BÜ BH 2007/38
BÜ BH 2007/38
2007.02.01.
A törvényes vád módosított fogalmának következményei csak a 2006. július 1. után benyújtott vádiratok esetében alkalmazhatók [2006. évi LI. törvénnyel módosított Be. 2. § (2) bek., 605. § (2) bek.].
A Sz.-i Városi Ügyészség 2004. április 22. napján nyújtott be vádiratot B. T. és társai ellen a Btk. 316. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés II. fordulat c) pontjára figyelemmel a (4) bekezdés b/1. pontja szerint minősülő és büntetendő, a Btk. 20. § (2) bekezdése alapján társtettességben elkövetett lopás bűntette miatt. A vádiratban írt történeti tényállás szerint a vádlottak a D. Rt. ügyfélszolgálati szerelőiként a IV. r. vádlott ingatlanában olyan átalakított gázórát szereltek fel, amely alapján a gázóra a ténylegesen elfogyasztottnál kevesebb gázfogyasztást mért. Ehhez a G6 típusú gázórát oly módon manipulálták, hogy az OMH plombákat megbontották, majd visszazömítették.
A Sz.-i Városi Bíróság 2005. október 4. napján kelt és ugyanezen a napon jogerőre emelkedett végzésével hatáskörének hiányát állapította meg és az ügyet a Cs. Megyei Bíróságra áttette. A végzésében kifejtett álláspontja szerint, bár a vádirat jogi minősítése nem tartalmazza a Btk. 307. §-ába ütköző bélyeghamisítás bűntettét, a vádirati tényállás azonban részletezi azt. A bíróságot hatáskörének vizsgálatakor nem a jogi minősítés, hanem a tényállásban írtak kötik és tekintettel arra, hogy a bélyeghamísítás bűntette miatti eljárás a Be. 16. § (1) bekezdés g) pontja szerint a megyei bíróság hatáskörébe tartozik, ezért az ügyet az erre hatáskörrel rendelkező bírósághoz tette át.
A Cs. Megyei Bíróság végzésében szintén hatáskörének hiányát állapította meg és az iratokat az eljáró bíróság kijelölése végett a Sz.-i Ítélőtáblának küldte meg.
Határozatát a megyei bíróság arra alapította, hogy az ügyész által benyújtott vádirat nem tartalmazza a Be. 217. § (3) bekezdés c) pontja szerint előírt, a vád tárgyává tett cselekménynek a Btk. szerinti minősítését (jelen esetben a bélyeghamisítás bűntettét), ezért a bíróság a vádló által nem minősített cselekményt nem bírálhatja el és a vád kiterjesztésére a vádlót nem is hívhatja fel. E körben utalt az ítélőtáblák, valamint a megyei bíróságok büntető kollégiumvezetőinek 2006. március 27-29. napja között tartott tanácskozásáról, ajánlásairól készült összefoglalóra (megjelent a Bírósági Határozatok 2006. évi 7. számában).
A kifejtettekre figyelemmel a megyei bíróság álláspontja az volt, hogy a benyújtott vádirat nem tartalmaz olyan bűncselekmény miatti vádemelést, ami miatt az eljárás a Be. 16. §-ára figyelemmel a megyei bíróság hatáskörébe tartozik.
Az elsőfokú végzés ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a határozat hatályon kívül helyezése végett.
A fellebbviteli főügyészség a fellebbezést azonos tartalommal fenntartotta.
Az ítélőtábla a fellebbezést alaposnak ítélte.
Az ítélőtábla nem osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját, mert az nem felel meg sem a törvénynek, sem pedig a törvény értelmezésén alapuló kialakulóban lévő bírói gyakorlatnak.
Az elsőfokú végzésben hivatkozott kollégiumvezetői tanácskozás és az elsőfokú bíróságnak erre figyelemmel kialakított álláspontja a 2006. július 1. napján hatályba lépett 2006. évi LI. törvénnyel (Be. novella) módosított Be. 2. § (2) bekezdésén alapult, mely szerint ,,Törvényes a vád, ha a vádemelésre jogosult a bírósághoz intézett indítványában meghatározott személy pontosan körülírt, büntető törvénybe ütköző cselekménye miatt a bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezi''.
Az elsőfokú bíróság azonban figyelmen kívül hagyta a Be. 605. § (2) bekezdésének rendelkezését, amely szerint a büntetőeljárási törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásban az ezt megelőzően a korábbi jogszabály szerint végzett eljárási cselekmény akkor is érvényes, ha ezt a törvény másként szabályozza.
Az ügyben a vádirat benyújtására a 2006. július 1-jei Be.- módosítást megelőzően került sor. A módosítás előtt a törvény és az ezen alapuló bírói gyakorlat szélesebb körben engedte meg a vád törvényességének értelmezését, hiszen minden egyes, a történeti tényállásban leírt tény a vád tárgyát képezte függetlenül attól, hogy azt a vádló törvényhely szerint minősítette-e vagy sem.
A már hivatkozott Be. 605. § (2) bekezdésére figyelemmel tehát 2004. április 22. napján a vádirat benyújtása érvényes eljárási cselekmény volt és a vád törvényesnek tekintendő.
Megjegyzi az ítélőtábla, hogy a fent írt joggyakorlattól eltérően a hatályban lévő új törvényi rendelkezés miatt a törvényes vád fogalma szigorúbban értelmezendő a korábbiaknál. Ugyanakkor 2006. július 1-jét követően is a jogi minősítés és a bírói értékelés körébe tartozik az alaki halmazat esetében előforduló egyes vagy többes értékelés, amelynél a halmazatban lévő többlet-magatartást a bíróság akkor is minősítheti, ha azt a vádló – eltérő jogi álláspontja miatt – nem tette meg.
Jelen esetben a lopás és a bélyeghamisítás alaki halmazatban áll egymással, tehát ez utóbbi bűncselekmény akkor is a vád tárgyát képezné, ha a vádemelésre 2006. július 1. után került volna sor.
A kifejtettekből következik, hogy tévedett a megyei bíróság, amikor hatáskörének hiányát állapította meg.
Ezen nem változtat az a tény, hogy a 2006. július 1. napjától hatályos Büntetőeljárási törvény szerint a bélyeghamisítás bűntette (Btk. 307. §) már nem megyei bírósági, hanem helyi bírósági hatáskörbe tartozik, hiszen az ügy Cs. Megyei Bíróságra történő áttételére jogerősen még ezt megelőzően került sor.
Erre figyelemmel az elsőfokú bíróság végzése nem felel meg a törvénynek, ezért azt a másodfokú bíróság a Be. 375. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a megyei bíróságot az eljárás lefolytatására utasította.
(Szegedi Ítélőtábla Bf. II. 353/2006.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás