KÜ BH 2007/32
KÜ BH 2007/32
2007.01.01.
A bontás elrendelése jogszerű, ha az építtető nem tudja igazolni építési jogosultságát (46/1997. KTM rendelet 35. §, 17. §).
Az alperesi beavatkozó társasház 1998. szeptember 17. napján tartott közgyűlésen döntött a tetőfelújítás elvégzéséről, melynek érdekében 1998. november 11. napján vállalkozási szerződést kötöttek. A felperesek a társasház tetőterében lévő, önkormányzat tulajdonában lévő lakás bérlői. A felperesek – a bérbeadó és a tulajdonostársak hozzájárulása nélkül – a tetőtér felújítása során 4 db tetőtéri ablakot építettek be.
A tetőtéri lakás átalakításával és a 4 db tetőtéri ablak beépítésével kapcsolatos fennmaradási engedélyezési eljárásban az elsőfokú építésügyi hatóság megismételt eljárásban a fennmaradási engedélyt nem adta meg, és kötelezte a felpereseket a tetőtéri ablakok elbontására azzal, hogy építési engedély nélkül, a tulajdonosok hozzájárulása nélkül építették meg.
A felperesek fellebbezésükben arra hivatkoztak, hogy nem ők, hanem a beavatkozó volt az építtető, a lakók az építkezésről tudtak, az ellen nem tiltakoztak. A vállalkozási szerződés is tartalmazza a tetőtéri ablakok átalakítását. Az eredeti állapot helyreállítása lehetetlen.
Az alperes 2003. szeptember 9. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A helyszíni szemle adatai, a becsatolt iratok (alaprajz, vállalkozási szerződés) alapján megállapította, hogy a társasház nem tervezte a tetőtéri ablakok beépítését, annak építői a felperesek voltak, a tulajdonosok hozzájárulásának hiányában fennmaradási jogosultsággal nem rendelkeznek.
A felperesek keresetükben megismételték a fellebbezésükben előadottakat, kiegészítve azzal, hogy mind a tulajdonos önkormányzat, mind a társasház lakói tudtak az építkezésről, azt nem kifogásolták.
Az alperes és az alperesi beavatkozó a kereset elutasítását kérték azzal, hogy nem járultak hozzá a tetőtéri ablakok építéséhez és fennmaradásához.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában hivatkozott az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 47. § (1) bekezdés b) pontjára, mely szerint az építésügyi hatóság elrendelheti a szabálytalan építkezés esetében az építést megelőző állapot helyreállítását. A 48. § (1) bekezdése alapján, ha az építményt, építményrészt szabálytalanul építették meg, az építésügyi hatóság arra – az építtető vagy az ingatlannal rendelkezni jogosult kérelme alapján – fennmaradási engedélyt ad, ha a 18-19. §-okban és a 31. §-ban meghatározott feltételek fennállnak vagy megteremthetők, és az építtető az építési jogosultságát igazolja. A (7) bekezdés alapján pedig az építésügyi hatóság, ha a fennmaradási engedély nem adható ki, elrendeli annak lebontását.
Az egyes építményekkel, építési munkákkal és építési tevékenységekkel kapcsolatos építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokról szóló 46/1997. (XII. 29.) KTM rendelet (a továbbiakban: R.) 35. § (2) bekezdése értelmében a fennmaradási engedély iránti kérelemhez mindazokat a mellékleteket csatolni kell, amelyek az építési engedély iránti kérelemhez szükségesek lettek volna. A R. 17. § a) pontja értelmében pedig az építési engedély iránti kérelemhez mellékelni kell az építtető építési jogosultságát igazoló okiratot.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló okiratokból megállapította, hogy a felperesek nem bizonyították, hogy a tetőtéri ablakokat az alperesi beavatkozó építette volna. Sem a vállalkozási szerződésben, sem a költségvetésben a tetőtéri ablakok elhelyezése nem szerepel. A felperesek nem kérték a bérbeadó és a tulajdonostársak hozzájárulását az építkezéshez. A tulajdonostársak, és az önkormányzat is tudott a szabálytalan építkezésről, annak megakadályozására nem tett semmit, de ez az ügy érdemére nem hat ki. A felperesek nem tudták igazolni az építési (fennmaradási) jogosultságukat, így az építési munka nem tehető szabályossá, a bontás elrendelése nem ütközött jogszabályba.
Az elsőfokú bíróság elutasította a felperesek igazságügyi szakértő kirendelésére vonatkozó bizonyítási indítványát, mivel tulajdonosi hozzájárulás hiányában a fennmaradás még akkor sem lenne engedélyezhető, ha a felperesek által alkalmazni kívánt megoldás egyébként építészetileg elfogadható lenne.
A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet azzal, hogy az megsértette a Pp. 163., 177., 207. §-ait, valamint az Étv. és a R. rendeletét. A megismételt eljárásban az elsőfokú építésügyi hatóság nem tett eleget a másodfokú határozatban foglaltaknak, és nem vizsgálta, hogy a tetőfelújítás során végeztek-e engedélyhez kötött kivitelezési munkákat. Álláspontja szerint iratellenes, hogy az ablakok kialakítását nem a beavatkozó társasház rendelte meg. A felperesek csak az anyagköltség előlegezését vállalták. A tulajdonosok ráutaló magatartással tudomásul vették az ablakok kialakítását. Az eredeti állapot helyreállítása lehetetlen. A bíróság indokolatlanul utasította el a szakértő kirendelése iránti indítványt.
Az alperesi beavatkozó a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta azzal, hogy az ügy iratai alapján egyértelműen megállapítható, hogy a felperesek voltak a tetőtéri ablakok építtetői, ehhez a társasház nem járult hozzá.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperesek a felülvizsgálati kérelmükben részben az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást, illetve a bizonyítékok mérlegelését támadták. A felülvizsgálati eljárásban – annak rendkívüli perorvoslati jellegére tekintettel – a tényállás módosítására, a bizonyítékok újraértékelésére, illetve felülmérlegelésére csak abban az esetben van mód, ha a jogerős ítéletet hozó bíróság tényállást egyáltalán nem állapított meg, vagy a megállapított tényállás iratellenes tartalmú, illetve a bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül mérlegelte. A Legfelsőbb Bíróság jogi megítélése szerint azonban az elsőfokú bíróság a fenti hibáktól mentesen állapította meg ítéletének alapjául szolgáló tényállást, és a bizonyítékok körében sem állapítható meg az okszerűtlen mérlegelés.
A rendelkezésre álló iratokból bizonyíthatóan nem állapítható meg, hogy a perben vitatott tetőtéri ablakokat az alperesi beavatkozó kívánta volna megépíteni, illetve hogy ő építette meg. Erre vonatkozóan sem a vállalkozási szerződésben, sem a költségvetésben adat nem szerepel, és az építkezés során keletkezett iratokból sem állapítható meg, hogy az alperesi beavatkozó erre esetleg később megrendelést adott volna a vállalkozónak. Ebből következően pedig a felperesek nem tudták bizonyítani, hogy az alperesi beavatkozó lett volna e körben az építtető.
Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság a bizonyítékok okszerű mérlegelésével állapította meg, hogy a felperesek voltak a vitatott tetőtéri ablakok építtetői. A R. 35. § (2) bekezdése értelmében pedig a fennmaradási engedély iránti kérelemhez is csatolni kell mindazokat a mellékleteket, amelyek az építési engedély iránti kérelemhez szükségesek lettek volna. A R. 17. § a) pontja alapján pedig az építési engedély iránti kérelemhez mellékelni kell az építtető építési jogosultságát igazoló okiratot.
A felperesek a társasházban nem voltak tulajdonostársak, hanem a tetőtéri önkormányzati tulajdonban álló lakás bérlői voltak. Építési jogosultságuk igazolásához mindenképpen szükséges lett volna részben a tulajdonos önkormányzat, részben pedig a társasház többi tulajdonosának írásbeli hozzájáruló nyilatkozata. Téves felpereseknek azon hivatkozása, hogy ezen jogosultságot igazoló okiratot helyettesítheti a tulajdonosok ráutaló magatartása. A R. 17. § a) pontja értelmében egyértelműen a tulajdonosok írásbeli nyilatkozatára lett volna szükség, amellyel a felperesek nem rendelkeztek. Az Étv. 48. § (1) bekezdése alapján is szükséges az építtető építési jogosultságának igazolása. Ezen igazolás megléte pedig jogkérdés és nem olyan műszaki szakmai kérdés, amelyre szakértő kirendelésére lenne szükség. Ezért az elsőfokú bíróság indokoltan utasította el a felperesek szakértő kirendelése iránti indítványát.
Mivel a felperesek az építési jogosultságukat nem tudták igazolni, így az Étv. 48. § (7) bekezdése alapján a fennmaradási engedély nem volt megadható, így jogszerű volt a lebontás elrendelése.
(Legf. Bír. Kfv. II. 39.286/2005. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás