PÜ BH 2007/338
PÜ BH 2007/338
2007.10.01.
Nem minősül ági vagyonnak az az ingatlan, amelyet az örökhagyó az ifjúsági takarékbetétkönyvben gyűjtött pénzösszegből és annak kamataiból vásárolt, akkor sem, ha a pénzbefizetéseket ingyenes juttatásként szülei teljesítették – Nem ági vagyon az ingatlanon az örökhagyó által végzett építkezéshez pénzben és munkavégzésben nyújtott szülői támogatás sem (Ptk. 612. §, 613. §, 614. §)
A 2003. augusztus 21-én leszármazó nélkül elhunyt S. J. örökhagyónak a felperesek a szülei, az I. r. alperes a túlélő házastársa.
A d.-i 3602 hrsz. és 3603 hrsz. alatti ingatlanoknak az 1/2 illetősége az örökhagyó hagyatékát képezte. Utóbbi ingatlan társtulajdonosa a II. r. alperes, míg az előbbi ingatlanra jelzálogjog jogosultja a IV. r. alperes.
A felperesek az örökhagyó utáni hagyatéki eljárásban ági öröklési igényt érvényesítettek – egyebek mellett – a hagyatékot képező ingatlanra, melyet a túlélő házastárs nem ismert el. Az eljárt közjegyző az ingatlan hagyatékot ideiglenes hatállyal az I. r. alperes részére adta át, a felpereseket pedig igényük per útján való érvényesítésére hívta fel.
A felperesek keresetükben a d.-i 3603. hrsz. alatti ingatlan 4/8-ának, valamint a 3602. hrsz. alatti ingatlanból az örökhagyó illetősége 2/3-ára ági öröklés jogcímén tulajdonjoguk megállapítását kérték.
Az I. r. alperes előbb a felperesek tulajdonszerzését részben elismerte, majd az eljárás során ellenkérelmét módosítva a kereset teljes elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a d.-i
3603 hrsz. alatti ingatlannak tulajdonközösség megszüntetése és házastársi vagyonközösség jogcímén az örökhagyó tulajdonát képező 2/8 illetőségének, valamint a d.-i 3602 hrsz.-ú ingatlan egészhez viszonyított 48/100 illetőségének a tulajdonjoga egymás közt egyenlő arányban ági öröklés jogcímén az I-II. r. felperesek tulajdonát képezi az I. r. alperes özvegyi jogával terhelten. A felperesek ezt meghaladó keresetét elutasította. A földhivatalt megkereste a tulajdonváltozás ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése iránt, a II. és IV. r. alpereseket ennek tűrésre kötelezte.
A megállapított tényállás szerint az örökhagyó főiskolai tanulmányai befejezése után 1985. szeptember 2-án munkaviszonyt létesített, 1986. augusztus 27-étől 1988. február 11-éig katonai szolgálatot teljesített, majd ezt követően üzemmérnöki beosztásban állt alkalmazásban. Munkaviszonya mellett megbízási jogviszonyból és újításaiból is származott jövedelme. 1986 februárjában ifjúsági takarékbetétet nyitott, amelybe havi 2500 forintot helyezett el, azt 1993. február 3-án szüntette meg és a számlán lévő 1 049 035 forintot felvette.
Az örökhagyó 1992. augusztus 1-jén kötött házasságot B. G.-vel. 1993. február 4-án kelt adásvételi szerződéssel házastársával közösen vásárolták meg 1 100 000 forint vételárért a d.-i 3602. hrsz. alatti ingatlant, 1993. április 28-án kelt szerződéssel pedig 400 000 forintért a szomszédos ingatlanból 1/2 illetőséget, amelyeket a természetben egybefüggően használtak. Az ingatlanon lévő épület bontása után új épület építésébe kezdtek, amelyhez a felperesek anyagilag és természetben is segítséget nyújtottak.
1996-ban a házastársak még a lakóház elkészülte előtt elváltak. 1996. szeptember 27-én kelt házastársi vagyonközösséget megszüntető szerződés keretében az örökhagyó 1 650 000 forint ellenében a házastársát megillető tulajdoni hányadot a felperesek által biztosított anyagi juttatásból megváltotta.
Az I. r. alperes 1996 őszén az örökhagyóhoz költözött, 1999. szeptember 4-én házasságot kötöttek és a lakóház építését együtt folytatták.
Az elsőfokú bíróság a volt házastárs igényére a szülőktől származó ingyenes juttatást meghatározott vagyontárgy megvásárlására adott ajándéknak tekintette és az ingatlan hányadot ági öröklés tárgyának minősítette, annak mértékét pedig az eljárás során beszerzett szakvélemény alapulvételével határozta meg. Mérlegelési jogkörében eljárva azt állapította meg, hogy az ifjúsági takarékbetét számlán gyűjtött összeg nem a felperesek, hanem az örökhagyó megtakarítása volt, ezért a betét felhasználásával vásárolt ingatlan ági öröklés tárgyát nem képezi. Erre utal, hogy a számla nyitására azt követően került sor, hogy az örökhagyó munkába állt, a kimutatások szerint az átlagkeresetet meghaladó jövedelemmel rendelkezett és ebből következően a vételár és a takarékbetét különbözete is rendelkezésére állhatott. Az elsőfokú bíróság ítéletét a Ptk. 612. § (1), 613. §, 614. § (1) bekezdésére és a PK 81. számú állásfoglalás a) pontjára alapította.
A felperesek fellebbezése alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét helybenhagyta és a felpereseket másodfokú perköltség és le nem rótt illeték megfizetésére kötelezte.
Az ítélet indokolása szerint helyesen fejtette ki az elsőfokú bíróság azt, hogy az ági öröklés szabályai nem terjednek ki – egyebek mellett – az ági vagyontárgy helyébe lépett vagy az ági vagyontárgy értékén vásárolt vagyontárgyakra, valamint a szokásos mértékű ajándékokra. A PK 81. számú állásfoglalás közvetlenül a felmenőtől származó ajándéknak az ingatlannak az ingatlanvásárlás céljából a felmenő által kifizetett összeget, valamint a meghatározott vagyontárgy vásárlására adott összeget tekinti. Nem tekinthető azonban ilyennek a lemenő számára gyűjtött betét, mert az nem konkrét vagyontárgy megvásárlására adott ajándék, ez esetben ugyanis az ajándékozás és a vásárlás időben lényegesen eltér egymástól és az ajándékozás célja sem meghatározott. Különösen nem tekinthető ilyennek a betét kamata, de nem számolható el ági öröklés tárgyaként az I. r. felperes által nyújtott munkavégzés sem, mert az a közeli családi kapcsolat miatt természetesnek tekinthető és kölcsönös volt, másrészt a szülő gyermekének nyújtott segítség a szokásos mértéket nem haladta meg. Rámutatott arra is, hogy az I. r. alperes gazdasági társaságának (bt.) vagyona nem vonható az elszámolás körébe, és a hagyatéki eljárásban a felpereseknek átadott ingó vagyon nem értelmezhető úgy, hogy az örökhagyó valamennyi ingóságára a felperesek volnának örökösök. A másodfokú bíróság a felpereseknek az özvegyi jog megváltásával kapcsolatos, a fellebbezési eljárásban hivatkozott igényét pedig a Pp. 247. § (1) bekezdés szerinti meg nem engedett kereset-kiterjesztésnek tekintette és érdemi vizsgálatát mellőzte.
A jogerős ítélet ellen annak hatályon kívül helyezése az elsőfokú ítélet részbeni megváltozásával keresetüknek való helyt adás iránt a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet. Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet a Ptk. 612., 613. és 614. §-ait sérti. A felülvizsgálati kérelem részletesen kifejtett indokai szerint téves mérlegeléssel állapították meg az eljárt bíróságok, hogy az ifjúsági takarékbetét számlán gyűjtött összeg nem a felperestől származott, és az nem minősült konkrét vagyontárgy vásárlására irányuló ajándéknak. Tévesen állapította meg a másodfokú bíróság azt is, hogy a per tárgyát nem képezte az, hogy az özvegyi jog a betéti társaság használatában lévő gépi berendezések ellenében megváltásra került. A gépeket a felperesek vásárolták, ajánlatukat az alperes elfogadta, ezért nem került sor a hagyatéki eljárásban azok hagyatékkénti átadására. Tévesen értelmezték az eljárt bíróságok a Ptk. 613. § (1) bekezdését, mert az átépített ingatlan ági jellegűnek minősül. Hivatkoztak arra is, hogy a másodfokú bíróság a Ptk. 614. § (1) bekezdését sértve elmulasztott rendelkezni az ági vagyontárgy természetbeni kiadásáról. Ezt azzal indokolták, hogy lehetőség lett volna az ingatlan természetbeni megosztására és miután az alperes és családja soha nem használták az ingatlan tetőterét, valamint a bt. műhelyrészét, azokra az alperes haszonélvezeti jogát sem lehetett volna kiterjeszteni. Álláspontjuk szerint indokolatlanul alacsony mértékben állapították meg az eljárt bíróságok az ági vagyon mértékét. Az alperes a perben a közösen szerzett vagyon értékét 1 633 030 forintban jelölte meg. A telek egészében ági jellegű, a felépítmény fele ugyancsak, míg a másik felét szintén a felperesek ,,szerezték'' az 1 600 050 forint megfizetésével. Ezt a felperesek – álláspontjuk szerint – bizonyították a másodfokú bíróság azonban következtetéseit feltételezésekből vonta le, és indokolatlanul mellőzték az eljárt bíróságok a társaság vagyona ági jellegének megállapítását és elszámolását is.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt arra utal, hogy a felülvizsgálat tárgyát a Pp. 270. §-ának (2) bekezdése alapján annak elbírálása képezi, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályok megsértése folytán az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő-e. A pernek nem volt tárgya sem az özvegyi jog megváltásával kapcsolatos, sem a betéti társaság vagyonával kapcsolatos igény, mert a felperesek erre vonatkozó kereseti kérelmet elő sem terjesztettek. Olyan kérdésben pedig, amelyekben a bíróság nem tárgyalt és nem határozott, jogszabálysértést sem valósíthatott meg. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem erre vonatkozó részét nem vizsgálta.
Az eljárt bíróságok a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglalt mérlegelési jogkörükben állapították meg azt, hogy az ifjúsági takarékbetétben gyűjtött pénzösszeg az ingatlanok vételára az örökhagyó megtakarításából származott. A tényállás megállapítására vonatkozó eljárási jogszabálysértés hiányában a Legfelsőbb Bíróságnak nincs lehetősége a bizonyítékok újbóli értékelésére az ún. felülmérlegelésre.
Annak kétséget kizáró bizonyítottsága sem alapozná meg a felperesek ági öröklési igényét, ha a betét elhelyezése a szülők anyagi hozzájárulásából eredt volna. Az ítélet (7. old. második-harmadik bekezdés) helytállóan mutatott rá arra, hogy az ági öröklés szabályainak alkalmazását ez esetben a Ptk. 613. § (1) bekezdése – ági vagyontárgy helyébe lépett vagyontárgy – zárná ki. A takarékbetét kamata pedig – a pénz haszna – nem a törvényben megszabott feltételek szerint hárult az örökhagyóra, és emiatt sem minősült volna ági vagyonnak. A gyűjtött összeg a PK 81. számú állásfoglalás a) pontja szerinti ingyenes juttatásnak sem minősülne, mert az csupán az önálló lakás megszerzését elősegítő anyagi támogatásként, de nem meghatározott vagyontárgy megvétele céljából adott vételárnak lett volna tekinthető. Az örökhagyó építkezéséhez nyújtott pénzbeli és munkavégzésben megnyilvánuló támogatás arányában pedig az ingatlan meghatározott hányada sem válik ági jellegűvé (BH 11/1986. 426. sz. jogeset), hanem az örökhagyó különvagyonának minősül, amelyre a törvényes öröklés általános szabályai irányadók.
Ezekre tekintettel sem az örökhagyó által 1993-ban vásárolt ingatlanok, sem az azon megvalósult építkezésnek az elsőfokú ítélet jogerős rendelkezését meghaladó hányada nem képezi ági öröklés tárgyát, mert a részben ági jellegű ingatlanban az örökhagyó és az alperes házastársi közös vagyoni beruházására mint szerzeményi vagyonra az alperes tarthat igényt az ági örökösökkel szemben (P. törv. II. 20.587/1984., BH 1985/4/148. sz. jogeset).
Téves a felperesek álláspontja abban is, hogy az eljárt bíróságok az ági vagyontárgy természetbeni kiadásáról nem rendelkeztek.
Az ági öröklés jellegéből következően – főszabály szerint – az örökös (ugyanúgy mint törvényes öröklés esetében) természetben örökli meg mindazt, ami a hagyatékban megvan (az adott esetben tulajdoni hányadot). A Ptk. ettől a főszabálytól eltérést enged [Ptk. 614. § (2) bekezdés esetében], amikor az örökösök megállapodása vagy annak hiányában célszerűségi okból a bíróság a vagyontárgy értékének pénzbeli kiegyenlítését is elrendelheti. A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott ,,természetbeni megosztás'' már a tulajdonközösség megszüntetésére utal [Ptk. 148. § (1) bekezdés], ami azonban nem képezte a per tárgyát, ezért a megosztás lehetőségét az eljárt bíróságoknak nem is kellett vizsgálni.
A kifejtettek alapján a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. II. 21.716/2006.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás