376/B/2007. AB határozat
376/B/2007. AB határozat*
2009.11.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
1. Az Alkotmánybíróság a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény 101. § (2) bekezdés alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény X. Fejezetének egésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványok tekintetében az eljárást megszünteteti.
3. Az Alkotmánybíróság a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény 99. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
I n d o k o l á s
I.
Az Alkotmánybírósághoz több indítvány érkezett, melyek a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény (a továbbiakban: Sztv.) X. Fejezetében foglalt átmeneti rendelkezések közül a szövetkezeti üzletrészekre vonatkozó rendelkezések alkotmányossági vizsgálatát kérték.
1. Egyik indítványozó az Sztv.-nek az átmeneti rendelkezéseket (98–105. §§) tartalmazó X. Fejezete alkotmányellenességének megállapítását és visszamenőleges hatályú megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a szövetkezeti üzletrészek megszüntetése, illetve befektetői részjeggyé való átalakítása sérti az önkéntesség elvét (és ezáltal a belső jog és a nemzetközi jog összhangját), valamint a tulajdonhoz való jog és a tulajdonformák egyenjogúságának sérelmét eredményezi amiatt, hogy a jogalkotó elvonja az üzletrész-tulajdonosok rendelkezési jogát. Sérülni látja továbbá a Kormánynak az alkotmányos rend, valamint a természetes személyek jogainak védelmére és biztosítására irányuló kötelezettségét előíró alkotmányi rendelkezést amiatt, hogy a szabályozás „egy mítikus jogi személy (szövetkezet) kevésbé mítikus magánszemély tagjainak (dolgozó tagok) érdekeit védve sérti a többi természetes személy (beleszólni képtelen tulajdonostársak) alapvető alkotmányos jogait”.
2. Másik indítványozó szintén az Sztv. X. Fejezet egésze alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte arra hivatkozással, hogy az átmeneti szabályok hátrányosan érintik a külső üzletrész-tulajdonosokat, mivel míg a tagok – kilépésük esetén – hozzájuthatnak befektetői részjegyeik ellenértékéhez, addig a külső üzletrész-tulajdonosok nem. Az Sztv. X. Fejezetének szabályai álláspontja szerint nem felelnek meg a jogállamiságnak, diszkriminatív rendelkezéseket tartalmaznak, és sértik a tulajdonformák egyenjogúságát, valamint a szövetkezeti önállóságot.
3. További indítványozó arra hivatkozással kéri az Sztv. X. Fejezetének megsemmisítését, hogy a befektetői részjegy a szövetkezetből már nem vonható ki, sőt tulajdonosa – részjegyének erejéig – a szövetkezet veszteségeiért is felelősséggel tartozik, ezáltal a jogalkotó magántulajdont von el, ami nézete szerint sérti a tulajdonformák egyenjogúságát. Sérelmesnek tartja továbbá, hogy a törvény nem tartalmaz szankciót arra az esetre nézve, ha a szövetkezet nem hív össze taggyűlést az üzletrészekről való döntés céljából. Ezzel összefüggésben azonban mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt nem terjesztett elő.
4. Végezetül egy indítványozó az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmának sérelmére hivatkozva kéri az Sztv. 99. § (1) bekezdése és 101. § (2) bekezdésének megsemmisítését. Nézete szerint azzal, hogy a szabályozás a tagok és a volt tagok vonatkozásában más-más elszámolási módszert alkalmaz, hátrányos helyzetbe hozza azokat a volt tagokat, akiknek tagsági viszonya nyugdíjazás miatt, vagy más módon szűnt meg. Mivel az átalakított befektetői részjegy a szövetkezetből nem vonható ki, a volt tagokkal szemben elszámolási kötelezettség nem létezik, nem juthatnak hozzá üzletrészük értékéhez.
Az Alkotmánybíróság az indítványokat – tárgyi összefüggésükre tekintettel – az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.; a továbbiakban: Ügyrend) 28. § (1) bekezdése alapján egyesítette és egy eljárásban bírálta el.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„7. § (1) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját.”
„8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.
(2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”
„9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.
(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.”
„12. § (1) Az állam támogatja az önkéntes társuláson alapuló szövetkezeteket, elismeri a szövetkezetek önállóságát.”
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.
(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.”
„35. § (1) A Kormány
a) védi az alkotmányos rendet, védi és biztosítja a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogait;”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.”
2. Az Sztv. vonatkozó szabályai:
„98. § (1) Az e törvény hatálybalépése előtt alakult szövetkezeteknél még meglévő szövetkezeti üzletrészek – a szövetkezet közgyűlése döntésének megfelelően – a 99–101. §-ban foglaltak alapján megszűnnek, illetőleg 2007. május 1-jei hatállyal a 102. §-nak megfelelő összegű befektetői részjeggyé, átalakított befektetői részjeggyé alakulnak át. Erről az üzletrész tulajdonosokat a szövetkezet köteles 60 napon belül írásban tájékoztatni.
(2) A szövetkezet közgyűlése az (1) bekezdésben említett döntésében a 99–101. §-ban meghatározottak közül több választási lehetőséget is felajánlhat az üzletrész tulajdonosoknak.
(3) A szövetkezet közgyűlése az (1) bekezdésben említett döntést a törvény hatálybalépésétől számított 90 napon belül megtartott közgyűlésen köteles meghozni.
(4) A szövetkezeti üzletrész tulajdonosa a szövetkezet közgyűlése által felajánlott lehetőségekből választ.
99. § (1) A szövetkezet közgyűlése az üzletrész tulajdonosoknak felajánlhatja, hogy a szövetkezeti üzletrészt 2007. április 30-ig a 102. § szerinti árfolyamon, de legfeljebb annak névértékén szövetkezeti tag tulajdonos esetén – a vele a 20. § (2) bekezdése l) pontjában említett megállapodás alapján – befektetői részjeggyé, nem szövetkezeti tag tulajdonos esetén pedig átalakított befektetői részjeggyé alakítja át azzal, hogy az így keletkezett befektetői részjeggyel a tagsági jogviszony megszűnése esetén az alapszabályban meghatározott időpontban kell elszámolni, amelynek meghatározásánál a szövetkezet egyéb kötelezettségeire is figyelemmel kell lenni, de a kifizetés a tagsági jogviszony megszűnésétől számított 8 évnél nem lehet hosszabb.
(2) A szövetkezet közgyűlése az üzletrész tulajdonosoknak felajánlhatja, hogy a szövetkezeti üzletrészt – 2007. április 30-ig – a tulajdonában álló részvényekre, korlátolt felelősségű társasági üzletrészekre elcseréli, a gazdasági társaságokról szóló törvény szabályainak figyelembevételével.
100. § A szövetkezeti üzletrész úgy is megszűnhet, hogy azt a tulajdonos – 2007. április 30-ig – a szövetkezet közösségi alapja javára ajánlja fel. Ebben az esetben az üzletrész volt tulajdonosa nem szövetkezeti tagként is jogosult a közösségi alapból finanszírozott támogatások igénybevételére. A szövetkezet 60 napon belül köteles a felajánlás elfogadását írásban visszaigazolni. A támogatás igénybevételének időtartamát az üzletrész volt tulajdonosa és az igazgatóság között kötött megállapodás határozza meg.
101. § (1) Ha a tulajdonos 2007. április 30-ig nem élt a 99–100. §-ban foglalt, közgyűlés által felajánlott lehetőségekkel, az üzletrésze 2007. május 1. napjával átalakított befektetői részjeggyé alakul át.
(2) Az átalakított befektetői részjegy a szövetkezetből annak működése során nem vonható ki, azonban örökölhető, a szövetkezetre, szövetkezeti tagra átruházható. Átruházás esetén a szövetkezetet, bármely más tagot ebben a sorrendben elővásárlási jog illeti meg. Az átalakított befektetői részjeggyel kapcsolatos elővásárlási jog szabályait az alapszabályban kell meghatározni azzal, hogy az elővásárlásra jogosultak az átalakított befektetői részjegy értékesítésére vonatkozó szándéknak a szövetkezethez történő bejelentésétől számított 30 napon belül gyakorolhatják az elővásárlási jogukat.
(3) Az átalakított befektetői részjegyek szövetkezeti tagsági viszonyt nem keletkeztetnek. Az átalakított befektetői részjegy a befektetői részjegyre vonatkozó szabályok szerint jogosít az adózás utáni eredményből részesedésre és ugyanilyen módon viseli a veszteséget is.
103. § (1) Az üzletrészek befektetői részjeggyé átalakítása esetén a befektető tagok számával és a befektető részjegyek értékével a 60. § (3) bekezdésében meghatározott mérték túlléphető.
(2) Az átalakított befektetői részjegyek értékét és tulajdonosaik számát a 60. § (3) bekezdésében meghatározott mértékek számításánál figyelmen kívül kell hagyni.
104. § (1) A Szövetkezeti Üzletrészhasznosító Kft. tulajdonában lévő mezőgazdasági szövetkezeti üzletrészeknek az ÁPV Rt. hozzárendelt vagyonába kerülése esetén a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény 56. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés nem alkalmazható.
(2) Az ÁPV Rt. a hozzárendelt vagyonába került mezőgazdasági szövetkezeti üzletrészeket térítés- és tehermentesen 2006. március 31-éig átadja annak a szövetkezetnek, amely az üzletrészt kibocsátotta, feltéve, hogy a szövetkezet nem áll csőd-, felszámolási vagy végelszámolási eljárás alatt, továbbá elfogadja a térítésmentes átadásra vonatkozó ajánlatot. Az e bekezdés szerinti tulajdonszerzés mentes az adó-, illeték- és járulékfizetés alól.
(3) A szövetkezet a (2) bekezdés szerint megszerzett üzletrészét köteles bevonni és fel nem osztható vagyonként kezelni, e törvény szerinti alapszabály-módosításával egyidejűleg az üzletrészek szövetkezet nyilvántartásában szereplő névértékének megfelelő összeget a közösségi alapba helyezni.
105. § (1) A szövetkezet által megszerzett üzletrészt, átalakított befektetői részjegyet a szövetkezet a soron következő közgyűlés határozatával bevonja.
(2) A közösségi alapba kell helyezni
a) a közösségi alap javára felajánlott, megszűnt üzletrész névértékének összegét;
b) a visszavásárolt, megszűnt üzletrész névértéke és visszavásárlási értéke közötti különbözet összegét.”
III.
Az indítványok nem megalapozottak.
1. Az Sztv.-nek az indítványok többsége által egészében alkotmányellenesnek tartott, és megsemmisíteni kért X. Fejezete átmeneti rendelkezéseket tartalmaz a szövetkezeti üzletrészekre vonatkozóan. A hivatkozott átmeneti rendelkezések végrehajtásukra vonatkozóan 2007. május 1-jei határidőt szabtak, ezen időpontig tehát a rendelkezésekben foglaltaknak teljesedésbe kellett menniük (és teljesedésbe is mentek).
A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 13. §-a szerint a jogszabály akkor veszti hatályát, ha más jogszabály hatályon kívül helyezi, vagy ha a jogszabályban meghatározott határidő lejárt. A Jat. nem határozza meg egyértelműen, hogy az utóbbi határidőnek kifejezetten a jogszabály hatályának megszűnésére vagy alkalmazhatóságára kell-e vonatkoznia. Az Alkotmánybíróság több határozatában a Jat.-nak ezt a rendelkezését a jogszabály alkalmazhatóságára vonatkozó rendelkezésként értelmezte. Következetesen érvényesített álláspontja szerint a szabály alkalmazására a jogszabályban előírt határidő leteltével, azzal, hogy a kifejezetten hatályon kívül nem helyezett jogszabályi rendelkezések teljesedésbe mentek, és így már nincs mód arra, hogy a jogalanyok a jogszabályi rendelkezés alapján jogot szerezzenek, a jogszabály lényegében hatályát veszti. [1239/B/1990. AB végzés, ABH 1991, 905, 906.; 298/B/1994., ABH 1994, 696, 700.; 670/B/1997. AB határozat, ABH 1999, 600, 603.; 385/B/2001. AB végzés, ABH 2001, 1670, 1672–1673.; 35/2004. (X. 6.) AB határozat, ABH 2004, 504, 505.]
Az Alkotmánybíróság hatáskörébe főszabályként csak hatályos jogszabályok alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tartozik. Hatályon kívül helyezett, illetőleg módosított jogszabályi rendelkezés alkotmányosságának vizsgálatára az Alkotmánybíróság hatásköre csak akkor terjed ki, ha annak alkalmazhatósága az eldöntendő kérdés. (335/B/1990. AB végzés, ABH 1990, 261.) A konkrét normakontroll két esetében, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdése alapján benyújtott bírói kezdeményezés és 48. §-a szerint előterjesztett alkotmányjogi panasz alapján van lehetősége az Alkotmánybíróságnak arra, hogy már nem hatályos rendelkezés alkotmányellenességét is vizsgálja. Jelen esetben az indítvány benyújtását követően a vizsgálat alá vont jogszabályhely tartalmilag hatályát vesztette, és ezzel az indítvány tárgytalanná vált. Mindezek alapján az Sztv. X. Fejezet egésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványok tekintetében az eljárást az Alkotmánybíróság az Ügyrend 31. § e) pontja alapján megszüntette.
2. Az indítványozók többsége – elsősorban a tulajdonhoz való jog sérelmére hivatkozva – alkotmányellenesnek tartja azt, hogy a külső (nem tag) üzletrész-tulajdonosoknak biztosított, ún. átalakított befektetői részjegy a szövetkezetből annak működése során nem vonható ki [Sztv. 101. § (1) bekezdés]. Az Sztv. ezen szabálya nem tekinthető a fentiek szerint hatályon kívül helyezett rendelkezésnek, mivel éppen a végrehajtott átmeneti rendelkezések folytán létrejött jogintézményre vonatkozó előírást tartalmaz. Ennek alapján a jogszabályhelyre vonatkozó indítványi részek tekintetében az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálatot elvégezte.
Az Sztv. 98. § (1) bekezdése a szövetkezeti üzletrészt, mint a szövetkezet vagyoni szerkezetétől idegen intézményt megszüntette, és lehetőséget biztosított arra, hogy azok a szövetkezet közgyűlése döntésének megfelelően befektetői részjeggyé alakuljanak át. Az Alkotmánybíróság korábbi határozatában tett megállapítása szerint az Alkotmány nem zárja ki, hogy a jogalkotó gazdaságpolitikai megfontolások alapján a szövetkezeti üzletrészek megszüntetéséről döntsön, és a vagyoni hozzájárulásokról, részesedésekről egységes szempontok szerint rendelkezzen. Az Alkotmánybíróság a 33/1993. (V. 28.) AB határozatban kifejtette, hogy az Alkotmány – a piacgazdaság deklarálásán túl – gazdaságpolitikailag semleges, ezért a jogalkotó nagy szabadsággal rendelkezik az állam gazdaságpolitikájának meghatározása terén (ABH 1993, 247, 249–250.). Mindezek alapján a jogalkotó mérlegelheti, hogy az 1992-ben létrehozott szövetkezeti üzletrész jogintézménye az elmúlt évtizedben alkalmasnak bizonyult-e a kívánt jogalkotói cél elérésére. [10/2001. (IV. 12.) AB határozat, ABH 2001, 123, 135.; a továbbiakban: Abh.]
Az Abh. – az Alkotmánybíróság korábbi határozataiból kiindulva – megfogalmazta azt, hogy „a vagyonnevesítésben részesülőknek nem volt alkotmányosan védett tulajdoni igényük az üzletrész juttatására, és a vagyonnevesítéssel nem szereztek tulajdonjogot a szövetkezeti vagyon meghatározott hányada felett. (595/B/1992. AB határozat, ABH 1996, 383, 386.; 598/B/1993. AB határozat, ABH 1998, 557, 559.)” (ABH 2001, 136.) Az Alkotmánybíróság 598/B/1993. AB határozata szerint a kívülálló üzletrész-tulajdonos – mivel nem tagja a szövetkezetnek – csak azokkal a jogokkal rendelkezik, melyek az üzletrészből magából következnek. Hogy melyek ezek a jogok, azt a törvényhozó a tulajdonhoz való jog figyelembevételével szabadon állapítja meg. (...) A kívülálló üzletrész-tulajdonosok az üzletrész megszerzésekor annyi jogot szereztek meg, amennyit az Sztv. [a határozat meghozatalakor hatályos, a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény] és az Ámtv. [a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény] vonatkozó rendelkezései biztosítottak. Az üzletrész (...) leírt jellegzetességei kielégítik az alkotmányosság követelményeit.” (ABH 1998, 557, 562.)
Az Sztv. 98. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint befektetői részjeggyé, illetve átalakított befektetői részjeggyé – meghatározott szabályok szerint – a szövetkezeti üzletrészek alakulnak át. Ebből következőleg a befektetői részjegy alkotmányjogi értelemben vett tulajdonjogi vonatkozásait illetően nem különbözik a külső üzletrésztől, amelynek alkotmányossági vizsgálatát a hivatkozott Abh. átfogó jelleggel végezte el, és azzal összefüggésben alkotmányellenességet nem állapított meg.
Az Ügyrend 31. § c) pontja alapján ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) – ezen belül – azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértést megállapítani („ítélt dolog”), az Alkotmánybíróság megszünteti az eljárást. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az üzletrészeknek, mint jogintézménynek az Sztv. 98. § (1) bekezdése szerint befektetői részjeggyé való átalakítása tartalmilag változatlanul a fentebbi alkotmányossági kérdéseket veti fel, így ez nem teszi indokolttá az Sztv. 101. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés újbóli, érdemi felülvizsgálatát. Ezért az Alkotmánybíróság az Ügyrend 31. § c) pontja alapján – ítélt dolog miatt – az Sztv. 101. § (2) bekezdése tekintetében, a tulajdonhoz való jog sérelmére vonatkozóan az eljárást megszüntette.
3. Egyik indítványozó a hátrányos megkülönböztetés tilalmának sérelmére hivatkozva az Sztv. 99. § (1) bekezdésének és 101. § (2) bekezdésének megsemmisítését kérte. Tartalmát tekintve az indítvány az Sztv. 99. § (1) bekezdésének azon fordulatára utal, amely szerint „a befektetői részjeggyel a tagsági jogviszony megszűnése esetén az alapszabályban meghatározott időpontban kell elszámolni, amelynek meghatározásánál a szövetkezet egyéb kötelezettségeire is figyelemmel kell lenni, de a kifizetés a tagsági jogviszony megszűnésétől számított 8 évnél nem lehet hosszabb”. A rendelkezés alkotmányellenességét illetően az indítvány nem tartalmaz semmiféle érvelést.
Az Alkotmánybíróság korábbi döntéseiben már pontosan meghatározta az érdemi elbírálásra alkalmas indítványok minimális tartalmi és formai kellékeit. Számos alkalommal kimondta, hogy az indítványnak meg kell felelnie az Abtv. 22. § (2) bekezdésében meghatározott általános követelményeknek. Az indítványban pontosan meg kell jelölni a támadott rendelkezést, az Alkotmány megfelelő rendelkezését, a kérelem alapjául szolgáló okot (azt, hogy az Alkotmány egyes rendelkezéseit a vitatott jogszabály miért és mennyiben sérti). Határozott kérelmet kell tartalmaznia a vitatott rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére [összefoglalóan: pl. 31/2007. (V. 30.) AB határozat, ABH 2007, 368, 381–382.]. Mindezek alapján a támadott rendelkezés alkotmányellenességére vonatkozó érvek hiánya miatt az indítványt ebben az összefüggésben – mint érdemi elbírálásra alkalmatlant – visszautasította.
4. A hátrányos megkülönböztetés tilalmának sérelmét az Sztv. 101. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezést illetően az indítványozó abban látja, hogy mivel az átalakított befektetői részjegy szövetkezetből nem vonható ki, a volt tagokkal szemben elszámolási kötelezettség nem létezik, így nem juthatnak hozzá üzletrészük értékéhez.
Az Alkotmánybíróság a 9/1990. (IV. 25.) AB határozatában a megkülönböztetés tilalmát úgy értelmezte, hogy a jognak mindenkit egyenlő méltóságú személyként kell kezelnie. (ABH 1990, 46, 48.) A mindenkori szabályozást tárgyi és alanyi összefüggésében kell megvizsgálni annak megállapítása céljából, hogy a hátrányos megkülönböztetés az alkotmányos határok között maradt-e. Az egyenlőségnek az adott tényállás lényeges elemére nézve kell fennállnia. A megkülönböztetés tilalmába ütközik, ha adott szabályozási koncepción belül eltérő szabályozás vonatkozik valamelyik csoportra. [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77, 78.] Az Alkotmánybíróság következetes álláspontja szerint az a személyi kör, amelyben a diszkrimináció esetleges alkotmányellenes volta értelmezhető, csak homogén csoport lehet, így a diszkrimináció csak az azonos helyzetben lévők által alkotott körön belül, e csoport tagjai egymáshoz viszonyított helyzetére vonatkozó jogi szabályozás tekintetében vizsgálható. [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77–79.]
Az Alkotmánybíróság a korábbiakban hivatkozott 598/B/1993. AB számú határozatában (ABH 1998, 557.) már megvizsgálta a szövetkezeti tag és nem-tag üzletrész-tulajdonosok közötti diszkrimináció kérdését. A határozat megállapította, hogy a szabályozás szempontjából az üzletrész-tulajdonosok homogén csoportnak nem tekinthetők, a szövetkezeti tag üzletrész-tulajdonost megillető egyes jogosultságok nem a többi üzletrész-tulajdonos helyzetéhez viszonyított többletjogok, hanem olyan jogosultságok, amelyek éppen abból fakadhatnak, hogy „ő tagja, alkotmányos önrendelkezési jogának felhasználásával alkotó eleme a szövetkezetnek” (ABH 1998, 563.). Az Alkotmánybíróság ezen korábbi határozatában a diszkrimináció-tilalomba való ütközést az ületrész-tulajdonosok közgyűlésen való részvételi joga szempontjából vizsgálta.
A jelen alkotmányossági vizsgálat tárgyát képező jogszabályhely az ún. átalakított befektetői részjegyre vonatkozó rendelkezést tartalmaz. Az átalakított befektetői részjeggyé – a törvény 101. § (1) bekezdésében foglaltak alapján – azon tulajdonosok üzletrésze alakult át, akik a törvény 99–100. §-ában foglalt, a közgyűlés által felajánlott lehetőségekkel 2007. április 30-ig nem éltek. A törvény szabályozási koncepciójában a „befektetői részjegy” és az „átalakított befektetői részjegy” két egymástól különböző jogintézményt jelent. Az Sztv. 60. §-a szerint ugyanis ha az alapszabály lehetővé teszi, befektető tag is lehet szövetkezeti tag. A befektető tag pénzbeli hozzájárulás vagy nem pénzbeli hozzájárulás rendelkezésre bocsátásával a szövetkezetnél befektetői részjegyet jegyez. A befektetői részjegy tehát mindenképp a szövetkezeti tagsághoz kapcsolódó konstrukció, még akkor is, ha annak alapja a törvény által megszüntetett üzletrész. Az átalakított befektetői részjegy ezzel szemben mintegy szubszidiárius intézménynek tekinthető, amelynek alkalmazására abban az esetben kerül csak sor, ha az üzletrész tulajdonosa az Sztv. 99–100. §-ában foglalt lehetőségekkel nem élt.
Mindezek alapján megállapítható, hogy a befektetői részjegy és az átalakított befektetői részjegy esetében nincs szó azonos szabályozási koncepcióról, így a két egymástól különböző jogosultságokat megtestesítő részjegy tulajdonosai sem tekinthetők homogén csoportnak. Az Sztv. 101. § (2) bekezdését illetően tehát a hátrányos megkülönböztetés tilalmának sérelmét az Alkotmánybíróság nem találta megállapíthatónak ezért az indítványt a rendelkező részben foglaltak szerint elutasította.
Budapest, 2009. november 3.
|
Dr. Paczolay Péter s. k., |
|||||||||
|
az Alkotmánybíróság elnöke |
|||||||||
|
|
|||||||||
|
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
|||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|||||||
|
|
|||||||||
|
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
|||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|||||||
|
|
|||||||||
|
|
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
Dr. Lévay Miklós s. k., |
|||||||
|
|
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|||||||
|
|
|||||||||
|
Dr. Trócsányi László s. k., |
|||||||||
|
alkotmánybíró |
|||||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás