BÜ BH 2007/327
BÜ BH 2007/327
2007.10.01.
Előre kitervelten és különös kegyetlenséggel követi el az emberölést, aki az ölési cselekményt már korábban elhatározza, a sértett ellenállását altatóval erőtlenné teszi, majd a fejére mért tizenöt kalapácsütés után késsel, két jelentős erejű, a gerinccsigolyát részben átmetsző szúrást ejt a már több sebből vérző sértetten [Btk. 166. § (1) bek., (2) bek. a) és d) pont]
I. A megyei bíróság a 2004. május 25-én hozott ítéletében a terhelt bűnösségét különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében állapította meg, ezért őt 10 évi fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte.
Az ítélőtábla a 2005. február 16-án kelt és jogerős ítéletében az elsőfokú határozatot megváltoztatta, a terhelt cselekményét előre kitervelten és különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettének minősítette, és a főbüntetést 12 évre súlyosította.
Az ítéleti tényállás szerint a terhelt 1995-ben, tehát 18 évesen ismerkedett meg az életvitelszerűen Magyarországon élő és mezőgazdasági vállalkozást folytató osztrák állampolgár sértettel, akivel P. községben élt együtt. A sértett a terhelttel folytatott életközösség mellett fenntartotta házasságát a feleségével is, aki ugyanott lakott.
Az idők folyamán a terhelt és az élettársa közötti kapcsolat rendkívül megromlott, a terhelt nehezen viselte az öntörvényű, erőszakos sértett magatartását. A rendkívül rossz élettársi kapcsolat miatt a terhelt szabadulni akart a helyzetéből, s miután erre más utat nem látott, foglalkoztatta a gondolat, hogy élettársát meg kellene ölni. 2003 márciusában felkereste ismerősét, K. A.-t és arra kérte, hogy élettársát ölje meg. Ígérte, hogy ez esetben nem lesz hálátlan. K. A. nem hárította el az ajánlatot, de a rendőrségen beszámolt a terhelt neki tett ajánlatáról. Ekkor a rendőrség K. A.-nak egy diktafont adott, hogy rögzítse a terhelttel folytatott beszélgetéseit. Ez 2003. március végén meg is történt.
2003. április 16-án a terhelt és a sértett gépkocsival üzleti útra indultak. A terhelt az élelmiszeres táskába egy 12,5 cm pengehosszúságú, hegyes, részben fogazott konyhakést tett és magával vitt Eunoctin (altató) tablettákat is. A gépkocsit eleinte a sértett vezette, különböző helyeken megálltak, ügyeiket intézték. Hazafelé tartva vita alakult ki közöttük. Amikor megálltak enni, a terhelt a sértett ivójoghurtjába titokban két darab Eunoctin tablettát tett. Ezután már a terhelt vezetett. 17 óra tájban egy majorsághoz értek, melynek környékén a sértettnek bérbe adott földjei voltak. A kocsiból kilépő sértett az Eunoctin hatására elesett. Amikor felkelt, a terhelttel dulakodott, szorításából azonban a terhelt kiszabadult. Azonnal a csomagtartóhoz ment, kivett onnan egy 223 gramm súlyú kalapácsot, amellyel a sértett fejére ütéseket mért. A sértett megtántorodott, elesett, a terhelt ezután még legalább 15 esetben kis, közepes, illetve nagy erejű ütést mért a fejére. A földre hanyatló sértettre ezt követően az élelmiszeres dobozból kivett konyhakéssel támadt, azzal a felkelni igyekvő sértett nyakába két alkalommal nagy erővel beleszúrt. A nyaki metszés a csigolyák közti porckorongon behatolva megnyitotta a gerincvelő üregét, a keményburkot és átmetszette a gerincvelőt.
A sértett rövid időn belül elvérzett. A terhelt a holttestet az épület sarka közelébe húzta és otthagyta. Az ölés eszközeit visszadobta a gépkocsiba, hazament, otthon azt állította, hogy a sértett ismeretlen osztrák személyekkel elutazott. Később a véres kocsit kitakarította és lemosatta.
A másodfokú bíróság a cselekmény jogi értékelését módosította. Utalt arra, hogy az előre kiterveltség az állandó bírói gyakorlat szerint megállapítható akkor is, ha az elkövető döntő, meghatározó részében kialakítja magában a tett végrehajtásának módját és nem szükséges e minősítő körülményhez a cselekmény minden részletének átgondolása. Tény, hogy a terhelt hosszabb ideje foglalkozott a sértett megölésének gondolatával, kezdetben erre mást akart felkérni, a kiválasztott személlyel erről tárgyalt is. A megbeszélések adatai szerint felvetette a sértettnek altató, nyugtató beadását vagy a kés használatát is. Bár ez a felhívás eredménytelen maradt, s a cselekményt a terhelt maga hajtotta végre, a végrehajtás módjában megjelentek a korábbi tervek elemei is. Tény az is, hogy az Eunoctin tablettát a terhelt a sértett elkábítása céljából titokban tette a sértett italába, s ezt követően egy elhagyatott helyre vitte őt. A cselekmény elkövetése során használt eszközöket már korábban a kocsiba helyezte, magatartása nyomait igyekezett elrejteni, megsemmisíteni. Mindebből a másodfokú bíróság egyértelműen az ölés előre kiterveltségére következtetett.
II. A jogerős másodfokú ítélet ellen a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, melyben részben az előre kiterveltség, mint minősítő körülmény mellőzését és ezzel összefüggésben a büntetés enyhítését kérte, részben sérelmezte, hogy az ügyben eljárt bíróságok a sértett és közötte kialakult viszonyt részleteiben nem értékelték, nem derítették fel a sértett vele szemben tanúsított tűrhetetlen magatartását, és azt, hogy a sértettől semmilyen módon szabadulni nem tudott. Ezzel kapcsolatban kifogásolta, hogy a bizonyítási eljárás során nem került sor azoknak a személyeknek a kihallgatására, akik erről a helyzetről részletesen be tudtak volna számolni. Vélekedése szerint ez okból ténylegesen felderítetlen maradt cselekményének indítéka és annak megítélése nélkül alkalmaztak vele szemben eltúlzottan súlyos büntetést. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság a három kiskorú gyermekkel kapcsolatos anyai kötelezettségét kirekesztette az enyhítő körülmények sorából, jóllehet a gyermekekkel kapcsolatos viszonya büntetésének elviselését nagyban megnehezíti.
A Legfőbb Ügyészség az átiratában hangsúlyozta, hogy az ítéleti tényállást – ezen belül annak hiányosságait – támadó felülvizsgálati érvek értékelése a felülvizsgálati eljárásban kizárt, a minősítést támadó okfejtés pedig alaptalan. A Legfőbb Ügyészség érvelése szerint a megállapított tényállás alapján a cselekmény előre kiterveltségét minden körülmény alátámasztotta, ezért az ítéletben felülvizsgálatra okot adó anyagi jogszabálysértés nincs. A Legfőbb Ügyészség az ítéletek hatályban tartására tett indítványt.
A nyilvános ülésen felszólaló védő a terhelt felülvizsgálati támadását az ölési cselekmény mindkét minősítő körülményére kiterjesztette: vitatta az előre kiterveltség és a különös kegyetlenséggel történt végrehajtás megállapíthatóságát is.
Hangsúlyozta, hogy a táblabíróság határozatának az előre kiterveltség kapcsán adott okfejtése olyan körülményekre hivatkozik, amelyek az elsőfokú határozatban nem, vagy nem az idézett tartalommal szerepelnek. E körben kifogásolta, hogy a másodfokú határozat hivatkozása szerint a terhelt K. A.-val folytatott megbeszélése során ,,említést tett a sértettnek altató, nyugtató beadására is. Felvetette a cselekmény elkövetéséhez a kés használatát is''. Miután a terhelt a sértettnek nyugtatót adott, viszonylag ,,elhagyott helyre vitte őt.'' ,,Cselekménye során a terhelt a korábbi előkészületi magatartása körében említett eszközt használt''. Ezek az ítéleti hivatkozások ellentétesek az elsőfokú határozat ténymegállapításaival. Az irányadó – és a másodfokú eljárásban e tekintetben nem érintett – elsőfokú ítéleti tényállás ugyanis
– nem tartalmazza részleteiben a terheltnek diktafonon rögzített és K. A.-val folytatott telefonbeszélgetése részleteit, így az arra való hivatkozásnak eljárásjogi alapja nincs.
– Nincs az elsőfokú ítéletben olyan ténymegállapítás sem, hogy a terhelt a sértettet egy ,,elhagyott helyre'' vitte, ezzel szemben az szerepel a tényállásban, hogy a majorság közelében a sértettnek bérbe adott földjei voltak, s itt arról akartak meggyőződni, hogy a bérlő műveli-e a földjét.
A másodfokú bíróság tehát a cselekmény minősítésének jogi indokolása során valójában meg nem állapított tényekre alapított következtetést, ekként az e következtetésekből levont anyagi jogi minősítés téves.
Mindezeken túl a védő vitatta a különös kegyetlenséggel történt elkövetés tényét is, vélekedése szerint a bántalmazás módja nem volt kirívóan durva, a sértettnek okozott szenvedés nem volt rendkívül súlyos, halálát végül is egy gyors késszúrás azonnal előidézte. Mindennek alapján a védő a minősítő körülmények mellőzését és a terhelt büntetésének lényeges enyhítését kérte.
A Legfőbb Ügyészség képviselője írásbeli indítványát fenntartotta.
III.A Legfelsőbb Bíróság egyetértett a védő érvelésének az ítélőtáblai határozat részben téves jogi indokolásával kapcsolatos észrevételeivel.
E körben ugyanis a másodfokú határozat ellentétbe került az elsőfokú tényállással, amelynek az iratok tartalma alapján történő kiegészítésére – a meglévő eljárásjogi lehetőség ellenére – nem került sor. Az elsőfokú bíróság eljárásában ismertette a K. A.-val folytatott telefonbeszélgetés tartalmát, ám azt nem foglalta ítéleti tényállásába, így az annak tartalmára történő hivatkozásra eljárásjogi lehetőség nincs [Be. 351. § (1) bek.].
Mindemellett az elsőfokú bíróság határozatával ellentétes ténymegállapításra hivatkozott a táblabíróság a cselekmény helyszínének a terhelt által történő kiválasztásával kapcsolatban is: a tényállásban nem szerepel adat arra vonatkozóan, hogy az adott helyszínre elhagyatottsága miatt vitte a sértettet.
Az ítélőtáblai ítélet ezen hivatkozásai tehát az előre kitervelt elkövetés megállapítása körében érdemben nem voltak értékelhetők.
Ettől függetlenül a Legfelsőbb Bíróság nem látta kétségesnek e minősítő körülmény megállapíthatóságát.
Az elsőbírói ténymegállapítások alapján egyértelmű volt, hogy a terhelt már a cselekmény előtt két héttel komolyan fontolóra vette élettársa megölését, ebbe beavatta ismerősét, segítséget keresett a tett végrehajtásához. Mindez komoly elhatározásra és a tett végbevitelének fontolgatására utaló körülmény.
A cselekmény napján tett üzleti célú útra titokban erős altató hatású gyógyszert vitt magával, bár szóba sem került, hogy otthonukon kívül éjszakáznának, s hogy e gyógyszerre bármelyiküknek szüksége lehetett volna. A gyógyszer előkészítésekor tehát kizárólag az a megfontolás vezethette a terheltet, amely később a tett végrehajtásában megvalósult: a két tabletta erős altatót a sértett italába titokban becsempészve a sértett ellenállását erőtlenné, leküzdhetővé kellett tennie. E mozzanatok kétségtelenül megalapozzák azt a következtetést, hogy a terhelt a sértett megölését elhatározta, a tett végrehajtásához először más személy közreműködését akarta igénybe venni, majd ennek eredménytelensége láttán az ölésre felkészült. Mindez megalapozta a tett előre kiterveltségére vonatkozó anyagi jogi következtetést.
Nem látta vitathatónak a Legfelsőbb Bíróság a cselekmény különös kegyetlenséggel történt végrehajtásának megállapíthatóságát. Az erőtlenné, ellenállásra képtelenné tett sértett fejére, arcába mért 15 kisebb-nagyobb erejű kalapácsütés más önmagában is nagy fájdalommal járó bántalmazás volt, ám látva, hogy a kalapácsütések nem okozzák a sértett kívánt halálát, a terhelt eszközt váltott, kést vett magához és két jelentős erejű, a gerinccsigolyát részben átmetsző szúrást ejtett a sértett nyakán, amely a fején már számos sebből vérző sértett halálát okozta. A bántalmazás e módja feltétlenül jelentős szenvedéssel járt.
Egyebekben a jogerős ítéletet sérelmező terhelti felülvizsgálati indítvány érvei az ítéleti tényállást támadták. A Be. 428. §-a értelmében azonban e rendkívüli jogorvoslati eljárásban a jogerős ítélet tényállása irányadó, a bizonyítékok új értékelésére, kiegészítésére, más tények megállapítására nem kerülhet sor. E törvényi korlátozás folytán a legfelsőbb Bíróság a terheltnek a tett motívumára vonatkozó utalásait, a bűnösségi körülmények értékelésével összefüggő és ugyancsak egyes ténymegállapításokra hivatkozó állításait érdemben vizsgálni nem tudta.
Minthogy a Legfelsőbb Bíróság anyagi jogszabálysértést nem észlelt, ezért az ügyben hozott első- és másodfokú határozatot a Be. 427. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. II. 1000/2005.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás