BÜ BH 2007/398
BÜ BH 2007/398
2007.12.01.
I. Nem iparjogvédelmi jogok megsértésének vétsége, hanem áru hamis megjelölésének bűntette valósul meg, ha a terhelt kereskedelmi forgalom keretében, továbbeladás céljából, más eladótól beszerzett, hamis márkajelzéssel ellátott termékeket tart és forgalmaz az üzletében [Btk. 296. §, 329/D. § (1) bek.].
II. Áru hamis megjelölése bűntette és szabálysértése elhatárolásánál a ténylegesen előállított, megszerzett, tartott vagy forgalmazott és nem a hiteles, az eredeti márkajelzéssel szabályosan ellátott áruk értéke irányadó [Btké. 28. § a) pont].
A városi bíróság a 2006. május 8. napján kihirdetett és perorvoslat hiányában 2006. május 11. napján jogerőre emelkedett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki áru hamis megjelölésének bűntettében, valamint 4 rb. iparjogvédelmi jogok megsértésének vétségében. Ezért őt – halmazati büntetésül – 25 (huszonöt) napi közérdekű munkára ítélte. A munka jellegét fizikai munkában határozta meg azzal, hogy amennyiben terhelt a munkakötelezettségének önként nem tesz eleget, a közérdekű munka, illetve annak hátralévő része helyébe fogházban végrehajtandó szabadságvesztés lép. Egy napi közérdekű munkának egy napi szabadságvesztés felel meg. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt áruféleségek elkobzásáról és kötelezte terheltet a felmerült bűnügyi költségek viselésére.
A megállapított tényállás lényege a következő:
A terheltet a városi bíróság a 2003. május 15. napján jogerőre emelkedett ítéletével, áru hamis megjelölésének bűntette miatt 150 000 forint pénzbüntetésre ítélte.
A terhelt üzletében az eljáró hatóság 2005. március 2. napján ellenőrzést tartott, amelynek során lefoglaltak:
– 18 db fekete, bőr, Gucci márkajelzéssel ellátott derékszíjat 18 000 forint értékben,
– 20 db fekete, bőr, Hugo Boss márkajelzéssel ellátott derékszíjat 20 000 forint értékben,
– 27 db fekete, textil szövött anyagú, Fubu márkajelzéssel ellátott övet 18 900 forint értékben,
– 51 db fekete, valódi bőr, Levis márkajelzéssel ellátott derékszíjat 76 500 forint értékben,
– 5 db Gucci márkajelzéssel ellátott nadrágot 22 500 forint értékben és
– 132 db Hugo Boss márkajelzéssel ellátott farmernadrágot összesen 1 042 800 forint értékben.
A lefoglalt termékeken található márkajelzések hamisítványok, nem eredetiek.
A Hugo Boss védjegy 430400 lajstromszám alatt, a Gucci védjegy 429833 lajstromszám alatt, a Fubu védjegy 179678 lajstromszám alatt, míg a Levis védjegy 161467 lajstromszám alatt védjegyoltalomban részesül. A védjegyek lajstromába névhasználati joggal kapcsolatos bejegyzés nem érkezett.
A Be. 259. §-a (1) bekezdésének alkalmazásával szerkesztett rövidített ítélet indokolása utal még a bíróság által alkalmazott jogszabályokra.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a megyei főügyészség nyújtott be felülvizsgálati indítványt – a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján – a terhelt javára a 4 rb. iparjogvédelmi jogok megsértésének vétsége miatt emelt vád alól a terhelt felmentése érdekében, mert álláspontja szerint a bíróság e bűncselekményekben a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét. Az irányadó tényállás szerint ugyanis a terhelt nem állított elő olyan terméket, amelyen a védjegy utánzott, illetve átvett lett volna, hanem kereskedelmi forgalom körében más eladótól beszerzett hamis márkajelzéssel ellátott ruházati termékeket kívánt továbbforgalmazni. A Btk. 329/D. §-ának (1) bekezdésében meghatározott iparjogvédelmi jogok megsértésének vétsége azonban a kereskedelmi tevékenység körében nem, csupán gazdasági tevékenységi körben valósítható meg. Ezért terhelt a terhére megállapított bűncselekmény egyetlen tényállási elemét sem valósította meg. Cselekménye – figyelemmel a Btké. 27/A. §-ának (2) bekezdésére – az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999. (XII. 28.) Korm. rend. 71. §-ába ütköző áru hamis megjelölése szabálysértésének minősül, ugyanis az áruk értéke a 100 000 forintot nem haladta meg. Ezért azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértést állapítsa meg, a terheltet a 4 rb. iparjogvédelmi jogok megsértésének vétsége miatt emelt vád alól mentse fel. A 4 rb. áru hamis megjelölésének szabálysértése vonatkozásában – az Sztv. 12. §-ára figyelemmel – a felelősségre vonást mellőzze.
A Legfőbb Ügyészség átiratában a megyei főügyészség felülvizsgálati indítványát fenntartotta. Kifejtette, hogy az irányadó tényállás alapján a kereskedő szakképzettségű vállalkozó terhelt cselekménye nem védjegy utánzása vagy átvétele volt, hanem a versenytárs hozzájárulása nélkül, annak jellegzetes megjelöléssel ellátott áruját forgalomba hozatal végett megszerezte és tartotta. A terhelt ezzel a magatartásával kizárólag az áru hamis megjelölése bűntettének a törvényi tényállását valósította meg. E bűncselekmény rendbelisége a versenytársak számához igazodik, ezen belül nem eredményeznek újabb bűncselekményt az azonos márkajelzésű, de eltérő árufajták. Erre figyelemmel a Hugo Boss, a Gucci, a Fubu és a Levis cégek a sértettjei e cselekményeknek. Az áruk értéke azonban csak a Hugo Boss hamis márkajelzéssel ellátott áruk esetén haladta meg az 100 000 forintos szabálysértési értékhatárt. Ezért a terhelt cselekménye helyesen 1 rb. áru hamis megjelölése bűntettének és emellett 3 rb. áru hamis megjelölése szabálysértésének minősül. Erre figyelemmel indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a városi bíróság ítéletét változtassa meg. Terheltet 3 rb. iparjogvédelmi jogok megsértésének vétsége miatt emelt vád alól mentse fel és az általa elkövetett 3 rb. áru hamis megjelölésének szabálysértését bírálja el.
A Legfelsőbb Bíróság a Be. 420. §-ának (1) bekezdése és a Be. 424. §-ának (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, amelyen a legfőbb ügyész képviselője az írásbeli nyilatkozatának megfelelő tartalommal szólalt fel.
A védő a felülvizsgálati indítványban foglaltakkal egyetértett. Azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a terhelt felmentése mellett a terhére megállapítható szabálysértéseket a megyei főügyészség felülvizsgálati indítványában foglaltak szerint bírálja el.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvánnyal támadott ítéletet az irányadó tényállás alapulvétele mellett egyrészt az indítványban megjelölt – a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglalt – okból, másrészt – a Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglalt abszolút eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében – hivatalból [Be. 423. § (4)–(5) bek.] vizsgálta felül.
Ennek során a felülvizsgálati indítványt alaposnak találta.
A Btk. 329/D. §-ának (1) bekezdésében meghatározott iparjogvédelmi jogok megsértésének vétségét az követi el, aki a jogosultnak szabadalmi oltalom, használati vagy formatervezési mintaoltalom, topográfiaoltalom, védjegy vagy földrajzi árujelző oltalma alapján fennálló jogát az oltalom tárgyának utánzásával vagy átvételével megsérti, és ezzel vagyoni hátrányt okoz.
Az iparjogvédelmi jogok megsértése bűncselekményének elkövetési magatartása az oltalom tárgyának utánzása és az átvétele.
A védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (Vt.) szerint a védjegyoltalom tárgya a megkülönböztetésre alkalmas megjelölés. Védjegyoltalomban részesülhet minden grafikailag ábrázolható megjelölés, amely alkalmas arra, hogy valamely árut vagy szolgáltatást megkülönböztessen mások áruitól vagy szolgáltatásaitól [Vt. 1. § (1) bek.]. Védjegyoltalomban részesülő megjelölés lehet különösen: a) szó, szóösszetétel, beleértve a személyneveket és a jelmondatokat; b) betű, szám; c) ábra, kép; d) sík- vagy térbeli alakzat, beleértve az áru vagy a csomagolás formáját; e) szín, színösszetétel, fényjel, hologram; f) hang; valamint g) az a)-f) pontokban felsorolt egyes megjelölések összetétele [Vt. 1. § (2) bek.].
Az utánzás eredménye az oltalom tárgyához – tehát az áru (vagy szolgáltatás) megkülönböztetésére alkalmas megjelöléshez – hasonló megjelenítés (megjelölés), amely az eredeti oltalom tárgyának a látszatát kelti. Az utánzás ennek megfelelően olyan tevékenység, amelynek eredményeként az oltalom tárgyához hasonló, azzal összetéveszthető megjelenítés, megjelölés jön létre.
Ezzel szemben az oltalom tárgyának átvétele esetén az oltalom eredeti tárgyát – tehát az áru vagy a szolgáltatás megkülönböztetésére szolgáló megjelölés eredeti példányát – olyan tárgyon (dolgon) tüntetik fel, amely egyébként nem tárgya az oltalomnak.
Az irányadó tényállás nem tartalmaz arra vonatkozó adatokat, mely szerint E. L. terhelt az ítéletben felsorolt, s védjegyoltalomban részesülő árucikkeken szereplő márkajelzéseket utánozta (meghamisította) vagy átvette volna. A terhelt kizárólag kiskereskedelmi tevékenységet folytatott. Az üzletében értékesített ruházati termékeket nem ő termelte (termeltette) vagy állította (állíttatta) elő, hanem azokat készen szerezte be.
A terhelt a Btk. 329/D. §-ának (1) bekezdésében meghatározott bűncselekmény elkövetési magatartása, mint a vizsgált bűncselekmény tényállási eleme hiányában az iparjogvédelmi jogok megsértésének vétségét nem követte el, következésképpen a bíróság az első fokon jogerőre emelkedett ítéletével törvénysértően mondta ki őt bűnösnek 4 rb. iparjogvédelmi jogok megsértésének vétségében. Ezért – a Be. 6. §-a (3) bekezdése a) pontjának I. fordulata alapján –, mert cselekménye nem bűncselekmény, felmentésének van helye.
Az irányadó tényállás lényege szerint a terhelt a kereskedelmi forgalom keretében, továbbeladás céljából más eladótól beszerzett hamis márkajelzéssel ellátott ruházati termékeket tartott és forgalmazott tovább az üzletében. A megyei főügyészség a felülvizsgálati indítványában és a Legfőbb Ügyészség az írásbeli átiratában helyesen mutatott rá, hogy a terhelt e magatartása a Btk. 296. §-ába ütköző áru hamis megjelölésének tényállási elemeit valósította meg.
A Btk. 296. §-a szerint az áru hamis megjelölésének bűntettét az követi el, aki árut – a versenytárs hozzájárulása nélkül – olyan jellegzetes külsővel, csomagolással, megjelöléssel vagy elnevezéssel állít elő, amelyről a versenytárs, illetőleg annak jellegzetes tulajdonsággal rendelkező áruja ismerhető fel, vagy ilyen árut forgalomba hozatal céljából megszerez, tart, illetőleg forgalomba hoz.
A vizsgált bűncselekmény a versenytárs(ak) védelmére szolgál. A versenytársak piaci védelmére vonatkozó legalapvetőbb szabályokat a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) határozza meg. A Tpvt. 6. §-a tiltja az árunak, szolgáltatásnak (a továbbiakban együtt: áru) a versenytárs hozzájárulása nélkül olyan jellegzetes külsővel, csomagolással való ellátását, reklámozását, illetőleg forgalomba hozatalát, továbbá olyan név, árujelző, eredet-megjelölés vagy származásjelzés használatát, amelyről a versenytársat, illetőleg annak áruját szokták felismerni. Az áru utánzása történhet az áru külső formájának vagy az áru elnevezésének utánzásával egyaránt. A kétfajta jogsértés – ún. a külső forma másolása, illetőleg az elnevezés utánzása – együttesen is megvalósulhat. A Btk. 296. §-ában meghatározott áru hamis megjelölésének bűntette e hivatkozott igazgatási normában foglalt tilalom büntetőjogi eszközökkel történő kikényszerítése érdekében született.
Az irányadó tényállás szerint a terhelt által beszerzett, tartott és forgalmazott áruk védjegyoltalom alatt álltak. Következetes ugyanakkor az ítélkezési gyakorlat abban, hogy a Tpvt. 6. §-ában foglalt tilalom akkor is érvényesül, és a Btk. 296. §-ában meghatározott áru hamis megjelölésének bűntette akkor is megvalósul, ha a jellegzetes külsejű, csomagolású, megjelölésű, elnevezésű áru nem áll iparjogvédelem alatt, de a fogyasztók számára az adott áru valamilyen jellegzetességgel vált ismertté.
Mindezek figyelembevételével a bűncselekmény sértettje a versenytárs, és a bűncselekmény rendbelisége is a versenytársak számához igazodik. A terhelt ennek megfelelően négy sértett sérelmére valósította meg cselekményeit.
Az áru hamis megjelölése bűntettének a megállapítása körében jelentősége van az elkövetési tárgyak tényleges, piaci forgalmi értékének, mert a Btké. 28. §-ának a) pontja szerint nem bűncselekmény, hanem szabálysértés valósul meg, ha az áru hamis megjelölését (Btk. 296. §) százezer forintot meg nem haladó értékre követik el.
A következetes ítélkezési gyakorlat szerint ezt az értékmeghatározást nem csak egy-egy árufajtára (pl. csak a derékszíjakra vagy csak a farmernadrágokra), hanem az egy-egy kollekcióban szereplő különféle termékekre és szolgáltatásokra egységesen kell alkalmazni. Az elkövetési érték meghatározásakor ennek megfelelően a különböző termékek értékének az összege alapján minősül a cselekménye. Utal a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy a következetes ítélkezési gyakorlat szerint az egyes áruk értékének a meghatározásakor a ténylegesen előállított, megszerzett, tartott vagy forgalmazott és nem a hiteles, az eredeti márkajelzéssel szabályosan ellátott áruk értéke az irányadó.
Amint arra a Legfőbb Ügyészség az írásbeli nyilatkozatában és képviselője a nyilvános ülésen is helyesen rámutatott, a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint kizárólag a Hugo Boss hamis márkajelzéssel ellátott áruk értéke haladta meg a szabálysértési értékhatárt, mivel a 20 db fekete bőr derékszíj, valamint a 132 db farmernadrág értékének együttes összege 1 062 800 forint. A Gucci hamis márkajelzésű áruk összevont értéke 40 500 forint, a Levis hamis márkajelzéssel ellátott áruk értéke 76 500 forint, a Fubu hamis márkajelzéssel ellátott áruk értéke 18 900 forint, tehát e versenytársak sérelmére elkövetett cselekmények elkövetési értéke a 100 000 forintos szabálysértési értékhatárt nem haladta meg.
A bűncselekmény (valamint az alább részletezendő áru hamis megjelölésének szabálysértése) rendbeliségét az elkövetési magatartások halmozódása nem befolyásolja. Az 1/2000. Büntető jogegységi határozatban foglalt iránymutatással egyezően – az áru hamis megjelölésének azonos elkövetési tárgyra (tárgyakra) megvalósított különböző elkövetési magatartásai természetes egységet alkotnak.
Azonos elkövető esetében a hamis megjelölésű áru előállítása, megszerzése és tartása, majd utóbb forgalmazása egy egységes cselekménysor különböző szakaszát jelenti. A szoros tartalmi összefüggés folytán a hamis márkajelzésű áru forgalomba hozatala nem más, mint az előállítás, a megszerzés vagy a tartás céljának a realizálása. Ezért alkot természetes egységet annak az elkövetőnek a cselekménye, aki a kívánt joghatás elérése érdekében a Btk. 296. §-ában tilalmazott több önálló elkövetési magatartást is megvalósítja. A minősítést az egyes részcselekmények között eltelt idő tartama sem érinti, és nem eredményezheti folytatólagosság vagy bűnhalmazat megállapítását.
Az előállítás, megszerzés, tartás és forgalmazás folyamatában később végrehajtott cselekmény alapján csak akkor minősíthető az elkövető magatartása, ha a korábban megvalósított tényállásszerű cselekménye alapján – büntethetőséget kizáró vagy megszüntető okból – nem vonható felelősségre.
Az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet 71. §-ának (1) bekezdése szerint: aki árut – a versenytárs hozzájárulása nélkül – olyan jellegzetes külsővel, csomagolással, megjelöléssel vagy elnevezéssel állít elő, amelyről a versenytárs, illetőleg annak jellegzetes tulajdonsággal rendelkező áruja ismerhető fel, vagy ilyen árut forgalomba hozatal céljából megszerez, tart, illetőleg forgalomba hoz, feltéve, hogy az áru értéke a 100 000 forintot nem haladja meg, az áru hamis megjelölésének a szabálysértését követi el, és százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
A hivatkozott rendelkezésekre figyelemmel a terheltnek a jogerős ítélettel elbírált magatartása – a büntetőjogi szabályok helyes értelmezése mellett – az elsőfokú bíróság által megállapított 1 rb. áru hamis megjelölésének bűntette (amelynek elkövetési értéke – a jogerős ítélet tényállásától eltérően – helyesen 1 062 800 forint) mellett nem 4 rb. a Btk. 329/D. §-ának (1) bekezdésében meghatározott iparjogvédelmi jogok megsértése vétségének, hanem 3 rb. áru hamis megjelölése szabálysértésének minősül.
A Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet a Legfőbb Ügyészségnek azzal az indítványával, amely szerint terheltet nem 4 rb., hanem 3 rb. iparjogvédelmi jogok megsértésének vétsége miatt emelt vád alól indokolt felmenteni, mivel az irányadó tényállás szerint terhére – a sértettek számához igazodóan – az 1 rb. áru hamis megjelölésének bűntette mellett 3 rb. áru hamis megjelölésének a szabálysértése állapítható meg.
A Legfelsőbb Bíróság elöljáróban rámutat arra, hogy valamely szabálysértés megállapításának a lehetősége a tettazonosság keretébe tartozó bűncselekmény megállapítását, vagy minősítését soha nem befolyásolhatja. A szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény (Sztv.) 1. §-ának (2) bekezdése szerint ugyanis szabálysértés nem állapítható meg, ha a cselekmény bűncselekményt valósít meg. A vizsgált kérdés eldöntése körében azonban nem ez a jogszabályi rendelkezés a döntő.
Minden olyan esetben, amikor a bíróság a jogerős ítéletében – akár a váddal egyezően, akár attól eltérően – olyan bűncselekmény(ek)ben állapítja meg a terhelt bűnösségét, amely(ek)nek vádja alól a rendkívüli jogorvoslat keretében eljáró Legfelsőbb Bíróság a terheltet az ellene emelt vád alól felmenti, a felmentő rendelkezés szükségképpen igazodik a jogerős ítélet rendelkezéséhez. Ennek megfelelően a vizsgált ügyben – a fentebb részletezett jogi indokok alapján – kizárt és értelmezhetetlen olyan rendelkezés meghozatala, amely szerint a Legfelsőbb Bíróság a 4. rb iparjogvédelmi jogok megsértésének vétségében bűnösnek kimondott terheltet ,,csupán'' 3 rb. iparjogvédelmi jogok megsértésének vétsége miatt emelt vád alól mentené fel. Külön ítéleti rendelkezés hiányában ugyanis a ,,fennmaradó'' 1 rb. iparjogvédelmi jogok megsértésének vétségére vonatkozó ítéleti rendelkezést a rendkívüli jogorvoslat keretében meghozott döntés nem érintené.
Minderre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság – rögzítve egyúttal, hogy az ügyben abszolút eljárásjogi szabályszegést nem észlelt – a megyei főügyészség felülvizsgálati indítványával támadott jogerős bírói határozatot a Be. 427. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján megváltoztatta. A terheltet az ellene 4 rb. iparjogvédelmi jogok megsértésének vétsége miatt emelt vád alól – a Be. 6. § (3) bekezdése a) pontjának I. fordulatára figyelemmel, a Be. 331. §-ának (1) bekezdése alapján – mert cselekménye nem bűncselekmény, felmentette.
Az Sztv. 12. §-a szerint: szabálysértés miatt a felelősségre vonás mellőzhető, ha a szabálysértés a cselekmény súlyára, az elkövetés körülményeire, illetve az eljárás alá vont személyre tekintettel annyira csekély, hogy büntetés vagy intézkedés alkalmazása szükségtelen.
A terhelt ügyében a Legfelsőbb Bíróság az Sztv. 11. §-ának (7) bekezdése szerinti abszolút elévülési határidő lejártát megelőző napon hozta meg döntését. Úgy értékelte, hogy a jelentős időmúlásra, valamint az azonos minősítésű, s nagyságrenddel nagyobb tárgyi súlyú bűncselekmény miatt alkalmazott büntetésre figyelemmel, e büntetés mellett, az elbírált bűncselekménnyel alaki halmazatban megállapítható azonos minősítésű szabálysértések miatt, szabálysértési büntetés vagy intézkedés alkalmazása szükségtelen. Ezért a terhelt által elkövetett 3 rb. áru hamis megjelölésének szabálysértése miatt az eljárást – az Sztv. 84. §-a (1) bekezdésének h) pontjára hivatkozással – megszüntette.
Az Sztv. 20. §-ának (2) bekezdése szerint: el kell kobozni azt a dolgot, amelyre nézve a szabálysértést elkövették, amennyiben a szabálysértést meghatározó jogszabály az elkobzást kötelezővé teszi. Az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet 71. §-ának (3) bekezdése kimondja, hogy azt az árut, amelyre nézve a szabálysértést elkövették, el kell kobozni.
Az Sztv. 20. §-ának (4) bekezdése értelmében az elkobzás önállóan és akkor is alkalmazható, ha az eljárás alá vont személy nem vonható felelősségre, illetve a hatóság mellőzte a felelősségre vonást. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének az elkobzásra vonatkozó rendelkezését – eltérő jogi indokok mellett – fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. II. 955/2006.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás