GÜ BH 2007/306
GÜ BH 2007/306
2007.09.01.
Az 1946-ban kibocsátott búza névértékű államadóssági kötvény birtokosa a követelését akkor is érvényesítheti, ha a kötvényt a jogszabályban írt visszafizetési határidőben nem mutatta be (6.620/1946. ME rend.1; 11.710/1948.2 Korm. rend. 1-2. §; 5.795/1948. PM rend. 2-4. §; 1960. évi II. tv. 75. §; Ptk. 338/A-338/B. §).
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint az 1945. évi X. törvény 2. §-ának (2) bekezdése felhatalmazta a pénzügyminisztert arra, hogy az állam folyó bevételei által nem fedezhető kiadások fedezetének megszerzése iránt hitelműveletek útján intézkedjék. A 6.620/1946. ME sz. rendelet 1. §-a szerint az 1945. évi V. törvénycikkel becikkezett fegyverszüneti egyezmény alapján a Magyar Államot terhelő egyes kötelezettségek teljesítésének céljára az 1946. év végéig igénybe vett mezőgazdasági termények, termékek és állatok átvételi árát búzaértékben kell megállapítani. A 2. § (1) bekezdése szerint az 1. § alá eső termények, termékek és állatok átvételi árát a Kincstár bemutatóra szóló, az 1946. évi július 1-jétől évi 4%-kal kamatozó búza névértékű államadóssági kötvénnyel egyenlíti ki. A (2) bekezdés értelmében a kötvények az 1945. évi X. törvénycikk 2. §-ának (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a Magyar Köztársaság 4%-kal kamatozó búzaértékben megállapított államadóssága elnevezéssel különböző búza névértékű címletekben kerülnek kibocsátásra. A 4. § (1) bekezdése szerint a Kincstár a kibocsátott kötvényeket az azokon feltüntetett búzamennyiség és annak az 1946. évi július 1-jétől járó évi 4%-os kamata készpénz egyenértékének kifizetésével 1948. december 31-én váltja be. A fenti tartalommal került kibocsátásra 1946. július 1-jén a felperes birtokában lévő C betűjelű 0,224.276 sorszámú, 100 kg búza pénzbeli egyenértékéről kiállított államadóssági kötvény.
A 11.710/1948. Korm. sz. r. 1. §-ának (1) bekezdésével a visszafizetési határidő akként került módosításra, hogy a kötvényeket az állam 1949. január 1-jétől számított 10 év alatt váltja be. A (2) bekezdés értelmében az évenként beváltásra kerülő kötvények sorszámát sorsolással kell megállapítani. A Korm. rendelet 2. §-a (2) bekezdésének a) és b) pontja csak az ott megjelölt feltételeket igazoló személyek részére tette lehetővé a kifizetéseket. A fenti Korm. rendelet végrehajtása tárgyában kiadott 5.795/1948. IV. a. PM számú rendelet 2. §-ának (3) bekezdése szerint a kisorsolt búzakötvénnyel együtt a rendelet II. számú mellékletében megállapított szövegű községi bizonyítványt is be kellett szolgáltatni annak bizonyítására, hogy a kötvény bemutatója annak eredeti szerzője volt. A (3) bekezdés szerint, aki a búzakötvényt az eredeti szerződőtől halálesetre szóló jogügylettel szerezte annak csatolnia kellett mind az eredeti szerzésre vonatkozó községi bizonyítványt, mind pedig a további szerzés megfelelő igazolását (hagyatékátadó végzést) is. A kötvények sorsolására mindössze két alkalommal 1948. december 1-jén és 1952. december 1-jén került sor.
A felperes a már ismertetett államadóssági kötvényt édesapjától annak 1996. október 10-én bekövetkezett halála folytán öröklés útján szerezte meg, az 1948. és 1952-ben tartott sorsolások alkalmával e kötvény kisorsolásra nem került.
A felperes a módosított keresetében elsődlegesen 60 Ft tőke, ennek 1946. július 1-jétől 1948. december 31-éig évi 4% ügyleti kamata, valamint a tőke és lejárt ügyleti kamat együttes összege után 1949. január 1-jétől a kifizetés napjáig járó késedelmi kamata; másodlagosan 60 Ft tőke és ennek 1946. július 1-jétől 1957. december 31-éig évi 4% ügyleti kamata, valamint a tőke és az ügyleti kamat együttes összege után 1958. január 1-jétől a kifizetés napjáig járó késedelmi kamata és a perköltségek megfizetésére kérte az alperest kötelezni. A keresete jogalapjaként az 1960. évi 11. sz. tvr. (Ptké. I.) 75. §-ának (1) bekezdése alapján alkalmazandó a Ptk. 198. §-ának (1) bekezdésében, valamint a Ptk. 338/A-338/B. §-ában foglaltakra alapította. Előadta, hogy a követelésről a kötvényt bemutatóra szóló értékpapírként állították ki, a kötvény birtoklásán kívül további feltételhez a kifizetés nem köthető. A kifizetés feltételeit utóbb megváltoztató 11.710/1948. Korm. r., valamint az ennek végrehajtása tárgyában kiadott 5.795/1948. IV. a. PM sz. rendelet hatályon kívül helyezésre kerültek.
Az alperes a kereset elutasítását és a perköltségei megállapítását kérte. Álláspontja szerint a korábban hatályos 11.710/1948. Korm. r. 1. §-ának (4) bekezdése alapján a felperes az igényét az esetben érvényesíthette volna, ha a rendelet 2. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint jogszerű birtokosnak minősül. Ez utóbbit a felperesnek kell a perben bizonyítania. 1957. év végével a kötvénykövetelés megszűnt.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította és a felperest 10 000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte. Nem találta alaposnak az alperes arra történt hivatkozását, hogy a követelés 1957-ben megszűnt, álláspontja szerint azonban a felperes nem tarthat igényt a teljesítésre, mert a kifizetés jogszabályban írt feltételeit nem igazolta. A 11.710/1948. Korm. sz. rendelet szerint kötvény ellenértékére csak olyan személy tarthatott igény, aki a 2. §-ának (2) bekezdésében foglalt feltételeknek megfelelt. A felperes mint a kötvény nem eredeti szerzője, csupán azt igazolta, hogy a kötvényt öröklés útján szerezte, azt azonban nem tudta bizonyítani, hogy annak eredeti szerzőjétől szerezte meg. Az eredeti szerzést az 5.795/1948. IV. a. PM sz. rendelet II. számú mellékletében írt községi bizonyítvánnyal kellett volna igazolnia. Ilyen községi bizonyítványt a felperes csatolni nem tudott, az alapiratok a levéltárban erre nem voltak fellelhetők. A községi bizonyítvány beszerzésével való késlekedés, illetőleg elmaradása a Pp. 2. §-a szerint felperes terhére esik.
A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 200 Ft-ot, ennek 2004. szeptember 28-ától a kifizetés napjáig járó a mindenkori költségvetési törvényben írt késedelmi kamatát, valamint 32 000 Ft első-, másodfokú együttes perköltséget. A másodfokú bíróság elfogadta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját, miszerint a jogvita elbírálására a 11.710/1948. Korm. rendelet rendelkezései az irányadóak azzal azonban, hogy a fenti rendelet a 6.620/1946. ME számú rendeletnek csupán a kötvények lejáratára vonatkozó 4. §-át helyezte hatályon kívül, az ME rendelet további rendelkezései hatályban maradtak. A 11.710/1948. Korm. r. 2. §-ának (2) bekezdése csak a kisorsolt kötvények ellenértékére jogosult személyekre nézve tartalmazott rendelkezéseket a ki nem sorsolt – így a felperes birtokában lévő – kötvények birtokosai nem voltak kötelesek okiratok bemutatására. A 6.620/1946. ME rendelet a perbeli kötvényt bemutatóra szóló értékpapírként határozta meg, ezért a községi bizonyítvány hiánya a felperes igényérvényesítését nem akadályozta.
A másodfokú bíróság jogi megítélése szerint az eljárás folyamán az sem nyert bizonyítást, hogy a felperes elvesztette volna a jogát a kötvény alapján történő igény érvényesítésére. Erre kizárólag a 11.710/1948. Korm. rendelet 3. §-ából lehetne következtetni. A hivatkozott jogszabályhely szerint aki a rendelet 2. §-a (2) bekezdésének b) pontjában megállapított bejelentési határidőt elmulasztja vagy a bejelentéséhez az ott megjelölt igazolásokat nem csatolja, a birtokában lévő kötvények forint egyenértékének és kamatainak igényléséhez a jogot elveszti. A rendelet 2. §-a (2) bekezdésének b) pontja viszont csak a kisorsolt kötvények ellenértékének átvételéhez való jogosultság feltételeit szabályozta.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint ettől függetlenül is alaptalan az alperes védekezése. Kizárólag a rendelet 2. §-a (2) bekezdésének b) pontjában foglalt feltételek hiányához, illetőleg határidő elmulasztásához fűz a jogszabály jogvesztést. Arra vonatkozóan azonban semmiféle peradat nem merült fel, hogy a felperes jogelődje néhai T. F. a kötvényt nem eredeti módon, avagy halál esetére szóló jogügylettel szerezte. A jogvesztést megalapozó körülményeket a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése szerint az alperesnek kellett volna bizonyítania, ennek hiányában viseli a bizonyítatlanság jogkövetkezményeit.
Megállapította a másodfokú bíróság, hogy a felperes követelése a sorsolás hiányában 1959. január 1-jén járt le. A lejárat önmagában nem eredményezte az alperes fizetési kötelezettségének beálltát. Kötvényen alapuló követelést csak a kötvény birtokában és visszaszolgáltatása ellenében lehet érvényesíteni. A felperes, illetve jogelődje korábban nem mutatta be a kötvényt fizetés végett, ezért késedelmi kamatot csak az igényérvényesítés időpontjától, 2004. szeptember 28-ától ítélt meg az alperessel szemben. Azt ezt megelőző időre 1946. július 1-jétől 2004. szeptember 27-ével bezárólag 58 évre és 84 napra az évi 4%-os ügyleti kamatot számolta el, ennek megfelelően kötelezte alperest 200 Ft tőke megfizetésére a felperes javára.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását, valamint a perköltsége megítélését kérte.
A másodfokú bíróság által elkövetett jogszabálysértést a 11.710/1948. Korm. sz. rendelet rendelkezéseinek megsértéseiben jelölte meg. A Korm. r. 1. §-ának (1) bekezdése akként rendelkezett, hogy a 6.620/1946. ME számú rendelet alapján kibocsátott 4%-kal kamatozó búza névértékű államadóssági kötvényeket (búzakötvényeket) a Kincstár 1949. január 1-jétől számított 10 év alatt váltja be. A búzakötvények beváltására tehát 1959. január 1-jéig volt lehetőség. A Korm. rendelet jogvesztő határidőként szabályozta a beváltásra nyitva álló határnapot. A felperes jogelődje a fenti igényérvényesítési határidőt elmulasztotta, ezzel az igényérvényesítéshez való jogosultságát elveszítette. A felperes által benyújtott fellebbezésre adott ellenkérelmében a másodfokú eljárásban e jogvesztő határidő elmulasztása miatt is kérte a keresetet elutasító elsőfokú ítélet helybenhagyását, a másodfokú bíróság azonban ítéletének indokolásában az ez irányú kérelmét meg sem említette, megsértve ezzel a Pp. 239. §-a alapján alkalmazandó 221. §-ában írt indokolási kötelezettségét, valamint a Pp. 215. §-ában előírt kötelezettségét.
A kifizetés feltételei tekintetében az elsőfokú bíróság döntését kérte elfogadni. Hivatkozott arra, hogy a 11.710/1948. Korm. rendelet végrehajtása tárgyában kiadott 5.795/1948. IV. a. PM számú rendelet 3. §-ának (3) bekezdése akként rendelkezett, hogy aki a búzakötvényt az eredeti szerzőtől halálesetre szóló jogügylettel szerezte, annak csatolnia kell mind az eredeti szerzésre vonatkozó községi bizonyítványt, mind a további szerzés megfelelő igazolását. A kötvények ellenértékének kifizetését tehát a jogszabályok meghatározott feltételek teljesítéséhez kötötték. Az eredeti szerzést igazoló községi bizonyítvány és a további szerzést bizonyító igazolások bemutatása együttes feltétele volt a kötvények kifizetésének. A két együttes feltétel közül a felperes a további szerzést ugyan igazolta, de az eredeti szerzést igazoló községi bizonyítványt csatolni nem tudta, így a feltételek egyikének teljesülése hiányában a kereseti követelése alaptalan.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Alappal sérelmezte az alperes, hogy a másodfokú bíróság azzal a fellebbezési ellenkérelmében előadott védekezésével, miszerint a 11.710/1948. Korm. sz. rendelet 1. §-ának (1) bekezdésében írt 10 éves fizetési határidő jogvesztő határidőként került megjelölésre és emiatt sem tartozik megfizetni a felperesnek a kötvényben írt követelést, érdemben nem foglalkozott és ezzel megsértette a Pp. 221. §-ában foglalt rendelkezéseket. Ez a jogszabálysértés azonban az ügy mikénti elbírálására nem volt kihatással. A 11.710/1948. Korm. rendelet 1. §-ának (1) bekezdésében írt 10 éves határidő elmulasztása a felperes részéről nem járt jogvesztéssel. Sem az 1945. évi X. törvény, sem a kötvény kibocsátásáról szóló 6.620/1946. ME rendelet nem tartalmazott arra nézve rendelkezést, hogy a lejáratkor beváltásra be nem mutatott kötvény tulajdonosa elveszíti a kötvényben foglalt jogát, ilyen korlátozás magában az értékpapírban sem került feltüntetésre, és erről a 11.710/1948. Korm. sz. rendelet sem rendelkezett. Ezek a jogszabályok nem a kötvények bemutatására szabtak határidőt, hanem azt írták elő, hogy a kötvényeket a Magyar Államnak mely időpontig kell beváltania, tehát az államra nézve tartalmaztak kötelezettségeket. A 6.620/1946. ME rendelet 4. §-ának (1) bekezdése a kötvények beváltásának határidejét fix határidőben, 1948. december 31-ében állapította meg. E határidőt módosította a lejáratot megelőzően a 11.710/1948. Korm. rendelet, amelynek 1. §-a (1) bekezdése értelmében a kötvények 1949. január 1-jétől számított 10 év alatt kerülnek beváltásra oly módon, hogy az évenként beváltásra kerülő kötvények sorszámát sorsolás útján állapítják meg. A 10 év lejárta előtt csak azoknak a kötvényeknek a birtokosa igényelhette a kifizetést, amelyeknek sorszáma kisorsolásra került, a többi kötvény birtokosának meg sem nyílt az igénye a kötvényben írt követelésre. Jogvesztés hiányában a követelés megszűnésére a polgári jog általános szabályai az irányadóak. A követelés bíróság előtt való érvényesítését a 13.110/1948. (XII. 24.) Korm. r. kizárta. Ennek hatályon kívül helyezésére 1987. december 31-ével került sor, így az igény 1988. január 1-jétől bíróság előtt érvényesíthetővé vált. A Ptk. hatálybalépéséről szóló 1960. évi 11. tvr. 75. §-ának (1) bekezdése szerint a tvr. eltérő rendelkezése hiányában a Ptk. rendelkezéseit a hatálybalépése (1960. május 1.) előtt keletkezett jogviszonyokból eredő és jogerős határozattal még el nem bírált jogokra és kötelezettségekre is alkalmazni kell. A tvr. a perbe hozott jogviszonyra eltérő rendelkezést nem tartalmazott. A kötvényben foglalt követelés hiteljogviszonyból ered, tehát kötelmi igény. A kötvény kibocsátója arra vállal kötelezettséget, hogy a kötvény birtokosának a kötvényben írt időben és módon fizetést fog teljesíteni. A perbeli kötvény adósa a Magyar Állam a tartozást legkésőbb 1959. január 1-jéig lett volna köteles visszafizetni. A beváltás elmulasztásának nincs kötelem szüntető hatása. A kötelmet az erre irányuló szerződés, a teljesítés, a követelésnek a hitelező részéről történő elengedése, illetőleg az igény érvényesíthetőségét az elévülés szünteti meg, a perbeli esetben azonban egyik követelést megszüntető ok sem állt fenn. Az alperes a fizetést a kötvényben, illetőleg a jogszabályokban írt határidőben elmulasztotta, ezzel beálltak a kötelezetti szerződésszegés jogkövetkezményei. Az a körülmény, hogy a felperes, illetve jogelődje 2004-ig fizetés végett a birtokában lévő kötvényt nem mutatta be, csupán az alperes késedelmi kamatfizetési kötelezettségét befolyásolja.
Jogsértés nélkül állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felperesnek kötvény bemutatásán túl egyéb igazolásokat nem kellett csatolnia a fizetés teljesítéséhez. A bemutatóra szóló értékpapír azt legitimálja, akinek a birtokában van, a kötelezett minden további feltétel nélkül köteles az abban foglaltakat a bemutatónak teljesíteni. Utóbb a 11.710/1948. Korm. rendelet 2. §-a a kisorsolt kötvények kifizetése tekintetében korlátozásokat vezetett be, a bemutatóra szóló értékpapírok beváltását igazolások benyújtásához kötötte, valójában a kötvény tulajdonjogának igazolását írta elő. A rendelet 3. §-ának (1) bekezdésében írt jogvesztés annak szövegezése szerint csak akkor következett be, ha a kisorsolt kötvény birtokosa a tulajdonjogának igazolása nélkül nyújtotta be azt kifizetésre. Az 5.795/1948. IV. a. PM rendelet 2-5. §-a pedig kifejezetten az 1948. december hónapban kisorsolt kötvények kifizetésére tartalmazott rendelkezéseket. Ezt támasztja alá, hogy a nem eredeti kötvényszerzőnek a kötvény tulajdonjoga megszerzésének módját 1948. december 15-éig kellett igazolnia. [A rendelet 2. §-a (2) bekezdésnek b) pontja.] Arra viszont nem tartalmaz rendelkezést, hogy az 1948. december 15-e után történő nem eredeti vagy haláleset következtében való szerzés esetén mi a követendő eljárás.
Bár a kötvény kifizetése 1959. január 1-jén esedékessé vált, az igény csak 1988. január 1-jétől volt bírósági úton érvényesíthető. Az igény érvényesítésének időpontjában nem voltak már hatályban a kifizetést a tulajdonjog igazolásához kötő 11.710/1948. Korm. rendelet rendelkezései. Azok a korlátozások, amelyek a bemutatóra szóló értékpapír birtokosának történő fizetést akadályozták, időközben megszűntek, ezért az alperes az értékpapír tartalmának megfelelően volt köteles a felperesnek teljesíteni.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős, érdemben helyes ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése szerint hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. IX. 21.857/2006.)
1
A 86/1987. (XII. 29.) MT rendelet hatályon kívül helyezte, de a határozat körébe tartozó jogvitákban irányadóak.
2
A 86/1987. (XII. 29.) MT rendelet hatályon kívül helyezte, de a határozat körébe tartozó jogvitákban irányadóak.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás