PÜ BH 2007/367
PÜ BH 2007/367
2007.11.01.
A jogsértővel szemben megindult, de annak halála miatt félbeszakadt eljárásban a felperes jogosult az elhunyt alperes jogutódjait perbe vonni – A jogutódokkal szemben a felperes objektív szankciók alkalmazását is kérheti azzal, hogy ha a bíróság a jogsértést megállapítja, úgy azt a jogelőd megnevezésével teszi (Ptk. 84. és 85. §; Pp. 61. és 62. §).
A felperes az Sz. I. r., dr. Zs. M. II. r., dr. L. A. III. r. és H. R.-né IV. r. alperesek ellen indított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek édesanyja és a saját személyhez fűződő jogait megsértették. Kérte az alperesekkel szemben egyéb objektív szankciók alkalmazását, ezen belül arra kérte kötelezni az alpereseket, hogy édesanyja gyógykezelésével kapcsolatos iratokat részére adják ki. Kártérítésben is kérte marasztalni az alpereseket. A per során dr. Zs. M., II. r. alperes 2002. december 22-én meghalt. Az elsőfokú bíróság vele szemben megállapította az eljárás félbeszakadását. Az I-III. és IV. r. alperesekkel szemben meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság kötelezte az I. r. alperest, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt az intézményben l994. december 20-án elhunyt L. J.-né orvosi kezelésére vonatkozó teljes iratanyagot, másolatban adja ki a felperesnek. Megállapította továbbá, hogy az I. és III. r. alperesek azzal, hogy az iratokat a felperesnek nem adták ki, megsértették a felperes személyes adatok kezeléséhez fűződő személyiségi jogait. Elégtételadásként kötelezte az I. és III. r. alpereseket, hogy a jogsértésért magánlevélben kérjenek elnézést a felperestől. Az I. r. alperest a felperes javára 405 000 forint tőke és annak késedelmi kamatai megfizetésére is kötelezte. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. A peres felek fellebbezése folytán eljárt bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részítéletnek tekintve, azt megváltoztatta és az I-III. alperesekkel szemben előterjesztett keresetet teljes egészében elutasította, míg a IV. r. alperessel szembeni keresetet elutasító rendelkezést helybenhagyta. A jogerős részítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. A Legfelsőbb Bíróság végzésével a felperes felülvizsgálati kérelmét elutasította.
Ezt követően a felperes dr. Zs. M. II. r. alperes gyermekeit, mint jogutódjait, perbe vonta. Az elsőfokú bíróság az alperesek tekintetében a jogutódlást, fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett végzésével megállapította.
Ilyen perbeli előzmények után a jogerős ítélet a felperes keresetét elutasította és kötelezte a felperest az alperesek javára 42 125 forint perköltség megfizetésére, illetve az államnak 54 000 forint le nem rótt kereseti és fellebbezési illeték megtérítésére.
A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint a felperes édesanyját, L. J.-nét l994. december 2-án szállították az Sz. kórházba. Kezelőorvosa dr. Zs. M., az alperesek édesanyja volt. A felperes édesanyja a kórházban 1994. december 20-án meghalt. A halottvizsgálati bizonyítvány, amelyet dr. Zs. M. írt alá, a halál okaként szívmegállást, általános érelmeszesedést, valamint agylágyulást állapított meg. Megállapította továbbá, hogy a kórház a felperes édesanyjának gyógykezelésével kapcsolatos iratokat nem adta ki, azok másolatához a felperes az általa kezdeményezett büntetőeljárás során jutott.
A felperes, dr. Zs. M. jogutódjaival szembeni keresetében annak megállapítását kérte, hogy jogelődjük megsértette a felperesnek a Ptk. 83. § (l) bekezdésében foglalt jogát azáltal, hogy édesanyjának gyógykezelésére vonatkozó iratok kiadását megtagadta. Azt is állította, hogy dr. Zs. M. édesanyjának gyógykezelése során mulasztásaival, illetve szakmai hibák elkövetésével megsértette édesanyjának az egészség védelmére vonatkozó jogát és ezáltal közvetetten a felperes személyhez fűződő jogát. Kérte annak megállapítását, hogy dr. Zs. M. néhai édesanyjának emlékét megsértette azzal, hogy az életkorára vonatkozóan sértő megjegyzést tett a halál bekövetkeztekor, illetve azzal, hogy a zárójelentésben az agylágyulás kifejezést (indokolatlanul kiemelve) a halál okaként jelölte meg és így nyilatkozott a bírósági és rendőrségi eljárásban is. Ugyancsak megsértette a halott emlékét, amikor édesanyja 92 éves korára utalva hárította el a felperes szemrehányását. Ezzel a felperes emberi méltósághoz fűződő jogát is megsértette. Kérte, hogy a bíróság kötelezze az alpereseket az édesanyjáról készített CT-lelet kiadására is. Kérte, hogy a bíróság kötelezze az alpereseket: közös nyilatkozatban adjanak elégtételt és fizessenek meg 450 000 forint vagyoni és nem vagyoni kártérítést.
A jogerős ítélet megállapítása szerint a felperes az alperesekkel, mint dr. Zs. M. jogutódjaival szemben a személyhez fűződő jog megsértése iránti igényét nem érvényesítheti, illetve az egyéb okból alaptalan is. Örökléssel ugyanis a polgári jogok közül kizárólag a vagyoni jogok és kötelezettségek szállnak át. A jogutódok az örökhagyó egyéb magatartásáért nem kötelesek helytállni. Ezért a másodfokú bíróság álláspontja szerint a Pp. 61-62. §-aiban szabályozott perbeli jogutódlás, amely a fél halála miatt következett be, csak olyan jogviszonyban állapítható meg, amelyre az öröklés hatálya kiterjed. A személyhez fűződő jog megsértése miatti, a Ptk. 84. § (1) bekezdés a)-d) pontjai alapján fennálló polgári jogi felelősség tekintetében jogutódlás nincsen. A felperes ezért a jogelőd jogsértő magatartása miatt a jogutódokkal szemben a jogsértés megállapítása, illetve megfelelő elégtétel adása iránt igényt nem érvényesíthetett. Ezért a felperesnek a jogsértés megállapítására és az egyéb objektív szankciók alkalmazására irányuló keresetét döntően a jogutódlás hiányára alapítottan utasította el. Elfogadta ugyanakkor a jogerős ítélet azt, hogy a kártérítés olyan vagyoni igény, amely tekintetében a jogutódlás az öröklés esetén is fennáll. Ezért érdemben vizsgálta, hogy az alperesek jogelődjük magatartása folytán kártérítésre kötelezhetőek-e. Megállapította, hogy dr. Zs. M., mint az Sz. kórház alkalmazottja, a munkaviszonyával összefüggésben járt el a felperes édesanyjának a gyógykezelésével kapcsolatban. Ezért a Ptk. 348. § (1) bekezdés alapján a felelőssége nem állt fenn, mert a károsult az alkalmazott által a munkaviszonyával összefüggésben okozott kár megtérítését kizárólag a munkáltatótól követelheti.
A jogerős ítélet ellen, jogszabálysértésre hivatkozással, a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. A felperes felülvizsgálati álláspontja szerint a jogerős ítélet azért jogszabálysértő, mert érdemben nem bírálta el a keresetet.
Az alperesek a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérték.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.
A jogerős ítélet a tényállást lényegében helyesen állapította meg. Azt a Legfelsőbb Bíróság csak annyiban pontosítja, hogy dr. Zs. M. a felperes édesanyja halálának nem közvetlen okaként, hanem csak kísérő betegségként tüntette fel az agylágyulás kórismét.
Nem osztja ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek azt az álláspontját, hogy az alperesek perben állása mellett a jogelődjük által elkövetett jogsértés miatt a felperes a Ptk. 84. § (1) bekezdés a)-d) pontjaiban meghatározott objektív szankciók egyikét sem érvényesítheti. Amint arra a Legfelsőbb Bíróság a BH 2005/247. szám alatt közzétett határozatában rámutatott, a sérelmet szenvedett személy oldalán nincs elzárva a jogutód hozzátartozó attól, hogy az elhunyt életében elszenvedett és általa már perben is érvényesített – de el nem bírált – jogsértések miatt a halott emlékének megóvása érdekében a Pp. 61. és 62. §-ai alapján jogutódként fellépjen. Ugyancsak nem látta akadályát a Legfelsőbb Bíróság részítéletében annak sem, hogy a jogsértést elkövető jogutódja ellen indított perben a jogsértést érdemben vizsgálja és elbírálja. A részítélet indokolása szerint a jogsértés megállapítására ilyenkor is lehetőség van azzal, hogy a jogelőd megnevezésével kell a bíróságnak a jogsértést megállapítania. Önmagában tehát az a körülmény, hogy az alperesek, mint a néhai kezelőorvos örökösei a Ptk. öröklésre vonatkozó szabályai szerint csak a vagyoni jogok és kötelezettségek tekintetében örökösök, nem zárja ki, hogy a jogelőd ellen a személyhez fűződő jogok megsértése miatt még életében megindított perben, mint jogutódok a jogelődjük által elkövetett jogsértésért helytálljanak. Ennek megfelelően érdemben kell vizsgálni, hogy a felperes egyes kereseti kérelmei megalapozottak-e.
A jogerős ítélet azt helyesen állapította meg, hogy a felperes az édesanyját életében ért jogsértések miatt a Ptk. 85. § (1) bekezdés alapján igényt nem érvényesíthet. A keresetnek az a része, amely szerint a kezelőorvos édesanyjának gyógykezelése során szakmai hibákat elkövetve megsértette édesanyja egészséghez fűződő jogát, olyan, a felperes édesanyját megillető jog, amit a felperes helyette még édesanyja életében sem érvényesíthetne. Tévesen hivatkozik arra a felperes, hogy a halála előtt már cselekvőképtelen édesanyjának a törvényes képviselőjeként kíván ilyen igényt érvényesíteni, a Ptk. 85. § (2) bekezdés alapján. A felperes ugyanis életében sem volt törvényes képviselője édesanyjának, függetlenül attól, hogy édesanyja a halálát megelőzően a Ptk. 17. § (1) bekezdés szerint esetleg gondnokság alá helyezés nélkül is cselekvőképtelen állapotban volt. A felperest a gyámhatóság eseti gondnokul nem jelölte ki. Ezért önmagában, hozzátartozói minősége alapján a felperest a kereset indításának joga nem illette meg. Egyébként a törvényes képviselő ilyen minőségben csak az érintett cselekvőképtelen személy életében és kizárólag képviselői minőségben indíthat keresetet. A felperes pedig édesanyja halála után saját személyében nyújtotta be keresetét.
Nem lehet kétséges, hogy a Ptk. 85. § (3) bekezdés alapján a hozzátartozó a meghalt személy emlékének megsértése esetén csak olyan cselekmények miatt fordulhat a bírósághoz, amit a jogsértő az érintett személy halála után követett el. Ezért a felperes azok miatt a sérelmek miatt, amelyeket dr. Zs. M. néhai édesanyjának a haláláig a gyógykezelés során esetleg okozott, ilyen címen sem érvényesíthet igényt.
A felperes állítása szerint az édesanyja sérelmére elkövetett cselekmények saját személyhez fűződő jogát is sértették. Ez azonban nem állapítható meg. Amennyiben a kezelőorvos a beteg gyógykezelése során a beteg sérelmére valamilyen mulasztást követ el, az, mint jogellenes cselekmény kizárólag az adott beteg ellen irányul és kizárólag az adott személy, személyhez fűződő jogát sértheti.
A felperes a saját személyét érintően kérte a jogsértés megállapítását arra tekintettel, hogy a II. r. alperes a gyógykezelésre vonatkozó iratokat a néhai halálát követően nem adta ki a részére. A kórházban gyógykezelt és ott meghalt személy gyógykezelésével kapcsolatos iratok kezelése a kórház joga és kötelezettsége. A beteg számára vagy a beteg halálát követően hozzátartozója részére az iratok kiadásának kötelezettsége kizárólag a jogi személy kórházat terheli. Amennyiben az iratok kiadását a kórház megtagadja, úgy jogsértés megállapítására kizárólag a kórházzal szemben van lehetőség. Az alperesek jogelődje, mint a jogi személy kórház alkalmazottja, saját maga, a néhai gyógykezelésével kapcsolatos iratok kiadásáról nem dönthetett. Ezért nem is felelhetett azért, hogy a felperes az iratokhoz a kórház magatartása folytán nem jutott hozzá.
A felperes az alpereseket is kérte arra kötelezni, hogy az édesanyjáról készített CT-felvételeket adják ki. Az alapperben 13. sorszám alatt felvett jegyzőkönyvből megállapítható, hogy a felperes édesanyjáról egy korábbi, kisebb baleset kapcsán a H. Kórházban készült CT-felvétel. A felperes ezzel kapcsolatban azt adta elő, hogy a kezelőorvos erre nem volt kíváncsi, míg dr. Zs. M. úgy nyilatkozott, látta a CT-felvételeket. Az bizonyos azonban, hogy a néhainak nem az Sz. kórházban történt gyógykezelésével kapcsolatos leletről van szó. Ezért annak kiadására a kezelőorvos, illetve jogutódjai a fentiektől függetlenül nyilvánvalóan nem kötelezhetőek.
A néhai halálát követően, a dr. Zs. M. által kiállított halottvizsgálati iraton a néhai kísérőbetegségére vonatkozó megállapítás az adott betegség megnevezésére szolgált. A per során nem merült fel olyan bizonyíték, amely szerint a néhainak e kísérőbetegsége nem állt fenn. E diagnózist a halott boncolása erősíthette, vagy cáfolhatta volna meg. Nem kétséges, hogy a felperes nem járult hozzá édesanyja boncolásához. Ehhez képest az agylágyulás kórismének az iratokban való feltüntetése nem sértette a halott emlékét és nem követett el jogsértést az alperesek jogelődje azáltal sem, hogy a bírósági és rendőrségi eljárásban erre tényszerűen utalt. Megalapozatlan a felperesnek az az állítása, hogy e kórisme feltüntetése szükségtelenül, kiemelt módon történt, ezért sérti a halott emlékét. Ezt az iratok alapján megállapítani nem lehet, így a kórisme feltüntetésének módja tekintetében sem állapítható meg az alperesek terhére semmiféle jogsértés.
A néhai halálát követően az alperesek jogelődje a felperessel folytatott telefonbeszélgetés során az alábbiakat mondta: ,,Uram bocsá', 92 éves, az én férjem 52 éves korában halt meg, egy évvel ezelőtt. Kinek tehettem volna szemrehányást? A Jó Istennek, hogy egy 52 éves embert elveszítettem és nem mondtam az orvosaimnak azt, amit maga mondott? Soha fiatalabb ember ne hagyja el ezt az árnyékvilágot, mint az Ön édesanyja''. Nyilvánvaló, hogy a kezelőorvos a felperes szemrehányására reagálva fejtette ki véleményét, utalva a néhai életkorára és arra, hogy ilyen idős korban az emberek halála nem szokatlan. A néhai életkorának a felemlegetése önmagában a halott emlékét nem sérti. Az alperesek jogelődjének pedig az a véleménye, hogy az ilyen idős korban történő halál nem rendkívüli és nem alapoz meg a kezelőorvossal szemben semmiféle szemrehányást, csak olyan vélemény, amely személyhez fűződő jog sérelmének megállapítására nem ad alapot.
A felperes kárigényét érdemben helyes jogszabályi hivatkozással utasította el a jogerős ítélet. Az alperesek jogelődje nem kétségesen a kórház alkalmazottjaként járt el. Az alkalmazott által a munkaviszonya körében harmadik személynek okozott kárért a Ptk. 348. § (1) bekezdés alapján (annak bizonyítottsága esetén is) kizárólag a munkáltató tartozik kártérítő felelősséggel. A felperes ebben a vonatkozásban ezen ítéleti rendelkezés jogszabálysértő jellegére értékelhető felülvizsgálati indokot nem adott elő.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. IV. 22.361/2006.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás