BÜ BH 2007/403
BÜ BH 2007/403
2007.12.01.
Az előzetes letartóztatás szükségessége a büntetőeljárási törvényben meghatározott különös okok és a konkrét ügy jellemzőinek egybevetett vizsgálata eredményeként válik megítélhetővé [Be. 12. § (2) bek., 129. §].
A jelentős mennyiségű kábítószerrel visszaélés bűntette és más bűncselekmények miatt az I. r. terhelt és társai ellen indított bűnügyben a megyei bíróság a 2004. június hó 10. napjától folyamatosan előzetes fogva tartásban lévő I. r. terhelt védőjének a terhelt előzetes letartóztatásának megszüntetése iránt előterjesztett indítványát a 2007. január hó 2. napján kelt végzésével elutasította. E végzés ellen a vádlott és védője által bejelentett fellebbezés folytán másodfokon eljáró ítélőtábla a 2007. február 6. napján tartott tanácsülésen meghozott végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Egyben – figyelemmel arra, hogy az elsőfokú bíróságnak a vádlott előzetes letartóztatásának fenntartásáról a vádirat benyújtását követően rendelkező, 2006. január 9. napján meghozott végzése óta több, mint egy év eltelt, a Be. 132. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján eljárva – megállapította, hogy az I. r. terhelt előzetes letartóztatása továbbra is indokolt.
A terhelt előzetes letartóztatásának indokoltságát továbbra is megállapító rendelkezés ellen a terhelt és védője jelentett be fellebbezést.
A védő a fellebbezés indokolásában kifejtette, hogy a több, mint két és fél éve előzetes letartóztatásban lévő I. r. terhelt állandó bejelentett lakhellyel és rendezett családi háttérrel rendelkezik. Nem forognak fenn olyan tények vagy körülmények, amelyek a terhelt szökésének vagy elrejtőzésének a veszélyét reálissá tennék. Ezért a terhelt előzetes letartóztatásának megszüntetését és szabadlábra helyezését, másodsorban – az előzetes letartóztatás megszüntetése mellett – a terhelt házi őrizetének, vagy lakhelyelhagyási tilalmának az elrendelését indítványozta.
A Legfőbb Ügyészség a 2007. február 28. napján kelt átiratában az ítélőtábla végzésének az I. r. terhelt előzetes letartóztatásának indokoltságát továbbra is megállapító rendelkezésének a helybenhagyását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a védelmi fellebbezéseket nem találta alaposnak.
A megyei bíróság a vádemelést követően a végzésével az akkor több, mint másfél éve előzetes fogva tartásban lévő I. r. terhelt előzetes letartóztatását a Be. 129. §-a (2) bekezdésének b) pontjában írt okból arra hivatkozással tartotta fenn, hogy a vádiratban terhére rótt kiemelkedő tárgyi súlyú és akár életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmények folytán, szabadlábra helyezése esetén fennáll annak veszélye, hogy a hatóság elől megszökik vagy elrejtőzik, ezért az eljárási cselekményeknél a jelenléte csak az előzetes letartóztatásának további fenntartásával biztosítható.
További egy év elteltével, 2007. január 2-án végzésével az elsőfokú bíróság ismét arra hivatkozással állapította meg az előzetes letartóztatás Be. 129. §-a (2) bekezdésének b) pontjában megjelölt indokát, hogy a kiemelkedő tárgyi súlyú bűncselekmények elkövetésével vádolt I. r. terhelt személyi és családi körülményeiben az előzetes letartóztatásának elrendelése és (féléves) felülvizsgálata óta nem következett be semmilyen változás.
Az egyéves felülvizsgálat keretében eljáró ítélőtábla is ugyanezen okból állapította meg a kényszerintézkedés további fenntartásának az indokoltságát.
Az 1 rb., a Btk. 282/A. § (1) bekezdésének IV. fordulatába ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő jelentős mennyiségű kábítószerrel visszaélés bűntettével, valamint 1 rb., a Btk. 282. § (1) bekezdésének III. fordulatába ütköző és aszerint minősülő kábítószerrel visszaélés bűntettével vádolt I. r. terhelt 2 éve és 9 hónapja van folyamatosan előzetes fogva tartásban.
A Be. 60. §-ának (2) bekezdése szerint: ha e törvény a kényszerintézkedések alkalmazása esetén az érintett személy alkotmányos jogainak korlátozását megengedi, az előzetes letartóztatás elrendelésének az egyéb feltételek megléte mellett is csak akkor van helye, ha az eljárás célja kisebb korlátozással járó intézkedéssel nem biztosítható.
Az előzetes letartóztatás a terheltek személyi szabadságát a legsúlyosabban korlátozó kényszerintézkedés, amelyet csak elkerülhetetlenül szükséges esetekben és mértékig szabad elrendelni.
Kétségtelen, hogy – eltekintve a Be. 131. §-ának (4) és 132. §-ának (3) bekezdésének eseteitől – a Be. szerint az előzetes letartóztatás időtartamának mértéke nem normatívan kötött, hanem viszonylagos, a bíróság mérlegelésén alapul. Ebből következően – a hivatkozott eseteken kívül – az előzetes letartóztatás időtartamát, annak ,,ésszerű'' hosszát nem lehet elvontan vizsgálni; az előzetes letartóztatásban töltött hosszabb idő önmagában az előzetes letartóztatás szükségességét kizáró érv nem lehet.
Az előzetes letartóztatás szükségessége mindig a Be. szerinti különös okok, és a konkrét ügy speciális jellemzőinek egybevetett vizsgálatának eredményeként válik megítélhetővé.
A Legfelsőbb Bíróság az előzetes letartóztatás indokoltságának a vizsgálata kapcsán rámutat arra, hogy a bűncselekmény – büntetési tételben kifejeződő – tárgyi súlya önmagában, az előzetes letartóztatásban töltött idő tartamához hasonlóan nem elegendő érv, csupán egy szempont.
A tárgyi súly a Be. 129. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerinti ,,más ok'', amelyből nem következik feltétlenül az előzetes letartóztatás szükségessége, illetve, hogy a terhelt eljárási ,,jelenléte másképp nem biztosítható''. A tárgyi súly csak a konkrét ügy speciális jellemzőivel együtt jut szerephez, illetve ad ilyen következtetésre alapot.
A tárgyi súly kapcsán – a teljesség érdekében – megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy önmagában sem a (Btk. Általános és Különös Része szerinti) jogalkotói értékelés, sem pedig a nem jogerős jogalkalmazói értékelés [vö. Be. 327. §-a (2) bek.] nem biztosít az előzetes letartóztatás indokoltságára önálló következtetési alapot.
Az I. r. terhelt esetében – a konkrét ügy speciális jellemzői kapcsán – nem lehet figyelmen kívül hagyni a vádiratban terhére rótt cselekmények hosszabb ideig tartó és körültekintően megszervezett elkövetését, amely mögött valójában a bűnözés megszervezésének ismérvei fedezhetőek fel. Ez a szervezett elkövetési mód a fokozott társadalomra veszélyességén túlmenően a benne részt vevők személyében rejlő, a konspirációban megnyilvánuló, a társas bűnelkövetéssel együtt járó hangsúlyosabb értékelést igényel. Ilyen esetben a büntetlen előélet jelentősége eleve kisebb, vagy akár el is enyészhet a kényszerintézkedés fenntartásának alapjául megállapított indok nyomatékának értékelése körében.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság álláspontja az, hogy az I. r. terhelt esetében a terhére rótt bűncselekmények hosszabb időre szóló, összehangolt működést célzó szervezettsége olyan – a felrótt bűncselekmények büntetési tételben kifejeződő kiemelkedő tárgyi súlyán túlmenő – személyben rejlő kockázatot mutató körülmény, mely miatt a szökés, elrejtőzés veszélye reális, és amelyre tekintettel megalapozottan feltehető, hogy az I. r. terhelt jelenléte az eljárási cselekményeknél másképp nem biztosítható. A Legfelsőbb Bíróság ezért megállapította, hogy az eljárás jelen szakaszában az I. r. terhelt előzetes letartóztatása – a Be. 129. §-a (2) bekezdésének b) pontjában írt okból – továbbra is indokolt.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az ítélőtábla végzését – a Be. 384. §-a szerinti tanácsülésen eljárva, a Be. 371. §-a (1) bekezdésének alkalmazásával – helybenhagyta.
(Legf. Bír. Bkf. II. 193/2007.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás