BÜ BH 2007/365
BÜ BH 2007/365
2007.11.01.
I. Aljas célból elkövetett rágalmazás vétségét valósítja meg, aki egyenes szándékkal, abból a célból használt a sértett becsületét csorbító kijelentéseket, hogy annak munkaviszonyát, erkölcsi alkalmatlanság címén megszüntessék.
II. A női becsületet érintő gyalázkodó jellegű kijelentések kapcsán a valóságbizonyításnak megengedhetősége kizárt (Btk. 179. §, 182. §).
A városi bíróság a 2004. november 30. napján kihirdetett ítéletével a terheltet aljas indokból, folytatólagosan elkövetett rágalmazás vétsége miatt 180 napi tétel pénzbüntetésre ítélte; egy napi tétel összegét 180 forintban állapította meg.
Az ítélet ellen a magánvádló súlyosítás, míg a terhelt felmentés végett fellebbezett.
A megyei bíróság a 2005. február 1. napján meghozott végzésével a városi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a terhelt ellen indult büntetőeljárást megszüntette. Jogi álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által elbírált cselekmény fegyelmi felelősségre vonatkozó hamis vád megállapítására alkalmas, ami közvádas bűncselekmény. Minthogy az elsőfokú bíróság magánvád alapján hozott határozatot, törvényes vád hiányában folytatta le a büntetőeljárást.
E másodfokú végzés ellen a magánvádló felülvizsgálati indítványt nyújtott be.
A Legfelsőbb Bíróság a 2005. november 29. napján kelt végzésével a megyei bíróság végzését hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.
A megismételt másodfokú eljárásban a megyei bíróság a 2006. március 7. napján meghozott végzésével a városi bíróság ítéletét helybenhagyta; a tényállást nem érintette.
Az ily módon jogerőssé vált ítéleti tényállás lényege a következő:
A terhelt és M. S. T. sértett évtizedek óta szomszédok; kapcsolatuk konfliktusokkal teli.
A sértett 2000. augusztus 15-én hitoktatói munkakörre szóló munkaszerződést írt alá a K.-i Érseki Hivatal részéről eljáró dr. B. B. érsekkel a J.-i Római Katolikus Plébánia Hivatalhoz.
A sértett egyházon belüli munkaviszonyának részletes szabályait a Magyar Püspöki Konferencia teljes ülésén 1998 tavaszán jóváhagyott szabályzat tartalmazta, ami a munkaszerződés érvényessé válásához az egyházmegyei hatóság által megadott hitoktatói engedélyt is megkívánta. A szabályzat részletezte a hitoktatóval szembeni elvárásokat is. Legfőbb követelményként írta elő: ,,legyen élő hite, hiszen hitet ébreszteni és nevelni csak élő hitű katekéta tud.'' 6. pontjában azt is kimondta, hogy a hitoktató ,,hite, vallása nem magánügy.''
A terhelt 2000. augusztus 15-én többoldalas levelet írt az általános érseki helynökhöz a sértett magánéletével kapcsolatban, erkölcstelen életmódjára utalva.
A levélben kifejtette, hogy e tények miatt a sértett hitoktatóként nem dolgozhat, mert ez a feladatkörével összeegyeztethetetlen.
A levélben írtak szerint a sértett ,,erkölcsileg jó mintát édesanyjától nem láthatott'', édesapját édesanyjával együtt ,,öngyilkosságba kergették'' és ,,nagy valószínűséggel a hitoktató is azt az utat követi, amelyet otthon tanult''.
A sértettnek ,,itthon a legtrágárabb szavak hagyják el a száját'', valamint ,,férfi barátaival el-elvonul egy-egy hétre valahová''. Abban a reményben írta meg levelét az érseki helynökhöz, hogy ,,a megfelelő személyt biztosítsák a fiatalok számára hittanórákra, ha csak nem célja az egyháznak a fiatalok lezüllesztése''.
A szükséges intézkedések meg nem tétele esetére kilátásba helyezte magasabb egyházi fórumhoz való folyamodását, hogy ,,az erkölcsileg nem megfelelő személyek gyermekeket, fiatalokat legalább az egyházon belül ne oktassanak''.
Az érseki helynök 2000. augusztus 22-én megbízta a felelős plébánost az ügy kivizsgálásával.
2000. augusztus 23-án a terhelt újabb levelet írt az érseki helynöknek, azt állítva, hogy ,,növényeiket S. T.-ék nem egy alkalommal lepermetezték'', majd amikor ő ezt szóvá tette, ,,T. az édesanyjának odaszólt, hogy úgyis megdöglik nemsokára''. Ezzel összefüggésben megjegyezte: ,,efajta viselkedés nem hogy hitoktatónak, de még Istenben hívő embernek sem mondható''.
Az ügy tisztázásával megbízott plébános a sértett – terhelt által kifogásolt – magánélete ügyében vizsgálatot tartott. Ezt követően az érseki helynök tájékoztatta a terheltet, hogy a súlyosan becsületsértő feltételezések nem helytállóak, s a vizsgálat – amely nem maradhatott titokban – S. T.-t emberi tisztességében sértette; munkája ellátásában hátrányosan érintette.
2000. november 3-án kelt újabb levelében a terhelt az érseki helynökkel azt közölte, amennyiben ,,a hitoktatói munkakörből rövid időn belül nem menti fel'' a sértettet, – utalva arra, hogy a korábbi leveleiben írtak mind igazak – úgy kénytelen lesz ,,a Pápához folyamodni''.
Ezt követően, 2001. február 21-én a terhelt dr. M. I. nyugalmazott püspököt kereste meg levelével, s a sértett hitoktatói tevékenységére utalva kifejtette: ,,jobban meg kellene választani azokat a személyeket, amelyeket egyházi munkakörben alkalmaznak'', továbbá, hogy ,,egyházi beosztásba alig hiszem, hogy alkalmas olyan személy, aki ilyen viselkedésű családból kerül ki, jómaga is ezt az utat követi, a legkisebb alázat hiánya nélkül.'' A levélben azt is állította a terhelt, hogy a hitoktatóként tevékenykedő sértett ,,a tízparancsolatot nem ismeri, több napig üdülgetett a Balatonon különböző férfiakkal, és azt sem tudja, hogy kell viselkedni egy idősebb emberrel szemben.''
A sértett 2001. április 17-én tett feljelentésében a terheltet aljas indokból elkövetett rágalmazás vétségével vádolta.
Az eljárt bíróságok – részletes jogi indokolást adva és a folytatólagos elkövetést is megállapítva – a vád szerint minősítették a cselekményt.
A terhelt a jogerős ügydöntő határozatok ellen a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez címzett – de utóbb felülvizsgálati indítványként elbírálni kért – panasz beadványában bűnösségének megállapítását sérelmezte, s felmentését kérte.
Indokainak lényege szerint rágalmazást nem követett el, mert amit leírt, az a valóságnak mindenben megfelelt. Sérelmezte, hogy az ügyben eljáró hatóságok nem megfelelően kezelték az ügyet. Az elsőfokú ítélet ellentmondásos, megállapításai nem felelnek meg a tanúk által előadottaknak. A férjét elfogult tanúnak tartották, ugyanekkor a sértett tanúinak vallomását bizonyítékként elfogadták.
Helytelen tehát a másodfokú bíróság azon megállapítása, hogy a városi bíróság a bizonyítékokat kellően mérlegelte.
A Legfőbb Ügyészség írásbeli nyilatkozatában – és a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője – az indítványt részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta, és a megtámadott határozatok hatályukban történő fenntartását indítványozta.
A védő szóbeli felszólalásában a minősített esetet is vitatta, álláspontja szerint a terhelt nem aljas indokból cselekedett, amikor valós tényeket kívánt a munkáltató tudomására hozni.
A felülvizsgálati indítvány részben a törvényben kizárt, egyéb részeiben alaptalan.
A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat. A legsúlyosabb anyagi jogi és eljárásjogi szabálysértések orvoslására szolgál.
A törvény ezért felsorolja azokat az okokat, amelyeknek fennállása esetén a felülvizsgálat igénybe vehető.
Az okoknak a jogerős ítéletben megállapított tényálláshoz képest kell fennállniuk, ugyanis a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéleti tényállás kötelezően irányadó [Be. 420. § (1) bek.].
A törvényi szabályozásból az következik, hogy a terhelt felülvizsgálati indítványa abban a részében, amelyben a bíróság bizonyítékokat értékelő, mérlegelő tevékenységét, s ezen keresztül a tényállás helyességét vitatta, a törvényben kizárt volt. Ezzel a Legfelsőbb Bíróság érdemben nem foglalkozhatott, s nem is foglalkozott.
Felülvizsgálati okot jelent viszont az, ha a bűnösség megállapítására büntető anyagi jogi szabály megsértése miatt került sor [Be. 405. § (1) bek. a) pont].
A Legfelsőbb Bíróság ezért azt vizsgálta, sértett-e anyagi jogi szabályt az alapügyben eljárt bíróság, amikor a terhelt bűnösségét folytatólagosan, aljas indokból elkövetett rágalmazás vétségében megállapította. Ebben a részében az indítvány alaptalannak bizonyult.
Az elsőfokú bíróság szakmailag igényes jogi indokolásában a rágalmazás bűncselekményének jogi tárgyát, elkövetési magatartását részletesen taglalta, s a terhelti cselekményre vetítve is elemezte. Ennek megismétlése a jelen határozatban szükségtelen.
Az indítvány előterjesztője döntő érvnek azt tartotta, hogy leveleiben valós tényeket állított.
Rágalmazás vétsége azonban – amint azt a másodfokú bíróság is hangsúlyozta – becsület csorbítására alkalmas valós tények állításával is elkövethető.
A személyiségi jog ugyanis – amelynek része a becsület, a társadalmi megbecsüléshez fűződő jog is – olyan alkotmányos alapjog, amely személyre való tekintet nélkül mindenkit megillet.
A fentiekből következően nyomós indok nélkül becsület csorbítására alkalmas valós tényállítások sem tehetők.
A büntetőjog a valóság bizonyítás megengedhetősége esetén nyújt védelmet azoknak, akik közérdekből, vagy jogos magánérdekből egyébként valós tények közlésével sértik mások becsületét [Btk. 182. § (2) bek.].
A valóság bizonyítás esetén azonban a bizonyítási teher megfordul, annak kell az állítását bizonyítania, aki azokat állította. Bizonyításának sikertelensége esetén pedig büntetőjogi felelősséggel tartozik.
A jelen ügyben tartalmilag valóság bizonyítás is folyt, hiszen a terhelt levele nyomán a sértett magánéletével kapcsolatban az egyház vizsgálatot folytatott. E vizsgálat anyagát a bíróság is felhasználta, de több tanút is kihallgatott.
A terhelti állítás ekként egyfelől valótlannak bizonyult; másfelől a levelében olyan a női becsületet érintő kitételeket is használt, amelyek gyalázkodó jellegük miatt a valóság bizonyítás megengedhetőségét eleve kizárták.
A fentebb kifejtettekre is figyelemmel a bűnösség megállapítása törvényes. A cselekménynek a minősítése is megfelel az anyagi jogi szabályoknak azzal a pontosítással, hogy a cselekmény nem aljas indokból, hanem aljas célból elkövetett. A terhelt egyenes szándékkal, s abból a célból követte el a cselekményét, hogy a sértett hitoktatói munkaviszonyát erkölcsi alkalmatlanság címén megszüntessék.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt; a megtámadott határozatokat a Be. 427. §-a alapján hatályukban fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. I. 433/2006.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás