KÜ BH 2007/395
KÜ BH 2007/395
2007.11.01.
Ha a földhasználó az ingatlan-nyilvántartásban nincs feltüntetve, a tulajdonost kell kötelezni a növényvédelmi bírság, valamint a közérdekű védekezéssel felmerült költségek megfizetésére (2000. évi XXXV. tv. 5. §, 7. §, 7/A. §, 60. §, 61. §).
A Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat a 2005. szeptember 2. napján kelt határozatával a 0261/1 hrsz.-ú, 5,9678 ha nagyságú területből 5 ha 1749 m2 nagyságú terület vonatkozásában a terület tulajdonosaival szemben parlagfű elleni védekezési kötelezettségük elmulasztása miatt, költségükre és veszélyükre közérdekű védekezést rendelt el. A közérdekű védekezés elvégzésével G. R. gazdálkodót bízta meg; a közérdekű védekezés elvégzésének kezdő időpontját 2005. szeptember 8. napjában határozta meg.
A Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat körzeti felügyelője 2005. szeptember 7-én hivatalból ellenőrzést végzett a területen a növényvédelemről szóló 2000. évi XXXV. törvény (a továbbiakban: Nvt.) 7/A. §-a alapján. Feljegyzésében rögzítette a fertőzött terület négy fő koordinátáját és leírta, hogy műveletlen parlagterületről van szó. A parlagfűvel való felületi borítottságot az egyes főbb töréspontokon 47%-ban, 35%-ban, 60%-ban és 53%-ban állapította meg, ezek összevetése alapján pedig azt, hogy a parlagfűvel való felületi borítottság a 30%-ot meghaladja.
Az elsőfokú növényvédelmi hatóság a 2005. szeptember 7. napján kelt határozatával parlagfű elleni védekezési kötelezettség elmulasztása miatt egyetemlegesen 60 000 Ft növényvédelmi bírság megfizetésével sújtotta a tulajdonostársakat, és egyben kötelezte őket arra, hogy védekezési kötelezettségüknek folyamatosan tegyenek eleget. Elrendelte ugyanakkor a parlagfű elleni védekezés teljesítésére vonatkozó rendelkezésének azonnali végrehajtását, és egyben felhívta az ügyfelek figyelmét arra, hogy a védekezési kötelezettség teljesítésének megfelelőségéről a határozat kézbesítését követő 8 nap után külön kiértesítésben meghatározott, vagy egyéb módon egyeztetett időpontban tartott helyszíni szemle alapján határoz. Amennyiben a helyszíni szemle időpontjáig az előírt védekezési kötelezettségnek nem, vagy nem megfelelően tesznek eleget, úgy a hatóság az ügyfelekkel szemben ismételten egyetemlegesen 20 ezertől 2 millió Ft-ig terjedő növényvédelmi bírságot szab ki.
Az elsőfokú növényvédelmi hatóság határozatával egyetemlegesen kötelezte a terület tulajdonostársait arra, hogy határozatban elrendelt közérdekű védekezés elrendelésével és végrehajtásával felmerült 81 162 Ft költséget – amely 71 414 Ft vállalkozói díjból és 9748 Ft hatósági eljárási költségből áll – egyetemlegesen fizessenek meg.
Az alperes a határozatokat helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte. Kifogásolta, hogy az elsőfokú szerv aggálytalanul nem azonosította az ingatlant. Hivatkozott az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, többször módosított 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 26. §-ára, amely szerint a tényállást tisztázni kell. Álláspontja szerint ő nem tekinthető a föld tulajdonosának, mert nem kért részarány-tulajdon kiadást, nem vett át tulajdonos bejegyzéséről szóló határozatot, nem is tudta, hogy tulajdonában van bármilyen földterület. Kérelmet adott be a földhivatalhoz, hogy tulajdonjogát töröljék; hogy ha ez a kérelem sikerrel jár, akkor ő már nem is tekinthető tulajdonosnak, és nem bírságolható. Kifogásolta azt is, hogy elrendelték a közérdekű védekezést, és egy napot adtak arra, hogy a tulajdonos azt elvégeztesse, ami fizikai képtelenség, tekintettel arra, hogy Budapesten lakik. Álláspontja szerint a becsléssel megállapított parlagfűvel való lefedettségi mérték elfogadhatatlan arányú. Előadta azt is, hogy felajánlotta G. R. közérdekű védekezéssel megbízott gazdálkodó részére, hogy kaszálásért ingyen odaadja a földterületet használatra, de választ sem kapott. Hivatkozott arra is, hogy az Nvt. 7. § (3) bekezdése szerint a közérdekű védekezés elvégzésével minden év február 8-áig a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény rendelkezéseinek megfelelően kiválasztott gazdálkodó szervezetet lehet megbízni. Hangsúlyozta, hogy ő semmiképp sem tekinthető az Nvt. 5. § (1) bekezdése szerinti földhasználónak.
A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította.
Az Nvt. 5. § (3) bekezdésére és 7/A. § (4) bekezdésére hivatkozással kifejtette, hogy a megyei bíróság értelmezése szerint ezen rendelkezések azt jelentik, hogy június 30-áig kötelező kiirtani a parlagfüvet, és ezt követően a területet parlagfű-mentesen kell tartani, ez a kötelezettség pedig folyamatos. Rámutatott a bíróság, hogy a növényvédelmi felügyelő által készített feljegyzés megfelelően tartalmazza a fertőzött terület főbb töréspontjait. A helyszíni szemléről készült feljegyzés közokiratnak minősül, az abban foglaltakat vette figyelembe az elsőfokú szerv a növényvédelmi bírság kiszabásakor, és a közérdekű védekezés elrendelésekor, illetve a védekezés költségének tulajdonostársakra való hárítása során.
Kifejtette a megyei bíróság, hogy az Nvt. nem határozza meg, hogy a terület hány százalékos parlagfűvel történő fertőzöttsége esetén lehet bírságot kiszabni, ebből következően bármilyen csekély mértékű parlagfű-fertőzöttség esetén a bírság kiszabható. A törvény rendelkezéséből nem következik, hogy csak akkor szabható ki bírság, ha a parlagfű virágzik. A parlagfű virágzását megakadályozni a parlagfű irtásával lehet, ez pedig az Nvt. 5. § (3) bekezdése értelmében folyamatosan végzendő, nem csak időszakonként.
Megállapította a megyei bíróság, hogy az Nvt. 60. § (1) bekezdés c) pontja szerint növényvédelmi bírságot kell kiszabni azzal szemben, aki az 5. § (1) bekezdés a) és c) pontjában, valamint (3) bekezdésében előírt védekezési kötelezettségét elmulasztja. Az Nvt. 7/A. § (3) bekezdése szerint a helyszíni ellenőrzésről a földhasználó előzetes értesítése mellőzhető; így nem volt jelentősége annak, hogy előzetesen nem értesítették a felperest a helyszíni szemléről. A felperes – aki soha nem látta a tárgybeli ingatlant – vitatja, hogy az nem volt parlagfűvel fertőzött, de ezt semmivel sem tudta alátámasztani.
Leszögezte a megyei bíróság, hogy a közhiteles ingatlan-nyilvántartás adatai ezen perben nem vitathatók. A bíróság nem vizsgálhatja, hogy milyen körülmények között, milyen okiratok alapján jegyezték be a felperes tulajdonjogát ezen ingatlanhányadra az ingatlan-nyilvántartásba. Tényként kell kezelni a hatóságnak is, a bíróságnak is, hogy az ingatlan-nyilvántartás szerint a felperes társtulajdonosa az ingatlannak, függetlenül attól, hogy erről tudott-e, vagy sem.
A megyei bíróság álláspontja szerint helyesen hivatkozott az alperes arra, hogy más földhasználót nem jelentettek be a földhivatalnál, így a földhasználónak a tulajdonos minősül, és ha június 30-áig nem tesz eleget a parlagfű-védekezési kötelezettségének, akkor vele szemben kell a bírságot kiszabni, és ő köteles megtéríteni a közérdekű védekezés költségét. Nincs jelentősége a per eldöntése szempontjából annak a felperesi hivatkozásnak, hogy az elsőfokú hatóság a közérdekű védekezés elvégzésére kijelölt vállalkozót közbeszerzési eljárás során választotta-e ki, vagy sem.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak – a közigazgatási határozatokra is kiterjedő – hatályon kívül helyezését, és a megyei bíróság új határozat hozatalára utasítását kérte.
A felperes álláspontja szerint az Nvt. 5. § (1) bekezdés c) pontja földhasználói minőség, és az ezen alapuló egyetemleges hatósági intézkedés értelmezése közös tulajdon esetében tévesen történt az eljárt hatóságok, és a bíróság részéről egyaránt. Megjegyezte, hogy a részarány-kiadás címén történt tulajdonosi bejegyzések törlésére egyebekben a hatósági határozat hatályon kívül helyezése céljából a szükséges beadványokat az illetékes hatóságok részére eljuttatta.
Az I. és II. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei bíróság megfelelő alapossággal feltárta az ügyben irányadó tényállást, és abból – az idevonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával – helytálló jogi következtetést vont le. A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény 25/A. §-a részletesen szabályozza, hogy termőföld esetén ki minősül földhasználónak, és ez független az esetleges tényleges földhasználattól. A (7) bekezdés értelmében, ha a földhasználó személyére vonatkozó bejelentés nem érkezett, a termőföld használójának a tulajdonost kell tekinteni.
Tekintettel arra, hogy a perben rendelkezésre állt adatok szerint a földhasználatra vonatkozóan a földhivatalhoz külön bejelentés nem érkezett, és a felperes a közigazgatási eljárás során sem csatolt a földhasználatra vonatkozóan bizonyítékot; helytállóan tekintették az alperesi hatóságok az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonosokat földhasználónak.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az ügy eldöntése szempontjából nem bírt jelentőséggel az a körülmény, hogy a felperes tulajdonjoga hogyan keletkezett, és milyen körülmények között került bejegyzésre. Az ingatlan-nyilvántartás adatai szerint földhasználó a perbeli ingatlan földhasználati nyilvántartásában nem szerepelt, így – a fenti törvényi rendelkezés szerint – a tulajdonosok minősülnek földhasználónak.
Az ingatlan-nyilvántartás adatai alapján a felperes tulajdonosi minősége egyértelműen meghatározható volt.
A közigazgatási iratok között fellelhető, helyszíni ellenőrzésről készült jegyzőkönyv alapján a felperes terhén fennállt mulasztás aggálytalanul megállapítható volt; az Nvt. 7/A. §-a értelmében a hatóságnak az ügyfelet sem a helyszíni ellenőrzésről, sem a közérdekű védekezés elrendeléséről nem kell előzetesen tájékoztatnia. Az Nvt. 5. § (3) bekezdésének, 7. §-ának és 7/A. §-ának együttes értelmezéséből az következik, hogy a hatóság az ügyféli jogsértés, nevezetesen a védekezés elmulasztása esetén azonnal, külön értesítés nélkül kell, hogy intézkedjen. Az ügyfél nincs elzárva attól, hogy az eljárás irataiba betekintsen, vagy akár másolatot készítsen, ugyanakkor nincs olyan kötelezettsége a hatóságnak, mely szerint a jegyzőkönyvet az ügyfélnek hivatalból meg kellene küldenie.
A felülvizsgálati kérelemben foglaltak kapcsán megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a közérdekű védekezés végrehajtásával kapcsolatban – a közigazgatási iratok tanúsága szerint – az elsőfokú hatóság és a vállalkozó között 2005. szeptember 7. napján vállalkozási szerződés jött létre; e szerződés alapján végezte el a vállalkozó a közérdekű védekezést. Mivel a költségek nem haladták meg a közbeszerzési törvényben abban az időben meghatározott minimumot, közbeszerzési eljárást nem kellett lefolytatni, e tekintetben sem volt jogszabálysértőnek tekinthető az alperesi hatóság eljárása.
Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy teljes mértékben megalapozatlan a felperesnek – a Ptk. 140. § (1) bekezdésére alapított – azon felülvizsgálati kérelembeli hivatkozása, hogy osztatlan közös tulajdon esetén nem tekinthető földhasználónak a távol lakó tulajdonostárs. Ilyen következtetés a Ptk. rendelkezéséből nem vonható le; úgyszintén az sem, hogy a felperesi tulajdonszerzés a növényvédelmi hatóság eljárásában kifogásolható.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. IV. 37.392/2006.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás