379/2007. (XII. 23.) Korm. rendelet

1. § A rendelet hatálya kiterjed

2. § (1) Többcélú vízilétesítmény esetén az e rendeletben foglalt rendelkezéseket – a létesítmény valamennyi funkciójára tekintettel – együttesen kell alkalmazni.

(2) E rendeletet a víz politika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv által megszabott követelményekre figyelemmel kell alkalmazni.

3. § (1) A vízgazdálkodási tevékenység műszaki megoldásának kialakításánál, a vízimunkák és vízilétesítmények műszaki tervezésnél figyelembe kell venni:

(2) A tervezés során – amennyiben rendelkezésre állnak – mért és ellenőrzött adatokat kell felhasználni. Más módon előállított adatok csak mért adatok hiányában alkalmazhatók.

(3) A tervezés során minden esetben felül kell vizsgálni a meglévő és az engedélyezett vízrendszerhez való csatlakozás feltételeit.

4. § (1) A vízilétesítmények tervezése során előnyben kell részesíteni a többcélú alkalmazási, hasznosítási megoldásokat.

(2) A vízilétesítményeket, illetve vízimunkákat úgy kell tervezni, telepíteni és kialakítani, hogy

(3) Felszín alatti vízkészletre telepített vízilétesítményt úgy kell tervezni, kialakítani, üzemeltetni és megszüntetni, hogy a különböző víztartók vizének egymás közötti keveredése, továbbá a felszínről származó szennyeződésük ne következzen be.

5. § Ha egy vízimunka, illetve létesítmény megakadályozza a folyón, illetve vízfolyáson a közlekedést, úgy az engedélyes – megfelelő műszaki megoldás megvalósításával – köteles gondoskodni az áthaladás és a hosszirányú ökológiai átjárhatóság feltételeinek biztosításáról.

6. § A vízimunkák befejezése után, vagy a vízilétesítmények megszüntetése esetén az érintett területet, beleértve az anyagnyerő helyeket is, rendezni, rekultiválni kell.

7. § (1) A tervezés során meg kell határozni a vízkivételi ponton rendelkezésre álló és ugyanarra a vízadóra települt, már engedéllyel lekötött vízkészletet, valamint létesítménnyel kielégítendő vízszükségletet.

(2) Vízhasználatot szolgáló létesítmény csak olyan területen helyezhető el, ahol – az ökológiai vízmennyiségen felül – a szükségletnek megfelelő szabad vízkészlet rendelkezésre áll.

(3) Vízhasználatok tervezésénél meg kell határozni a vízhiánytűrés mértékét, ezt meghaladó kockázat nem tervezhető.

(4) A vízhasználatok vízkivételének és a használt vizek elvezetésének mérését biztosítani kell. Ennek érdekében a vízilétesítmény kezelője, illetve az üzemeltető köteles gondoskodni hitelesített, illetve rendszeresen kalibrált vízállás-, illetve vízhozam-mérők alkalmazásáról, azok rendszeres hitelesítéséről, működtetéséről és az adatok nyilvántartásáról, megőrzéséről. A méréstől – műszakilag indokolt esetben – az engedélyező hatóság eltekinthet.

8. § A vízbeszerzés módját a vízminőségi igény, a vízszükséglet és a kitermelendő vízmennyiség együttes figyelembevételével kell megválasztani.

9. § Vízrendezésnél törekedni kell arra, hogy csak a helyben, illetve területen vissza nem tartható, ott nem hasznosítható többletvizek kerüljenek elvezetésre. Natura 2000 területek esetében vízrendezés az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló külön jogszabály szerinti természeti hatásbecslés után tervezhető.

10. § (1) Szennyvízkibocsátással járó vízhasználat létesítése előtt meg kell határozni a befogadót, annak terhelhetőségét és az ezeknek megfelelő – a megengedett terhelést, ökológiai tűréshatárt figyelembe vevő – szennyvíztisztítási módozatot.

(2) A szennyvízkibocsátással járó vízhasználat telepítése és vízilétesítmények tervezése során figyelembe kell venni a befogadó, különösen folyó, állandó vagy ideiglenes vízfolyás, közcélú csatorna, tó, tározó, illetőleg ezek vízelvezetés szempontjából érintett szakaszainak mennyiségi viszonyait, időszakosságát, vízminőségét, korábbi bevezetésekkel való terheltségét és öntisztulási képességét, továbbá a bebocsátani tervezett szennyvizeknek a felszíni és felszín alatti vizekre, valamint a természeti értékekre vonatkozó várható hatását. Figyelembe kell venni, hogy a befogadó vizét a szennyvízbebocsátás közelében más vízhasználatok milyen célra veszik igénybe.

(3) Meg kell határozni a befogadó terheléséből adódó többlet mederfenntartási feladatokat.

11. § A nem halászati tevékenység céljával létesített vízterek, különösen a csatornák, a holtágak, a tározók, a tavak, esetleges halászati hasznosítása csak a vízfelület kezelője és a hasznosító közötti határozott időre szóló szerződés alapján engedélyezhető.

12. § Amennyiben külön jogszabály üzemeltetési szabályzat készítését írja elő, annak tartalmaznia kell:

13. § A vízilétesítmények üzemeltetésénél az előírás szerinti monitoring kiépítéséről a vízilétesítmény tulajdonosa, működtetéséről az üzemeltető köteles gondoskodni.

14. § Közcélú vízgazdálkodási művek közérdek mértékén felüli üzemelési igényének kielégítését az üzemeltetési szabályzatban meghatározott esetekben biztosítani lehet, megfogalmazva az ehhez tartozó üzemrendet, megjelölve az érdekeltek körét és a költségviselőket.

15. § (1) A vízellátó mű létesítményeinek műszaki tervezése és területigényének meghatározása során a vízellátás távlati igényeit figyelembe kell venni. A víztermelő és -kezelő telepek telepítésekor legfeljebb 30 éves fejlődés vehető alapul, figyelembe véve a szakaszos megvalósítás lehetőségét.

(2) A vízbeszerző és vízkezelő létesítményeket úgy kell kialakítani, hogy azok meghibásodás vagy vízszennyezés esetén a vízellátásból egyenként kikapcsolhatók legyenek. A vízmintavételi lehetőséget a közegészségügyi hatóság által meghatározott helyeken biztosítani kell.

(3) A tűzoltáshoz szükséges vizet a közműhálózatból akkor lehet vételezni, ha az felszíni vízből vagy ipari vízhálózatból nem, vagy nem elegendő mennyiségben vételezhető.

16. § (1) A vízszállító hálózat fővezetékeit és a hálózathoz tartozó fő létesítményeket legfeljebb 50 éves fejlődés alapulvételével kell kialakítani.

(2) Fővezetékek létesítésének tervezésekor vizsgálni kell a kettős betáplálás, illetve a körvezetékes hálózat kialakításának a szükségességét.

(3) Vízellátó távvezetékkel javasolt a tartósan vagy gyakran vízzel borított területeket elkerülni. Ilyen területen átvezetett vezetékszakasz csak a legmagasabb vízállás idején is biztonságosan kezelhető elzárószerelvénnyel, leürítővel ellátva helyezhető el.

(4) A vezetékek víztárolók, víztornyok leürítésekor, valamint túlfolyóvezetékeik üzembelépése esetén a víz kártétel nélküli elvezetéséről gondoskodni kell.

17. § (1) A vízkezelési eljárást a víz fizikai, kémiai, bakteriológiai, toxikológiai, radiológiai és biológiai tulajdonságainak, az esetleges változásoknak és a felhasználás céljának megfelelően kell megválasztani.

(2) A vízellátó létesítmények teljesítő képességét a karbantartást is figyelembe véve kell megállapítani.

(3) A különböző eredetű tisztított vizek szükség szerinti keveredését arra megfelelően kialakított műtárgyban kell biztosítani.

18. § (1) Ivóvízellátás céljára telepített vízmű létesítésénél gondoskodni kell arról, hogy a vízbázist, illetve a kitermelt vizet ne érje szennyeződés.

(2) Higítóvíz céljára felszín alatti ivóvízkészlet csak rendkívüli esetben, a vízigény kielégítési sorrend szerint vehető igénybe.

19. § A távlati vízigényt a település típusra jellemző, tényleges és várható vízfogyasztásra, valamint a távlati fejlődésre figyelemmel kell megállapítani.

20. § (1) Ivóvíztisztítás céljára csak minősített és alkalmazásra jóváhagyott vízkezelési technológia alkalmazható.

(2) A település közműves vízellátásának létesítése során a napi csúcsfogyasztás legalább 30%-ának megfelelő tárolóteret kell biztosítani.

(3) A szivattyútelepen a rendelkezésre álló tárolótérfogat és az egyéb körülmények figyelembevételével meghatározott szivattyúzási teljesítménnyel összhangban álló energiaellátást biztosító tartalékot kell létesíteni.

21. § Az ipari tevékenységet folytatók frissvíz-igényét a víztakarékos üzemi vízgazdálkodási rendszer alapján, valamint a szociális vízszükséglet, a minimális ökológiai vízmennyiség és a tűzoltóvíz figyelembevételével kell meghatározni, beleértve a vízhiánytűrés mértékét.

22. § (1) A szennyvízelvezető rendszert a távlati szennyvízmennyiség 50 éven belül várható növekedésének figyelembevételével kell méretezni, szem előtt tartva a szakaszos megvalósítás lehetőségét.

(2) A szennyvízelvezetés rendszeréről a helyi adottságok, valamint a műszaki és gazdaságossági feltételek mérlegelése alapján kell dönteni.

23. § Települési csatornahálózat úgy létesíthető vagy bővíthető, ha a létesítés vagy bővítés üzembe helyezésének időpontjában az összegyűjtött szennyvíz megfelelő kezelésére és elhelyezésére szolgáló létesítmény rendelkezésre áll.

24. § (1) Ipari parkok létesítése, ipari üzem telepítése, vagy korszerűsítése során meg kell vizsgálni, hogy műszaki és gazdaságossági szempontból, valamint a szennyvízben várható szennyezőanyagok fajtáinak függvényében, a közműre való csatlakozás, vagy az önálló tisztítótelep megvalósítása indokolt.

(2) Az egy szennyvízkibocsátót kiszolgáló megoldás csak ott választható, ahol azt a szennyvíz jellege, vagy a környezeti feltételek különösen a befogadó terhelhetősége, a földrajzi adottságok, indokolják.

(3) Az ipari üzem szociális szennyvizei csak akkor vezethetők a közcsatornába, ha azok az ipari szennyvíztől elkülönítettek.

(4) A technológiai és hűtésből származó ipari szennyvíz közcsatornába akkor vezethető be, ha

(5) Az ipari üzemek és intézmények előtisztított szennyvizét a szennyvízelvezető rendszer védelmében mennyiségi és minőségi kiegyenlítés után kell bevezetni.

25. § (1) Szennyvíztisztító telepet az indokolható távlat, de legfeljebb 30 éves igények figyelembevételével kell kialakítani és az elhelyezéshez, vagy bővítéshez szükséges területet biztosítani, figyelembe véve a szakaszos megvalósítás lehetőségeit.

(2) A szennyvíztisztító telep létesítésével egyidejűleg kell gondoskodni a tisztított szennyvíz befogadóba vezetéséről és a keletkezett szennyvíziszap kezeléséről, elhelyezéséről, illetve esetleges felhasználásáról.

(3) Szennyvíztisztító telep létesítésével vagy korszerűsítésével kapcsolatban minden esetben meg kell vizsgálni a szennyvíz újrahasznosításának és a szennyvíziszap mezőgazdasági hasznosításának, illetve ipari újra felhasználásának lehetőségét.

26. § (1) Amennyiben a települési szennyvíz, valamint az egyéb keletkező szennyvizek egymásra hatása kedvező, együttes kezelést kell alkalmazni. Az egymásra hatás vizsgálatakor a települési szennyvíz veszélyes anyagokra gyakorolt hígító hatását nem lehet figyelembe venni.

(2) Egyesített rendszer esetén a befogadó adottságai alapján esetenként kell meghatározni, hogy tisztítás nélkül a csapadékvízzel milyen mértékben felhígult szennyvíz vezethető be a befogadóba.

27. § (1) Az egyesített rendszerrel összegyűjtött szenny- és csapadékvizet a szennyvíztisztító telep megkerülésével csak a befogadó terhelhetőségének megfelelő hígulás elérése után szabad a befogadóba bevezetni, és el kell kerülni, hogy az a környezetben bűzhatást okozzon.

(2) Ha a befogadó a szennyvízhozammal megnövelt vízhozam levezetésére nem alkalmas, akkor elsősorban a bevezetést késleltetni, vagy a befogadót bővíteni kell, illetve meg kell vizsgálni a tisztított szennyvíz szikkasztásának lehetőségét. A befogadó hidraulikai vizsgálata, valamint a befogadó bővítésének és a szikkasztás lehetőségének a vizsgálata a beruházó költsége. Ezen vizsgálati dokumentációt a létesítési engedélyes tervnek tartalmaznia kell.

(3) Szennyvíz talajrepedésekbe, karsztjáratokba, felhagyott kútba, holtágba vagy munkagödörbe, továbbá védett természeti területre nem vezethető.

28. § (1) Hévíz gyógyászati, egyéb egészségügyi, továbbá fürdő, melegvíz és hőellátás céljaira hasznosítható.

(2) A hévízhasznosítás tervezésénél a több célú és ismételt felhasználásra kell törekedni. Mérlegelni kell az esetleges kísérőgáz hasznosítás lehetőségét is.

29. § (1) Hévízmű telepítésekor a hévízbázis védelméről, valamint a csurgalékvíz ártalommentes elvezetéséről és elhelyezéséről gondoskodni kell.

(2) A kizárólag energia hasznosítás céljából kitermelt hévizet hőhasznosítás után a hévízrezervoárba vissza kell táplálni.

(3) Felszíni befogadóba történő vezetés esetében meg kell vizsgálni a befogadó többletterhelésének mértékét. A bebocsátásból eredő többlet fenntartási költség a bebocsátót terheli.

30. § Amennyiben a hévíz ásvány- vagy gyógyvíz, a vízkezelés technológiáját egyedi vizsgálatok alapján kell meghatározni. A gyógyvizet csak olyan technológiával lehet kezelni, amely a víz gyógyászatilag jelentős tényezőit károsan nem befolyásolja.

31. § A hasznosító berendezésbe a külön jogszabályban előírt határértéket meghaladó, éghető gázt tartalmazó hévizet tilos bevezetni.

32. § (1) A használt hévíz elhelyezés előtti kezelését és befogadóba vezetését

(2) Csoportos telepítésű hévízkutaknál, illetve a hévízhasználati agglomerációkban a befogadó kiválasztásánál a környezetvédelmi szempontok mellett a vízkészlet-utánpótlási érdekeket is figyelembe kell venni.

(3) Közcsatornába vízkőkiválásra hajlamos hévizet közvetlenül bevezetni tilos.

33. § Ha a hévízhasználat ideiglenes jellegű, a használat szüneteltetése idejére – a karbantartási kötelezettség fenntartásával – a kutat le kell zárni. Az adatszolgáltatási kötelezettségnek a használat szüneteltetése alatt is eleget kell tenni.

34. § A csurgalékvizeket a – külön jogszabályok rendelkezései alapján kiválasztott – befogadóra és hévízhasznosítási formára vonatkozó kémiai határértékek alatt, külön tisztítás nélkül, csak megfelelő fertőtlenítés, illetve hígítás után lehet a befogadóba vezetni.

35. § (1) Vízhasznosítási célú főmű létesítésénél legfeljebb 25 éves fejlődés vehető alapul, figyelembe véve a szakaszos megvalósítás lehetőségét.

(2) Vízfolyásba öntözővizet vagy halastavat tápláló, illetve az innen elfolyó csurgalék és használtvizeket a vízfolyás kezelőjének, valamint üzemeltetőjének hozzájárulásával lehet bevezetni.

36. § Öntözőtelepet csak ott szabad létesíteni, illetve öntözést engedélyezni, ahol

37. § (1) Szennyvízöntözést végezni csak előtisztított szennyvízzel szabad. A tisztítás mértékét a talajadottságok, a vízvédelmi, illetve az egészségügyi követelmények, és a felhasználás technológiája alapján kell meghatározni.

(2) Az öntözött területen a szennyvíz szétosztására szolgáló hálózatot és az öntözött területet úgy kell megtervezni, illetve üzemeltetni, hogy az öntözőtelepen pangó szennyvíz ne keletkezzék.

(3) Meg kell akadályozni, hogy az öntözőtelepről szennyvíz a szomszédos területre, a talajvízbe vagy befogadóba jusson.

38. § (1) Tavat elsősorban ott lehet létesíteni ahol

(2) A halastavak, horgásztavak vizének a talajvíztérbe történő közvetlen bevezetése, fokozottan érzékeny területen a közvetett bevezetése is tilos.

39. § A tavak feltöltésére, illetve táplálására csak olyan felszíni vizet szabad felhasználni, amely minőség, hőmérséklet, lebegőanyag-, vegyianyag-tartalom, valamint mikrobiológiai szennyezettség szempontjából a hasznosítási célnak megfelel. A vízellátást a vízszétosztó rendszerből, illetve a vízszétosztásra igénybe vett belvízcsatorna szakaszokból, ettől eltérő esetben csak folyamatos vízkészletű vízfolyásokból szabad tervezni.

40. § (1) Ivóvízellátást szolgáló felszíni tározót úgy kell kialakítani és a tározóteret rendezni, hogy a víz minőségi romlása megakadályozható legyen, és a vízkivételi műtárgy több szintben biztosítsa a vízkivételt.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak, a vízlépcsőrendszerek létesítése során kialakított tározókra is vonatkoznak.

41. § (1) A tározó üzemeltetési szabályzata – a kötelező tartalmi elemeken túl – tartalmazza

(2) A gát és az altalaj alakváltozását, a gátba épített műtárgyak mozgását a figyelőpontokon – az építkezés kezdetétől – rendszeresen mérni kell.

42. § (1) A vízi sportok, versenyek lebonyolításához szükséges létesítményeket – a rendezési tervekkel összhangban – úgy kell elhelyezni és kialakítani, hogy azok az élővizek, a műtárgyak és szabályozási művek egyéb rendeltetésszerű használatával és a természeti értékek védelmével összeegyeztethetők legyenek, és az élővizek minőségét károsan ne befolyásolják.

(2) Vízi sport – a vízfelület hasznosítójának és kezelőjének a hozzájárulásával – csak olyan mederszakaszon folytatható, amelynek mederoldalai ellenállóak vagy partvédőművel védettek a vízi sporttal összefüggésben keletkező eróziós hatásokkal szemben.

43. § (1) Az árvízvédelmi műre vonatkozó biztonsági követelményeket a (2)–(4) bekezdésekben foglaltaknak megfelelően kell meghatározni.

(2) Elsőrendű árvízvédelmi mű a vízfolyások mentén lévő vagy létesülő – a vízgazdálkodásért felelős miniszter által – fővédelmi művé nyilvánított, három vagy több település árvízvédelmét szolgáló (térségi) árvízvédelmi létesítmény (így például töltés, fal, magaspart, árvízi tározó, árapasztó, csatorna), továbbá a folyó nyílt árterében fekvő település árvízmentesítését szolgáló körtöltés.

(3) Másodrendű árvízvédelmi mű

(4) Harmadrendű árvízvédelmi mű

(5) A rendelet alkalmazása szempontjából árvízvédelmi mű a (2)–(4) bekezdésekben foglalt valamely műnek az a műtárgya, tartozéka és járulékos létesítménye is, amely a védvonal védőképességét, rendeltetésszerű használatát biztosítja, illetve szolgálja.

44. § Egy-egy ártéri öblözet árvízvédelmi műveit, valamint a közös érdekű, illetve a határvízi árvízvédelmi műveket úgy kell kialakítani, hogy azok lehetőleg egyenlő biztonságúak legyenek.

45. § (1) Az árvízvédelmi művet – külön jogszabály szerinti – egyedi vizsgálat és méretezés alapján

(2) A holtmeder és élő meder közé tilos árvízvédelmi töltést telepíteni, ha a mederelfajulás lehetőségét gazdaságos beavatkozással nem lehet kizárni.

(3) A részleges és a szakaszos kiépítésű védőművet úgy kell telepíteni, hogy beilleszkedjen az általános szabályozási terv szerint később kiépítendő védőmű nyomvonalába.

46. § (1) Az árvízvédelmi vonalak azon magasparti szakaszain, ahol a part természetes magassága eléri a mértékadó árvízszint magasságát állandó jellegű védőmű kiépítése nem szükséges, de a védekezés lehetőségét megfelelő szélességű sáv beépítési tilalmával biztosítani kell.

(2) A védekezésre kötelezett javaslatára – különösen indokolt esetben – a vízgazdákodásért felelős miniszter az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően rendelkezhet.

47. § Az árvízvédelmi mű létesítésekor mérlegelni kell, hogy az úttal vagy vasúti töltéssel a vízügyi-műszaki igények sérelme nélkül gazdaságosan egyesíthető-e. Ilyen lehetőség esetén, a töltés méreteit és anyagát a hatósági engedélyben a közös rendeltetésnek megfelelően, az árvízvédelmi biztonság figyelembevételével kell megállapítani.

48. § (1) A védőmű erősítését lehetőleg a meglevő művek felhasználásával kell végrehajtani.

(2) A víz- és jéglevonulás szempontjából kedvezőtlen helyekről – a gazdaságossági mérlegeléstől függően – a védőművet át kell helyezni.

49. § A töltésezett folyókba betorkolló vízfolyás és csatorna torkolati szakaszán – ha azok árvízi hozamai a zsilipes elzárást nem teszik lehetővé – a befogadó visszaduzzasztásának határáig a töltéseket a befogadó töltésével azonos biztonságra kell kialakítani. A visszaduzzasztás határát az egyidejűleg előforduló vízhozamok mérlegelésével kell meghatározni.

50. § (1) A folyó hullámterében gátat, vagy más terelő hatású művet csak úgy és akkor szabad létesíteni, ha a mértékadó árvízszintben okozott duzzasztás az elsőrendű védőmű meglevő magassági biztonságát nem csökkenti, a folyószakaszra meghatározott nagyvízi levezető sávot nem szűkíti.

(2)² A hullámtérben a vízügyi igazgatási szerv által meghatározott nagyvízi levezető sávban csak olyan tevékenység folytatható, illetve olyan sorállású és térközű erdő telepíthető, amely a víz és a jég levonulását nem akadályozza.

(3)³ A nagyvízi mederben bármilyen beavatkozáshoz – ha a beavatkozáshoz nem szükséges olyan engedély, amelynek kiadására irányuló eljárásban a vízügyi hatóság szakhatóságként működik közre –, illetve a művelési ág megváltoztatásához a vízügyi hatóság engedélye szükséges, amelyhez meg kell kérni a vízügyi igazgatási szerv szakértői véleményét is.

51. §⁴ Árvízvédelmi mű és annak altalaja megbontásához – a vízügyi hatóság engedélyében meghatározott előírások betartásával – a vízügyi igazgatási szerv hozzájárulása és az általa jóváhagyott ideiglenes árvízvédelmi terv szükséges.

52. § Nyárigátat az engedélyezett szint felett nem szabad védeni. A tervszerű vízbeeresztést az előrejelzés figyelembevételével idejében, legkésőbb a vízjogi engedélyben meghatározott legmagasabb árvízszint elérésekor, az élet és a vagyoni értékek megóvása mellett kell végrehajtani.

53. § (1) Az árvízvédelmi védvonalat lehetőség szerint rézsűs, megfelelően méretezett földtöltésként kell kialakítani.

(2) Árvízvédelmi fal, illetve mobil árvízvédelmi rendszer csak a földtöltés kialakításához elegendő hely hiányában, vagy településrendezési érdekből, egyedi elbírálás alapján létesíthető. Ebben az esetben a mentett oldalon gépjármű-közlekedés céljára alkalmas utat kell biztosítani.

54. § (1) Azt az árvízvédelmi töltést, amely közúti közlekedés céljait is szolgálja, a közút kategóriájára előírt pályaburkolattal kell ellátni. A töltéskoronán a töltés védelme érdekében súlykorlátozás rendelhető el.

(2) A nem közúti közlekedés célját szolgáló töltéseken létesített koronaburkolatnak a védekezés és a vízgazdálkodás üzemi igényeinek meg kell felelnie.

(3) A közúti közlekedés céljait nem szolgáló árvízvédelmi töltésen a kerékpárforgalom kivételével csak a fenntartással, árvízvédekezéssel és természetvédelmi kezeléssel kapcsolatos közlekedés engedhető meg. Egyéb használat csak a fővédvonal kezelőjének egyedi engedélyével lehetséges.

55. § (1) A folyókra, valamint a nagy tavakra részletes igényfelmérésen és környezeti hatásvizsgálatot, Natura 2000 területek esetében az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló külön jogszabály szerinti természeti hatásbecslést is figyelembe vevő alapuló integrált folyó- és tó-gazdálkodási tervet, ezen belül általános szabályozási tervet kell készíteni.

(2) A folyókon és a nagy tavakon csak e tervekbe illeszkedő létesítmények építhetők olyan sorrendben, hogy az általuk befolyásolt szakasz egységes rendezését biztosítsa. A szabályozott szakasz a természetes állapotban hagyandóhoz úgy csatlakozzon, hogy az az utóbbit kedvezőtlenül ne befolyásolja.

56. § Folyó- és tószabályozásnál a biológiai, ökológiai, halélettani szempontokat is figyelembe kell venni. A folyókon épült elzárásoknál ökológiailag megfelelő hallépcsőket kell kiépíteni, melyeket az elzárás kiépítőjének, haszonélvezőjének kell megépítenie, üzemeltetnie, fenntartania addig, míg a folyón az elzárás az átjárhatóságot akadályozza.

57. § Horgonyzási tilalommal jelölt mederszakaszon kotorni csak a meder kezelőjének hozzájárulásával szabad.

58. § (1) A partvédő és a szabályozási művet, amennyiben a nagyvízi mederkezelési terv vizsgálatai indokolják a vízlefolyást károsan befolyásoló növényzettől – különösen tájidegen és inváziós fajoktól – mentesen kell tartani.

(2) A mederszabályozási mű hatására keletkezett feliszapolódáson nőtt növényzetet – a természetvédelmi szempontok figyelembevételével – úgy kell kezelni, hogy az a jég és a nagyvizek levonulását ne akadályozza.

(3) A károssá vált szabályozási művet el kell távolítani.

59. § (1) A középvízi és kisvízi szabályozás körében a folyó hordalékszállítási egyensúlyát, a jég folyamatos levonulását biztosító és – víziúttá nyilvánított folyón – a hajózás igényeit kielégítő mederméreteket mederszabályozással kell kialakítani.

(2) A nagyvízi szabályozás körében a folyó nagyvizeinek, illetve árvizeinek meghatározott területsávon belüli levezetése céljából az árvizek gyorsabb levonulását elősegítő mederátmetszéseket, hullámtéri lefolyást elősegítő nagyvízi levezető sávokat, vápákat, egyéb hullámtéri beavatkozásokat és a nagyvízi áramlási viszonyokat szabályozó, az elöntéseket megakadályozó árvízvédelmi töltéseket kell létesíteni.

60. § A nagyvízi szabályozás műveinek elhelyezése során és a már meglevő hullámterek rendezésekor elsősorban a nagyvíz, hordalék és a jég akadálytalan levonulását kell biztosítani.

61. § (1) A mederátvágással kiiktatott mederszakaszt az új meder kialakulásával összhangban, a nagyvízi kezelési tervnek megfelelően a természetvédelmi igények figyelembevételével kell kezelni. A kiiktatott mederszakasz és a mentett oldali holtág jövőbeni állapotát a környezetvédelmi, természetvédelmi, ökológiai és fejlesztési meggondolások alapján kell meghatározni. A holtágak ökológiai célú vízpótlását – lehetőség szerint – a természetes vízjárás dinamikáját követve kell biztosítani.

(2) Település belterületén levő kiiktatott mederszakaszban, illetve holtágban pangó víz keletkezésének megakadályozásáról a helyi érdekeknek megfelelően gondoskodni kell.

62. § A folyó vízszintszabályozását az aránytalanul a káros ökológiai hatások kizárásával, többcélú művekkel célszerű megvalósítani. Minden esetben meg kell vizsgálni a vízerőhasznosítás lehetőségét is.

63. § (1) A természetes állapotában is hajózható folyó vízhasznosítási célból történő vízszintszabályozása során a vízlépcsők számát, helyét és a duzzasztási szinteket úgy kell megállapítani, hogy a korábbi hajóútméret ne csökkenjen.

(2) A folyókon az ökológiai és egyéb célú vízszintemelést, illetve vízszintszabályozást az árvízvédelmi, jég- és hordalék levezetési, valamint a környezetvédelmi, természetvédelmi, ökológiai szempontok figyelembevételével, a hossz- és keresztirányú átjárhatóság biztosításával kell megvalósítani.

64. § (1) A duzzasztási szintet valamennyi érdek figyelembevételével kell megállapítani.

(2) A vízszintszabályozással érintett folyószakaszon a megfelelő part- és medervédelemről is gondoskodni kell.

65. § A tó partjának állandósítására szolgáló végleges partvédő műveket a meder kezelőjének hozzájárulásával, a Balaton esetében a külön jogszabály rendelkezései szerint készült partvonal-szabályozási és vízpart-rehabilitációs tervbe illeszkedően, az ideiglenes partvédő műveket pedig a meder kezelőjének és a vízjogi engedélynek az előírásai szerint kell kialakítani.

66. § (1) A természetes vízi úton a hajóutat – a lehető legkisebb hidromorfológiai állapotromlással járó – folyószabályozási beavatkozással kell állandósítani és fenntartani.

(2) Ha a hajózásra nem alkalmas folyó hajózhatóvá tétele folyószabályozási módszerekkel nem lehetséges, a hajóút a folyó – a lehető legkisebb hidromorfológiai állapotromlással járó – lépcsőzésével, vízszintszabályozásával biztosítható.

(3) A természetes víziúthálózat hajózó- és hajózható csatornák létesítésével is bővíthető.

(4) A mesterséges vízi utak telepítésénél a domborzati viszonyokat figyelembe véve kell a hajózás és a vízgyűjtő-gazdálkodás igényeit összehangolni.

67. § A hajóút és műtárgyainak méreteit a vízi utanként külön megállapított hajózási kisvízszintre, szabályozási vízszintre, valamint a hajózási nagyvízszintre vonatkoztatva kell megadni. Ezeket a jellemző vízszinteket 10 évente felül kell vizsgálni.

68. § (1) A vízfolyások, csatornák medrének kiépítési mértékét külterületen 10–33%-os valószínűségű vízhozam tartományban – a veszélyeztetett értékek, valamint az elöntéssel veszélyeztetett terület a területhasználat, illetve az érintettek igényének figyelembevételével – kell meghatározni.

(2) Lakott területen és a kiemelt jelentőségű létesítmények környezetében 1–3%-os előfordulási valószínűségű vízhozam levezetésére kell méretezni a medreket.

(3) Amennyiben a tervezett beavatkozás hatására a keletkező többlet-vízhozam szállítására a befogadó nem alkalmas, a károkozás mentes vízelvezetés biztosításáról a beavatkozó köteles gondoskodni.

(4) Meder méretezésénél a vízgyűjtőn, illetve öblözetben ideiglenesen és állandó tározókban visszatartott vízmennyiségre is tekintettel kell lenni.

69. § (1) Vízvezető csatorna a befogadóba akkor csatlakoztatható, ha a csatlakozás időpontjában betorkollás alatti szakaszon a befogadó kiépítettsége megfelelő.

(2) A becsatlakozáshoz a befogadó kezelőjének egyetértése szükséges.

70. § (1) Vízépítési műtárgyakat a mederre előírt, de legalább a 3%-os előfordulási valószínűségű vízhozamra kell méretezni.

(2) A keresztirányú vízmosáskötő művet az 1%-os előfordulási valószínűségű árvízi vízhozam vezetésére kell méretezni.

71. § (1) A vízfolyások rendezésénél az alaprendeltetésből fakadó feladatokon túlmenően az ökológiai elvárásokat is figyelembe kell venni.

(2) Védett természeti területen, Natura 2000 területen, illetve természeti területen a vizek kártétel nélküli levezetése érdekében a mederben és a parti sávban végzendő fenntartási és kármegelőzési munkákat a természetvédelmi hatóságnak történő bejelentés, illetve a természetvédelmi kezelővel való egyeztetés után lehet elvégezni.

72. § (1) A csatornahálózat elemeit úgy kell méretezni, hogy a mértékadó vízhozamot kiöntés és károkozás nélkül vezessék el, kivéve az időszakos vízvisszatartásra kijelölt területeket.

(2) A csatornahálózatot úgy kell tervezni, hogy a mértékadó belvízhozamot gravitációsan vezesse el.

(3) Amennyiben a gravitációs elvezetés nem biztosítható, akkor a csatlakozó mellékcsatorna torkolatában megfelelő elzáró műtárgy és szükség szerinti szivattyúzási lehetőség kiépítéséről gondoskodni kell.

(4) A mellékcsatornák torkolatát torkolati műtárgy építésével úgy kell kialakítani, hogy a főcsatorna mentén a gépi fenntartás, karbantartás útja folyamatosan biztosított legyen.

(5) A torkolati műtárgy megépítése, karbantartása és üzemeltetése a mellékcsatorna kezelőjének feladata.

(6) Amennyiben a torkolati műtárgy a befogadó kezelőjének területére esik, a torkolati műtárgy fenntartását, üzemeltetését a befogadó kezelőjének mederkezelői hozzájárulásában rögzített előírások alapján kell végezni.

73. § (1) A vízgyűjtőn, illetve a részvízgyűjtőn a csapadék és talajvíz befogadóba való vezetéséről a vízügyi hatóság vízminőségre vonatkozó előírásainak betartásával, illetve a befogadó kezelője által adott kezelői hozzájárulásban rögzített feltételek, előírások szerint a területhasználó köteles gondoskodni. A területhasználó saját területén a csapadékot és a talajvizet ökológiai célból visszatarthatja.

(2) A területhasználó a tervezési munka során köteles vizsgálni a befogadó terhelhetőségét, valamint szükség esetén köteles gondoskodni a többlet vízhozam visszatartásáról.

74. § A közút és a vasút vízlevezető árkát csak az út, illetve a vasút kezelője által meghatározott feltételek betartásával szabad belvízelvezetés céljára igénybe venni.

75. § (1) Ha a felszíni víz gravitációs levonulása a megengedett vízszint mellett az előírt idő alatt nem érhető el, abban az esetben vízkormányzással, vízvisszatartással, szivattyús átemeléssel kell biztosítani, a kármentesítést, vagy a károk minimalizálását.

(2) Ha a felszíni víz gravitációs levonulása a befogadóba a megengedett vízszint mellett nem érhető el, az átemelésről a védekezésre kötelezettnek kell gondoskodni.

76. § Belvíztározót ott lehet létesíteni, ahol a domborzati viszonyok a víz visszatartására alkalmasak, valamint ahol azok létesítése műszakilag és gazdaságilag indokolt, és az ökológiai feltételek teljesíthetők.

77. § (1) A műtárgyak helyét úgy kell kijelölni, hogy a belvízvédelmi igények és az árvízi biztonság kielégítésén kívül az áramlási viszonyok kedvezően alakuljanak, az alapozás, a megközelítés, valamint villamos üzem esetén a távvezetékhez való csatlakozás megfelelő legyen.

(2) A belvízrendszerekben a vizek tervszerű visszatartása, szabályozott lefolyása és kormányzása céljából zsilipeket, tiltókat kell létesíteni. A tervszerű vízvisszatartást a belvízvédelmi szabályzatban rögzíteni kell.

78. § (1) A vízrendezési műveket úgy kell karbantartani, hogy védőképességük ne csökkenjen és állapotukat rendszeresen ellenőrizni kell.

(2) Belvízcsatorna egyéb célra csak az alapfunkció sérelme nélkül vehető igénybe.

79. § (1) A belvízcsatornákat érintő munkák tervezője köteles egyeztetni a belvízcsatorna kezelőjével, aki megadja az érintett csatornaszelvényre vonatkozó adatokat, továbbá a tervezésre, kivitelezésre, valamint az üzemeltetésre irányuló feltételeit.

(2) A belvízcsatornákat érintő munkák megkezdése előtt a kivitelező köteles a munkakezdést bejelenteni a belvízcsatorna kezelőjének, ennek hiányában tulajdonosának.

(3) A belvízcsatornákat érintő munkákat a kivitelező a belvízcsatorna kezelőjének ellenőrzése mellett köteles elvégezni.

80. § (1) A vízelvezetés rendszerét a település jellege és beépítettsége alapján kell meghatározni.

(2) Beépítésre újabb területet kijelölni csak a terület vízrendezésének műszaki megoldását alátámasztó munkarész elkészítése után lehet.

(3) Csapadékvíz elvezetés egyesített rendszerű csatornázással csak gazdaságilag indokolt esetben, meglévő csatornahálózat esetében biztosítható. A gazdaságossági vizsgálatnak ki kell terjednie a csatornahálózatra és az elvezetett vizeket befogadó szennyvíztisztító telep felülvizsgálatára is. Újonnan létesítendő csatornahálózat csak szétválasztott rendszerrel alakítható ki.

(4) A vízelvezető hálózatot, illetve annak részelemeit a település területén érvényes területrendezési tervvel és a település településrendezési tervével összhangban lévő, a teljes településre vonatkozó, a vízügyi hatóság által jóváhagyott, engedélyezett vízrendezési terv alapján kell kialakítani.

(5) A belterületi vízrendezést csak a külterületi kapcsolódásokkal összhangban lehet elvégezni.

81. § A település belterületén és a külterület beépítésre szánt részein belül a csapadékvíz-csatornába, csapadékvíz-elvezető árokba szennyvizet, vagy az állattartás hulladékait tartalmazó vizet tilos bevezetni.

82. § E fejezet alkalmazásában:

83. § (1) A víziállás helyét úgy kell kijelölni, hogy két szomszédos víziállás között a helyi viszonyoknak és a használat jellegének megfelelő térköz maradjon.

(2) A víziállások – a Balaton kivételével – a part mentén csak egysorosan létesíthetők.

84. § Nem telepíthető víziállás

85. § (1) A víziállást a mértékadó igénybevétel, különösen szél, hullámzás, jégnyomás, a hasznosítás jellege és módja, valamint a helyi környezeti adottságok figyelembevételével kell megtervezni, méretezni és kivitelezni.

(2) A víziállást és tartozékait olyan anyagból, olyan szerkezettel és méretekkel, oly módon kell kialakítani, hogy az minden vízállásnál és kedvezőtlen időjárási viszonyok között is biztonságosan legyen használható, és a víz levonulását ne akadályozza.

86. § A víziállás alapterületét a tervezett használattal arányos méretben kell meghatározni, törekedve a vízterület minél kisebb igénybevételére.

87. § (1) A víziállásokhoz a parti bejárót úgy kell kialakítani, hogy az a természetes part állékonyságát vagy a partvédőmű állagát ne veszélyeztesse, és a parti nádas állományát ne károsítsa.

(2) A víziállás megközelítésére föld-, beton- vagy kőmóló nem építhető, zárt nádasban nyiladék nem létesíthető.

88. § (1) Állandó jellegű víziállást csak állóvizekben, illetőleg a jég kártételeitől védett helyeken szabad létesíteni.

(2) Ideiglenes víziállás csak április 1. napja és október 31. napja közötti időszakban tartható a mederben. Ezt követően legfeljebb 15 napon belül minden tartozékával együtt el kell távolítani. Amennyiben a vízből eltávolított víziállás elhelyezésére a parton kerül sor, oly módon kell elhelyezni, hogy a nagyvizek és a jég levonulását ne akadályozza, és a víz el ne sodorhassa.

89. § A közcélú vízilétesítmények vízterületén csak határozott időre létesíthető víziállás.

90. § (1) Felépítményes víziállás nem létesíthető a Balatonon, a Velencei-tavon és a Ráckevei (Soroksári) Dunában. Ez a korlátozás a tudományos vagy szakszolgálati célokat szolgáló eszközök és berendezések elhelyezésére vagy ilyen jellegű munkák végzésére létesített víziállásokra nem vonatkozik.

(2) Felépítményes víziállásnak nem minősülő víziállásokon semmiféle hozzá nem tartozó tárgy nem tárolható, és azon – korlát és ülőpad kivételével – tartósan nem rögzíthető.

91. § (1) A Balatonon víziállás

(2) Az (1) bekezdés szerinti vízmélységet a siófoki vízmércén mért 100 cm-es értékre kell vonatkoztatni.

92. § A települési önkormányzat a településrendezési tervben meghatározhat a víziállásokra vonatkozóan egyéb, a helyi sajátosságok által indokolt korlátozásokat is.

93. § (1) Vizet, vízi utat, vízilétesítményt és tartozékaikat megközelíteni úgy szabad, hogy állagukat, biztonságukat, valamint használatukat, karbantartásukat és üzemeltetésüket a megközelítő létesítmény ne veszélyeztesse, illetve ne akadályozza.

(2) A kikötő medencék keresztezése és megközelítése szempontjából üzemi területnek tekintendők.

(3) A keresztezést mederszabályozási és más vízgazdálkodási szempontok figyelembevételével kell kialakítani, és hidraulikai, valamint állékonysági szempontból kell méretezni.

(4) Víz és vízilétesítmény más nyomvonalas létesítménnyel való keresztezésének helyét, illetve a párhuzamosan vezetett létesítmény megközelítő szakaszát meg kell jelölni, ha az egyéb módon nem látható.

(5) A megadott távolságok a kereszteződő létesítmények egymáshoz legközelebbi szerkezeti részei között értendők.

94. § (1) Állóvíz és parti sávja felett a vezetéket tilos elhelyezni.

(2) Tilos tavak medre alatt vezetéket fektetni.

95. § A vizeknek és vízilétesítményeknek más, nyomvonalas létesítménnyel történő keresztezésére és megközelítésére vonatkozó részletes szabályokat a melléklet tartalmazza.

96. § (1) Ez a rendelet 2008. január 1-jén lép hatályba.

(2)–(3)⁵

(4) A rendeletet a folyamatban levő ügyekre akkor kell alkalmazni, ha a vízimunka, vízilétesítmény vagy vízhasználat elvi vízjogi engedélyét még nem adták ki.

(5)⁶