KÜ BH 2007/396
KÜ BH 2007/396
2007.11.01.
A burkolt reklám és a reklám két eltérő kategória, a burkolt reklám tiltott, közzététele szankciót von maga után. (1996. évi I. tv. 2., 10., 112. §).
Az alperes a felperes csatornájának ,,L.'' című reggeli műsorát a 2004. június 14-30., a ,,T.'' című műsorát 2004. június 22-29. napja közötti időszakban vizsgálta.
A ,,L'' című magazinműsorban a nézők több alkalommal is telefonos játékon vehettek részt.
A felperes a műsorban bemutatta a játék nyereményeit felajánló cégeket, e cégek internetes elérhetőségével, honlapjaik web-címével együtt.
A 2004. június 29-én sugárzott ,,T.'' című műsorban számos esetben a B. újság, illetve a D. sör feliratát láthatták a nézők.
Az ellenőrzés eredményeként az alperes a 2004. július 14-én kelt határozatában megállapította, hogy a felperes a ,,L'' című műsorban a vizsgált időszakban 65 alkalommal, a ,,T'' című műsorban 2004. június 29-én 6 esetben sértette meg a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvénynek (a továbbiakban: Rttv.) a burkolt reklámozás tilalmáról rendelkező 10. § (5) bekezdését, amely miatt az Rttv. 112. § (1) bekezdés d) pontja, valamint a felek között megkötött Műsorszolgáltatási Szerződés (a továbbiakban: M. Sz.) 6.1.18 pontja alapján a felperest 28 120 224 Ft kötbér megfizetésére kötelezte.
A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát, hatályon kívül helyezését, másodlagosan a határozat megváltoztatását és a kötbér eltörlését, avagy mérséklését kérte. Álláspontja szerint a hatóság eljárásjogi és anyagi jogi jogszabályokat is sértett. Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, többször módosított 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 26. § (1) bekezdésében és 43. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltakat sértette az alperes, így nem állapítható meg, hogy mi okból tartotta többlet-információnak az egyes web-címek megjelenítését; melyek azok a tevékenységek, amelyek állítólagos igénybevételét a web-címek megjelentetése elősegítheti. Nem érthető, hogy miért hivatkozott az alperes az Rttv. reklámfogalmát meghatározó 2. § 41. pontjára, ha általa is elismerten a burkolt reklám nem a reklám egyik fajtája, hanem önálló kategória.
Nem adta magyarázatát annak, hogy a szankciók közül miért a kötbérfizetést választotta, továbbá, terhére a mérlegeléssel megállapítható, nem fix összegű kötbérből miért a kiszabható maximális mértéket rótta ki.
Álláspontja szerint az Rttv. 10. § (5) bekezdésében foglaltakat egyik műsorszámában sem sértette meg, a ,,L'' című műsorban az egyes web-címek, valamint az egyéb információk megjelentetései nem merítették ki a burkolt reklámozás fogalomkörét. A vitatott műsorrészek nem reklámok és nem burkolt reklámok voltak, hanem a nyeremények felajánlóinak támogatói üzenetét jelenítették meg. Ennek azért van jelentősége, mert az alperes a támogatói megjelenítéseket burkolt reklámként minősítette, ugyanakkor őt a reklámra vonatkozó rendelkezések alkalmazásával szankcionálta. A ,,T.'' című műsor kapcsán – álláspontja szerint – az alperes tévedett abban, hogy burkolt reklámozást valósított volna meg, és e megállapítását nem is bizonyította. A műsor támogatóit, szponzorait láthatták a nézők, de akként, hogy a közvetítés során hangsúly a műsoron, és nem annak támogatóin volt. A felperes a kötbért is túlzott mértékűnek értékelve kifejtette, hogy annak mérséklése indokolt a Ptk. 247. § (1) bekezdése alkalmazásával, továbbá azért, mert az nem fix összegű, és a hatóság azt a szerződéses rendelkezés alapján szabta ki.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak értékelte és az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, az alperest új eljárásra kötelezte. Ítélete indokolásában a ,,L'' című műsor kapcsán idézte az Rttv. 2. §-ának burkolt reklám-definícióját meghatározó 4., és a reklám fogalmát tartalmazó 41. pontjait, és megállapította, hogy a két jogszabályhely tényállása annyiban közös, hogy mindkettő esetében a műsorszám, avagy a bejátszás fogyasztásra ösztönző hatás kiváltására alkalmas elemeket gazdasági, kereskedelmi célzattal közöl. Ezen túl azonban a két tényállás önálló, egymással kölcsönhatásban sincsen, egymásból le nem vezethető; ezért a hatóságnak határozatában pontosan meg kell határoznia, hogy a műsorszolgáltató melyik törvényi tényállást milyen magatartással sértette meg. Az alperes a perbeli esetben – az elsőfokú bíróság megállapítása szerint – ezt elmulasztotta, a rendelkező részben a felperest a burkolt reklámra vonatkozó jogszabályhely megsértése miatt marasztalta el, az indokolásban viszont a reklám fogalmi elemeinek megsértését rótta fel. Az alperes emellett a perben – a felperessel egyezően – akként nyilatkozott, hogy a nyereménytárgyak bemutatásakor elhangzó cégmegjelölés támogatói közlésnek minősül. Így az elsőfokú bíróság álláspontja szerint – mivel az alperes indokát annak nem adta, hogy a felperes a rendelkező részben megjelölt jogszabályhelyeket mivel sértette meg –, döntését a reklám-törvényi tényállás alapján indokolta meg, olyan eljárási jogszabálysértést követett el, amely a bírósági eljárásban nem orvosolható.
Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásának 2. pontjában a ,,T'' című műsorra vonatkozóan azt állapította meg, hogy a felperes a határozatban foglalt valamennyi esetben burkolt reklámozást valósított meg; így – a kialakult bírói gyakorlatra is figyelemmel – az alperes e határozatrészét jogszerűnek ítélte meg.
Az elsőfokú bíróság ítéletének 3. pontjában értékelte a szankcióra vonatkozó kereseti kérelmet, és e körben kifejtette, hogy – mivel a felperesnek a ,,L'' című műsorszámra vonatkozó kereseti kérelme alapos volt – e műsorral kapcsolatos határozatrész hatályon kívül helyezése volt indokolt, a ,,T'' műsorszám tekintetében a felperesnek sem eljárásjogi, sem az anyagi jogi jogsértésre alapított keresete nem volt alapos; miután azonban az alperes a szankciót együttesen, mind a 71 jogsértés alapján állapította meg, ezért a teljes határozatot hatályon kívül kellett helyezni. A kötbér mértéke kérdésében az alperes az új eljárást követően lesz abban a döntési helyzetben, hogy az együttesen alkalmazott szankció mértékét megállapítsa és indokolja.
Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásának 4. pontjában megjegyzéseket fűzött az Rttv.-nek a támogatásra vonatkozó jogszabályhelyeivel [2. § 44. pont, 18. § (1) bekezdés], és a felperesnek a támogatókkal kapcsolatos kereseti megállapításaival összefüggésben, és megállapította, hogy a perbeli esetre az Rttv.-nek a támogatással kapcsolatos rendelkezései nem alkalmazhatók; a megismételt eljárásban az alperesnek abban kell állást foglalnia, hogy a felperes burkolt reklámot, avagy reklámot közvetített.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen mindkét fél fellebbezett, a felperes az elsőfokú ítélet megváltoztatását és keresete elutasított részének teljesítését, míg az alperes az ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének teljes körű elutasítását kérte.
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a felperes keresetét teljes egészében elutasította, egyebekben helybenhagyta azzal, hogy a felperes – helyesen – 7500 Ft kereseti illetéket köteles megfizetni.
A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 31. számú állásfoglalására utalással leszögezte a másodfokú bíróság, hogy a szankció körében az elsőfokú bíróság helytállóan fejtette ki azt, hogy először azt kell megvizsgálni, hogy a hatóság a jogszabálysértés okán megfelelő jogkövetkezményt alkalmazott-e, és azt követően értékelendő az annak mértékéről való döntés.
A felek által megkötött MSZ 11.6 pontja szabályozza a kötbér mértékét (egyéb) kötelezettségek megszegése esetén.
A felek az MSZ 11.6.1.18 pontjában abban állapodtak meg, hogy a felperes az Rttv. 10. § (5) bekezdésének megsértése esetén kötbért fizet. E pont alapján megfelelő jogkövetkezményt alkalmazott az alperes, azt külön indokolnia nem kellett, mert a felperes az MSZ-ben e jogsértésre a kötbérfizetési kötelezettséget maga vállalta, így e szankció kiválasztását alappal nem is vitathatja.
A szerződés e pontjából levezetve kifejtette a másodfokú bíróság, hogy az alperes a kötbér összegét mérlegeléssel dönthette el, amelyet azonban indokolni köteles.
Az alperes határozatában feltüntette azokat a szempontokat, amelyeket értékelt a kötbér mértékének meghatározása során, konkrétan, hogy a felperes annak ellenére követte el ugyanabban a műsorában ugyanazt a jogszabálysértést, hogy a megelőző két évben megállapított jogszabálysértéseit tartalmazó határozatok a birtokában voltak, továbbá a jelen ügyben vizsgált két műsorban a törvényt 71 esetben sértette meg.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperes olyan tényt nem igazolt, amely a hatóság mérlegelésének jogszerűségét cáfolta volna, javára szolgáló körülményt pedig nem bizonyított.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését kérte, a keresetében foglaltakat fenntartotta.
Kifejtette, hogy a másodfokú bíróság ítéletének 6. és 7. oldalán levő megállapítások az eddig kialakult gyakorlattal és jogszabályi értelmezéssel is ellentétesek.
Eddig valamennyi jogerős ítélet arról kívánta meggyőzni valamennyi felperesi műsorszolgáltatót, hogy a burkolt reklám nem a reklám egyik formája, hanem – mivel az Rttv.-ben jól elkülönülten külön-külön találhatóak meg – önálló fogalomként értelmezendő. Ezzel szemben a másodfokú bíróság azt mondta ki, hogy helytálló az alperes jogértelmezése (megjegyezve, hogy ilyen jogértelmezése talán még az alperesnek sem volt), hogy a burkolt reklám is reklám. Az eddigi bírói gyakorlat azonban kimondta, hogy a burkolt reklám nem tekinthető a reklám egyik alfajának, mivel az önálló megjelenési forma.
Értelmezhetetlennek tartotta azt is a felperes, hogy a másodfokú bíróság miért hivatkozott az Rttv. 15. § (1) bekezdésére, amely a reklám közzétételének módjáról rendelkezik. Ezen indokolási folyamatot követve a felperes azzal sértett jogszabályt, hogy a reklámot (jelen esetben burkolt reklámot) a törvényben előírt akusztikus, és egyéb módon nem választotta el. Ha ez így van, akkor viszont a közigazgatási határozat azért jogszabálysértő, mert nem ezen jogszabályhely megsértését állapította meg.
Hangsúlyozta a felperes, hogy a másodfokú bíróság félreértelmezte a keresetben és az elsőfokú eljárásban tett nyilatkozatait, és negligálva azokat, semmilyen álláspontot nem alakított ki a körben, hogy a perbeli esetben támogatói üzenetről van szó, amely jellegéből adódóan nem valósíthat meg burkolt reklámozást, tehát legfeljebb egy másik jogszabályhely megsértése lenne megállapítható; az ítélet emiatt is nyilvánvalóan jogszabálysértő.
Kifogásolta a felperes a jogerős ítélet azon megállapítását is, miszerint a közigazgatási hatóságnak nem kellett volna határozatában számot adnia arról, hogy a mérlegelési jogkörben hozott határozatban miért a legsúlyosabb szankciót alkalmazta.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (2) bekezdésének alapján a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett a másodfokú bíróságnak a ,,L'' című műsor tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletében foglaltaktól eltérő jogi álláspontjával. Az alperes határozata indokolási részének tartalmi vizsgálata alapján – azon belül az I. pontban kifejtettekből – megállapítható, hogy az alperes mely jogszabálysértést rótta – az Rttv. 10. § (5) bekezdésének sérelmét – a felperes terhére, és az miben nyilvánult meg.
A határozat ezen részében nem szenvedett indokolási hiányosságban, megfelelt az eljárás lefolytatásakor hatályban volt Áe. 43. § (1) bekezdésében írt követelményeknek.
A felperes felülvizsgálati kérelembeli érvelése kapcsán pontosítja a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletben foglaltakat a reklám, és a burkolt reklám egymáshoz való viszonyát illetően.
Az Rttv. alkalmazásában a reklám fogalmát a 2. § 41. pontja, míg a burkolt reklámét a 2. § 4. pontja határozza meg. E fogalom-meghatározásból is kitűnően szó sincs arról, hogy a burkolt reklám a reklám egyik fajtája, csoportja lenne. Két különböző kategóriáról van szó, és míg a burkolt reklám közzétételét az Rttv. a 10. § (5) bekezdésében tiltja, a reklámot a műsorszolgáltatás keretében megfelelő módon, helyen és gyakorisággal engedi és szabályozza.
A Legfelsőbb Bíróság a ,,T'' című műsor kapcsán osztotta a bírói ítéletekben és az alperesi határozatban foglalt álláspontot. A burkolt reklám e műsorszám tekintetében egyértelműen megvalósult, azt a rendelkezésre állt, a műsort rögzítő videokazetta megfelelően alátámasztotta. A műsorszámban több alkalommal különböző cégek logói, termékei kerültek hangsúlyos bemutatásra.
Tekintettel arra, hogy az alperes helytállóan rögzítette a felperesi műsorszolgáltatás során észlelt jogszabálysértéseket – ezekből kiindulva a szankcionálási intézkedése is megalapozott volt.
E körben is pontosítja, kiegészíti a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet indokolását azzal, hogy a feltárt jogszabálysértések kapcsán az alperesi hatóság az Rttv. 112. §-a értelmében kötbérfizetési kötelezettséget írt elő a felperessel szemben. Ennek mértékének meghatározásakor az MSZ 11.6.1.18 pont volt az irányadó, amely szerint ,,a törvény (Rttv.) 10. § (5) bekezdésében foglaltak a burkolt reklámra vonatkozó kötelezettség megszegése esetén a kötbér mértéke az ORTT által meghatározott összeg, amely azonban nem haladhatja meg a kötbér alapjának 2%-át''.
A felülvizsgált határozatból kitűnően az alperes a bírságérték felső határát állapította meg. A határozatban indokát adta ennek, nevezetesen a felperes korábbi – ugyanezen jogszabályi rendelkezést sértő – műsorszolgáltatását és ezek miatti szankcionálását, továbbá a jelen szankcióval ,,értékelt'' jogsértések igen magas számát (65 + 6 eset, összesen 71 eset a két műsorban).
Az általánosan kialakult és következetes bírói gyakorlat szerint [amelyet időközben a 2005. évi XVII. törvény 17. § (3) bekezdése a Pp. 339/B. §-aként 2005. november 1-jétől hatályosan a Pp.-be iktatott] a mérlegelési jogkörben hozott közigazgatási határozat akkor tekintendő jogszerűnek, ha a közigazgatási szerv a tényállást kellő mértékben feltárta, az eljárási szabályokat betartotta, a mérlegelés szempontjai megállapíthatóak, és a határozat indokolásából a bizonyítékok mérlegelésének okszerűsége kitűnik.
Az alperes határozata ezen kritériumoknak megfelelt, így ezen okból sem volt jogszabálysértőnek tekinthető.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. IV. 37.422/2006.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás