Műveletek

Akadálymentes nézet Bezárás
  • Tartalom

306/B/2007. AB határozat

306/B/2007. AB határozat*

2009.10.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t :
1. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 16. § (1) bekezdés k) pontja és 39. § (2) bekezdése – az Alkotmány 13. § (1) bekezdése, 66. § (2) bekezdése, 67. § (1) és (2) bekezdése és 70/J. §-a tekintetében fennálló – alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 16. § (1) bekezdés k) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló – az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése, 70/E. §-a és 70/I. §-a sérelmére alapított – indítványt elutasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 39. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló – az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése, 70/E. §-a és 70/I. §-a sérelmére alapított – indítvány tekintetében az eljárást megszünteti.
4. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 39. § (3)–(6) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
5. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény végrehajtásáról szóló 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet 9. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
6. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 16. § (1) bekezdés k) pontja 2007. április l-jét megelőzően hatályos szövegének visszaállítására irányuló indítványt visszautasítja.
I n d o k o l á s
I.
1. A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 16. § (1) bekezdésének a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló 2006. évi CXXI. törvény (a továbbiakban: Kvt.) 14. § (2) bekezdésével módosított Tbj. k) pontja és 39. § (2) bekezdése utólagos normakontrolljára két indítvány érkezett, továbbá az egyik indítványozó a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény végrehajtásáról szóló 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: TnyR.) alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését is kérte.
Az Alkotmánybíróság az indítványokat – az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.; a továbbiakban: Ügyrend) 28. § (1) bekezdése alapján – egyesítette, és egy eljárásban bírálta el.
Az egyik indítványozó kiegészített beadványában a Tbj. 16. § (1) bekezdés k) pontja, 39. § (2)–(6) bekezdése, valamint a TnyR. 9. §-a alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Előadta, hogy a módosítást megelőzően a Tbj. 5. § (1)–(2) bekezdésében meghatározott biztosítottaknak és a 16. § (1) bekezdés a)–j) pontja szerinti egészségügyi szolgáltatásra jogosultaknak a minimálbér 30 százalékát meg nem haladó jövedelemmel rendelkező közeli hozzátartozói is a Tbj. 16. § (1) bekezdés k) pontja alá tartoztak, így egészségügyi szolgáltatási járulék (a továbbiakban: járulék) fizetésére nem voltak kötelesek. A Kvt. által a Tbj. 16. §-a helyébe léptetett új szabály folytán szűkült az egészségügyi szolgáltatásra jogosultak köre, ezzel sérült az Alkotmány 70/I. §-a, mert „ha valaki egészségügyi szolgáltatást akar igénybe venni, akkor megállapodást kell kötnie, (...) amely egy munkanélküli személy részére (...) nem a jövedelmi viszonyok szerinti közteherviselést jelent.” Hozzátette, hogy járulékot „nem kötelező fizetni és akkor nem sérül a 70/I. §, viszont akkor sérül a szociális biztonsághoz való jog,” az Alkotmány 70/D. §-a és 70/E. §-a, mert a munkanélküli személy nem jut hozzá az egészségügyi ellátáshoz. Az indítványozó szerint az eltartó a (saját jogú) járulék fizetésével megalapozza az eltartott egészségügyi szolgáltatásokra való jogosultságát, így az eltartottja után fizetendő járuléktehernek a „drasztikus felemelése méghozzá annál nagyobb mértékben, minél több eltartottról gondoskodik” diszkriminatív, az Alkotmány 70/A. §-át sérti. A jogalkotó a járulékot nem fizetőket „bűnösnek” tekinti, amely az Alkotmány 57. § (2) bekezdésébe ütközik.
Kérte e rendelkezés tekintetében „az eredeti állapot visszaállítását.”
A Tbj. 39. § (2)–(6) bekezdését azért tartotta az előbb felsorolt alkotmányos rendelkezésekbe ütközőnek, mert „aki semmiféle módon nincs benne az egészségügyi szolgáltatásra jogosultak körében, az köteles fizetni,” míg a TnyR. kifogásolt rendelkezése kapcsán azt adta elő, hogy „a fenti logikából következően” alkotmányellenes.
A másik indítványozó módosított indítványában a Kvt. 14. § (2) bekezdése vonatkozó szövege „és ezzel” a Tbj. 16. § (1) bekezdés k) pontja, valamint 39. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. A rendelkezéseket egymásra vetítetten értelmezve kifejtette, hogy sértik az Alkotmány 13. § (1) bekezdését, 66. § (2) bekezdését, 67. § (1) és (2) bekezdését , 70/A. § – értelemszerűen – (1) bekezdését, 70/E. §-át, 70/I. §-át és 70/J. §-át.
A Tbj. 16. § (1) bekezdés k) pontja azáltal, hogy a közeli hozzátartozó nem szerepel az egészségügyi szolgáltatásra jogosultak között, illetőleg a 39. § (2) bekezdése, amely szerint az előbbi – mint nem biztosított és egészségügyi szolgáltatásra sem jogosult – személy köteles járulék fizetésére, sérti a közteherviselés elvét és a tulajdonhoz való jogot, mert lényegesen „szűkebb körű társadalombiztosítást jelent” az eltartó terhei növekedéséhez viszonyítva. Így az eltartó egyrészt saját jövedelme után fizet egészségügyi szolgáltatási járulékot, másrészt a közeli hozzátartozója után is kénytelen fizetni, így a járulékteher növekedése hátrányosan különbözteti meg az ilyen családfenntartót más eltartóktól, vagy a hivatásos nevelőszülőktől. Egyben – álláspontja szerint – a szabályozás „többször adóztatja meg ugyanazt a jövedelmet”, és csak a „hatóságilag igazoltan mélyszegénységben élő családok” esetében mentesíti az eltartottat a járulékfizetés alól. Ez a családok anyagi ellehetetlenülését eredményezi, amelynek következtében az abban nevelkedő kiskorú gyermekek szociális biztonsághoz való joga, valamint az anyáknak, a gyermekeknek és a szülőknek az Alkotmány 66. § (2) bekezdésében, 67. § (1) és (2) bekezdésében, illetőleg 70/J. §-ában biztosított joga sérül.
2. A Tbj. 39. § támadott (2) bekezdése helyébe az egyes adótörvények módosításáról szóló 2007. évi CXXVI. törvény 236. §-a új rendelkezést léptetett. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az utólagos normakontrollra irányuló vizsgálatot a régi helyébe lépő új szabályozás tekintetében akkor folytatja le, ha az tartalmilag a korábbival azonos és ezáltal azonos a vizsgálandó alkotmányossági probléma. [137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.; 138/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 579, 581.; 1425/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 844, 845.] Tekintettel arra, hogy a Tbj. 39. § (2) bekezdése lényeges tartalmában azonos a korábbival, így az indítványozók által felvetett alkotmányossági probléma változatlanul fennáll. Ezért az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálatot a hatályos szabályozás tekintetében végezte el.
II.
Az Alkotmánybíróság az indítvány elbírálásánál a következő jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe:
1. Az Alkotmány vonatkozó rendelkezései:
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.”
„57. § (2) A Magyar Köztársaságban senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg.”
„66. § (2) A Magyar Köztársaságban az anyáknak a gyermek születése előtt és után külön rendelkezések szerint támogatást és védelmet kell nyújtani.”
„67. § (1) A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges.
(2) A szülőket megilleti az a jog, hogy a gyermeküknek adandó nevelést megválasszák”.
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
„70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez.
(2) Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg.”
„70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.
(2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg.”
„70/I. § Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni.”
„70/J. § A Magyar Köztársaságban a szülők, gondviselők kötelesek kiskorú gyermekük taníttatásáról gondoskodni.”
2. A Tbj. támadott rendelkezései:
„16. § (1) Egészségügyi szolgáltatásra jogosult – az e törvény szerint biztosított, illetőleg a 13. § szerint egészségügyi szolgáltatásra jogosult személyeken túl – az, aki (...)
k) a reá irányadó nyugdíjkorhatárt betöltötte és jövedelme nem éri el a minimálbér 30 százalékát, (...)”
„39. § (2) Az a belföldi személy, aki nem biztosított és egészségügyi szolgáltatásra a 16. § (1) bekezdésének a)–p) és s)–t) pontja, valamint a 13. § szerint sem jogosult, köteles a 19. § (4) bekezdésében meghatározott egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetni.”
III.
Az indítványok nem megalapozottak.
1. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint, „ha az indítványozó egy új rendelkezés tartalmának alkotmányellenességét állítja, akkor az Alkotmánybíróság nem az új rendelkezést hatályba léptető, hanem a módosítás révén az új rendelkezést magába foglaló (inkorporáló) jogszabály alkotmányellenességét vizsgálja meg.” [8/2003. (III. 14.) AB határozat, ABH 2003, 74, 81.; 11/2003. (IV. 9.) AB határozat, ABH 2003, 153, 160.; 1/2004. (XII. 8.) AB határozat, ABH 2004, 679, 683.; 28/2005. (VII. 14.) AB határozat, ABH 2005, 290, 297.] Az Alkotmánybíróság erre tekintettel a jelen ügyben a módosított törvényi rendelkezésekre nézve folytatta le az alkotmányossági vizsgálatot.
2. Az indítványozók a Tbj. 39. § (2) bekezdését nem önmagában, hanem csak a 16. § (1) bekezdés k) pontjával összefüggésében támadták, mert a közeli hozzátartozók egy csoportja azáltal vált járulékfizetésre kötelezetté, hogy utóbbi rendelkezés nem sorolja fel e személyeket az egészségügyi szolgáltatásra jogosultak körében.
Az Alkotmánybíróság számos határozatában vizsgálta a Tbj. 39. § (2) bekezdésének alkotmányosságát, ezért elsőként abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy az indítvány tárgya nem minősül-e „ítélt dolognak”. Az Ügyrend 31. §-ának c) pontja szerint az eljárás megszüntetésének van helye, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) – ezen belül – azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértést megállapítani („ítélt dolog”).
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítványban felvetett kérdés akkor res iudicata, ha az újabb indítványt ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan azonos okból vagy összefüggésben terjesztik elő, mint egy korábban elbírált ügyben. (1620/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 972, 973.) Ha az újabb indítványt más okra, más alkotmányossági összefüggésre alapítják, az Alkotmánybíróság az újabb indítvány érdemi vizsgálatába bocsátkozik. [35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 200, 212.; 17/1999. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1999, 131, 133.; 5/2002. (II. 22.) AB határozat, ABH 2002, 78, 81.]
A Tbj. 39. § (2) bekezdését a jelen ügyben felvetett összefüggésében az Alkotmánybíróság az 1061/B/2007. AB határozatában (a továbbiakban: Abh1.) vizsgálta, és az indítványt elutasította. Megállapította, hogy a járulék fizetési kötelezettség az egészségügyi szolgáltatásra jogosultság ellentételezése, és nem sérti az Alkotmány 70/I. §-át az, hogy az eltartott személyek is kötelesek meghatározott járulékot fizetni. „Az indítványozó azon hivatkozása, hogy amennyiben az eltartó személy teljesíti az eltartottat terhelő fizetési kötelezettséget saját egészségbiztosítási járulékkal már csökkentett – jövedelméből, akkor ez ismételt járulékfizetési kötelezettséget jelent, nem tekinthető megalapozottnak. A Tbj. alapján a biztosítottat és az eltartottat külön-külön terheli fizetési kötelezettség, amelynek az a megfontolás az alapja, hogy a társadalombiztosítás költségei fedezetéhez – bizonyos kivételekkel – mindenkinek hozzá kell járulnia. Az a tény, hogy adott esetben egy eltartott helyett a róla gondoskodó eltartó fizeti meg a Tbj. 39. § (2) bekezdésében előírt járulékot, semmiképpen nem értelmezhető úgy, hogy a jogalkotó írt elő az eltartó számára többszörös fizetési kötelezettséget.” (ABK 2009. január, 76, 78.) Az Alkotmánybíróság nem találta a rendelkezést az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe ütközőnek sem: a Tbj. 39. § (4) bekezdése lehetővé teszi ugyan, hogy a járulékfizetést a nem biztosított és egészségügyi szolgáltatásra sem jogosult személy helyett annak hozzájárulásával más személy vagy szerv is teljesítse, ezt azonban nem teszi kötelezővé. „Az indítványozó állításával ellentétben nincs tehát szó arról, hogy a törvény az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság megszerzését bárki számára csak kétszeres járulékfizetés mellett tenné lehetővé. Önmagában az a tény, hogy a Tbj. 39. § (2) bekezdése alapján fennálló fizetési kötelezettséget adott esetben az érintett személy helyett – rá tekintettel – az őt eltartó közeli hozzátartozó teljesíti, többszörös járulékfizetési kötelezettségnek nem tekinthető: egy adott személy után egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére vonatkozó kötelezettség csak egyszer áll fenn. A jogalkotó nem alkalmaz eltérő szabályokat azokra, akik közeli hozzátartozójukról gondoskodnak, azokkal szemben, akiknek ilyen eltartott személyek nem élnek a háztartásukban, ugyanis a támadott előírás az eltartók fizetési kötelezettségéről egyáltalán nem rendelkezik.” (ABK 2009. január 76, 78.)
A 197/B/2002. AB határozat (a továbbiakban: Abh2.) elutasította azt az indítványt, amely a Tbj. 39. § (2) bekezdésének alkotmányellenességét az Alkotmány 70/E. §-ára alapította. Megállapította, hogy az állam szociális gondoskodása nem vonatkozik az e körbe tartozó minimumon túlmutató szociális intézkedések minőségére. A Tbj. által kialakított szabályozással létrehozott kötelező biztosítás alapján válik teljessé az egészségügyi szolgáltatások igénybevételének garantálása. (ABH 2007, 1389, 1395–96.)
A fenti két határozatban elbírált alkotmányossági kérdések tekintetében „ítélt dolog” esete áll fenn, ezért az Alkotmánybíróság az eljárást a Tbj. 39. § (2) bekezdésének az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésére, 70/E. §-ára és 70/I. §-ára alapított alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az Ügyrend 31. § c) pontja alapján megszüntette.
3. Az indítványozók a Tbj. 16. § (1) bekezdésének k) pontját a jövedelemmel nem rendelkező, eltartott személyek vonatkozásában azért tartották alkotmányellenesnek, mert mentességük hiányában nekik, vagy helyettük másnak járulékot kell fizetnie.
Az Alkotmánybíróság az Abh1–2.-ben a Tbj. 39. § (2) bekezdésének vizsgálatánál figyelemmel volt arra is, hogy e rendelkezés alapján a járulékfizetési kötelezettség olyan jövedelem, kereset nélküli személyeket terhel, akik nem jogosultak egészségügyi ellátásra, így e határozatokban felhozott érvek irányadók a Tbj. 16. § (1) bekezdés k) pontja alkotmányosságának megítélésénél. Ennek alapján az Alkotmánybíróság e rendelkezésnek az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésére, 70/E. §-ára és 70/I. §-ára alapított alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasította.
4. Az egyik indítványozó a Tbj. támadott rendelkezései alkotmányellenességét azzal indokolta, hogy az eltartó (családfő) anyagi terheinek növekedése olyan mértékű, hogy az anyák, a gyermekek, illetőleg a szülők jogainak a sérelmét [az Alkotmány 66–67. §-a, 70/J. §-a] eredményezi. Véleménye szerint ugyanezen indokból sérül az Alkotmány 13. § (1) bekezdése is.
Bár a támadott rendelkezések – és a Tbj. 39. § (4) bekezdése – nem tartalmazzák az eltartó fizetési kötelezettségét, a közeli hozzátartozó esetében nyilvánvalóan ő vállalhatja át a – jelenleg havi 4500 Ft összegű – járulék fizetését. A Tbj. 5. §-a nevesíti a biztosítottakat, amelynek lényege, hogy kiterjed valamennyi munkát végző személyre, míg a saját jövedelemmel nem rendelkezők közül ide tartozik a c) pont szerint a tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató tanuló, továbbá a d) pont biztosítottnak tekinti az álláskeresési támogatásban részesülő (munkanélküli) személyt. A Tbj. 16. § (1) bekezdése a biztosítottakon és a Tbj. 13. §-ában megjelölt személyeken túl az egészségügyi szolgáltatásra jogosultaknak egy további körét határozza meg, akik biztosítási kötelezettséggel ugyan nem rendelkeznek, de egészségügyi szolgáltatásuk fedezetét a Tbj. 39. § (1) bekezdése értelmében a központi költségvetés járulékfizetéssel és az egészségügyi hozzájárulás bevételeinek átutalásával biztosítja. E rendelkezés több olyan csoportot is bevon a jogosultsági körbe, amelyhez tartozók keresettel nem rendelkeznek. Ide tartozik többek között a táppénzben, terhességi-gyermekágyi, gyermekgondozási díjban, segélyben, az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásaiban, különböző jogcímeken járadékokban, szociális ellátásban részesülő személy, a kiskorú, valamint a nappali rendszerű oktatási rendszerben tanulmányokat folytató nagykorú, hajléktalan, végül a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 54. §-a alapján szociálisan rászorult személy.
Utóbbi szabályban foglaltakat is figyelembe véve az eltartó olyan – a fentiek értelmében sem biztosítottnak, sem egészségügyi szolgáltatásra jogosultnak nem tekinthető – nagykorú eltartott helyett vállalhatja át a Tbj. 39. § (4) bekezdése alapján a járulék fizetését, akinek a családjában az egy főre jutó havi jövedelem az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 120%-át, illetőleg egyedülélő esetében 150%-át nem haladja meg, és családjának vagyona nincs.
Erre tekintettel a Tbj.-nek ezen eltartottakat (is) járulékfizetésre kötelező, valamint – járulékfizetés nélkül – egészségügyi szolgáltatásra jogosultságot biztosító szabályai még hatásukban sem állnak közvetlen tartalmi összefüggésben az Alkotmánynak a tulajdonhoz való jog, a gyermekes anyák védelmére, a gyermekek jogaira és a szülők kötelezettségére vonatkozó szabályaival.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi. [985/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 652, 653–654.; 32/2000. (X. 20.) AB határozat, ABH 2002, 215, 220.; 19/2004. AB határozat, ABH 2004, 312, 343.] Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság ezt az indítványi részt elutasította.
5. Az Alkotmány 70/D. §-a a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogot garantálja, melyet az állam az orvosi ellátás megszervezésével biztosít. A lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog nem alanyi jogként értelmezhető, az az Alkotmány 70/D. § (2) bekezdésében foglalt állami kötelezettségként fogalmazódik meg, amely magában foglalja azt a kötelezettséget, hogy a törvényhozó a testi és lelki egészség bizonyos területein alanyi jogokat határozzon meg. [54/1996. (XI. 30.) AB határozat, ABH 1996, 173, 186–187.] Ezen alkotmányi rendelkezés és a Tbj.-nek a biztosítási jogviszony nélkül is egészségügyi szolgáltatásra jogosultságot meghatározó 16. § (1) bekezdés k) pontja között alkotmányjogilag értékelhető összefüggés nem állapítható meg.
Ugyancsak nem áll összefüggésben a támadott rendelkezés az ártatlanság vélelmét kimondó alkotmányi rendelkezéssel.
Ezért az Alkotmánybíróság ebben a vonatkozásban elutasította az indítványt.
IV.
1. Az első indítványozó nem támasztotta alá, hogy a Tbj. 39. § (2)–(6) bekezdése, illetőleg a TnyR. 9. §-a miért sérti az Alkotmány felhívott rendelkezéseit, míg a másik indítvány az Alkotmány 13. § (1) bekezdésével összefüggésben nem tartalmazott indokot.
Az indítvány e tekintetben nem felel meg az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 22. § (2) bekezdése által támasztott tartalmi követelményeknek, amely szerint annak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az Alkotmánybíróság arra is rámutatott, hogy nem elegendő az Alkotmány egyes rendelkezéseire hivatkozni, az indítványban meg kell indokolni, hogy az Alkotmány egyes felhívott rendelkezéseit a megsemmisíteni kért jogszabály miért és mennyiben sérti. (472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.; 494/B/2002. AB végzés, ABH 2002, 1783, 1784.) E tartalmi követelmény hiányában az indítvány ebben a vonatkozásban érdemben nem bírálható el, ezért azt az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. § d) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2009. október 20.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

 

 

Dr. Balogh Elemér s. k.,

Dr. Holló András s. k.,

 

előadó alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

 

Dr. Kiss László s. k.,

Dr. Kovács Péter s. k.,

 

alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

 

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

Dr. Lévay Miklós s. k.,

 

alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

Dr. Trócsányi László s. k.,

alkotmánybíró
*

A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.

  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére