BÜ BH 2007/332
BÜ BH 2007/332
2007.10.01.
I. A súlyosításért bejelentett ügyészi fellebbezés – az erre irányuló kifejezett visszavonást tartalmazó nyilatkozat hiányában – a másodfokú eljárásban mindvégig hatályos akkor is, ha azt a fellebbviteli főügyészség módosított tartalommal – hatályon kívül helyezést indítványozva – tartja fenn (Be. 354. §, 357. §)
II. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet tényállását az iratok tartalma, illetve ténybeli következtetés útján csak nyilvános ülésen egészítheti ki, vagy helyesbítheti – A tényállás hiányosságának tanácsülésén történő kiküszöbölése eljárási szabálysértés, amely azonban relatív természetű és hatályon kívül helyezésre nem ad okot [Be. 352. § (1) bek. a) pont, 360. §, 361. §, 373. § II-IV., 405. § (1) bek. c) pont]
Az elsőfokú bíróság a 2004. június 21. napján kelt ítéletével C. P. terhelt bűnösségét hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétségében és súlyos testi sértés bűntettében állapította meg.
Ezért halmazati büntetésül 1 évi – végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre ítélte. A terheltet előzetes mentesítésben részesítette. Kötelezte az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére.
A megállapított tényállás szerint a terhelt az ítélet meghozatala idején körzeti megbízottként teljesített szolgálatot a kerületi rendőrkapitányság állományában, zászlós rendfokozatban.
A bíróság 2001. március 1. napján jogerős ítéletével parancs iránti engedetlenség vétsége miatt pénzbüntetésre,
a helyi bíróság pedig 2002. január 24. napján jogerőre emelkedett ítéletével hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétsége és súlyos testi sértés bűntette miatt ugyancsak pénzbüntetésre ítélte.
A terhelt 2003. április 5. napján 10 óra körüli időben a b.-i N. u. 53. szám alatti családi házban gépkocsizó járőrként intézkedést foganatosított. Az intézkedés során Sz. A. sértett szidalmazó kijelentések kíséretében megpróbálta a rendőrt a lakásából eltávolítani. Ekkor a terhelt bal kézzel jobb halántékon ütötte Sz. A.-t, aki az ütéstől a földre esett, úgy, hogy a bal karja a teste alá szorult.
A bántalmazás következtében a sértett jobb halántékán zúzódásos sérülés keletkezett és a bal oldali IX. vagy X. bordája eltörött. A bordatörés tényleges gyógytartama 3-4 hétben határozható meg.
Az elsőfokú bíróság a tényállást a terhelt és az intézkedő rendőrtárs, valamint az említett személyek vallomását megerősítő bizonyítékokkal szemben elsősorban a sértett előadására és az orvos szakértő véleményére alapozta. Hangsúlyozza az ítélet indokolása, miszerint való, hogy a sértett az eljárás során többféle vallomást is előterjesztett, ám abban a vallomásai megegyeztek, hogy a terhelt ütötte meg a jobb oldali halántékát, így került a földre és a bal karja a teste alá szorult. Arról pedig, hogy az egyik bordája eltörött, az orvos-szakértői véleményből szerzett tudomást.
A cselekmény jogi értékelése során az eljárt bíróság kifejtette, hogy C. P. terhelt mint intézkedő rendőr hivatalos személyként járt el, amikor a sértettet bántalmazta, ezért magatartásával megvalósította a Btk. 226. §-ába ütköző hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétségét, s mivel a bántalmazás eredményeként a sértett nyolc napon túl gyógyuló sérülést is elszenvedett, a Btk. 170. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő és büntetendő súlyos testi sértés bűntettét is.
Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a büntetés súlyosítása érdekében, a terhelt és a védő felmentés, illetőleg a büntetés enyhítése végett jelentettek be fellebbezést.
A fellebbviteli főügyészség átiratában az ügyészi fellebbezést módosított tartalommal tartotta fenn. Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet megalapozatlan, iratellenes és az eljárt bíróság indokolási kötelezettségének sem tett eleget. A terhelt és a védő fellebbezését részben alaposnak találta. Azt indítványozta, hogy az ítélőtábla az ügyben tárgyalást tűzzön ki, az elsőfokú ítéletet helyezze hatályon kívül és az eljárt bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására.
Az ítélőtábla a 2005. május 5. napján tanácsülésen hozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A terhelttel szemben 100 000 forint pénzmellékbüntetést is kiszabott, amelyet meg nem fizetés esetén 2000 forintonként rendelt 1 napi fogházra átváltoztatni.
Az előzetes mentesítésre vonatkozó ítéleti rendelkezést mellőzte, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást – kisebb kiegészítéstől és pontosítástól eltekintve – megalapozottnak találta.
Kiegészítette a tényállást azzal, hogy a sértett az intézkedő rendőrt távozásra szólította fel, továbbmenően azzal is, hogy a terhelt balkezes.
A fellebbviteli főügyészség átiratában szereplő kifogásokat nem találta alaposnak. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy az elsőfokú bíróság kellő és okszerű magyarázatát adta annak, hogy C. P. tagadásával szemben az ítéleti tényállást mely bizonyítékokra és miért alapozta.
Az irányadó tényállás alapján pedig helyes a terhelt bűnösségére vont következtetés és a cselekmények jogi minősítése is törvényes.
Az ügyészségnek a büntetés súlyosítására irányuló fellebbezését alaposnak találta, ezért pénzmellékbüntetést is szabott ki a terhelttel szemben, az előzetes mentesítésre vonatkozó ítéleti rendelkezést pedig mellőzte.
Az ítélőtábla jogerős ügydöntő határozata ellen a védő terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 405. § (1) bekezdésének d) pontjára alapozottan, tekintettel arra, hogy az a Be. 354. § (4) bekezdés f) pontjában írt súlyosítási tilalomba ütközik.
Az indítványban kifejtett érvek szerint a másodfokon eljáró fellebbviteli főügyészség átiratában a terhelt terhére első fokon bejelentett – a büntetés súlyosítására irányuló – fellebbezést megváltoztatta, egyben a védelmi fellebbezéseket részben alaposnak találta. Ezért az elsőfokú ítélet megalapozatlan volta, továbbá eljárási szabálysértés miatti hatályon kívül helyezését indítványozta. Ennek ellenére az ítélőtábla sem az ügyészi, sem a védelmi fellebbezéseknek nem adott helyt, ellenben – a büntetés súlyosítására irányuló ügyészi fellebbezés hiányában – pénzmellékbüntetést is kiszabott a terhelttel szemben, valamint mellőzte az előzetes mentesítésre vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezést.
Hivatkozott az indítvány a továbbiakban a Legfelsőbb Bíróság 157. számú állásfoglalására, mely szerint a súlyosítási tilalom betartása kizárólag az anyagi és az eljárási törvény rendelkezéseinek nem kiterjesztő értelmezésén alapulhat. Az indítványban kifejtett indokok alapján a Fővárosi Ítélőtábla a Be. 354. § (4) bekezdés f) pontja értelmében – a súlyosítási tilalom miatt – nem alkalmazhatott volna pénzmellékbüntetést.
Ezért a védő azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a Be. 426. § (1) bekezdés b) pontja alapján maga hozzon a törvénynek megfelelő határozatot, és ha erre nem lát lehetőséget, a Be. 425. § (1) bekezdés d) pontja értelmében a Fővárosi Ítélőtábla határozatát helyezze hatályon kívül és a korábban eljárt bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására.
A legfőbb ügyész átiratában – és a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője – a felülvizsgálati indítványt nem tartotta alaposnak, mert az ítélőtábla törvénysértés nélkül változtatta meg az elsőfokú ítéletet és súlyosította a büntetést. Annak a véleményének adott hangot, mely szerint az ügyészi indítványnak a jelen ügybeni módosítása nem eredményez súlyosítási tilalmat, hiszen a fellebbviteli főügyészség átiratában az első fokon eljárt ügyész súlyosításra irányuló fellebbezését nem vonta vissza. A felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott ügydöntő határozat hatályban fenntartását indítványozta.
A védő a nyilvános ülésen felszólalásában fenntartotta a felülvizsgálati indítványt. Álláspontja szerint a fellebbviteli főügyészség átiratában – tartalmát tekintve – nem tartotta fenn az elsőfokú ügyész által előterjesztett, a büntetés súlyosítását célzó indítványát. Ezért a másodfokú ítélet – a már hivatkozott ok miatt – törvénysértő.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
Elöljáróban indokolt utalni arra, hogy az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a büntetés súlyosítása érdekében jelentett be fellebbezést.
A fellebbviteli főügyészség az ügyész fellebbezését módosított tartalommal tartotta fenn. Valóban az elsőfokú ítélet megalapozatlansága és az indokolási kötelezettség teljesítésének hiánya miatti hatályon kívül helyezését indítványozta, hozzátéve, hogy a védelmi fellebbezés részben alapos. Ám a büntetés súlyosítására irányuló fellebbezést a fellebbviteli főügyészség nem vonta vissza.
Ekként pedig az ítélőtábla – bár megfelelő indokolás nélkül figyelmen kívül hagyta a fellebbviteli főügyészségnek az elsőfokú ítélet megalapozatlanságára vonatkozó, részletesen kifejtett álláspontját – a súlyosításra irányuló ügyészi fellebbezés alapján súlyosította az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetést, ennek folytán a Be. 354. §-ban írt tilalom nem sérült.
Indokolt rámutatni arra, hogy a fellebbviteli főügyészség nyilvánvalóan azért nem vonta vissza az ügyészi fellebbezést a súlyosítást célzó részében, mert e nélkül az ítélet megalapozatlanság okából történő hatályon kívül helyezése esetén a megismételt eljárásban érvényesülhetett volna a Be. 389. § (1) bekezdésében írt tilalmi rendelkezés. Amennyiben tehát egy megismételt eljárás során ugyanezt a tényállást állapította volna meg a bíróság, úgy akadálya lett volna a súlyosításra irányuló fellebbezés hiánya a hatályon kívül helyezett ítéletben kiszabott büntetésnél súlyosabb büntetés kiszabásának, ami ezáltal valóban sértette volna a Be. 354. § (1) bekezdésében meghatározott súlyosítási tilalmat.
Észlelte továbbá a Legfelsőbb Bíróság, hogy az ítélőtábla eljárási szabályt sértett, amikor tanácsülésen – a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozva – az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette és pontosította. Erre ugyanis csak a Be. 361. § (1) bekezdése alapján – nyilvános ülésen hozott döntés esetén – lett volna lehetősége. A hivatkozott jogszabályi rendelkezés szerint a másodfokú bíróság nyilvános ülést tart – többek között – ha a megalapozatlanság esetén a hiánytalan, illetve a helyes tényállás az iratok tartalma alapján megállapítható.
A felülvizsgálati eljárásban azonban a Be. 420. §-a (1) bekezdésének rendelkezése alapján a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó, az ítélet megalapozatlansága kívül esik a felülvizsgálat körén.
Hasonló módon nem ad alapot a felülvizsgálatra a szóban lévő eljárási szabálysértés sem. Olyan lényeges – a Be. 405. § (1) bekezdés c) pontjában felsorolt – eljárási szabálysértést pedig nem észlelt a Legfelsőbb Bíróság, amely a jogerős ügydöntő ítélet hatályon kívül helyezésére adna alapot.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt és a megtámadott jogerős ügydöntő határozatot a Be. 427. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Bfv. III. 213/2006.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás