PÜ BH 2007/299
PÜ BH 2007/299
2007.09.01.
A törvény felhatalmazása alapján alkotott, alacsonyabb szintű jogszabályban meghatározott moratórium nem jogosítja fel a környezethasználót a környezet veszélyeztetésére, hanem csak választási lehetőséget biztosít a környezethasználónak: vagy végrehajtja a szennyezés elkerülése érdekében előírt intézkedéseket, vagy befejezi a tevékenységét (1995. évi LIII. tv. 4. §, 101. §, 109. §, 110. §; 21/2001. Korm. r. 26. §).
Az elsőfokú bíróság – a másodfokú bíróság által helybenhagyott – ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy az alperes a Környezetvédelmi Főfelügyelőségtől 2006. december 31-éig haladékot kapott a kibocsátási határértéket meghaladó légszennyező tevékenységének folytatására. Ennek következtében nem látott lehetőséget arra, hogy az alperest eltiltsa az általa nem vitatott környezetszennyező tevékenyég gyakorlásától. Rámutatott, hogy a jogszabály a határértéket meghaladó szennyezést a határidő lejártáig eltűri, illetőleg a környezetszennyezővel szemben csak bírság kiszabását teszi lehetővé. Abban az esetben, ha a bíróság a felperes által indítványozott, a hatósági határozatban meghatározotthoz képest rövidebb határidővel tiltaná el az alperest a környezetszennyezéstől, elvonná a határidő meghatározására jogosult környezetvédelmi hatóság hatáskörét, egyúttal polgári perben vizsgálná felül a közigazgatási határozatot. Erre viszont csak a közigazgatási bíróság jogosult.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása érdekében a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Előadta, hogy az alperes tevékenysége – aminek az a következménye, hogy az alperes az előírt kibocsátási határértékeket 48-, 62-, 34-, illetőleg 16-szoros mértékben túllépi – magában hordozza a környezetveszélyeztetés és károsodás lehetőségét. Emiatt a jogerős ítélet tévesen értelmezte a levegő védelmével kapcsolatos egyes szabályokról szóló 21/2001. (II. 14.) Korm. r. – a továbbiakban Korm. r. – 26. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezést akként, hogy az a Ktv. alkalmazását akár átmeneti jelleggel is kizárná. Mindezek következtében az ítélet a Ktv. 6. §-ának (1) bekezdés b) pontjába, 8. § (1) bekezdésébe, 22. § (1) és (2) bekezdésébe, 36. §-ába, 101. § (1) és (2) bekezdés a) pontjába, (3) bekezdésébe, továbbá 109. § (2) bekezdésébe ütközik, egyúttal ellentétes a BH 2001/235. számú eseti döntéssel.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult. Arra hivatkozott, hogy a moratórium ténye önmagában kizárja a jogsértés megállapítását, a Ktv. 109. § (2) bekezdésében is meghatározott tevékenységtől való eltiltás csak akkor alkalmazható, ha a haladék lejártát követően is fennáll a határértéket meghaladó szennyezettség.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között felülvizsgálva megállapította, hogy a felperes rendkívüli perorvoslati kérelme alapos.
A felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróságnak abban a jogkérdésben kellett állást foglalni, hogy jogszabálysértő-e az a jogerős ítéletben elfoglalt álláspont, miszerint a Korm. r. 26. § (4) bekezdésében – meghatározott határidőben – megengedte a környezetszennyező tevékenység folytatását, ezért a kérdéses tevékenység csak bírság (vagy kártérítési) szankciót vonhat maga után, de a környezethasználót nem lehet eltiltani a kibocsátási határértéket meghaladó környezethasználattól.
A fentiek elbírálásánál a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletben alapul vett jogszabályok rendelkezései vizsgálata alapján a következőket állapította meg.
A környezet védelmének általános szabályait tartalmazó 1995. évi LIII. tv. 101. §-ának (1) bekezdése értelmében aki tevékenységével vagy mulasztásával a környezetet veszélyezteti, szennyezi vagy károsítja, illetőleg tevékenységét a környezetvédelmi előírások megszegésével folytatja (a továbbiakban együtt: jogsértő tevékenység) az e törvényben foglalt és a külön jogszabályban meghatározott (büntetőjogi, polgári jogi, államigazgatási jogi stb.) felelősséggel tartozik. A (2) bekezdés a) pontja szerint a jogsértő tevékenység folytatója köteles az általa okozott környezetveszélyeztetést illetőleg környezetszennyezést megszüntetni, illetőleg a környezetkárosítást abbahagyni.
A Ktv. (4. §-ában meghatározott) alapfogalmai között a környezetveszélyeztetés, környezetszennyezés és környezetkárosítás összefüggő rendszert alkot, amelyben a jogsértő tevékenység megállapítása szempontjából alapvető jelentőségű a környezetszennyezés meghatározása. A törvény 4. § g) pontja értelmében ennek minősül a környezet valamely elemének a kibocsátási határértéket meghaladó megterhelése. A Ktv. 8. §-ában meghatározott alapelvei között tartalmazza, hogy a környezetet veszélyeztető vagy károsító környezethasználó köteles azonnal befejezni a veszélyeztető, vagy károsító tevékenységét. A Ktv. 36. §-a szerint a környezeti elemek védelmére, továbbá a környezetet veszélyeztető hatások elleni védelmére vonatkozó átfogó szakterületi szabályokat külön törvények szabályozzák, a törvényi szabályozást nem igénylő részletes szabályokat pedig – az e törvényben foglaltak alapulvételével – a Kormány rendeletben állapítja meg. Ez utóbbi rendelkezésen, továbbá a Ktv. 110. § (7) bekezdés e) pontjában kapott felhatalmazáson alapul a levegő védelmével kapcsolatos egyes szabályokról szóló 21/2001. (II. 14.) Korm. r. A Korm. r. 26. § (4) bekezdés szerint meglévő légszennyező forrásokra az e jogszabály és végrehajtási rendeletei alapján megállapított kibocsátási határértékeket – ha jogszabály másként nem rendelkezik – 2002. január 1-jétől kell alkalmazni, és azok a hatóság illetőleg más jogszabály által meghatározott határidő, de legkésőbb 2007. október 30-a után nem léphetők túl. A levegővédelmi követelményeket a környezetvédelmi hatóság határozatában előírt határidőkig de legkésőbb 2007. október 31-éig teljesíteni kell.
A Ktv. előzőekben részletesen ismertetett és a Korm. r. idézett rendelkezéseinek összevetéséből következően téves a jogerős ítélet azon álláspontja miszerint a Korm. r. a környezethasználót – határidő engedélyezésével – de feljogosította a kibocsátási határértéket meghaladó környezetszennyező tevékenység gyakorlására. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemben felhívott korábbi határozatában kifejtette, hogy a jogszabályban biztosított moratórium nem legalizálhatja a jogellenes környezethasználatot. Az, mint működési haladék választási lehetőséget nyújt a környezethasználónak arra, hogy a türelmi idő alatt eldöntse; vagy végrehajtja azokat az intézkedéseket, amelyek alkalmazásával biztosítani lehet a szennyezés elkerülését, vagy befejezi az adott tevékenységét. A jogszabályban, vagy (mint az adott esetben) a hatósági határozatban meghatározott kibocsátási határértéket meghaladó terhelés azonban a haladék időtartama alatt sem lehet korlátlan. A különféle vegyi anyagok veszélyességére, mérgező hatására tekintettel a moratórium ténye nem eredményezhet és nem tarthat fenn jelentős mértékű környezetszennyezést. Ha pedig a Ktv. 101. § (1) bekezdésének első fordulatában meghatározott tényállási elemek fennállnak, a környezeti veszélyeztetéstől való eltiltás [Ktv. 109. § (2) bekezdés] iránti kereset a haladék ellenére is megalapozott lehet.
Ennek feltárása érdekében nem mellőzhető a felperes által indítványozott bizonyítási eljárás lefolytatása. Az elsőfokú bíróság ezt követően kerül abba a helyzetbe, hogy megalapozott álláspontot foglaljon el a kereset elutasítása vagy annak helyt adása kérdésében.
A felperes Ktv. előbbi rendelkezésére alapított keresetében a veszélyeztető magatartástól való eltiltás érdekében polgári pert indított, azaz polgári jogi eszközt vett igénybe. Ebben a közigazgatási hatóság határozata és az abban megállapított időtartam nem köti, ezért a keresetnek esetleg helyt adó határozat közigazgatási hatáskört nem érint.
A Legfelsőbb Bíróság a fentiekben kifejtett indokokkal a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az ügyben eljárt elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Pfv. VIII. 22.285/2005.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás