hogy a bázisállomás máshol nem helyezhető el. Ennek figyelembevételével a műszaki igazságügyi szakértő kirendelése szükségtelen volt, ezért azt a bíróság mellőzte. A jogerős ítélet indokolásában a bíróság az aggálytalan igazságügyi ingatlanforgalmi szakértői vélemény megállapításai alapján úgy foglalt állást, hogy a torony felépítéséből és üzemeltetéséből eredő, szükségtelen zavarás bizonyított, ezért az alperes a szakértő által megállapított mértékű forgalmi értékcsökkenésből álló kár megtérítésére köteles.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett elsődlegesen a keresetet elutasító, másodlagosan a másodfokon eljárt bíróságot új eljárásra utasító döntés meghozatalát kérte. Jogi álláspontja szerint a jogerős ítélet a Ptk. 100. §-át és 339. §-ának (1) bekezdését sértve állapította meg az alperes kártérítő felelősségét. Az alperes azzal érvelt, hogy nem minden károkozás jogellenes és az adott esetben a tevékenysége közcélú szolgáltatás, ezért jogellenesnek nem tekinthető, így a kártérítési felelősségnek a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerinti egyik feltétele hiányzik. A forgalmiérték-csökkenés megléte pedig önmagában nem bizonyítja azt sem, hogy a zavarás szükségtelen, amelynek hiányában a Ptk. 100. §-a alapján sem kötelezhető az alperes kártérítésre. Az alperes szerint tevékenysége sem a hírközlésről szóló 2001. évi XL. tv. (Hkt.) 32. §-ának (2) bekezdése, sem pedig az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. tv. (Eht.) 96. §-ának (2) bekezdése szerint nem minősíthető szükségtelen zavarásnak a szomszédos ingatlanok tekintetében. A szükségtelen zavarás tényét egyébként a felpereseknek kellett bizonyítaniuk, ez azonban elmaradt a perben. A kimentés körében az alperes által előterjesztett bizonyítási indítványt pedig az elsőfokú bíróság tévesen mellőzte. Az alperes szerint a szakértői vélemény alapján a bíróság az értékcsökkenést kizárólag szubjektív elemekre alapozta, a kár mértéke nem bizonyított. A bíróság nem értékelte azt sem, hogy a korábban létesült torony értékcsökkenő hatása az alperes által létrehozott újabb toronnyal csökkent, így lényegében kár nem is következett be.
A felperesek a felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályban tartását kérték. A jogerős ítéletet megalapozottnak tartották és vitatták annak perbeli elismerését, hogy a torony máshol való megvalósításának nem volt lehetősége. Az Alkotmány egyes rendelkezéseire [9. § (1) bekezdés, 13. § (2) bekezdés) és a Ptk. 3. §-ára] hivatkozva kiemelték, hogy nem megengedett kártalanítási kötelezettség nélkül más tulajdonában kárt okozni. Közérdek esetén pedig vagy a külön jogszabályok rendelkezéseit, ennek hiányában pedig a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdését kell figyelembe venni a kárigény elbírálása során. Utaltak arra is, hogy 42/2006. (X. 5.) AB. határozat az Eht. 96. §-ának (2) bekezdését megsemmisítette.
A Pp. 270. §-ának (2) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okok miatt jogszabálysértő-e.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperesek igényérvényesítése a torony létével és működésével összefüggő károsodáson alapul. Ez a tényalap és a Ptk. 100. §-ában foglalt szomszédjogi szabály kártérítést eredményező következménye a kereset jogalapja. A jogerős ítélet indokolása a tényállás és a kártérítő felelősség fennállásának megállapítása körében mindenre kiterjedően helytálló. A jogerős döntés a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okok miatt nem jogszabálysértő.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében tévesen állítja, hogy a Ptk. 100. §-a nem alkalmazható, illetőleg a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében foglalt kártérítési feltétel, a jogellenesség nem áll fenn. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a jogerős ítélet megalapozottan állapította meg, hogy az alperes a szomszédjogi szabály általános rendelkezését megsértve, a perbeli ingatlan kimutatható forgalmiérték-csökkenését okozta. Helyes a jogerős ítélet indokolása a tekintetben is, hogy a koncessziós szerződés alapján, a társadalom széles rétegei részére végzett tevékenységgel okozott kárt meg kell téríteni, mindezek ugyanis a jogellenességet nem zárják ki. A perbeli építményt érintő jogi szabályozás nem lehet ellentétes az Alkotmányban és a Ptk.-ban a tulajdonjog védelmét biztosító szabályokkal. Az Eht. 96. §-ának (2) bekezdését a 42/2006. (X. 5.) AB határozat 2006. október 5. napjával megsemmisítette, ezért az ekkortól hatálytalan. A felperesek kártérítési követelését azonban a károkozáskor hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. Az Eht. korábban hatályos 96. §-ának (2) bekezdése szerint az elektronikus hírközlési létesítményt úgy kell elhelyezni, hogy a szomszédos ingatlanok tulajdonosainak jogait a létesítmény ne zavarja, vagy az adott körülmények között a lehető legkisebb mértékben zavarja. Ebben az esetben a tulajdonjog korlátozása miatt kártérítés nem követelhető. A lehető legkisebb mértékű zavarás feltételeinek meghatározása azonban nem volt szabályozott, ez a bíróság mérlegelésétől függött.
Az Eht. 96. §-ának (2) bekezdése tehát egyértelmű tiltást tartalmazott a tekintetben, hogy az elektronikus hírközlési építmény elhelyezése során a szomszédos ingatlanok tulajdonosai nem zavarhatók és tiltott az adott körülmények között a lehető legkisebb mértéket meghaladó zavarás is, mert ez a Ptk. 100. §-ának alkalmazása körében szükségtelen zavarásnak minősül.
A jogerős ítélet indokolásában a bíróság megalapozottan foglalt állást a tekintetben, hogy a felperesek zavarása szükségtelennek minősül és az elsőfokú ítélet indokolásában az e körben kifejtettekkel a Legfelsőbb Bíróság egyetért. Az igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő szakvéleménye alapján az elsőfokú bíróság az ítélete indokolásában megalapozottan hivatkozott mindazokra a tényekre (villámlással járó hang- és fényjelenségek, szélben sípoló, fütyülő hang, táj és természetidegen látvány stb.) amelyek a lakás céljára használt szomszédos ingatlan rendeltetésszerű használatát hátrányosan befolyásolják és helyesen állapította meg a jogerős ítélet azt is, hogy nem bizonyított, a hátrányokat kiküszöbölő, objektíve létező más elhelyezési lehetőség kizártsága. Ebből következően a szükségtelen zavarás ténye megállapítható volt a perben.
Mindezekre tekintettel az alperes a felülvizsgálati kérelmében tévesen állítja, hogy a bizonyított ingatlanforgalmiérték-csökkenést a bíróság egyben a szükségtelen zavarás kizárólagos bizonyítékának tekintette. A zavarás önmagában valóban nem minősül szükségtelennek, így nem minden zavarásnak van jogi következménye. A szükségességet pedig a közcélúság és a közérdek önmagában nem igazolja. A kimentés körében pedig a létesítmény elhelyezésének optimális volta nem kizárólag az alperes érdekkörében vizsgálandó és nem csak a már meglévő bázisállomásokhoz viszonyított legoptimálisabb hely kiválasztását jelenti. Erre is tekintettel az alperes által előterjesztett bizonyítási indítvány mellőzésének okait a bíróság a jogerős ítélet indokolásában helytállóan állapította meg.
A szomszédok érdekeit és a jogszabályi előírásokat komplexen, a kétoldalú érdekkör szempontjait is vizsgálva jelenthető csak ki, hogy a szükségtelen zavarás megvalósult-e. E körben tehát nem az alperes gazdasági és műszaki érdekeinek optimalizálása a döntő szempont, hanem az, hogy a torony máshol való elhelyezésére a gazdaságossági és műszaki követelmények megváltoztatásával lehetőség volt-e.
A szükségtelen zavarás tényét nem vitásan a felpereseknek kellett bizonyítania, e bizonyítás azonban a már kifejtettekre tekintettel eredményes volt a perben. A kártérítés szempontjából a szükségtelen zavarás egyben a jogellenesség. A kimentés körében az alperesnek azt kellett volna bizonyítani, hogy az antennatorony csak ott volt létesíthető vagyis arra akár drágábban, akár a többi torony előre átgondoltan tervezett létesítésével sem lett volna más lehetőség. Ez azonban a perben bizonyított.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében tévesen hivatkozott a kár bizonyítatlanságára is. A korábbi torony építésével okozott kár esetleges csökkenése az újabb torony létesítésével, nem eredményezheti azt, hogy az alperes a jelenlegi szükségtelenül zavaró tevékenységével okozott kárért ne feleljen. Az igazságügyi szakértői véleményt a bíróság a jogerős ítéletben helyesen értékelte; figyelembe véve azt, hogy az ingatlanpiacon az ingatlan forgalmi értékét a kereslet csökkenése folytán objektív módszerekkel nem igazolt jelenségek is befolyásolhatják. Az ezek miatt objektív tényként megvalósuló értékcsökkenés pedig már olyan károsodás, amelyek miatt a felperesek az alperestől kártérítést megalapozottan igényelhetnek.
A kifejtettek tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet – jogszabálysértés hiányában – a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. III. 22.409/2006.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás