BÜ BH 2007/331
BÜ BH 2007/331
2007.10.01.
Súlyosítási tilalom esetén a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által nem alkalmazott mellékbüntetést akkor sem alkalmazhat, ha a főbüntetés (a szabadságvesztés) tartamát leszállítja és végrehajtását próbaidőre felfüggeszti, valamint az első fokon alkalmazott mellékbüntetést (a közügyektől eltiltást) mellőzi [Be. 354. § (4) bek. f) pont, 416. § (1) bek. d) pont]
A B.-i Városi Bíróság a megismételt eljárásban 2005. május 25-én kihirdetett ítéletével G. B. I. r. terheltet társtettesként, jelentős értékre, folytatólagosan elkövetett lopás bűntette, 2 rb. – egyik esetben társtettesként elkövetett – természetkárosítás bűntette, folytatólagosan elkövetett lopás bűntette és társtettesként elkövetett lopás vétsége miatt, halmazati büntetésül 2 év 6 hónap börtönbüntetésre, 3 év közügyektől eltiltásra és 10 év foglalkozástól eltiltásra ítélte. A terhelt által előzetes fogva tartásban töltött időt a szabadságvesztésbe beszámította. Rendelkezett az ügyben lefoglalt bűnjelekről és kötelezte a terheltet a felmerült bűnügyi költségből 290 144 forint külön történő megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint G. B. I. r. terhelt szakmunkásképző iskolában végzett, központi fűtésszerelő, csőhálózat-szerelő, továbbá vadász, vadtenyésztő szakképzettséggel rendelkezik. Raktáros, bruttó 99 000 forint havi jövedelemmel. Elvált, élettársi kapcsolatban él, egy kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik. Vagyontalan. Büntetlen előéletű.
1. Az I. r. terhelt 2002-ben hivatásos vadászként a K.-i Vadásztársaságnál dolgozott.
2002. április hó elején megkereste barátait, G. I. II. r. terheltet és P. Z.-t, hogy segítsenek neki a dúvadirtásban. Az I. r. terhelt a cukorrépaföldön talált, karbofurán mérget tartalmazó Chinofur talaj-fertőtlenítőszerrel preparált tojásokat, és azokkal végezte – hatóságilag tiltott módon – a dúvadirtást.
Az I. r. terhelt korábban a N.-i Vadásztársaságnál állt alkalmazásban, és annak néhány tagjával haragos viszonyban volt. Ezért elhatározta, hogy a mérgezett tojásokat nem a K.-i, hanem a N.-i Vadásztársaság területén helyezi el.
A terheltek ennek megfelelően mintegy 30 db méreggel preparált tojást a N.-i s a K.-i Vadásztársaság területének határán lévő fasor mentén helyeztek el, majd egy héttel később további 30 db mérgezett tojást helyeztek ki a N.-i Vadásztársaság területén.
A karbofurán-mérgezés következtében a N.-i Vadásztársaság területén a védett állatfajok egyedeit képező 4 holló, 1 barna rétihéja és 1 molnárgörény pusztult el, melyek értéke összesen 300 000 forint volt.
2. Az I. r. terhelt 2002. március hónap végén – április hónap elején – pontosabban meg nem határozhatóan – vadászati tilalmi időben a K.-i Vadásztársaság területén az engedéllyel tartott lőfegyverével összesen 1 800 000 forint értékben 7 őzbakot és 400 000 forint értékben 1 gímszarvas bikát lőtt ki.
Az állatok elejtésénél minden esetben jelen volt a II. r. terhelt és P. Z. is. Az állatokat kizsigerelték, a húst felosztották, és lakásukra vitték, míg az állatok levágott fejét G. I. II. r. terhelt vitte el preparálás céljából.
3. Az I. r. terhelt 2001. év június hónap végén – július hónap elején – pontosan meg nem határozható napon – az ismerőse által vezetett tehergépkocsival hazafelé tartott. Útközben a Rt. vadászterületén a tehergépkocsi elütött egy 150 000 forint értékű őzbakot. Az állat fejét az I. r. terhelt levágta, lakására vitte, majd kikészítette. A tetemet a helyszínen hagyták.
4/a. 2002. április 18. napján az I. r. terhelttől lefoglalásra került egy engedély nélkül lakásán tartott vidrabőr. A fokozottan védett fajhoz tartozó, 250 000 forint eszmei értékű elhullott állatot az I. r. terhelt – pontosan meg nem határozható időben – a B. tónál találta, azt lakására vitte, és bőrét kikészítette.
4/b. Az I. r. terhelt lakásán ugyanekkor lefoglalásra került 4 – darabonként 150 000 frint értékű – őzbak trófea. A trófeákat az I. r. terhelt 2000-2002. évben – pontosabban meg nem határozható időpontokban – több alkalommal gyűjtötte ismeretlen vadásztársaság területén, más, ismeretlen személy által elejtett őzbakokról.
A cselekményekkel okozott károk nem térültek meg. A lefoglalt trófeákat a bíróság a megyei vadász-szövetségnek kiadta.
Az I. r. terhelt cselekményeivel megszegte a természetvédelemről szóló 1996. évi LIII. tv. (Tvt.) rendelkezéseit (tényállás 1. és 4/a. pontja), másrészt a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. tv. (Vtv.) rendelkezéseit (tényállás 1., 2., 3. pontja és 4/b. pont).
Az elsőfokú bíróság ítéletét az ügyész az I. r. terhelt tekintetében tudomásul vette. Az ítélet ellen a terhelt és védője enyhítés érdekében fellebbezést jelentett be.
A B. Megyei Bíróság a 2006. április 3. napján meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta. Az I. r. terhelt börtönbüntetésének tartamát 2 évre enyhítette, és annak végrehajtását 4 év próbaidőre felfüggesztette. A közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabását mellőzte, és pontosította azt, hogy a foglalkozástól eltiltás mellékbüntetés a vadász-foglalkozásra vonatkozik. Ugyanakkor a terheltet 300 000 forint – meg nem fizetés esetén 1000 forintonként egy napi szabadságvesztésre átváltoztatandó – pénzmellékbüntetésre is ítélte. A bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezést hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot annak tekintetében lefolytatandó különleges eljárásra hívta fel.
A jogerős másodfokú határozat ellen a terhelt nyújtott be védője útján felülvizsgálati indítványt a súlyosítási tilalom megsértése miatt, a pénzmellékbüntetés mellőzése végett [Be. 405. § (1) bekezdés d) pontja, azonos tartalommal a 2006. július 1-jétől hatályos 2006:LI. törvénnyel módosított Be. 416. § (1) bekezdés d) pontja].
Az indítvány szerint az elsőfokú bíróság több mellékbüntetést alkalmazott a terhelttel szemben, ezek között azonban pénzmellékbüntetés nem szerepelt. Az ítélet ellen az ügyész a terhelt terhére fellebbezést nem jelentett be. Ekként a megyei bíróság a Be. 354. § (4) bekezdés f) pontjában írt súlyosítási tilalom megsértésével szabott ki pénzmellékbüntetést. Erre az sem adhatott lehetőséget, hogy egyidejűleg a szabadságvesztést mérsékelte, végrehajtását próbaidőre felfüggesztette és a közügyektől eltiltás mellékbüntetést is mellőzte.
A Legfőbb Ügyészség átiratában az indítványt alaposnak tartva a törvénynek megfelelő határozat meghozatalát indítványozta. A Be. 354. §-ának (4) bekezdésének f) pontját elemezve rámutatott, hogy az egységes ítélkezési gyakorlat szerint új mellékbüntetés a főbüntetés enyhítése, vagy végrehajtásának felfüggesztése mellett sem szabható ki, és ez a szabály akkor is irányadó, ha a másodfokú bíróság egy másik mellékbüntetés kiszabását mellőzi.
A nyilvános ülésen a védő a felülvizsgálati indítványt az abban foglalt indokoknak megfelelően fenntartotta. A Legfőbb Ügyészség képviselője átiratukkal egyezően nyilatkozott.
Miután az indítvány a Be. 2006. július 1-től hatályos módosítása (2006:LI. tv. Be. Novella) előtt érkezett, a Legfelsőbb Bíróság az ügyben a Be. 603. §-a (6) bekezdésének megfelelően a korábbi felülvizsgálati szabályokat alkalmazta.
A támadott határozatot az indítványban megjelölt a Be. 405. § (1) bekezdés d) pontja szerinti okból – illetőleg a Be. 405. § (1) bekezdés c) pontja szerinti abszolút felülvizsgálati eljárásjogi okok tekintetében hivatalból – vonta a felülvizsgálat körébe, melynek során a Be. 420. §-a (1) bekezdésének megfelelően az alapügyben megállapított tényállás irányadó volt.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt, illetve a Legfőbb Ügyészség jogi álláspontját alaposnak találta.
Az eljárt bíróságok az I. r. terhelt cselekményeit társtettesként, jelentős értékre folytatólagosan elkövetett lopás bűntettének, 2 rb. – egyik esetben társtettesként elkövetett – természetkárosítás bűntettének, folytatólagosan elkövetett lopás bűntettének, és társtettesként elkövetett lopás vétségének minősítették, és az erre tekintettel irányadó törvényi tételek és egyéb büntetéskiszabási rendelkezések alapulvétele mellett szabtak ki – halmazati büntetésként – végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés büntetést, továbbá vadász foglalkozástól eltiltás mellékbüntetést a terhelttel szemben.
Eljárási jogszabályt sértett azonban a másodfokú bíróság, amikor a terhelt büntetésének egyéb vonatkozásban történt enyhítésével – a szabadságvesztés-büntetés tartamának mérséklése, és végrehajtásának próbaidőre felfüggesztése, valamint a közügyektől eltiltás mellőzése – egyidejűleg pénzmellékbüntetést szabott ki.
Az elsőfokú bíróság a terhelttel szemben több mellékbüntetést alkalmazott, azonban pénzmellékbüntetést – mivel annak törvényi feltételei a hosszabb tartamú végrehajtandó szabadságvesztés mellett nem álltak fenn – nem szabott ki.
Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, súlyosítás iránti fellebbezést nem jelentett be.
Ilyen körülmények között a másodfokú bíróság – függetlenül attól, hogy a büntetést más vonatkozásban igen jelentősen enyhítette – pénzmellékbüntetést nem szabhatott ki, mivel a Be. 354. §-a (4) bekezdésének f) pontja súlyosítási tilalom esetén kifejezetten tiltja az elsőfokú bíróság által nem alkalmazott mellékbüntetésnek a másodfokú bíróság általi kiszabását.
Ez a tilalom egyértelműen vonatkozik azokra az esetekre is, amikor valamely büntetéskiszabási rendelkezés vagy mellékbüntetés kötelező alkalmazására tévesen nem került sor az elsőfokú eljárásban, avagy a kiszabásának feltételei – mint jelen esetben is – csak a másodfokú eljárásban állnak be.
A súlyosítási tilalomra figyelemmel ilyen esetben a másodfokú bíróság csupán ennek megállapítására szorítkozhat, ami legfeljebb lehetőséget nyújt az illetékes főügyészségnek is, a terheltek terhére szóló felülvizsgálati indítványok megfontolására.
Kétségtelen ugyanis, hogy a jelenlegi törvényi szabályozás folytán, a pénzmellékbüntetés kiszabására másodfokon akkor sem kerülhet sor, ha az elsőfokú bíróság ítéletében kiszabott főbüntetés mellett a pénzmellékbüntetés kiszabása nem volt indokolt – ezért az ügyész a terhelt terhére a fellebbezési jogával sem élt – azonban a főbüntetésnek a másodfokú eljárás eredményeként történt enyhítése vagy a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre felfüggesztése tette volna szükségessé a pénzmellékbüntetés kiszabását.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az I. r. terheltet érintően a Be. 426. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján a B. Megyei Bíróság ítéletét a pénzmellékbüntetés kiszabása tekintetében – annak alkalmazását mellőzve – hatályon kívül helyezte.
Az ítélet egyéb rendelkezéseit, figyelemmel arra is, hogy az ügyben abszolút eljárásjogi szabályszegést [Be. 405. § (1) bekezdés c) pont] nem észlelt, hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a pénzmellékbüntetés végrehajtását a 2006. június 14-én meghozott 4. sorsz. határozatával a felülvizsgálati eljárás befejezéséig a Be. 421. §-a alapján felfüggesztette. Mivel esetleges befizetésre utaló adatot sem az iratok, sem a felülvizsgálati indítvány nem tartalmaztak, visszatérítésről (Be. 585. §) rendelkezni nem kellett.
(Legf. Bír. Bfv. I. 532/2006.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás