PÜ BH 2007/405
PÜ BH 2007/405
2007.12.01.
Közös tulajdon megváltás útján való megszüntetése esetén – ha a bíróság egyidejű teljesítést rendel el azzal, hogy a jogszerző tulajdonostárs tulajdonjoga csak a megváltási ár kifizetésének igazolását követően jegyezhető be – nem lehet szó eredeti szerzésről, a bíróság ítélete nem vonható a Ptk. 120. §-ában szabályozott ,,hatósági határozat'' fogalomkörébe – A tulajdon-átszállás az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel következik be (Ptk. 120. §, 148. §).
A felek házastársak voltak. Az együttélésük 1996 májusában megszakadt, az alperes 1996 júniusában a Sz. város Sz. utca alatti volt közös lakásból elköltözött.
A bontóperben a felek között létrejött egyezség szerint az ingatlanban lévő lakóegység használatát egymás között úgy rendezték, hogy az alsó szinti két szoba, közlekedő, fürdőszoba és WC kizárólagos használata a jelen per felperesét, míg a felső szint valamennyi helyisége kizárólag az alperest illeti, az alsó szinten lévő étkező és konyha közös használata mellett úgy, hogy a házastársak egymástól többlethasználati díjat nem igényelnek. Az egyezséget a bíróság végzésével jóváhagyta.
Az ingatlan alsó szintjén a házastársak kialakítottak egy 62 négyzetméter alapterületű helyiségegyüttest, amelyet a nevére szóló engedély alapján az alperes cukrászdaként üzemeltetett. Erről az üzlethelyiségről az egyezség rendelkezést nem tartalmazott.
Az alperes a lakás neki juttatott részeibe nem tért vissza, az üzlethelyiséget azonban ő használta egészen 2003. szeptember 13-áig, amikor is azt a kulcsok átadásával a felperes birtokába bocsátotta.
A felperes a saját nevére szóló működési engedélyt azt követően szerezhette be, hogy az alperes engedélyét 2004. március 22-én visszavonták.
A bíróság a házastársi közös vagyont megosztotta, ennek keretében a volt közös ingatlannak az alperes tulajdonában állott 1/2 eszmei hányadát a 2000. december 15-én jogerőre emelkedett ítéletében a felperes tulajdonába adta.
A felperes más ingatlannal kapcsolatos elszámolási és egyéb vagyoni igények mellett a Sz. utcai ingatlan tekintetében a életközösség 1996. június 6-ai megszakadásától a közös tulajdont megszüntető jogerős ítélet meghozataláig többlethasználati, az ezt követő időtől az üzlethelyiség kiürítéséig bérleti díjat igényelt a cukrászdát üzemeltető alperestől, akinek a helyiségbérleti jogviszonyát felmondta. Az eredeti kereset a felmondás alapján kiürítésre kötelezésre is irányult, ez a birtokbaadással meghaladottá vált ugyanúgy, mint a birtokbaadást követő időre a folyamatosan fizetendő bérleti díj megállapítása is.
Az alperes a felperes többlethasználati díj igénynek elutasítását kérte, kifejtett jogi álláspontja szerint a közös tulajdont megszüntető ítélet alapján a felperes tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzésével a perbeli volt közös ingatlan tulajdonában állott részét nem veszítette el, mert az általa időközben megindított perújítás eredményeként az értékkiegyenlítés összege, amelynek megfizetéséhez a bíróság az alapítéletben a tulajdon-átszállás ingatlan-nyilvántartási feltüntetését kötötte, időközben 4 900 000 forinttal magasabb lett.
Ehhez képest a használata mindvégig tulajdonosi használat volt, amelyért többlethasználati díj a felperesnek azért nem jár, mert a házassági bontóperben megkötött egyezségbe foglalt, a többlethasználati díjakról történő kölcsönös lemondás az általa az ingatlan egészéből ténylegesen használt cukrászüzletre is kiterjedt.
Egyben viszontkeresetet is előterjesztett a felperessel szemben, amelyben a felpereshez befolyt annak a bérleti díjnak a kiadását kérte, amelyet a felperes az ő kizárólagos használatába utalt lakrész bérbeadásával szerzett.
Az elsőfokú bíróság – egyéb a fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság jogerős részítéletével lezárt rendelkezései mellett – a meghozott ítéletével az alperest a cukrászüzlet 15 nap alatti kiürítésére kötelezte és egyben 1996. június 1. napjától 2003. július 31. napjáig számított lejárt többlethasználati díjként az alperest a felperes javára 4 243 022 forint többlethasználati, illetve bérleti díj megfizetésére kötelezte annak törvényes kamataival együtt.
2003. augusztus 1. napjától a helyiség kiürítéséig a havi bérleti díj fizetendő összegét 90 932 forintban állapította meg.
Az elsőfokú bíróság az alperes viszontkeresetét – amely az egyezséggel kizárólagos használatába utalt lakótér bérbeadásával kapcsolatos bérleti díj elszámolására irányult – elutasította.
Abban a kérdésben, hogy az alperes meddig volt az ingatlan tulajdonosának tekintendő, az ingatlan-nyilvántartási állapotot tekintette irányadónak, ehhez képest a felperes tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzését az alperes többlethasználati díj fizetési kötelezettségét azzal indokolta, hogy a felek egyezsége, illetve az abba foglalt közös lemondás a többlethasználati díj iránti igényekről az üzlethelyiség használatát nem érintette, a felperes tulajdonjogának bejegyzésétől pedig az alperes használata egyértelműen bérfizetési kötelezettséggel jár.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének az előzőekben részletezett rendelkezéseit részben megváltoztatva, az alperest a birtokbaadás időközbeni megtörténtéig; tehát 2003. szeptember 13. napjáig tartotta bérleti díj megfizetésére kötelezhetőnek, mégpedig 2000. december 15. napjától, amikor is a felperes erre az alperest felszólította. 2000. december 15-étől 2003. szeptember 13-áig a lejárt bérleti díj összege 2 712 535 forint volt, ezért az elsőfokú bíróság által megállapított marasztalási összeget ennek megfelelően leszállította.
A viszontkereset elutasítása tárgyában hozott rendelkezést helybenhagyta azzal az indokolással, hogy a lakrész bérbeadása az alperes tulajdonjogának megszűnése után történt, így a felperesnek elszámolási kötelezettsége nincs. Kifejtett jogi álláspontja szerint ,,a volt házastársak közös tulajdonában lévő ingatlannak a lakásokra vonatkozó használatát megosztó egyezsége a közös tulajdon megszüntetésével hatályát vesztette, az alperesnek a tetőtéri lakás birtoklására, használatára, továbbiakban a Ptk. 140. § (1) bekezdése szerint jogcíme nincs. Ezért a megosztás folytán létrejött kizárólagos használatára és így a hasznosításból, bérbeadásból eredő haszon követelésére a felperes további 1/2 arányú tulajdonjoga bejegyzésétől nincs jogalapja''. A bérbeadást 2001. szeptember 1-jétől lehetett megállapítani, és ekkor már az alperes nem volt tulajdonos.
Utalt még a másodfokú bíróság arra is, hogy az alperes tulajdonjogra alapított igényét és hivatkozását nem tudta figyelembe venni, mert mindaddig, amíg ennek ellenkezőjéről jogerős bírósági döntés nem születik a bíróságok számára irányadó a felperes ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett joga, tehát az, hogy a perbeli ingatlannak a felperes a kizárólagos tulajdonosa.
A jogerős ítélet ellen mind a felperes, mind az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, az alperes továbbá a felperes felülvizsgálati kérelmével kapcsolatban csatlakozó felülvizsgálattal élt.
A felperes felülvizsgálati kérelme az alperes üzlethelyiség használatával kapcsolatban a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és a fizetési kötelezettség kezdő időpontjának az elsőfokú bíróság ítélete szerinti megállapítására irányult. Ehhez képest a kifejtett álláspontja szerint a cukrászda kizárólagos használatbavételének tényével a többlethasználati díj fizetés igénylése az ő részéről jogszerű volt, így az igénye kezdő időpontja az életközösség megszakadása. Ettől, vagyis 1996 júniusától a közös tulajdont megszüntető ítélet jogerőre emelkedéséig jár a többlethasználati díj és ezt követően a 2003. szeptember 13-ai birtokbaadásig a bérleti díj.
Az alperes felülvizsgálati kérelme a felperes keresetének elutasítására irányult, a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett. Ennek indokolásaként arra utalt, hogy az ő és a felperes között létrejött bontóperi egyezség annak tényleges tartalma szerint kiterjedt a cukrászda kizárólagos használatának az ő részére történő biztosítására is, hiszen egyébként – a felperes által is tudottan – a lakás alsó szintjének két helyiségére nem lett volna szüksége és arra nem is tartott volna igényt. Az egyezség tehát nemcsak a lakrészek használatát, hanem az ingatlan egészének a használatát rendezte, így a többlethasználati díjról lemondó nyilatkozatok is a teljes ingatlant érintő tartalommal hangzottak el.
A közös tulajdont megszüntető ítélet jogerőre emelkedésétől a felperes bérleti díj felszámítására azért nem volt jogosult, mert a közös tulajdon valójában az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés téves volta ellenére nem szűnt meg. Csatlakozó felülvizsgálati kérelme a felperes által bérbe adott lakrésze bérleti díjának kiadására, illetőleg elszámolására irányult.
A felülvizsgálati kérelmek az alábbiak szerint alaposak.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint felülvizsgálati kérelem előterjesztésének jogszabálysértés esetén van helye. Ez a jogszabálysértés megvalósulhat az anyagi jog megsértésében, avagy olyan eljárási szabálysértésben, amelynek az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása volt.
A kölcsönös felülvizsgálati, illetőleg az alperes által előterjesztett csatlakozó felülvizsgálati keretekhez képest az adott ügyben elbírálandó kérdések a következők voltak.
1. Helyes volt-e a másodfokú bíróságnak az a kifejtett álláspontja, hogy az alperes kizárólag a házastársi közös vagyont megosztó ítélet jogerőre emelkedésétől tartozik a felperesnek a cukrászda kiürítéséig lakáshasználati díjat fizetni, mégpedig azért, mert a megelőző időszakra az akkor még tulajdonostárs alperestől többlethasználati díjat nem igényelt.
2. A fentiekkel kapcsolatban helytállónak fogadható-e el az alperesnek az az érdemi védekezése, hogy a jogerős, a házastársi közös vagyont megszüntető ítélet alapján történő tulajdonváltozás bejegyzés a tulajdonosi jogai jogszerű gyakorlását azért nem érintette, mert a felperes kizárólagos tulajdonjogát megalapozó, a megváltási összeg kifizetésének igazolásához kötött ingatlan-nyilvántartási bejegyzés érvénytelenné vált azzal, hogy utóbb a perújítási eljárásban a felperes fizetési kötelezettségét a bíróság 4 900 000 forinttal megemelte és ennek kiegyenlítésére azóta sem került sor.
3. Ha az előzőekhez képest az alperes változatlanul az ingatlan társtulajdonosának tekinthető, illetve tekintendő, akkor az egyezségük értelmezése szerint a többlet
használati díjról történő kölcsönös lemondásuk kiterjedt-e
a cukrászda használatával kapcsolatos többlethasználat díjára is, illetve jogszerűvé teszi-e az alperesnek azt az igényét, hogy a kizárólagos résztulajdonosi használatába utalt lakrész felperes által felvett bérleti díját a felperestől követelje.
A jelenleg rendelkezésre álló peradatok alapján ezekben a kérdésekben megnyugtató döntés hozatalára nincs lehetőség.
Közös tulajdon megváltás útján való megszüntetése esetében – miként az adott esetben is történt – a bíróság egyidejű teljesítést rendelt el azzal, hogy a jogszerző tulajdonostárs tulajdonjoga csak a megváltási ár kifizetésének igazolását követően jegyezhető be az ingatlan-nyilvántartásba. Miután az ilyen ítélet esetében nincs szó eredeti szerzésről, a bíróság ítélete nem vonható a Ptk. 120. §-ában szabályozott ,,hatósági határozat'' fogalmi körébe, ezért a tulajdonosváltás nem az ítélet jogerőre emelkedésekor, hanem a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartási bejegyzésével keletkezik.
A jelen perrel párhuzamosan folyamatban volt az alperes által indított törlési per, annak jogerős befejezéséig a jelen pert a Pp. 152. § (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróságnak fel kellett volna függesztenie. A törlési per eredményétől függ ugyanis, hogy a felperes milyen összegű használati díjra tarthat igényt, a keresetnek helyt adó igény esetében figyelembe véve a felperes részteljesítését is.
A törlési per eredményének bevárása nélkül ezért a tulajdonosi helyzethez kötött követelések kérdésében megalapozott döntés nem volt hozható, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet és az elsőfokú bíróság ítéletének azzal elbírált rendelkezéseit a Pp. 275. § (4) bekezdésének második fordulata alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Pfv. I. 20.656/2006.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás