BÜ BH 2007/401
BÜ BH 2007/401
2007.12.01.
Társtettesként elkövetett zsarolás esetén nem kísérlet, hanem befejezett bűncselekmény valósul meg, ha a terheltek – közösen alkalmazott erőszakkal és fenyegetéssel – szerzik meg a sértett vagyontárgyának forgalmi engedélyét és ennek birtokában csak az egyik tettestárs veszi át a követelt vagyontárgy ellenértékét [Btk. 16. §, 20. §, 323. § (1) bek.; 4/2002. BJE].
I. Az elsőfokú bíróság 2004. november 15-én kelt ítéletében a II. r. terhelt bűnösségét társtettesként elkövetett zsarolás bűntettének kísérletében és társtettesként elkövetett közokirattal visszaélés vétségében állapította meg, ezért őt, mint különös visszaesőt, halmazati büntetésül 1 év börtönbüntetésre és 60 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 4 év próbaidőre felfüggesztette.
Az ítéleti tényállás szerint a II. r. terhelt barátjával, az I. r. terhelttel 2002. február 15-én késő este egy vendéglőben szórakozott. Ugyanitt volt a sértett a barátaival. A II. r. terhelt – akinek a sértett korábban egy mobiltelefont kínált eladásra – a vendéglőben odalépett a sértetthez és a telefont követelte tőle, majd magához hívta az I. r. terheltet is, akivel a vonakodó sértettet most már együtt szólították fel arra, hogy adjon nekik egy mobiltelefont. A sértett szabadkozott, mondta, hogy telefon nincs nála, ezt követően azonban a terheltek a sértettel és annak két barátjával a sértett személygépkocsijába ültek és a lakásához mentek azért, hogy ott a terheltek által követelt telefont megszerezzék. A sértett és egyik barátja mentek fel a lakásba, ahol abban egyeztek meg, hogy letagadják, hogy a kérdéses telefon a sértett lakásában lenne, és arra fognak hivatkozni, hogy az Sz. P. lakásán van. Ekkor a társaság visszaindult a vendéglőbe, de a sértett még a gépkocsiban megmondta, hogy a mobiltelefont végül is nem tudja átadni. Erre a terheltek kijelentették, hogy nem hajlandók kiszállni a gépkocsiból, a II. r. terhelt pedig ordítani kezdett a sértettel. A vita során megfenyegette azzal, hogy őt megöli, amennyiben a kért mobiltelefont nem adja át részére. A sértett is indulatosan kiabált. Az I. r. terhelt a vitába beavatkozva felszólította a sértettet, hogy miután a telefont nem adta át, biztosítékul gépkocsija forgalmi engedélyét adja oda, és azt akkor fogja visszakapni, ha egy másnapi találkozóra cserébe a telefont elhozza. Miután a sértett erre sem volt hajlandó, az ő oldalán beavatkozó Sz. P. pedig a II. r. terheltet csillapította, a II. r. terhelt Sz. P. ellen fordult, őt egy alkalommal orron, a sértettet pedig három alkalommal tarkón vágta. A sértett a bántalmazás hatására forgalmi engedélyét az I. r. terheltnek átadta.
Egy héttel később az I. r. terhelt telefonon hívta fel a sértettet, akivel alkudozni kezdett arról, hogy visszaadja a forgalmi engedélyt, amennyiben a sértett a követelt telefon árának mintegy felét, 60 000 forintot fizet neki. A sértett fizetni nem tudott, de saját forgalmi engedélyéért cserébe márkás ruhákat ajánlott az I. r. terheltnek. Így került sor arra, hogy 2002. február 22-én a sértett az I. r. terheltnek 37 890 forint értékű márkás ruhaneműt átadott, cserébe visszakapta a tőle erőszakkal megszerzett forgalmi engedélyt.
A másodfokú bíróság a 2005. október 28-án jogerős ítéletében az elsőfokú határozatot megváltoztatta, a II. r. terhelt cselekményét társtettesként súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntettének minősítette, az első fokon kiszabott büntetést 2 év 6 hónap börtönre és 3 év közügyektől eltiltásra súlyosította, a pénzmellékbüntetést és a szabadságvesztés felfüggesztésére vonatkozó ítéleti rendelkezést mellőzte.
A megyei bíróság ítéletének jogi indokolásában leszögezte, hogy a terheltek arra akarták kényszeríteni a sértettet, hogy nekik egy mobiltelefont adjon át, ezért őt bántalmazták és megöléssel fenyegették. Ezek az elkövetési módok súlyos fenyegetésnek tekintendők, ami pedig az elsőfokú ítélet téves anyagi jogi álláspontjának korrekcióját tette szükségessé. A társtettesség tartalmának vizsgálata kapcsán a megyei bíróság megállapította, hogy ennek az elkövetési formának a lényege, hogy a tényállási elemeket az elkövetők közösen valósítják meg, azok elkülönülhetnek egymástól, és nem kell mindegyik tettestársnak minden egyes részcselekményről pontos tudomással bírni. A mobiltelefon megszerzéséért mindkét terhelt fenyegetőzött, együtt voltak a sértett bántalmazásánál is, melynek eredményeképpen a forgalmi engedélyt, mint a mobiltelefon átadásának biztosítékát megszerezték. Ennek birtokában került sor arra, hogy az I. r. terhelt a mobiltelefon, illetve az a helyett követelt pénzösszeg helyett a sértettől a forgalmi engedély fejében márkás ruhákat vett át. A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint az elbírált cselekmény befejezett, az elkövetők pedig a cselekmény egyes mozzanatait együtt, másokat külön-külön, de együttes szándékkal hajtották végre.
II. A jogerős határozat ellen a II. r. terhelt meghatalmazott védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, melyben sérelmezte a II. r. terhelt büntetőjogi felelősségének anyagi jogszabálysértéssel történt megállapítását, és vele szemben emiatt a törvénysértő büntetés kiszabását is.
Jogi érvelése szerint a II. r. terhelt által elkövetett cselekmény a zsarolás befejezetlen kísérleti szakaszában megrekedt, tettestársa mind mennyiségileg, mind minőségileg túllépett a II. r. terhelt cselekvőségén. A II. r. terhelt a vagyoni kár okozásában nem vett részt, arról tudomással sem bírt, cselekménye befejeződött akkor, amikor a sértett forgalmi engedélye átadásra került. A védő álláspontja szerint a II. r. terhelt elbírált magatartása csupán a zsarolás bűntettének befejezetlen kísérlete, azonban a befejezetlen kísérlet tekintetében a II. r. terhelt önkéntes elállásának megállapíthatóságát is vizsgálni kellett volna, ez pedig az alapeljárásban elmaradt. A védő felülvizsgálati indítványában idézte a Legfelsőbb Bíróság 4/2002. számú büntető jogegységi határozatát, amelyből az önkéntes elállásra vonatkozó jogi érvelést az elbírálandó tényállással összefüggőnek vélte. Mindenképpen figyelembe kell venni ugyanis, hogy a zsarolás bűntettének befejezéséhez a kár előidézése hozzátartozik, ebben azonban a II. r. terhelt semmilyen formában nem vett részt.
A védő elsődlegesen a II. r. terhelt önkéntes elállására tekintettel, büntethetőséget kizáró okból történő felmentését indítványozta [Btk. 17. § (3) bek.].
Mindemellett rámutatott arra, hogy a leírt tényállás alapján a súlyos fenyegetés alkalmazása sem állapítható meg, hiszen a terhelt kijelentései egy kölcsönös veszekedés során hangzottak el. Ennek megfelelően – a védő másodlagos indítványából kitűnően – a minősítés korrekciója a büntetés megváltoztatásával, enyhítésével kell, hogy járjon.
A Legfőbb Ügyészség az átiratában a védő felülvizsgálati érvelését alaptalannak találta. Hangsúlyozta, hogy a terheltek szándékegységben, élet elleni fenyegetéssel, a sértett bántalmazásával fejtettek ki kényszerítő magatartást, melynek eredményeképpen vagyoni követelésük jövőbeni teljesítésének biztosítéka gyanánt megszerezték a sértett forgalmi engedélyét. Az I. r. terhelt csupán realizálta azt az anyagi követelést, melynek érdekében az erőszak alkalmazására sor került. A II. r. terhelt cselekménye társtettesi magatartás, a cselekmény befejezett, az önkéntes elállás szabályai nem alkalmazhatók. A Legfőbb Ügyészség a sérelmezett bírói határozatok hatályban tartására tett indítványt.
III. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvánnyal érintett jogkérdések kapcsán mindenben egyetértett a Legfőbb Ügyészség érveivel, amelyek az ügyben hozott másodfokú – jogerős – ítélet törvényességét támasztották alá.
Az ítéleti tényállás alapján a védő érvelésében kifejtettekhez képest sem volt megállapítható az, hogy a zsarolás bűntette a II. r. terhelt cselekvőségét tekintve kísérleti stádiumban maradt volna.
A Btk. 323. § (1) bekezdése szerinti zsarolás bűntettét az követi el, aki jogtalan haszonszerzés végett mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, és ezzel kárt okoz.
A bűncselekmény befejezetté válásához az szükséges, hogy valamennyi tényállási elem, így a kár okozása is megvalósuljon.
Az irányadó tényállás szerint a sértettnek kára keletkezett, amikor a vagyontárgya átadása biztosítékául a terheltek által közösen alkalmazott erőszakkal és fenyegetéssel megszerzett forgalmi engedély visszaadása ellenében később vagyontárgyakat adott át az I. r. terheltnek. A zsarolás bűntette ezáltal befejezetté vált.
A Btk. 20. § (2) bekezdése szerint társtettesek azok, akik a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását egymás tevékenységéről tudva közösen valósítják meg.
A társtettesség megállapítható akkor is, ha az elkövetők közös elhatározással, akarategységben, de külön-külön valósítják meg a bűncselekmény törvényi tényállását.
Az I. és II. r. terheltek a sértett értékes mobiltelefonját szándékegységben akarták megszerezni, evégett vele szemben súlyos fenyegetést alkalmaztak, a sértett védelmére kelő személyt, majd a sértettet a II. r. terhelt tettlegesen bántalmazta. A fenyegetés és a tettlegesség célja egyaránt a követelés teljesítésének kikényszerítése volt. Amikor a két terhelt a követelt ingóságot nem kapta meg, közös akarattal szerezték meg ennek biztosítékául a sértett gépkocsijának forgalmi engedélyét. A terheltek együttes fenyegetése nyomán a sértett tisztában volt azzal, hogy a kényszer hatására átadott forgalmi engedélyét csak az anyagi követelések valamilyen módon történő kielégítésével szerezheti vissza. Ezzel a sértett kényszerítésében tevőleges, aktív magatartást vállaló II. r. terhelt természetesen ugyancsak tisztában volt. Mindehhez képest a társtettességben megvalósított bűncselekmény kapcsán jogilag értékelhető jelentőséggel nem bírt, hogy a súlyos fenyegetéssel megszerzett forgalmi engedély birtokában egyik vagy másik tettestárs jár el a célzott anyagi haszon megszerzése érdekében. A zsarolás bűntettét társtettességben elkövetők – a társtettesség Btk. 20. § (2) bekezdésében meghatározott fogalmának megfelelően – külön-külön természetesen csak a törvényi tényállás egyik vagy másik elemét valósítják meg önállóan. Nincs jelentősége annak, hogy a közös fenyegetés, kényszerítés, a sértett forgalmi engedélyének megszerzése után a kár okozásában a tettestársak közül közvetlenül ki vesz részt.
Mindebből kitűnően a Legfelsőbb Bíróság – követve a 4/2002. Büntető jogegységi határozatban foglaltakat is – a II. r. terhelt által megvalósított zsarolás bűntettét befejezett bűncselekménynek találta, melynek jogi megítélésében a terheltek közti feladatmegosztás nem bírt jelentőséggel.
A befejezett zsarolás bűntette kapcsán a II. r. terhelt önkéntes elállásának kérdése fel sem merülhet. Erre ugyanis – a Btk. 16. § (3) bekezdésében foglaltak szerint – kizárólag befejezetlen kísérlet esetén kerülhet sor.
Mindemellett természetesen nem tekinthető önkéntes elállásnak, ha a társtettességben megvalósított cselekmény valamely tényállás-elemének végrehajtásában az egyik elkövető nem vesz részt. Ezzel összefüggésben rögzíti a 4/2002. Büntető jogegységi határozat, hogy ,,több tettes esetén csak az egyik elkövető önkéntes elállása akkor jelent büntetlenséget (büntethetőséget megszüntető okot), ha elmarad a bűncselekmény befejezése'' (Jogegységi határozat 2. pont első bekezdés).
Nem látta megalapozottnak a Legfelsőbb Bíróság a védőnek a zsarolás minősített esetével összefüggő jogi érvelését sem. Az a körülmény, hogy a sértett megölésére vonatkozó – ténylegesen súlyos fenyegetést jelentő – kifejezés egy kölcsönös vitában hangzott el, önmagában nem teszi kérdésessé e kijelentés tartalmának akarathajlító, kényszerítő hatását. A vita – amely egyébként egyértelműen a sértett kényszerítése kapcsán alakult ki, ekként annak során a sértett védekező helyzetbe kényszerült – rövidesen tettlegességgé fajult, a II. r. terhelt a sértett védelmében fellépő barátját és a sértettet is bántalmazta, s ez növelte a súlyos verbális fenyegetés nyomatékát is. Mindezeket a körülményeket értékelve a Legfelsőbb Bíróság osztotta a jogerős másodfokú ítélet jogi álláspontját, a terheltek által alkalmazott és a sértett kényszerítését elérő fenyegetéseket a súlyos fenyegetéssel történő elkövetés megvalósítására alkalmasnak találta [Btk. 323. § (2) bek. b) pont].
Minthogy a felülvizsgálati érvek az alapügyben hozott jogerős bírói határozat törvényességét nem tették kétségessé, azt a Legfelsőbb Bíróság a Be. 427. § alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. II. 2/2006.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás