PÜ BH 2007/337
PÜ BH 2007/337
2007.10.01.
Megszűnt szerződés alapján járó követelés iránti keresetlevél időelőttiség okából nem utasítható el idézés kibocsátása nélkül (Ptk. 319. §, 321. §, 478. §; Pp. 122. §, 130. §)
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy az I. r. felperesnek 17 938 600 forint + áfa, a II. r. felperesnek 41 794 000 forint + áfa és a tőkék után járó késedelmi kamatokat fizesse meg. Megállapította, hogy a perbeli telephely üzemeltetésével kapcsolatos költségeket 2003. április 17. napjától az alperes köteles viselni.
Az alperes marasztalása körében tényként állapította meg, hogy az I. r. felperes és az alperes 1996. október 31-én a 143/1995. (XI. 30.) Korm. rendelet 3. § (1) és (2) bekezdése alapján kötött szerződést a hatósági járműelszállításokban való közreműködésre. A Kormányrendelet alapján az üzemeltetőnek kellett a jármű elszállításával, tárolásával és őrzésével kapcsolatos költségeket megtéríteni. A 8. § (3) bekezdésével összefüggésben a bíróság megjegyezte, hogy a protokollszállítás költségéből az I. r. felperes 50% mértékű díjcsökkentést vállalt, ugyanakkor az alperes a protokolljárművek tárolási és őrzési költségeinek megfizetését is vállalta. Az 1997. február 7-ei szerződésmódosítás 3. pontja szerint a felek abban állapodtak meg, hogy az I. r. felperes a költségviselése mellett a perbeli telephelyen tárolt járművek után az alperes által érvényesített tárolási díjakkal azonos összegű közreműködői díjra jogosult. Az elsőfokú bíróság a szerződésmódosítás 3. pontját úgy értelmezte, hogy az alperes kockázati körébe tartozott, hogy a tárolás díját az üzemeltetővel szemben érvényesíti-e, de ez a kockázat nem hárítható át a felperesekre. Az elsőfokú bíróság a módosított keresetnek megfelelően kötelezte az alperest a felperesek javára a jogszabály mellékletében meghatározott 500 forint/nap tárolási-őrzési költség, illetve a protokolljárművek esetében a díj 50%-ának a megfizetésére.
Az alperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta és a II. r. felperes megállapításra irányuló keresetét elutasította. A felperesek marasztalásra irányuló kereseti kérelmei tekintetében a pert megszüntette és az elsőfokú ítélet e részeit hatályon kívül helyezte.
A marasztalási kereset körében az 1997. február 7-ei szerződésmódosítás 3. pontját az elsőfokú bíróságtól eltérően úgy értelmezte, hogy az alperes díjfizetési kötelezettsége csak abban az esetben áll be, ha a költségek behajtása iránt bírósági eljárást kezdeményezett, illetve a tárolási díj ennek folytán befolyt az alpereshez. Értelmezése alátámasztásaként hivatkozott az 1996. október 31-én kötött szerződés 6. pontjának a közreműködői díjak kifizetésével kapcsolatos első rendelkezésére, az elsőfokú eljárásban csatolt számlákra és a felperesek fellebbezési ellenkérelmében előadott nyilatkozatokra. Megjegyezte, hogy a másodfokú tárgyaláson az alperes olyan okiratokat csatolt, melyeket a Pp. 235. § (1) bekezdése alapján a szerződés értelmezésével kapcsolatban nem vehetett figyelembe. Mivel a hivatkozott szerződéses rendelkezések alapján a közreműködői díj még nem vált esedékessé [Pp. 122. § (1) bekezdés], a pert a Pp. 157. § a) pontja alapján a 130. § (1) bekezdés f) pontjában írott okból szüntette meg.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmükben a felperesek elsődlegesen a permegszüntető végzés hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet helybenhagyását, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérték. Előadták, hogy visszterhes megbízási szerződést kötöttek. Az ellenszolgáltatás, vagyis a megbízási díj nem függött az alperes igényérvényesítésétől. Mivel ezekben az esetekben teljesítési határidőt nem határoztak meg, a megbízási szerződés megszűnésekor követelésük a Ptk. 478. § (4) bekezdése alapján mindenképpen esedékessé vált.
A felperesek sérelmezték, hogy a másodfokú bíróság a szerződésmódosítás vonatkozó rendelkezését tévesen értelmezte, és a szerződéskötésnél közreműködő alperesi vezetőket – indítványuk ellenére – tanúként nem hallgatta meg. A másodfokú bíróság nem vizsgálta a szerződéskötés egyéb körülményeit sem. Ezért a másodfokú bíróság szerződés értelmezését megalapozatlannak, a permegszüntető végzést pedig jogszabálysértőnek állították.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult. Fenntartotta álláspontját arra vonatkozóan, hogy a felek megállapodtak az úgynevezett protokollszállítások díjmentességében. Ezt a felperesek magatartása is igazolta, hiszen az elszámoláshoz szükséges számítógépes programot az I. r. felperes készítette el. Tárolási díjat ezekben az esetekben nem érvényesített. A szerződésmódosítás vitatott értelmezésével kapcsolatban előadta, hogy a felperesek tisztában voltak a díjfizetés kockázati elemével. A szerződés 6. pontjára figyelemmel vitatta, hogy a felperesek a Ptk. 478. § (4) bekezdése alapján a követelést esedékessé tehették volna. Vitatta a felperesek felülvizsgálati előadását a szerződés rendelkezésétől eltérő gyakorlat kialakulását illetően is.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az I. r. felperes és az alperes vegyes típusú szerződést kötött, mellyel az alperes – többek között – megbízta az I. r. felperest a hatósági úton a perbeli telephelyre szállított gépjárművek tárolásával és őrzésével. A szerződés az alperes felmondása folytán 2003. augusztus 31. napjával megszűnt. A domináns elemeit tekintve megbízási jellegű jogviszony megszűnésére tekintettel a felperesek megkísérelték érvényesíteni az alperessel szemben a jogviszonyból eredő követeléseiket, (keresetlevél F/2. jelzésű melléklete) az alperes azonban a felperesek követelésének kiegyenlítésétől elzárkózott.
A másodfokú bíróság tévesen alapította permegszüntető rendelkezését a szerződés 6. pontjának értelmezésével kialakított azon álláspontjára, hogy a felperesek kereseti követelése még nem vált esedékessé. A szerződés megszűnése esetén a felek kötelesek elszámolni. A Ptk. 478. § (4) bekezdése alapján a felperesek a megbízási díjukra, illetve a 479. § (3) bekezdése szerint szükséges és hasznos költségeik megtérítésére jogosultak. A megszűnt szerződés alapján járó követelések iránti keresetlevél időelőttiség [Pp. 122. § (1) bekezdés] címén történő elutasítása [Pp. 130. § (1) bekezdés f) pontja] a Ptk. 319. § (2) bekezdése figyelembevételével is fogalmilag kizárható. A Ptk. rendelkezése szerint ugyanis a szerződés a jövőre nézve szűnik meg, és a felek további szolgáltatásokkal nem tartoznak. A megszűnés előtt már nyújtott szolgáltatás szerződésszerű pénzbeli ellenértékét meg kell fizetni. Amennyiben pedig a már teljesített pénzbeli szolgáltatásnak megfelelő ellenszolgáltatást a másik fél még nem teljesítette, a pénzbeli szolgáltatás visszajár. Mivel az adott szerződés az alperes felmondásával a Ptk. 321. § (1) és (2) bekezdése alapján megszűnt, a felperesek kereseti követelései tárgyában permegszüntető végzés hozatalának a Pp. 157. § a) pontja alapján a 130. § (1) bekezdés f) pontjában írott okból nem volt helye.
Mivel a másodfokú bíróság a permegszüntetésre vezető álláspontját a szerződés egyes rendelkezéseinek értelmezése alapján alakította ki, a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálat korlátai között csak ebben a körben, tehát az értelmezés bizonyítási szabályainak alkalmazásával kapcsolatban adhat a további eljárásra iránymutatást.
A Ptk. 207. § (1) bekezdése alapján az egyes szerződéses rendelkezések értelmezése során nem annak van jelentősége, hogy a bíróság az adott rendelkezést hogyan értelmezi, hanem annak, hogy adott esetben az I. r. felperesnek – a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel, a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint – közreműködői díjazása szempontjából hogyan kellett értelmezni a szerződést. Az elsőfokú bíróság kifejtette álláspontját a szerződésmódosítás 3. pontjával és az alapszerződés 6. pont első fordulatával kapcsolatban. A másodfokú bíróság a fellebbezésben megjelölt további bizonyításnak a Pp. 235. § (1) bekezdése alapján eljárásjogi akadályát látta. További bizonyítás lefolytatása nélkül, az elsőfokú peradatok alapján értelmezte a szerződésmódosítás 3. pontját, és azzal összefüggésben az alapszerződés 6. pontjának első fordulatát. Saját értelmezésével következtetett arra, hogy a szerződés alapján kizárólag a felperesek szerződéses kockázatát jelentette, hogy az alperes a jogszabályban meghatározott igényérvényesítés útján a gépjárművek üzembentartóitól a tárolás költségeit behajtja-e. A határozat indokai közvetetten arra utalnak, hogy ugyanezen álláspontra helyezkedett – a felek között szintén vitatott – protokollszállítás költségeivel kapcsolatosan is. Kétségtelen, hogy a szerződés értelmezésével kapcsolatos ellentétes álláspontokat további bizonyítás, így a felperesek által az elsőfokú eljárásban felajánlott, de a bíróság egyező értelmezése miatt mellőzött tanúbizonyítás útján lehetne tisztázni. A másodfokú bíróságnak valóban vizsgálnia kell, hogy a Pp. 235. § (1) bekezdése, 141. § (2) bekezdése és (6) bekezdése e további bizonyítás lehetőségét nem zárja-e ki. A további bizonyítás hiányában kialakított értelmezés azonban [az anyagi jogszabály, a Ptk. 207. § (1) bekezdése figyelmen kívül hagyása miatt is] megalapozatlan.
Az ismertetett indokoknak megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletbe foglalt permegszüntető végzést a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Pfv. VIII. 21.753/2006.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás