330/D/2007. AB határozat
330/D/2007. AB határozat*
2007.10.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a bűnügyi és igazságügyi tájékoztatásról szóló 10/1986. (IX. 1.) IM–BM együttes rendelet 3. § (4) bekezdésének alkotmányellenessége miatt a Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.21.304/2006/5. számú ítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.21.304/2006/5. számú ítéletében foglalt jogértelmezés alkotmányellenességének megállapítását és az ítélet megsemmisítését visszautasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó – képviselője útján – az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (2) bekezdésében meghatározott határidőn belül – alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.21.304/2006/5. számú ítélete ellen. A sérelmezett bírósági döntésben az indítványozó kártérítési igényét bírálták el jogerősen. A kártérítési igény egyik alapja az, hogy az indítványozó ellen folytatott, utóbb felmentéssel végződő büntetőeljárás során a nyomozó hatóság megsértette az Alkotmány 57. § (2) bekezdésében meghatározott ártatlanság vélelméhez való alapjogát.
A súlyos bűncselekmény miatt indult büntetőeljárás menetében a kártérítési ügyben alperesként szereplő nyomozó hatóság képviselője az indítványozó teljes nevének megjelölése mellett tájékoztatta a sajtót arról, hogy az indítványozót gyanúsítják. Az eljárt bíróságok a kártérítési igénynek ezt a részét azzal utasították el, hogy a nyomozó hatóság számára a teljes név közlését a sérelmezett nyilatkozatok időpontjában hatályos jogi szabályozás lehetővé tette. A sajtóról szóló 1986. évi II. törvény (a továbbiakban: Stv.) 21. § (3) bekezdés a) pontjában adott felhatalmazás alapján kiadott, a bűnügyi és az igazságügyi tájékoztatásról szóló 10/1986. (IX. 1.) IM-BM együttes rendelet (a továbbiakban: R.) 3. § (4) bekezdése csupán a kiskorú esetében írta elő a családi név kezdőbetűvel jelölését, de ez alól is felmentést adott, ha a kiskorú súlyos bűncselekményt követett el.
2. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszban kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg: az R. „3. § (4) bekezdése alkotmányellenes, illetve értelmezése alkotmányellenes azzal, hogy e rendelkezés [...] kérelmező ügyében történő visszamenőleges kizárásával nem alkalmazható.” Álláspontja szerint a bíróság által alkalmazott jogszabály ellentétes az Alkotmány 8. § (1) bekezdésével, valamint az 57. § (2) bekezdésében meghatározott ártatlanság vélelmével, továbbá ellentétes a jogbiztonsággal, mivel az R. 3. § (4) bekezdésébe „foglaltak alapján nem értelmezhetőek egyértelműen az Alkotmányban is rögzített személyhez fűződő alapvető emberi jogok, így az emberi méltóság, becsület és jóhírnév védelméhez, és az ártatlanság vélelmének alkotmányos vonatkozó szabályai.” Az indítványozó érvei alátámasztásaként hivatkozott az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: Bíróság) több döntésére.
Ezen túlmenően az Alkotmánybíróságtól annak megállapítását kérte, hogy „a Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.21.304/2006/5. számú ítéletében foglaltak – az ártatlanság vélelmének, mint személyhez fűződő jognak a tagadása, a Magyar Állam felelősségének és jogviszonya hiányának – értelmezése is alkotmányellenes, ezért nem alkalmazható.” Kérte továbbá az ítélet megsemmisítését.
II.
Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.”
„57. § (2) A Magyar Köztársaságban senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg.”
Az R. indítvánnyal érintett rendelkezése:
„3. § (4) A tájékoztatás során a kiskorú személy családi neve – kivéve, ha súlyos bűncselekményt követett el – csak kezdőbetűvel jelölhető, képmása és hangfelvétele pedig – a Ptk. 80. § (3) bekezdésében meghatározott eseten kívül – csak olyan módon közölhető, hogy a kiskorú ne legyen azonosítható.”
III.
Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság megállapította: az, hogy a bűnügyi és igazságügyi tájékoztatás keretében – az R. 3. § (4) bekezdéséből kikövetkeztethetően – a 18 éven felüli személyek teljes neve közölhető, nem ellentétes az ártatlanság vélelmével, így az államot az alapvető jogok tiszteletére és védelmére kötelező alkotmányi rendelkezéssel sem.
1.1. Az Alkotmánybíróság az ártatlanság vélelmét a jogállam egyik alapelvének, az alkotmányos büntetőjog olyan alapintézményének tekinti, amelyet nem lehet más alkotmányos jog miatt korlátozni, de fogalmilag sem lehetséges nem teljesen érvényesíteni [11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992, 77, 83.]. Az Alkotmánybíróság több határozata értelmezte az ártatlanság vélelmének alapjogát az állam büntető hatalmával összefüggésben [pl.: 26/1999. (IX. 8.) AB határozat, ABH 1999, 265, 271.; 41/2003. (VII. 2.) AB határozat, ABH 2003, 430, 436.], valamint a büntetőeljárás folyamatához kapcsolódó jogkövetkezmények tekintetében [pl.: 3/1998. (II. 11.) AB határozat, ABH, 1998, 61, 67.; 26/B/1998. AB határozat, ABH 1999, 647, 649–650.; 719/B/1998. AB határozat, ABH 2000, 769, 772–774.; 1037/B/2001. AB határozat, ABH 2003, 1675, 1681–1682.; 428/B/1998. AB határozat, ABH 2004, 1236, 1238–1240.; 685/B/1999. AB határozat, ABH 2004, 1363, 1375–1376.].
A jelen ügyben az Alkotmánybíróság az ártatlanság vélelméhez való jogot mint a büntetőjogi felelősség megállapításának folyamatára vonatkozó alkotmányos alapjogot vizsgálta. Az Alkotmánybíróság határozataiban megállapította, hogy a büntető hatalmat a konkrét ügyekben gyakorló valamennyi szervezet (nyomozó hatóság, ügyészség, bíróság) számára az ártatlanság vélelméből a bűnösként kezelés tilalma következik, mindaddig, amíg a bíróság jogerősen bűnösséget megállapító ítéletet nem hoz [26/1999. (IX. 8.) AB határozat, ABH 1999, 265, 271.]. A bűnösként kezelés tilalmának a jelen ügyben releváns lényege: a bűnösség jogerős ítéletben kimondásáig az eljáró hatóságok határozataiban, illetve a nyilatkozataiban nem tükröződhet az, hogy az eljárásba gyanúsítottként bevont, megvádolt, illetve nem jogerősen elítélt személyt bűnösnek, a bűncselekmény elkövetőjének tekintik. A jogerős bírósági elitélés előtt az ártatlanság vélelmével ellentétes az olyan nyomozó hatósági, ügyészi, illetve bírói állítás, nyilatkozat, amely nem fejezi ki világosan, hogy a büntetőeljárás adott fázisában a terhelttel szemben csupán a bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanújáról van szó. A meghatározott jogállást jelző „szóhasználati” követelmény független attól, hogy a terhelt felelősségének megállapítása alapjául szolgáló tényeket már feltárták, a bűnösségének bizonyíthatóságára vonatkozó meggyőződésüket eljárási aktusokban rögzítették (pl. a nyomozás befejezése, vádemelés). Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az ártatlanság vélelmének ezen aspektusa alól kivétel a jogerőre emelkedni képes bűnösséget megállapító ítélet, amelyben a bűnösség és a büntetéskiszabás kérdésében először döntésre jogosult első fokú bíróságnak határozottan kell rögzítenie álláspontját a Be. rendelkezéseinek megfelelően [258. § (2) bekezdés c) pontja, 329. §]. Ugyanakkor az első fokú ítélet rendelkező részében a vádlott bűnösnek kimondása – amennyiben az ítélet nem válik jogerőssé – nem változtatja meg a vádlottnak az ártatlanság vélelméből következő eljárási helyzetét. (368/I/2003. AB elnöki végzés, ABH 2003, 1997.)
1.2. Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben is figyelembe vette az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) 6. Cikkének 2. pontjához kapcsolódó joggyakorlatot is. Az Egyezmény e rendelkezése szerint: „Minden bűncselekménnyel gyanúsított személyt mindaddig ártatlannak kell vélelmezni, amíg bűnösségét a törvénynek megfelelően nem állapították meg.”
A Bíróság az ártatlanság vélelmét elsősorban büntetőeljárási garanciaként, a tisztességes eljárás (tárgyalás) egyik elemének fogja fel. Ugyanakkor elismerte az ártatlanság vélelmének érvényesülését, így megsértésének lehetőségét a folyamatban lévő büntetőeljáráson kívül is, továbbá azt is, hogy az elv nem csupán az eljáró bíróságra, hanem más hatóságra (nyomozó hatóság, ügyész) is irányadó. Az Alkotmánybíróság már korábban is hivatkozott az indítványozó által megjelölt esetre (Allenet de Ribemont v. France judgment of 10 February 1995, Series A, no. 308). Az ügyben a Bíróság az ártatlanság vélelmének megsértését állapította meg, amikor a belügyminiszter, illetve magas rangú rendőrtisztviselők sajtótájékoztatón nyilatkoztak a kérelmező bűnösségéről, amivel egyrészt arra ösztönözték a hallgatóságot, hogy a kérelmezőt bűnösnek tartsák, másrészt prejudikálták a tényeknek a bíróság részéről történő értékelését. (719/B/1998. AB határozat, ABH 2000, 769, 774.)
A Bíróság azóta több határozatában megerősítette az ártatlanság vélelmének ezt az aspektusát: az ártatlanság vélelmét sérti, ha bűncselekménnyel „vádolt” személyt érintő bírói határozat vagy hatósági nyilatkozat azt a véleményt tükrözi, hogy bűnös, mielőtt a törvény rendelkezéseinek megfelelően bűnösnek bizonyult volna. Ugyanakkor különbséget kell tenni azon megnyilvánulások között, amelyek szerint az érintett személy bűnös, és azok között, amelyek pusztán a gyanú meglétére utalnak. Míg az előbbit a Bíróság az ártatlanság vélelme megsértésének tekinti, addig az utóbbit nem kifogásolta a vizsgált esetekben. A Bíróság rámutatott arra is, hogy az ártatlanság vélelmének alapjoga – figyelemmel az Egyezmény 10. Cikkben biztosított véleménynyilvánítási és információszerzési szabadságra – nem akadályozza a hatóságokat abban, hogy a közvéleményt tájékoztassák a folyamatban lévő büntető ügyekről, azonban követelmény, hogy ezt az ártatlanság vélelmének tiszteletben tartását biztosító diszkrécióval és körültekintéssel tegyék. [A Bíróság álláspontjának és az irányadó eseteknek összefoglalása: Garycki v. Poland, no. 14348/02, §§ 66–70, ECHR–2007]
1.3. Az alkotmányjogi panaszban sérelmezett rendelkezés a folyamatban lévő büntetőeljárásról adható tájékoztatás egyik szabályát rögzíti a kiskorúak tekintetében. Az R. 3. § (4) bekezdéséből a contrario következik, hogy jogalkotó megengedi a 18 éven felüli terheltek teljes nevének közlését a bűnügyi és az igazságügyi tájékoztatás során.
Az Alkotmánybíróság az 1.1. és 1.2. pontokban kifejtettekre tekintettel is megállapította, hogy önmagában a büntetőeljárás alá vont személy teljes néven nevezése nem sérti az ártatlanság vélelmét. Az indítványozó ügyében a bíróság által hivatkozott jogszabályi rendelkezés – implicite – csupán a teljes név közlésére ad felhatalmazást, de nem teszi lehetővé, hogy a tájékoztatást adó személyek a terhelt bebizonyított bűnösségét állítsák, a közvéleményt a terhelt bűnössége irányában befolyásolják, illetve prognosztizálják a bíróság részéről a bűnösség megállapítását.
Az R. 3. §-ának (4) bekezdése egyébként is az (1) és (2) bekezdéssel együtt értelmezendő. E két bekezdésben a jogalkotó előírja, hogy a tájékoztatás nem sértheti az ártatlanság vélelmét és az állampolgárok személyhez fűződő jogait. Nem tartalmazhat olyan megállapítást, amely a tárgyilagos döntést veszélyezteti. A tájékoztatásban közölni kell, hogy az ismertetett ügy az eljárásnak milyen szakaszában van, és hogy a tájékoztatás milyen forrásból származik.
2. Az R. 3. § (4) bekezdése nem sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonsági követelményeket.
Az Alkotmánybíróság számos határozatában kifejtette, hogy a jogállam alapvető, nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. Elsőként a törvényességi óvás alkotmányosságának vizsgálata során hozott 9/1992. (I. 30.) AB határozatában mondta ki, hogy a jogbiztonság az állam – és elsősorban a jogalkotó – kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. (ABH 1992, 59, 65.)
A 26/1992. (IV. 30.) AB határozatában az Alkotmánybíróság elvi éllel mutatott rá arra, hogy a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon. (ABH 1992, 135, 142.) Több határozatában az Alkotmánybíróság kimondta azt is, hogy a normavilágosság sérelme miatt az alkotmányellenesség akkor állapítható meg, ha a szabályozás a jogalkalmazó számára értelmezhetetlen, vagy eltérő értelmezésre ad módot, és ennek következtében a norma hatását tekintve kiszámíthatatlan, előre nem látható helyzetet teremt a címzettek számára, illetőleg a normaszöveg túl általános megfogalmazása miatt teret enged a szubjektív, önkényes jogalkalmazásnak. [Pl.: 1160/B/1992. AB határozat, ABH 1993, 607, 608.; 10/2003. (IV. 3.) AB határozat, ABH 2003, 130, 135–136.; 1063/B/1996. AB határozat, ABH 2005, 722, 725–726.; 381/B/1998. AB határozat, ABH 2005, 766, 769.]
Az R. 3. § (4) bekezdése megfelel a jogbiztonság követelményének. Kétségtelen, hogy jogértelmezés eszközével következtethető ki a bűnügyi és igazságügyi tájékoztatást nyújtó hatóságok felhatalmazása a 18 éven felüli személyek teljes nevének közlésére, azonban ez a következtetés egyértelmű és félreérthetetlen.
3. Az Alkotmánybíróság megállapította: az alkotmányjogi panaszban megjelölt jogszabályi rendelkezés nem alkotmányellenes, nem ellentétes sem az 57. § (2) bekezdésével, ennek következtében a 8. § (1) bekezdésével sem. Erre tekintettel az alkotmányjogi panaszt elutasította. Az Alkotmánybíróság – az R. 3. § (4) bekezdése alkotmányellenessége megállapításának elutasításából következően – elutasította az indítványozó azon kérelmét is, hogy az Abtv. 43. § (4) bekezdés alapján mondja ki a rendelkezés alkalmazásának kizárását az indítványozó kártérítési ügyében.
4. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 48. § (1) bekezdése alapján, az alkotmányjogi panasz esetében az alkalmazott jogszabály alkotmányellenességét vizsgálja. Az Alkotmánybíróság hatásköre nem terjed ki a jogszabály konkrét esetben történő értelmezésének alkotmányossági vizsgálatára, továbbá a bíróság ítéletének megsemmisítésére. Így az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz erre irányuló részeit az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) 29. § b) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2007. október 15.
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás