36/2007. (VI. 6.) AB határozat
36/2007. (VI. 6.) AB határozat1
2007.06.06.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok alapján, valamint – hivatalból eljárva – mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítása tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság – hivatalból eljárva – megállapítja: Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság részét képező jogbiztonságot, valamint az Alkotmány 59. § (1) bekezdésében szabályozott személyes adatok védelméhez való jogot sértő – mulasztásban megnyilvánuló – alkotmányellenes helyzet keletkezett azáltal, hogy az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény, valamint a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény az ellátásszervezők által történő adatkezelésre vonatkozó tájékoztatással összefüggésben nem alkotta meg mindazokat az eljárási szabályokat, amelyek biztosítják, hogy az érintett adatai kezelésének megtiltásáról az adattovábbítást megelőzően nyilatkozhasson.
Az Alkotmánybíróság ezért felhívja az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2007. december 31-ig tegyen eleget.
2. Az Alkotmánybíróság az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény 2. § a) pontja, 3. § i) és n) pontja, 4. § (1) bekezdés a)–b) pontja, 5. § (1) bekezdés d) pontja, valamint 22/A–D. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 38/C–D. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
4. Az Alkotmánybíróság a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény és az egészségügyi szakellátási kötelezettségről, továbbá egyes egészségügyet érintő törvények módosításáról szóló 2001. évi XXXIV. törvény módosításáról szóló 2005. évi CLXXXII. törvény 19. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése tárgyában előterjesztett indítványt elutasítja.
5. Az Alkotmánybíróság az irányított betegellátási rendszerről szóló 331/2005. (XII. 29.) Korm. rendelet egésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
6. Az Alkotmánybíróság a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló 2003. évi CXVI. törvény 110. § d) pontja és 112. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti.
7. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
1.1. Az indítványozó a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló 2003. évi CXVI. törvénynek (a továbbiakban: Kvt.1.) az irányított betegellátási modellkísérletre (a továbbiakban: IBM) vonatkozó 77. §-a, 110. § – értelemszerűen – d) pontja és 112. §-a – pontosabban annak (1) bekezdése –, továbbá az egészségügyi szolgáltatások Egészségbiztosítási Alapból történő finanszírozásának részletes szabályairól szóló 43/1999. (III. 3.) Korm. rendeletnek (a továbbiakban: Kr.) az IBM, valamint annak pályázati rendszere szabályozását tartalmazó 50. §-a, 50/A–D. §-a alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
A Kvt.1. 77. §-a szerint az IBM szervezésére 2004. évre az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (a továbbiakban: OEP) szerződést köthet a pályázaton nyertes, illetőleg a már működő egészségügyi szolgáltatóval (a továbbiakban: szervező), aki vállalja az érintett lakosság kötelező egészségbiztosítás terhére térítésmentesen, illetve támogatás ellenében igénybe vehető egészségügyi ellátását, illetve az általa nem nyújtott szolgáltatások tekintetében az ellátások megszervezését. A szervező ellátás-szervezési és betegirányítási feladatainak ellátása tekintetében érintett lakosnak minősítette azt, aki a szervező által működtetett vagy a szervezővel e feladat ellátására szerződést kötött háziorvosi szolgálat orvosánál Társadalombiztosítási Azonosító Jel (TAJ szám) alapján bejelentkezett, és jogosult az Egészségbiztosítási Alap terhére finanszírozott ellátás igénybevételére.
Az indítványozó kifejtette, hogy a fenti rendelkezések sértik az Alkotmány 59. § (1) bekezdését, a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) 3–6. §-ait, valamint a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 2. §-át és 5. §-át. A kifogásolt rendelkezések formai alkotmányellenességet – értelemszerűen a Jat. erre vonatkozó rendelkezéseivel is ellentétesen – azért valósítanak meg, mert az IBM-mel összefüggő adatkezelést a jogalkotó ugyan törvényi szinten, de a költségvetési törvényben szabályozta. A szabályok tartalmi alkotmányellenességét abban látta, hogy az adatkezeléssel összefüggő – és az Avtv.-ben részletezett – alkotmányos követelményeknek nem tesznek eleget, így nem tisztázott az adatkezelés célhozkötöttsége, folyamata, az érintettek jogai, az adatok meghatározása, az adatkezelés időtartama, a felhasználás célja, az adatok továbbítása, az adatfeldolgozó igénybevétele.
1.2. Az IBM-mel összefüggő rendelkezéseket 2005. évre a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló 2004. évi CXXXV. törvény (Kvt.2.) 78. § (1) bekezdése foglalta magában.
Ez utóbbi kapcsán a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény és az egészségügyi szakellátási kötelezettségről, továbbá egyes egészségügyet érintő törvények módosításáról szóló 2001. évi XXXIV. törvény módosításáról szóló 2005. évi CLXXXII. törvény (a továbbiakban: Ebtvm.) 19. § (3) bekezdése úgy rendelkezett, hogy a Kvt.2. alapján működő IBM e törvény hatálybalépésével – 2006. január 1-jével – megszűnik. Helyébe az irányított betegellátási rendszer (a továbbiakban: IBR) szabályai léptek.
A Kr. 50/A–D. §-át az irányított betegellátási rendszerről szóló 331/2005. (XII. 29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: IBRr.) 19. § (4) bekezdése ugyancsak 2006. január 1-jei hatállyal hatályon kívül helyezte, míg az 50. § szövegét az IBRr. 19. § (5) bekezdése állapította meg, amely az IBR-ben történő kifizetésekre az IBRr. szabályait rendeli alkalmazni.
Ezzel egyidejűleg az Ebtvm. 11. §-a beiktatta a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvénybe (a továbbiakban: Ebtv.) az irányított betegellátási rendszert (a továbbiakban: IBR) szabályozó 38/C–D. §-t, és az Ebtv. – az Ebtvm. 15. § (2) bekezdésével kiegészített – 83. § (2) bekezdés q) pontjában felhatalmazta a Kormányt e rendszerrel kapcsolatos részletszabályok megalkotására. Egyben az Ebtvm. 19. § (3) bekezdésében átmeneti rendelkezéseket állapított meg.
Az IBR-rel kapcsolatosan az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2005. évi CLXXXI. törvény 32. §-a az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvényt (a továbbiakban: Eüak.) 22/A–22/D. §-okkal egészítette ki, míg a 27. § (1) bekezdése, 28. §-a és 29. § (1) bekezdése az Eüak. 3. § i) és n) pontja, 4. § (1) bekezdésének a)–b) pontja, valamint 5. § (1) bekezdés d) pontja helyébe léptetett új rendelkezést.
2. Az indítványozó az IBR jogi szabályozásával kapcsolatosan újabb indítványt terjesztett elő, és kérte azt a korábbi indítvánnyal tartalmi egységben kezelni. Az Alkotmánybíróság az ügyeket – az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065., a továbbiakban: Ügyrend) 28. § (1) bekezdése alapján egyesítette, és egy eljárásban bírálta el.
Ezen indítvány az Eüak. módosított 2. § a) pontja, 3. § i) és n) pontja, 4. § (1) bekezdés a)–b) pontja, 5. § (1) bekezdés d) pontja és 22/A–D. §-a, továbbá az Ebtv. – az Ebtvm. 11. §-ával beiktatott – 38/C–D. §-a, valamint az Ebtvm. 19. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányult. Az indítványozó kérte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság „döntésében térjen ki” az IBR.r. „alkalmazhatóságára is”, vagyis az IBR-re vonatkozó alapvető rendelkezésekkel összefüggésben felvetett alkotmányossági kifogásai e részletszabályokra is vonatkoztak.
Álláspontja szerint az irányított betegellátási modellkísérlet helyébe lépett IBR sérti az Alkotmány 8. § (2) bekezdését, 59. § (1) bekezdését, valamint 70/A., 70/D. és 70/E. §-át.
Az indítványozó a támadott rendelkezéseknek az ellátásszervezők által az IBR-en belül végzett adatkezelésére vonatkozó szabályozással kapcsolatos alkotmányos aggályait az alábbiakban fogalmazta meg:
– az IBR-hez kapcsolódó, az ellátásszervezők általi adatkezelés csak szakmailag megfelelően megalapozott és elkerülhetetlen célból történhetne, a szabályozás azonban nem áll összhangban az adatvédelmi követelményekkel,
– a jogalkotó nem indokolta a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) 5. §-ában foglaltaknak megfelelően az alapjogkorlátozás szükségességét és arányosságát,
– nem derül ki a rendelkezésekből, hogy az adatkezelés az Ebtv. közérdekből történő törvényi felhatalmazása vagy az érintettek önkéntes hozzájárulása alapján történik,
– az indítványozó álláspontja szerint ellentmondó az IBR-ben részt vevő betegek tájékoztatására és tiltakozási jogára vonatkozó szabályozás,
– nem egyértelmű, hogy az OEP az ellátásszerzőnek a biztosítottak egészségügyi adatait TAJ számmal vagy kapcsolatos kóddal továbbítja-e.
Mindebből következően a támadott szabályozásból – az indítványozó véleménye szerint – a személyes és különleges adatok védelméhez való jog szükséges és arányos korlátozásának megalapozottsága nem vezethető le, mert „[...] nem jelenthető ki, hogy a kívánt cél – vagyis az egészségbiztosítás működtetése és ellenőrzése, valamint az egészségügyi szolgáltatások színvonalának egységes emelése – más, az alkotmányos jogokat kevésbé korlátozó módon nem érhető el.”
Ha az IBR-nek az előbbiek szerinti alkotmányellenessége nem is lenne megállapítható – mert a jogalkotó a felvázolt célnak „valóban megfelelő eszközt” alkalmazott –, az indítványozó abban az esetben is alkotmánysértőnek, a betegek esélyegyenlőségének követelményébe ütközőnek tartotta a rendszert, mert azt „[...] elvileg az egész országra kötelezően ki kellene terjeszteni, hiszen nem állhat elő olyan helyzet, hogy az egészségügyi ellátás színvonala és hatékonysága a betegek oldaláról nézve attól függjön, hogy az adott beteg háziorvosi ellátást nyújtó szolgáltatója kötött-e szolgáltatási szerződést valamilyen ellátásszervezővel vagy sem.”
3. Az Alkotmánybíróság hatáskörébe főszabályként csak hatályos jogszabályok utólagos vizsgálata tartozik. Hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányosságát az Alkotmánybíróság csak az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. §-a szerinti bírói kezdeményezés, vagy a törvény 48. §-ában foglalt alkotmányjogi panasz esetén vizsgálja. [160/B/1996. AB határozat, ABH 1999, 875, 876.; 1378/B/1996. AB határozat, ABH 2001, 1609, 1610.; 418/B/1997. AB határozat, ABH 2002, 1627, 1629.] Erre tekintettel hatáskörének vizsgálata során az Alkotmánybíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a Kvt.1. támadott rendelkezései hatályban lévő jogszabálynak tekinthetők-e.
A Jat. 13. §-a szerint a jogszabály akkor veszti hatályát, ha más jogszabály hatályon kívül helyezi, vagy ha a jogszabályban meghatározott határidő lejárt. A Jat. nem határozza meg egyértelműen, hogy utóbbi határidőnek kifejezetten a jogszabály hatályának megszűnésére vagy alkalmazhatóságára kell-e vonatkoznia. Az Alkotmánybíróság több határozatában a Jat.-nak ezt a rendelkezését a jogszabály alkalmazhatóságára vonatkozó rendelkezésként értelmezte. Következetesen érvényesített álláspontja szerint a szabály alkalmazására a jogszabályban előírt határidő leteltével, azzal, hogy a kifejezetten hatályon kívül nem helyezett jogszabályi rendelkezések teljesedésbe mentek, és már nincs mód arra, hogy a jogalanyok a jogszabályi rendelkezés alapján jogot szerezzenek, a jogszabály lényegében hatályát veszti. [1239/B/1990. AB végzés, ABH 1991, 905, 906.; 298/B/1994. AB határozat, ABH 1994, 696, 700.; 880/B/1992. AB végzés, ABH 1996, 803, 804–806.; 385/B/2001. AB végzés, ABH 2001, 1670, 1672–1673.; 35/2004. (X. 6.) AB határozat, ABH 2004, 504, 505.]
A Kvt.1. 77. § (3) bekezdése tartalmazta, hogy a nyertes pályázóval az ellátás szervezésére 2004. évre szólóan lehet szerződést kötni, (10) bekezdése pedig a korábbi évben már szerződéssel rendelkezők jogviszonyának „folyamatosságát”, továbbá a finanszírozást 2004. évre szólóan biztosította. Mivel a Kvt.2. a 2005. évben megkötendő szerződéseken alapuló betegellátásra tartalmaz finanszírozási szabályokat, az Alkotmánybíróság azt a következtetést vonta le, hogy a Kvt.l. fenti rendelkezésének hatálya 2004. december 31-ig állt fenn, vagyis alkalmazásának határideje a jogszabályból kitűnt.
A Kr. kifogásolt szabályát az IBR.r. hatályon kívül helyezte, ezzel az IBM-re vonatkozó valamennyi jogszabály hatálya megszűnt, 2006. január 1-i hatállyal az IBR került alkalmazásra.
4. Az IBR-re vonatkozó rendelkezések normakontrolljára irányuló indítvány benyújtását követően a kormányzati szervezetátalakítással összefüggő törvénymódosításokról szóló 2006. évi CIX. törvény 80. § (1) bekezdés i) pontja 2007. január 1-jétől módosította az Eüak. 3. § i) pontját akként, hogy az „Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, valamint ezek igazgatási szervei (a továbbiakban: társadalombiztosítási igazgatási szervek)” szövegrész helyébe az „egészségbiztosítási szerv, a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelős nyugdíjbiztosítási szerv és nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv” szöveget, míg az Eüak. 22/B. § (4) bekezdésébe az „Országos Egészségbiztosítási Pénztár” szövegrész helyébe az „egészségbiztosítási szerv” szöveget léptette.
Az egyes, az egészségügyet érintő törvényeknek az egészségügyi reformmal kapcsolatos módosításáról szóló 2006. évi CXV. törvény 43. § (14) bekezdése értelmében 2007. január 1-jei hatállyal az Ebtv. 38/C. § (2) bekezdésében, valamint (3) bekezdésének b) és f) pontjában, (4) bekezdésében, (5) bekezdés c) pontjában az „az OEP” szövegrész helyébe az „az egészségbiztosító” szöveg, a 38/C. § (3) bekezdés d) pontjában az „az OEP-től” szövegrész helyébe az „az egészségbiztosítótól” szöveg lépett.
Az egészségbiztosítás hatósági felügyeletéről szóló 2006. évi CXVI. törvény 22. § (2) bekezdése az Eüak. 3. § i) pontját módosította úgy, hogy az „az adatvédelmi felelős,” szövegrész helyébe az „az adatvédelmi felelős, az Egészségbiztosítási Felügyelet” szöveg lépett, valamint a 22. § (8) bekezdése az Eüak. 22/B. §-ának (6) bekezdése helyébe léptetett 2007. január 1-jétől új szöveget, amely az érintetteket „levélben kell tájékoztatni” szövegrészt érintette, és helyébe a „külön jogszabályban foglaltak szerint kell tájékoztatni” szövegrész lépett.
5. Az Alkotmánybíróság utólagos normakontrollra irányuló vizsgálatát a régi helyébe lépő új szabályozás tekintetében akkor folytatja le, ha az tartalmilag a korábbival azonos és ezáltal azonos a vizsgálandó alkotmányossági probléma. [1314/B/1997. AB végzés, ABH 2000, 1049.; 4/1999. (VI. 3.) AB határozat, ABH 1999, 396, 399.; 1425/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 844, 845.; 163/B/1991. AB határozat, ABH 1993, 544, 545.; 137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.] A jelen esetben azt lehet megállapítani, hogy az indítványozó által az IBM-nek a Kvt.1. 77. §-ával összefüggésben felvetett alkotmányossági probléma az IBR-re vonatkozó szabályozás tekintetében lényegében változatlanul fennáll, ezért az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálatot az újabb indítvánnyal támadott hatályos szabályozás tekintetében folytatta le.
II.
Az Alkotmánybíróság az indítványok elbírálásánál a következő jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe:
1. Az Alkotmány vonatkozó rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.
(2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”
„59. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jóhírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.”
„70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez.
(2) Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg.”
„70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.
(2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg.”
2. Az Eüak. hivatkozott szabályai:
„2. § E törvény hatálya kiterjed
a) minden egészségügyi ellátást nyújtó, valamint annak szakmai felügyeletét, ellenőrzését végző szervezetre és természetes személyre, továbbá az irányított betegellátás szervezését végző szervezetre (a továbbiakban: egészségügyi ellátóhálózat), valamint minden olyan jogi személyre, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetre és természetes személyre, amely, vagy aki egészségügyi és személyazonosító adatot kezel (a továbbiakban: egyéb adatkezelő szerv),
(...)”
„3. § E törvény alkalmazásában
(...)
i) adatkezelő: a betegellátó, az intézményvezető, az adatvédelmi felelős, az Egészségbiztosítási Felügyelet, továbbá közegészségügyi-járványügyi közérdekből az 5. § (3) bekezdése szerinti tisztiorvos, illetve közegészségügyi felügyelő, valamint az n) pont szerinti ellátásszervező, továbbá a 22. § szerinti esetekben az ott meghatározottak szerint, az egészségbiztosítási szerv, a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelős nyugdíjbiztosítási szerv és a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv és az egészségügyi adatok nélkül, a 3. § b) pontjában meghatározott személyazonosító adat tekintetében – a lakossági célzott szűrővizsgálatok érdekében az egészségügyi államigazgatási szerv;
(...)
n) ellátásszervező: az irányított betegellátás szervezésére vállalkozó egészségügyi szolgáltató.
(...)”
„4. § (1) Az egészségügyi és személyazonosító adat kezelésének célja:
a) az egészség megőrzésének, javításának, fenntartásának előmozdítása,
b) a betegellátó eredményes gyógykezelési tevékenységének elősegítése, ideértve a szakfelügyeleti tevékenységet is,
(...)”
„5. § (1) Az egészségügyi ellátó hálózaton belül az egészségügyi és személyazonosító adat kezelésére – amennyiben e törvény másként nem rendelkezik – jogosult
(...)
d) az ellátásszervező adatelemzéssel megbízott alkalmazottja.
(...)”
„22/A. § (1) Az ellátásszervező a 22/B. § (1) bekezdésben meghatározott célból jogosult a 22/B. § (2)–(3) bekezdése szerinti adatok kezelésére.
22/B. § (1) Az ellátásszervező az alábbi célokból jogosult az egészségügyi és személyazonosító adatok kezelésére:
a) a betegellátó eredményes gyógykezelési tevékenységének elősegítése;
b) az ellátásszervező tevékenységével érintett lakosság egészségi állapotának nyomon követése és javítása;
c) epidemiológiai vizsgálat elemzése;
d) az egészségügyi ellátás tervezése, szervezése és a költségek tervezése;
e) statisztikai vizsgálat;
f) az ellátásszervező szakmai vagy törvényességi felügyeletét végző szervezetek munkájának elősegítése, ha az ellenőrzés célja más módon nem érhető el.
(2) Az ellátásszervező a következő személyazonosító adatokat kezelheti: TAJ szám, nem, születési idő, az elhalálozás időpontja.
(3) Az ellátásszervező az egészségügyi adatok közül az irányított betegellátási rendszerbe bevont, alábbi ellátási formákhoz kapcsolódó adatokat kezeli (TAJ tételes elszámolású természetbeni ellátás igénybevételi adatok):
a) háziorvosi, házi gyermekorvosi ellátás (az eseti ellátás kivételével),
b) fogászati ellátás,
c) gondozóintézeti gondozás,
d) betegszállítás orvosi rendelvényre,
e) járóbeteg-szakellátás,
f) fekvőbeteg-szakellátás (aktív, krónikus),
g) CT, MRI,
h) művesekezelés,
i) házi szakápolás,
j) gyógyszertámogatás (kivéve: speciális beszerzésű gyógyszerkiadás),
k) gyógyászati segédeszköz támogatás,
l) gyógyászati ellátás.
(4) Az ellátásszervező részére a (2)–(3) bekezdés szerinti adatokat az egészségbiztosítási szerv adja át. Az ellátásszervező részére történő adattovábbítás lehetőségéről az érintettet tájékoztatni kell. E tájékoztatásnak ki kell terjednie az adattovábbításra vonatkozó tiltakozás lehetőségére is.
(5) Amennyiben az ellátásszervező tevékenységével érintett betegre vonatkozó adat kiadását a beteget vagy az egészségügyi szolgáltatót érintő közigazgatási, szabálysértési, ügyészségi, bírósági eljárás vagy az érintett nem egészségügyi intézményben történő elhelyezése, munkavégzésre való alkalmasságának megállapítása, egyéb alkalmasság megállapítása céljából kérik, úgy az ellátásszervező az adatokat közvetlenül nem adhatja ki, hanem az adatkiadást kérőt az adatok elsődleges felvételét végző egészségügyi szolgáltatóhoz irányítja.
(6) Az ellátásszervezőnek az érintetteket külön jogszabályban foglaltak szerint tájékoztatni kell az ellátásszervező adatkezeléséről, az adatkezelésre vonatkozó lényeges szabályokról, és formanyomtatványon lehetőséget kell biztosítani, hogy nyilatkozhasson, amennyiben nem járul hozzá az adatai kezeléséhez.
22/C. § (1) A 22/B. § (2)–(3) bekezdés szerinti adatot az ellátásszervező adatelemzéssel megbízott alkalmazottja kezeli.
(2) A beteg kérésére az ellátásszervező az érintettről nyilvántartott egészségügyi és hozzájuk kapcsolódó személyes adatokról tájékoztatást ad, illetve a dokumentációba betekintést biztosít, továbbá kérelemre – a kérelmező költségére – másolatot köteles készíteni.
(3) Az ellátásszervező az egészségügyi és személyes adatokat az egészségügyi dokumentációra irányadó szabályok szerint köteles nyilvántartani és megsemmisíteni. Az ellátásszervező jogutód nélküli megszűnése esetén a nála keletkezett és nyilvántartott adatokat közjegyzői letétben 5 év időtartamra elhelyezi. 5 év elteltét követően a letétbe helyezett adatokat meg kell semmisíteni.
(4) Amennyiben az egészségügyi szolgáltató az ellátásszervezői tevékenységet is ellátja, az e tevékenységhez kapcsolódó egészségügyi és személyazonosító adatot az egészségügyi szolgáltató által nyilvántartott egyéb adattól elkülönítetten kezeli.
22/D. § (1) Az ellátásszervező köteles külön adatvédelmi felelőst kinevezni, aki
a) közreműködik, illetőleg segítséget nyújt az adatkezeléssel összefüggő döntések meghozatalában, valamint az érintettek jogainak biztosításában;
b) ellenőrzi az adatkezelésre vonatkozó más jogszabályok, valamint a belső adatvédelmi és adatbiztonsági szabályzat rendelkezéseinek és az adatbiztonsági követelményeknek a megtartását;
c) elkészíti az ellátásszervező belső adatvédelmi és adatbiztonsági szabályzatot;
d) vezeti a belső adatvédelmi nyilvántartást;
e) gondoskodik az adatvédelmi ismeretek oktatásáról.
(2) Az adatvédelmi felelős kijelölésére a 32. § (4) bekezdés a)–c) pontja szerinti szabályok irányadók.”
4. Az Ebtv. rendelkezései:
„38/C. § (1) Az irányított betegellátási rendszer működése az érintett biztosítottak egészségi állapotának, az általuk igénybe vett egészségügyi szolgáltatások hatékonyságának, minőségének és az ellátások szervezettségének javítása, valamint a felszabaduló források célszerű felhasználása érdekében biztosítja
a) az érintett biztosítottak kötelező egészségbiztosítás keretében térítésmentesen, illetve támogatás ellenében igénybe vehető egészségügyi ellátásának a progresszív ellátás adott szinten történő megszervezését, megfelelőségének és minőségének – az igénybevételi adatok alapján történő – nyomon követését,
b) az ellátást nyújtó egészségügyi szolgáltatók munkájának koordinálását,
c) az ellátásokról történő folyamatos visszacsatolást, valamint
d) az egészségfejlesztési és prevenciós programok koordinálását.
(2) A Magyar Köztársaság költségvetéséről szóló törvényben (a továbbiakban: költségvetési törvény) meghatározottak figyelembevételével az egészségbiztosító az egészségügyi szolgáltatások irányított betegellátás keretében történő nyújtásának megszervezésére a külön jogszabály szerinti pályázaton kiválasztott és a külön jogszabályban meghatározott egyéb feltételeknek megfelelő, irányított betegellátás szervezésére vállalkozó egészségügyi szolgáltatóval (a továbbiakban: ellátásszervező) köthet szerződést.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott célok elérése érdekében az ellátásszervező feladata:
a) az ellátásszervezés és koordinálás, a betegút követése,
b) a vállalt prevenciós terv megvalósításának megszervezése, koordinálása, ellenőrzése és értékelése, valamint módosítása a jogszabályok által kötelezően előírt vagy egyéb forrásból támogatott programok változása miatt, továbbá a módosított terv jóváhagyásra való megküldése az egészségbiztosító részére,
c) a minőségbiztosítás követelményrendszerének teljesítése az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 120. §-ában foglaltak szerint, különösen minőségpolitikai nyilatkozat, szakmai protokollok alkalmazása,
d) a g) pontban foglaltakra figyelemmel a külön jogszabályban előírt adatszolgáltatási kötelezettség teljesítése, az egészségbiztosítótól kapott tételes betegforgalmi adatok elemzése, monitoringrendszer működtetése,
e) az érintett biztosítottak részére nyújtott egészségügyi ellátások betegforgalmi adatainak elemzése,
f) az egészségbiztosító által megküldött keresőképtelenségi napok összehasonlító statisztikai adatainak elemzése,
g) az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Eüak.) 22/B. §-ának (2)–(3) bekezdésében meghatározott adatok kezelése,
h) amit külön jogszabály ekként határoz meg.
(4) Az érintett biztosítottak által igénybe vett egészségügyi szolgáltatások fedezetéül a természetbeni ellátások előirányzatának az érintett biztosítottak kora, neme szerinti és külön jogszabályban meghatározott egyéb szempontok alapján számított arányos része (a továbbiakban: fejkvóta) szolgál. A fejkvóta szerinti összeget, mint bevételt, valamint az érintett biztosítottak által igénybe vett egészségügyi szolgáltatások finanszírozási díját, mint kiadást tartalmazó kimutatást (a továbbiakban: elvi számla) az egészségbiztosító vezeti. Az elvi számla pozitív egyenlege a bevételi többlet. A bevételi többlet felosztására és felhasználására a költségvetési törvényt és az e törvény felhatalmazásán alapuló külön jogszabály rendelkezéseit kell alkalmazni.
(5) Az ellátásszervezővel a (2) bekezdés alapján kötött szerződésben (a továbbiakban: ellátásszervezési szerződés) a szerződés hatályára, módosítására, felmondására vonatkozó rendelkezéseken kívül rendelkezni kell
a) arról, hogy az ellátásszervező mely egészségügyi szolgáltatásokat nyújtja saját maga, illetve más egészségügyi szolgáltató igénybevételével,
b) a teljes körű minőségi, definitív ellátásokra ösztönző, hatékony egészségügyi szolgáltatás biztosításáról, valamint a betegségek időben történő megelőzését, az egészség megőrzését szolgáló prevenciós program megvalósítására vonatkozó kötelezettség vállalásáról,
c) az egészségbiztosító által vezetett elvi számlán jelentkező megtakarítás elszámolásáról,
d) az adatszolgáltatási kötelezettségről,
e) az ellenőrzésről,
f) a szerződésszegés esetén az igény érvényesítéséről,
g) arról, amit külön jogszabály előír.
(6) Az ellátásszervezési szerződéshez csatolni kell
a) a 38/D. § (1) bekezdése szerinti szolgáltatási szerződést,
b) a 38/D. § (2) bekezdése szerinti megállapodást,
c) a külön jogszabályban meghatározott mellékleteket.
(7) Az irányított betegellátási rendszerben érintett biztosítottnak az ellátásszervezővel a 38/D. § (1) bekezdése alapján szerződött háziorvosi ellátást nyújtó egészségügyi szolgáltatóhoz bejelentkezett biztosítottak közül azok minősülnek, akik a (8) bekezdés szerinti értesítést követően egy hónapon belül a külön jogszabályban meghatározottak szerint az egészségügyi és személyes adataik ellátásszervező általi kezelését nem tiltották meg.
(8) A hozzá bejelentkezett biztosítottakat a háziorvosi ellátást nyújtó egészségügyi szolgáltató írásban tájékoztatja az ellátásszervezőhöz történő csatlakozása szándékáról, illetőleg az irányított betegellátási rendszerben már részt vevő háziorvos ennek tényéről és – a biztosítottakat érintő – következményeiről, így különösen: az irányított betegellátási rendszer céljairól, működéséről, tartalmi elemeiről (az elérhető prevenciós programokról, az emelt szintű gondozás lehetőségeiről), valamint az ellátásszervező és kapcsolattartója nevéről, címéről és elérhetőségéről. Tájékoztatni kell továbbá a biztosítottakat arról is, hogy az irányított betegellátási rendszerben érintett biztosítottként való részvétel feltétele az, hogy az egészségügyi és személyazonosító adataiknak az ellátásszervező általi – az Eüak.-ban foglaltak szerinti – kezelését ne tiltsák meg.
(9) A (4) bekezdés szerinti elvi számla tekintetében az irányított betegellátási rendszerben részt vevő háziorvosi ellátást nyújtó egészségügyi szolgáltatóhoz bejelentkezett biztosítottak közül azokat is érintett biztosítottnak kell tekinteni, akik megtiltották adataik ellátásszervező általi kezelését.”
„38/D. § (1) Az irányított betegellátási rendszerben való részvétel érdekében a területi ellátási kötelezettséggel rendelkező, háziorvosi ellátást nyújtó szolgáltató szolgáltatási szerződést köthet az ellátásszervezővel.
(2) Az ellátásszervező a vele szolgáltatási szerződésben nem álló finanszírozott egészségügyi szolgáltatóval együttműködési megállapodást köthet az érintett biztosítottak egészségügyi ellátásában való közreműködésre.
(3) Az (1) bekezdés szerinti szolgáltatási szerződések megkötése során az ellátásszervezőnek a működés földrajzi határain belül – Budapest kivételével – zárt terület kialakítására kell törekednie a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásáról szóló törvényben meghatározott kistérségi határok figyelembevételével. A 38/C. § (4) bekezdése szerinti elvi számla tekintetében az adott kistérség az ellátásszervező területének minősül, ha a kistérségben működő háziorvosi praxisok több mint 70%-a csatlakozik a szervezőhöz.
(4) Az irányított betegellátási rendszerben részt vevő egészségügyi szolgáltatók által teljesített ellátások finanszírozása a szerződés időtartama alatt is érvényes finanszírozási szerződések alapján történik.”
5. Az Ebtvm. vizsgált rendelkezése:
„19. § (3) A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló 2004. évi CXXXV. törvény 78. §-a alapján működő irányított betegellátási modellkísérlet e törvény hatálybalépésével egyidejűleg megszűnik. Az irányított betegellátási modellkísérletben részt vett ellátásszervező kezelésében álló, az érintett biztosítottal kapcsolatos, az ellátásszervező feladatának ellátásához szükséges – az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény 22/B. §-ának (2)–(3) bekezdése szerinti – adatokat az e törvény hatálybalépését követően létrejövő irányított betegellátási rendszerben résztvevő ellátásszervező csak akkor használhatja fel, ha a biztosított az irányított betegellátási rendszerben való részvételről kapott tájékoztatását és a szolgáltatónak a rendelkezésre álló adatok ellátásszervezés keretében történő további felhasználására vonatkozó szándéknyilatkozatát követő egy hónapon belül ezt írásban nem tiltotta meg. Az adatainak kezelését megtiltó biztosítottra az Ebtv. 38/C. §-ának a 11. §-sal megállapított (9) bekezdésében foglaltakat értelemszerűen alkalmazni kell.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
Az indítványozó az IBM, majd az IBR intézményét, az azzal összefüggő valamennyi szabályt alkotmányellenesnek tartotta.
1. Az Alkotmánybíróság áttekintette az irányított betegellátási rendszer előzményeit, a modellkísérlet bevezetését, tartalmi változásait.
Az IBM-et 1999. január 1-jei hatállyal a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1999. évi költségvetéséről szóló 1998. évi XCI. törvény 16. §-a vezette be, és az egészségügyi szolgáltatókkal 1999. évben maximum 200 ezer lakosra volt köthető finanszírozási szerződés, érintett lakosnak tekintve a szolgáltatók által működtetett, vagy a velük szerződött háziorvosi szolgálat orvosához bejelentkezett biztosítottakat. A pályázat és a finanszírozás részletszabályait a Kr. 50. §-a tartalmazta. Ezen rendelkezések alapján az OEP 1999. július 1-jétől kötött szerződéseket.
Ezt követően a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 2000. évi költségvetéséről szóló 1999. évi CIX. törvény 8. §-a további 200 ezer lakosra adott lehetőséget finanszírozási szerződés megkötésére, hasonló feltételekkel. A 24. § (9) bekezdése szerint az 1999. évben kötött szerződések alapján az IBM-ben való részvétel folyamatos.
A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény „A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai költségvetése egyes előirányzatainak felhasználásával kapcsolatos rendelkezések” alcímének 73. §-ában 500 ezer főben maximálta az IBM-ben részt vevők számát, majd a Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló 2002. évi LXII. törvény 68. §-ában úgy rendelkezett, hogy 1 millióra emelte a kísérletbe bevonható lakosok számát. A 68. § (3) bekezdése az érintett lakos fogalmát pontosította a Társadalombiztosítási Azonosító Jel (TAJ szám) alapján bejelentkezett biztosítottakban. Ezt követően lépett hatályba a Kvt.1. támadott szabályozása.
Az IBR lényege, hogy az egészségbiztosító a pályázaton kiválasztott és a jogszabályi követelményeknek megfelelő egészségügyi szolgáltatóval köt szerződést – többek között – a progresszív egészségügyi ellátás szervezésére, koordinálására, az ellátás megfelelőségének és minőségének nyomon követésére, az egészségügyi adatok kezelésére és egyéb kapcsolódó feladatok elvégzésére.
Jelenleg az IBR keretén belüli ellátás szervezésére a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló 2006. évi CXXXVII. törvény 80. § (1) bekezdése értelmében 2,3 millió lakosra köthető szerződés.
2.1. Az Alkotmánybíróság a kifogásolt rendelkezések alkotmányossági vizsgálatát elsőként az Alkotmány 8. § (1) bekezdése és 59. § (1) bekezdése tekintetében végezte el.
Az Alkotmány 59. § (1) bekezdése értelmében a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog alkotmányos alapjog.
Az Alkotmánybíróság a személyes adatok védelme körében az információs önrendelkezési jog tartalmát a 15/1991. (IV. 13.) AB határozatában fejtette ki: „Az Alkotmánybíróság – a 20/1990. AB határozat szerinti eddigi gyakorlatát folytatva – a személyes adatok védelméhez való jogot nem hagyományos védelmi jogként értelmezi, hanem annak aktív oldalát is figyelembe véve, információs önrendelkezési jogként.
Az Alkotmány 59. §-ában biztosított személyes adatok védelméhez való jognak eszerint az a tartalma, hogy mindenki maga rendelkezik személyes adatainak feltárásáról és felhasználásáról. Személyes adatot felvenni és felhasználni tehát általában csakis az érintett beleegyezésével szabad; mindenki számára követhetővé és ellenőrizhetővé kell tenni az adatfeldolgozás egész útját, vagyis mindenkinek joga van tudni, ki, hol, mikor, milyen célra használja fel az ő személyes adatát. Kivételesen törvény elrendelheti személyes adat kötelező kiszolgáltatását, és előírhatja a felhasználás módját is. Az ilyen törvény korlátozza az információs önrendelkezés alapvető jogát, és akkor alkotmányos, ha megfelel az Alkotmány 8. §-ában megkövetelt feltételeknek.” (ABH 1991, 40, 41, 42.)
Az Alkotmánybíróság az adatkezeléssel kapcsolatosan rámutatott, hogy az információs önrendelkezési jog gyakorlásának feltétele és egyben legfontosabb garanciája a célhoz kötöttség. „Ez azt jelenti, hogy személyes adatot feldolgozni csak pontosan meghatározott és jogszerű célra szabad. Az adatfeldolgozásnak minden szakaszában meg kell felelnie a bejelentett és közhitelűen rögzített célnak.” [15/1991. (IV. 13.) AB határozat, ABH 1991, 40, 42.]
Az Alkotmánybíróság 65/2002. (XII. 3.) AB határozatában azt is megállapította, hogy a jogalkotó a személyes adatok, illetve a szigorúbban védett különleges adatok kezelését akkor rendelheti el, „ha az adatkezelés lehetővé tételével egyidejűleg meghatározza az adatkezelés pontos feltételeit, azaz az Alkotmány 59. § (1) bekezdésben garantált személyes adatokhoz való alapjog korlátozásának konkrét részletszabályait.” (ABH 2002, 357, 363.)
Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése szerint az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapíthatja meg, annak lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.
Az Alkotmánybíróság 30/1992. (V. 26.) AB határozatában elvi jelleggel mutatott rá: „Az állam akkor nyúlhat az alapjog korlátozásának eszközéhez, ha másik alapvető jog és szabadság védelme vagy érvényesülése, illetve egyéb alkotmányos érték védelme más módon nem érhető el. Az alapjog korlátozásának alkotmányosságához tehát önmagában nem elegendő, hogy az másik alapjog vagy szabadság védelme vagy egyéb alkotmányos cél érdekében történik, hanem szükséges, hogy megfeleljen az arányosság követelményeinek: az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya megfelelő arányban legyen egymással.” (ABH 1992, 167, 171.)
Az alapjog lényeges tartalmát nem érintő korlátozás alkotmányossága megítéléséhez az Alkotmánybíróság az alapjogi tesztet alkalmazza. „Ez azt jelenti, hogy az információs önrendelkezési jogot, az Alkotmány 59. § (1) bekezdésében biztosított szabadságjogot, mint alapjogot csak elkerülhetetlen esetben lehet alkotmányosan korlátozni, akkor, ha a korlátozás elkerülhetetlenül szükséges és az a korlátozással elérni kívánt célhoz képest arányos.” [46/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 219, 222, 223.]
A korlátozás akkor tekinthető alkotmányosnak, ha kényszerítő okból történik, valamint az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya összhangban áll egymással. A törvényhozó a korlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt kiválasztani. Ha az alkalmazott korlátozás a cél elérésére alkalmatlan, az alapjog sérelme megállapítható. [20/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 69, 71.]
Ennek megfelelően az alapjog korlátozásának megengedhetősége mindig a konkrét szabályozástól függően állapítható meg. [27/2002. (VI. 28.) AB határozat, ABH 2002, 143, 147.]
2.2. Mivel az egészségügyi hálózaton belül az IBR-rel összefüggésben történő adatgyűjtés, annak az ellátásszervező részére történő kiszolgáltatása és kezelése alapjogi korlátozást valósít meg, az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy a vonatkozó rendelkezések megfelelnek-e a fenti alkotmányos követelményeknek.
Az Ebtv. 38/C. § (3) bekezdés g) pontja az ellátásszervezőt – aki az Eüak. 3. § i) pontja szerint adatkezelőnek minősül – feljogosítja az Eüak. 22/B. §-ának (2)–(3) bekezdésében meghatározott adatok kezelésére. Ezek az adatok részben személyazonosító, részben a különböző ellátási formákhoz kapcsolódó olyan adatok, amelyek az érintett egészségi állapotára vonatkoznak. Az Avtv. 2. § 2. b) pontja szerint az egészségi állapotra vonatkozó adat különleges adatnak minősül, különleges adat pedig az Avtv. 3. § (2) bekezdésének a) és c) pontja szerint akkor kezelhető, ha az érintett írásban hozzájárul, vagy törvény elrendeli, illetőleg egyes nevesített adatok (faji hovatartozás stb.) a b) pont szerint csak akkor kezelhetők, ha az ott meghatározott okból törvény rendeli el.
Az Avtv.-nek e rendelkezéséhez fűzött indokolás rámutat: „A különleges – ún. szenzitív (érzékeny) – adatokat az érintett kifejezett írásbeli hozzájárulásával lehet kezelni. Bizonyos esetekben a társadalom érdeke szükségessé teheti különleges adatok kötelező kezelését (bűnüldözés, bűnmegelőzés, közegészségügy, menekültügy). Az ilyen adatkezeléseket csak törvény rendelheti el, a megfelelő garanciák biztosításával.”
A különleges adatok kezelésére az Ebtv. előbb idézett rendelkezése ad lehetőséget, vagyis az adatkezelés egyértelműen törvényen alapul.
2.3. Az alapjogkorlátozás alkotmányosságának további feltétele, hogy a korlátozás szükséges, és az elérendő célokhoz képest arányos legyen.
A különleges adatok kezelésével kapcsolatosan az Alkotmánybíróság a 65/2002. (XII. 3.) AB határozatában kifejtette: „Egyes személyes adatoknak különleges adattá való minősítéséből pedig az következik, hogy az adatkezelés céljának nagyon pontosnak körülhatároltnak és meghatározottnak, s az adatkezelésnek kényszerítő módon, elkerülhetetlenül szükségesnek kell lennie. A különleges adatok kezelésére vonatkozó szigorúbb követelmények továbbá azt eredményezik, hogy amennyiben az adatkezelés célja pontosan meg nem határozott vagy az arra vonatkozó törvényi felhatalmazás nem egyértelmű, akkor a különleges adatok kezelése alkotmányellenes alapjogi korlátozást valósít meg.
A jogalkotó a személyes adatok, illetve a szigorúbban védett különleges adatok kezelését tehát akkor rendelheti el, ha az adatkezelés lehetővé tételével egyidejűleg meghatározza az adatkezelés pontos feltételeit, azaz az Alkotmány 59. § (1) bekezdésében garantált személyes adatokhoz való alapjog korlátozásának konkrét részletszabályait.” (ABH 2002, 357, 363, 364.)
Az IBR-hez kapcsolódó adatkezelési célokat az Eüak. 22/B. § (1) bekezdése az Eüak. 4. §-ában foglalt általános céloknál konkrétabban, mind a betegellátó, mind a beteg szempontjából megfogalmazza, amelyek az IBR-nek az Ebtv. 38/C. §-ában megjelölt feladataihoz kötődnek.
A rendelkezés a betegek szempontjából egészségi állapotuk nyomon követését, javítását, míg az egészségügyi ellátás oldaláról e tevékenység eredményességét, költséghatékonyságát, az adatok elemzése alapján annak tervezését, valamint az ellátás átláthatóságát, az ellátásszervezők ellenőrzését célozza.
E célok egyrészt a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alkotmányos jog biztosítását, míg az ellátás hatékonyságának növelése az államnak az Alkotmány 70/E. § (2) bekezdésében rögzített kötelezettsége teljesítését, vagyis más alkotmányos jogok megvalósulását szolgálják.
Az IBR bevezetését elsődlegesen egészségpolitikai cél, az ellátás racionalizálása indokolta. Súlyponti eleme a betegút követése, amikor az ellátásszervező az adott beteg részére nyújtott szolgáltatásokat minden ellátási szinten és a ráfordítások figyelembevételével elemzi. Ezáltal válik lehetővé az anomáliák – a párhuzamos vagy indokolatlan ellátások – kiszűrése, amely hozzásegít az ellátás, az ehhez kapcsolódó költségek tervezéséhez, egyben utóbbi csökkentéséhez is.
A betegek adatainak összesítésével mind a háziorvosi, mind a szakellátás átláthatóbbá válik, amely az ellátás értékelését, ennek alapján koordinálását teszi lehetővé. Ugyancsak a statisztikai adatszolgáltatás alapján tárható fel a betegség korai stádiumában lévők száma, amely a prevenciós programok indításához szükséges. A betegek szempontjából a betegút követése a kezelést célszerűsíti, lehetővé teszi a betegségek mielőbbi diagnosztizálását.
A fentiekből következően az IBR-ben szabályozott adatkezelés és adatfeldolgozás szükséges, enélkül a rendszer nem működhetne.
Az adatkezelés céljai pontosan meghatározottak, az adatkezelés szoros összefüggésben áll a megjelölt céllal, ezért az Alkotmánybíróság megítélése szerint az érintettek információs önrendelkezési jogának korlátozása a célhoz kötötten szükséges.
2.4. Az Alkotmánybíróság ezért azt vizsgálta, hogy az alapjogkorlátozás súlya arányban áll-e az elérni kívánt céllal.
Az Alkotmánybíróság több határozatában foglalkozott az arányosság feltételeivel. Rámutatott, hogy a korlátozásnak meg kell felelnie az arányosság követelményeinek, azaz a törvényhozónak mindig a lehető legenyhébb megoldást kell választania. [30/1992. AB határozat, ABH 1992, 167, 171.] Az alapjogkorlátozásnak az elérendő cél és az alkalmazott eszköz viszonyában határozott törvényi rendelkezésen kell alapulnia. [36/2000. (X. 27.) AB határozat, ABH 241, 274.]
Az Alkotmánybíróság a 24/1998. (VI. 9.) AB határozatában nem tekintette aránytalannak az alapjogkorlátozást, ha a célhozkötöttség követelményén felül tartalmazza az adattovábbítás figyelemmel kísérhetőségének elvét, teljesíti a titoktartási kötelezettséget. (ABH 1998, 191, 195.) Az arányosság követelményét kielégítőnek találta a lőfegyver-kereskedő adatkezelésére vonatkozó szabályozást, „tekintettel az adatkezeléssel érintett adatok korlátozott körére, az adatok továbbításának nyomon követhetőségére és az időbeli korlátozásra.” (744/B/2004. AB határozat, ABH 2005, 1281, 1285.)
Így annak megítélésénél, hogy a szabályozás az Alkotmány 59. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően garantálja-e az információs önrendelkezési jog védelmét, az Alkotmánybíróságnak tekintettel kell lennie, hogy a szabályozásban megjelenő korlátozások és garanciák egyensúlyban vannak-e, és a rendelkezések eleget tesznek-e annak a követelménynek, hogy a jogkorlátozás során a jogalkotónak a legenyhébb eszközt kell választania a célok elérése érdekében.
Az adatkezelés általános törvényi korlátját és garanciáját az Eüak. 4. § (4) bekezdése és a 6. §-a adja, miszerint csak annyi és olyan egészségügyi, illetve személyazonosító adat kezelhető, amely a cél megvalósításához elengedhetetlenül szükséges, illetőleg követelmény az adatok biztonságos kezelése. Az Eüak. 22/A. § (3) bekezdése tartalmazza, mely ellátási formákhoz kapcsolódó adatok kezelhetők az IBR-en belül. Ezek köre lényegesen szűkebb az Eüak. 4. §-a szerinti célok érdekében kezelhető adatoknál, a személyazonosításra csak a TAJ szám szolgál.
A személyes adatok védelméhez való alkotmányos alapjog érvényesülése érdekében az Eüak. 22/C–D. §-a az IBR vonatkozásában speciális rendelkezéseket tartalmaz. Adatelemzéssel az ellátásszervező – aki az Eüak. 3. § i) pontjában megjelölt adatkezelő – ezzel megbízott alkalmazottja foglalkozik, és ha az egészségügyi szolgáltató ellátásszervezői tevékenységet is folytat, elkülönítve kell kezelnie az e tevékenységhez kapcsolódó adatokat az egyéb adatoktól.
Előbbi rendelkezések az Eüak. 7. §-ában és 30. §-ában foglaltaknál szűkebb körben teszik lehetővé a személyes és egészségügyi adatokról történő tájékoztatást. Az egészségügyi és személyes adatok nyilvántartására és megsemmisítésére az Eüak. 30–32. §-ában foglaltak vonatkoznak, azonban az ellátásszervező jogutód nélküli megszűnése esetén a dokumentáció őrzésére és megsemmisítésére az Eüak. 22/C. § (3) bekezdése szigorúbb szabályokat tartalmaz. Az ellátásszervezőkre (alkalmazottaikra) irányadó az Eüak 7. § (1) bekezdésén alapuló titoktartási kötelezettség. E törvényi védelem azt hivatott biztosítani, hogy az érintettek egészségi állapotával, az orvosi beavatkozással kapcsolatos információk ne jussanak illetéktelenek tudomására.
A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a törvényhozó által alkalmazott alapjogi korlátozás nem túlzott mértékű, egyben alkalmas a rendelkezésekben megfogalmazott cél – az egészségügyi ellátás racionalizálása, eredményessége – elérésére, így a szabályozás megfelel az alapjogot korlátozó normákkal szemben támasztott arányosság feltételeinek.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt abban a részében, amely az Eüak. és az Ebtv. támadott rendelkezései alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését az Alkotmány 8. § (1) bekezdésébe illetőleg 59. § (1) bekezdésére tekintettel kérte, elutasította.
IV.
Az indítványozó álláspontja szerint – még ha az adatkezelés során a jogalkotó a céllal arányos korlátozást is alkalmazott – az IBR szabályai azért alkotmányellenesek, mert a diszkrimináció tilalmába, a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, illetőleg a szociális biztonsághoz való jogba is ütköznek, hiszen nem minden betegre terjednek ki.
1. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt rendelkezést a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelményként értelmezte. Kifejtette, hogy az Alkotmány e rendelkezése az azonos szabályozási körbe vont jogalanyok közötti olyan, alkotmányos indok nélkül tett megkülönböztetést tiltja, amelynek következtében egyes jogalanyok hátrányos helyzetbe kerülnek. Az alkotmányi tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki, abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem alapvető alkotmányos jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánynak ez az általános jogegyenlőségi követelménye arra vonatkozik, hogy az állam, mint közhatalom a jogok és kötelezettségek elosztása során köteles egyenlőkként – egyenlő méltóságú személyként – kezelni a jogalanyokat, a jogalkotás során a jogalkotónak mindegyikük szempontjait azonos körültekintéssel, elfogulatlansággal és méltányossággal kell értékelnie. Alkotmányellenesnek akkor minősül a megkülönböztetés, ha a jogalkotó a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó, egymással összehasonlítható helyzetben lévő jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77–78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281–282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203–204.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 138–140.; 39/1999 (XII. 21.) AB határozat, ABH 1999, 325, 342–344.; 37/2002. (IX. 4.) AB határozat, ABH 2002, 230, 241–242.]
Az indítvány tartalma szerint a vizsgált rendelkezésekkel összefüggésben az Alkotmány 70/A. § sérelmét az okozza, hogy a szabályozás csak egy meghatározott személyi körre – az IBR-ben részt vevőkre – vonatkozik, másokra pedig nem. Az Alkotmány 70/A. §-a azonban – az Alkotmánybíróság előbbiekben idézett gyakorlata szerint – nem mindenfajta különbségtételt tilt, hanem csak azt, ami hátrányos. Az IBR alapvetően nem a rendszerben részt vevő, illetőleg a más ellátási formában kezelt biztosítottak jogait vagy kötelezettségeit illetően tartalmaz eltérő szabályokat, hanem a valamennyi biztosított részére járó, azonos szintű ellátás tekintetében vezetett be új, a szervezés ésszerűsítésére vonatkozó rendelkezéseket. Nem észlelhető tehát semmiféle hátrányos helyzet azon biztosítottak jogai vonatkozásában, akik nem vehetnek részt az IBR-ben.
Ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alkotmány 70/A. § (l) bekezdésének sérelme nem áll fenn, és az indítványt e részében elutasította.
2. A lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jognak az Alkotmány 70/D. §-a (1) bekezdésében található megfogalmazása a 70/D. § (2) bekezdésével együtt értelmezhető. Az Alkotmánybíróság az 54/1996. (XI. 30.) AB határozatában rámutatott, hogy az Alkotmány 70/D. §-ában foglalt lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog olyan alkotmányos állami feladatot jelent, amelynek alapján az állam – többek között – egészségügyi intézményrendszer működtetésére és az orvosi ellátás megszervezésére köteles. „Az egészségügyi intézményhálózat és az orvosi ellátás körében az Alkotmánybíróság elvontan, általános ismérvekkel csak egészen szélső esetekre korlátozottan határozhatja meg az állami kötelezettség kritikus nagyságát, vagyis azt a szükséges minimumot, amelynek hiánya már alkotmányellenességhez vezet. Ilyennek minősíthető például, ha az ország egyes területein az egészségügyi intézményrendszer és az orvosi ellátás teljesen hiányozna. Az ilyen szélső eseteken túl azonban az Alkotmány 70/D. §-ában meghatározott állami kötelezettségnek nincs alkotmányos mércéje. A lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog tehát önmagában alanyi jogként értelmezhetetlen, az az Alkotmány 70/D. § (2) bekezdésében foglalt állami kötelezettségként fogalmazódik meg, amely magában foglalja azt a kötelezettséget, hogy a törvényhozó a testi és lelki egészség bizonyos területein alanyi jogokat határozzon meg.
A kötelező társadalombiztosítás körébe tartozó ellátási jogosultság viszont már valóságos alanyi jog, amelynek alkotmányos alapja azonban nem az Alkotmány 70/D. §-a, hanem az Alkotmány 70/E. §-ában foglalt rendelkezés, illetőleg az alkotmányos tulajdonvédelem.” (ABH 1996, 173, 186–187.)
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Alkotmányban meghatározott alapvető jogokból nem vezethető le, hogy az egészségügyi szolgáltatás keretében a betegellátási tevékenység milyen formáját nyújtja az egészségbiztosító, ha ellátási kötelezettségének eleget tesz. Az állam egyfelől különböző formában szervezett ellátó rendszeren keresztül teljesíti a 70/D. § (2) bekezdésében foglalt kötelezettségét, másfelől az IBR-ben és a más ellátási formában részt vevő érintettek részére is ugyanazt az ellátást biztosítja. A fentiekből következően az, hogy az IBR azon szabályai, amelyek nem teszik lehetővé valamennyi biztosított számára, hogy abban részt vegyenek, valamint az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében foglaltak között nem állapítható meg alkotmányjogilag értékelhető összefüggés.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi. [54/1992. (X. 29.) AB határozat, ABH 1992, 266, 267.; 2043/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 543, 544.; 163/B/1991. AB határozat, ABH 1993, 544, 546.; 108/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523, 524.; 141/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 584, 586.] Ezért az Alkotmánybíróság ezen indítványi részt is elutasította.
3. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Alkotmány 70/E. § (2) bekezdésében megfogalmazott, a kötelező társadalombiztosítás körébe tartozó ellátási jogosultság, mint szociális jog a „megélhetéshez szükséges ellátáshoz való jogot” garantálja. Ez a jog a szociális ellátások összessége által nyújtandó olyan megélhetési minimum állami biztosítását követeli meg, amely elengedhetetlen az emberi méltósághoz való jog megvalósulásához. [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 162–163.; 43/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 188, 192.; 32/1998. (VI. 25.) AB határozat, ABH 1998, 251, 253–254.; 42/2000. (XI. 8.) AB határozat, ABH 2000, 329.]
Az Alkotmány 70/E. § (2) bekezdése nem az egészségügyi ellátásra való jogosultsághoz való jogot biztosítja, ezért az Alkotmánybíróság az IBR rendelkezései és ezen alapjog között sem látott alkotmányjogilag értékelhető összefüggést, amiért az indítványt e tekintetben elutasította.
4. Mivel az Alkotmánybíróság a támadott rendelkezések alkotmányellenességét nem állapította meg, az Ebtv. végrehajtására kiadott, az IBR-nek döntően az ellátásszervezői oldalát szabályozó IBRr., valamint az Ebtvm. átmeneti rendelkezéseket tartalmazó, a korábbi kísérleti rendszer adatkezelésére az időközben hatályba lépett szabályok alkalmazását előíró 19. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására vonatkozó indítványt is elutasította.
V.
1. Az Abtv. 21. § (7) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség tárgyában hivatalból is eljárhat.
Az Abtv. 49. §-a értelmében mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására akkor kerülhet sor, ha a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta, és ezzel alkotmányellenességet idézett elő. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapít meg akkor is, ha alapjog érvényesüléséhez szükséges jogszabályi garanciák hiányoznak. [37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 231.] „Az alapjog érvényesüléséhez szükséges garanciák hiánya értelemszerűen vonatkozik arra is, amikor az alapjog korlátozásának alkotmányosságához elengedhetetlen garanciák hiányoznak” [36/2000. (X. 27.) AB határozat, ABH 2000, 241, 274, 275.] „A szabályozás tartalmának hiányos voltából eredő alkotmánysértő mulasztás megállapítása esetében is a mulasztás, vagy a kifejezett jogszabályi felhatalmazáson nyugvó, vagy ennek hiányában, a feltétlen jogszabályi rendezést igénylő jogalkotói kötelezettség elmulasztásán alapul.” [4/1999. (III. 31.) AB határozat, ABH 1999, 52, 56–57.]
Az Alkotmánybíróság ezért az Abtv. 1. § e) pontjában foglalt hatásköre alapján azt vizsgálta, hogy az érintettek tájékoztatásának és megnyilatkoztatásának szabályozása tartalmaz-e megfelelő garanciákat a személyes adatokhoz való jog védelmére.
2. Az ellátásszervezők adatkezelésének garanciális szabálya az érintett azon döntése, amely a tiltás elmaradásában megnyilvánuló „hozzájárulását” fejezi ki.
Az ezzel összefüggő tájékoztatásnak azt kell biztosítania, hogy a biztosított abba a helyzetbe kerüljön, hogy felmérhesse, milyen kihatással jár az adatszolgáltatás a jogaira, valamint a megfelelő módon és tartalommal történt előzetes tájékoztatás birtokában döntsön, kíván-e az IBR-ben részt venni, amely maga után vonja adatainak az ellátásszervező részére történő továbbítását és kezelését.
E rendelkezések azonban nem tartalmazzák az érintettek jogosultságának minden elemét, a tájékoztatásra kötelezettek pontos körét, kötelezettségeit, a tájékoztatás időpontját. Az Eüak. 22/B. § (4) bekezdéséből – amely az adattovábbítás „lehetőségéről” történő tájékoztatás követelményét fogalmazza meg – az következik, hogy a biztosítottat az adattovábbítást megelőzően kell informálni. Ugyanakkor az Eüak. 22/B § (6) bekezdése az ellátásszervezőt is kötelezi tájékoztatásra és az érintett megnyilatkoztatására, amelyre a jelenlegi szabályozás mellett értelemszerűen akkor kerülhetne sor, ha az egészségbiztosító már az érintett valamennyi – nem csupán az értesítéséhez szükséges – adatot átadta. Ez nincs összhangban a 22/B. § (4) bekezdésében, de az Ebtv. 38/C. § (8) bekezdésében foglaltakkal sem, amely az IBR-ben történő részvétel „feltételeként” jelöli meg, hogy a beteg adatai kezelését ne tiltsa meg, így nem kerülhet a rendszerbe, amíg a tájékoztatását követő 30 nap nem telik el.
Nincs garancia tehát arra, hogy az érintett az adatkezeléssel kapcsolatos szabályokat azt megelőzően ismerje meg, mielőtt adatait továbbítanák, és tájékoztatása dokumentáltan, olyan módon történjen, hogy hozzájárulását ne tegye formálissá. A rendelkezés úgy vélelmezi az adatkezeléshez való hozzájárulást, hogy hiányoznak az eljárási szabályok, amelyek folytán kizárható, hogy a tájékoztatás és a határidő eltelte előtt az ellátásszervező a biztosított adatait kezelje. A törvény pedig csak az IBR-ben történő adatkezelést alapozza meg, de az IBR-ben való részvétel – és ennek folytán az adattovábbítás – az érintett döntésétől függ.
3. Az Alkotmánybíróság 44/1997. (IX. 19.) AB határozata az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével kapcsolatosan a következőket tartalmazza: „Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. [...] Az Alkotmánybíróság felfogásában a jogbiztonság szorosan kapcsolódik a jogállamiság alkotmányjogi elvéhez, annak lényegi eleme. A jogbiztonság pedig az államtól és a jogalkotótól azt várja el, hogy a jog egésze, egyes részterületei és egyes szabályai is világosak, egyértelműek és a norma címzettjei számára is értelmezhetőek és követhetőek legyenek. A jogbiztonság e szempontjainak súlyos megsértése egyben az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság sérelmét is jelenti. A jogállamiság elve ugyanakkor nem kisegítő, másodlagos szabály, s nem puszta deklaráció, hanem önálló alkotmányjogi norma, amelynek sérelme önmagában is megalapozza valamely jogszabály alkotmányellenességét [11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992, 77.; 21/1993. (IV. 2.) AB határozat, ABH 1993, 172.].” (ABH 1997, 304, 308.)
Az Ebtv. és az Eüak. támadott rendelkezései a fent részletezett hiányosságaik miatt nem felelnek meg a jogállamiságból eredő jogbiztonság követelményeinek, amely alkotmányellenes helyzetet eredményezett.
Ezért az Alkotmánybíróság – hivatalból eljárva – megállapította, hogy az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet valósított meg azáltal, hogy az Eüak. és az Eütv. az ellátásszervezők által történő adatkezelésre vonatkozó tájékoztatással összefüggésben nem alkotta meg mindazokat az eljárási szabályokat, amelyek biztosítják, hogy az érintett adatai kezelésének megtiltásáról az adattovábbítást megelőzően történő tájékoztatás alapján nyilatkozhasson. A szabályozás e hiányossága következtében sérül az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság részét képező jogbiztonság követelménye, valamint – mivel nem tartalmaz megfelelő garanciákat arra, hogy az ellátásszervező e tájékoztatás és a nyilatkozattételre nyitva álló határidő eltelte előtt ne kezeljen adatokat – csorbulhat az Alkotmány 59. § (1) bekezdéséből következő információs önrendelkezési jog.
Az Alkotmánybíróság felhívta a törvényhozót – az Abtv. 49. § (1) bekezdése alapján határidő tűzésével – jogalkotói feladatának teljesítésére.
VI.
A 2003. december 22-én kihirdetett Kvt.1. 110. § d) pontjában a Kormány felhatalmazást kapott az IBM pályázati kiírásával és finanszírozásával kapcsolatos részletes szabályok megalkotására. Az IBM-mel összefüggésben az egészségügyi szolgáltatások Egészségbiztosítási Alapból történő finanszírozásának részletes szabályairól szóló 43/1999. (III. 3.) Korm. rendelet módosításáról szóló 264/2004. (XII. 24.) Korm. rendelet 21–24. §-a módosította a Kr. 50. §-át, valamint 50/A–D. §-át. Ezáltal, továbbá a Kvt.2. 121. § a) pontja értelmében, amely új felhatalmazást adott a Kormánynak, hogy a 78. §-ban meghatározott IBM részletes szabályait állapítsa meg, [amelynek alapján az egészségügyi szolgáltatások Egészségbiztosítási Alapból történő finanszírozásának részletes szabályairól szóló 43/1999. (III. 3.) Korm. rendelet módosításáról szóló 15/2005. (I. 26.) Korm. rendelet 11–14. §-a és 19. §-a módosította a Kr. 50. §-át, valamint 50/A–D. §-át] a felhatalmazó rendelkezés tárgytalanná vált. 2006. január 1-jével az Ebtvm. 19. § (5) bekezdésének b) pontja folytán hatályát vesztette a Kvt.2. 121. § a) pontja is.
A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló 2004. évi C. törvény 28. § (16) bekezdése folytán a Kvt.1. 112. § (1) bekezdése helyébe lépett – tartalmilag azonos – 112. § (1) bekezdés a) pontja a modellkísérlet értékelése módjának és szakmai szempontjainak meghatározására adott felhatalmazást az egészségügyi, szociális és családügyi miniszternek, amelynek alapján nem született meg a vonatkozó rendelet. A támadott rendelkezés azonban az I. pontban kifejtettek alapján az IBM megszűnésével hatályon kívül helyezettnek tekintendő.
A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a már nem hatályos rendelkezésekkel összefüggő eljárást – az Ügyrend 31. § a) pontjára figyelemmel – megszüntette.
Az Alkotmánybíróság a határozat Magyar Közlönyben történő közzétételét a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására tekintettel rendelte el.
Alkotmánybírósági ügyszám: 1050/B/2004.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás