PÜ BH 2007/369
PÜ BH 2007/369
2007.11.01.
Az adós a késedelembeeséstől kezdődően késedelmi kamatot köteles fizetni, mely egyrészt az ügyleti kamatból, másrészt a költségvetési törvényben meghatározott mértékű kamatból áll (Ptk. 301. §).
Az alperes a testvérén keresztül került kapcsolatba a felperessel, mert családi házának építéséhez magánszemélyektől kívánt kölcsönt felvenni. A felperes az alperesnek két alkalommal, 2002. január 10. napján majd 2002. február 11. napján alkalmanként 500 000 forint összegű kölcsönt nyújtott. A kölcsönadásokról készült elismervényekben az első kölcsön lejárati idejét 2002. június 10., míg a másik kölcsönét 2002. július 11. napjában határozták meg. Az elismervényekben az átvett kölcsönként a ténylegesen rendelkezésre bocsátott összeg havi 4%-os ügyleti kamattal növelt összegét jelölték meg. Az alperes a visszafizetési kötelezettségének a lejáratkor nem tett eleget. A felek között több alkalommal folytak tárgyalások a kölcsön visszafizetés tárgyában. Ezek eredménytelensége miatt a felperes keresetében 1 000 000 forint, és ebből 500 000 forint után 2002. január 10. napjától, további 500 000 forint után 2002. február 11. napjától a kifizetés napjáig járó havi 4% kamat, továbbá perköltség megfizetésére kérte az alperes kötelezését.
Az alperes ellenkérelmében a tőkeösszegre vonatkozóan elismerést tett, a kamat mértékét azonban vitatta. E vonatkozásban előterjesztett viszontkeresetében elsődlegesen a perbeli ügyletek semmisségének a megállapítását, másodlagosan az eltúlzott kamat mérséklését, harmadlagosan pedig azt kérte, hogy a lejárattól csak a késedelmi kamat fizetésére kötelezzék.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetének megfelelően marasztalta az alperest, az alperes viszontkeresetét pedig elutasította. Indokolásában megállapította, hogy a perben egyértelműen bizonyítást nyert, hogy a felek a 4%-os ügyleti kamat mellett kötöttek egymással kölcsönszerződést. A kamat mértéke nem volt eltúlzott és az alperes az uzsorás szerződés megállapításának feltételét jelentő szorult helyzetét nem bizonyította.
Az ítélet ellen – annak viszontkereset szerinti megváltoztatása érdekében – az alperes terjesztett elő fellebbezést. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben úgy változtatta meg, hogy az alperes által fizetendő tőkeösszeget 1 220 000 forintra felemelte, továbbá 500 000 forint után 2002. június 10-étől, 500 000 forint után 2002. július 11-étől 2004. december 31-éig évi 11%, 2005. január 1-jétől 2005. június 30-áig évi 9,5%, 2005. július 1-jétől 2005. december 31-éig évi 7%, 2006. január 1-jétől évi 6% késedelmi kamat fizetésére kötelezte az alperest. Indokolása szerint az alperes elsődleges viszontkereseti kérelméről az elsőfokú bíróság helyes döntést hozott. Megállapította azonban, hogy az elsőfokú bíróság a kamat összege tekintetében téves jogi álláspontra helyezkedett. A felek között határozott időre megkötött szerződések ugyanis a lejáratkor, azaz 2002. június 10., illetve július 11. napján megszűntek. A felperes a havi 4%-os ügyleti kamatot csak ezen időpontokig követelheti. A lejárat napjaitól kezdve a kifizetés napjáig az alperes nem a kikötött kamatot, hanem a törvényben meghatározott késedelmi kamatot köteles megfizetni.
A jogerős ítélet ellen – annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyása érdekében – a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértő, mert tévesen alkalmazta a Ptk. kölcsönszerződésekre és a kamatra vonatkozó szabályait. Előadása szerint a jogerős ítélet ügyleti kamatra vonatkozó álláspontjának elfogadása esetén sérelmet szenvedne a felek szerződési akarata. A jogerős ítélet az adóst olyan kedvező helyzetbe hozza, mintha az ügyleti kamat kikötésében meg sem állapodtak volna. A felperes hitelezői érdekét sérti, hogy a lejárattól kezdve csak a mindenkori betéti kamatok mértékét sem elérő késedelmi kamatra tarthat igényt. A felperes utalt arra is, hogy a felek 2002 januárjában, illetve februárjában kötötték meg a szerződéseket, ezért a jogvita elbírálásakor az akkor hatályban lévő Ptk. 301. §-ának (2) bekezdését kell alkalmazni.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A bíróság jogerős ítéletében helyesen állapította meg, hogy a perbeli határozott időre kötött kölcsönszerződések az elismervényekben szereplő lejárati időpontokban megszűntek és a lejáratkor a felperes visszakövetelési joga megnyílt [Ptk. 526. § (1) bekezdés]. Helytállóan tett különbséget a jogerős ítélet a jogügyleti és a késedelmi kamat között akkor, amikor megállapította, hogy a felperest a szerződések megszűnéséig a felek által kikötött ügyleti kamat, azt követően pedig a törvényben meghatározott késedelmi kamat illeti meg. Tévesen hivatkozik a felperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a jogerős ítélet ezen megállapításai sértik a felek szerződési akaratát.
A jogerős ítélet a késedelem idejére járó kamat mértékét azonban tévesen állapította meg. A Ptk. 301. §-ának (2) bekezdése szerint a kötelezett a késedelembeeséstől a szerződésben kikötött mértékű kamaton felül az évi költségvetési törvényben meghatározott mértékű kamatot köteles megfizetni. A késedelmi kamat tehát két részből áll, egyrészt az ügyleti kamatból, valamint az évi költségvetési törvényben meghatározott mértékű kamatból.
A felperes keresetében az alperes kötelezését kérte a kifizetésig a szerződésben kikötött havi 4%-os kamat megfizetésére. Ezért a Pp. 215. §-ában foglaltak szerint az alperes a késedelem idejére a havi 4%-os kamaton felül az évi költségvetési törvényben meghatározott mértékű kamat megfizetésére nem kötelezhető.
A fentiekből következik, hogy a késedelem idejére járó kamat mértékét az elsőfokú bíróság állapította meg helyesen. Az alperes tehát a szerződések megkötésétől a késedelembeesésig, majd az ezt követő időre is havi 4%-os kamat fizetésére köteles.
Az elsőfokú bíróság ítéletében helyesen állapította meg azt is, hogy a szerződésben kikötött kamat a Ptk. 232. §-ának (3) bekezdésében foglaltak alapján nem mérsékelhető. A felek hat hónapra kötöttek kölcsönszerződést, erre az időre pedig a havi 4%-os mértékű kamat, a tőkeösszeg nagyságára is figyelemmel nem tekinthető eltúlzottnak.
Az a körülmény pedig, hogy az alperes a teljesítéssel késedelembe esett, nem ad alapot a szerződésben kikötött kamat mérséklésére. Az alperes nem hivatkozhat sikerrel arra, hogy több évre járó kamatot kell kifizetnie havi 4%-os mérték figyelembevételével, mert a Ptk. 4. §-ának (4) bekezdésében foglaltak szerint saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat. A késedelembeeséstől kezdődően eltelt hosszabb idő a lejáratig reális mértékben kikötött kamat mérséklését nem indokolhatja.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (4) bekezdésében foglaltak alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján helybenhagyta.
(Legf. Bír. Pfv. VI. 22.021/2006.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás