KÜ BH 2007/275
KÜ BH 2007/275
2007.08.01.
A törvényes örökös – mint jogutód – ügyféli minőségének megállapítása ingatlan-nyilvántartási eljárásban (27/1972. MÉM r. 104. §).
A II. és III. rendű alperesi beavatkozók – mint eltartók –,
valamint édesanyjuk, az I. rendű alperesi beavatkozó – mint haszonélvező – 1993-ban eltartási szerződést kötött M. F.-né eltartottal. Ezt a szerződést 1996. február 24-én módosították.
Az eltartási szerződés alapján az E. út 30. I/2/b. szám alatti lakásingatlan tulajdonjogának a II. rendű és III. rendű alperesi beavatkozók javára, haszonélvezeti jogának az I. rendű alperesi beavatkozó javára történő ingatlan-nyilvántartási bejegyzését kérték a földhivataltól.
Az elsőfokú földhivatal 1999. május 20-án kelt határozatával a tulajdonjogot és a haszonélvezeti jogot bejegyezte.
Az eltartott M. F.-né 2000. február 14-én – végintézkedés nélkül – elhunyt; törvényes örököse a Magyar Állam. A felperes az öröklési bizonyítvány megküldésével 2000. július 17-én kérte az elsőfokú földhivataltól a bejegyző határozat visszavonását. Az alperes – a felperes kérelmét fellebbezésnek tekintve – azt érdemi vizsgálat nélkül elutasította, hivatkozással arra, hogy a felperes nem minősül ügyfélnek.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését, és az alperes új eljárásra kötelezését kérte.
A Fővárosi Bíróság jogerős ítéletében az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a felperes a per tárgyát képező ügyben ügyfélnek tekintendő. A Fővárosi Bíróság álláspontja szerint az alperes a felperesi kérelmet tévesen utasította el érdemi vizsgálat nélkül, és helytelenül járt el, amikor nem adott lehetőséget arra, hogy ügyféli jogállását bizonyítsa. Megállapította, hogy az elsőfokú földhivatal a tulajdonjog, illetve haszonélvezeti jog bejegyzéséről szóló határozatát M. F.-né részére szabálytalanul kézbesítette, M. F.-né ezt követően hamarosan meghalt, ily módon a Magyar Állam érdekeltsége az ügyben megállapítható. Amennyiben az alperesi beavatkozók bejegyzett joga érvénytelen, a Magyar Állam válik örökössé.
Az új eljárásra azt az iránymutatást adta, hogy az alperes érdemben vizsgálja a felperes kérelmét, és teljes körű bizonyítás lefolytatása után hozzon érdemi határozatot.
A jogerős ítélet ellen az alperesi beavatkozók és az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.
Az alperesi beavatkozók 6. sorszámú felülvizsgálati kérelmükben a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatalát és a felperesi kereset elutasítását kérték.
Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet a Pp. 339. § (1) bekezdésébe, az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. tvr. (a továbbiakban: Inytvr.) 23. § (1) bekezdésébe, illetve a Pp. 221. § (1) bekezdésébe ütközik. Állították, hogy az ingatlan-nyilvántartási eljárásban ügyfélnek M. F.-nét kellett tekinteni, akinek az elsőfokú földhivatal határozatát kézbesítette. Kifejtették, hogy az elsőfokú határozat esetleges nem szabályszerű kézbesítése a közigazgatási ügy körén kívül esik; az az elsőfokú földhivatali határozatot nem teszi jogszabálysértővé. Utaltak arra, hogy a határozat kézbesítéséről szóló tértivevény a földhivatalhoz visszaérkezett; az pedig nem tartozik a földhivatal feladatkörébe, hogy megvizsgálja, a tértivevényen található aláírás valóban a címzettől származik-e.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében szintén a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte. Előadta, hogy a Fővárosi Bíróság hatáskörén túlterjeszkedett, amikor a Legfelsőbb Bíróság Kpkf. III. 37.427/2002/2. számú – hatályon kívül helyező – végzésében foglaltakon túlmenő vizsgálatot folytatott és megállapította, hogy a felperes ügyfélnek tekintendő. Hangsúlyozta, hogy a felperesnek az ingatlan-nyilvántartási eljárásban lehetősége volt ügyféli minősége okiratokkal való igazolására illetve jogorvoslat érvényesítésére, azonban nem sikerült igazolnia azt, hogy az alperesi beavatkozók bejegyzését jogszerűen támadja. Előadta, hogy a felperes által az elsőfokú földhivatalhoz benyújtott kérelem, illetve a benyújtott öröklési bizonyítvány a felperes által hivatkozott jogos érdek valószínűsítésére nem alkalmas. Álláspontját abban összegezte, hogy a Fővárosi Bíróság a Pp. 163. § (1) és (2) bekezdésébe, valamint 164. § (1) bekezdésébe ütközően nem állapíthatta meg a felperes ügyféli jogállását, illetve nem alapozhatta az alperesi határozat jogsértő voltának megállapítását olyan körülményre, amely a határozat hozatalakor nem volt ismert és bizonyított.
Az alperes 4. sorszámú beadványában előadta, hogy az alperesi beavatkozók által benyújtott felülvizsgálati kérelemmel foglaltakkal egyetért.
Az alperesi és alperesi beavatkozói felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság előrebocsátja, hogy Kpkf. III. 37.427/2002/2. számú végzésében – amellyel a Fővárosi Bíróság korábbi permegszüntető végzését helyezte hatályon kívül – csupán azt állapította meg, hogy az ügyféli jogállás megállapítása kérdésében a bíróságnak ítélettel kell határoznia, és annak során azt kell vizsgálnia, hogy a felperes a jogorvoslati eljárás során lehetőséget kapott-e az ügyféli jogállás bizonyítására, illetve a felperes jogának, jogos érdekének védelme megalapozza-e az ügyféli jogállás megállapítását. Az alperesi felülvizsgálati kérelemben előadottakkal szemben tehát az ügyféli minőség megállapítása vonatkozásában a Fővárosi Bíróság a Legfelsőbb Bíróság iránymutatásának megfelelően járt el.
Az Inytvr. végrehajtásáról szóló 27/1972. (XII. 31.) MÉM rendelet (a továbbiakban: Inyvhr.) 104. § (1) bekezdése értelmében a jogok és tények bejegyzéséről szóló határozatot – a tulajdoni lapon történt bejegyzés után – kézbesíteni kell annak a részére, akinek bejegyzett joga módosult, vagy megszűnt.
Az iratokból megállapíthatóan M. F.-nének – akinek tulajdonjoga a bejegyzés folytán megszűnt – az elsőfokú földhivatali határozatot szabályszerűen nem kézbesítették.
Téves az a felülvizsgálati kérelmekben előadott érvelés, hogy a földhivatalnak nem kötelessége a kézbesítés szabályszerűségének vizsgálata. A kézbesítés mikéntje, szabályszerűsége a hatósági eljárás lényeges eleme, hiszen a kézbesítéshez fűződnek olyan lényeges jogintézmények, mint a jogorvoslati határidő kezdete, a jogerő bekövetkezte. Vitathatatlan tény, hogy a határozatot M. F.-nének szabályszerűen nem kézbesítették, és ezt az eljáró elsőfokú földhivatalnak észlelnie kellett. Minthogy az érintett személy 2000. február 14-én anélkül hunyt el, hogy a határozatot számára szabályszerűen kézbesítették volna, az öröklési bizonyítvány benyújtásával – mint közokirattal – kétséget kizáró módon igazolt jogutód, törvényes örökös – a felperes – jogszerűen kérhette az elsőfokú földhivatali határozat számára történő kézbesítését, illetve jogutódi minőségében fellebbezést is előterjeszthetett.
Az alperesi felülvizsgálati kérelemben előadottakkal szemben tehát a felperes ügyféli minőségének megállapítása körében nem az a döntő, hogy az alapeljárásban részt vett-e, hanem, hogy a szabályszerűen nem kézbesített elsőfokú földhivatali határozat kézbesítését jogutódként alappal kérhette. Helyesen utalt a jogerős ítélet indokolása arra, hogy M. F.-né halála folytán vált lehetővé az, hogy a Magyar Állam érdekeltként felléphessen.
Mindezekre figyelemmel a jogerős ítélet helyes jogi álláspontra helyezkedett, amikor úgy ítélte meg, hogy a felperes fellebbezését érdemi vizsgálat nélkül elutasítani jogszerűen nem lehet. A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettekre figyelemmel megállapította, hogy a jogerős ítélet nem ellentétes a Pp. 339. § (1) bekezdésében, az Inytvr. 23. § (1) bekezdésében, illetve a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltakkal, továbbá a Pp. 163. § (1) és (2) bekezdésével, valamint a 164. § (1) bekezdésében foglaltakkal sem. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése értelmében a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. IV. 37.130/2004.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás