353/B/2007. AB határozat
353/B/2007. AB határozat*
2009.01.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság folyamatban lévő ügyekben alkalmazandó jogszabályok alkotmányellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezések tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a villamos energiáról szóló 2001. évi CX. törvény 9/A. § (2) bekezdése második fordulatának 2005. november 1. és 2007. december 31. között hatályos szövege, valamint 11. § a) pontjának 2003. január 1. napja és 2007. december 31. között hatályos szövege alkotmányellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezéseket elutasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó bíró előadja, hogy álláspontja szerint a villamos energiáról szóló 2001. évi CX. törvény (a továbbiakban: Vet.) 11. § a) pontjában szabályozott fogyasztói panaszok kivizsgálása 2005. november 1.-e előtt, az egyebek között a panaszok elbírálását szabályozó 2004. évi XXIX. törvény 142–143. §-ai értelmében vett panasznak minősült. A Vet.-be 2005. november 1. napjával beiktatásra került a 9/A. §. Ennek (2) bekezdése rendelkezik a Magyar Energia Hivatal (a továbbiakban: MEH) eljárási határidejeiről, külön nevesítve második fordulatában a fogyasztói panasszal kapcsolatos eljárásokat. Az indítványozó bíró álláspontja szerint a törvényhozó azzal, hogy a fogyasztói panaszok kivizsgálására vonatkozóan is adott meg a törvény eljárási határidőt, oly módon, hogy azt a többi, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) hatálya alá tartozó eljárásra vonatkozó eljárási határidőkkel egy rendelkezésben szabályozta, a fogyasztói panaszok kivizsgálását közigazgatási hatósági eljárásnak minősítette. Az indítványozó bíró véleménye szerint a Vet. így beiktatott 9/A. § (2) bekezdésének második fordulata több szempontból is sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését. A jogbiztonság sérelmét okozza az, hogy „a hatósági jogkört a jogalkotó egy eljárási (ügyintézési) határidő szabályozással adta meg”. A kezdeményező bíró véleménye szerint továbbá ez a szabályozási technika azzal is sérti a jogbiztonságot, hogy „e módosítás egy nem hatósági hatáskörre vonatkozó szabályt »értelmezett át«”, mivel a Vet. 11. § a) pontja a Vet. 9/A. § (2) bekezdése miatt egy panasz-eljárást szabályozó rendelkezésből a MEH egy újabb közigazgatási hatósági eljárás útján gyakorlandó hatáskörét nevesítő normává vált.
A kezdeményező bíró álláspontja szerint a Vet. 11. § a) pontja – a Vet. 9/A. § (2) bekezdésének második fordulatával összefüggésben – is sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság részét képező jogbiztonság elvét. A Vet. 11. §-a értelmében ugyanis a MEH a fogyasztóvédelemről szóló törvényben foglaltak figyelembevételével – a fogyasztóvédelmi hatósággal együttműködve – a villamosenergia-ellátás területén meghatározott fogyasztóvédelmi feladatokat lát el, köztük az a) pont alapján „kivizsgálja az elszámolással, számlázással, díjfizetéssel, méréssel, valamint a villamosenergia-ellátás zavaraival kapcsolatos fogyasztói panaszokat”. Az indítványozó bíró kiemeli, hogy a Vet. 9/A. § (2) bekezdésének hivatkozott fordulata következtében a MEH előtt fogyasztói panaszra megindult eljárások hatósági eljárások. A bíró álláspontja szerint a Vet. 11. § a) pontjának szóhasználata, azaz a „kivizsgálja” szó nem minősül elégséges, a jogbiztonságnak megfelelő szintű és pontosságú hatásköri leírást eredményező hatásköri normának, és mint ilyen, sérti a jogbiztonság elvét. Az indítványozó bíró álláspontja szerint a hatásköri szabály „homályossága” miatt párhuzamos hatáskörök is keletkeznek, mivel a Vet. 11. § a) pontja alapján a MEH is eljárhat az alapvetően polgári jogi bíróság elé tartozó polgári jogi – a fogyasztó és a szolgáltató szerződésével kapcsolatos – kérdésekben. A hatóság azonban nem dönt minden polgári jogi kérdésben, ezért a „jogérvényesítést egyszerre két fórum előtt lehet csak lefolytatni.” Az indítványozó jelzi továbbá, hogy a fogyasztótól függ az, hogy melyik fórum előtt indul eljárás, mivel ő dönti el, hogy a MEH-nél él-e fogyasztói panasszal vagy a polgári bíróság előtt indít keresetet. Mivel a polgári bíróságot a MEH e körben hozott határozatai nem kötik, polgári jogi kérdésekben „ugyanazon tárgyban születhetnek polgári bírósági ítéletek is párhuzamosan.” Hivatkozik a kezdeményező a 38/1993. (VI. 11.) AB határozatra is, és elemzi a kérdéses jogszabályhelyek lehetséges alkotmányos értelmezését. Indítványában arra jut, hogy a jogszabályhelyeknek nincsen alkotmányos értelmezési lehetősége. Mindezek miatt a kezdeményező bíró álláspontja szerint a Vet. 9/A. § (2) bekezdés második fordulata és ezzel együttesen a Vet. 11. § a) pontja az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt elv „szelvényjogának” minősülő jogbiztonság sérelmét okozza.
2. A kezdeményező bíró indítványában előadja továbbá azt, hogy a Vet. 11. § a) pontja az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében foglalt alapjogból levezethető „fegyveregyenlőség elvét” is sérti. Álláspontja szerint a helytelen hatásköri szabályozás okozta zavaros helyzet miatt „nem is jogvitáról van szó, a döntéshozó nincs abban a helyzetben, hogy e hatásköri szabályok alapján bármilyen formában jogi hatás kiváltására alkalmas módon helyt adjon valamely panasznak, egy ilyen döntés csak formális értelemben hozható meg, az ennek terhét viselő fél jogorvoslati joga pedig látszólagos.” A kezdeményező bíró ezt az indítványi elemet kifejezetten az Alkotmány 57. § (1) bekezdésére alapozta.
A kezdeményező szerint továbbá az, hogy az áramszolgáltatási szerződésben részes felek – azaz a fogyasztó és a szolgáltató – ugyanabban a kérdésben eltérő szabályok szerint, két különböző fórumon jogosultak érvényesíteni jogaikat (a szolgáltató nem fordulhat a MEH-hez), sérti a „fegyveregyenlőség elvét”. Szintén sérelmezi azt, hogy mivel a MEH nem tekinthető független és pártatlan bíróságnak, az „igazságos és nyilvános tárgyalás az egyik fél vonatkozásában nem érvényesülhet.”
Ugyanezen bíró további 6 folyamatban lévő ügyben függesztette fel a per tárgyalását, és a fent ismertetett tartalommal megegyező indítványokkal fordult az Alkotmánybírósághoz.
Az Alkotmánybíróság az indítványokat tartalmi azonosságukra tekintettel az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) 28. § (1) bekezdése alapján egyesítette és egy eljárásban bírálta el.
II.
1. Az Alkotmány indítványokkal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.”
2. A Vet. támadott rendelkezései:
„9/A. § (2) A Hivatal eljárása során az ügyintézés határideje 90 nap, fogyasztói panaszra indult eljárás esetén 60 nap.” (2005. november 1. és 2007. december 31. között hatályos szöveg)
„11. § A Hivatal a fogyasztók érdekeinek érvényesítése érdekében – a fogyasztóvédelemről szóló törvényben foglaltak figyelembevételével – a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséggel és a területi felügyelőségekkel (a továbbiakban: fogyasztóvédelmi felügyelőségek) együttműködve a villamosenergia-ellátás területén az alábbi fogyasztóvédelmi feladatokat látja el:
a) kivizsgálja az elszámolással, számlázással, díjfizetéssel, méréssel, valamint a villamosenergia-ellátás zavaraival kapcsolatos fogyasztói panaszokat”. (2003. január 1. és 2007. december 31.-ig hatályos szöveg)
III.
Az indítványok az alábbiak szerint nem megalapozottak.
1. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: új Vet.) 183. § a) pontja 2008. január 1-jével hatályon kívül helyezte a Vet. egészét, beleértve az indítványban támadott szakaszokat is. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint nem hatályos jogszabály alkotmányellenességének vizsgálatára csak kivételesen, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. §-ának (1) bekezdése szerinti bírói kezdeményezés és a 48. §-ában szabályozott alkotmányjogi panasz alapján kerülhet sor. Mivel az indítványok bírói kezdeményezések, az Alkotmánybíróság a már hatályon kívül helyezett Vet. támadott szakaszai tekintetében folytatta le az eljárást.
2. Az indítványozó bíró szerint a Vet. 9/A. § (2) bekezdésének második fordulatával megvalósított szabályozási módszer sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, mivel „a hatósági jogkört a jogalkotó egy eljárási (ügyintézési) határidő szabályozással adta meg”. Ez a szabályozási technika az indítványozó szerint azért is alkotmánysértő, mert a támadott rendelkezés [Vet. 9/A. § (2) bekezdés második fordulata] beiktatásával egy másik, eleddig nem hatósági hatáskörre vonatkozó szabályozás – a Vet. 11. § a) pontja – tartalmában a beiktatott Vet. 9/A. § (2) bekezdésen keresztül hatósági hatáskört leíró szabállyá változik.
Az Alkotmánybíróság rögzíti, hogy a jogalkotó széles körű szabadságot élvez a tekintetben, hogy az alkotmányos kereteken belül milyen jogalkotási módszerekkel szabályoz. A 847/B/1996. AB határozatában az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a jogalkotónak „az alaptörvény keretei között viszonylag széles körű szabadsága van az alkalmazni kívánt szabályozási technika megválasztásában”. (ABH 1996, 644, 645.).
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a jogalkotó által a jelen helyzetben alkalmazott szabályozási módszer nem ütközik a jogállamiság részét képező jogbiztonság követelményébe. Az, hogy a jogalkotó egy jogszabályi rendelkezés beiktatásával esetlegesen egy másik rendelkezés tartalmát módosítja, nem sérti a jogbiztonságot, amennyiben az érintett szabályok tartalma világos és egyértelmű. A támadott szabályok egyértelmű tartalommal bírnak, így a jogbiztonság sérelme az indítványozó által felvázolt módon nem sérül.
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt e vonatkozásában elutasította.
3. Az Alkotmánybíróság ezek után megvizsgálta azt az indítványi elemet, amely szerint a Vet. 11. § a) pontja – a Vet. 9/A. § (2) bekezdésének második fordulatára tekintettel – az Alkotmány 2. § (1) bekezdését azért sérti, mert nem egyértelmű a Vet. 11. § a) pontjában foglalt hatásköri szabály, és ezáltal a jogalkalmazók bizonytalan helyzetbe kerülnek, a jog megfelelő alkalmazása lehetetlenné válik számukra. Vizsgálta az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatosan a párhuzamos hatáskörök esetleges fennállásának kérdését is.
3.1. Az Alkotmánybíróság 26/1992. (IV. 30.) AB határozatában elvi éllel mutatott rá arra, hogy „a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság – amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme – megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon. Amennyiben a támadott törvényi rendelkezés esetleges bizonytalansága a jogszabály alkalmazása során feloldható, az alkotmányellenesség nem állapítható meg.” (ABH 1992, 135, 142.)
Az Alkotmánybíróság rámutat, hogy az egyes közigazgatási eljárásokra, hatósági ügyekre vonatkozó szabályokat komplex szemlélettel, a különös és az általános szabályokat együttesen vizsgálva kell értelmezni. A bíróság előtt folyamatban lévő ügyek – amelyekkel kapcsolatban a kezdeményező bíró az Alkotmánybírósághoz fordult – mind 2005. november 1. napja után indultak meg, így a Ket. 171. § (1) bekezdése alapján ezekben az ügyekben már a Ket. az irányadó. A Ket. rendelkezéseit figyelembe véve a Vet. 11. § a) pontja alapján egyértelműen megállapítható a MEH hatásköre. A Ket. 88. § (1) bekezdése szerint a hatóság – a hatáskörének keretei között – ellenőrzi a jogszabályban foglalt rendelkezések betartását, valamint a jogerős vagy fellebbezésre való tekintet nélkül végrehajtható hatósági határozatban foglaltak teljesítését, azaz hatósági ellenőrzést végez. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Vet. 11. § a) pontja egy, a fogyasztó panasza alapján meginduló hatósági ellenőrzési, fogyasztóvédelmi funkciójú hatáskört hoz létre a MEH számára. A MEH fogyasztói panasz alapján eljárva ellenőrzi, hogy az adott áramszolgáltató betartja-e a vonatkozó jogszabályokban, például a Vet.-ben, illetve a Vet. mindenkori végrehajtási rendeletében foglalt szabályokat. A hatósági ellenőrzés keretein belül vizsgálhatja a MEH a végrehajtási rendelet részét képező villamos energia közüzemi szabályzatban foglaltak betartását is.
A Ket. 94. §-a meghatározza a hatósági ellenőrzésből következő, az eljáró hatóságot terhelő feladatokat. Jogszabálysértés észlelése esetén a közigazgatási hatóság – jelen esetben a MEH – felhívja a hatósági eljárás ügyfele, azaz az áramszolgáltató figyelmét a jogszabálysértésre, és a jogkövetkezmények jelzésével egyidejűleg felszólítja annak megszüntetésére, vagy hivatalból megindítja a saját hatáskörébe tartozó eljárást, illetve más hatóság vagy bíróság hatáskörébe tartozó kérdés esetén megfelelő eljárást kezdeményez. A Vet. 11. § a) pontjában meghatározott kivizsgálási kötelezettség tartalma a MEH számára egyértelmű, amennyiben figyelembe veszi a Ket. 88. és 94. §-ait.
Az Alkotmánybíróság ennek alapján az indítvány azon részét, amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének sérelmét azon az alapon állította, hogy a Vet. 11. § a) pontja nem felel meg a normavilágosság követelményének, elutasította.
3.2. Az indítványozó bíró álláspontja szerint a „homályos” hatásköri norma azt eredményezi, hogy a MEH eljárhat és el is jár olyan – „polgári jogi” – ügyekben, amelyek az indítványozó bíró szerint bíróság elé tartoznának.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Vet. 11. § a) pontja értelmében a MEH kizárólag az elszámolással, számlázással, díjfizetéssel, méréssel, valamint a villamosenergia-ellátás zavaraival kapcsolatos fogyasztói panaszokat jogosult – mintegy fogyasztóvédelmi szervként – kivizsgálni. A MEH a Vet. 11. § a) pontjában rögzített hatáskörében a taxatíve felsorolt ügyekben benyújtott fogyasztói panaszokat orvosolja hatósági ellenőrzés keretében. A quasi fogyasztóvédelmi jelleg egyértelműen következik a Vet. 11. §-ának szövegéből, amely szerint a MEH „a fogyasztók érdekeinek érvényesítése érdekében – a fogyasztóvédelemről szóló törvényben foglaltak figyelembevételével – a fogyasztóvédelmi hatósággal együttműködve a villamosenergia-ellátás területén az alábbi fogyasztóvédelmi feladatokat látja el (...)”.
A Vet. 11. § a) pontja szerinti eljárása keretében a MEH tehát fogyasztóvédelmi ügyekben hoz döntést. Megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy a MEH ezen hatáskörének fogyasztóvédelmi jellegét erősíti az is, hogy az új Vet. 57. § (1) bekezdése alapján a Vet. 11. § a) pontjában nevesített lakossági fogyasztói panasz-fajták esetén már a fogyasztóvédelmi hatóság jár el. Az eljárásra a fogyasztóvédelmi törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. Az új Vet. vonatkozó szakaszai tükrében nyilvánvaló, hogy a lakossági fogyasztói panaszok vonatkozásában korábban a MEH a Vet. 11. § a) pontja alapján fogyasztóvédelmi funkciót töltött be.
A MEH fogyasztóvédelmi funkciójú eljárásától függetlenül mind a szolgáltató, mind a fogyasztó jogosult bármely polgári jogi vonatkozású, szerződésszegéssel, hibás teljesítéssel stb. kapcsolatos ügyben bírósághoz fordulni. A Vet. 11. § a) pontjában nevesített ügyekben is pereskedhet, függetlenül attól, hogy esetleg folyamatban van vagy volt a MEH előtt fogyasztóvédelmi jellegű ügy. Megjegyzi az Alkotmánybíróság, az, hogy egy üggyel kapcsolatban, annak többféle aspektusára figyelemmel, többféle fórum előtt indul eljárás, nem példa nélküli. Például egy személy indíthat a Gazdasági Versenyhivatal, a fogyasztóvédelmi felügyelőség és a bíróság előtt is eljárást ugyanazon reklám miatt, amennyiben az mind fogyasztóvédelmi, mind versenytilalmi szabályokat sért és egyidejűleg személyiségi jogsérelmet is okoz (pl. 1270/B/1997. AB határozat, ABH 2000, 713, 720.).
A MEH meghatározott fogyasztói panaszok esetén, míg a bíróság bármely, elé terjesztett polgári jogi elbírálást kívánó ügyben jogosult eljárni, függetlenül attól, hogy az ügyben fogyasztóvédelmi funkciójú eljárásra is sor kerül(t), azzal, hogy a bíróság jogerős ítélete mindenkire, így az eljáró közigazgatási hatóságra nézve is kötelező. A „kivizsgálja” szó alkalmazásával tehát a jogalkotó nem okozott jogbizonytalanságot, tekintettel arra, hogy a kétféle, egymás mellett indítható eljárás funkciója eltérő.
Megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy a közigazgatási szerv egyedi esetekben való téves határozathozatala nem okozza a hatásköri norma alkotmányellenességét. Ilyen esetekben a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata során van mód a hiba orvoslására.
Az Alkotmánybíróság így az indítványt a hatásköri norma okozta jogbizonytalanságra, ezen keresztül az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének sérelmére alapított indítványi elemet is elutasította.
4. Az Alkotmánybíróság végül megvizsgálta az indítvány azon részét, amely a Vet. 11. § a) pontjának a „fegyveregyenlőség elvébe” ütközését állította.
A kezdeményező bíró szerint „nem is jogvitáról van szó, a döntéshozó [az ítélkező bíró] nincs abban a helyzetben, hogy e hatásköri szabályok alapján bármilyen formában jogi hatás kiváltására alkalmas módon helyt adjon valamely panasznak, egy ilyen döntés csak formális értelemben hozható meg, az ennek terhét viselő fél jogorvoslati joga pedig látszólagos.” A kezdeményező bíró álláspontja szerint tehát a jogorvoslati jog kiüresedett, mivel a határozatot hozó szerv hatáskörét leíró norma nem világos, így a határozatot felülvizsgáló bíró sem tudhatja, hogy mit kell vizsgálnia. Az indítvány kizárólag az Alkotmány 57. § (1) bekezdésének sérelmét állította, így az Alkotmánynak a jogorvoslathoz való jogot nevesítő 57. § (5) bekezdését az Alkotmánybíróság nem vizsgálta.
Az Alkotmánybíróság rámutat, hogy a 39/1997. (VII. 1.) AB határozatban már kiemelte, hogy a „közigazgatási határozatok törvényességének bírói ellenőrzése tehát alkotmányosan nem korlátozódhat a formális jogszerűség vizsgálatára. A közigazgatási perben a bíróság nincs a közigazgatási határozatban megállapított tényálláshoz kötve, és a jogszerűség szempontjából felülbírálhatja a közigazgatási szerv mérlegelését is. (...) Ebből az okból nem csupán az a jogszabály lehet alkotmányellenes, amely kifejezetten kizárja a jogkérdésen túlmenő bírói felülvizsgálatot, vagy annak a közigazgatási mérlegeléssel szemben olyan kevés teret hagy, hogy az ügy megfelelő alkotmányos garanciák közötti érdemi »elbírálásáról« nem beszélhetünk, hanem az olyan jogszabály is, amely az igazgatásnak korlátlan mérlegelési jogot adván semmilyen jogszerűségi mércét nem tartalmaz a bírói döntés számára sem.” (ABH 1997, 263, 272.) A közigazgatási döntések bírói felülvizsgálata tehát akkor valósulhat meg, ha létezik a felülvizsgáló bíróság számára megismerhető, valós jogszerűségi mérce, azaz vannak jogszabályban rögzített hatásköri – esetleg eljárási – szabályok. A jelen esetben a fentiek szerint bemutatottan a Vet. 11. § a) pontja – a Ket. vonatkozó rendelkezéseivel együtt értelmezve – konkrét hatáskört ad a bíróság számára, amely így jogszerűségi mérce ismeretében képes az érdemi felülvizsgálatra, a határozatot szükség esetén hatályon kívül helyezi vagy megváltoztatja.
A MEH-nek Vet.-ben meghatározott hatósági ellenőrzési, fogyasztóvédelmi jellegű hatásköre nem zárja ki azt, hogy a felek, így a fogyasztó és az áramszolgáltató is, bírósághoz forduljanak. Nem áll fenn tehát a kezdeményező bíró által jelzett egyenlőtlenség. Az Alkotmánybíróság mindezek alapján a Vet. 11. § a) pontjának az Alkotmány 57. § (1) bekezdésébe ütközése megállapítására irányuló indítványt elutasította.
Mivel az indítványban támadott rendelkezések megsemmisítésére nem került sor, a 7.K.31.858/2007. sz. perben, a 7.K.32.480/2007. sz. perben, a 7.K.34.018/2006. sz. perben, a 7.K.35.235/2007. sz. perben, a 7.K.35.236/2007. sz. perben, a 7.K.35.237/2007. sz. perben és a 7.K.35.253/2007. sz. perben az alkalmazhatóság tekintetében való döntést az Alkotmánybíróság mellőzte.
Budapest, 2009. január 13.
|
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||||
|
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Lévay Miklós s. k., |
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
előadó alkotmánybíró |
||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás