BÜ BH 2007/364
BÜ BH 2007/364
2007.11.01.
A járművezetéstől eltiltás alkalmazhatósága szempontjából a sorozat bűncselekmény elkövetésére járművet igénybe vevő valamennyi tettes vagy részes a jármű használójának tekintendő [Btk. 58. § (1) bek.; BK 107. sz. állásfoglalás].
I. Az elsőfokú bíróság a 2004. május 28-án kelt ítéletében a IV. r. terhelt bűnösségét 3 rb. jelentős értékre, bűnszövetségben, üzletszerűen, dolog elleni erőszakkal, társtettesként elkövetett lopás bűntettében, 2 rb. nagyobb értékre, bűnszövetségben, üzletszerűen, dolog elleni erőszakkal társtettesként elkövetett lopás bűntettében, mely részben kísérlet és 5 rb. bűnszövetségben, társtettességben elkövetett jármű önkényes elvételének bűntettében mondta ki bűnösnek, ezért őt 4 év börtönre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte.
Az ítélet további öt terhelt büntetőjogi felelősségéről is döntött.
A másodfokú bíróság a 2005. június 14-én jogerőre emelkedett ítéletében az elsőfokú határozatot megváltoztatva a IV. r. terheltet mellékbüntetésül 4 évre a közúti járművezetéstől is eltiltotta.
Az ítéleti tényállás szerint a terhelt társaival 2001 tavaszán megállapodott abban, hogy lakóhelyüktől távolabbra eső megyékben különböző mezőgazdasági gazdálkodó szervezetek vegyszer- és növényvédő szer raktáraiba fognak betörni, ahonnan nagy értékű dobozos, illetve kannás kiszerelésű növényvédő szereket tulajdonítanak el, és azok értékesítésével rendszeres hasznot biztosítanak maguknak. A terv végrehajtásához a terheltek saját gépjárműveiken kívül általában az elkövetési helyszínekhez közeli településekről viszonylag nagy teherbírású Lada Niva, illetve Lada Combi típusú gépjárműveket szereztek meg jogtalan használati céllal. Ezek hátsó ülését rendszerint kiszerelték, a helyszínt az így megszerzett gépkocsikkal közelítették meg, majd miután a raktárakat feltörve a kívánt árut megszerezték, azt a jogtalanul megszerzett kocsikkal saját autójukhoz vitték és a jogtalanul használt járműveket elhagyták. Ilyen módon a IV. r. terhelt a vegyszerraktárak sorozatos feltörésében, összesen öt alkalommal vett részt. Két alkalommal megszólalt a raktárt védő riasztóberendezés, ilyenkor a cselekmények kísérleti stádiumban megrekedtek, minthogy a terheltek a riasztó hangjára a helyszínt elhagyták.
Az elsőfokú ítéleti tényállásból kitűnően a IV. r. terhelt mintegy 30 millió forint értékű növényvédő szer eltulajdonításában vett részt.
A közúti járművezetéstől eltiltás mellékbüntetést kiszabó másodfokú ítélet indokolásában utal arra, hogy a terheltek sorozatjellegű bűncselekményeiket gépjárművet használva követték el, erre más módjuk nem is volt. A IV. r. terhelt – akárcsak társai – rendelkezett gépjárművezetői engedéllyel és ezt felhasználva hajtotta végre a bűncselekményeket. E körülmények folytán vált indokolttá a mellékbüntetés kiszabása.
II. A másodfokú határozat ellen a terhelt javára meghatalmazott védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, melyben anyagi jogszabálysértésre hivatkozással a közúti járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés kiszabását sérelmezte és ennek mellőzését kérte. Álláspontja szerint a tényállásból nem tűnik ki, hogy a több elkövető közül ki volt az, aki elvette és jogtalanul használta az idegen járműveket, ennélfogva megalapozatlan és jogsértő a valamennyi terhelttel szemben alkalmazott ,,kollektív eltiltás''. Egyebekben a szabadságvesztés-büntetés kiszabása mellett alkalmazott mellékbüntetést a védő ,,kétszeres joghátránynak'' tekintette, majd kifejtette, hogy a cselekmények elkövetési helyszíneit figyelembe véve nem volt lehetőség közúti járművek használatára. Vélekedése szerint a terheltek cselekményei nem illeszkednek az ún. ,,mozgó'' bűncselekmény kategóriájába, hiszen az elkövetésben a járművek mozgási sebességének közreható szerepe nem volt. Végül sérelmezi a védelem, hogy a gépjárművek terhelhetőségére vonatkozó bizonyítási indítványát a bíróság elutasította, s ennyiben a tényállás fontos elemének tisztázása elmaradt. Minderre tekintettel az első- és másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a bíróságok új eljárásra való utasítását indítványozta.
A Legfőbb Ügyészség az átiratában a sérelmezett határozatok hatályban tartására tett indítványt. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának 107. számú állásfoglalására, amely szerint a sorozatos vagyon elleni bűncselekményeket részben saját, részben jogtalanul használatba vett járművekkel elkövető terhelteket a közúti járművezetéstől el kell tiltani.
III. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a védő felülvizsgálati indítványában foglaltak a sérelmezett mellékbüntetés kiszabásával összefüggésben tényleges törvénysértésre utaló érvet nem tartalmaztak.
Az indítványnak az alapügy felderítési hiányosságait sérelmező megállapításai a felülvizsgálat jogi keretein kívül esnek, hiszen e rendkívüli jogorvoslati eljárásban a jogerős ítélet tényállása irányadó (Be. 420. §), ekként sem ez, sem a bizonyítékok értékelése, a bizonyítási indítványok elutasítása a felülvizsgálatnak tárgya nem lehet. Csupán utal a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a védőnek a gépjárművek terhelhetőségével kapcsolatos bizonyítási aggályai – a másodfokú ítélet tényállás kiegészítéséből kitűnően – teljességgel alaptalanok voltak.
Mindemellett téves minden olyan védői érv, amely a terhelttel szemben kiszabott közúti járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés jogsértő voltát kívánta alátámasztani. E kérdésben a törvényi rendelkezés [Btk. 58. § (1) bekezdés] és a 107. Büntető Kollégiumi állásfoglalás alapján a bírói gyakorlat teljesen egységes: a közúti járművezetéstől nem csak azt az elkövetőt kell eltiltani, aki az engedélyhez kötött járművezetés szabályainak megszegésével követi el a bűncselekményt, hanem azt is, aki ,,bűncselekmények elkövetéséhez járművet használ''. A jármű használata nem csupán az azt vezető személy tevékenységét takarja: a sorozat bűncselekmény valamennyi elkövetője – tettese, társtettese, bűnsegédje – részt vesz a jármű illegális céllal történő használatában. Közömbös tehát, hogy a IV. rendű terhelt a járműveket vezette, avagy csupán kísérőként, a lopott áru rakodójaként vagy más szerepben vett részt a sorozat betörésben, a Btk. 58. § (1) bekezdés alkalmazására őt érintően is törvényesen került sor.
A védői indítványban foglaltakra utalva: nincs jelentősége természetesen az ún. mozgó bűnözés megítélésében a mozgás sebességének. Nincs törvényi alapja annak, hogy a védő a fő- és mellékbüntetés kiszabását kétszeres joghátrányként értelmezi, hiszen a Btk. büntetési rendszerében szabályozott a fő- és mellékbüntetések együttes kiszabása. Nem ,,kollektív büntetés'', ha a bíróság több elkövetőt azonos mellékbüntetéssel sújt, hiszen a büntetés kiszabása az egyes elkövetők terhére rótt bűncselekmények és az alanyi oldal egyéni megítélésén alapul.
Minderre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az alapügyben hozott törvényes ítéleteket a Be. 427. § alapján hatályukban fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. II. 1062/2005.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás