PÜ BH 2007/370
PÜ BH 2007/370
2007.11.01.
Gazdasági lehetetlenülés megállapítása, ha az ipari park működtetése a szerződéskötést követően olyan okból válik lehetetlenné, amelyért egyik fél sem felelős [Ptk. 312. §; 19/1997. (V. 14.) IKIM r. 5. §].
A peres felek között 1999. augusztus 31-én és szeptember 16-án 25 évre szóló földbérleti szerződések jöttek létre az alperes tulajdonában álló 13 s.-i külterületi ingatlanra. A szerződésekben rögzítették, hogy a felperes ipari park létesítése céljából bérli az ingatlanokat. Az ipari park címet a felperes elnyerte. A bérelt terület ilyen célú hasznosítása azonban nem történt meg, mert a felperes nem talált beruházókat. Ezért a felperes kezdeményezte a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumnál a cím viselésére feljogosító szerződés megszüntetését, amihez a minisztérium 2005. január 20-án hozzájárult.
A felperesnek a szerződések módosítására (megszüntetésére) irányuló keresetét az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította. Indokai szerint az ipari park cím megvonását a felperes maga kezdeményezte, ezért erre, mint lényeges változásra a Ptk. 4. § (4) bekezdése alapján nem hivatkozhat.
A megismételt eljárásban eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és megállapította, hogy a földbérleti szerződések 2005. január 1. napjával megszűntek. Az elsőfokú ítéletet megváltoztató döntését azzal indokolta, hogy az ipari park cím elnyerését szolgáló pályázati rendszer működtetéséről szóló 19/1997. (V. 14.) IKIM rendelet 5. § rendelkezései alapján a felperesnek jogszabályban meghatározott kötelezettsége volt az ipari park hasznosításának a sikertelenségéről az illetékes miniszter tájékoztatása. Az ipari park cím megszűnése tehát nem a felperes felróható magatartásának az eredménye, hanem a hasznosíthatatlanság objektív következménye volt. A perbeli haszonbérleti szerződések megkötését követően álltak be a sikertelen hasznosítás következményei, melyek folytán a szerződés célját nem sikerült megvalósítani. Ezért a Ptk. 241. § és 312. § alkalmazásával a szerződések megszűnése megállapításának volt helye. A Ptk. 312. § alkalmazása körében a bíróság rögzítette, hogy adott esetben gazdasági lehetetlenülés következett be, amely egyik félnek sem volt felróható [Ptk. 312. § (1) bekezdés].
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelemben az alperes az ítélet hatályon kívül helyezésével elsődlegesen az elsőfokú ítélet helybenhagyását, másodlagosan annak megváltoztatását és a felperes kártérítési felelősségének a megállapítását kérte a Ptk. 312. § (2) bekezdése alapján.
Sérelmezte, hogy a bíróság a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyező végzésében foglalt iránymutatásnak nem tett eleget, az előírt bizonyítást nem folytatta le. A másodfokú ítéletben foglalt tényállást vitatva előadta, hogy a felperes nem tanúsította az elvárható magatartást a szerződés teljesülése, vagyis az ipari park működése érdekében. A felperes a szerződések megkötése előtt sem tanúsított megfelelő gondosságot, mivel már ekkor számolnia kellett volna a körülmények későbbi változásával. A változást saját felróható magatartásával maga idézte elő, amikor kezdeményezte az ipari park cím visszavonását. A másodfokú bíróság egyoldalúan csak azt vizsgálta, hogy a szerződés fenntartása a felperes számára milyen érdeksérelemmel jár. Mivel a felperes nem tett semmit a hasznosítás érdekében, a Ptk. 312. § (2) bekezdése alapján kártérítési felelősséggel tartozik.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult. Állította, hogy a másodfokú bíróság a megismételt eljárásban eleget tett a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyező végzésében foglalt iránymutatásnak. A másodfokú ítélet indokainak megfelelően utalt arra, hogy a szerződések módosításának, illetve lehetetlenülésük megállapításának a jogszabályi feltételei fennálltak. Állította, hogy a szerződés teljesítése érdekében az elvárható magatartást tanúsította. Elsősorban a gazdasági körülmények okozták az ipari parkként történő működtetés lehetetlenülését, aminek jogi konzekvenciája mindenképpen az ipari park cím visszavonása lett volna. Vitatta, hogy az alperes akár a szerződés megkötése, akár annak lehetetlenülése folytán kárt szenvedett volna.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az alperes alaptalanul sérelmezte felülvizsgálati kérelmében, hogy a másodfokú bíróság a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyező végzésében a további bizonyításra adott iránymutatásnak nem tett eleget. A Legfelsőbb Bíróság az új eljárásra utasított másodfokú bíróságnak azt tette feladatává, hogy a felülvizsgálati eljárásban becsatolt okirati bizonyítékokat vizsgálja meg, vesse egybe a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékokkal, és ennek alapján állapítsa meg, hogy a Ptk. 312. § (1) vagy (2) bekezdésének az alkalmazására sor kerülhet-e.
A másodfokú bíróság az iránymutatásban foglaltakon túl további bizonyítási lehetőséget biztosított a feleknek, a felperes indítványa alapján széles körű tanúbizonyítást folytatott le, és valamennyi bizonyíték értékelésével – kisebb, az érdemet nem befolyásoló pontatlanságokkal – megalapozott tényállást állapított meg. A Legfelsőbb Bíróság a Ptk. 312. § (1) bekezdésének alkalmazására levont jogkövetkeztetésével is egyetért.
A bizonyítás anyagából a Legfelsőbb Bíróság az alábbiakat emeli ki.
A felek által kötött haszonbérleti szerződések mindegyike tartalmazta a szerződéssel elérni kívánt gazdasági célt, azaz a bérelt területeknek ipari parkként történő hasznosítását. A peres felek a szerződéskötéskor azzal a lehetőséggel is számoltak, hogy a szerződés eredeti rendeltetését nem tudja betölteni. Ezért kötötték ki a szerződés felmondásának a jogát arra az esetre, ha a felperes az ipari park címet nem nyeri el. A jogerős ítélet helyesen vette figyelembe az ipari park cím elnyerését szolgáló pályázati rendszer működtetéséről szóló 19/1997. (V. 14.) IKIM rendelet rendelkezéseit. Ezek szerint az ipari park kivitelezésének, illetve működtetésének meghiúsulása mindenképpen a cím, és az ahhoz kapcsolódó kedvezmények, támogatások elvesztésével járt volna. A felperesnek az a magatartása, hogy felmérte a jogszabályban meghatározott következményeket, ezért önként kérte az ipari park cím visszavonását, a Ptk. 4. § (1) és (4) bekezdésében meghatározott felróható magatartásként nem volt értékelhető. Az alperes a felperesnek a szerződés lehetetlenülésével kapcsolatos felelősségét abban jelölte meg, hogy a felperes nem tett meg minden elvárhatót annak érdekében, hogy az ipari park területére beruházásokat telepítsen, vagyis a haszonbérleti szerződések rendeltetésének megfelelően a területet hasznosítsa [Ptk. 312. § (2) bekezdés]. Ezt az állítását az alperesnek kellett volna bizonyítania. Az általa 7/A/1. jelzéssel becsatolt, közjegyző által hitelesített okiratok csak azt tanúsítják, hogy a felperes tárgyalni kívánt a megnevezett üzletláncokkal, azonban az utóbbiak érdektelensége miatt e tárgyalások nem folytatódtak. Az ugyanezen okiratok között található híradásokból (4. számú melléklet) feltáruló gazdasági körképből ugyanakkor megállapítható, hogy az adott időszak a bőr- és cipőiparban a beruházásoknak nem kedvezett. A cipőgyárakat leépítették, a külföldi vállalkozók kivonultak a magyar piacról. Márpedig a felperesi városban a bőriparnak volt megfelelő hagyománya. A tanúvallomásokból megállapíthatóan az ipari park egyik alappillére az s.-i gyár termelési kapacitásának és szakképzett munkaerejének az ipari parkban történő letelepítése lett volna (7. jkv. 3. oldal).
A felperes tanúvallomásokkal, a becsatolt hirdetésekkel, regisztrációkkal stb. igazolta ugyanakkor, hogy lehetőségeihez és gazdasági tapasztalataihoz mérten a lehetséges próbálkozásokat megtette a beruházók figyelmének a felhívása érdekében. Az eltelt öt év alatt azonban e próbálkozásai nem vezettek eredményre. Ilyenfokú gazdasági érdektelenséggel a szerződéskötéskor nyilvánvalóan egyik fél sem számolt, ellenkező esetben a perbeli szerződéseket a felek meg sem kötötték volna. Ebből következően a másodfokú bíróság a bizonyítékok okszerű mérlegelésével következtetett arra, hogy a haszonbérleti szerződések teljesítése olyan okból vált lehetetlenné, amelyért egyik fél sem felelős [Ptk. 312. § (1) bekezdés].
Az ismertetett indokoknak megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a jogszabálysértést nem tartalmazó megalapozott jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. VIII. 20.056/2007.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás