PÜ BH 2007/228
PÜ BH 2007/228
2007.07.01.
Ha a szociális szolgáltató tevékenység körében személyes gondozásra és bentlakás melletti ellátására kötött szerződés a gondozott halálával megszűnik, örökösei saját jogukon nem követelhetik vissza a beköltözéskor fizetett egyszeri hozzájárulás időarányos részét (Ptk. 319. §, 323. §, 598. §; 1993. évi III. tv. 117/B. §).
A felperesek a 2005. március 2-án elhunyt B. P. örökhagyó törvényes öröklésre jogosult leszármazói (gyermekei).
Az örökhagyó 2003. június 2-án tartási szerződésnek nevezett szerződést kötött az alperessel, amelynek alapján az alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy az általa működtetett Idősek Otthonában az örökhagyó részére a szerződésben részletezetteknek megfelelő egyágyas szoba rendeltetésszerű használatát, napi háromszori étkezést, takarítást, mosást, főzést, víz és elektromos ellátást, orvosi és gondozói szakellátást biztosít, őt gyógyíttatja, ápolja és mindazon szolgáltatásokat biztosítja, amelyek a tartás fogalmába beletartoznak. Az örökhagyó kijelentette, hogy nem tart igényt arra, hogy halála esetén illő eltemettetéséről az alperes gondoskodjon, és vállalta, hogy az alperes részére három napon belül bankszámlára utalással megfizet 1 500 000 forintot és tartása költségeihez nyugdíjából havi 35 000 forinttal hozzájárul, viseli akkut betegsége és – sürgősségi gyógyszereit kivéve – saját gyógyszerei költségét. A szerződést a felek annak aláírásától számított – 10 év – határozott időtartamra kötötték.
Az alperes a szerződésben két hónapot meghaladó díjfizetési késedelem esetére az azonnali hatályú felmondás jogát kikötötte, és a felek rögzítették, hogy a szerződésben nem szabályozott kérdésekre a Ptk. tartási szerződésre vonatkozó szabályai, valamint a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladataitól szóló rendelet szabályai irányadók.
Az örökhagyó a szerződéskötéskor 75 éves, szívbeteg volt. Az 1 500 000 forintból 600 000 forintot az örökhagyó bankszámlájáról utaltak át, 900 000 forintot pedig gyermekei fizettek meg az alperes részére.
Az örökhagyó 2003 augusztusában hazaköltözött, ahol önállóan élt és róla – az általa igényelt mértékben – gyermekei gondoskodtak 2005. március 2-án bekövetkezett haláláig.
Az örökhagyó halálát követően gyermekei, a felperesek keresetükben az alperes 1 200 000 forint tőke és annak 2005. április 25-étől járó kamatai megfizetésére kötelezését kérték. Keresetüket arra alapították, hogy az örökhagyó halála a szerződést megszüntette, ezért a Ptk. 319. §-ának (2) bekezdése szerint az előre teljesített pénzbeli szolgáltatás időarányos része visszajár.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felpereseknek 1 200 000 forintot és ezen összegnek 2005. április 25-étől járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatát, valamint 132 000 forint perköltséget.
Az ítélet indokolása szerint a felperesek perindítási joggal (perbeli legitimációval) rendelkeztek, mert a per tárgyát nem a szerződés jogosultját személyesen illető jog érvényesítése képezte. Az alperes marasztalását pedig a Ptk. 323. § (2) és 319. §-ának (2) bekezdésére alapította és azzal indokolta, hogy az örökhagyó halála a szerződést megszüntette és a már teljesített pénzbeli szolgáltatásnak megfelelő ellenszolgáltatást a másik fél még nem teljesítette, ezért a halál időpontját követően számított időre a már korábban kifizetett összeg időarányos része visszajár. Az alperes által hivatkozott szociális törvény rendelkezésének figyelembevételét ezen okból mellőzte.
Az alperes fellebbezése alapján a másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és mind a perbeli legitimációval, mind a marasztalás jogalapjával és összegszerűségével kapcsolatos ítéleti döntéssel egyetértett.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, az elsőfokú ítélet megváltoztatása és a kereset elutasítása iránt az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.
Álláspontja szerint a jogerős ítélet ellentétes a BH 1996. évi 641. sz. jogesetében kifejtettekkel: a felperesek az adott per megindítására perbeli legitimációval nem rendelkeznek. Az érdemi döntés a Ptk. 586. és 323. § (2) bekezdését sérti és ellentétben áll az 1993. évi III. törvény 117/B. §-ának (1) bekezdésében foglaltakkal is. A felülvizsgálati kérelmet azzal indokolta, hogy az örökhagyó nem jelezte, hogy a szerződést megszüntetni kívánja, az halálával meg is szűnt, jogutódai a tartási ellenszolgáltatást időarányosan sem követelhetik vissza. Az egyszeri hozzájárulás időarányos része is csak akkor lett volna visszakövetelhető, ha a gondozás 5 éven belül, de nem haláleset következtében szűnik meg.
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására és az alperes perköltségben marasztalására irányult.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
Az alperesi alapítvány az 1993. évi III. törvény szerinti személyes gondoskodást nyújtó szociális feladatot lát el intézményi keretben. Az örökhagyó a 2003. június 2-án az alperessel kötött szerződésben személyi térítési díj (nyugdíjából havi 35 000 forint megfizetése) mellett egyszeri hozzájárulás (a beköltözés után három napon belül megfizetendő 1 500 000 forint) megfizetését vállalta és teljesítette. Az alperes pedig intézményi keretben szociális szolgáltató tevékenység körében személyes gondozási feladat ellátását, bentlakás mellett étkeztetés, ruházat biztosítását, egészségügyi és mentálhigiéniás ellátás biztosítását (azaz természetbeni tartás körébe sorolható tevékenységek) ellátását vállalta. A felek a szerződést határozott időtartamra: 10 évre kötötték ugyan, de az abban nem szabályozott kérdésekben a tartási és a személyes gondoskodást nyújtó intézményekre vonatkozó rendelkezések alkalmazását kötötték ki.
A per adataiból kétséget kizáróan megállapítható, hogy a szerződő felek között az örökhagyó haláláig a szerződés megszüntetése vagy közös megegyezésen alapuló felbontás iránti igény fel sem merült.
Az alperes a perben mindvégig a felperesi legitimáció hiányára hivatkozott.
A Ptk. 598. §-a szerint az ember halálával hagyatéka, mint egész száll át az örökösre. Hagyaték tehát minden olyan jog és kötelezettség is, ami az örökhagyó halála esetén átszállhat.
A perbeli szerződéssel elérni kívánt cél az örökhagyó személyes szükségletét volt hivatva biztosítani [Ptk. 323. § (2) bek.]. Az örökhagyó személyes szükségletét kielégíteni hivatott szerződésben jogutódlásnak nincs helye, mert az abból eredő követelést saját személyükben a felperesek nem érvényesíthetik. Az örökhagyó halálával a szerződés megszűnt, ezért a szerződéssel kapcsolatban a felpereseknek igényérvényesítésre perbeli legitimációjuk nem áll fenn.
A szociális igazgatásról és szociális ellátásról szóló 1993. évi III. törvény 117/B. §-ának (1) bekezdése értelmében az egyszeri hozzájárulást az intézménybe történő beköltözés után kell megfizetni. Ha a gondozás – haláleset kivételével – vagy a férőhely emelt szintű minősítése az intézménybe történt beköltözést követő 5 éven belül megszűnik, az egyszeri hozzájárulásnak az időarányos részét vissza kell fizetni.
A szerződési kikötés alapján alkalmazandó fenti jogszabályból is az következik, hogy az örökhagyó a gondozás vagy a férőhely emelt szintű minősítésének öt éven belüli megszűnése okából kérhette volna a hozzájárulás időarányos részének visszatérítését (és az ez iránt indított perben helye lehetett volna perbeli jogutódlásnak is az örökhagyó halála esetén), de mivel a szerződés az örökhagyó halála miatt szűnt meg, a határozott 10 éves időtartam alatt az egyszeri hozzájárulás időarányos része visszatérítésének jogalapja ez okból sem áll fenn.
Téves és jogszabálysértő ezért az eljárt bíróságok ítélete, amelyben a perbeli szerződésnek a Ptk. 323. §-ának (2) bekezdése alapján történt megszűnése esetére a Ptk. 319. §-ának (2) bekezdése szerinti pénzbeli szolgáltatás időarányos részének a felperesek javára való visszatérítését rendelte el.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a felperesek keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Pfv. II. 21.198/2006.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás