BÜ BH 2007/366
BÜ BH 2007/366
2007.11.01.
Megalapozatlan és érdemi felülbírálatra alkalmatlan a másodfokú bíróság ítélete, ha a vádlott bűnösségét megállapító elsőfokú ítéletben rögzített tényállástól – ténybeli következtetés útján – eltérő tényállást állapít meg és a vádlottat felmenti, de határozatának indokolásában nem ad számot arról, milyen tényekből vont le az elsőfokú bíróság ítéletétől eltérő következtetéseket, illetve állapított meg eltérő tényállást [Be. 351. § (2) bek., 352. § (1) bek. b) pont, 388. § (2) bek., 399. § (5) bek.].
A B. Városi Bíróság Cs. Z. vádlottat bűnösnek mondta ki büntetőeljárást eredményező hamis vád bűntettében, ezért 2 hónapi börtönre ítélte, a kiszabott szabadságvesztés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette.
Az elsőfokú ítélet tényállásának lényege a következő:
Cs. Z. 2002. november 5. napján megvásárolta a használt autók értékesítésével foglalkozó H. Z. Volkswagen Polo Classic típusú, 2001-ben gyártott gépkocsiját 2 millió forint vételárért. A szerződéskötéskor 1 500 000 forintot fizetett ki, a vételár hátralévő részét 2003 januárjáig részletekben törlesztette.
Az eladó tájékoztatta a vevőt arról, hogy a gépkocsi 1 550 000 forint hitellel terhelt, a gépjármű törzskönyve biztosítékául a hitelt nyújtó CIB Credit Rt. birtokában van. Abban állapodtak meg, hogy az eladó fizeti a hitel törlesztő részleteit 2003 végéig, s majd elszámolnak.
H. Z. a hitel törlesztő részleteit 2003 szeptemberéig fizette. Ezután 2004. október 8. napján a hitel hátralévő részének nemfizetése miatt – opciós jogával élve – a CIB Credit Rt. a gépkocsit Cs. Z.-től lefoglalta.
Cs. Z. ezután 2004. október 15. napján csalás bűntette miatt a B. Rendőrkapitányságon feljelentette H. Z.-t. A feljelentésben valótlanul azt állította, hogy 2003. november 5-én vette a gépkocsit, annak törzskönyvét az eladó azért nem adta át, mert otthon felejtette. H. Z. a gépkocsit terhelő hitelről nem tájékoztatta a vevőt, ő erről csak akkor értesült, amikor a pénzintézet megbízottai a gépkocsit tőle elvitték. H. Z. neki ezzel jogtalan haszonszerzés végett, tévedésbe ejtéssel 2 000 000 forint kárt okozott.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője bizonyítottság hiányában történő felmentés érdekében jelentett be fellebbezést.
A B. Megyei Bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, a vádlottat az ellene emelt vád alól felmentette.
A másodfokú ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére, a felmentés miatt, bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása érdekében.
A harmadfokú fellebbezési nyilvános ülésen eljárt ügyész a vádlott terhére bejelentett ügyészi fellebbezést fenntartotta.
Az ítélőtábla a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet és az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárást a Be. 387. § (1) bekezdése alapján felülbírálva megállapította, hogy a másodfokú ítélet tényállása oly mértékben megalapozatlan, hogy az érdemi felülbírálatra – az alábbi okok miatt – nem alkalmas:
A megyei bíróság az ítéletében rögzítette, hogy a tényállás azon része helyett, mely szerint ,,a sértett tájékoztatta a vádlottat, hogy a gépjármű hitellel terhelt, továbbá megállapodtak, hogy ha a gépkocsi nem felel meg a vádlottnak, a sértett kicseréli egy másikra'' azt állapítja meg, hogy mindez kétséget kizáró módon nem volt bizonyítható. Ennek következtében mellőzte az elsőfokú ítélet tényállásának ezzel kapcsolatos megállapításait.
A Be. 352. § (1) bekezdés b) pontja kimondja, hogy megalapozatlanság esetében a másodfokú bíróság az iratok tartalma, ténybeli következtetés, vagy a felvett bizonyítás alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállástól eltérő tényállást állapíthat meg, ha a vádlott felmentésének (részbeni felmentésének) vagy az eljárás megszüntetésének (részbeni megszüntetésének) van helye.
Ugyanezen § (3) bekezdése egyértelműen rögzíti, hogy a másodfokú bíróság csak azokkal a tényekkel kapcsolatban értékelheti az elsőfokú bíróságtól eltérően a bizonyítékokat, amelyekre bizonyítást vett fel, kivéve, ha az iratok tartalma vagy ténybeli következtetés alapján a vádlottat az (1) bekezdés b) pontja alapján felmenti, vagy az eljárást megszünteti.
A másodfokú bíróságnak ezen szabályok maradéktalan betartásával van törvényes lehetősége az elsőfokú ítélet tényállásától felülmérlegeléssel eltérő tényállást megállapítani.
A megyei bíróság határozatában kifejtette, hogy álláspontja szerint az elsőfokú ítélet a Be. 351. § (2) bekezdés d) pontjában írt okból – miszerint az elsőfokú bíróság megállapított tényből további tényre helytelenül következtetett – megalapozatlan, azonban egyáltalán nem jelölte meg azt, hogy mely ténybeli következtetés volt álláspontja szerint nem megfelelő, ami a – helyesen – Be. 352. § (1) bekezdés b) pontja szerinti eltérő tényállás megállapítását lehetővé tette. Ezen túlmenően a másodfokú határozat indokolása nem tartalmaz arra nézve sem utalást, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállástól való eltérés milyen ténybeli alapokon nyugszik, illetve milyen tényből levont következtetés eredményeként jött létre.
A Be. fentebb hivatkozott rendelkezéseire utalva rögzíthető, hogy a másodfokú bíróságnak felmentés esetén lehetősége van az elsőfokú bíróság által megállapított tényállástól eltérő tényállás megállapítására. Ez egyrészt az iratok egybehangzó adataira figyelemmel lehetséges, a jelen ügyben azonban ilyenekről beszélni nem lehet, hiszen egymásnak teljes mértékben ellentmondó bizonyítékok állnak rendelkezésre, mely bizonyítékokat az elsőfokú bíróság – ahogy erre utalt a másodfokú bíróság – teljes mértékben figyelembe vett és azokat értékelte.
Eltérő tényállást másrészt tényből levont következtetés útján is megállapíthat a megyei bíróság, azonban határozatának indokolásában ilyenkor számot kell adnia arról, hogy mely tényből vont le eltérő következtetést az elsőfokú bíróság nem megfelelőnek tartott következtetéséhez képest, és ebből következően melyik az az új tény, amely lehetővé teszi az eltérő tényállás megállapítását.
Ezen túlmenően a fellebbezési tárgyaláson – bizonyítás felvétele útján – beszerzett bizonyítékok értékelésére is lehetősége nyílik, ami így eltérő tényállás megállapításához vezethet.
A másodfokú bíróság ezen törvényi követelményeket teljes mértékben figyelmen kívül hagyta, hiszen az általa megállapított eltérő tényállásnak semmiféle ténybeli alapjáról nem adott számot, ezért az ítélete oly mértékben megalapozatlan, hogy felülbírálatra alkalmatlan.
Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla a másodfokú ítéletét a Be. 399. § (5) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a megyei bíróságot új eljárásra utasította.
A másodfokú bíróságnak az eljárást nyilvános ülésen vagy tárgyaláson kell megismételnie.
Amennyiben az elsőfokú bíróság által megállapított ítéleti tényállást megalapozatlannak ítéli meg a megyei bíróság, és attól eltérő tényállást kíván megállapítani, úgy a Be. 352. § (1) bekezdés b) pontjában, illetőleg (3) bekezdésében írtakat be kell tartania.
Határozatában, amennyiben eltérő tényállás megállapítására sor kerül, egyértelműen meg kell jelölnie, hogy mi alapján állapította meg azt, hiszen csak megalapozott tényállás alapján lehet állást foglalni a vádlott büntetőjogi felelősségével kapcsolatosan.
Megjegyzi az ítélőtábla, hogy a másodfokú bíróság több alkalommal hivatkozott az elsőfokú bíróság által megvalósított eljárási szabálysértésre, azonban ennek pontos leírását és a megsértett konkrét eljárási szabályt nem határozta meg. Mivel a másodfokú határozat szövegéből az elsőfokú bíróságnak felrótt szabálysértés nem állapítható meg, ezért nem világos annak eljárási következménye sem.
Mindezekre figyelemmel tehát rögzíthető, hogy a helyes gyakorlat az, ha a másodfokú határozat az elsőfokú bíróság által esetlegesen megvalósított eljárási szabálysértést a konkrét jogszabályhely megadása mellett írja le, amiből következően ekkor már nem lehet kérdéses az, hogy ténylegesen mit sérelmez a felülbírálatot végző bíróság.
(Szegedi Ítélőtábla B. har. I. 83/2007.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás