333/B/2007. AB határozat
333/B/2007. AB határozat*
2007.12.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság Siófok Város Önkormányzatának a helyi adókról és az adózás rendjéről szóló 15/2001. (V. 25.) sz. rendelete 20. § (1) bekezdésének, 23. §-ának és 1. számú mellékletének az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére és 44/A. § (2) bekezdésére alapított alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság Siófok Város Önkormányzatának a helyi adókról és az adózás rendjéről szóló 15/2001. (V. 25.) sz. rendelete 20. § (1) bekezdés d) pontjának az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésére alapított alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
3. Az Alkotmánybíróság Siófok Város Önkormányzatának a helyi adókról és az adózás rendjéről szóló 15/2001. (V. 25.) sz. rendelete 20. § (1) bekezdés e) pontjának és 23. §-ának az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésére alapított alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti.
Indokolás
I.
Az indítványozó azt kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg Siófok Város Önkormányzatának a helyi adókról és az adózás rendjéről szóló 15/2001. (V. 25.) sz. rendeletének módosításáról szóló 37/2006. (XII. 15.) sz. rendelete (a továbbiakban: Örm1.) 3. §-ának és 4. §-ának, valamint a Siófok Város Önkormányzatának a helyi adókról és az adózás rendjéről szóló 15/2001. (V. 25.) sz. rendeletének módosításáról szóló 5/2007. (III. 2.) sz. rendelete (a továbbiakban: Örm2.) 1. §-ának, 2. §-ának és 3. §-ának alkotmányellenességét és azokat semmisítse meg. Siófok Város Önkormányzatának Képviselő-testülete (a továbbiakban: Képviselő-testület) az Örm1.-gyel és az Örm2.-vel – módosítva Siófok Város Önkormányzatának a helyi adókról és az adózás rendjéről szóló 15/2001. (V. 25.) sz. rendeletének (a továbbiakban: Ör.) rendelkezéseit – az idegenforgalmi adó és építményadó mértékét 2007. január 1-jétől megemelte, illetve új mentességi szabályokat állapított meg.
Az Örm1. indítvánnyal támadott rendelkezései az Ör. 21. § (1) bekezdés d) pontját és 24. §-át, az Örm2. indítvánnyal támadott rendelkezései az Ör. 21. § – új – (1) bekezdését és (2) bekezdését, valamint a 24. § (1) bekezdését érintik. Az indítványozó álláspontja szerint a támadott rendelkezésekben hivatkozott két övezet kialakítása nem történt meg és ez sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, mert „a jogbiztonság szenved csorbát”. Továbbá a támadott rendelkezések megkülönböztetést tesznek a 80 m2-nél kisebb és nagyobb lakások építményadó mértéke között, és úgy határozzák meg az Ör.-ben az adó mértékét, ahogy a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 15. § a) pontjában írt törvényi rendelkezések nem teszik lehetővé. Ez az indítványozó véleménye szerint sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését és a 70/A. § (1) bekezdését. Az indítványozó szerint diszkriminatív, hogy a támadott önkormányzati rendeleti rendelkezések különbséget tesznek egyrészt földrajzi övezet, másrészt a földrajzi övezeten belül állandó lakos és a lakás céljára szolgáló épület alapterülete alapján.
Az Alkotmánybíróság az eljárása során megállapította, hogy az indítványozó által támadott Ör. 21. § (1) bekezdés d) pontjának jelölése az Örm2. 2. §-a alapján 2007. március 2-ától 21. § (2) bekezdés e) pontra változott, mivel az Örm2. 1. §-a az Ör. 21. §-ába új (1) bekezdést,, illetve az Örm2. 2. §-a az Ör. korábbi 21. § (1) bekezdésének jelölését (2) bekezdésre módosította, valamint új d) pontot állapított meg a rendeletben és egyidejűleg a korábbi d) pont jelölését e) pontra módosította.
Siófok Város Önkormányzatának a helyi adókról és az adózás rendjéről szóló többször módosított 15/2001. (V. 25.) sz. rendelet módosításáról szóló 19/2007. (V. 25.) sz. rendelete (a továbbiakban: Örm3.) 2007. június 1-jével módosította az Ör.-t. A módosítás során az Ör. 19–32. §-ának számozása 18–31. §-okra módosult, és az új számozás szerinti 20. § (1) bekezdése hatályát vesztette, a (2) bekezdés (1) bekezdésre változott és módosult a 20. § (1) bekezdés d) pontja és az 1. sz. melléklet bevezető mondata is. Ennek következtében az indítvánnyal támadott rendelkezések – hatályos – Ör. szerinti jelölése: 20. § (1) bekezdés – és ezen belül d) és e) pontok – és 23. §.
„[H]a az indítványozó egy új rendelkezés tartalmának alkotmányellenességét állítja, akkor az Alkotmánybíróság nem az új rendelkezést hatályba léptető, hanem a módosítás révén az új rendelkezést magába foglaló (inkorporáló) jogszabály alkotmányellenességét vizsgálja meg.” [8/2003. (III. 14.) AB határozat, ABH 2003, 74, 81.] Ezért az Alkotmánybíróság az indítvány alapján az Ör. 20. § (1) bekezdés d) és e) pontjának, 23. §-ának és 1. számú mellékletének – az indítványozó által vélt – törvényellenességét és alkotmányellenességét vizsgálta.
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi rendelkezésekre alapozta.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései a következők:
„44/A. § (2) A helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
2. A Htv. indítvánnyal érintett rendelkezései:
„6. § Az önkormányzat adómegállapítási joga arra terjed ki, hogy:
(...)
d) az e törvény második részében meghatározott mentességeket további mentességekkel, illetőleg kedvezményeket további kedvezményekkel kibővítse,”
„15. § Az adó alapja az önkormányzat döntésétől függően:
a) az építmény m2-ben számított hasznos alapterülete, vagy
b) az építmény korrigált forgalmi értéke.”
3. Az Ör. indítvánnyal támadott – hatályos – rendelkezései:
(1) Mentes az adó alól:
(...)
d) Az I. övezetben siófoki lakcímmel rendelkező adózó, aki az adó alapjául szolgáló épületben, épületrészben 2006. december 31. napja előtt létesített lakóhelyet és igazolja, hogy életvitelszerűen ott is tartózkodik, mentes 80 m2-ig a megállapított adó 60%-ának, 80 m2 felett pedig a megállapított adó 50%-ának megfizetése alól.
e) a II. övezetben található lakás, vagy a lakóház hasznos alapterülete 80 m2-ig (több tulajdonos esetén tulajdoni hányadaik arányában), amennyiben a tulajdonos bejelentett (lakcímbejelentés szabályai szerint nyilvántartásba vett) lakóhelye a tárgyi ingatlan,”
„23. § (1) Az adó mértéke:
I. övezetben:
a) 80 m2-ig a lakás céljára szolgáló épület, épületrész után 600 Ft/m2;
b) 80 m2 felett a lakás céljára szolgáló épület, épületrész után 900 Ft/m2;
c) nem lakás céljára szolgáló épület, épületrész után 900 Ft/m2.
II. övezetben: 600 Ft/m2.
(2) Az övezeti határokat a rendelet 1. sz. melléklete tartalmazza.”
Övezeti besorolások
(a rendelet 23. §-ához)
Siófok város övezeti besorolása a helyi adók megállapítása szempontjából:
I. övezet: A Balaton és a Budapest-Nagykanizsa vasútvonal közötti terület.
II. övezet: Siófok város közigazgatási területe az I. övezet kivételével.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése alapján a helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. A Htv. felhatalmazása és rendelkezései szerint a települési önkormányzat képviselő-testülete rendelettel az illetékességi területén helyi adókat vezethet be. Az önkormányzat adómegállapítási jogát a Htv. 6. §-a, az adómegállapítási jogának korlátait pedig a Htv. 7. §-a tartalmazza. A Htv. 11. §-a határozza meg az építményadó vonatkozásában az adótárgyakat, a 12. § az adóalanyokat, a 13. § a törvényi mentességi eseteket.
Az önkormányzat a Htv. keretei között szabadon dönt arról, hogy vezet-e be adót, ha igen, akkor a helyi adók melyikét vezeti be, meghatározhatja a helyi adó bevezetésének időpontját. A Htv. 6. § c) pontja arra hatalmazza fel az önkormányzatot, hogy a helyi sajátosságok, az önkormányzat gazdálkodási követelményeinek, az adóalanyok teherbíró-képességének figyelembevételével állapítsa meg az adók mértékét, illetve a 6. § d) pontja pedig arra ad felhatalmazást, hogy az önkormányzat a Htv. második részében meghatározott mentességeket további mentességekkel, illetőleg kedvezményeket további kedvezményekkel kibővítse.
Az Alkotmánybíróság több határozatában vizsgálta a Htv. rendelkezéseit és megállapította, hogy a Htv. az önkormányzatok helyi adó megállapítási jogának kereteit szabályozza. „A helyi adó megállapítása az önkormányzat képviselő-testületének a joga. A képviselő-testületet a helyi adók megállapítása során – a törvény keretei között – széles körű döntési szabadság illeti meg. A képviselő-testület a Htv. 6. §-ának c) pontja alapján az adó mértékét úgy köteles megállapítani, hogy az igazodjon az adózók teherviselő képességéhez.” (14/B/2001. AB határozat, ABH 2003, 1309, 1313.) „A Htv. és az annak alapján megalkotható, helyi adókat megállapító önkormányzati rendeletek célja a helyi közszolgáltatások pénzügyi feltételeinek biztosítása, a helyi adó is a közterhekhez való hozzájárulás egy formája. A Htv. a helyi adóztatás kereteit határozza meg. A törvény keretei között az önkormányzat kötelessége, hogy rendeletben az állampolgárok vagyoni és jövedelmi viszonyainak megfelelő adókat vezessen be.” (791/B/2005. AB határozat, ABH 2006, 2126, 2128.)
2. A Képviselő-testület az építményadó mértékének megállapításánál – Siófok városát két övezetre osztva – szempontként vette figyelembe, hogy az adótárgy a település mely részén található. Az indítványozó álláspontja szerint a támadott rendelkezésekben hivatkozott két övezet kialakítása nem történt meg és ez sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, mert „a két övezet kialakítása rendeletbe foglaltan nem történt meg”. Nem megalapozott azonban az indítványozó ezen álláspontja, mivel az övezetek kialakítására önkormányzati rendeletalkotási eljárás során került sor, amikor az Örm1. megalkotásakor az Ör. 23. §-át úgy módosították, hogy az építményadó övezetenkénti mértékét az (1) bekezdésben határozta meg a Képviselő-testület, a (2) bekezdés az Ör. részévé tette az övezeti határokat meghatározó 1. sz. mellékletet.
Mivel az övezeti határok kialakítása önkormányzati rendeletben foglaltan történt meg, ezért az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének sérelmét az Alkotmánybíróság nem állapította meg, és az indítványt e vonatkozásban elutasította.
3. Az indítványozó szerint a Képviselő-testület számára az építményadó mértékének megállapításakor a Htv. 15. § a) pontjában foglalt rendelkezése nem teszi lehetővé azt, hogy „egyetlen adótárgy – lakás – adómegállapítása során különböző mértékű építményadót határozzon meg az Önk. rendelet a lakás nagyságától függően”. Ezért álláspontja szerint az Ör. 23. § (1) bekezdés a) és b) pontja az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésébe ütközően Alkotmányt sértő.
Az építményadó vagyoni típusú adó. Az épület, mint adótárgy adóztatásakor az önkormányzat az Alkotmány 70/I. §-ában meghatározott jövedelmi és vagyoni viszonyoknak megfelelő közterhekhez történő hozzájárulási kötelezettség adó formájában történő teljesítéséhez az adótárgy értékét meghatározó jellemzők (ingatlan fekvési helye, épület nagysága stb.) figyelembevételével állapítja meg a Htv. keretei között az adóalany által fizetendő építményadó mértékét. „A helyi adók esetében az arányos közteherviselés garanciáit elsősorban a Htv. teremti meg azzal, hogy meghatározza a helyi önkormányzat adómegállapítási jogának kereteit, a bevezethető adók fajtáit, az adóalanyok körét, az adó tárgyát és alapját, valamint az adó mértékének maximumát. A Htv. és az annak alapján megalkotható, helyi adókat megállapító önkormányzati rendeletek célja a helyi közszolgáltatások pénzügyi feltételeinek biztosítása, a helyi adó is a közterhekhez való hozzájárulás egy formája. A törvény keretei között az önkormányzat kötelessége, hogy rendeletben az állampolgárok vagyoni és jövedelmi viszonyainak megfelelő adókat vezessen be.” (411/B/2005. AB határozat, ABK 2007. február 170, 174.)
Az Alkotmánybíróság az eljárása során megállapította, hogy a Képviselő-testület az Ör. 23. §-ában a Htv. 6. § c) pontjában és 16. § a) pontjában meghatározott keretek között, a törvényi felső határként meghatározott adómaximum évi mértéknél alacsonyabb összegekben állapította meg az adóköteles adótárgy után a 2007. január 1-jétől fizetendő építményadó mértékét a Htv. 15. § a) pontjában meghatározott adóalap, az építmény m2-ben számított hasznos alapterülete után. A Htv. 15. §-ának rendelkezéséből nem következik az, hogy a Képviselő-testület az ingatlan nagyságától függően – annak ebből is eredő értékére figyelemmel – önkormányzati rendeletben meghatározott lakásnagyság esetén a kisebb lakásokra kedvezőbb adómértéket állapítson meg. Az adómérték megállapításánál a Képviselő-testületnek nem a Htv. 15. § a) pontja szerinti adóalap számítási módra, hanem a Htv. 6. § c) pontjára kell figyelemmel lennie az adómérték megállapításának mérlegelésénél. Az Ör. 23. §-a a fizetendő adó mértéke tekintetében az Ör. 1. számú mellékletében meghatározott övezeti besorolások alapján differenciált, emiatt az adó mértékét az Alkotmánybíróság nem minősítette aránytalannak. Az Alkotmánybíróság az eddigi gyakorlata alapján a vagyoni típusú adó mértékét azokban az esetekben minősítette alkotmányellenesnek a Htv. 6. § c) pontjában foglaltak mérlegelésének hiánya miatt, amikor az önkormányzat az adó mértékét a Htv.-ben meghatározott törvényi adómaximumban határozta meg [1531/B/1991. AB határozat, ABH 1993, 707, 710.; 22/2001. (VI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 620, 622–623.; 507/B/2000. AB határozat, ABH 2002, 1500, 1506.]. A Htv. keretei között az adómérték megállapítása a jogalkotó képviselő-testület szabad mérlegelésén nyugszik, aminek célszerűségét az Alkotmánybíróság nem vizsgálja. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Ör. 23. §-a vonatkozásában az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésébe ütköző alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
4. Az indítványozó indítványában kifogásolta azt is, hogy az Ör. 20. § (1) bekezdése, 23. §-a és 1. számú melléklete a két övezet közötti különböző mértékű, illetve az I. övezetben a lakásnagyság szerint eltérő mértékű építményadó megállapításával, illetve az állandó lakosok adófizetési kötelezettség alóli mentesítésével az Alkotmány 70/A. § rendelkezéseibe ütköző módon alkotmányos indok nélküli különbségtételt tesz az adóalanyok között.
4.1. Az Alkotmánybíróság a 48/2007. (VII. 3.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh.) az Ör. 20. § (1) bekezdés e) pontja és 23. §-a [az Abh. közzétételekor Ör. 21. § (2) bekezdés e) pontja és 24. §-a] alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványokat már vizsgálta és azokat elutasította (ABK 2007. július-augusztus, 699.). Ezért az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy tekinthető-e „ítélt dolog”-nak az indítvány e rendelkezéseket támadó része. Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. Tü. határozat (ABH 2003, 2065., a továbbiakban: Ügyrend) 31. § c) pontja alapján ugyanis az Alkotmánybíróság megszünteti az eljárást, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmány ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére), – ezen belül – azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértést megállapítani (,,ítélt dolog”).
Az Abh.-ban elbírált ügyben az indítványozó azt állította, hogy az Ör. 20. § (1) bekezdés e) pontja és 23. §-a az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését sérti. Az Abh. elutasította az indítványt. Jelen indítvány szintén az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével tartja ellentétesnek az Ör. fent hivatkozott rendelkezéseit. Mivel jelen esetben az „ítélt dolog” esete áll fenn, ezért az Alkotmánybíróság az eljárását Ügyrend 31. § c) pontja alapján az indítvány e része tekintetében megszüntette.
4.2. Az Ör. 20. § (1) bekezdés d) pontját az Alkotmánybíróság az Abh.-ban nem vizsgálta. Az indítványozó e rendelkezés vonatkozásában is az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe ütközőnek tartotta, hogy a Képviselő-testület az állandó lakosokat részben mentesíti az építményadó megfizetésének kötelezettsége alól, és ezzel alkotmányos indok nélküli különbségtételt tesz az adóalanyok között.
Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében rögzített hátrányos megkülönböztetés tilalma az Alkotmánybíróság gyakorlatában a jogrendszer egészét átható alkotmányos alapelvként kap értelmezést. Alkotmányellenes megkülönböztetésről csak akkor lehet szó, ha a jogszabály egymással összehasonlítható, a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne. A megkülönböztetés csak akkor alkotmányellenes, ha alapjogsérelmet okoz, illetve önkényes.
„Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében megfogalmazott megkülönböztetési tilalom értelmezésével az is megállapítható: a diszkrimináció tilalma nem jelenti azt, hogy minden, még a végső soron nagyobb társadalmi egyenlőséget célzó megkülönböztetés is tilos. A megkülönböztetés tilalma arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni.” [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.]
Az Alkotmánybíróság a hátrányos megkülönböztetés alkotmányi tilalmával kapcsolatosan korábbi határozatában megállapította: „Az Alkotmánybíróság már több határozatában foglalkozott az Alkotmány 70/A. §-ának értelmezésével. Bár a jogegyenlőség fogalma csupán a hivatkozott § (3) bekezdésének szövegében lelhető fel, a jogegyenlőség követelménye jelen van a 70/A. § valamennyi szabályában.
A jogegyenlőség lényege, hogy az állam, mint közhatalom, s mint jogalkotó köteles egyenlő elbánást biztosítani a területén tartózkodó minden személy számára. Ebben az összefüggésben nem tehet különbséget közöttük faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerint.
Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt tilalom nem csak az emberi, illetve az alapvető állampolgári jogokra irányadó, hanem e tilalom – amennyiben a különbségtétel sérti az emberi méltósághoz való jogot – kiterjed az egész jogrendszerre, ideértve azokat a jogokat is, amelyek nem tartoznak az emberi jogok, illetőleg az alapvető állampolgári jogok közé.
A jogegyenlőség nem jelenti a természetes személyeknek a jogon kívüli szempontok szerinti egyenlőségét is. Az ember, mint a társadalom tagja hivatása, képzettsége, kereseti viszonyai stb. szerint különbözhet és ténylegesen különbözik is más emberektől.
Az állam joga – s egyben bizonyos körben kötelezettsége is –, hogy a jogalkotás során figyelembe vegye az emberek között ténylegesen meglévő különbségeket. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése ugyanis nem bármifajta különbségtételt tilt – egy ilyen általános tilalom összeegyeztethetetlen lenne a jog rendeltetésével –, hanem csupán az emberi méltósághoz való jogot sértő megkülönböztetéseket.
Ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság nyomatékosan rámutat: az Alkotmány hivatkozott rendelkezésének a vagyoni helyzet szerinti különbségtételt tiltó szabályát is csak ekként szabad értelmezni. Amikor tehát az Alkotmány 70/I. §-a kifejezetten a vagyoni viszonyoknak megfelelő közteherviselést írja elő, ez nem jelent az alaptörvényen belüli ellentétet a 70/A. § (1) bekezdésével. Sem a jogegyenlőségből, sem a hátrányos megkülönböztetés tilalmából nem következik ugyanis, hogy
– vagyoni helyzetére való tekintet nélkül mindenki azonos mértékben lenne köteles hozzájárulni a közterhekhez, illetőleg
– az állam bizonyos, kifejezetten a hátrányos szociális helyzet ellensúlyozását szolgáló jogok (pl. a szociális bérlakás kiutalására való jogosultság), segélyek vagy kedvezmények szabályozásánál ne vehetné figyelembe az érintett személyek vagyoni helyzetét.” [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281–282.]
A Képviselő-testület az Ör. 20. § (1) bekezdésében a Htv. 6. § d) pontjában kapott törvényi felhatalmazás alapján biztosított adómentességet a siófoki lakcímmel rendelkező és életvitelszerűen ott tartózkodó adózók számára a lakás meghatározott alapterületnagyságáig. Az Alkotmánybíróság számos döntésében – elvi jelleggel a 670/B/1997. AB határozatban – mutatott rá arra, hogy a helyi önkormányzat kizárólag törvény keretei között rendelkezik döntési szabadsággal a helyi adópolitika kialakításában. E döntés azt is hangsúlyozta: „a helyi adók körében az adómentességek és adókedvezmények megállapításának a joga a helyi önkormányzat adómegállapítási jogának egyik részjogosítványa. Az adómentességek, kedvezmények meghatározása során az önkormányzat a helyi sajátosságokat, gazdaságpolitikai, adópolitikai szempontokat, a lakosság szociális körülményeit mérlegelve, szabadon dönt arról, hogy az adóalanyok mely csoportját vonja az általánostól eltérő kedvezőbb megítélés alá, az adóalanyok mely csoportja számára nyújt adómentességet, adókedvezményeket” (ABH 1999, 600, 604.). Az indítvánnyal támadott rendelkezés a Htv. Keretei között hozott olyan jogalkotói helyi adópolitikai döntés, amely nem önkényes és az emberi méltósághoz való jogot nem sértő megkülönböztetés. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Ör. 20. § (1) bekezdés d) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt e vonatkozásban elutasította.
Budapest, 2007. december 17.
Dr. Holló András s. k., Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás